Az a baj, h a betegség jelentette pihenés igazából egész napos kóma rövid tiszta órákkal, és lemaradás minden szociális lehetőségemről. Ó, igen. Kezdem elszigeteltnek érezni magamat, dacára az internet csodálatos lehetőségeinek.
Amúgy sem történik velem soha semmi, ha mégis, akkor sem. Mmint olyankor mindig ezt érzem, amikor épp nincs semmi pár napnyi sugarú körben. Persze, ha mondjuk meggyógyulnék holnapig... de nem fogok annyira, hogy ne lenne egészségkárosító kimozdulnom itthonról. Nem szeretném a jövő hetemet is betegszobán tölteni. Lemaradtam a lánybúcsúról, a szerda esti antidepp partiról, a ma esti próbáról, meg a változatos szervezői megbeszélésekről, és az esküövőről is le fogok, és ez mé... enyh... konstans szplínnel tölt el. Se aludni nem tudok, se huzamosabb ideig a gép előtt ülni. És ez furcsa. Öregszem, úgy tűnik.

Az ősz meg homályba burkolózik, ó, igen, a messzi kétségek ideje vár, meg a hulló faleveleké, meg a... meg a... mittoméneké.

elég fasza az időjárás, villog a betonszürke ég, és innen az irodaházból kitűnő hangulatot szolgáltat a mostanában olvasott Neurománchoz. Megdöbbenve vettem észre, hogy még nem olvastam. Azt meg örömmel tapasztalom, hogy az eltelt évtizedek nem butítottak rajta vagy valami, tényleg jó.
----
közben elállt az eső vagy a vihar vagy mittomén, most már tényleg unalmas fehér az ég az eddigiekhez képest.

11től értékelésem lesz, izgalom van :S

az idő szép, ma egész problémamegoldó lettem megminden.

a táborról meg... egy dinamikusan változó közegben sikerült elkapni a ritmust, de ez nem jelenti azt, hogy ez a ritmus jövőre is ugyanilyen megfelelő lesz. Folyamatosan változni kell. Állagfenntartani és javítani. Például a rendek és a nemzetségek voltak már jobbak is - ugyanazt csinálták, mint eddi, de ez a keretjátékhoz és a gyíkjátékhoz már nem volt elég. Változni kell ezekkel is. Aztán meg egyre több kisgyerek lesz, és most már illene gondolni a szervezői korosztályból azokra, akik nem szerveznek - legyen nekik is teljes értékű a tábor. Nemzetséggel, renddel, mindennel, hacsak nincsen számukra új kategória.

Majd írok biztos többet is, most dolgoznom kellene, de nehezen hangolódom rá a benti szótlan tevőlegességre.
Azt szeretném mindenekelőtt kijelenteni, hogy ne higyje azt senki a táborozók közül, h faceookkal kiválthatják a blogolást. Én például szeretnék majd élménybeszámolókat meg ilyeneket olvasni, nem ujjongó egysorosokat.

Ém jól éreztem magam, és elégedett vagyok a táborral. Elég látványos volt, amit mondjuk Ankalimon megtanulét a tavalyi táborból, és amit máshogy csinált. Nyilván nem lett minden tökéletes, vagy még csak optimális sem, és még mindig nem feltétlenül éreztem volna magam jól SMT-ként. De majd bővebben gondolkozom még. Most munka.

fura, fura. elkezdtem gondolkodni azon, hogy akkopr most zenéket rakok fel az mp3 lejátszómra, amit elhagytam. hiányozni fog, hogy zenét hallgatok (hogy olyan zenét hallgatok, ami igazán tetszik).
villámlott.
elkezdtem izgulni a tábor miatt. meg mindenféle elszalasztott idők miatt, amik kifutottak az ujjaim köött homokként. A szórendekkel sosem voltam jóban.
/a főnököm jó szabadságot kívánt.
újratervezés. útvonal újratervezés.
Janie meséjében eddig két dologra rezonált valami bennem, mindkettő a kiválasztottságról és sorsról szólt.
/mental note
Fegyelem. Az hiányzik.
Na tsá.

jó az idő vasárnap óta, hihetetlenül örülök az elviselhető melegnek. ne legyen ennél több fok. A táborban meg pláne ne. elolvastam Alyr novelláját, megállapítottam, hogy én vagy messze mentem addigra ettől a világtól, vagy meghaltam, mert próbáltam kapcsolatban maradni vele.
...
ezt írtam tegnap este, aztán inkább ki is léptem mondanivaló híján. Azért foglalkoztat engem is ez a mi-lenne-ha téma. De én szinte biztos vagyok benne, hogy egy fantasy világért nem lennék hajlandó... elszakadni a külvilágtól. Ezt valahogy megtanultam még gyerekkoromban, sőt, hiszek benne, hogy ha nagyon akartam volna/akarnám képes lennék létrehozni saját univerzumot. És akkor be lehetne ültetni a sarokba, és kiskanállal etetni.
...
kinyomtattam a keretjátékszöveget végre. jellemző ez is a szétesettségemre, h csak most. ezeket sokkal korábban kellett volna. namindegy.
...
valamit ki kellene találni.
valamit.
...
ja, me.. telefon. Csak a jegyszőkönyv kedvéért, tegnap volt egy fasza énekóra. És énekléssel álmodtam. Ami azért új, mert eddig álmomban csak színpadon voltam, színdarabban, de most énekeltem. Strange. És kifejezetten nyaralós hangulatom van ma... fura nyáron dolgozni, minden nap ugyanúgy be kell járni, mégis, olyan az egész, mintha valahol azért nyári szünet lenne.
...
lett színe a hajam tövének, nagyon... érdekes. Már megbékéltem vele, sőt, tetszik.

Most olvastam el a  kommenteket egy blogbejegyzéshez, hogy miért is tiltotta le Rabyn a további hozzászólásokat -  addig nem érdekelt, de így már érdekesnek tűnt a dolog. Végigolvastam, és az alapján nem értem, hogy kikkel vitatkozik a csapat egyik fele. Mert van ott ugyan olyan ember, aki az egyet nem értését fejezte ki, de korántsem olyan tartalommal és stílusban, ahogy a védekezők (főleg az öccse) reagáltak rá. Komolyan el kellett olvasnom még egyszer az egészet, hátha kimaradt hozzászólás, de nem. Írt Mogy arról, hogy az ő kutyáját miért és hogyan nem engedték le, és miért rossz ez neki, ill. leírta Tünde a véleményét, és ennyi is elég fasza általánosításokhoz és túlreagálásokhoz. Az emberek hülyék. Csak ez olyankor fájdalmasabb, amikor az ismerőseim azok. Még akkor is, ha csak szegről.végről ismerősről van szó.

Különben meg, amennyiben senkit nem fog zavarni Szeder, akkor mért ne. Ha problémát okoz, akkor Rabyn, illetve az, aki még a lelkén viseli, meg fogja oldani. Ennyi.
Én alapvetően nem kedvelem a kutyákat, bár néha megdöbbenek azon, amikor mégis. Ameddig nekem nem kell vigyáznom rá, takarítanom utána, meg a nem létező csapatom figyelmét magamra terelni róla, addig nincs vele bajom.

A BSG tetszik, az pilotok megvettek kilóra. Nézegettem az eredeti sorozatból is részleteket - érdekes látni a 20 év alatt történt fejlődést. Mint a Star Trekben. A régi sci-fik sokkal inkább színházra emlékeztetnek a díszleteikkel és effektjeikkel: el kell fogadnom a sorozat működési elvét, mielőtt élvezem (tehát a steril környezetet, pittyegő számítógépeket és egyéb scifisségeket), el kell hinnem, hogy igen, az most űrhajó fedélzetét jelenti, az meg egy földönkívüli izét, nem beöltözött embert. Azóta fejlődött annyit maga atechnika, hogy már-már hitelesek a jelmezek és díszletek. Ha szimplán a kameramozgást meg a beállításokat és egyéb képi dolgokat nézem, akkor is máshogyan működik az egész. Sokkal élőbb, kevésbé... mesei. Valósághűbbnek néz ki. És összetettebbnek. Majd teljes részt is megnéznék a régiből is, mert egyszerűen nem értem, hogy a nosztalgia-faktoron kívül mi az, ami miatt kapásból fújnak az új sorozatra.
Ugyan a régi Star Trek főcímdala még mindig megdobogtatja a szívemet, de nem bírnék egy részt sem végignézni a sorozatból teljes nyugalommal.

Végignéztem a Buffyt, hagyott némi űrt maga után :szipp:, megérte félretenni az előítéleteimet.
A tegnapi táncpróbán rájöttem, hogy én tulajdonképpen szívesen áldozom a munka utáni időmet ilyesmire - rég voltak már próbák is, bármilyenek.
Punny.

Ijesztő volt ma reggel a hőség. Páratartalom, meleg...Amellett meg pláne, hogy bent a cégnél légkondi és ezért viszonylag hűvös van, tehát, ami itt bent szükséges ahhoz, hogy ne fázzak meg, az kint elviselhetetlen.
Nyár van, szúnyogok és meleg. A napsütéssel egész kevés gondom volt eddig.
Őszt akarok, a se nem hideget, se nem meleget.

A tegnapi napot Fereldenben töltöttem, írtottam az izéket, és közben beszélgettem az NPC-kkel. Muszáj ennyi harcot rakni a játékokba? (Igen, tudom, muszáj.) Maguk a párbeszédek elég izgalmat adnak a játékba, ha van tétjük, nem kell mellé azon szenvedni, hogy kiket választok magam mellé a harcokba. Én a szimpatikus NPC-kel akarok kalandozni, nem a hasznosakkal :P
Azt hiszem, nem tud úgy lekötni a számítógépes játék hosszú távon, mint az asztali RPG. A társasjátékok se.

Szombaton emberek közé mentünk, és ez jó volt. Meg életemben először a Vörösmarty-Váci utca boltjaiban próbáltam vásárolni, mondjuk sikertelenül, de megint megállapítottam, hogy előfordulnak szép ruhák a világban.

Ilyenkor azért arra gondolok, hogy nem szabadna számítani az emberekre, ha nem vagyok róla legaláb 80%-osan meggyőződve, hogy érdekükben áll az a dolog, amiért számítanék rájuk. Ennyi erővel lehetett volna korábban is megtartani ugyanezt, nem tekintettel lenni a külföldiában lévőkre és az államvizsgázókra. Késő bánat, hogy utálom.
Ettől eltekintve hasznos volt, ha valóban megtanuljuk a jeleneteket jól, akkor jövőre elkészíthetjük végre a folytatásos Tündék köztöt :D

Teszteltem a tömeges mutáns-szúnyogokon a fújós írtószert, egyszer csak azt vettem észre hogy már nem szédeleg a plafonnak ütődve egyikük sem, de alatta, a pokrócon legalább négy döglött példány fekszik. Ó, igen. Érzem a hatalmat. Ezek azok a szúnyogok, akiknek egy leütés nem árt.

Éhes vagyok. 

Két hét táborig? És még mindig semmi kedvem és energiám... alig valamihez, tulajdonképpen. Csak úgy vagyok. Még az énekórák a legjobbak. Azok most jók. 

Semmi energiám foglalkoznia keretjátékal, csak akkor, amikor ott helyben kell kitalálni, de olyankor is minimális. Nincs kedvem hivatalos feladatként találkozni emberekkel, de ilyen ürügy nélkül nem keres senki. Én nem merek  mást zaklatni, hiszen... mindenki biztos elfoglalt, fontos dolgaik és fontos barátaik vannak, én meg egyik kategóriába sem tartozom. 

Amit szívesen csinálok, azt sem jól.

És még a blogomba is nyavajgok. Ez sincs jól. 

Ma este jönnek emberek, beszélünk keretjátékról, de attól tartok, nem lesz mindenki, aki kéne. Nem látom a fényt az alagút végén. 

the rest is silence.

Úgy érzem, valami ellopja tőlem az alvást. Ez iszonyú. A meleg, a szúnyogok... ennyit nem ér a nyár. Hajnalban arra ébredtem, hogy a szúnyog kitartóan a fülembe zümmögött - szerintem álmomban el is hessegettem párszor, de nem, kiharcolta, hogy felébredjek teljesen. Fél négy körül, még sötét volt. Mire sikerült visszaájulnom az alvásba, már szürke volt a hajnal, felébredtek a villamosok és a forgalom, meg a rettenetes madarak a fák közt. 

Ha legalább buliban lettem volna, vagy társasággal hajnalig, vagy csak játszottam, filmet néztem volna... de ez így nem ér. 

Jó reggelt, meg minden. Mostanában álmodok mindenféle érdekes dolgokat, de reggel nem emlékszem rájuk, csak arra, hogy ez már megint... megint olyan volt. Van ez a fajta álom, amikor tudom, hogy máshol vagyo, külföldön, táborban, más, idegenül ismerős lakásban. És az ismerőseim közül vannak körülöttem. És időnkjént történnek misztikusnak nevzhető dolgok.
Jaj, eszembe jutott egy része, nem tudom, hova mentünk, de fel kellett hozzá mászni roppant ingatag faállványzatra egy ház oldalában, és voltak nyomozók is, akikkel együtt mentem, bár nem is kellett volna, de azért megküzdöttem az állványzattal.

Tegnap este sikerült Gandalféknál a lenti kaput szerencsétlenül kinyitni, most még fáj a bal gyűrűsujjam felső perce, és valószínűleg ennek köszönhetem, hogy eltörtem a mestervizsgáztatós bögrémet ma reggel. Mondjuk a jel már régen lekopott róla. Van még egy bögrém, de azon is elhalványult már a felirat :( Ideje újat beszerezni.

Tegnap előtt megérkezett az amazonos rendelésünk, örültünk nagyon. Szép a Mage-s tarot, még agyalok azon, hogyan fogom felhasználni játékban, de alakul.

