morcossá tesz, h a sín nem jelzett vissza még a mai próbateremről.
kell egy hatalmas adagot scannelni, kvázi szívességből, blöe.

Tadámm, és újra melóban. Bár minden nap annyi melóm lenne, mint ma.Vagy kicsit több. Négy napot kell pótolnom.

aktívan agyalok a melókeresésen meg ilyeneken, egyre inkább úgy néz ki, hogy ki szeretném próbálni én is a számítóépes játék ipart, mert Szozsi beszámolói sem riasztottak el (és Inszéjnéi sem). Csak előbb legyen vége a próbaidőszaknak a Társulatnál. Addig tulajdonképpen tanulhatnék dolgokat.

Vettem határidőnaplót, hosszas válogatás után végül egy nagyonkicsi mellett döntöttem, mert egyformán kevés hely van benne minden napnak, és a többinél idegesít, hogy a hétvége másodrendű - pedig pont akkorra lehet szervezni a sok programot, hiszen hétköznap az időt elveszi a munka. Furcsák az emberek.

utolsó gyógyszert bevettem, holnaptól újra meló, remélem, semmi durva nem szakad rám, bár, igazából legalább lenne kihívás. Legalább befizettem a számlákat tegnap, komolyabb szédülés nélkül a postán, rengetegen voltak, mert nyilván négy után kell mennem, amikor már a munkából érkezők is ott tolonganak, jól tudok időzíteni.

uhh, beütött megint az antibiotikum.

megnéztem a goldeneye-t, jaj, miért kell ezt miért kell ezt. egymás után futnak sorban a katonák, bele a lövésekbe, he did it for the lulz, és nem, nem, nem értem, miért jó ez, miért kell nekem ilyet néznem ahhoz, h tudjam, miről beszélnek ismerőseim. Szeretem a 3d karaktereket és szeretem az akciófilmes dolgokat is, és a kettő találkozása olyan csodálatos lehetne, és akkor miért történik ez.

mondjatok nekem okos akciófilmet, ahol hihetőbbek az események, véreznek azok az emberek, akiket meglőttek, és mégis van humora meg akár még valami mondanivalója is a történetnek.

Lement a nap, kicsit kevésbé szédülök, de ez a szédületes vita itt a blogomon nem hagyott aludni. Szerintem, ha ezt képes lenne elviselni bármilyen vezetés-szerveződés (MTT-n kívül is!), akkor sokkal jobban próbálnának odafigyelni az emberek arra, amit csinálnak. És az jó lenne, mert nőne a minőség. Vagy kimagyarázási képesség, amennyiben cinikusak vagyunk. De hálistennek kevesen képesek úgy megmagyarázni a kényelmetlen, kínos, sőt, elcseszett dolgokat, mint {személyiségi jogokra vonatkozóan cenzúrázva}. :D

az amúgy tetszik, h képesek vagyunk általánosságokban vitatkozni :)

nem értem ezt a betegséget amúgy - nincs lázam, de szédülök. Úgyhogy nekiállta inni és enni hátha az a baj. Meg bevenni az antibiotikumot, mert kaptam. Eeee. Sajnálom, h holnap nem tudok menni próbára, de vígasztal a tudat, h a többieknek hasznos lesz a délelőtt, és nem kell visszamondani semmit.

Álom után volt egy dallam a fejemben, de mostanra már eltűnt :(

hehh, van ez a tábszervezői levlistás tldr levelezés, már négyszer töröltem ki a levelemet. De ide megírom:

- a vezetők felelőssége a kommunikáció rájuk eső része. Az ebből adódó problémákat nekik kell megoldaniuk, és, ha az nem sikerül, akkor azt nem ér áthárítani a kiakadt beosztottra. Még akor sem, ha a másiknak nincs mindenben igaza.

Miért nem lehet egyszerűen azt írni, hogy bocs, félreértés történt, beszéljük meg? Miért kell visszatámadni?

- baromira nem mentesít senkit a feladat nehézsége. Ha valaki hibázik, akkor a hiba akkor is létezik, ha mellette más dolgokat jól csinál, sőt, akkor is, ha rengeteg melőja volt a hibában. Vagy mellette.
Az másik kérdés, hogy pont ezért a személyt nem illik elítélni.

