magyar zenét hallgatok. nem, nem csak kispált. furcsa, hogy azonnal értem a szöveget, nem az angol áttételével, amit könnyen a magam számára értek félre. namindegy.

több, mint 10 órát aludtam.

most múlik pontosan.

azok a jó zenék, amiktől szétnyílik az ember szíve. (és ez nyilván az idő vagy állapot függvényében változó jelenség.)
akkor érzem jónak magamat a színpadon, ha hasonló módon megnyílik a szívem. akkor érzem magam jól?
de ez igazából mindegy (voltképp innen is látszik a táj). ami lényeges (az a szemnek láthatatlan, haha), az mondjuk az, hogy ültem Faun mögött Farkassal a kanapévá hajtogatott ágyon, és bele-belepofáztunk a vágásba. (a jövő sem ugyanaz ami volt).



szóval kész lesz a film egyszercsak. és ez jó dolog.
És Faun lelkesedése az informális formák iránt (a dohányzó boomos meg a pizza a kanapéra). És a csípős hideg.

Rettegés. Várakozás. Köd.

széljegyzet

omg.
és mi lenne, ha véletlenül, egész véletlenül találkoznánk is. mert a kétoldalú kommunikáció hiányában csak képeket látok.
--
kispált hallgatok. súlyos. még van idő még van idő. jájájájj.
--
vettem fésűt. muhaha.

Minden fáradtság, és gyors-szerveződés ellenére jó volt a tegnapi Turambar próba. Még az ilyen rövid jelenetrészleten is mennyit lehet szöszölni... Jó veletek dolgozni. Meg jó előbányászni mindazt, amit hallottam eddig, és most megpróbálni másokra alkalmazni, nem magamra.

Amúgy is, ma világmegváltó másodperceim voltak, néha rám tör, és olyankor szeretnék olyasmit alkotni, ami előrébb viszi a világot. Például már-már érzem ezt Jolánként. A Beckettdarabban pláne, ....

...és bulizni akarok menni. Meg kellene mosni is otthon, Nikiiivel beszélgettem háztartásról, ami vicces, meg elhagytam kedden a kedden vett fésűt, és kéne már az is, mert hajszárító nélkül nem tudom belőni a hajam, ergo meg kell fésülködni...
....és kellene filmeket nézni más a let the right one in asszem, meg a Fall, meg a control... meg a maxpayne....
...és olvasnom. most az arany iránytűt olvasom, aranyos és érdekes. viszont az endlesses könyvajánlókon csorgatom a nyálam már mióta... nincs valakinek kedve kölcsönadni mindenféle olyamsit, amiről ott lehet olvasni? ^^

ebéd.

23

Created by OnePlusYou - Free Online Dating

Komoly kérdések foglalkoztatnak ám engem. Például miért olyan szépek a fák fraktálágai bármilyen háttéren? És miért nem lelkesedik értük rajtam kívül senki, akinek ezt megemlítem? Miért ilyen rettenetesen gyönyörű ez a novemberi esős idő, és miért nem örül neki senki a környezetemben? Miért hiányoznak ennyire emberek, de olyanok, akikkel még találkozom is gyakran? Hogyan tudnék megismerkedni valakivel, akivel soha nem találkozom? Miért nem írom a szakdogámat?

Rájöttem olyan dolgokra, hogy (és most jön a hét dolog asszem):

1. valóban egyszerűbb nem elmosogatni azonnal, és új edényt használni. Viszont étkezés után még mindig érdemes azonnal mosogatni. És még mindig szívesen mosogatok másnál egyszer-egyszer, önszántamból. Talán a Bázison nem, mert ott az Vashölgy felségterülete ^^.

2. Ha nincs otthon más rajtam kívül, egyszerűbb a szobámban felöltözni, mert a fürdőszoba nagyon kicsi (de még mindig nem praktikus félmeztelenül sminkelni reggel, mert fel kell öltözni, és az leszedi a sminket :D )

3. Szeretek megölelni embereket, és minden látszat ellenére igénylem az érintést. Ebből a szempontból nagyon sokat köszönhetek GyörgyLovagnak (loptam Eltárstól az elnevezést, még akkor is, ha nem rá alkalmazta), meg Viaszbabának meg az emtétének és a Főnixnek :D

4. Saját szobámban képtelen vagyok rendet tartani. Viszont mondjuk konyhában igénylem időnként az elpakolást és tisztogatást.

