Hátszóval, megminden.
Például, van itt egy-pár aranyos srác és csaj a cégnél, meg vannak jó arc futárok, akikkel/akiken lehet kacarászni, meg van két kollégám, akik.

A diplomatémához kéne interjúznom vakokat, de én nem akarok ilyen szociális lenni. Jahajj. Meg kell kérdenem őszi védésről Joanovicsot. Jahajj.

Majd még írok talán, mert.

Azért az mennyire furcsa már, hogy izgulok, amikor nekiállok utánanézni ismeretlen dolgoknak a neten? Nem is tudom, kb mintha idegennel találkoznék először, vagy elsőrandira mennék. Jahajj, a tudás. Az.

Kezdem feladni a diplomatervezésem határidős leadását. Szóval nekiállok. Az azért király, h a konzulensemet sem izgatja a dolog, dehát nem is az feladata - azért igazán visszajelezhetett volna valamit nem is tudom egy vagy két hete.

Most megyek rajzolgatni, mer az jó, az vidám, éas munkahelyen akár szkennelni is tudok.

Bármennyire értelmetlennek tűnik, jó, hogy nem érzem magamat biztos talajon. Mozognom kell, tavasz van, gyönyörű tavasz. És nem érzem magamat üresnek végre. Hiszen van mi miatt szívfájnom, van mi miatt aggódnom, és valami miatt még örülök is néha. A tavasz színes.Valami történik velem, valahová haladok - csak nem tudom, mi lesz belőle.

Röpülj hajóm. És higgyük azt, hogy rajtad a holnap hőse. Hát nem mindegy?

ilyen szövegek vannak a ma esti munkámban:

Térkép: na annak kell alátámasztás. Mint a többi verzióban. Az lesz a legjobb.

Terméktervező, az.

Szóval. Még mindig nem írom a tervezést. Izé. Ma megint pörgök, mint faló a körhintán. Kolléganők kacarásznak rajtam, legalább szórakoztató vagyok.

...

és átlátszó a levegő, (és aludni volna jobb), és félek. Képtelen vagyok írni ezt a kib. diplomatervezést, képtelen vagyok összegyűjteni a gondolataimat, és felhúzni magamat ezen a lejtőn.

Hazafele régi U2 számok mentek a fejemben, a War albumról,


hozták a ballagás szagát, tavasz van, és régen éltem meg ennyire. Közel érzem magamhoz a 17-19 éves koromat. Ahhoz képest, hogy negyedszázados leszek hamarosan... abszurd. Mármint az utóbbi. Hiszen iylen idősek voltak... jópáran az ismerőseim nem is olyan régen, amikor még éppen csak kis huszonéves lettem. Nem baj, majd egyszer csak megint változni fogok, és majd hasonlítani fogok egy másik korosztályra. Nem azért vagyok, hogy ugyanolyan legyek.
Amennyire értelmetlen ez a recepciós munka, amennyire nincsen egy síkban a törekvéseimmel, annyira sokat segít. Amíg nem hiszem azt, hogy én ez vagyok, és semmi több, addig jó. Majd, amikor ez lesz, akkor majd lesz gótulás és fogaknak csikorgatása, de addig átszaladok a nappalokon.

A tündéreknek az árnyékokban az a feladatkörük, hogy másfajta súlyt rakjanak a nyakunkba. Amit gyűlöl az ember, és normális életről álmodik közben.
Ha nincsenek tündérek, akkor legyenek a normális problémák akkorák, mint az álmainkban, és lehet teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, és néha néha félni, hogy körúton járkál a november, az utcaseprő szegény beteg ember aki ott fütyürész ablakunk alatt.

Ma megint sikerült értéktelennek és jelentéktelennek éreznem magamat.
Tegnapi buli is, meg a mai főnix (rettenetes alakításom, a kevés feladat, meg... egyebek). A képzés jobb volt, furcsa volt mtt-sek körében lenni így.

Mindenesetre nyíltabb leszek, azt hiszem, csak nem tudom, hog van e bennem bámi, amit érdemes másnak megmutatni. Hisz én nem létezem, ez csak illúzió.

Saját magamba vetett hitemet próbálom megtalálni valahol. Mert kell lennie, hiszen még élek. Hiába hiszem azt, hogy jobb lettem, hogy tudok bármit is kezdeni a világgal, ez nem igaz. Nem baj, akkor így haldoklom, mert ahogy éltem, az nem tetszett.

Hát, nem várok semmit. Ez nem igaz. A zenét várom, a szokásos dolgokat. De, amjd ott, majd ott figyelni fogok. Magamra, a világra, az emberekre. Jelenlegi fáradtságommal inkább aludnék, de nem aludhatok. Nem tudok. Az életet nem akarom feladni. Még akkor sem, ha fáj. Akkor sem, ha nem fáj. Ez sokáig fog tartani - vagy, persze gyors lesz, vagy más lesz, vagy mittomén. DE jelenleg egy irányba sem vezet út. Úgyhogy keresztül a bozóton.

Megyek buliba.