- A tiszteletet nem lehet elvárni, csak kiérdemelni. A sok melóval járó szervezésért nem lesz automatikus a tisztelet, és nem fog létrejönni parancsszóra sem.

uhh, kezdek nemjól lenni, és persze ilyenkor rájövök, h az agyi képességeim esnek le először, tehát az égvilágon semmit nem nyerek a nyert idővel.

Azért nem rossz ez a februári tavasz, glom lesz megint hó és hideg márciusban mondjuk, mert ez így szokott lenni. De az már vicces, h képtelen vagyok úgy megbetegedni, hogy ne kelljen bejönnöm melóba meg próbára... Fázom, még sincs lázam, és láz nélkül nem betegség a betegség.

Valamit kellene tanulnom. Elkezdtem nézegetni tanfolyamokat a neten, mondjuk akkor már OKJ-val, csak éppen nem tuom, mit lenne érdemes, és mi érdekelne egyben. Tudom, hogy grafikai szoftverekkel szívesen szöszölök, tehát még akár egy Designer tanfolyam se lenne rossz, csak időnként elkap a félelem, hogy netán ugyanazt is végig kell hallgatnom, mint az egyetemen. Meg nézegetem a 3dsMaxos dolgokat is, dehát abból is hallgattam egy félévet, és nem, nem akarok azér fizetni, amit már tanultam, a feléért se. Akkor inkább veszek egy könyvet, és ... ja. Ha más nem, ez lesz. Időnként jó lenne érezni, hogy ér valamit az X évem az egyetemen, de... de semmi. Amit szeretnék igazából, azt csak részben fedi le. Nem vagyok a részletes mérnöki fajta, hosszú távon senkinek nem lenne jó, ha műszaki szintig terveznem kéne, netán a gyártás részben gondolkodnom elsősorban. Koncepcionális fázis, nagyjából mindenben, amit csinálok - ha van mellettem olyan, aki megvalósítani tud, az az ideális. Csak az a baj, hogy általában pont a koncepcióképzést tartják a más dolgokkal összevonhatónak, és szinte rögtön a megvalósításra ugranak - MTT tábor mondjuk kitűnő példa.

Nade, visszatérve a tanulásra, az is komolyan visszatart, h idő. Mondjuk legalább egy év egy tanfolyam, minden szombat délelőtt például, ehhez meg az kéne, hogy valóban meg legyek róla győződve, h nekem ez kell.

mivel arról álmodtam, h egynem-annyira-konkrét-ámbár-játékfejlesztésben-lévő ismerőssel beszélgetünk, és megkérdeztem, hogyan kell játékot készíteni, és azt mondta, h itt Magyarországon nem lehet, ezért kimennek Chicago-ba a barátnőjével, és borzasztóan elkeseredtem, ezért leírom, h reggel kötelező jelleggel kitaláltam egy flashjátékot :D Persze az életbe nem fogom megcsinálni, mert még lerajzolom és megtervezem, de programozni nem tanulok meg.

Meg igényem lenne egy Dűne játékra is - valami statégiai rpg-re, ahol a Házat kell igazgatni, diplomáciai házasságokat kötni, embereket felvenni, biztonsági rendszereket és gazdaságot építeni, meg persze lenne drámai sztorija is, meg az NPC-k is úgy működnének, mint egyrendes RPG-ben. Mint mondjuk az első részében, csak nem ennyire fix történettel.

Most már csak sikerül írnom. Ide. Reggel óta legalább háromszor hagytam nyitva a szerkesztőfelületet, aztán be is zártam őket. Most egy kicsit nem fázom, és ez jó, jártam odakint, elhotama sandman soronkövetkezőt meg a csodaidők soronkövetkezőt a könyvesboltból. Meg meghozta a futár a dragonnage-t, de nem azt, hanem a kiegészítőt, úgyhogy cseréltetem ki gyorsan. Nincs szerencsém a legális játékokkal :D

Btw, hamát itt tartunk, (surprise surprise), végigjátszottam a ME2-őt. Pozőrségesség. A játékot még nem fejeztem be vele, mer még van folytatható küldetés ami szimpatikus vonása a játéknak - nem érzem azt a szomorúságot, ami jó film/könyv/játék végén elfog. Mert még él a világ, mert még játszható.
Ebből glom következik, h Janie Shepard túlélte a küldetést (ó, beware the SPOILER).

