péntek, október 17

only shadows comfort me

egyre kevesebb. az idő hátra. lehet, h ez az? Ez most jó. Néha csodálkozom, hogy nem izgulok, de most végre, és most végre nem ideges vagyok, bármennyire is hasonló a kettő, nem olyan érzés, mint mondjuk a lánybúcsúra való beesés előtt.
Ja, meg tegnapelőtt próbán találtam egy olyan friss érzést, amitől talán tudok sírni a jelenetben (de még nem tudom, akarok-e). Ez olyan... perverz. Tetszik ez a szörnyetegek vagyunk identitás Tanárúrtól. Néha jó rápörögni arra, h van valami értéke az embernek, mert különbözik a többitől :P
Késélen táncolok.
Várakozom.
Felhős idő, esős idő? A tegnap esti párás sötét.
Most jó.

Jó próbálni, és jó a társaságukban lenni. Csak... nem szabad félni, (tarárárárárá) nem szabad félni.

csütörtök, október 16

Nehem bírom nyitva tartani a szememet. Jájájájj.
---
Ez legyen a legnagyobb gondom.
Csak úgy hiányzik. Az alvás. Meg valami erősen átérzett létezéscél a mai napra. Holnapra ott a körmagyar, okés. De valami. Valami!

nemtudom, nemtudom, lehet, lehet.

ez egy szétesett nap.
majd egyszer hátha sikerül összeraknom magam. mert, bár erős a kisértés, h hagyjam, kéne már... valami.
kéne energia. erő, whatever. addig kipróbálom az összeszorítottfogas módszert.

A szplínesen bágyadt kézmozdulat akkor az igazi, amikor elhiszed, h neked most világfájdalmad van (/TO Farkas)

kávé? brainz?

szerda, október 15

Körmagyar

Kínlódtam egy sort a .doc formátumú fájl képpé formálásán - nem tudom, hogy van-e rá normális megoldás, én átmásoltam powerpointba a képet, és azt már el lehet menteni képként.

Szóval.

A Főnix Művészeti Műhely bemutatja:

Kornis Mihály: Körmagyar

Időpont: október 17, péntek 19:00
Helyszín: R.S. 9 Színház (Rumbach Sebestyén u. 9.)

5 nő és 5 férfi, mindannyian megtalálni vélnek a másikban (vagy a másik révén) valami fontosat. Aztán a szándékok kigáncsolják egymást, összegabalyodnak, és valahová máshova juttatják a szereplőket.

A társulat többnyire roppant friss a pályán, ámde tehetséges, és még akkor is ajánlanám az előadást, ha nem szerepelnék benne, de így meg pláne szeretném megmutatni minden kedves barátomnak/ismerősömnek, hogy ezek vagyunk, és mostanában ez az életem.

Szerintem szóljatok előre, h jöttök, mert akkor foglalok jegyet.

Hide the Bitter

kedd, október 14

Jájj, fáj a mellkasom, ha köhögök, és rekedtes a hangom (ez mondjuk reggel lévén ne annyira meglepő). Hazafele veszek mézet. És egész nap mentateát fogok inni :P

A reggelek átszaladnak a ködön.

hétfő, október 13

elcseszett egy nap volt ez.

azért nézzük a pozitívumokat:
a reggel. hajnal. éjszaka. amikor elindultam. köd, nyugodtság, az az igazi idő , amibe a zenéim is illenek.
az odaút. októberi hajnal, ködök az utakon, aztán a leső törtfények a színes lombokon.tulajdonképpen az embereken kívüli világ mindig gyönyörű. Minden, ami nem ember. De még az emberi test is, még a mozdulatok is... azt hiszem, csak én rontom el a dolgokat, tőlem romlik meg a világom. Attól, h viszonyba kerülök az emberekkel. A tárgyakkal nincs gond, a tárgyak szeretnek.
Az előadás. Mert jó volt, Bonviván zseniális beugró volt, a gyerekek angyalian reagáltak...
Meg, hogy amikor már majdnem sírtam a fáradtságtól és... egyebektől, akkor Koma megmasszírpozott, és úgy általában sajnáltak. Ez nagyon jól esett, még akkor is, hagáz sajnáltatni magamat.
És jó volt pakolni, és tenni a dolgomat, amikor éppen volt. Szeretek produktív lenni, érezni, hogy értek valamihez, hogy hasznos, amit teszek.

Kár, hogy ennek ellenére több, mint félidőben feleslegesnek, sőt, zavarónak éreztem a jelenlétemet. Biztos csak a testi-lelki kimerültség, biztos. Ettől még rosszul esett, h meg sem kérdezték a srácok, h esetleg nem mennék-e én is enni velük, ha már nem tudtam elmenni a másik kocsival előre, és mentem segíteni a dobozok pakolásában (és ott is kib feleslegesnek éreztem magamat, annak ellenére, h basszus, valóban segítettem. Ennyire csúnya és idegesítő természet vagyok?!). Pláne, h az egyikükről néha azt hiszem, barátok vagyunk. Asszem, ezt itt rontottam el.
Jájj, kialszom magamat és jobb lesz. Utálom magamat, amikor túlreagálok dolgokat - de ... ettől még nem lesz jobb. Tudom, h túlreagálás, tudom, h hiszti, tudom, h nincs igazam. De akkor miért érzem magamat így, ha nem igaz?
(Antimattert hallgatok, btw, szal meg vagyok alapozva jól.)

