ehhagyjuk. tököm (a nem létező) tele van a világgal (ami sajna létezőnek tűnik).
Ma mindesetre össze kéne pakolnom, és persze, hogy egész hétvégén hőemelkedés. Persze, hogy tábor előtt jön megint elő, amikor egy hétig semmi bajom nem volt a fronton túl.

tegnap rajzolgattam tablettel, nem rossz, még akkor se, ha nem tudok rajzolni, még úgy is felszabadító érzés. Most csak azt akarom beírni, hogy dolgozom, és egyelőre ez jól esik a hűvösebb időkben, csak nemsokára beájulok a fronttól az meg nem jó.

btw, ugyan megértem az online játékosokat (wow, egyéb), viszont az egész csak egy kib rpg-pótlék. rohangsázom mondjuk egy jóképű scouttal, és végig ott a hiányérzet - micsoda történet, micsoda kihívások, sikerül-e ugrálás közben eltálalnom bárkit, vagy netán hasznosnak lenni a csapatoms zámára, vagy az idegesítően jó sniperes a másik csapaban a cseten öröködik amgán, h mennyire kvajó, és nekem meg sikerül egyszerre támadnom a másik csapattárssal (persze véletlenül), és leszedni. 1szer.

De ez nem szerepjáték :P Nyilván egyszerűbb játszani, hiszen már lassan egy hónapja nem volt lehetőségem játszani, mesélő vagy játékos híján. És ez elkeserítő. Van ez a királylányos sztori, nem leheta királylányok, a testőr vagy a célország nemeshölgye nélkül játszani. És nyilván mér érnének rá egyszerre mindannyian.

nem szabad nekem blog.hu-t olvasni indexről, rendszeresen elkeserítenek a hozzászólások, lényegében bármilyen olyan témában, ahol van sértett fél. Valaki mindig elítéli a értett felet, függettlenül a kontextustól. Ilyenkor úgy érzem, vannak azok az emberek, akik szerint az áldozat tehet arról, hogy áldozat, sőt, megérdemli azt a fájdalmat/megaláztatás/rosszat, amit kap. És az elkövető nemhogy enm bűnös, de azt teszi, ami teljességgel természetes.

Ezt én ... rossznak és undorítónak tartom. Az együttérzés teljes hiányáról tanúskódik - ugyanezek az emberek többsége szerintem ugyanúgy a támadót okolja, ha önmagáról vagy közeli emberről van szó.
Én nem akarok ilyen emberekkel egy közösségbe tartozni, de most komolyan.

zombikat akarok ölni. (megszólalt egy riasztó az utcán, és kapásból az előhördülő zombihordák jutottak eszembe).

vááá. elküldtem a levelet, és most jól izgulok azon, hogy mit kapok cserébe. tudtam én, h ezt eddig miért nem léptem meg - nanáhogy én is rettegek a többi embertől. de legyetek rám büszkék, úgy érzem, az emtétén edződöm.
--
amúgyazt írtam le, miért szar, ha az emberek nem mondják meg egymásnak a problémájukat-gondjukat meg ilyeneket. (És folyamatosan az Idhrennek írt live-os karakter járt a fejemben, ez már durva :DD)

jól éreztem én a kétséget, hogy innen munkahelyről már kevésbé lesz agyam megfoalmazni azt a levelet, amit pedig szerettem volna. nem csak azért mert közben dolgozni kell, és most folyamatosan azt érzem, h valami nincs meg, valamivel el vagyok maradva (és ez nem feltétlenül igaz).

Ráadásul olyan dolgokat kell(ene) kimondanom, amik elkeserítőek. És mondjuk két éve már tart a távolodás a részemről, és még emlékszem az elkeseredettségre a borostyános kocsma sötétjében, amikor nem egészen józanul magyarázom a kétségeimet - amiket az idő csak megerősített. Na. Valamit megpróbálok megfogalmazni, mert ugyanígy járok megint.

Nekikezdtem valamiféle postmortemet írni a live-ról, wordpressre.

Ma időnként az tartja bennem a lelket, hogy este akár még játszhatok is zombiölőset vagy teamfortress2-őt.

Olvasom a Büszkeség és balítélet mega  zombikat - lehet, h nem ártott volna olvasnom az eredeti művet is már hamarabb, mert biztosan viccesebb lenne, de azért így is majdnem felröhögtem a bál azon részénél, ahol elhangzik a "Lányok! A halál pentagrammája pozíció!" vagy vmi hasonló. És azért az is egyértelmű, hogy ezt a Darcyt fel kell lőni a Holdba, mielőtt még bármit csinál. A hűdejóképű-hűdecsinos-hűdeszplínes egomán állatokkal nem lehet máést csinálni, esetleg megcsapdosni néhány heringgel.