Naszóval, összeszetem egy rahedli NPC-t, beszélgettem velük rengeteget és még azon is túl, ellenőriztem a hajtóművet meg a páncélzatot meg mittoménmit, meg jól bebiztosítottam, h mindenki szeressen és őszintén rajongjon értem, aztán sikerült belenavigálnom magamat a végjátékba. Azt hiszem, még nem akartam, csak a magyarítás miatt sikerült rossz választ adnom, aztán meg már nem érdekelt, vittem így. De szerencsém volt, sikerült tényleg mindennel elkészülni.
Volt drámai-romantikus encounter, meg rengeteg jelenet, visszajött a filmet nézek élmény. Az utolsó küldetésekben minimális vezetői/taktikai érzéket is kellett tanúsítani, mert a megfelelő NPC-t kellett a megfelelő feladatra kijelölni, amit így utólag jobban értékelek - játék közben én azt hittem, h bármit választok a felhozottak közül, jó lesz... aztán elolvastam utólag a leírásokat, és kideült, h el is lehetett volna rontani. Kúlság. Kár, hogy több ilyen nem volt korábban, meg nem az általános játékmenet része. Szeretem a sokváltozós történeteket, bár a kifejezetten stratégiai játékokért nem vagyok oda (CIV persze jó volt).
Szóval voltak hősies jelenetek, kitartások, megmentések, aztán Shepard utánaugrott a Normandiának, és elérte jól. Mondott beszédet, meg elege lett a Cerberusból, meg ilyenek.
Köszönöm mindenkinek, aki ajánlotta.

--
Volt farsang is, ami jó volt, bár azóta ne pihentem még eleget (másnap reggel 3/4 8-kor kelni csodálatos).

hé, a tool még mindig veszett jó zene. vagy most esik borzasztóan jól. még úgyis, h hallgatás után nem értem a szövegét. meg is akasztotta a keringőkeresésemet rendesen :D
(a Xandria énekesnőjének pedig kellemes hangja van.)
viszont mostmár megint úgy érzem, van egy csomó keringő, ami nem ugyanaz, mint amit eddig báloztunk. Spec nem szeretem az emtétés bulikban, h mindig ugyanazok a zenék mennek, mert az emberek többsége ráadásul csak azokra táncol. Ez gáz. Tisztára, mint nagyban.
...
volt közben ebéd kollégákkal.
...
a mass effectben meg haladok tovább, jók az NPC-k sztoriai, bár még el bírnék viselni több interakciós-döntési lehetőséget (ehh, mikor nem?). Végül a béryilkossal jön össze Janie Shepard, mert megállapítottam, h Garrus ugyan nagyon szimpatikus, inkább legyen csak haver. És a szinkronhangja is baromi jó mindkettőnek.

igazából tök jó lesz a holnapi próba, elvégre lesz egy saját termünk, amiben elférünk rendesen, és ... és... keresek zenét is, és lehet, h Szozsi is tud jönni, és akkor végre mozognak az emberek, meg minden.

A tegnapi együttesesdi érdekes volt, még nem tudom, mit lehet kihozni belőle, kell ehhez még egy kör (hegedűvel, mert úgy hátha kreatívabb vagyok zeneileg). De egy tanulsága már volt: megéri aktívan keresni, mert már kaptam egy esetleges hívást hegedűsként másik együttesbe - bár ez nyilván annak szól, h elvileg 10 évet tanultam. És aztán azon gondolkodtam el, h, bár nem ismerem a basszeros srácnak az elérhetőségét, de ha lenének még más hangszereseim és erős zenei elképzelések, akkor még meg is tudnám kérdezni, h jönne e játszani.

még mindig a játék, mindig a játék. keringenek a gondolataim, nézegettem egyéb játékokat is, és ráöttem, h a nagy casual formájú játékokat én flashjátékként szeretem, teljes képernyőre teljesek az igényeim. Különben nagyon jó flashjátékokat ismerek, a Shift sorozat, a szobából szabadulósok, az elefántos, meg... meg még néhány, csak egynél többször nem játszom velük. A növényes zombis játékot megnéztem flash verzióban, és aranyos towerdefense jellegű a dolog, és igazából nem tetszik annyir, mint amekkora a felhajtás körülötte. Nyilván teljes játékként jobb élmény. Vagy nem.

