jó lesz ez a blog, érzem. vagyis nekem tetszik drímőr alakulgató dizájnja. ha vkit érdekel, egyelőre meg tudja innen találni :D és asszem vállalok blogdizájnolást, ha vki kéri. de tényleg. egyre több időm van, és olyan 19 kreditem lesz. egy vizsga még és juhhéj.
és fáradt vagyokés álmos megminden. nem kellett volna tegnap délután aludnom, de annyira üresek a napok, hogy vegetálok. komolyan, gáz, de a ma délutánra csúszott hajleüvöltésfílingű csevej is feldob, a végretörténikvalami cucc, amikor az ember azért kezd flémszagú dolgokba, mert unatkozik.
vagy mondjam el, néha mi történik a napokban és időkben? mert ezzel is betűket halmozok a téridő hálójára, kitöltő amőbakényszerrel. és hányingerem van. ja. álmosságtól, meg persze vmi szorongástól is.
nem érteke gyet, kettőt sem. igenis a rendszer rossz. meg én is, amikor nem akarok egészen betagozódni, de meghalni se... nem kétirány, nem feketefehér. lázaggyunk. s mivel más ellen nem tudok, lázadok a mondvacsinált formaságok ellen, saját kis világunkban :D
hazamehetnék és megnézhetném a mementót.
szerda, június 8
kedd, június 7
hétfő, június 6
lá
nincs olyan jó kedvem, mint szeretném. igazából egy sarokban szeretnék zokogni elvesztett tantárgyaim miatt, vagyis inkább a nemlétező kitartásom miatt, mert úgyse fogom leadni ma a Környezetszempontút, csak ha valaki kézen fog, és elrángat és odavisz a tanár elé és berugdos az ajtón.
éspedig a tegnapi csingi igencsak tetszett, végre lehet összevissza beszélni a látványvilágot illetőleg, hisz a rímingben minden megengedett. Csak az bánt, hogy jövő héten mindenképpen vége lesz a sztorinak. ejj. nem, nem folytatom.
reggel megint tömött volt a villamos, vicces, h az emberek előbb visszaütnek, aztán jutna csak eszükbe, h a másiknak talán igaza lehetett. ez nem méltóság kérdése.
fáradt.
éspedig a tegnapi csingi igencsak tetszett, végre lehet összevissza beszélni a látványvilágot illetőleg, hisz a rímingben minden megengedett. Csak az bánt, hogy jövő héten mindenképpen vége lesz a sztorinak. ejj. nem, nem folytatom.
reggel megint tömött volt a villamos, vicces, h az emberek előbb visszaütnek, aztán jutna csak eszükbe, h a másiknak talán igaza lehetett. ez nem méltóság kérdése.
fáradt.
péntek, június 3
kettő
frissítettem pár jobblinket.felkerült pl. a holdas ember, főleg, mer' nem ismerem, viszont a mostanhoz elég elborult, tehát olvasom, meg jacopo, mert ő is, meg legalul, mert az meg nem, igen. és igen.
és ma megyek nézek sincityt, meg tajtékzom napon, meg... meg... és gyógyuljon meg a kedves.
és ma megyek nézek sincityt, meg tajtékzom napon, meg... meg... és gyógyuljon meg a kedves.
hörr
Viszonylag egyszerű oka van a hányingeremnek: egy 11ig leadandó házi, és most végre realizáltam, ellinkeltem a dolgot. Durván. Majd csak jövőre tudom leadni. És hétfőre mégegy feladat, amihez csakúgy. De ő már második próbálkozás. De hova is lennék, ha megszűnne minden jogos mélység a könnyek mögül. A depp üres. Értelmetlen. Oktalan. Ennyi.
A furcsa az, h… de nem tudom. Figyelj, ennek semmi értelme. A valóság levegő. A levegő valóság. Más semmi. Ott van a távcsőben, de mellé kell nézni, hogy megláthassam a csillagot. Szemem közepén vakfolt.