Ja, és jó volt visszafele beszélgetni. És jó lesz aludni.

vasárnap, október 12

Tegnap este olyan volt az idő, ami a legszebb, ami lehetséges - ködös sötét az őszi levelek felett, épp nincs nagyon hideg, szemben integet a Prepegyit, és jön a buszom, és azon olyan furcsa minden ember.
Kicsit félek.

Megvolt a premier, furcsán érzem magam. Megint őgy érzem valami vékony kötélen járok a nemtudommik között, de valamira nagyon figyelnem kell, hogy ne zuhanjak le.
Úgy érzem, mintha eddig megpróbáltam volna másvalaki lenni, mint aki vagyok. (Annak ellenére, ugye, hogy pont azon ügyködtem eddig, h az legyek, aki... nos.) Alszom és leszarom-tabletta.

Holnap félötkor találkozunk, tehát félnégykor kelek, h tuti belerakjam a kontaktlencsét is a szemembe, és legyen időm üvegesen bámulni ki a fejemből. Megyünk Piroskázni.

Fáradt vagyok. Fáradt. Fáradt. De jön a Kömt, és az már két éve feltöltődési pont.

Jajajj, vár a szokásos nihil.
jajajj, pedig mostmár csaaaak, csak ezt a kib szakdogát kéne megcsinálnom, és nyugodtabb lennék, és csak azzal foglalkoznék, amit fontosnak tartok.

Pénteken Körmagyar az RS9-ben. Szóljatok, és foglalok helyet, mert ez nem túl nagy hely ^^.

szombat, október 11

zseni vagyok. lezuhanyzom, tisztára és üdére, aztán kisütöm a maradék krumplit, mer' kinnt felejtettem és kiengedett.
no, lassan összekapom magamat azért, és indulnom kell.
aztán majd, akit netán érdekel, még megnézheti ezt nov. 23-án is. (:kacsint: )

péntek, október 10

22. Olyan, mintha egy szerepet játszanék, s közben figyelném magam.

33. Mintha ködben élnék.

44. Gyakran az az érzésem, hogy valami történni fog.

meg még másik 21 ebből, amit úgy érzek, h gyakran igazak. illetve többször, mint szeretném. De ez a hármas... szép. A köd miatt, az elsőt meg mindig érdekesnek tartottam (kivéve, amikor épp jó lett volna átélnem a helyzetet).
Végigsétálok a szakadék fölött.

Aztán alszom, mert álmos, álmos álmos vagyok és fáradt, fáradt fáradt.

--

és.... izé. ezeket most azért érzem találónak, mert olvasom őket, vagy valóban? kínos.

--

muhaha, indigó gyerekek, ha ezt tudom, akkor Indigónak beleveszem az előtörténetébe :DD
Sajnálom, h lemaradtam a tegnapi LMS koncertről, úgyhogy most hallgatok pár Vashölgy számot cserébe. Készített valaki koncertfelvételt? ^^
Ritka antiszociális voltam emtété közegben, pedig ott ennyire nem szoktam, vagy mittomén. Asszem mostanában fáradt vagyok, és nehezebben engedek föl, amíg koncentrálnom kell. Mindegy, legközelebb majd bemutogatok bárkit, aki épp ott van és nem ismeri egymást, de ez nekem azért merőben új élmény, h én legyek a közös ismerős.
Pedig utólag, milyen jó lett volna dicsekedni velük, h nézze, az a srác táncosnak tanul, az a két lány is évek óta táncol és milyen jól, őt ismered már, ő énekesnek készül, ez a srác itt zenész, ez a csaj egyiptológus, ő meg japán-szakos.

Fáj a mellkasom.

Ahol nem érzem magamat otthon, ott nem engedek fel. Ahol le tudok ülni a földre, ott otthon érzem magamat.
Kérdéses napfények.
Majd kitalálom, hogyan lehet belőlem ember.

csütörtök, október 9

Felhívtam a zénektanárt, telefonon keresztül is arc. Telefonálni tényleg úgy kell, h megnyomod a hívásgombot és megvárod, amíg felveszik odaát. Jihijj. Még nem beszéltünk meg semmi konkrétat, de már büszke vagyok rá, h fel mertem hívni. LÁLÁLÁLÁLÁLÁLÁ.
Szerintem idegen embereket kéne fontos ügyekben hívogatnom próbák és fellépések előtt, akkor tuti a kellő izgalmi szinten leszek.