Sajna lesz valami főnixes megbeszélés ma, fogalmam sincsen, milyen apropóból, mert ezt persze nem írta le az emailbe. Sebaj, lesz füzetem, lesz tollam, majd rajzolgatok, ha kiselőadás van. Sajnos az aktív érdeklődésemből sok nem maradt. Persze még lehet, hogy valami hirtelen jó híre lesz, amit most akar velünk megosztani. Hátha. Elvégre nem lehetetlen. Asszem várok az utolsó pillanatig, nincs kedvem ott aszalódni a melegben előtte, ráadásul kevéssé vagyok szociális is.

http://gumus-hilal.wikispaces.com/: linkelem ide is, hátha valaki még nem látta.

Najó. LAssan indulok. Lassan. Indulok.

Over

ó, de nagyon furccsa az új blogger kezelőfelülete. tudom, ezt is integrálják googleba, tudom. Amíg nem lassul, mondjuk olyan szintre, mint a wordpress, addig rendben lesz ez.

Nem is ezt akartam mondani, hanem a hőségről rinyálni, hogy ennyire elszívja az emberek energiáját, és nem jobb mint a fagy. Meg arról, hogy volt ez a live, ami sikerült, úgy végeredményben, majd egyszer bővebben is kifejtem, de nem most, még nem vagyok agyamnál. Jó volt nézni a játékosokat, néhányan nagyon tudták hozni azt a másikfajta karaktert, néhányan hozták a szokásos karaktereik manírjait, néhányról meg nemtom eldönteni, hogy melyik volt.

Kemény meló volt, intenzitásában bármelyik tábor előkészítését hozta, hála istennek nem tartott annyi ideig :D

A szombat délelőtti suli persze nem tette könnyebbé  szitut, eleve leszívott az, hogy ennyire lassultak voltak az osztálytrsaim, és minden feladatot kb kétszer kellett megcsinálni, mert elsőre nem értették. Pedig pont ugyanannyit tudunk a flashről, wazz, mit lesz itt photoshop alatt, amiről ráadásul már hallottam. Hálistennek a jelenlegi tanár korrepetálta a mellettem ülő nőt, minden egyes alkalommal rárepült, amikor kérdezni próbált tőlem.
Ráadásul nagyon nehezen bírtam elszakadni a live-tól is, leveleztem, meg cseten is megtaláltak, és izgulhattam, h Inszéjn vajon hogy fogja bírni azután, h semmit nem aludt éjszaka contractok kidolgozása miatt.

Azon marhára nem lepődtem meg, h Cé egy szó nélkül nem jött, és elérhetetlen volt, azon már kiakadtam úgy 15 másodpercre, hogy Angwen lemondta, ráadásul azután, h reggel még érdeklődött arról, h milyen jelmezt-sminket csináljon magának a kith alapján. Pedig még ötletem is lett volna :D Asszem határozottságot kellene tanulni, és képessé kéne válnom arra, h nemet tudjak mondani játékosi kérésekre-nyűgökre-hisztire, mondjuk a játék előtti héten. Vagy napokban, pláne. Nem kell mindenkinek megfelelnem - és nem is lehet.

Különben szerintem még ennyi szociális-érzelmű szálat még nem pakoltam soha játékba. Mármint live-ba. Az más kérdés, hogy nem mindegyik lett valóban hatásos motiváció, mert kiosztva nyilván nehéz megadott érzelmeket érezni (szimpátiát, ellenségességet), ha amúgy nem jön. És nehéz lemodellezni sokéves közösségeket, a múltban gyökerező véleményeket meg egyebeket. Pláne, h a játékosok nyilván nem töltötteka az egésszel annyi időt, mint mi. Még nekem is volt időm átvenni a világ hangulatát, pedig rég olvastam a könyvet, lore-ban sosem voltam különösebben érdekelt. És speciel a titkosszolgálati működésekről a legtöbb ismeretem a Nikita sorozatból származik.

Én a magam részéről roppantmód megszerettem minden egyes karaktert, és a megvalósításukat is.

Legközelebb azért maradnék a szimpla asztali játéknál, aztán live-.on játszani akarok, összetett, ellenben hozzám közel álló karakterrel, akinek van szappanopera plotszála. Aztán egy jóval kevesebb emberből álló live kellene, olyan emberekkel, akik mindannyian akarnak játszani. Én többet nem fogok senkit megpróbálni lelkesíteni játékra. Baromira nem éri meg.