Ne a cigánybűnözés ellen tüntessünk. A bűnözés ellen tüntessünk. A korrupció ellen. Az ellen, h túl sokan veszik ezt természetesnek és legyőzhetetlennek. Hogy fizetni kell, ha a normális ellátást szeretnénk egy kórházban, a tb-n felül, persze. Tüntessünk a tudatosság mellett! A mellett, hogy felvállaljuk, igen, pénzt kérünk a különleges elbánásért. Írassuk ki az emberekkel, hogy ha többet fizetsz, akkor nem felejtek benned semmit a műtét során! Írjuk ki, h feketén olcsóbbak vagyunk, és szarunk az emberi méltóságra. Mondjuk ki. Mondassuk ki! Szarom le, írtsuk ki az embereket, zárjuk őket gettókba, hagyjuk őket sorsukra, csak termeljenek – de ne hazudjunk! Ezt tesszük amúgy is, hát nem mindegy? Vállalja fel mindenki, hogy igen, én utálok mindenkit, aki nem olyan, mint én, na jó, ha sokat fizetsz, majd úgy teszek, mint aki szeret. Jelentsük be azt, h szarunk az adózási törvényekre, az APEHra, a BKVra, ha mindenki ezt mondja, akkor mit ér a törvény? Ami az emberekért van? Aztán vállaljuk a felelősséget a következményekért. Fájni fog, rohadtul fájni, nekem, neked, azoknak, akik talán próbálnak bizonyos, ezekkel ellenkező normák szerint élni, de ugye az igazság.
Bevallom, nem tudok mindenkit szeretni, lógok a BKV-n, ha épp nincs bérletem, átmegyek a piros lámpán, pedig tudom, hogy az értem van, TUDOM, wazzeg. Másolok zenét, pedig azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel megkárosítom magukat a zenészeket - kiadókat magasról. És kétségbeejt, amikor valaki születés alapján ellenszenvel, amikor azt hallom sokadjára, hogy egy szülés levezetéséért pénzt kell csúsztatni. Hogy dühít, ha azt hallom, hogy ez már csak így van, mindenki ezt csinálja, én se tehetek mást, add fel az idealizmust, nőjj már végre fel, legyél olyan mint a többiek, mert hajléktalanként végzed, mert nincs más út, ez, vagy a halál. Egyértelmű nem? Nem. Nem ismerem el, hogy nincs más út, nem ismerem el, hogy csak mobiltelefonnal boldogulhatok, hogy majd én is megtanulom, hogy fontosabb feladni a művészkedő ábrándokat a kemény valóság érdekében. A valóság puha, foszlik, az illúziók kemények. Csak azok stabilak. A sok ember együttes paradigmája.
Sajnos ez nem. Akik hallják a hangomat, azok talán hasonlóan gondolkodnak, talán nem, de itt nem születik semmi. Én se tudok mit kezdeni mások kifakadásával. Ez nem az a blog. Ez nem az az ember. Kellenek a politikusok. Kell az önmagunk élete is, de kell a többieké is. Be lehet zárkózni, de az az üvegcserepek rojtos szélű sebeivel végződik. Én meg fogok halni. Te is. Mindneki. Ehhehh. Mind Neki.
Diary of Dreams – Psychoma
An angel leaves the deepest wounds… at least I think so.
Aztán kimegyek a napfényre, és mindent elfelejtek. Pedig még nem is mondtam semmit, ami ne lenne egyértelmű, és sokak által ezerszer elsírt.
A világ, és az élet szép. Élesen gyönyörű. Ezzel együtt, épp ezért. Balra az balakon keresztül árnyékkal keresztbe csíkozott falat látok, világos-koszos drapp, az egyik ablak sötét-zöld keretben unalmas fehér-drapp. Fantasztikus. Létezik, térben létezik, majdnem olyan, mintha ébren lennék. Amikor az üvegnek nyomom az arcom, hideg. Ha belekarmolok az alkaromban, fáj, és létező fájdalom ez is, még mindig érzem, fél perc elteltével egyre jobban. Látom a félköríveket is. Létezem. A ruhám határoz meg, ott érek véget, ahol a fekete kezdődik. A fájdalom határoz meg, ott a bőröm, ahol fáj. A sértés határoz meg, ott vagyok én, ahol megsértődtem. És sírok. A sebek határoznak, ott érzem a lelkemet. Az önmagamat. És onnan tudom, hogy léteznek mások is. Vagy akiket másoknak képzelek. Írom ezt a blogot, mert meg vagyok róla győződve, hogy valaki elolvassa, hogy ha felkavarom önmagamban az iszapot, az majd okoz valahol valamit. Lehet, h csak annyit, h már megint filozofál, meg moralizál, ezt most átugorjuk. Lehet, h azt, h ne, ági, ne, már megint depp. Vagy azt, h megint egy kamaszkorú ömlengés. Nem érdekel. Ezért élek. Ebben élek. Az életemet felajánlottam már egyszer. És kitartok mellette. Mi történhet? Maximum meghalok. Talán mások is. Sőt. Biztos. Hát ezért a tű foka. Ezért a keskeny ösvény. A kevélység a legdurvább főbűn.