Emberek lesznek itt este, és ez jó lesz. Lassan integrálódom vissza, de a táborig tervezek úgy tenni, mintha lenne szociális életem.

Ezek persze mehetnének twitterre is, dehát minek. Nehéz kint a levegő, örülök a légkondinak, még akkor is, ha. Ha ettől könnyebben megfázom, vagy ilyesmi.
Önértékelést kell írni, megküzdök vele, meg én. Ma este végre énekóra. Vannak örömeim az életben.
Ja, és Inszéjn húga beköltözik ma este a nagyobbik szobába. Ezzel kapcsolatban van kínos sztorim, ugyanis fel kellett hétfőn hívnom a szobára jelentkező csajt, h bocs, mégsem, mert a barátom húga dolog egyértelmű prioritást élveza három lakó közül minimum kettő számára. Azt nem tettem persze hozzá, hogy jelenleg idegen emberekkel nem szeretnék együtt élni, és megismerni sincsen kedvem mostanában senkit, antiszociális lettem, ez van.

Kéne már valamit csinálni. Írtam két együttesnek is,hátha még keresnek énekest, de lehet, hogy össze kéne hozni mégiscsak ismerősökből valamit. Kell ritmushangszer, basszus, meg valami akkordhangszer, szólóhangszert meg éneket asszem könnyen találok.

A tegnap esti viharra felébredtem. Fél9kor lényegében beszédültem az ágyba, 10kor felkeltem, zombultam, éreztem, hogy valami nagy és idegesítő burkolja be a fejemet, aztán nézegettem a zuhogó vizet az erkélyen. Egy nagyon kicsit lett csak jobb tőle. Aztán visszaájultam aludni. Reggelig.

Szúnyogok. Akiket gyűlölök. Hajnalban, háromnegyed háromkor vettem rá magamat, hogy rányissak az erkélyajtó két rétege között zümmögő dolgokra, hátha azok majd kifele mennek, és cserébe meg bejön az éjszakai hűvös a szobába. Addig egy-egy szúnyog pont elalvás előtt találta meg a fülemet, hogy belezümmögje jóéjtkívánságati - nem, nem aludtam ki magamat.

Szombaton volt a társulati évadzárónk, volt kellemesen hűvös idő, pár szúnyog, meg némi gyenge szocializálódási kísérletem, amit szerencsére időben abbahagytam.Úgy tűnik, ez nem nekem való mostanában. Vasárnap majdnem elmentem az elmaradt tábori cuccra, de az meg olyan szinten bizonytalanul volt meghirdetve, hogy inkább kihasználtam a hétvégét a pihenésre. Pl. megnéztük a Kick-Ass-t, és jó volt. És folyamatosan Buffyt nézek, még jobb. A saját fordulatokra reflektáló művek öniróniáját nagyon szeretem. Amikor szinte tudják a szereplők, hogy sorozatban szerepelnek.

Kezdek hisztis lenni. Egész délelőtt nem tudtam mit csinálni.Grrrr. Idegesít. Nyomaszt. Az jár a fejemben, hogy biztosan elfelejtettem valamit, hogy tudnék valamit tenni - de nem, illetve van egy darab 10 perces sétám az irodán keresztülk, de azt majd délután. Hát nem csodás?
Sokszor volt már ilyen, de mindig zavar.
Ilyenkor érzem, h le kéne kötnöm magamat valami mással, de annyi agyat még nem sikerült összeszednem, Talán majd... talán majd ma.

A Buffy egyre... érdekesebb, meg összetettebb meg ilyesmi.Namindegy.

A hétvégén nekikezdtem a DragonAge-nek, tetszik, főleg az rpg része - mmint a bezsélgetős, világfelfedezős, döntéshozási része. A harcokat még mindig túl soknak tartom, jobban örülnék olyan játéknak, ahol ennek nincs ekkora súlya. Mondjuk egy Sims úgy, hogy lehet benne harcolni.
Egyelőre elkezdtem egy elf rogue-gal, ill. megnéztem az ember magi kezdést is. Kicsit tartok tőle, hogy az eleje a legjobb... pláne, hoy a harcok, ill. a gyűjtögetések igazábl nem érdekelnek. Ezért nem wowozok. Talán, ha sikerül rájönnöm, hogy hogyan kell használni a taktikákat, akkor jobban fog tetszeni a harc része, mert jelenleg próba-szerencse módon igyekszem kitalálni.
Ja, tényleg, ebben végre van romantikusszál is, kíváncsi vagyok, össze lehet-e jönni nem magammal cipelt NPC-vel is. Lényeg.

Szombat este voltunk vérlepkével a Memento Mori gótcuccon, meghallgattuk a Cantarát, a Pornography elejét, aztán húgom megelégelte a várakozást és a bulihiányt, és hazament. Én még maradtam a Schyzzo.com-on ugrálni, meg meg akartam várni az Entrópia Archtiektúrát (már csak a név miatt is), de olyan sokat csúsztak, hogy az elalvást kellett megelőznöm a távozással. A Cantara kellemes volt, simán elbírt volna több számuk is hegedűt, pláne, hogy a szintis vonóshangzás nem az igazi szólóhangszer. Meg pár számukba ilyen föléterceléses izét is lehetett volna rakni, dúsítani a hangzást. És kíváncsi lennék az egészre egy Angwen vagy egy Narb hanggal is :D (esetleg Ami gyönyörű alt hangú barátnőjét is meghallgatnám Lisa Gerrardot énekelni...).

A szomszédban menedzsermítinget tartanak.

nem gondoltam volna mostmeg, h a-ha nap lesz a mai (just look at my facebook profile).

A Buffy második évada már okosabb, mint az előző, a problémák is összetetebbek - bár nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy még mindig túl sájní az egész. Nem értem a vámpírokat, nem értem a verekedéseket. A vámpíroknak vannak különleges képességeik, vagy igazából tök olyan erővel bírnak, mint az emberek? Mert oké, hogy normál helyzetben egy képzettebb ember lekaratéz egy önvédelmi képességekkel nem rendelkező embert. Vagy vámpírt - á izé, de azok már felmutatnak némely verekedési készségeket. Vagy ez csak azért van, mert ők már halottak, és ezért bátrabban mennek bele az ilyen helyzetekbe?
Buffy annyit tanult ütni-rúgni, hogy ennyivel jobb kábé mindenkinél? Még a sokszor annyi idős vámpíroknál is? Ha mondjuk Spike akkora májer, hogy már ölt vadászokat, akkor miért nem lövi le Buffyt? Ha ennyien meg akarják öletni a csajt, akkor valamelyiknek miért nem jut eszébe a szokásos vérengzések alkalmával lőfegyvert vinni magával, és egy sorozattal leszedni? Vagy kiszedni sniperrel? Vagy kézigránátot bedobni a szobájába éjszaka vagy a sulijába? Vagy kihívni rá a rendőrséget?

Vagy mindez nem méltó az amúgy esztelenül rohangáló vámpírokhoz? Komolyan, az már határozott előrelépésnek látszik, hogy Spike egyáltalán gondolkodik, mielőtt megtámadná a sulit. Meg néha egy-egy gonosznak eszébe jut túszt fogni, de nem viszi végig. Ha ilyen simánölnek a vámpírok, akkor mi akadályozza meg a hatékonyságot? Ha megölni nem is lehet mindenféle misztikfákin miatt, az életét tönkre tehetnék. Ennél jobban. Úgyis sok a halott, miért nem lehet megölni az élő rokonait - vagy egyszerűen vámpírt csinálni mindenkiből akit szeret?
Nem értem. És ez zavar.

omg, Nightwish-t hallgatok, ilyet már jó régen...

It is the end of all hope
To lose the child, the faith
To end all the innocence
To be someone like me

sallalalala....
jó ez.

meg kell állapítanom, nem "szeret a kamera", a Céges képeken szinte biztos, h nem. Pedig szerettem volna egy kúlságos GPS-girl képet, de...

értitek. Mindenesetre büszke vagyok magamra, élveztem a partit, meg a kirándulós feladatot. (Persze, excserkészként könnyű).

Tegnap bemutatta a The Path c. játékot Szozsiéknak, azért bizonyos szempontból meredek játék. És egy idő után idegesítő. Aztán az embernek muszáj gondolkodnia, mert annyira monoton. Viszont baromi hangulatos, és pöpec témákat lehet belőle lopni elborultabb mesékhez (mondjuk elsősorban női játékosoknak). Az is érdekes volt, hogy ki mit vett le belőle, mire asszociált. De ezek ettől érdekesek igazán.

...halhatatlan vagy gyönyörű android...

Valami hihetetlenük feldobott reggel az, hogy esőre keltem. Ó, igen. Mondjuk egy esernyő nem ártana, majd nézek ebédszünetben mondjuk, mert a kalap-kendő kombó hatékony 10 méteren belül, de hosszabb távon nem. Nagyobb esőben.
Energikusnak és tetrekésznek érzem magamat, dolgozni fogok, amikor épp nem blogolni, áthozom a notebookokat asszem, vagy nem de beütemezem, hogy mikor hozom át őket. És ilyesmik.

az egyetemről álmodtam. arról, hogy felvettem valami fizika előadást, és bementem, és voltak ott évfolyamtársaim. diploma utáni képzés volt, teljesen laza, és ráöttem, hogy elbénáztam, mert dolgozni kell menni. De amúgyis, olyan tárgy volt, amihez elég megtanulni jegyzetből, nem kell bent lenni előadáson.

Reggel találkoztam a metrón kollégával, eszembe juttatta, hogy mennyire jó, h nem kell vizsgáznom semmiből. De azért kicsit hiányzik a tanulás. Lehet, hogy majd valamit keresek, még nem tudom mit.

Végignéztem a Carnivale-t. Sajnálom, hogy nem folytatják, de legalább nem kaptam rossz befejezést (mert nem lett befejezés).

Jellemzően többször kell elindulnom ahhz, hogy sikerüljön is. Először  ababzsákot hoztam be az erkélyről, amikor megláttam a felhőket. Aztán a pénztárcámat és a bérletemet raktam bele a táskámba. Végül ránéztem a kezemre, és lemostam a körömlakkot.

Miután végigkínlódtam a hétvégét, végre esik, és elviselhető lesz a hőmérséklet. Boldoggá tesz, a kánikulát nem vagyok képes méltósággal viselni.

Pénteken volt egy Céges sportnap-szülinapi buli, ami jó volt, erős osztálykirándulás hangulattal (oké, gitárt nem vitt senki, és szvsz a tinirománcok is kimaradtak). Tájékozódtunk GPS-szel, fürödtünk strandon, ettünk, ittunk, aztán megettek a buszon a szúnyogok.

Ó. és eleredt, és eleredt! Feltételezem, hogy nyári vihar lévén ebédre már nem marad meg, és akkor boldogok leszünk mindannyian :D
Viszont esőterv táborra.

Javítottam a rettenetes helyesírási és nem elgépelési hibát. el nem tudom képzelni, hogy történhetett, a helyesírást én nem aggyal, hanem szemmel végzem - jól vagy rosszul néz ki és hangzik az a szó. Namindegy. Elgépelni azért viccesebb.

Munkahelyen nem tudom betájolni magamat, hogy most akkor én mennyit is kéne, hogy tegyek, majd igyekszem, kitalálok dolgokat magamnak, meg kinyomtatom még L-t is, rájöttem, ő kell nekem ide fekete-fehérben, majd rakok mellé egyéb táblázatot, és akkor nem a képet nyomtatom, akkor az csak dekoráció a fontosságok mellé.

Meleg van, ez nekem nem tetszik, kivéve a késő délutántól kezdődő időszakot, akkor a nap már nem kap telibe, csak aranylik megminden, és az este jó. Meg ugye az alkonyat, mint már írtam. Kár, hogy valami szarhoz használták fel címként.
Ez amúgy felháborító, vannak jó történetek, miért kell, miért kell elrontani őket?! És miért kell szeretni az elrontott történeketeket? Tudom, nem kell, ne köss bele. Semmit sem kell.
Viszont akkoris feketében fogok járni többnyire, ahogyan eddig, most a légkondiban szinte fázom.

najólvan keresek koordinátákat.

ha meg naplót írnék, akkor ez lenne benne:

péntek:
a hétfőn nagy nehezen kivett szabadságom letöltése. reggel felkelek, aztán azt hiszem, hogy rengeteg időm van magamra, hiszen aludhattam volna még (figyeljük meg, mostanában ez gyakori és furcsa, hogy felkelek a továbbalvás helyett). Persze még időben realizálom, hogy nem, ugyan még játszhatok azzal az idegesítő játékkal, és van időm összekészíteni a jelmezemet a kávé mellé, de már indulnom kell, és időben ki is lépek az ajtón, fel buszra, le a metróba, már a gyöngyösi utca, ollé, korábban vagyok ott, mint Tanárúr. Valahogy végig kísér a gondolat, hogy miért pont a dolgozók rendeltettek korábban pakolni, és ugye ez azt jelenti, hogy hajnalban nem mi pakolunk, hanem a később érkező kolónia. A minibuszba mellém a társulat legidegesítőbb alakja ül, röhögünk rajta nyíltan, mert ennyire nem veszi észre se magát, se a környezetét. Gonosz lettem, villan át rajtam, de Erdőőrúr méginkább, mert ő ki is mondja a gondolatait. Rajtam csak látszanak. A szomszéd kocsiban Tanárúr és Főszínésznő ülnek, örülök, hogy nincs ott hely, mert a mikrobuszban csak néha dohányzik a kolléga apja, de Tanárúr láncban, és az rettenetes. Különben, a kocsiban dohányzást akkor utáltam meg, de nagyon, amikor téli turnén Anyánk mögött ültem, és amikor félóránként rágyújtottak, akkor vagy megfulladtunk, vagy megfagytunk, és nem, nekünk kellett tűrni, mert ha a kérdésre azt válaszoljuk, h nem, akkoris rágyújtanak.