Na, majd írok értékelést is?

sikítok. nemtom mér, de úgy rendesen elfáradtam.

pihenni akarok

közben meg állandóan elérzékenyülök zenéken, például az Alan Wake zenéjén - a játékot nem játszottam, tekintve, h asszem PC-re nincs is, de ettől még a PotF szám epic.

tegnap is plotoltunk, ma is azt fogunk, meg vagyok róla győződve, hogy minden egyes kitalált karakterünk érdekes, meg valahol szeretni való, csak időnként a játékosok nem veszik észre :D

például a srác, aki nem tudja eldönteni, meddig tartanak a földi emlékei, és mióta volt árkádiában, az egyik kedvencem. de akkor majd máskor. az ezeregyéjszaka-koppintás karakernél meg elkezdtem attól félni, hogy túl szomorú lesza  vége, ezért nem egészen azt meséltem, amit akartam. a fatalista-optimista ügynök meg csak szimplán, nemes egyszerűseggel kúl. oké, mondjuk őfelsége ügynöke is, csak ő szerintem nem lesz jelen.

x-men

a sok táboros nyekergés után vidámabb dolgok. még mindig kacarászós a tegnap esti X-men first class, csak ne kapna el valami heves pánik-jellegű kétségbeesés, amikor eszembe jut, hogy mennyi panelt, közhelyet pakolnak ezekbe a filmekbe. Oké, hogy képregény, meg mese... de... de... komolyan, dühít a világ sablonossága. Hogy csinos tinédzserek vannak csak, és azok problémáznak a kinézetükön. Hogy az orosz katonáknak perszehogy nagyon karakteres fejüknek kell lennie... és így tovább. Jellegtelen a háttér, no. Pedig a 60-as éveket is életre kelthették volna, hamár.

A setting még mindig kúl, szeretem az x-meneket, bár képregényt nem olvastam, lehet, h kéne. a rajzfilmeket kedveltem... a filmeket is. A fiatal Magneto meg a Xavier is jók, csak... csak.

És a mészárláshoz képest, amit a film közepében csaptak, mindössze egy csepp vér volt az egész filmben. ÉS ez GÁZ. Most nagyon gyűlölöm ezt az álszent prűdséget, ami műanyaggá teszi a világot. Az erőszak nem vértelen, és ez így hazugság.

vasárnapról.

volt valmi furcsán... önemtom. Nem tudom megfogni, mi volt a furcsa a vasárnapi táborszervezősdiben. Első körben nyilván az, hogy éjszaka talán hőemelkedésem, vagy lázam lehetett, reggelre csak a fejfájás, meg a hidegrázás maradt. Úgyhogy végül mennem kellett. A világ határában döbbentem rá, hogy onnan még 40 perc az út, és már erdőkön keresztül vezet, ez mindenképpen megdöbbentő élmény. És még mindig Budapestnek hívják.
Igazából nem értem, miért nem lehet önálló város.

Namindegy, utána volt ilyen csapatvezetői megbeszélés, biztos jó lenne az ilyesmi, ha igényem lenne rá, csak jelenleg még nincsen. Őszintén hiszem, hogy a csapatvezetés nem az előzetes felkészülésen múlik elsősorban, hanem a véletleneken. Nyilván érdemes előre átgondolni a dolgokat, de erre meg azért egy csomó módszer van, és nem mindenkire alkalmazható mindegyik, ergo közös módszertant felesleges erőltetni.

Aztán ettünk, aztán beszéltek a főszervezők, amiből rájöttem, hogy vén vagyok (és cinikus), és egyszerűen ez nem az a dolog, amiért tudok úgy igazán lelkesedni. Mármint a közös szervezésért.A dologi része az oké, naná, azért csinálom, de ez már nem ugyanaz az egy-mindenkiért-mindenki-egyért fíling, mint mondjuk 4 éve, vagy előtte.
Bezzeg egy-egy live, ugye.

Naszóval, voltak érdekes, meg kevéssé érdekes beszédek, kommentek és poénok, voltak hasznos és operatív dolgok.

Sok ez az ember egybezárva.

De a kaja finom volt.

azér az ijesztő, hogy az embereket milyen nehezen ismerem föl. Akikkel gyakran találkozom, azokkal jól vagyok, de vannak az emberek, akiket mondjuk félévente látok - na, ez már olyan kategória, hogy komoly fejtörést tudnak okozni. Mint pl. Cé, az imént, előbb azt néztem meg, h jé, az a fickó pipát tart a kezében, el is tűnődtem rajta, aztán vettem észre, h igazából nagyon hasonlít egy ismerősömre....

kis színes.

időnként azért rá kell néznem a blogdizájnra, h legalább minimálisan képben legyek a CSS-sel. Azért a CSS3 elég fasza, ho most nem kell képet használnom :D (ok,  a komment-szekciót úgyhagytam, nem érdekel.) Majd otthon rajzolok valami szépet még,vagy kevéssé szépet, dehát az igazából lényegtelen, mert a fontos az, hogy firkálhassak a táblára, ó, igen.