A furcsa az, h… de nem tudom. Figyelj, ennek semmi értelme. A valóság levegő. A levegő valóság. Más semmi. Ott van a távcsőben, de mellé kell nézni, hogy megláthassam a csillagot. Szemem közepén vakfolt.
Ne a cigánybűnözés ellen tüntessünk. A bűnözés ellen tüntessünk. A korrupció ellen. Az ellen, h túl sokan veszik ezt természetesnek és legyőzhetetlennek. Hogy fizetni kell, ha a normális ellátást szeretnénk egy kórházban, a tb-n felül, persze. Tüntessünk a tudatosság mellett! A mellett, hogy felvállaljuk, igen, pénzt kérünk a különleges elbánásért. Írassuk ki az emberekkel, hogy ha többet fizetsz, akkor nem felejtek benned semmit a műtét során! Írjuk ki, h feketén olcsóbbak vagyunk, és szarunk az emberi méltóságra. Mondjuk ki. Mondassuk ki! Szarom le, írtsuk ki az embereket, zárjuk őket gettókba, hagyjuk őket sorsukra, csak termeljenek – de ne hazudjunk! Ezt tesszük amúgy is, hát nem mindegy? Vállalja fel mindenki, hogy igen, én utálok mindenkit, aki nem olyan, mint én, na jó, ha sokat fizetsz, majd úgy teszek, mint aki szeret. Jelentsük be azt, h szarunk az adózási törvényekre, az APEHra, a BKVra, ha mindenki ezt mondja, akkor mit ér a törvény? Ami az emberekért van? Aztán vállaljuk a felelősséget a következményekért. Fájni fog, rohadtul fájni, nekem, neked, azoknak, akik talán próbálnak bizonyos, ezekkel ellenkező normák szerint élni, de ugye az igazság.
Bevallom, nem tudok mindenkit szeretni, lógok a BKV-n, ha épp nincs bérletem, átmegyek a piros lámpán, pedig tudom, hogy az értem van, TUDOM, wazzeg. Másolok zenét, pedig azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel megkárosítom magukat a zenészeket - kiadókat magasról. És kétségbeejt, amikor valaki születés alapján ellenszenvel, amikor azt hallom sokadjára, hogy egy szülés levezetéséért pénzt kell csúsztatni. Hogy dühít, ha azt hallom, hogy ez már csak így van, mindenki ezt csinálja, én se tehetek mást, add fel az idealizmust, nőjj már végre fel, legyél olyan mint a többiek, mert hajléktalanként végzed, mert nincs más út, ez, vagy a halál. Egyértelmű nem? Nem. Nem ismerem el, hogy nincs más út, nem ismerem el, hogy csak mobiltelefonnal boldogulhatok, hogy majd én is megtanulom, hogy fontosabb feladni a művészkedő ábrándokat a kemény valóság érdekében. A valóság puha, foszlik, az illúziók kemények. Csak azok stabilak. A sok ember együttes paradigmája.
Sajnos ez nem. Akik hallják a hangomat, azok talán hasonlóan gondolkodnak, talán nem, de itt nem születik semmi. Én se tudok mit kezdeni mások kifakadásával. Ez nem az a blog. Ez nem az az ember. Kellenek a politikusok. Kell az önmagunk élete is, de kell a többieké is. Be lehet zárkózni, de az az üvegcserepek rojtos szélű sebeivel végződik. Én meg fogok halni. Te is. Mindneki. Ehhehh. Mind Neki.
Diary of Dreams – Psychoma
An angel leaves the deepest wounds… at least I think so.
Aztán kimegyek a napfényre, és mindent elfelejtek. Pedig még nem is mondtam semmit, ami ne lenne egyértelmű, és sokak által ezerszer elsírt.