5.Egyre kevésbé félek attól, ha megszeretek valakit.

6. Nem szoktak ilyen körizékben megjelölni engem, és most örülök, h Csintz megtette (akit ezúton linkelek ide a szabályok szerint.)

7. Szeretek haladni, sétálni utazni, elmenni a környezet mellett.

és a szabályok:
Hét Dolog magamról

A játékszabályok a következők:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, akitől a körkérdést kaptad. (pipa)
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi. (pipa)
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
ömm. bal és jobboldalról:
drímőr, rókalány, csíkossál, vashölgy, tünc, gothpunk, Hanna.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak. nem fogom :D

és a folytatás?

Megvolt az előadás, vért nem kívánt, ezúttal nem felejtettem el semmit díszletezéskor. Azt hiszem. Utána... utána... a szokásos őszi ködjeim voltak. Az már egy másik történet. Amikor keresem a hangjaimat, a képeimet, a lelkeket és az összecsengéseket. És néha megpróbálom nem átdrámázni az életem, még akkor is, ha nincs foganatja.

Viszont gyönyörű a novemberi nyirkos éjszaka, és széles mosollyal jutalmazom a lúzerségeimet. Ezeket. Jó lenne nem egyedül látni a sárga lombok mögötti házfalakat.

Váhhááá. Ismertek, ritkán nézek úgy igazából bárkit hülyének. Az előfordul, h valakiből nem nézek ki egyfajta tudást, aztán kiderül, h ért hozzá, de az más. Namindegy, tájékozatlan kollégajellegű dolog a túlfélen, hosszas telefonálgatások, és ő nem éri el a saját kollégáit, míg mi lassan mindenkit. Hhá.

Tegnap... tegnaptegnap. Ja. Körmagyar kicsit aludt, vannak furcsa gondolataim róla, de talán összeszedettebben kéne őket megfogalmaznom. Hm. Mi lenne, ha elkezdeném?

Talán ott érdemes, hogy lejöttem a színpadról? Nem tudom, mennyire vagytok képben, ez olyan darab, amiben két egymást követő párjelenetben szerepel mindenki, és ezzel a színpadi szerep-része meg is van. Ezekben a jelenetekben főszereplő, van tragédiája meg rengeteg poénja. Én a második és harmadik jelenetben vagyok, így az elején kész vagyok) és késznek kell lennem).Van egy rövid jelenetnyi időm felpörögni az első jelenet energiáiból, aztán nosza. És egyszerre kijövök a takarásba, félrehúzódom a díszletező kollégák elől, és kikómázom, és még pörög az agyam, pörögne.... de nincs hová, mert ennyi volt, észre se vettem, de már vége. És nem értem, nem tudom, mi van velem, milyen állapotban vagyok, mert vagyok valamiben, valami történt, de túl kevés volt az idő (ilyenkor mindig kevés az idő, mindig, ahhoz, h igazán kijöjjön belőlem a nemtommi.
le kell ülnöm, hisztiznem kéne talán vagy dühöngeni, de leginkább bőgni lenne jó, csak ez egyrészt gáz, másrészt meg... nem megy. Vizsga után sikerült (ha ez siker), most ültem a zuhanyzóban egy kicsit, hogy ne lássanak, de nekem se kelljen kint fázni. Nem, nem Jolánt sajnálom ilyenkor, hanem magamat (ha ez sajnálat). Ott van az érzés, hogy nem raktam bele mindent, amit szerettem volna, hogy el se kezdődött, de már vége van, és várhatom végig a többiek jeleneteit, és már csak díszítenem kell. A meghajlásnál már nem is emlékszem, hogy mit csináltam a színpadon. Ilyesmik.
Aztán persze a várakozás, a szurkolás, a hirtelen fellángoló pánik, amikor nincsen meg egy kellék, aztán meglesz mégis. Meg azok a részek, amikre azért külön is figyelünk és mondjuk a kedvenc részeinket hang nélkül (mint a dante bazmeg)... még nem tudom hova tenni. Nincs kedvem eltenni úgy, mint tényt, mert még meg akarom érteni.
és jó ilyeneken pörögni kollégákkal, sorstársakkal.

Farkas és Színésznő jelenet megint jó volt, különös tekintettel a szétállófülű monológra.