Odaérünk a vidéki városba, nem rossz, van nyitva abc, meg kocsma, meg minden, az eső melegen szemerkél, és be is pakolunk mindent a színházterembe. Technikai beállás. Kevesebben vagyunk, mint szoktunk lenni, ez érezhető. Kurva sokat szívok a tüllök közti erdővel, hogy a faágak művészi káoszba rendeződjenek, és ne boruljon fel az egész kib mindenség, amikor két jelenet között tologatják a tologatók. Össze is mordulunk az Öregasszonnyal, dacból rámhagyja az egészet. Dacból megcsinálom. Nem is borul fel. Nagyon. Megnézzük a kocsmát, ahol a kocsma visszanéz, és hallom a sarokból a vadnyugati nyekergést. Határozottan köszönünkk, kérünkk kávét. Aztán határozottan el.

A takarásban aztán fel-alá járkálok a sárgán becsíkozódó fényben, és anyámra gondolok, mindenféle számomra érdekes belső szösszenetre, és kezdem úgy érezni, hogy az is jó, ha engem érdekel a nem odatartozó történet. Hangosan ripizünk az első jelenetünkben, röhögve szaladunk fel az öltözőbe, annyira élveztük a károgást. Meg, hogy áháháhá gothposeur szájából a nyál, az milyen vicces volt. Meg a te arcod, ahogy igyekszel koncentrálni, az is.
A második jelenetben Nuca néz vissza légylábas szomorú szemekkel, csodát látok, elmegy a szöveg, de szerencsére a szerep is összevissza beszél itt, úgyhogy összehozom ugyanazt.

Aztán pakolunk utána. Kábé ugyanazok, mint az elején, plusz még az egyik későbbi kocsiból a két lány. Aztán persze mi maradunk a végére, táncolunk a dizsiből idehalló dolgokra, megnézem a semmibe öltözött tiniket. Hazafelé alszom, meg ilyenek. És végül mi, a minibuszban ülő lányok bojkottáljuk a kipakolást (maradt még srác az autóban), és kiszállunk az éjszakai buszunknál. Messze lakunk, és kocsi nélkül. Persze sajnáljuk a Főszínésznőt, de őt azért jóeséllyel hazaviszik, meg méginkább Erdőőrurat, mert őt kevésbé valószínű.
És ekkor már világosodik a szombat hajnal.

szombat:
eltelik a fél nap, mire magamhoz térek, aztán próbálkozom a hitman kettővel, mert a bérgyilkolós fejvadászós izéket szeretem, de ez nekem nem megy, én ehhez nem vagyok elég türelmes, bocsesz. Elmegyünk bevásárolni Inszéjnnel, aztán segítek neki hazacipelni a jószágot, cserébe ő visszakísér a boltokig, ahol ruhát lövök, ő meg mittomén. Szerzek nadrágot, amit még fel kell hajtanom, szerzek fehér blúzt, meg csipkés pöttyös felsőt, és ez engem boldoggá tesz. Megnézek egy résznyi Carnevált. Olvasok.

vasárnap:
fél4kor már érzek erőt magamban a süti megsütéséhez, addig szenvedek a fáradságtól és időjárásnyi kábaságtól. idegbajt kapok a rendetlen és koszos konyhától, rájövök, hogy ez a büntetésem, ez a kib tepsi, hogy nem mosogattam egész héten, és konstansan gyűlölni kezdek mindent ami a konyha munkálatokkal összefügg. Az evést is lassan. Azért elkészül a süti, és nem is lesz rossz.
Aztán kiolvasom a Király orgyilkosát, igénylem a folytatását nagyon, aztán Inszéjn végre mesél orleans-t, de már kevés idő maradt sajnos a napból.


én ezt nem tudom, hogy mennyire eseménytelen az életem.

....persze van abban valami zavaró, hogy komolyan arra várok, a főnököm menjen már el a szomszédból tárgyalásra vagy valami. Pedig... semmi okom nincsen erre. Nem szólt eddig még semmiért, azt hiszem, baromira nem érdekel senkit, kmit csinálok, ameddig nincsen látható elmaradás. Attól még. Namindegy.

A mindenkori mondanivaló meg feloldódott a alkonyi égbe vágó faágakba és levelekbe. A viharos felhők előtt. Meg szélben. Meg ilyenek.

fáj a torkom. illetvekapar, és érzem, hogy létezik. emellett van olyan ismerősöm, akinek szinte hallom a hangját, miközben a kommentjeit és nléha a blogját olvasom, és idegesít. Nem szeretem ezt az érzést, de létezik. Azért az jobb, amikor idegenek fasságait olvasom.

Egyre kevésbé vagyok emberbarát, öregszem.

Kicsit hideg van - okéoké, júniushoz képest. Nyár van, gyönyörű, esős nyár. reggel tapasztaktram, hoy nincs annyira hide, mint kinézve gondoltam volna - perszevalahogy mindig azt hiszem, hogy ősz van, annyira megzavart az időjárás, plusz az, hogy mindegyik futó játékban december van :D
Ennek örömére nem megyünk messzire a Cégtől ebédelni, csak ide le. Rengetegen lesznek, és hideg is lesz.

Egy kicsit elvesztem most a munkában is - mmint nem a mennyiségétől, hanem kezdem nem tudni, mit is kéne csinálnom. A listámon vannak dolgok, de azok nem olyanok, amikhez leülök, és megcsinálom, hanem ímélt küldök, és várok. Vagy várom a megfelelő inputot az ímélküldéshez. Vagy akármi.

Nézek Carneval-t, hangulat, tetszik.
Meg az esővel telített idő is, mondtam-e már.

moar funny pictures

Játszom

Tegnap felraktam a Hitman első részét (meg ott a többi is, majd megnézem). Rájöttem, hogy engem könnyen frusztrálnak a játékok, utálom a trial-by-error dolgokat, egyszerűen stresszel az, hogy folyamatosan hibázok, amíg meg nem tanulom kezelni. Ez a játék erre kitűnő példa: az elején ugyan volt tutorial, ergo rájöttem, hogyan kell sétálni, meg milyen érzékenységre érdemes beállítai z egeret, hogy legyen esélyem célozni. Aztán az első küldetésben már ahhoz is egyszer meg kellett halnom, hogy rájöjjek, mit jelentenek a jelek a térképen, amit a küldetés előtt tudok megnézni. Meg, hogy mit is kell tulajdonképpen csinálni. Meghaltam olyan ... háromszor, de csak azért annyiszor, mert kétszer kiléptem az elrontott helyzetből, egyszer meg a grafikai beállítások miatt kellett úrakezdenem (ablakos módban fut csak, és lelógott az ablak a monitorról :D).
Oké, ezt ráfoghatom a türelmetlenségemre simán, meg nyilván általános ügyetlenségemre. Oké. Nézzük a következő küldetést. Mostmár tudom értelmezni a térképet, a küldetésleírást - ki kell nyírni a kékruhásokat, ha minden igaz, meg valami főrosszarcút, akinek nyilván másmilyen lesz a sapkája. aztán visszarobogni a kiindulási pontra.
Jólvan, elindulok főhősünkkel, látom, hogy megérkezik az autó, mint az előző részben, aztán mindenféle emberek mászkálnak a házak között. Node, miért van nálam valami robbanóanyag izé? Miért van vége a pályának a büfé bejáratánál a térkép szerint? ... Mit kell csinálni? Mászkáltam még egy kicsit, hogy ne vegyenek észre az NPC-k, aztán meguntam, próbáltam odajutni a helyhez, és persze kinyírtak, mert azt pl nem látni a nézetből, ha a pisztoly útjában tereptárgy van, és amúgyis, rosszak a reflexeim.
Ezután nem voltam hajlandó újra nekiindulni a küldetésnek, mert butának érzem magam hozzá. Nem tudom megállapítani ott helyben, h mit is kéne csinálni, az meg nem ér, ha sok meghalás után már tudom, hogy hogyan mozognak az NPC-k, meg ismerem a területet, meg ilyenek. Ráadásul menteni se lehet. Teszek majd még vele próbát, mert hátha elég lesz végigszenvedni halálokkal ezt a szintet, és ráérezzek a játék logikájára - hiszen maga a szetting kúl.

Panaszomra Inszéjn megjegyezte, h a játékok nagy része trial-by-error sémára építi a tanulási folyamatát. Csudálatos. Én azért szeretem, ha egy játékban egy hibázás után még tudom menteni a helyzetet, és csak akkor kell egyáltalán visszalépnem korábbi mentéshez, ha minden egyéb kötél szakad.
Megkaptam, hogy maradjak akkor a simsnél :P

Az Assassins Creedben az ugrálás a háztetőkön, az a legjobb. Bár az meg olyan felhasználóbarát, hogy ahhoz kell a külön erőlködés, hogy lezuhanjak valahonnan. Bár.... a titkos torokelvágós-leszúrós cucc is pofás, meg amúgyis roppant pozőr játék.
Lehet, hogy elvesztettem a türelmemet? Pedig lopakodtam már végig a Bloodlinest malkavitával, aki esélytelen lett volna szemtől szemben, és csak a ritmikusan alkalmazott obfuscate mentette meg...

A szerepjáték sokkal jobb, ott muszáj a mehézségi szintet a játékoshoz és a karakterhez hangolni, különben a mesélő is szenved.

Azt nézem, hogy 13-14 dolgot írtam fel magamnak, de ebből momentán alig találok valamit, amit tudok is csinálni. Najó, azért van olyan, jobban megnézve a listát. Meló.

Szépek a viharok, szerelmes vagyok az esőbe és a viharokba és az esős Budapestbe. Tegnap énekóra alatt átvonult a vihar a fejünk felett, szeretem a sötétségét - hazafelé már szivárvány volt a Duna fölött.

Még mindig semmi mondanivalóm nincsen a világ számára, ez azért valahol riasztó. Asszem kéne valamit csinálnom, ami kifele mutat. Amúgy nincs bajom sem, szépek az esti zöld fák az erkélyről, meg ilyesmi.

Brandon megjegyezte tegnap, hogy mostanában keveset blogolok. Igaza van. Pedig pl. időm lenne rá, amellett is, hogy most már folyamatosan van munkám is a Cégnél.
Mittomén, tegnap volt a hosszúkarácsonyiebéd, nem tudom, lesz-e még valaha, vegyes érzéseim vannak róla. Jól éreztem magamat benne, megminden, csak... csak.
Szabadságot vettem ki tegnapra az előadás miatt, mert e kellett menni 3ra (naná, hogy korai volt az időpont :S). De legalább aludhattam tovább (kb egy órával tudtam csak többet aludni), írtam Janie-blogot, meg vasaltam, meg egyebek.
Most éppen nem tartom érdekesnek az életemet. Elfoglalom magam, nem unatkozom, de semmi említésre méltó. Azt meg nem tudom eldönteni, hogy zavar-e, vagy sem.

Szerdán előadás, A hosszú karácsonyi ebéd c. darab. Az előadás jelentősége epikus, lévén nagyjából főszerep, az els... másik szereposztásban a társulat vezető színésznője játsza azt, amit most én, határozottan kevesebb próbával, mint ő. Izgalmas. Nem egészen értem az emögött rejtező koncepciót, kivéve, ha nincs mögötte koncepció.
De az előadás az jó lesz, az előző is az volt, és a próba alapján nem lehetetlen magas a mérce. Megminden.

Szombat este-éjjel játszottunk egy királyságos Rouent, a kedves JK-k alaposan megkavartk az eseményeket és az NPC-ket, igazán megérte :D Lassan, de biztosan haladnak a bonyodalmak meg végkifejlet felé.

A szélfúvás bentről baromira tetszik. Kint hideg. Szeretnék több szabadidőt.

Hű, szép esős az idő.
Na, lassan vége az első napnak, bauerségeket akarok mesélni. Még nemtom, hogyan, de igen.

Jó volt a tegnapi előadás.

wazz, megint álmodok összevissza darabról, most a jövő heti hosszúkarácsonyi van terítéken.
emellett pedig a jelenlegi főnököm nem enged el olyan könnyen hamarabb még akkor sem, ha előre ledolgozom, szal tulajdonképpen jó, hvége az évadnak, és nem kell többször kikérnem magam. Ma sem tudok ottlenni a 4 órás próbakezdésen, mert fél6ig dolgozom.
Ma megint azt álmodtam, hogy vannak a darabnak általam nem ismert részei, amiben rengeteg szövegem van, amiket nem tudok.

Amúgy nem lenne rossz itt bent, mert kaptam feladatokat, amik ugyan nem hatalmas kihívások, de legalább elvagyok velük.
--
közben próbálom megkülönböztetni az idegességet az izgalomtól - az egyik melegebb sárga, mint a másik fehérsége. Megint meghalt egy szimpatikus szereplő a 24ben, 16:16 van, és nem vagyok képes igazából dolgozni ma már. Annyira zavar, h 20 percen belül illene elindulnom, vagy valami. De utálom ezt. Ezt a se itt se ottot, ami cak azért lépett elő, mert vagyok annyira lelkiismeretes, hogy számít, milyen szájízzel engednek el. Majd ott helyben már jobb lesz, ott már leköt az előadás miatt érzett idegesség-izgalom keverék.

Szeretnék időt.

Döbbenet, hogy álmosabb vagyok ngyedórával tovább-alvás után. Vagy persze a hajnalig simsezés? Feltelepítettem a 3-at, szép, meg minden, de egyelőre jobban tetszik a kettes, majd azt is fel kell rakni. Az Assasins Creed meg pofás, és kúlság a falakon ugrálni, de egyszercsak kifagy és annyi. Rájöttem, akkor problémám nincsen a lineáris játékokkal, ha kompenzálnak valamivel, de hosszú távon azért nem annyira jó.