Ja, ma megint elszívtam egy cigit. Úgyhogy baromi hitelesen fogom tudni a kocadohányost. Mást se. Szeretnék végre valami olyan állást, hogy legyen pénzem, mert ez így nem állapot. Van állásom, de pénzem még nem, mert az csak lesz a hónap végén (addig sem költöm el, haha).

Holnap táboros kiképzés, nem mondom, hogy olyan nagyon felkészültnek érezném rá magamat, de ha menni kell, hát menni kell. Ez azért olyan esemény, amit élvezni fogok, mert szeretem az ottani embereket, nem kicsit.

Ó, ma elkéstem. Nem nagyon csak 10 percet, de azt határozottan. Pedig tegnap előkészítettem a jelmezemet, kipróbáltam, hogyan lesz "működőképes", mégsem raktam be táskába - és annnak ellenére, hogy már hatkor felébredtem, hét után pár perccel sikerült csak felkelnem. Oké, visszaaludtam. Oké, nem kapcsoltam be az ébresztőórát.

Valamit kéne tennem, nem haladok a tervezéssel. És nehezen alszom el és, korán ébredek. Fronthatás?

Ma este akkor is buli. Jé... a hosszúhajú srác ma jól néz ki - frissen mosott haj, nem öltönynyakkendő? Furcsa, vannak férfiak, akiknek kifejezetten jól áll az öltöny, de vannak itt páran, akiknél felüldülés látni a laza szerelést péntekenként. Azt álmodtam, átmentem az IT-hez. Did you turn it off and on again?
Kaptunk amúgy dícséretet - mosolygós lett a recepció, megjelent az élet, meg ilyesmik. Persze, három friss csaj, akik még nem égtek ki a recepciózásban. Szerintem ezt a munkát nem szabad túl sokáig csinálni, néha váltást kéne kötelezővé tenni az életvitelben.

no igen

nohiszen:D

Naszóval, ez a hét időjárása... megvettük. Eső, aztán napsütés - megtanultam szeretni a napsütést. Mert tulajdonképpen jó dolog. Megnéztem egy youtube-os videót, amit most nem linkelek be, mert egy garbage számmal párosított buffy-spike összevágás :nyál: . Egyszer végignézem a Buffít is, mert jó sorozat az emlékeim szerint. De persze előbba filmeket, amik itt sorakoznak, aztán ... azokat a filmeket, amik nem. Vagy ki tudja.

Ma estefele már úgy pörögtem a recepcióban, mint csivava a mosógépben, pedig elmaradt a próba Cuéval (amit kivételesen vártam), meg tanárúrnak sem hamistanúztam. Pörgök, no. Fáradt vagyok, nagyon. És kéne mindjárt írnom a szakdogát meg. Ó jessz. Holnap. Holnap, buli. Este. Előtte... hagyjuk. Jól érzem magamat, és néha úgy érzem, bűntudatomnak kéne lenni miatta, de nincs. Na, és ez zavar. (Fene a bonyolult lelkivilágomat.)

Munkahelyen kaptam telefont, 30-as témobil, akit netán érdekel, mert olcsóbban elér rajta, annak megadom. Ha gondolja bárki is - én se hívok senkit, más se engem. Ez persze változhat, én is változom. Kezdek rájönni, nem kell csak az egyéniségtudat miatt tartani viselkedésformákat. Ezért szerethetem a napsütést is akár. Nna. Minnyá vacsora, aztán ényleg szakdoga vagy miafene. Vagy alvás. Más opció nincs.

nem látok ki a szememen. pedig tegnap hamar lefeküdtem, hogy ma aztán tudjak a diplomatémával foglalkozni. elegem van, fáradt vagyok és hazaaaaaaa.

Olyan szaggatottan aludtam, mint idegen helyen, sokszor ébredtem, kis álomtöredékek után, és megint hamar keltem. Álmodtam felvételiről, ahova nem egyedül mentem, mármint be a szobába felvételizni, és az első versek után már hívták a következőt, és mi úgy fogtuk fel, hogy lenyűgöztük a zsűrit. Álmodtam a régi lakásról, hogy anyám azt mondta vissza kell egy kicsit menni, és elhoztunk onnan dolgokat, vagy átmentünk oda lakni, mert job állapotban van lassan, mint a jelenlegi. Azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen minden más dolgot kidobhatnék azo9kon kívül, mint amit oda is átvittem. Tisztán emlékszem, hogy vittem a tüllszoknyát :D Aztán rendet raktunk, és kidobtuk a szemetet. Kérdeztem anyámat, hogy nem lehene-e majd bulit vagy lájvot szerveznem a lakéásba, hiszen nem lakik ott senki, erre teljesen felháborodott, hogy hogyan képzelem én ez, meg egyáltalán. Ez olyan jellemző.

Darabos pánik, diplomakidolgozás.

Na tessék, megtanítottál önzőnek lenni.

Sorban vágom el a bizosítóköteleket. Furcsák a gomolygó ködök, nem látok messzire. Csak a kiválasztott cél képe lebeg fel néhol, lidércfényként szegélyezi az utamat. És csak az vígasztal, hogy ebből nem tudtam volna úgy kijönni, hogy ne én legyek a rossz, csak úgy, ha valóban az vagyok.

pánik. megkaptam a behívót május 16ra, Kaposvárra. Pánik. Az a határidő a diplomához is :fogvacog:
jelenleg éppen msnt próbálok újratelepíteni. Hátha működni fog. Működik. Bár furcsa, mert régebbi verzió, mint volt, de az meghalt, és újratelepítés után sem működött.