(és ebéd után folytatjuk.)

Úgy kezdtem, hogy 7:15 helyett 8:15re állítottam az órámat, és felébredtem 8kor. futás. mennyire jó, hogy előző este összekészítettem a jelmezeket, meg úgy általában mindent, ami mára kell.
éjszakára rosszul lettem, nem tudom mitől, talán attól, hogy roppant hülyén ettem tegnap (és ma is ez lesz, idő híján), ráadásul megint... mindegy. nem volt jó kedvem este. elraktározom a szarkedvbefőttbe. sejtem az egyik okát, csak elegem van már az ilyenekből. paranoia, felesleges.

Ma Körmagyar este, kettőre lettünk berendelve, én igyekszem elszabadulni félháromkor, h háromra odaérjek. Éhes vagyok.
Fésűt kell vennem még.

jé, valaki a " "nevem" blog " kifejezéssel keresve nézi a blogomat okt 25 óta. és állandóan így találja meg :D

Megint eltelt egy hét. Vége. Szörnyű szóviccek éjszakája a forgatáson - és nem volt a jó a többségük, tényleg nem, mielőtt valaki azt hinné. És a derítővásznon sem lehet minden alkalommal nevetni.
Hazalátogattam, visszavittem a routert, ettem.

Forgatás közben eleredt az eső, aztán a végére már elállt, de azért élmény volt sokmétereken keresztül vezetni az áramot a vizes avarban, pocsolyák között. Sokat kellett állni nagyon, ez valami embertelen. Az utolsó órákban nem is nagyon mászkáltam már a fénybeállítások meg ilyenek után, csak ültünk a pad tetején, mert az kevésbé vizes. Viszont szép volt az ADS este, reflektorokkal meg azok nélkül is. Az ágak és maradék lomb kontrasztja az égen, a ház tövében zöld, az első emeleti ablakban egy Faun, és néha nem látszottak a drótok, és lehetett volna száz évvel korábban is.

Láttatni nehéz.

Szeretem a Főnixet, tört rám vasárnap több alkalommal is, a Vasasban, a PicassoPointban.



no i won't do it again, i don't want to pretend
if it can't be like before i've got to let it end
i don't want what i was, i had a change of head
but maybe someday...
yeah maybe someday

i've got to let it go and leave it gone
just walk away, stop it going on
get too scared to jump if i wait too long
but maybe someday...

i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...
again!

so tell me someday's come tell me some days come again...

no i won't do it some more, doesn't take any sense
if it can't be like it was, i've got to let it rest
i don't want what i did, i had a change of tense
but maybe someday...

i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...

if i could do it again maybe just once more
think i could make it work like i did it before
if i could try it out
if i could just be sure
that maybe someday is the last time
yeah maybe someday is the end
oh maybe someday is when it all stops
or maybe someday always comes again...

demér, demér, demér. ez aljas dolog a nemtommitől.

Hű. Az ok nélküli elhangolódás... nincs hideg. Nincs ütés. Nincs meleg. Csak elhangolódás van.

Szeretnék például lefűzni valamit. Kilukasztani és szépen összefűzni az irodában fellelhető eszközökkel. Lehet, h nyomtatok Turambart, és gazul azzal teszem ezt. mindenesetre most szövegek.

és végigírogatom végre a Turambart.