Új fogalmat alkottam, a bauerizmust. Ebben a formában a tvtropes-on nincsen fent, de valahol MacGyver és Chuck Norris között félúton lehet. Karakterisztikailag Wits 4, Composure3 kell hozzá, és akkor három (négy) pontos előnyként fel lehet venni.
Különben tetszik a 24, érezhető rajta némi a Nikita sorozatból, csak enyhítettek a szervezeten (Section 1), és sokkal több szálon futtatják, meg nyilván összefüggőbb is az egész a sorozat koncepciójából adódóan. No, meg Nikita soha nem volt JackBauer, az ő döntései meg imprói nem ilyen bravúrosak, ezáltal követhetőbbek.

Holnap Nírlifjúcsör, ebben az évadban utoljára, aki még nem látta, annak ajánlom, mert jó. De tényleg, gyertek, nézzetek meg minket :)
RS9 Színház, 19:00, 1500-.

Tegnap megvolt a Körmagyar temetése. Ma szép esős idő van.
Szerintem felesleges magyaráznom, mit jelentett nekem, vagy nekünk ez a darab: vizsgadarab, ami aztán két évig futott. Tulajdonképpen ezen nőttünk fel. Azt hiszem, a legjobb szerepem Jolán volt, Kurrah csak ezután jön, bármennyire is szeretem.
Az előadásban csak úgy repkedtek a belsős poénok, pláne a második felvonásban, mert addigra már az is tervezett ilyesmit, aki addig nem. Én persze megint új dolgokra jöttem rá, meg szerintem más is. Egyedül azt sajnálom, hogy nem az eredeti Katona volt, hiszen vele kezdtük, én szívesen fejeztem volna be vele.
Valami többet zártunk le ezzel, mint egy darabot.

M. Lierre beüzemelve, telepítve borong az íróasztalomon. Olyan messze van. lennék inkább otthon egy hétig.

Este utolsó Körmagyar. Álmodtam róla. Álmodtam azt, hogy nem tudom pontosan a szöveget, és lényeges dolgokat felejtettem el. És olyan furcsa sötét színű volt az egész.

a hétvége is pipa.

nem tudom, mitől vagyok ilyen kimerült, álmos és fáradt, de az vagyok. Az utóbbi héten többször is éreztem éjfél fele, hogy csukódik le a szemem az álmosságtól, hiába próbálok ébren maradni. Furcsa.

Pénteken az első napom volt a régi főnököm nélkül, már látom, hogy tanulhatok meg új processeket megminden, nembaj, legalább leköt egy darabig.

A majális jól sikerült, kezdem magamat képesnek érezni a szociális interakciókra, bár ez még mindig energiába kerül. Az is megerősödött, hogy a konyhában van mindig a legjobb buli, hogy harisnyában fára mászni gyilkosság a harisnyára nézve, hogy Hanna is olvasta, hogy divatos a szakadt harisnya, hogy geekek vagyunk, és büszkék rá.

vasárnap délután meséltem M*-t, na, az annyira nem volt élmény, rég meséltem fantasyt, meg kezdőnek, meg ilyesmi.

Szerdán van az utolsó Körmagyar előadásunk. Azt áémodtam, h nem készültem el a jelenetre a sminkkel és jelmezzel.

Nah.
Már megint egy órája nyitva a szerkesztő, én meg egyebekkel foglalkoztam.
...
rájöttem, mi nem stimmel: magyar lett youtube-om. meg változott a lejátszók kinézete - na ez nem érdekel, viszont a magyarság vajon azt jelenti, h elállítodott vmi, vagy azt, hogy csak most van magyarul?
nem, ez cseppet sem érdekes kérdés. egyelőre a facebook vezet a nyelvválasztási baromságaival (a pirrate english rendkívül szórakoztató volt, a 13375p34k izé meg méginkább.

és tényleg egész délelőtt írom ezt a kib bejegyzést. pedig nincs ám témám. lelogolom a gondolatfoszlányaimat.

például arról, h megtaláltam nagybátyám honlapját. meg nézegetem egy volt osztálytársamét, és kicsit ijsztő, h az a srác már díjat is kapott drámájáért, az meg még ijesztőbb, h egyáltalán nem vagyunk kapcsolatban, pedig... hm, voltunk mi jóban. Gimiben. Kezd nyomasztó leni, hány tehetséges és ezt meg is valósító ember van a világom határán, én meg... ehh.

tegnap volt énekóra, jó ez, mostmár azért meg kéne tanulnom énekelni lassan. és kezdenem is vele valamit.

ja, a hét híre amúgy az, h vérlepkét eljegyezték :D

karakterlapot kellene csinélnom magamról, és elgondolkodnom, hogy mit szeretnék fejleszteni. Kitalálni célokat és motivációkat, és abba az irányba mozgatni magamat.

megjött a nyárba forduló tavasz - tegnap már éreztem, hogy éget a nap. Az már nem jó érzés. Viszont, ha ez kell ahhoz, hogy este elég legyen egy pulcsi, akkor kiegyezek.

A hétvége jó volt. Köszönöm mindegyik részesének :)
A tegnapi Furcsapár érdekesen sikerült, ilyenkor sajnálom a kimaradást, hogy nem játszom (elég) rendszeresen.
Újra beindítottam agyamban az upgradelni kéne a gépemet projektet, jelenleg azon gondolkodom, h teljesen új gépet veszek.
Hátha lesz időm játszani.

beware the water

your teeth are dry
And the wind blows
fill cup, drink it
there you go

megint ősziesre fordult az idő. nem lehet véletlen, hogy rendszeresen azt hiszem, ősz van, és emlékeztetnem kell magamat rá, hogy nem, ez tavasz. (1n23r7 g07h1c 52m1l3y h3r3)

az önmeghatározásom annyira nincsen rendben, mint kellene, ma este funtineli, örülnöm kell neki, hogy még csinálok bármi értelmeset.

a jelek sosem önmagukat jelentik, bár, néha magukba foglalják azt. Mármint az önmagukat, na.

do you like the way the water tastes
do you like the way the water tastes

kemény meló van, gondolkodni kell, döbbenet.

nyjajj, h a tegnapi megbeszélésnek mennyire semmi értelme nem volt... na jó, leokézódott a plakátcucc szervezése a részemről.

Eltárs, Koma és FemmeFatál is jelét adták, h azért nehezményezik, h nekik nem szóltál arról, h kilépsz. Szvsz el kéne menni közös sörözésre (soha nem voltam expert a finom utalásokban :D).

Azon gondolkodom, kéne mennem táncolni valahová. Valamikor. Hasonló rugalmassággal, mint az ének, mert még mindig vannak előadások és próbák.

túl jó NPC-t találtam ki :P vagy csak Inszéjn meséli baromi hangulatosan őket :D van abban valami megvilágosító, amikor más ember meséli ugyanazon a helyen és ugyanazokkal a karakterekkel nekem. Orleans-Rouen crossover.

Ma rengeteg meló volt, és még van is, de az agyam már nem nagyon fog. Mondjuk a társulatiülés v2 miatt úgyis ittmaradhatok még negyvenöt percet, háthamár egyedül leszek a szobában, és akkor időnként felkelhetek járkálni, mert ez az órákon keresztül ülés halálos. Azon gondolkodom, lenyúljak e a szerényből egy csuklótámasztó izét, nem szokták kikérni :D

igazán abbahagyhatnám a type o negative számok hallgatását mára. (nem fogom)



Ophélie ezt hallgatja :)

Köszönöm a tegnap esti beszélgetést, meg a "fedezzük-fel a Blaha-környéki szórakozóhelyeket" túránkat, megtaláltam azt a helyet, ahol a környezet mellett a zene is.

A Jelenben összefutottunk FemmeFatállal, megbeszéltük, h még egyikünk sem írta meg a levelet (ehh, kéne, kéne, de elfogyott az energiám rá, talán majd este, talán nem). A képzeletbeli helyről gitárhang szűrődött ki, meg tömeg hangja, úgyhogy kellett keresni más helyet. A Jelenben nem volt helyünk, A Szódában megint csak nem, végül az SMS Caféban kötöttünk ki. Ide majd máskor is.

Sajnálom, hogy nem megyünk Szanticskára, már szerintem megvan bennem az a lelkierő, ami ennyi emberhez kell, és lassan igényem is lenne rá. Mindegy, valamikor kell pihenni is. Mondjuk ... tényleg befejezni azt a kb novellát? Hhe.

Átlátszóan esik az eső.
Aludni akarok. Pont.

Elolvastam a Boszorkányerdő első regényét, és tetszett nagyon, csak rövid volt. Tegnap este némi gondolatfutamot indukált a női írói stílusról, hogy vane, és miben hogyan jelentkezik. És kedvet kaptam megint a királylányos fantasyhez.

Hű, már nem is emlékszem, tegnap mit akartam írni. Tudom, hogy volt valami. Hétvége? Fringe? Ja, igen.

Jó ötletnek bizonyult szabadságot kivenni péntekre, még úgy is,  bementem pár órára reggel, cserébe az esti hamarabb indulásokért. A leutazás kalandos volt, legalábbis a Pécsre eső része, mert vagy egy órát kavarogtunk, amíg bejutottunk a színházhoz. Utána végre összeszedtük egymást, megnéztük a hatalmas színpadot, ahol realizáltuk, hogy hátsó takarás nincs, és kib kevés a 10 perc a beállásra. A mázlink aztán az volt, hogy az előző csapat hamarabb végzett, és volt időnk beállni.
Nézőnk kb annyi volt, ami az rs-t megtöltötte volna, de ezen a nézőtéren elvesztek. Nem sikerült rosszul az előadás, bár... még van hova.
Kb fél hatra értem haza hajnalban, miután még hárman bepakoltuk a díszletet.

Másnap 10-kor kelés volt, mert a deles találkozót így is csak épp hogy elértem. CsongorésTünde, vidék. A társulat egy része a mosott szar kategóriából szépen felhúzta magát az előadás állapotába az órák alatt, annak ellenére, h Ceglédbercel a világ vége, a művház közelében nyitott bolt nincsen. A pizza viszont jó volt.
Kb az előadás közepére jöttem rá, hogy tulajdonképpen összeért a szöveg meg a mozgás, és foglalkozhatok a többivel nyugodtan.

Vasárnap délig alvás, utána Prága, aztán még némi dacos Simsezés.

Tegnap este meg tárulati ülés, igazából meglepetés nem ért minket,viszont legalább beszél egymással a sok ember. Hosszabb véleményt akarok majd írni Tanárúrnak mélben, amennyiben lesz rá itt bent időm.

Ó, volt egy hétvége. Most meg egy ebédszünet vége, és a gyomrom azt mondja, várjak még a koncentrácót igénylő dolgokkal.
és nem vártam, persze.

Színirinyablogom újabb bejegyzése következik. Jó ezzel kezdeni a reggelt, de most... most üres a szoba. Ennek összefüggése nincsen, ámde tartalma is elég kevés.

A tegnapi előadás úgy esett szét, ahogy a nagykönyvebn az ilyesmi meg van írva. Legalábbis az első része. Nekem csak ott tűnt fel, amikor kimaradt az első dalunk, de Koma azt mondta, az első másodpercekben érezte... hiszek a globális összefüggésekben, ezek a hibák nem különállóak. Mondjuk egy előadás jó esetben nem kártyavár, hanem mondjuk olyasmi,m mint aaaa... az a játék, ahol ki kell venni a fatéglákat, amíg össze nem dől, tudjátok...
Oké, nem vettünk ki eleget ahhoz, hogy összedőljön. Csak ingott. És wazz, mosolyogva végigcsináltuk. Amikor kapjuk a leszúrásokat a végén, ritkán értem. Már ezt a fajtát. Mit tehettem volna még, kérdezem magamban, végigpörgetve az előadást. Aztán persze a válasz csak annyi, hogy fogalmam sincs, de legközelebb majd mégjobban azt csinálom, amit most. Hiszen azt hiányolták, amit próbáltam. Asszem. Vagy nem. Ez nem szokott kiderülni.
Azért izgalmas volt, mert a 20. percben meg lezuhant mögülünk a showműsor logója. És, komolyan mondom, még a zenét is kicsit lassúnak éreztem, nemhogy magunkat.
Van honnan győzni pénteken.

Ma meg ördögös próba, tegnap este hazafele végigpörgettem a darabot, ó, hogy szeretnék próbálni, nem kapkodni a felújításon. Megjelent előttem egy Kurrah, de, hogy ebből mennyit sikerül ma megjeleníteni, arról fogalmam sincsen. Ahhoz már eleget tapasztaltam, hogy tudjam, attól még, hogy az utcán kicsiben valami megvan, hogy otthon, agyban látom magam előtt, még csak annyit jelent, a színpadon jobban fog frusztrálni, amikor mégsem azt hallom. Elsőre.
Az a legjobb, hogy nem szabadna bizonytalannak lennem. Úgyogy ma még beprogramozom az agyamat arra, hogy ... ööö.. mire is?

Ez a szájra-alapozót dolog pedig király.

A koncentráció és a fókusz. Hogy hova nézek.

Egy furcsa, és épphogy nem elvesztett játékként élem meg az életemet. Valahol a szakadék és a vékony jég fölött egyensúlyozva.
Van hol laknom, van mit ennem.
Van kivel beszélnem.
De a távlatokat lezárták, nincs hova repülni.
(de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!)
és eszembe jut egy régi színitosz is, most hogy így mondják a hangok a fejemben.

Miért lennék elégedett? Mire lennék büszke? Arra, hogy élek? Az nem érdekel. Az van, és majd, egyszer nem lesz.

Negyed óra, és mehetek el, megyek előadásra, előre, próbálni, nemtudom. A nyugalom csak törékeny jég a mélység fölött. Tériszonyosan nehéz korcsolyázni. Úszni is.