A világ, és az élet szép. Élesen gyönyörű. Ezzel együtt, épp ezért. Balra az balakon keresztül árnyékkal keresztbe csíkozott falat látok, világos-koszos drapp, az egyik ablak sötét-zöld keretben unalmas fehér-drapp. Fantasztikus. Létezik, térben létezik, majdnem olyan, mintha ébren lennék. Amikor az üvegnek nyomom az arcom, hideg. Ha belekarmolok az alkaromban, fáj, és létező fájdalom ez is, még mindig érzem, fél perc elteltével egyre jobban. Látom a félköríveket is. Létezem. A ruhám határoz meg, ott érek véget, ahol a fekete kezdődik. A fájdalom határoz meg, ott a bőröm, ahol fáj. A sértés határoz meg, ott vagyok én, ahol megsértődtem. És sírok. A sebek határoznak, ott érzem a lelkemet. Az önmagamat. És onnan tudom, hogy léteznek mások is. Vagy akiket másoknak képzelek. Írom ezt a blogot, mert meg vagyok róla győződve, hogy valaki elolvassa, hogy ha felkavarom önmagamban az iszapot, az majd okoz valahol valamit. Lehet, h csak annyit, h már megint filozofál, meg moralizál, ezt most átugorjuk. Lehet, h azt, h ne, ági, ne, már megint depp. Vagy azt, h megint egy kamaszkorú ömlengés. Nem érdekel. Ezért élek. Ebben élek. Az életemet felajánlottam már egyszer. És kitartok mellette. Mi történhet? Maximum meghalok. Talán mások is. Sőt. Biztos. Hát ezért a tű foka. Ezért a keskeny ösvény. A kevélység a legdurvább főbűn.
csütörtök, június 2
Ä|
még egy zh. paff.
mosmáraztán a seholban is helyet kéne találni.
tegnapelőtt valszeg deppes emberrel összefutottam, sokat beszéltem, lekoptatott, azóta átragadt rám is a rosszkedve. kúl. annyira azért nem.
tegnap Carment néztem, flamencoztak, énisolyatgyorsan magamnak, dehogy mennyira barmok az emberek, az nem normális. a csaj eleve nemép, a pasi meg úgyszintén. nincs mit. szavakat meg ne.
mosmáraztán a seholban is helyet kéne találni.
tegnapelőtt valszeg deppes emberrel összefutottam, sokat beszéltem, lekoptatott, azóta átragadt rám is a rosszkedve. kúl. annyira azért nem.
tegnap Carment néztem, flamencoztak, énisolyatgyorsan magamnak, dehogy mennyira barmok az emberek, az nem normális. a csaj eleve nemép, a pasi meg úgyszintén. nincs mit. szavakat meg ne.
szerda, június 1
nemtanuljáccik
http://www.newgrounds.com/portal/view.php?id=128404
játszátok ezt. hangja van, sötétben lehetőleg, én még félőseket is álmodtam tőle. hanggal mégrosszabb mint nélküle :D
játszátok ezt. hangja van, sötétben lehetőleg, én még félőseket is álmodtam tőle. hanggal mégrosszabb mint nélküle :D
►íkért bocs
a körmöm darabokban olyan fekete, mint ez az egér a koszosfehér billentyűzet mellett. Darabokban. -mint én. Mostanság pesrze talán egységesnek tűnök, de a jó megfigyeló láthatja azokat a hajszálvékony csikokat - nem, nem a kitépett hajam az, az csak látszat - amik jelzik, honnan kezdődik és végződik egy-egy darabom. eőe. Szóval. az ennek itt értelme kérdés eleve jogtalan, meg 11 is, ha egy élő holdat számba, jajanyám. kellett nekem látnom benti mitológiába illően értelmes és intelligens embereket olvasnom. Belső mitológia, figyu, 15ér egyet.
Fáj a csuklóm. néha. néha néha. és nem ezt, de minek a többi, gondolkodj, gondolkodj, megéri sirvafakadni egy rossz pillanatért? a jóért persze, de az meg ugysenem.
Málosolok, másolok, pozőr vagyok, másolok. tükrözöm? soooohaaa, soooohaaa. szél zúg, zúg, leülök és nézek ki oda, ahelyet, hogy bármi mást. hosszabitjuk a fiatalkort.