Kezdet

Már egy ideje forog bennem a gondolat, néha már megfogalmaztam így vagy úgy, ez is csak egy újabb próbálkozás. Nem hiszem, hogy a szimbólumoknak, egybeeséseknek és egyéb misztikálható jelenségeknek közük lenne a mindenki által észlelhető valósághoz - de abban igen, hogy a saját valóságomhoz igen. És nagyjából annyira, amennyire engedem. Persze csak nagyjából, mert vannak olyan dolgok, amiket én nem formálhatok, van ez a tudatalattinak nevezett ősóceán (ami maga is általunk képzett kép, de az a dolog létezik - számunkra -, amire alkalmazzuk).
Oké, ezt tudjuk.
Tehát alkalmazhatok magam számára szimbólumokat, amiknek akár még lehet erősebb hatása is, mint gondolnám. Az egy dolog, hogy a fogalmaknak van egy elsődleges hatása-képe, de ez önmagában még nem elég, új jelentést, konkrét jelentét kell hozzájuk fűzni, ha szeretnék használható fókuszt találni. Ja, a fókusz-gyártás elmélete és gyakorlata is lehetne a cím, a régi Mage paradigmája engem eltalált.
Vegyük az évszámokat. 2008 van. A szám érdekes, szép, kiegyensúlyozott - zöld, és fekete, de a nullák pont eléggé hígítják ahhoz, hogy ne legyen túl tömény. Ha hozzáveszem az ez évi meghatározó eseményeket (szakítás, felvételi, vizsga, első "profi" fellépések pénzért, énektanulás, költözés, ja, meg egy majd fél éves, viszonozatlan szerelem (úgy mellékesen)), akkor jelentése is van. Csapjunk hozzá általános fogalmakat, úgy, mint változás - rombolás! - , iránykeresés, ... kezdet. Ezt érzem már jó ideje, hogy el kéne kezdeni valamit. Most nem újrakezdeni, az valami más, most csak egyszerűen... kezdeni. Adottak hozzá a feltételek.
Tarotból egész biztos, h a Torony volt rám jellemző eddig (még ha a tesztek nem is ezt adták ki), (meg még nyilván mások is, de hagyjuk :D ), én magam általában a Bolonddal azonosulok, oda-vissza megmagyaráztam mindent.

Tenger van körülöttem, viharos, én meg a tornádó szemében utazom (ugye így hívják?).
Kezdeni kéne. Kezdeni kéne magammal valamit.

Ó, jajj, szerettem volna értelmes összefüggő bejegyzést írni, ami nem csak rólam szól, de megint csak ugyanoda értem. Nem baj. De, baj. Namindegy.

ó, és megint max payne 2 csellót hallgatok. Jájájájj. Igazi november.

Tegnap már szociális is voltam. Hazafelé beleütköztem Mr. Sarcasticba, láttam pánkokat és egy iggazzy emóst. Megint beszereztem sok pénzért fontos dolgokat. Blogoltam offline és nem hoztam be.
Aztán Komával beültünk az EgriBorozóba, ahol eddig egyszer voltam már, és szép. Az élet nagy és nehéz kérdéseiről tárgyaltunk, aztán mentünk kacarászni a szomszédos hatalmas könyvesboltba. Kinevettük az özvegyégetéses előadást (hátul ült valami hosszúhajú fickó, aki megrökönyödve pillogott felénk), de nem mertem bemenni, csorgattam nyálat könyvekre és mangákra, végül felpakolódtam a 206osra.

Álmodtam, volt egy önkényes uralkodó-király, úszott le a folyón, és volt ellene morgolódás is, de azért igyekeztünk kiszúrni a szemét olcsó műsorral - asszem sorfal meg FemmeFatale és Farkas szimmetrikusan fejest ugranak a vízbe oszt csá, csak aztán Farkas nem ugrott, én meg mehettem elterelni a nemtomki figyelmét, aki sátorcölöpöket dobált a földbe, miközben beszélgettünk. egyszer a lábamat találta el, de akkor nem dobta erősen. Gyönyörű kék szemei voltak, és bármennyire utáltam, a szemeitől nem bírtam elszakadni. Elmagyarázta a tervét: terjesszem el nemsokára, hogy hatalmas adag miruvor érkezik. Nem fog, de higgyék azt, hogy mindenki be fog rúgni a palotában. Ezután összeszedtem FemmeFatale-t és Farkast, és mentünk titkosan lázadni azt hiszem, de már nem emlékszem.
ömmm. megfejtéseket nem kérek. tudom én azt.

Tegnap este megnéztem a Far away, so close (In weiter Ferne, so nah!) c. filmet végre - és sokkal jobban tetszett, mint a Berlin fölött az ég. Nem írok róla kritikát, és majd megnézem újra, mert asszem nem fogtam belőle mindent, amit szerettem volna.

csönd van.

naszóval , kb egy órája, de lehet, h régebben nyitottam meg a blogot, de most sikerült csak eljutni eddig a sokminden közben, amit nem is tudom, h micsoda volt. namindegy.

jelentem, beüzemeltem a számítógépet meg hűtőt (van benne valami minimális kaja is), elpakoltam a ruháimat, és aludtam 11 órát nagyjából. Most jó. Nagyjából.
Tegnap az ébresztett fel, hogy elpakoltuk a maradék díszletet a padlásról, aztán meg vásároltam. Lucáról még semmi hír, lassan azért jó lenne, ha tudnám, h mi van vele, mikor jön meg ilyesmik. Szerencsére nem para egyedül este az albi (lesz neve is, vagy nem, majd ihlettől függ). Furcsa, hogy nincs net, olyan csönd van...
Nem tudom. Nem tudom.