Viszont a Path-t megnézem megint, bár azt csak fülessel, mert Inszéjnt idegesíti a zenéje. Lehet, belülről marha hangulatos, és meditatív tosz. Hm. Mondjuk a legközelebi rpg előtt, amit majd mesélek. Ráhangolódásképp :D

Tegnap rájöttem, h nem zavar, nem játékélményt ront, hanem ijeszt, amikor rájövök, hogy a városban a mozgó lények csak díszlet. Nyilván nyomasztó egy üres város is, de az elérhetetlen emeletek, a mozdulatlan vagy ismétlődő kamumozgást végző karakterek rettentően félelmetesek. Pont mint a próbababák egy kihalt áruházban. Illúzió. Minden csak illúzió.

ehh, mára télleg nem vagyok jól, bár még az estében bízom, h felébreszt. nyilván a benti hőmérő nem mond semmit, de, mivel képtelen vagyok koncentrálni meg ilyenek, és kipárnázott a világ, ezért gyanítom, h nem vagyok rendben.

tanulni kéne valamit, nézegettemképzéseket, de nem találtm olyat, ami tetszene is, ergo marad a magamtól lassanként, csak azzal meg az a gáz, h ugye a cél meg a kitartás. De legalább olvasok. És elgondolkodtam egy rendező szakon is, de abból nekem esti kéne, az meg glom nemúgy megy. Akkor marad a gyakorlat.

ma kifejezetten olyan álmom volt, amiben nem tudtam eldönteni,hogy valóság-e. Gyanús volt, de nem jutott eszembe, h álom is lehet akár, mer akkor tudtam volna. Öltönyös fickók hívtak ki embereket beszélni a terembő, elég kelletlenül és cinikusan álltam a dologhoz, mondtam, h oké, interjú, de nekem mennem kell énekórára. Aztán szép lassan kiderült, h állást ajánlanak vmi játékfejlesztő céghez, akik most alapítottak irodát Budapesten. Aztán eltűntek, én meg gyanakodva kérdeztem az apámat, hogy tényleg itt voltak? Látta, amikor elmentek? És igen, igen, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez túl valószínűtlen ahhoz, h igaz legyen. És lőn, felébredtem a telefonomra, és azóta is ébredek.

Tegnap este még muszáj volt továbbgaloppoznom az űrben, és összefutottam Janie Shepard pasijával, aki jelenleg inkább exnek tűnik a képsorok alapján. Azért azt megjegyezném, h hasonló szituban én hisztit csaptam volna - érted, kiesett két év az életemből, elkezdem kivágni magamat a furaságok közül, és kapásól világmegmentést sóznak rám, aztán végre hírt kapok a pasimról, odarobogok, megmentem, erre nekem esik, h hogy képzelem ezt a halottnak tettetést meg azt, hogy azoknak dolgozom, akik megmentették az életemet... semmi hiszti? semmi leüvöltős opció? semmi depressziós válaszlehetőség? és semmi lelkizés utána a hajón az NPC-kel? Unlikely. Ezért akarok női játékot, ahol inkább ezekre figyelnek.

Ettem amerikai palacsintát a Világvégén, miközben Inszéjn Geistet mesélt, és végül negyedkettőkor már inkább hazamentünk játék után, nem IHB-ra. Másnap hajnalban próba, amire tök feleslegesen mentem el, ma meg fáj a fejem, ha ez fokozódik, akkor mostmár tényleg kikérem magamat a ma estéből.

Most hívott a gitáros, aki együttest akar csinálni, szerdán megyek. Addig még meg kell tanulnom az éneket.

Tök jó illata van az ingemnek, asszem Niki mosott fehéret, és jófejségében belevette az én kát darab fehér ruhadarabomat (ingemet) is. Ma különben úgy nézek ki, mint egy pincér, fehér ing, fekete mellény. Belenézve a tükörbe meg kellett állapítanom, hogy a smink jól jött volna, mer legalább látszana az arcombólé valami, ha kihúzom a szemem, meg mondjuk rúzsozok :D Nembaj, így viszont tudom dörzsölni álmosságomban a szememet.

Negyed egyig ME2-vel játszottam, és még részben a játékkal is álmodtam, úgyhogy muszáj beszámolnom arról, hogy befejeztem az első részt, és most spoileres leszek.