Fáj a csuklóm. néha. néha néha. és nem ezt, de minek a többi, gondolkodj, gondolkodj, megéri sirvafakadni egy rossz pillanatért? a jóért persze, de az meg ugysenem.
Málosolok, másolok, pozőr vagyok, másolok. tükrözöm? soooohaaa, soooohaaa. szél zúg, zúg, leülök és nézek ki oda, ahelyet, hogy bármi mást. hosszabitjuk a fiatalkort.
kedd, május 31
llá
a reggelareggel... azt álmodtam, álmomban, álmodtam, álmo... :kring:
havas jégeső esett, olyan kabátgondolkodtató. és örültem, h nem hős. ég.
és reggel tényleg a szemerkél, az, igen, igen, és 2től, de leszokom, izony, sikoltásig szeretnék a napok partján járni, alkonyatban hajnalban, soha mást. mindenki hazamegy. én meg hova? mondd, mondd, mondd, akkor szeretem a szúnyogokat.
A levegőben van, a nedvesség, a páratartalom okoz ilyen hatást, nem, nincs agyam, csak rozsdásodna, régirégirégi sóhaj ez.
A szélben szmbejöttek az emberek. Beülök a gép elé és boldog leszek. És szeretem a Nagytestvért. És. És. És.
csak ne akarj költó lenni. mert az vizes. és a hold. meg kerek.
havas jégeső esett, olyan kabátgondolkodtató. és örültem, h nem hős. ég.
és reggel tényleg a szemerkél, az, igen, igen, és 2től, de leszokom, izony, sikoltásig szeretnék a napok partján járni, alkonyatban hajnalban, soha mást. mindenki hazamegy. én meg hova? mondd, mondd, mondd, akkor szeretem a szúnyogokat.
A levegőben van, a nedvesség, a páratartalom okoz ilyen hatást, nem, nincs agyam, csak rozsdásodna, régirégirégi sóhaj ez.
A szélben szmbejöttek az emberek. Beülök a gép elé és boldog leszek. És szeretem a Nagytestvért. És. És. És.
csak ne akarj költó lenni. mert az vizes. és a hold. meg kerek.
hétfő, május 30
azelőtt
még a fű is zöldebb és hazaérni is úgy kéne, az elájulás előtt, a hányinger előtt, nincs mit tenni nincs mit tenni.
miért a nyári ébredések a legrosszabbak? mintha kiszívták volna az erőmet, nincs is semmi bennem. és mi a frabcért nyitják ki az ablakot, ha a kégkondi működik az épületben? a megszokás, vagy csak szimplán hülyék. lassan ideolvadok, csak az árnyékom marad, semmi több. 3este jobb lesz. este jobb lesz. de ADDIG?
miért a nyári ébredések a legrosszabbak? mintha kiszívták volna az erőmet, nincs is semmi bennem. és mi a frabcért nyitják ki az ablakot, ha a kégkondi működik az épületben? a megszokás, vagy csak szimplán hülyék. lassan ideolvadok, csak az árnyékom marad, semmi több. 3este jobb lesz. este jobb lesz. de ADDIG?
siarjdhf
elegem van. eddig fogalmazgattam magamban az enyhe, toleráns kijelntést arról, hogy mennyire rühellem az ilyen időjárást, a tűző napfényt, a levegőtlenséget és általában az esőtln nyári nappalokat, de csak eddig bírtam. amennyire egyesek az esőt, én méginkább ezt utálom. rosszul vagyok a melegtől. és nem, nem a feket ruházatnak köszönhető, árnyékban az nem számít annyira, napsugárzásban meg először a fejem robban le, utána érzem a többit.
és amúgy is. amúgy is amúgy is. 7 perccel kerültem el.
és amúgy is. amúgy is amúgy is. 7 perccel kerültem el.
péntek, május 27
otthonok.
Máj. 27 péntek.
Mi van ma mivan ma. Csak a fejem, az fáj. Bemegyek, bár ma már nem adom le a feladatot. Majd azt mondom a tanárnak, hogy a pénteki leadási időpont rossz volt. És tényleg. Ja bocsánat, egyetemről írtam. Pofátlanul. Az egyetem a barátunk. Az egyetem szeret minket. 12 félévet költségtérít nekem az állam. Necces lesz, de befejezem. Elvégre diplomamunka mellé is lehet még tárgyat felvenni.