A fókusszal kezdtem. Ugye, én se tartottam meg?
...
Nem akarok azzal foglalkozni, amiből diplomát szereztem. Ma felmerült "munkaebéd" közben, hogy akár. Elkezdtem. Csinálgatom, de örülök, hogy nem elvárt, csak lehetséges, mert így próbálgathatom az emlékeimet, elfoglalhatom magamat az üres időkben. Amik még vannak.

Vannak dolgok, amik elrabolják az életemből azt az időt, amit talán fordíthatnék az értelmességre. Azt az időt is elrabolják, amíg összeszedném magamat ezekhez. Elhatározás nélkül nem megy. De az elhatározáshoz energia kell hogy kimozdítson a nyugvópontból. Nagyobb, mint a haladáshoz.

Kell az, hogy ne csak az legyen jó, amikor közvetlen közelre nézek. Amikor megnézem a billentyűzetet és hallgatom a kopogását, amikor megnyitom a szövegszerkesztőt, és katitngatok, amikor a simsem terhes lesz (btw, L terhes lett A-tól, aki meg féltékeny J-re :D).

Na, akkor most lassan tényleg el.
Ó, igen, ha mindezt az előadásban. Ha mindezt szerepben. Ha mindezt írásban. Van még ott, ahonnan ez jött. :muhaha:

Egyedül az irodában, munka is van, meg minden.

A hétvégén volt Húsvét, voltam családnál, voltak itt emberek, játszottam is, meg ilyesmi.

Napok óta az előadásokról álmodok. Vagy hasonló dolgokról. Csak nem tartok valamitől?

uhh, rég voltam ilyen állapotban - álmos vagyok talán de valami rettenetesen. Tulképp reggel óta, de konkrétabban úgy egy másfél órája szinte szédülök. Lehet, hogy elaludnék, ha huzamosabb időre leraknám a fejemet.

Sok az időm itt bent még mindig, túl sok idő jut gondolkodni. Haha.

Itt van például az a sztori, amit pont most olvastam a belterjen, belterjes ismerősének a története mindenféle utcán arctörögetős eseményekről, járókelőkkel megminden.
Hogy egyrészt ez egy véresre fordulható világ, de ezt azért lehet sejteni a hírekből - csak azt nem, hogy ez karnyújtásnyira van, a burok határán.
Mert a burkot fenntartják. Ők?. Nem. Mi.

Pont ugyanaz megy nagyban, mint kicsiben, és ez, ha körbenézünk az ismerőseink köztt, kurvára ijesztő. Aze mebrek nem nagyon tudnak többféle mértékben gondolkodni - nehéz elviselni a "nagyvilág" meg az "én világom" között feszülő méretbeli eltérést. Ergo hosszú távon kezelhető mértékre csökken minden, legyen szó az esti vacsoráról, szakdolgozatról, cégvezetésről, kormányzásról, atomkutatásról.
Nem, nem hiszem, hogy a "súlyosabb" dolgokat az első meglepetések után máshogyan kezelik az emberek. Aki nem tudja társasjátékozás közben megállni, hogy ne csaljon, az miért tenné ezt magasabb szinten?
Aki nem tud egyenesen viselkedni az ismerőseivel, az miért tenné ezt politikusként? És a többi.

Szerintem a világ nagy bajainak (éhezés, háború, szegénység, betegség stb.) pont ugyanaz a forrása, mint a kicsiknek. Az emberek. (Eredendő bűn, mi?) Ahogy nem veszi senki a bátorságot, fáradságot és időt arra, hogy felhívja a rendőrséget, úgy miért szólna ugyanaz az ember nagyobb horderejű kérdésekben?
Másvalaki problémája ez, nem az enyém.

Nagyon profin gyártjuk az illúziókat. Mert meg kell magyarázni mégis mindenzt - csak azt tudnám, hogy minek. De tényleg. Megmagyarázható, hogy siet az ember, hogy nem tudja pontosan mit kell tennie, számít arra, hogy majd más szól a rendőrségnek, fél, hogy majd őt verik meg...

Tulajdonképpen csoda, hogy ezek után van még jószándék és akarat néhány emberben. Az illúziók, ugye. Azok segítenek, mert eltakarják a nehézségeket, a valódi áldozatigényt. Ameddig ugye el nem törnek a kútra menet.

Namindegy, az illúziógyáraknak asszem van értelmük persze, védenek minket önmagunktól, meg mégiscsak lehetőséget adnak arra, hogy javítsunk a kis dolgokon, így talán javítva a nagyobbakon. Talán.

figyelek. figyelek. az eső esik. az ablakon keresztül zöld az ég, mellette lila.jobbra nézve meg kék a háztető fölött. már csak 27-et mutat a termosztát.

türelmetlen vagyok, az emberekkel, a világgal.
úgy tűnik, a próbákon fáj a pozitív visszajelzés, bár lehet, hogy örülnünk kéne, hogy legalább kapunk előremutató kritikát pár dologra, és nem mindenre azt, h ez így nem jó, mitöbb, röhejes. Nem érzem, hogy ki akarnák belőlünk hozni a legjobbat, csak talán valami vállalhatóbb minimumot. Üres térben nehéz irányokat találni. De megtaláljuk.
Megtalálom.

kockás papírok, kockás papírok.

depressziós blogbejegyzés

tavaszi mindenszar. izomláz. életértelmetlenségi és lételméleti kérdés. csend. unalom.
és gyomorgörcs, hjajj. ezek ilyen szenvedős bejegyzésszavak, inkább ne is olvasd.

iszom egy kávét. ilyenkor már nem szoktam normál esetben, de ma este még próba lesz. türelmetlen vagyok. nem tudok mit kezdeni az üres percekkel amíg a többiek próbálnak. ha figyelem, és együttmegyek a próbálókkal, akkor nem tudok mit kezdeni a tennivágyásommal - nem, a színészet nem elmélet. Nem bírok ülni és nézni. Asszem ma már százszor inkább szövegezni akarok.
De az jóleső volt, hogy a középső fárasztó dolgon végigmentünk, még úgyis, hogy csak kis instrukció-töredékeket kaptunk, amiket nem is tudtunk rögzíteni, mert nem volt rá idő.
És még mindig nem tudom, mi az érdekes, a rettentően izgalmas dolog a szerepeimben. Anélkül nem éri meg játszani. Nembaj, ma újabb kör. Holnap megint egy.

2010 érdekes lesz, ez a tavasz felütött pár olyan labdát, ami még nem vet árnyékot. És ki is kerülhetném őket. De nem. Nem szabad megállni, mert beszőnek a pókok, menni kell, majd a tüskék leszaggatják azt, ami visszatart. Ha hagynak lelket nekem, akkor még jobb. Kötéltánc.

Mostanában a szokottnál kevésbé van türelmem az emberekhez. Ijesztő. Nem vagyok barátságos, nem vagyok társasági. Falra vetített árnyék vagyok.
Nem keresem önmagamat, már kurvarégen elvesztettem valahol a világok között - és nem is érzem lényegesnek, sőt, értelmesnek, hogy azonos legyek valami egyéniségnek nevezett dologgal. Magamra rántok egy-két skatulyát, oszt csá. Kevesekkel érintkezem, nem kell full plate armor.
Igazából az egésznek semmi értelme - a világ felfoghatatlanul nagy, a vágyaim a felhőkbe és távoli ködökbe vesznek, és amikor rájövök, hogy illúziókba bámultam, csak rosszabb lesz.

Aztán majd elmúlik, majd elmúlk, majd lekötöm magamat, alszom, eszem, simsezek, beszélgetek, olvasok és járkálok, és elfelejtem, hogy akarok-e valamit.

Ez is csak egy tavaszi munkanap vége, és még mindig minden jelentéktelenül rettentő.

elvesztettem a játékot.

persze megint nem megyek koncertre, ma este próbám van.

az izomláz meg érdekes, és jó érzés.

mostanában próbákon kifejezetten bénának érzem magam. Valahogy minden rossz.

mmost megint nyomaszt, h csak létezem, de minek. ha legalább a kifejezés erejével tehetnék valamit. nem baj, majd elfoglalom magam, és elfelejtem.

néha átfedi egymást a képzelet és a valóság. és szerintem ez egyáltalán nem természetellenes - a sajátvalóságunk fakul át az érintésünk határán majdnem ugyanabba, amit csak az agyunk teremt meg. Az egyetlen különbség az, hogy ezek az események, dolgok valószínűbben lépnek be a buborékunkba.
Most először gondoltam bele először, hogy meg tudnám húzni a ravaszt, mi több, örömmel tenném, ha mondjuk fejbe kéne lőni valakit, aki fel akarja robbantani magát és utastársait a metróban. Mondjuk. Változom én is. Persze ez csak agresszívabbá teszi a pacifizmusomat - hosszabb távon ott a félelem, hogy az emberek agyatlan hülyék, pláne nagyobb tömegben. Az erőszak meg érzékeny műfaj. Mint a sebészet, vagy a pszichológia.

Álmomban külföldön voltam, busszal utaztam idegen helyek között, és próáltam kitalálni, hogy hányadik megálló az a megálló. és melyik busz az a busz.

unalom.
ehh.
.

ebben a pillanatban csapott fejbe a péntek délután teljes erejével, mint egy jóllakott zongora a negyedikről.
a héten nem először hittem azt, hogy ősz van - ez a naptévesztéses időzavar egy újabb verziója.

elolvastam az anansi fiúkat (óje, Főnök fütyörészve jött vissza az irodába), és tetszett. olyan jóleső mese, csak nagyon rövidnek találtam. akárhogy is nézem, Neil Gaimannak a világa tovább ér, mint a sztorijai - a Graveyard booknál ez egyértelműen éreztem. Olvasnom kéne még, olyan ritkán teszem mostanában.

este megyek megnézem az előadásunkat, bár egy kicsit tartok attól, hogy nem lesz annyira jó kívülről nézni a saját szerepemet - amit simán lehet, h nem is fogok játszani, ha nem sikerül ebből még egy előadásnyit összehozni. Watevör, utána szociálisan is érintkezünk a népekkel, az meg ritkán árt.
....

naszóval, mostmár újra munkában. lassan bepótolom a kimaradt két napot, kitesznek együtt egy fél napnyi munkát. Najó, még egy-két órányi az, ami a kollégám részéről jönne nekem. És a maradék időben fogalmazgathatok leveleket.

Jól esett a betegszabi, lelkesen és nyugodtan jöttem be dolgozni. Persze, szép tavasz is van, azért is. Mondjuk az fura,a hogy a kollégám azt hiszi, hajnali kilenckor már tökéletesen funkcionálok... a bootolási időszak alatt nem illik kipróbálni, mire emlékszem abból, amit még hétfőn magyarázott el, de már akkor sem voltam egészen magamnál...

a gózongyulaszínház kéne nekünk, megállapítottuk ezt a narancssárga fallal leválasztott női öltözőben, a recsegő padló fölött. annyira kéne egy ilyen. Nem, ezt nem lehet érezni felújított művházakban. Utoljára... az RS9ben éreztem ezt.

kitágult az idő, szaladni kell, amíg el nem éget a napfény. szűk ez a rés.

pedig szerettem volna bemenni ma az újonnan fekete hajammal, megminden, de azért valljuk be, nem rossz ez a kis szünet. még ha a táppénz mértékében pénzbe kerül is. Most elsétáltam az esztékáig, csakhogy kiderüljön, az az orvos nincs, a másikhoz meg már nem volt kedvem, de legalább kiírtak holnapig. Addig szándékozom meggyógyulni.

Most épp fura a világ, olyan bizonytalanok a helyek körülöttem, meg minden, és rájöttem, hogy a betegség egyik jele nálam az, ha elkezdek motyogni meg kommentálni magamat szédülés közben, hogy hoppá.

boldog keddet.

náthás és éhes vagyok. Inszéjn ma otthon maradt, nekem is kéne lassan egy ilyen nap... asszem egy legközelebbi előadás örömére ki fogok venni teljes napot pihenőre, vagy nemtom, mert.... mert.
Lassan de biztosan halad a rouen fanfic novellám is az olvashatóság felé, az jó.

Ma kell mennem este próbára, amin nem tudom, hogy egyáltalán fogok-e valamit csinálni, de majd ott leszek, és szolidarítok a többiekkel (meg maximum Csongort tanulok, máskor úgysincs rá időm). No persze, ha mondjuk belázasodom, akkor nem. Ezen még tűnődöm egy sort, valóban nem vagyok jól egészen.

Tavasz lett, már szombaton is, aztán vasárnap meg pláne. És ennek örülék vala, és rózsaszín harisnyához lila kabátban zseniális a reggeli félkóma.

Volt szombaton ez a belterj.hu-s találkozó, érdekes volt, meg aztán élmény is találkozi az emberekkel, és félig kívülről figyelni harsány önmagamat. Másnap hajnalban nem volt jó kelni, de legalább próbáltam, és talán nekem is összeáll a szerepem, persze, az még egyáltalán nem biztos, hogy lesz második előadás.

Az esti Beckett meg kifejezetten jó volt. Sajnálhatjátok, hogy nem láttátok (mmint azok nem látták még egyáltalán).

Na, leadom a gépem az ájtín.

Az ld50 mindenféle veszélyjelzéseket küldd a browserbe. Csodás.

Elkezdődött a fejemben a mozgás a tábori keretjátékot illetően - mondjuk jókor, amikor a nagy vonalak már megvannak. A legérdekesebb az, amennyire külön kezeljük a keretjátékot meg az a programokat. Pedig ez baromság, akkor jó a keretjáték, ha csak a programok másik oldala, másik megfogalmazása.
Kezd kedvem lenni a táborhoz, btw.

Idegesí az új takarítónő, állandóan beszól, és cseveg. Eleinte aranyos volt, de mostanra már kicsit sok lett. Nem szeretek bunkó lenni, de lassan az leszek.