Szóval Janie Shepardnek nem volt elég türelme ahhoz, hogy minden egyes küldetést végigmászkáljon és befejezzen, inkább elment arra a bolygóra, ahol a főszál folytatódott, lelőtt akit csak lehetett, aztán még rohangált egy kicsit feldúlt helyeken és feláldozta a Council-t, ja meg előtte még összejött Kaidan-nel, bár már egyre inkább úgy érzem, h azért, mert nem volt más szóbajöhető pasi a környéken.
Volt epic fight, meg kidumálás, meg epic fight, és szerencsére nem volt nehezebb, mint a többi harc a játékban - asszem, meg merném kockáztatni, h eggyel nehezebb fokozaton is végigjátsszam, mert.... mert.

Aztán importáltam Janie-t a második részbe. Azóta azon gondolkodom, h tetszik-e nekem a játék, bár ez hülyeség, mert perszehogy tetszik, csak vannak szomorúságaim is vele kapcsolatban. Kezdem a jóságokkal. A plot. Az tetszett az elsőben is, és most is érdekesnek tűnik, bár ugye ezt még nem játszottam végig. Nyilván működik a kiválasztott/james bond trope, de ez jól jön ki. pláne azzal, hogy hangot kapott a szereplő, ergo valóban a főszereplőnek a dolgait játsszuk végig, nem egy akárkiét. A Dragonage-ben pl. kicsit fura volt, hogy alapjaiben egy jelentéktelen senkit játszottam, akiből a véletlenek faragtak hőst, itt legalább az elején tudni, h igenis, Shepard hős, mer annak kell lennie.

Szépen kihasználják, h a játékos végigjátszotta az első részt, és kialakított érzelmi kötéseket az NPC-kel. Joker megmentése egyértelmű lépés, és valóban vigyorogtam, amikor megjelent aztán az új hajóm pilótájaként, örültem a dokinak is. És amikor összefutottam az Arkangyallal (bocsi, magyar verzióm van, ami fáj), akkor meg pláne... ^^ ilyet kellene látni több játékban is, hogy tudatosan építenek az érzelmi reakciókra.
Na, szóval a plot okés.

A többi része már nem annyira.Az első, ami feltűnt, az az irányítás változása volt: minek változtatnak ugyanabban a játékban ekkorát? Oké, az tetszik, h végre én döntöm el, mikor megyek fedezékbe, nem ragaszt oda mágnes a falhoz, ha nekimegyek. De nem értem, h miért kellett megváltoztatni az alapértelmezett bill. kiosztást az elsőhöz képest, mer oké, h vannak új funkciók, de... de vannak régiek is. És az E-t úgy megszoktam már :D (tudom, átállíthatom, de nem akarom). Ja, meg mér nem működik a duplaklikk a menükben. Elegem van a konzolok hatásából a játékokra, de tényleg.
Az eltűnt életerő meg egyéb értékek láthatatlansága furcsa. Van benne realitás, hiszen én se tudom, hogy mennyi HP-m van még, meg a fegyverek pontértékeit se látom kiírva... csak ugye eddig ezt szoktam meg. Meg a kevesebb fejleszthető képesség is zavar, bár ez aztán megint csak lényegtelen. Jobban szeretem a bonyolultabb modelleket, azt hiszem, mert, ha nem akarom megérteni, akkor hagyom az automata szétosztást, de tetszik, h van lehetőségem finomhangolni. (Apropó, nehezebb irányítani egérrel, mint az elsőt, és nem értem, miért.)
Ez a fejlesztősdi izélés ez jó lesz, ha majd felfogom, csak az inventory egy fokkal fapadosabbnak tűnik az előzőnél, pedig az se volt egy csúcsmodell (nem értem, ha meg tudják csinálni a fantasy játékokban az ide-oda pakolászható táskákat, akkor itt mér nem.)

A magyarítás hibái borzasztóak, miért nem lehet ellenőrizni, hogy magyar mondatok, szépen fogalmazott mondatok szerepeljenek mindenütt? Ezért pénzt adnak emberek. Egyszerűen igénytelen, ha bent marad elírás, és anglicizmus.

Ja, azt nem értem, hogy miért csak az emberek kétneműek?

Azért tetszik a játék, és ilyenkor a hibái jobban fájnak.

Ja, nem is ezt akartam mondani, de hogy mit, azt már biza elfelejtettem.Nem tetszett reggel a szeles napsütés, de jól esik péntekre itt bent, meglepően jól. ezdek zombi lenni, ezen az ebéd utáni instant kávé se segítette sajna. Valami ürügyet kell találnom a felkelésre az asztaltól. Mielőtt bármi mást tennék.