Nem kicsit nyomasztó, amilyen szinten a barátaim kezdenek kikészülni. Ijesztő. Örülök, hogy van egy-két ember, aki nagyjából jól van.

A live-ot nagyon szeretném egyfajta kiengedésnek, feszültséglevezető szórakozásnak, így a tábor előtt.
Deviszont. A tábornak nem szabadna ennyi erőt kivennie az emberekbl, pláne nem előtte. Jó lenne, ha mindenki a szeme előtt tudná tartani a saját és a többiek épsége érdekében, hoy ez egy kib hobbi. És azért csináljuk, mert jó. Értem?
Nekem is fel kell írnom, megjegyeznem, magamba szuggerálnom, h bizonyos dolgok nem érik meg a stresszelést, sőt, igazából semmi nem éri a stresszelést. A problémák nem attól oldódnak meg, hogyha idegeskedünk rajtuk - és szerintem még mi sem leszünk ettől hatékonyabbak. MEg kell tanulni eleresztenia  dolgokat. Kevésbé ragaszkodni elképzelt igazságainkhoz.

Meg ilyenek.

jólvan, na. Holnap este meglátogatom az orvosomat, a TAJ kártámat nem lopták el. És, ha véletlenül kiírna, akkor lesz időm elmenni személyit csináltatni magamnak (előbb hazalátogatni a kivonatomért).

Tegnap jó volt az énekóra, meg volt eszem enni előtte egy sós kiflit, előttem a jóhangú névrokon próbált, döbbenet látni, ahogy izgul még ő is, meghallgatás előtt. Énekelni jó, oké.

Megrendeltem a wacom cuccot hosszas fontolgatások után, határozottan úgy érzem, hogy ez serkenteni fogja az igényemet a rajzolgatásra/fotómanipulációs izékre.

A meló meglepően sűrű, élvezném is, ha... ha. Ha.Ha.

ehh, ez így nem lesz jó. Inszéjn persze azt mondja, ne panaszkodjak, emnjek el orvoshoz - de milyen indoklással? Nincs lázam, nincs tünetem, azon kívül, hogy időnként szédülök, meg fáj a fejem, illetve most már fázom is. Szimpla kimerültségre nem hiszem, hogy kiírna. Ráadásul én magam sem akarok betegszabadságot kivenni fáradtság miatt, szabadságot meg azért nem, mert a nyári tábor amúgy is marha sok időt elvesz.

elegem van.

nah, úgy tűnik, csak Frida meg én (meg Maric) nem vagyunk benne a felújítandó darabban a társulat csajai közül - úgy érzem, ez koncepció. Nyilván maga a tény nem zavar, mert kevés valószínűséggel kaptam volna nagyobb szerepet benne, kis szerepben kettőződve lenni pocsék. Nyilván az még lehet, hogy a másik készülő darabban (esküszöm, nem emlékszem rá, pedig - ja, nem is volt cím mondva) főszerepet kapok, de Gyuri se szokott nekem szerepet adni, Sződy is csak utolsó gondolatként, így erre sem számítok. Ami azt jelenti, hogy nem nagyon fogok játszani semmiben jövőre sem.

Valahol persze fáj. Ahogy az lenni szokott. Még megfordul időnként bennem, hogy egy színészkettőt megint, és hátha játszunk hosszúkarácsonyit velem, meg a Csongor még mindig... de ez egy-két alkalom. A srácok nélkül a Furcsapárnak kevés értelme van, a többi darab meg már nincs.

Tegnap elég szarul voltam ahhoz, h lemondjam a szerdai meghallgatást a rockmetál bandával, egyszerűen nem voltam képes készülni, anélkül pedig semmi értelme nincsen. Ma este meg elmarad a szívforgács próba, pedig a múlt heti elég jó volt. punny. legalább pihenhetek, meg, amennyire látom, este is írni fogjuk még a karaktereket, meg átnézni, de most már aztán muszáj kiküldeni, annyira nyomaszt, h nem sikerült múlt péntekig elkezdenünk sem.
Cserébe faszák lettek a leírások, egy-kettőre kifejezetten büszke vagyk.

NEM.

nyilván olyankor betegszem meg, amikor... eh, hagyjuk, még igazán beteg sem tudok lenni. Ahhoz otthon kellene tudnom maradni, és nem menni társulati évadzáróra, vagy akár holnap dolgozni. Dolgozni muszáj, vannak új belépők, vannak feladataim, és nincs kedvem telefonon keresztül instruálni másokat, instruálni a főnökömet.

Nagy erőkkel írjuk a karaktereket, nehéz ezt így belassult aggyal, de valahogy csak-csak sikerül.