Ja meg voltam a HM-ben, megint megállapítottam, hogy nem érdekelnek az ottani ruhák.

Viszont a tavaszt onnan is érzem, hogy igényem lett megint sminkelni.

Jvő héten meg kéne nézni a képzeletbeli helyet megint. bár időm nem lesz rá, de hátha mégis.

mind.in.a.box. - fear

You float in a million lights,
but the one you seek is not there.
you fight in a million fights,
but it's yourself you cannot bear.

you think you are a leader,
but you turn everyone away.
you think you are a preacher,
but you can't turn night into day.

there is something inside of me,
and I know that it's growing.
the thing that will forever be,
and I feel its shadow calling.

it is the fear that drives you mad.
it is the fear that makes you blind.
it is the fear that keeps you sad.
it is the fear that kills your mind.

you think you can make things grow,
but in truth you are like a desert.
you think it's not your ego,
and that others make you hurt.

you have learned how to deceive,
and yourself is all you can hear.
you think you really believe,
but deep down you are only fear.

there is something inside of me,
that makes me run against the wall.
the thing my eyes don't want to see,
that will obliterate my soul.

it is the fear that eats you up.
it is the fear that makes you cry.
it is the fear that takes you down.
it is the fear that will not die.

everone's afraid, but that's no excuse.



Küldöm mindenkinek az Ősz udvarból.

Ami az eseményeket illeti, volt itt tegnap előadás, ami jó lassú volt, tanulok be az elpályázó kollégám feladataiba, visszakérdeztem tanárúrnál arra, amit mondott előadás után, és ezzel megleptem, kezd meleg lenni, ami jó, és szeretnék másik kabűtban járkálni, meg ilyesmik vannak.

szövegtanulás.

kéne írni megint, de előbb szeretném befejezni az előzőt.

sleeper

Sleeper's song, will you listen to me sing?
The bird is near, I can see the edge of his wing
If you die now, how can I then live on?
Don't give up... you must live on

Sleeper's song, will you listen to me sing?
The bird is here, I can see the edge of his wing
If you die now.

10 perc, tavasz van amúgy, és az ég átvált néha haragostavaszfelhősbe, azt hiszem, lassan indulok, előadás lesz, éveket kevertem össze, 2003at meg a mostot, és ha elfogadom, hogy más ember voltam minden évben minden pillanatban, akkor van honnan válogatni, és érdekesek lehetnek az idő fraktálfonatába csavarodó világok.

we are the men...

a levegő megszilárdul a talpam alatt. aztán megint csak azt veszem észre, hogy a földön járok. nem mindig jó ez így ez.

a hétvége... tartalmas volt, takarítottam a Bázison, meg Zsu elvitte a maradék bútorokat (ill. maradt még pár darab, de most már majdnem mindent elvitt D:). Szombat délután és este vidéken játszottunk funtinelit, nem volt rossz a részemről asszem, bár az első változásban Danival elejtettünk egy tányér kenyeret - meg most valahogy a többieknél is összejöttek ezek a fajta figyelmetlenségek. Az öregeknél ez a szövegkiesésekben jött elő, meg a be nem jövetelekben, mert ők nem változnak a darabban, biztos azért :D

Előtte volt péntek este Tempefői előadás, arclekaparós helyenként, utána meg ivós-beszélgetős. Nem is tudtam, h angolul is képes vagyok szóvicceket generálni. Csak innom kell hozzá.
Majd szólok, ha már merem ajánlani a darabot, egyelőre még nincs olyan állapotban. Oké, tudom, maximalista vagyok, vagy mondanak néha ilyeneket.

Sokadforrásból azt hallottam, hogy a holnapi Körmagyar lesz a darabtemetés, vagy utolsó előadás - azért röhej, hogyha valóban, akkor miért nem képes szólni róla, ha meg nem az, akkor miért ez jön vissza több helyről. Namindegy.
Vasárnap meg sikerült Sződynek is kiakasztania azzal, h a hossúkarácsonyiebéd bemutatójáig nem fogok próbálni, ellenben azért súgjak (mert nincs senki, aki a szereplők közül ráér, wazze?). És második bemutató még nincs kitűzve, és megint az érzem, hogy nem lesz rendesen próbálva velünk, kettőzésekkel. Nem, nem tudom pozitívan látni ezt a fajta ... lazaságot. Tőlem elvárják, hogy vegyem halálosan komolyan a társulatot és a próbafolyamatokat, de a másik irányból meg... következetesség, meg hitelesség, több kellene. Nem, a kollektív szózat és lecseszés az nem számít annak.

Déltuán volt Prága, aztán hétfőn Rouen, amire korona volt tulképp az Alice film. Nem, nem volt annyra jó, de hangulata volt, és 12 évesen rettentő módon imádtam volna. Most igazából HelenaBonhamCarter és JohnnyDepp nézései voltak a legütősebbek. Szeretetre vágyó meselénynézés, tényleg bábok lettek. A sztori eredetije jobb, így nem volt az egészben semmi váratlan, meg ilyesmi. Néha azért nem árt a feszültség sem a sztoriban - oké, 8 évesen újak lettek volna a "fordulatok" :D

Hajnalban eleredt a hó, amikro az éjszakai hazavitt.

Napi trope

Emlékezzünk Túrin Turambarra. update: vagy Húrinra. Vagy az összes többire.

Tragic Hero - FunkerVogt

I saw all the tragedies
happened to mankind
i'm always involved
when trouble hits our life

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

Chorus:
I'm a tragic hero
in this game called life
my chances go to zero
but I will always survive

I saw all the great disasters
all over the world
I can only observe
but never interact

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

Chorus

Watch out for me and be aware
now trouble is ahead
try to avoid my company
so you will be safe

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

szóval.
megpbáltam trope.kal leírni a rouen settinget, de rájöttem, h... minek. ismerem én azt anélkül is. CrapsackWorld, anti hero, grey vs gray morality, dark and troubled pasts, TallDarkAndSnarky, DeadpanSnarker ill. MagnificentBastard NPC-k, where being good sucks stb.

még a tervezett plotot is be tudom sorolni. Igen, megtalálható a többi között. És akár több is. MErt választható.

Changling: the Lost
"...and this site indeed is LINKED TO in the book itself as a resource. Ladies and Gentlemen, things just got Meta."


(nekem meg lejár itt bent az időm mindjárt)

egy kicsit rosszul vagyok. azon tűnődöm, menek-e klántalálkozóra (ó, ez olyan nosztalgikus, ezúttal toreador, na mit szóltok?), csak az a baj, h, ha megyek, akkor még maradnom édemes itt bent, az meg a rosszulétre nem jó - ha nem megyek, akkor meg elmennék időben haza. Hullámokban tör rám az émelygés. És folyamatosan fázom, de mondjuk nem hiszem, h lázas lennék, egyszerűen csak hideg van itt bent.
hangulatos a karakterem, ha mondjuk azonnal most lenne hattól akkor mennék.
namindegy, majd kitalálom.
--

azt álmodtam, h Tanárúrral vitatkozom, mi több, veszekszem - már nem tudom, mivel kapcsolatban, de nagyon határozottan magyaráztam neki, hogy miért rossz az, ami van. Megsértődött, én meg azon gondolkodtam, hogy ez miért olyan, mintha álmodnék, vagy Simseznék.
Az egyértelműen túl az is elgondolkodtatott, hogy mostanában megint szoktam ezt a fajta idegenséget érezni. Hogy mintha játszanék, és ez nem a valóság lenne... szürreális. Ma a meetingen pl. Akár egész nap itt az irodában. Mondjuk, annyiban jó, h nem halok meg idegességben és rettegésben, mert folyamatosan emberekkel kell kommunikálni, és így egészen egyszerű.

kevesebb, mint másfél óra. A később bukó napban az az egyetlen szomorú, hogy ilyenkor csak fáradt a délután, de nem érzem azt, hogy pillanatokon belül mehetek haza, mert "este" van. Világos a délután, és irpdából, bezárva ez az egyik legkevésébé motiváló időjárás. Egész nyarakat szenvedtem át amiatt, mert még az időjárás is az unalom fakó kék színét festette körém.

a hétvége furcsa volt. kezdődött azzal, hogy hazafele majdnem elfújt a szél, úgyhogy mégsem mentünk buliba. Helyette tisztességes geek módra simseztem, aztán szombaton is.

vasárnap próba, utána semmi kedvem nem volt menni a táboros toszra - az, h nem próbálok, jobban kimerít, mitnha én lettem volna a soros Lucia. Aztán sikerült magamat rávennem, amiben közrejátszott az is, h GP elvitt kocsival, így nem kellett hóviharban kimennem a világ végére.
Nem bántam meg, még mindig vannak emberek, akik miatt megéri, akikkel különben nem találkozom, pedig szeretem őket.
Az vicces volt, h próbáltak megtudni tőlem dolgokat a keretjátékkal kapcsolatban, mint egyetlent, aki a csapatból ott volt - ha ezt tudom, akkor legalább elolvasom, mivel foglalkoztunk legutóbb, dehát senki nem mondta, h ilyenekre is figyelnem kell. Ezúttal nem szándékozomaktívabb lenni a minimálisan szükségesnél, ill kitalálni, h mire lehet még szükség, meg ilyenek. Most segítek, és kitalálom azt, amire épp van ihletem. De nincs ihletem. Szerintem tömegembernek azért még jó vagyok (nem, nem önkritika, lustaság :D)
Hazafele arra jöttem, amerre az ősidőkben a Gyárból, a 21es villamossal (mindig 21-es volt o.O?), amikor még a Gubacsiról lehetett megközelíteni. Gyártelep között, kurvák mellett, senki földjén. Mondjuk a Bakelitbe is kaland volt eltalálni a múltkor, én azt a helyet ellopom valahova, bár még nemtom hova.

elkezdtem végighallgatgatni a wgt tervezett programjában feltűntetett ismeretlen nevű együtteseket (művelődjünk, zombijaim).

találtam egy hangulatos elszállós izét máris (Accest), most meg egy basszushangon éneklős gótmetált (Beloved Enemy) - először type 0 fíling volt, de utána meg inkább nightwish a hangképzés alaján. mondjuk a szám nem nagy durranás, tűlérzelmeskedős, közhelyes hangazatokkal operál, amolyan.. háttérzene.
...
nem elemezgetem tovább, érdekes végigmenni néha ilyesmiken. a youtube hasznos találmány.

a hideg az irodában, az az, ami elsősorban zavar. azért ez nem kispályás - az a hőmérő egyértelműen rossz, mert... mert 24 fokban nem kéne így fáznom.
--
u.i.: jájj, attól még, h gótba vannak öltözve, ez a zene... rotfl :D nem menekültök.
ez már érdekesebb. kár, h nem találok róla normálisabb felvételt.

najólvan, miért görcsöl a gyomrom? 20 perc a mai munkanapból hátra.

tegnap volt a szóbeli értékelés, én már... nekem már egészen mindegy, úgy érzem. Fél óra alatt nagyjából odaértem a színházhoz, persze ebben a 8 perces várakozás is benne volt, amíg a troli indulását vártam. Mert nyilván megnéztem az útvonaltervezőt, az több verzióból végül egy 23 perceset ítélt legrövidebbnek. Valóban, ha nem az orrom elől megy el a troli. Ha elérem az előző metrót. Ha nem telik percekbe kijutni az irodaházból. Fontos tapasztalatokkal lettem gazdagabb a bkv skillek szempontjából.
ott már mindenki körben ült, udvarias mosollyal hallgatták a száz éves színésznő sztorijait (amik amúgy érdekesek voltak), aztán udvariasan kuncogtak KGD műsorszámán - a fickóból mondjuk NPC-t kell csinálni, mert jelenség, akkor is, ha csinálja.
MEgtudtam, hogy zavarban voltak tőlem, meg nem tudtak velem mit kezdeni, meg okos vagyok és infantilis, ellenben ez utóbbi nem látszik, ezért illusztrálok. Tanárúr hümmögött és bólogatott végig, a többieknek jók az adottságaik, volt, akinek szerencséje volt, hogy megmutatta a másik darabot is, meg ilyenek.
Utána ittunk egy-egy B52-őt a Merlinben.

10 perc.
Írogatom a live-os cselekvéslistát, érdekes végiggondolni, de mondjuk nem ártana ha ráérnék, különben feleslegesen dolgozom vele.

lejárt az idő. nos.

Álmos vagyok, ez döbbenetes beszélgetést indukált az irodában - amióta itt vagyok, nem sikerült ilyen jó hangulatban szimplán poénkodni. Tegnap amúgy megállapítottuk Lichivel, h embertelen, amit a Cég a könyvelőkkel művel. És mondjuk nem ártana kilépnie egyszerre 20 embernek, h talán észbekapjanak. Miért nem lehet úgy elosztani a munkát, hogy ne kellene éjfélig dolgozni? (az én kiegészítésem annyi, h mondjuk félhatkor hazamehessen mindenki általában, és a félhetes végzés esetéeg húzós időszakban, mindenkinek kifizetve a túlórapénzt.) Ez is olyan dolog, amit nem fogunk megváltoztatni. MErt nem tudunk.

Cue, Kincső: köszi a kommenteket, most már igyekszem abbahagyni a nyavajgást. Mondjuk én hiszek abban, hogy megfelelő visszajelzés esetén az akármilyen erőteljes stílusomból is vissza tudok venni.