Lehet, hogy ma mindenkitől függetlenül kiruccanok a gyárba. Olyan régen voltam bárhol bulizni, az elvonási tünetek egyre erősebbek.
Conversations like silence. In the wind of futility. We flow with away with the tide in situations like this. We caress our solitude alone with serenity. Asszem. De lehet, h rosszul hallom, mert nem értem. The distance is a shield.
Egy majdismeretlen blogja, amit nemrégiben kezdtem olvasni, rettenetes módon gondolatokat csikart ki diódáim mélyéről. Igazából a LED kijelzőim azért ilyenek, amilyenek, mert, mikor a kri… szóval arra jutottam, most, ezalatt a két másodperc alatt, h még ilyen fejfájós álmosan sem ártana elmenni a Gyárba. Vagy akármni. Valamiért az életet idézik az ottani fények. Ehhehh. A tavaly nyár miatt, okéoké, meg az ősz miatt meg ilyenek. Évszakok miatt, kicsidroid? Jah. Persze. Mi más létezik, mint az emberek által generált valóság. It’s what you are now. A máslétezésről nem tudok. Azt se tudom igazából, érdekel? Ha tudok valamit, az nem létezik, hisz bennem van. Ismerjük meg a világot és megszűnik. Hogyisvanez, hololvastam, mielőtt visszaadnám a Pelevint, gyorsan újrakéne?
Kíváncsi vagyok arra az augusztusi vámpírbulira. Node. Álmos vagyok. ráfogom az időjárásra. Angi Vera. Ráfogom az eltelt 50 évre. Már történelem, emberek. Hé. Láthatjuk a történelmet. Minek scifibe leírni, ha megtörtént. Orwellt nem bántjuk, de az is eszképizmusnak tűnik. A valóság nyomasztóbb, mint a fikció. És persze reményteljesebb. Mert ettől valóság. A fraktálszerűségtől. Közelebb mész, és újra felosztódik a fekete meg a fehér. A szürkét tovább bontod. Ameddig akarod. Nehogy digitális legywn, vörös legyen, véres legyen. A haláltól életet nyer. Jajj, csak a kontraszthatás, semmi pozőrség. A világos világosabb sötétben, nehogy már magyaráznom kelljen! Nna.
Oh my goth!
Máj. 25 szerda
Törölközőről nehogy megfeledkezzünk!! Ha nem ketdek neki blogzani, totál kimegy a fejemből. Még kell motorválasztásról a dokumentációba, költségbecslés és számítás, aztán elég lesz nekem. Esetlegesen Tartalomjegyzék. Elmegyek a HIKbe, mert, mert, mert. Le kell töltenem úgyis színtechnikát onnan.
Spoiler. Valakinek Filmet kéne csinálni ebből a harmadik részből. Tényleg. És nem Lucasnak. Az űrhajók süvítenek, a dráma meg elveszik az agyatlan párbeszédekben és a közhelyesen megfogalmazott felháborodásokban. Padménak a lelkébe tipornak, Anakin egyre csúnyábban néz, a végén vödörként üvölt – jut eszembe, álmomban mintha Darth Vader is szerepelt volna. De lényegesen méltóságteljesebben. Hallasz, Darth Vader? – Csönd. Csak a feketepáncélos mellkasán csipognak idétlenül a fények. Hallasz, Vader Nagyúr? – Kis robot surran elő a homályból, igazgat valamit a Nagyúr mellkasán, majd sebesen távozik. –Hallasz, Vader Nagyúr? – kérdezi Palpatine harmadszorra is, cseppet idegesen. Vader felemeli busa szemetesvödör fejét, és döbbenten konstatálja, hogy tényleg hall.
Mi van ma mivan ma. Csak a fejem, az fáj. Bemegyek, bár ma már nem adom le a feladatot. Majd azt mondom a tanárnak, hogy a pénteki leadási időpont rossz volt. És tényleg. Ja bocsánat, egyetemről írtam. Pofátlanul. Az egyetem a barátunk. Az egyetem szeret minket. 12 félévet költségtérít nekem az állam. Necces lesz, de befejezem. Elvégre diplomamunka mellé is lehet még tárgyat felvenni.