Ja, pénteken volt emtétés halloween, az elején meg a végén voltam jelen, (már amennyire jelenlét volt az :S). Pedig szépen berendezték, pedig hangulatos volt. Azért az emberekért megérte, beszélgettem olyanokkal, akikkel addig nem nagyon, vagy régen, meg próba is volt és az jó volt indításnak, és egy este a főnix meg az emtété furcsa.

kezdi elfogadni a tudatom, hogy ébren kell maradnia. még nem egészen sikerült ezt realizálni, még küzd, de a reggeli szürreál már csökkent. most egy tea, és hátha jó lesz.

A ködben hajnal nem láttam az utca túloldalán a házakat, a parkoló helyén lehetett volna akár panel is, és a számháború is kihívás lett volna. Igazi novemberi hajnal.

Ha az első ottalvós hétvégém jelent valamit a többire nézve, akkor érdekes időknek nézek elébe... szombat reggel óta nettó 7 órát aludtam. Asszem a forgatókülönítményből Farkas vezet, legalábbis tegnap neki nem sikerült egyáltalán semmit, de párórásak vagyunk többen is versenyben.
Még nem sikerült kipakolnom. Vérlepkével áthoztuk a maradék két hátizsáknyi és két szatyornyi cuccot, átrendeztük a szobát, aztán szombaton mentem is forgatni a szomszédba. háromnegyed hétkor kerültem ágyba,9kor keltem a próba miatt... aztán ebédre visszamentem haza, ott aludtam megint egy kicsit, utána robogtam a textilbe, forgatni tovább. ma meg ötkor feküdtem le, és 8kor keltem. az alvás szép dolog, alig várom már, h részem legyen benne.

A forgatás maga nagyon jó és tanulságos volt - döbbenet, h mennyivel technikaibb dolog, mint a színház. Egy darabot könnyebb csak színésszel és rendezővel megoldani, filmnél sokkal több elengedhetetlen személy van. Sőt, a nemszínészi szemszögből könnyen tűnhet úgy, h a színész a legnemodaillőbb elem. Fura.
Én leginkább csapó voltam - na, ez annak ellenére, h triviális feladatnak tűnik, próbára tette a térérzékemet, a mozgáskoordinációmat és az állóképességemet is. Kitalálni, hogy vajon hol látja a kamera a csapót, kitakarodni semmi idő alatt a képből csapás után és végigállni a snitteket (mert szék közelébe csak ritkán tudtam vetődni), hjajj, nehéz az élet :D
emellett persze szereltem meg cipeltem, amire rájöttem, h kell, igyekeztem az első félresminkelés után követni, h melyik jelenetre milyen smink kell, meg ilyen mindenfelé rohangálás minden izé után. tulajdonképpen arra próbáltam figyelni, mi az, amit Farkas elfelejtett, ha jobban belegondolok. Ja, vasárnap inkább arra próbáltam koncentrálni, h ne felejtsem el azt az egy dolgot, amit megpróbáltam megjegyezni. És néha kibukott belőlem a forgatókönyvíró, FemmeFatale-nak néha elmondtam, mit gondoltam az adott jelenethez, meg néha Farkasnak is, de olyankor mindig gáznak éreztem, hiszen ő a rendező, és ez már nem az a fázis, ahol a forgatókönyvírónal szerepe lenne.

Szerintem, ahhoz képest, h a többsének ez volt élete első forgatása, ügyesek voltunk. Faun és Farkas hihetetlen energiákat pakoltak bele, Fanról pl nem tudom, mikor ült le pihenni, vagy egyáltalán volt-e ilyen.

Ilyet még szeretnék csinálni sokszor. Csak aludni tudjak... nem akkor volt a gáz különben az alváshiány, hanem most az. Amikor az ügyfélnek mutatom az irányt, és koncentrálnom kell a járásomra, h el ne szédüljek.

A film szép lesz, bár nem tudom, mennyire lesz érthető a sztori... kellett volna korábban látnom forgatást, és akkor úgy tudom megírni :D
majd legközelebb.