Fordítok megint magyarról angolra. Remélem, lesz, aki ellenőrzi, mert... mert.
--

élmény belenézni a tükörbe, és látni ezt a sok feketét, amit hordok ^^. de tényleg. szereznem kell még szövetnadrágot, meg mégegy mellényt szerintem, meg ingeket, amiket hordhatok vele. Corporate-goth, az. Persze, lassan át kéne néznem a ruhatáramat, mert elég régen nem vettem a "mindenképpen-szükséges" ruhák köüzül semmit (ezek azok, amiknek rendesen utána kell nézni, és válogatni, és ritkán jönnek szembe a turikban).
lassan tavasz van, és talán már fogok tudni gyakrabban sminkelni is. mert az jó, mert az kreatív, mert annyira mindegy igazából, hogy miért ne? azon kívül, h nem akarom elmázolni szemdörzsölgetés közben.
a gót-pozőrség kelléktára.

volt más is, amin gondolkodtam, bár már nem tudom, hogy min. a ködök, igen, azok vannak, és jót tesznek a reggeleimnek.
megatokyo überzsírkirály, pont megfelel nekem. lassan utolérem az időt benne.

a képzeletbeli helyen meg akár tarthatnánk szerintem zenélést is, ha van mit, vagy akármit, a múltkori felolvasás indukálta benne az ötletet. Ha ők is, akkor mi is.

tegnap majdnem mentünk alaptáborba, de aztán inkább mesélt Janienek Inszéjn, geekek vagyunk, no.

nah, megkaptuk az értékelést. egy-egy mondat fejenként. Azt mondja a vizsga-bizottság, h illusztrálok. "Játéka illusztratív". Ó, igen. Mindkét darabban, amiben láttak? Mert akkor kurva jó ám, hogy erről kapok visszajelzést úgy általában... és valóban, a furcsapárban a Verát folyamatosan annak érzem. Csak mindig meggyőznek arról mások, hogy ez nem az, ez karakter. Aha.
A Körmagyarra viszont nem érzem, hogy igaz lenne. Nem érzem kevésbé hitelesnek a karakteralkotásomat, mint úgy általában a többiekét.
És most hetekig nem is játszom.

Tegnap voltunk Angwennel a képzeletbeli helyen, ott sikeresen beleszaladtunk verselolvasásos mókába, amir úgy a többség figyelt, aztán inkább leléptünk, mert annyira azért nem volt jó. (Én akkor inkább nem szeretem az irodalmat mégsem.)

Nagyon hiányzik már az, hogy eljussak gótbuliba. Alapvetően a buli hiányzik, de ebből következően nem általában, akármilyen, hanem olyan, ahol a zene is értékelhető. Ezért kifejezetten nyomaszt, hogy a Gyárban megint valami szar van, amikor épp ráérnék. Suttyódizsi, bmeg. Bármelyik este elmennek a Morrisonsba, és ezt kapják. Nem tartom magamat sznobnak, de... de.

azt álmodtam, hogy vérlepkével és Zsuval laktunk egy házban, vagyis csak tervbe volt véve, és mi mind boszorkányok voltunk különböző misztikus képességgel. valami csöveken lehetett bejutni a házba, ami egy szigeten lett volna, vagy másik bolygón, mindenesetre messzebb a többi helytől.

Második napja van szép idő. Ez a felhős, fél-árnyékos időjárás kifejezetten bejön. Pláne a tél után jön jól - nekem semmi bajom a hóval, de az esőt jobban szeretem. És igazából a hőmérsékelt szélső-értékeit sem nagyon bírom, se a meleget, se a hideget, az átmeneti évszakok időjárása az igazi.

Szombaton az előadás után Színésznő is koccintásra kapható volt - mert végre megoldotta, hogy ne kelljen vezetnie hazafelé -, ezért hajnalban értem haza két feles, meg némi beszélgetések után. Ilyen az, amikor nem zavar minket a másnap hajnalban kezdődő próba. Csak szóban.
És nem voltam másnapos, azt hiszem, eddig egyedül az a konyak zavart be nagyon.
Világmegváltás, helyzetelemzés, magy gesztusokkal magyarázom azt, hogy mit gondolok egy-egy szerepről, ehhez innom kell, különben nem gondolom magamat ilyen okosnak.

Azért a várakozás az előadásra, azis megérne egy bejegyzést. vagy töredéket. Ott vagyunk korábban, mondjunk hetes kezdéshez négykor. a színpad összerakása a részünkről maximum fél óra, de ehhez sem kell ám 15 ember, 5-6 fér a munkához. A fények beállítása részünkről 30 másodperc, illetve jó, van az 2 perc is, amíg néhányan bejelölik szigetelőszalaggal a díszlet helyét.
Sminkhez, átöltözéshez elég fél óra. Bemelegítéshez, ráhangolódó kávézáshoz, egymásrataláláshoz újabb fél óra.
Tehát az idő fele az holtidő, várakozás, semmi-tevés. Minél többen vagyunk annál valószínűbb, hogy random csoportokba szerveződött emberek cigiznek, beszélgetnek, esznek és baromkodnak. Ezért én hétköznap nem vennék ki fél nap szabadságot.

Vasárnapi próbán szinten tartottam az ébrenlétemet, a délutáni játék alatt már voltak problémáim, de szerencsére Karel nem feltétlenül van ott mindenhol, ahol épp a játék fókusza.

A mostani héte kíváncsi vagyok nagyon.

A nagy összeesküvés

Keresem épp a következő témámat, amivel foglalkozni szeretnék, most, hogy... ööö... tudok neten olvasgatni, megnéztük tegnap a Sherlock Holmest (ami kúl film), úgyhogy most konteo-t és szabadkőműveseket olvasok.
Még mindig foglalkoztat a világ megértésének az igénye, és ugye már az ltászik, hogy egy szegletében lehet valaki kurvajó, de akkor arra rámegy az élete. Engem meg min... ha nem is minden, de majdnem minden érdekel. Szóval semmit se fogok eléggé ismerni, rémlik, hogy ezt az ikrekre mondják.

Viszont azon gondolkodtam el, hogy egyrészt valóban reális valamiféle elvi tömörülés az "okos és kiválasztott és elhivatott" emberek között, és folytatódhatnak a hagyományok is régebbről, és a valóban, az NWO kib hatékony lehetne - de nem az. Az emberek nem hatékonyak nagy csoportban. Még válogatva sem. Időnként azok, bizonyos körülmények és összetétel mellett, de hosszú távon megbuknak a cégek és a birodalmak. Tehát Nem tartom valószínűnek, hogy egy ultratitkos társaság irányítaná a világot. Vagy lenne akkora befolyása a világ történéseire évszázadok óta.

Az viszont valószínű, hogy mindig van több ilyen társaság is, és időnként hatékonyan működnek.

látom az emtété működését, láttam live-okat, cserkészetet, kórusvezetést, kicsit belelátok a Cég működésébe is... nem, nem hiszem, hogy lenne Nagy Testvér szerevezet. Sok kistestvér van. Vannak maffiák, vannak családok, vannak vérszövetséget meg miegymást kötő emberek.

Különben is, és a Fátyol őrzői?

Ideje lenne egy RPG témájú bejegyzésnek is lassan...

De ez inkább kérdés lesz. Milyen karaktereitektől vettetek már át valamilyen jellegzetességet? Úgy értem, volt e hatással már az életviteletekre, hozzáállásotokra, problémamegoldási metódusaitokra, motivációtokra saját karakter?

Bennem pl. mindenféle továbbképzési és XP osztási igényt ébreszt Janie - bár mondjuk a simek is azzal, hogy folyamatosan festenek és tanulnak. Meg némileg tudatosabban érzem a szociális kontaktusok igényét és fontosságát.
X-től időnként kölcsönöztem a dühét, és a szélsőséges reagálásait, néha jól jöttek. Janie miatt gyakran csöndben, de hatalmas érdeklődéssel figyelek másokra, és nem gondolkodom azon, hogy mit mondhatnék. Adriantől néha pozőrebb vagyok, és hatásvadászabb.
Ja, és az érdeklődési körök is átmentődnek néha.

Hogy Jolánról ne is beszéljek, meg a színpadi karaktereimről, mert onnan beszédstílus és mozgáskultúra szokott bekeveredni a valóságba.

Nos?

fázom. nem egészen értem azt, hogy ha 25 fokot mutat a kijelző a falon, akkor miért fázom, de tanultam anno, hogy a fázás- érzet függ például a légmozgástól és a páratartalomtól is. Asszem. Gondolom, az ajtó közelében valamennyire áramlik a levegő, és ezért. Meg álmos lehetek, meg egyhelyben ülök, meg ilyenek. Teával próbálkozom, ilyenkor eszembe jut, hogy hoznom kéne megint finom teát, emrt a gyümölcsök még csak-csak elmennek, de a többi... és amúgyis, mindig elfogy. Elviszik.

A monitorom még mindig gyönyörű, mondjuk szokatlan széles a weblapokhoz, de ez legyen a legnagyobb bajom. Lassan ki fogom próbálni rajzolásra is, és nem érdekel annyira, hogy az LCD-knek a színhelyessége vagy milye nem az ideális erre (mmint annak a fajtának, amilyen nekem van), a néha színhőmérékletben ide-oda csúszkáló régi crt-mhez képest biztos jobb lesz. Annál azért hamar rá kellett ébrednem, hogy feleslegesen próbálok színt beállítani, az úgysem olyan, mint mondjuk nyomtatásban. Sőt, 5 perc múlva már máshogy názett ki , az időnként felvibráló piros csíkokról nem is beszélve.

Tegnap olvastam érdekes bejegyzést, eltűnődtem, hogy kommenteljek-e, de igazából minek. A blogot azért olvasom, mert érdekes más ember fejében lenni egy kicsit, és ez nagyon más fej. Node, ami reakcióra késztet, az az a furaság, amilyennek leírja a "magyar nőket". ... Jobban átolvasva, ez már a kommentekből tűnik elő, azok is roppant tanulságosak, sőt.
Node, ilyenkor érzem azt, hogy másik világban élek. Mert azoknak a lányoknak/nőknek, akiket látok, nyilván vannak hibái (ahogy nekem is), meg akár párkapcsolatra is kiható problémáik, de azok nincsenek köszönőviszonyban azokkal a dolgokkal, amiket itt egyesek a "magyar nők" hibáiként sorolnak fel. Strange. Ennyire más világban élek?
Jólvanna, unatkozom.
Ami legkonkrétabban megragadott, az a meghívásos dolog (komentből persze). Azon sír a kommentelő, hogy a csajoknak természetes, h mindig a pasik fizetnek. Aha. Nekem évekbe telt, hogy el tudjam lelkiismeretfurdalás nélkül fogadni azt, hogy a férfiak alkalomadtán fizetik az italomat, esetleg a kaját. Még haveroknál is kínosan éreztem magam... de azt hallottam és olvastam, hogy az ilyen udvariasságoktól a másik fél jól érzi magát, férfinak vagy nagyvonalúnak vagy vatevör.
És ez az egyenlőség-para... mindig is el akartam magamat tartani, egyedül, nem segítséggel, és szerintem sikerült is úgy összehozni az életemet. Egyelőre. És az is kurvasok energiámba került, hogy ne akarjak mindent egyedül elintézni - valóban, azokat a dolgokat szívesen hagyom a másikra, amiktől szinte pánikszerű félelem fog el (igen a telefonálás még mindig az, az idegenekkel való beszéd olyan ügyben, amiben nem vagyok teljesen biztos, az az, stb.).
Az más kérdés, hogyha már van valaki, aki megcsinál bizonyos nemszeretem dolgokat helyettem, akkor könnyen hozzászokom, és innentől kezdve nehezebben végzem el ezeket a feladatokat, és ráadásul, amikor erre rájövök, onnantól kezdve frusztrál. Mert nekem képesnek kell lennem mindenre egyedül, és nem jelenthetek terhet senk számára.
Igen, ettől nem leszek kellemesebb társ, mint a "magyarnők" a bejegyzésből, de... furcsa.

Jólvan, ennyi mára elég lesz, hozzák már a gyógyszerem :D

tegnap megvettük a monitort. büszke vagyok rá, szép, szélesvásznú, és eco-módra átállítva pont elég fényes.
persze a megvételig eljutni több, mint kalandos volt - elfelejtettem felírni a pontos címet, és ez már a munkahelyemen kívül jutott eszembe. a megjegyzett helyszínen nem láttam netcfét, a telefonos segítségkérés meg számomra természetesen még mindig para, de azért üdvözöltem GéPét útközben :D Végül Métely segített,a kinek ezúton is hálás köszönet. A hely a töltés melletti utcában volt, elvadult helyen, alapvetően másra emlékeztetett - olyan kilencvenes évekbeli új volt (mmint, én azokat a dolgokat szoktam meg "újnak" és a fejemben az van, pedig az már régi).
Otthon gyorsan összeraktuk, beüzemeltük, és a Sims2 szépen néz ki rajta (ehehe).

Viszont nem véletlenül tiltottam meg magamnak anno a diplomaírás másfél évére a játékokat. Egészen elfelejtettem, mennyi időt elvesznek. És ezt nem élem meg jól - aludni kéne többet, meg úgy általában olyasmivel foglalkozni, ami... messzebb mutat. Igen, az rpg számomra ilyesmi.
Vagy szövegtanulás. Vagy.. tanulás. Már volt időm kiheverni a diplomázást, és nem nagyon kezdtem azóta semmit az időmmel.
Voltak olyan terveim, h táncolok, meg többet szocializálódom, meg bulizok, megtanulok dolgokat.
nézzük, hétfőn elmehetnék megnézni egy Bakó-órát, mert azt az egyszeűbb, amit mások is csinálnak. Nem akar eljönni velem valaki hétfő este?
Ma nemtom, h lesz-e énekóra, szerintem már nem, mert akkor kaptam volna róla sms-t.
Ehh, utálom, hogy ennyire be vagyok lassulva. More life, please! Egyszerűen neházkesnek érzem azt, hogy bármilyen nem otthoni programra eljussak.
Komolyan mondom, elmegyek és beiratkozom könyvtárba, a közelben is van egy.
Az mondjuk fasza, amilyen nehezen megtalálhatóak a beiratkozásdi díjak... asszem hehz meg kell néznem személyesen, h megéri-e egyáltalán a szomszádba beiratkozni, vagy a központiba inkább. vagy mittomén.

aú, a könyökömnél a karom, kissé fáj.
azon gondolkoodm, hogy vajon az álmomban voltak-e vámpírok megint, mert tegnap ugye igen, de szerintem nem, csak a félálomlét ma délelőtt kicsit összekeverte a síkokat (idefele azon gondolkodtam, hogy Lucia karakterem, aki nem megy szombaton Elíziumba, mert nem érek rá, hogyan is élt).