Lehet, hogy ma mindenkitől függetlenül kiruccanok a gyárba. Olyan régen voltam bárhol bulizni, az elvonási tünetek egyre erősebbek.
Conversations like silence. In the wind of futility. We flow with away with the tide in situations like this. We caress our solitude alone with serenity. Asszem. De lehet, h rosszul hallom, mert nem értem. The distance is a shield.
Egy majdismeretlen blogja, amit nemrégiben kezdtem olvasni, rettenetes módon gondolatokat csikart ki diódáim mélyéről. Igazából a LED kijelzőim azért ilyenek, amilyenek, mert, mikor a kri… szóval arra jutottam, most, ezalatt a két másodperc alatt, h még ilyen fejfájós álmosan sem ártana elmenni a Gyárba. Vagy akármni. Valamiért az életet idézik az ottani fények. Ehhehh. A tavaly nyár miatt, okéoké, meg az ősz miatt meg ilyenek. Évszakok miatt, kicsidroid? Jah. Persze. Mi más létezik, mint az emberek által generált valóság. It’s what you are now. A máslétezésről nem tudok. Azt se tudom igazából, érdekel? Ha tudok valamit, az nem létezik, hisz bennem van. Ismerjük meg a világot és megszűnik. Hogyisvanez, hololvastam, mielőtt visszaadnám a Pelevint, gyorsan újrakéne?
Kíváncsi vagyok arra az augusztusi vámpírbulira. Node. Álmos vagyok. ráfogom az időjárásra. Angi Vera. Ráfogom az eltelt 50 évre. Már történelem, emberek. Hé. Láthatjuk a történelmet. Minek scifibe leírni, ha megtörtént. Orwellt nem bántjuk, de az is eszképizmusnak tűnik. A valóság nyomasztóbb, mint a fikció. És persze reményteljesebb. Mert ettől valóság. A fraktálszerűségtől. Közelebb mész, és újra felosztódik a fekete meg a fehér. A szürkét tovább bontod. Ameddig akarod. Nehogy digitális legywn, vörös legyen, véres legyen. A haláltól életet nyer. Jajj, csak a kontraszthatás, semmi pozőrség. A világos világosabb sötétben, nehogy már magyaráznom kelljen! Nna.
Oh my goth!
Máj. 25 szerda
Törölközőről nehogy megfeledkezzünk!! Ha nem ketdek neki blogzani, totál kimegy a fejemből. Még kell motorválasztásról a dokumentációba, költségbecslés és számítás, aztán elég lesz nekem. Esetlegesen Tartalomjegyzék. Elmegyek a HIKbe, mert, mert, mert. Le kell töltenem úgyis színtechnikát onnan.
Spoiler. Valakinek Filmet kéne csinálni ebből a harmadik részből. Tényleg. És nem Lucasnak. Az űrhajók süvítenek, a dráma meg elveszik az agyatlan párbeszédekben és a közhelyesen megfogalmazott felháborodásokban. Padménak a lelkébe tipornak, Anakin egyre csúnyábban néz, a végén vödörként üvölt – jut eszembe, álmomban mintha Darth Vader is szerepelt volna. De lényegesen méltóságteljesebben. Hallasz, Darth Vader? – Csönd. Csak a feketepáncélos mellkasán csipognak idétlenül a fények. Hallasz, Vader Nagyúr? – Kis robot surran elő a homályból, igazgat valamit a Nagyúr mellkasán, majd sebesen távozik. –Hallasz, Vader Nagyúr? – kérdezi Palpatine harmadszorra is, cseppet idegesen. Vader felemeli busa szemetesvödör fejét, és döbbenten konstatálja, hogy tényleg hall.
csütörtök, május 26
csakazértis
Most szurkolok a vizsgádnak. kettőtől te az enyémnek. az egyetem kitölti az életemnek legalább egynegyedét. többet kéne? kevesebbet? azt a reggeli gyomorgörcsöt szívesen kivágtam volna, a fejemet Te, hátha beleájulok a műtétbe.