Komolyanmondom, nyitok blogot arra, amit a recepcióból írok. Kreatív ma nem vagyok, okos sem, de... na persze, ki is törölhetem miután megírtam. még három óra. azt hiszem. vagy... ömm. nemár. négy. omg. omg.omg. :P

Gyönyörű idő van. Borús, esős, mégsem igazán hideg. Pont jó. Persze, ez némi cipőproblémát felvet, hiszen nem vehetek fel bakancsot az elegánsabbnak szánt öltözékhez - majd trú leszek, és átveszem bent.
Most csak a szokásos szétesettség, eszegetem a tegnap reggel beszerzett reklámcsomagot, és lassan nem érzem az ájulás szélén magamat. Pedig reggeliztem már.

Szóval a rinyablog megtette a kötelességét, a rinyablog mehet. Most kiváncsi vagyok a jövőre. Régen voltam így. A padok meg a székek pozíciója hozzám képest ebből a szempontból érdektelenek. Diplomatéma. Felvételi. Megminden. Tábor. Barátok.

machines we are sending to the sky

Azt hiszem, jellemző az állapotomra, hogy este, amikor beültünk leöblíteni az előadást, akkor három potyakorty Koma söréből a fejembe szállt. Jól van, ezek az idők járnak nekünk, ez jutott. De erről most többet nem.

Ma jön az új lány a recepcióba, remélem, gyorsabban eltelik a mai nap, mint a tegnap. Remélem, arc lesz, lehet majd vele beszélni meg vigyorogni sokat.

Without emotions
Without feelings
Without love
Without hate

The rest is just a clock
Ticking… ticking… ticking… ticking… ticking…
Ticking… ticking… ticking… ticking…

The rest is just a clock
Ticking…

szombat este buli. buli. buli végre. egy dolgot fogadok el, ha közbejön. de az meg nem esélyes, úgyhogy...

Öröm volt a reggel, három órát aludtam nagyjából, és öcsém ezúttal aligalig rikoltozott a villamoson, úgy általában csendes-rendes gyermek volt, mintha tudta volna, h ezzel sem tudna felébreszteni a kómámból.

annyira élvezem, hogy ilyen rinyablogot írok. gondolom, ti nem. de nem érdekel.

egyre inkább egy másik galaxis irányában érzem magamat. (az unalmas munka blogolhatnékkal jár.) szeretnék találkozni emberekkel, valahogyan, mindenképpen, mindenféle májakkal, és egyéb szappanoperoid geek arcokkal, de én gyáva vagyok és csak akkor merek hozzászólni emberekhez, ha hívnak :D
persze, most aztán csörög a telefon egy csomót. még 20 perc (már kábe ennyi ideje írom ezt a bejegyzést. és néha elgondolkodom, hányan fogják az űrből az adásomat.
akkora napfény van, hogy nem tudok deppelni. komolyan. de aludni sem, későn bírtam elaludni, hamar ébredtem. (Kati nem röhög. Ha egyáltalán olvas.) Az a durva, hogy most nem nyomaszt a jövő. Nem pánikolok a diploma miatt. Aztán majd jól felébredek.

én megpróbálok koncentrálni. lelkiismeretesen visszakérdezek minden nevet, mégis előfordul, h cégnevet személynévként jegyzek meg és adok tovább...

annyira kevés időnk van egy-egy jelenetre a vizsgadarabból. Olyan kevésnek érzem a próbát. És esélytelennek, hogy én külön érdemben próbáljak - azaz az egyiket talán, de a másodikat... ahhoz kell a létra... kell a biztonságos színpadi környezet. basszus, sírnom kell benne, azt hogyan gyakorlom olyan helyen, ahol nem érzem magamat biztonságban? Nyilván nem árt, ha kipróbálom, hátha. Sőt.

egyre bolondabb vagyok.

viszont nem kéne vnv nationt hallgatni. határozottan önkínzás jellege vana dolognak. Menjek már aludni, mert az álmok jók, azt hiszem. és nem kéne blogolnom. nagyon nem. furcsa, nagyon furcsa. nem tudom, mi ez az ösvény, amire rákanyarodom. olyan sötét van, a fény meg perzsel.

Komoly koncentráció. Igényeltetik. Komoly szinten igénybevett a mai Főnix, úgy... mindennel együtt. Működök, működök, de erre a lehetetlen időpontra időzített... diplomára is kéne készülnöm. A főnix tényleg kicsit kívül esik a normál világ határain. Ahogy néha az emtété is, persze.
És, ha nem lenne elég nekem az érem egyik fele, rögtön az élére esnek a dolgok. De legalább embernek érzem magam. Az idő kvantumosan telik, és mindenek ellenére nem szeretném, hogy gyors legyen. Creepy. A szokásokat meg hihetetlenül nehéz ... felülbírálni.
Fronthatás.