Az előbb még... ja, megvan. Szóval már lassan egy hete érezni a tavasz közeledtét. Hideg van, d emár nem annyira, hó van még, és felhők is, de ez már kezd más lenni.

:vállatvon: tulajdonképpen nem baj, h végül visszasírta magát az előző hegedűs az együtteshez, és nem kell átmásznom a havon ma este. de azért az a fele nem tetszik, hogy még indoklásként hozzácsapta a rutin hiányát - amit valóban abból szűrt le, hogy hallás után megtanultam és lejátszottam azt a dalt a próbán, minden előzetes készülés nélkül, ellenben nem kezdtem el azonnal ontani magamból a zenetémákat meg hasonlók?
oké, elfelejtettem mondani, h próbáltunk már ír zenekart alakítani, ahol azért kb egy éven keresztül elvoltunk, meg a másik zenekar is tartott fél évig :D a különböző random izék az emtétével meg pláne.
de nem haragszom. én is a régi, ismert és bevált tagot választanám, amennyiben meggyőzött arról, h most aztán jobb lesz. de felesleges ilyen esetben a feltételezéseket tényként mondani, mert attól rosszabb lesz.
--

szóval nem akarunk zenélni valakivel? :)
--
egy csomót simseztem a hétvégén, addiktív.
--
a vasárnap délelőtti próba hasznos volt.

Lassan megtanulok előadásnapon az előadás gondolatával kelni. Érdekes. Tegnap kb 10 perc alatt összepakoltam a cuccokat, ugen, elraktam a kontaktlencsét,remélem, mást nem felejtettem el. Nem szoktam mást elfelejteni.

Azt álmodtam, h a monológommal elküldtem a vizsgabizottságot a kurvaanyjába.

Tegnap voltam cantaráéknál kölcsönös meghallgatáson, valóban ők voltak azok, akiket a deadcandance esten hallottam. kifejezetten kellemes zene, mi több, tetszik. azt még mindig viccesnek találom, ha hegedűlök valahol, mert amilyen eredményekkel csináltam én a zeneiskolát... namindegy.
ja, tudom, h baromira nem számít a zeneiskola, a gyakorlat számít - áháháháhhehehehehe.

tudomén amúgy miért vagyok bajban, amikor másvalaki szomorú. vannak olyan jellegű tanácsadós-vígasztalós megjegyzései az embereknek, amik még pár lapáttal rá is dobnak a rossz érzésre. És még nekem kell odafigyelnem arra, nehogy megbántsam a jókívánókat. Bváhh.

jahajj, megint angolRA fordítok. nyiiiiiii.

kezdem úgy érezni, hogyha kis izéket rajzolgatnék papírlapokra, máris előréblépnék a fejlődés útján.

pedig ma dolgoztam. kerestem és meg is rendeltem dolgot az irodáb, mi több, kollégával ebédeltem és mosolyogtam a takarítónőre. A recepciózásban az volt a legjobb, hogy mindenkivel találkoztam, aki bejött az irodába, és nem itt dolgozott. És az emberek többsége visszamosolyog, ha mosolyognak rá. Most csak igyekszem kedves és mosolygó hangon beszélni az ITval a telefonba, mert alapvetően velük kell együtt dolgozni. És legalább két srác közülük kedves és aranyos (az egyiknek ráadásul kurvajó a beszédhangja), és legyen egy csaj az irodából aki mosolyog rájuk. Najó, asszem nem vetekszem az ottmaradt recepciósokkal, kétharmaduk tökéletes választás a pozícióra.

ma munka után megyek, megnézzük egymást egy zenekarral (hegedűs pozícióban). a sturmastos fellépés óta úgy érzem, jó ez a zenélés dolog, még nem énekelve is.

viszont... viszont...
majd holnap is lesz nap. és fel kéne rakni a simset a gépemre :nos:

ja, amúgy meg megtetszett a sims:D ehhez persze kellett az, hogy Inszéjn berendezze Adrian lakását, aztán segítsen Janie lakásánál is. Nincs nekem türelmem ezekhez, és mostanában agyam sem akad elég.

a novellám első négy oldala meg tiszta piros, remélem, mostmár aztán tényleg készen leszek, miután kijavítottam meg átírtam a dolgokat.

este megyek félév után először énekre, holnap hegedűs meghallgatásra, bár mondjuk fogalmam sincsen, hogy milyen állapotban van a hegedű és a gyakorlatom, és ez holnap derül ki, aztán meg... időm nem tengernyi.

gyász.

nem sikerült a vizsga.

ettől természetesen igazolást nyert az, h ényegében az, amivel az elmúlt 5 évemet töltöttem, nem ér eleget - a diplomavédés kegyelemkettese, meg ez az elégtelen vizsga együtt szép jelzés.
Attól nem lett jobb, h Tanárúrnak még így is "szüksége van rám a társulatban". El is várom, hogy képes legyen önállóan megállapítani, hogy a képességeim elegek-e, mindenféle külsős vizsga nélkül. Ha nem felelek meg, akkor korábban megmondta volna.

Remélem, kapok részletes értékelést, mert a "nem volt elégséges a színészi eszköztár"-t vagy miatoszt kikérem magamnak. Egy szóval se mondta senki, hogy többet kéne csinálnom a szerepben. És nem, nem érzem úgy, hogy "eszköztár" szintjén kevesebbet tudok a többieknél. Ha azt mondják, h görcsös vagyok, hogy nem adom át eléggé a dolgokat vagy valami, akkor azt könnyebben elfogadom, mint ezt.
Az igaz, h Veraként nagyjából ugyanazt csinálom az egész darab alatt, de az meg rendezői koncepció, legalábbis, amikor még próbán mást próbáltam csinálni, az vissza lett fordítva a régibe. So what?

Nem baj, miért is kéne értékesnek éreznem magam.
És nem, a társulatban nem akarok másodvonalbeli színész lenni. Nem ez a maximum, amire képes vagyok (ha ez, akkor tényleg semmi értelme az egésznek).

Farsang

Furcsa volt.

A szokásos társastáncos problémakör - nem annyit táncolok, amennyit szeretnék. Persze, örülök neki, hogy van pár olyan ismerősöm, akinek számítok annyit, hogy felkérjen egy körre - ez még mindig jóval több ember, mint a régi bálokon. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy vajon mi lehet velem a baj: csúnya vagyok, idegesítő beszélgetőpartner (mittomén, borzasztóan buta és felületes, és sokat beszélek)? Vagy? Persze, a válasz egyszerű: attól még, hogy valakit kedvelek, az nem jelenti azt, hogy ez kölcsönös. És valószínűleg több embert szeretek mondjuk az emtétéből, mint amennyi ezt viszonozza. Amúgy ez nem érdekelne, ha nem érezném néha igényét a társaságuknak.
Node, mindig is kívülálló voltam.

Ez persze elrontotta a hangulatomat rögtön a bál elején. Csak azért nem akartam hazamenni, mert olyankor nem szabad abbahagyni a bulizást, amikor nagyon szar. Olyankor kell, amikor már jó, (amennyiben a vége előtt kell hazamenni, pl. azért, hogy aludjak valamit a másnap hajnali próba előtt), mert legalább nem fog teljesen kidobott időnek tűnni.
Szal unatkoztunk egy sort, aztán végre sikerült megtalálni a chillout termet, ahol legalább nem volt tömeg, ellenben közös punnyadás volt. Meg sikerült pár szót váltanom elég emberrel ahhoz, hogy megerősítsem a saját létezésemet, mielőtt hazamentünk volna. Ja, meg végre buli is volt, de iszonyat sokára indult el - minek ennyi program? Nem lehetne ezt külön teremben intézni, amíg a nem érdeklődők buliznak? :D

És többet nem szeretnék éles hangú "menjetek már be a terembe, ne menjetek ki, mér áll itt ilyen sok ember" felkiáltásokat hallani. Embertömeget így nem lehet mozgatni. Nem iskola, ahol a tanárnénik kettős sorokba állítják az embereket.

A bál maga, a szubjektív izéktől eltekintve jó volt, az embrek körülöttem többnyire jól érezték magukat. Csúszni nyilván gáz, de ez a szokásos vis major kategória, ezen nem is akadok fent :D
A buli elején táncolható zenék voltak, az embereket még úgy is szeretem, ahogy, a büfépult jó volt, a programok meg nem kötelezőek, meg amúgyis, a műsor nem volt rossz.

éhenhalok.
--

az viszont jó volt, hogy voltak emberek, akiknek tetszett a műsorszám. ugyan a welcomdrink-pálinkát az egész műsor alatt ittam meg, de nem ettem előtte, csak még délben, amúgy is kevés ital elég nekem, és aztán az... izgalom felnyomta a fejembe a műsor végéna maradéka lkoholt, úgyogy alig tudtam magamról a színpadon. Ez egy jobb nemtudás volt,a szövegre ésdallamra bírtam koncentrálni. Nagyjából.

álmodtam.

vidéken voltunk előadás volt, de szerintem inkább emtétés jellegű volt az egész. volt valami mizéria persze a szövegtanulással is, mint az szokott lenni, és színpadra is készültünk talán. a legerősebben a hazautazásra emlékszem, mert biciklivel indultunk, vérlepkével és talán Brandirral - felidéződtek bennem a régi bicajtúrák az úton, és persze para volt este sötétben elindulni, de voltak lámpáink, hogy megláthassanak minket a kocsik.

mostanában olyan... tél van. olyan nagyon tél. az a havas, csendes fajta. szeretek kinézni itt a cégnél az ablakon, havas háztetők, mintha ... egy másik világ lenne.
--
nem tudom, miért ijesztő a sok információ, de néha tényleg megijedek, amikor azt látom, hogy nm tudom rendszerezni a dolgokat. furcsa.
--
végighallgatom a human equationt. ey idő után nem annyira köt le mgésem a progmetál, bár tetszik a hangok változatossága.
--
délután.
kezdek várni valami mást.
mittomén, a csendes izgalmát annak, h hamarabb kell lelépnem az előadás miatt.
Előadás lesz, érted? Igazi, színpaddal, meg nézőkkel meg minden. És gázsival, és tapssal, és... és... a kontaktlencsémet otthon felejtettem, úgyhogy utolsó pillanatig izgulhatok, h Inszéjn odaérjen :P kész.

sajnáljatok, unatkozom.
iszonyú, megint nincs mit csinálnom, és még kéne egy órát maradnom. ledumálom a főnökkel. majd, ha visszajött, egész délután beszélt a szomszéd szobában.

haza szeretnék menni. nem jó itt unatkozni, bár ezt az egy órát már kibírnám, de ... minek? inkább hétfőn, mert akkor még munkám is lehet. akkor van dolgom.

holnap furcsapár, programozom rá az magamat, ma még másik szöveget is kell tanulni, és összeszedni a jelmezemet.
---
ááá.
---

hehh, tegnap Szozsival elmentünk jelentkezni vampire live-ra. mert miért ne. Érdekes volt, kapásból kezdeni azzal, hogy régi wod karakter, ó, igen.
aztán kaptunk fura kérdéseket, amiket általában nem a koncepionáli fázisban szoktam feszegetni, de nem baj, így legalább konkretizálódtak a dolgok.
nem tudom, mi lettem volna még szívesen... első ötletem egy Brujah akárki volt, de az asszem a szokásos intrikálós live-on nem lett volna praktikus. Max, ha vannak többen anarchok, mert úgy fun - emlékezzünk csak az évekkel ezelőtti "alternatív" Bp live-ra. Anarch malkavita, aki sikoltófrászban tör ki, amikor beszélget velünk a Herceg. Ó, a régi szép idők.
Tremere már voltam eleget, nosfaretuból is, malkavitából nem, de tulajdonképpen kattant karakter bármelyik klánban lehet. Most ugye... toreador. Ja, megvan, katona gangrel volt még, mint ötlet. Vagy katona ventrue. Hát, majdnem :D Mondjuk, egy ... hopp van egy ötletem színesítésnek.:muhaha:

Azt nemtom, fogok-e tudni játszani, mert az első bál egy időben van fellépésemmel. DE max alliance pontot fogok jelenteni Szozs karakterének.

És még mindig erőstél van, és elúszok az időben.
Ma társulati toszogás, zen leszek és nyugodt, az álláspontom egyszerű, mint a faék, nem akarok agytépést az este. Elvállaltam, csinálom. Ráérek vasárnap reggelenként. Szerintme jobban tudtam a szöveget, mint eddig bármikor a harmadik próbára. Gondolkodom a karakteren és figyelek. Ennél többet nem tehetek.
Nincs igényem lelkizésre, álmos leszek, ha megint meg kell hallgatni ugyanazt, amit eddig.

Szombaton farsang, lassan gondolkodni kéne ruhán, hogy ne az utolsó pillanatban.

update: most látoma kiírásban, anarchban is gondolkodhattam volna :D így jár az, aki enm náz utána a dolgoknak.

Hoztam magamnak teát. Reggel még azon gondolkodtam, hogy, nyavajgok egy sort a közelgő meetingről, de végül lemaradtam róla. Mármint a blogolási lehetőségről, mert inkább készültem a meetingre. Így múlik el a világ dicsősége, mármint az én dicsőségem, hogy malig van munkám. Hát, most van egy csomó.

Pihenni kell a hétvége után. Szombat, Funtineli, vasárnap, próba után mesélés - fárasztó ez.