Sétáltam egyet reggel, keresztül a régi épületek közt, nyár van, nagyon nyár, délelőtt és lepketűző meleg, zöld levelek mindenhol, meg csipogó egyetemisták a füvön, meg36 pontos hármas lett az a pzh az a fele, amit már nem biztos, h tunék pótolni, viszont a másikat megírhatom, könnnyű eltaposni az egyetemet, de alattomosan támad a felelősségtudat, robbant aztán, mint atom, és...és..és.. szere...
meg sokakkal szeretnék találkozni.jöttök színjátszóra? játszunk.
Sétáltam egyet reggel, keresztül a régi épületek közt, nyár van, nagyon nyár, délelőtt és lepketűző meleg, zöld levelek mindenhol, meg csipogó egyetemisták a füvön, meg36 pontos hármas lett az a pzh az a fele, amit már nem biztos, h tunék pótolni, viszont a másikat megírhatom, könnnyű eltaposni az egyetemet, de alattomosan támad a felelősségtudat, robbant aztán, mint atom, és...és..és.. szere...
meg sokakkal szeretnék találkozni.jöttök színjátszóra? játszunk.
szerda, május 25
hallasz, Vader?
nem hát. be kő kapcsolni előbb, wazz.
Színtechnika vizsga holnap, dejódejó, viszont, le kell adnom azt a szeremcsétlen terméktervezést.
foglalkozom azzal, ami érdekel. aki érdekel. hejj. cséndzslinget akarok mesélni. meg kéne azt a vámpírt is, ha már hónapok óta megígértem, és tetszenek a karakterek.
Színtechnika vizsga holnap, dejódejó, viszont, le kell adnom azt a szeremcsétlen terméktervezést.
foglalkozom azzal, ami érdekel. aki érdekel. hejj. cséndzslinget akarok mesélni. meg kéne azt a vámpírt is, ha már hónapok óta megígértem, és tetszenek a karakterek.
kedd, május 24
nemnemnem
még néhány tárgyat elhagytam. ökodesign, fogy-szoc, termékbiztonság. elegem van az egyetemből. vagy magamból. vagy mindkettőből. én nem ezt szeretném csinálni, de máshoz se értek. ehhez se.
ezt terveztem. juhé.
és aztán zh, amiből semmit nem tudok.
ezt terveztem. juhé.
és aztán zh, amiből semmit nem tudok.
hétfő, május 23
üssetek
Darky Niko én Áfi Cica három éve közgyűlés.
.
kőhegy : jobbról háttal: SIl, Esgal, Áfi?, ? Din, Rayan, Sissie, Brandir, Gillz, Gillz Guha/Szú, hm, pedig tudom, lálá, rég találkoztam velük.
Szegeden meg az énekkar alapjai.
LEP ego
LEPmunka
megintSzegedezekazarcok
másodikkósza: gondoltátok volna, hogy énekkar alapjai?
LEPa végéncsakegy... vagy Melkor, vagy mivaaan?
fázik a lába?
az enyém nem. Rettenetes az időjárás. Kendőzetlenül közel a süt a Nap a Földhöz, fejfájósan, álmosan, szemkiégetve, hogy rohadna meg. Ez utóbbit eltANULTAM, CSAK ESŐRE VONATKOZTATTA A NEM-ELVTÁRS. hÖRR. Amúgy nem én kiáltok, a Caps Lock dübörög, látni szeretnélek, te tohheádor :P. Egyedül azt sajnálom, hogy karakterem nem volt olyan állapotban, hogy elbeszélgessen a karaktereddel :LOL: És jól áll ez a szerep :D
A lájv nagyon.
ventrueádámkisbrujahventrueringgótmarvinghoulmalendil
a negyediket meg személyesen köszönöm majd meg.
amimég így a fejemben. szombatról. még szeretnék ilyet. több szervezéssel, akkor abszolút tuti. a jelmezesség, a pozőrség úgy tűnik bejött a többségnek (akinek nem, az kérem, jelezze rögvest!)
A lájv nagyon.
ventrueádámkisbrujahventrueringgótmarvinghoulmalendil
a negyediket meg személyesen köszönöm majd meg.
amimég így a fejemben. szombatról. még szeretnék ilyet. több szervezéssel, akkor abszolút tuti. a jelmezesség, a pozőrség úgy tűnik bejött a többségnek (akinek nem, az kérem, jelezze rögvest!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)