I walk on the borderline.
ó, ó, ó, borderline.
jájájájj de rettenetes volt a kaja ma. konkrétan kavarog a gyomrom.
Napsütéses szellemi nihil.
Egymás után dobált szavak.
Fáradt vagyok.

Nem tudom, mitől leszek jobb a funtineliben, azon kívül, amit eddig próbáltam - mert igenis, a jelenet előtt végig azon agyaltam, h mi a szándékom, mit akarok nucától, mitől változom meg és hova, meg beszédtechnikailag is végigmentem többször a szövegemen, és igyekeztem felpörögni, és nagyjából ugyanazt, amit eddig bármikor. Szóval mondhatja nekem bárki, h szar vagyok, de azt kikérem magamnak, h nem gondolkodtam el a karakteren, hogy nem gondolok közben semmit, és nincs szándékom. Nem látszik, wazz, az más, mintha beleszarnék az egészbe... aztán konkrét instrukcióm meg kb annyi volt, h beszédtechnika (amire tényleg próbáltam figyelni).
Mindegy, azért arra rájöttem, h igazából nem ezek a fontosak (mert ezzel próbálkozunk, mert nem hiszem el, h a többiek nem igyekeznek ugyanazzal, mint én), hanem az, hogy lelkesedjünk az előadásért. Hogy izguljunk érte, h az egészet fontosnak tartsuk. És ezen nem az segít, h értelmileg belátunk, hogy végigmondogatjuk a litániát, hanem, ... nem tudom. Valami pozitív, mert ez itt mind negatív. Valami remény. Remény arra, h gyerekek, ez baromi jó, szépek és okosak és tehetségesek vagyunk, ha megcsináljuk. Mert most a szakadékba nézünk, ahelyett, h a túlpartra.
És akkor jó, ma nekiállok pörögni ég jobban azon, h mit akar ez a nő, akit játszom. És nem fogok szünetet hagyni egyik mondat előtt sem, és közben sem. Azért nekem hiányzik az, h legyen olyan próba, amikor többször neki lehet futni a jelenetnek, nem azonnal kell tudni. Mert, mióta fixálódtak a szerepek, és elkezdtünk túllépni a közhelyen (bár, ugye, nem kezdtünk el), még nem volt ilyen. Ja, nem is lesz. Fákk.

A karakter dióhéjban: özvegyasszony, gyermek nélkül, aki meg van róla győződve, h a férje testvére ölte meg az urát, mert telekviszály. Az ura régebben feljárt Nucához (aki ezért egy büdös ribanc)mondjuk nem értem, milyen saját gyermekek elől veszi el a falatot... tehát nem ugyanaz a karakter, világos. Akkor nem járt fel Nucához, kevesebb a gondja a csajjal. (okéoké, az az egy mondat kimaradt az értelmezésből, eddig megpróbáltam összerakni a két személyt). azért megy, mert kíváncsi erre a bűvöslátásúra (akiről annyit hallott, h volt ember,a kinek megmondta a jövőjét, és amúgyis fura nő). meg azért valamiért csak-csak keresi, nem kötekedni megy, hanem valódi válaszért arra, hogy miért van ennyire egyedül. Nem, ez nem jó. Mert, bár nekem tetszene, h a jósassony végülis nem ad neki választ, a darab szerint illene. Next version.
Azért megy, mert szimplán kíváncsi, mert rég kiábrándult a csodákból, mert senkije nincsen, és a férjét a sógora ölte meg egy egyszerű juhból kiindult veszekedés alapján, ami, akárhogy is nézzük, roppant profán és kiábrándító. Mutass nekem csodát, asszony! Úgysem tudsz. És tud. A nő pánikban menekül el, mert valóban csodát lát. De hitetlenkedésbe és tagadásba fojtja a félelmét.
Mert én csodát akarok látni, hiszek benne, hogy az emberekben meg lehet oldani a csomókat.

Viszont az első jelenet helyzetét majd gyűlölhetem nyugodtan, mert abban nem találok semmi jót.

Erre kellett volna belemenősebb próbát tartani, wazz. Én ennyire még nem vagyok gyakorlott, h magamtól megalkossam (mmint nem így írásban, hanem színpadon, visszajelzéssel meg mindennel együtt).

Nem pánikolok, egyszerűen nem tudom, mit tehetek.

szerda, október 8

Rosszkedv, vagy fegyelem, jókedv vagy fegyelmezetlenség?
Nah. Felvázolódtak a frontok, a hatászónában meg néha fárasztó állni, arról nem is beszélve, a gondolatát is majdnem elveszti az ember, amikor egyszerre akar mindenkit megérteni és átérezni. De legalább nem kell egyetérteni.

(már megint elegem van, miért kéne nekem tudnom bármit arról, h melyik cég hova küldi az adózással kapcsolatos bármilyen papírjait? munkahelyi kis színes.)

Egészen beleszerettem a telefonomba annak ellenére, h, miután megvettem, perszehogy a másik tetszett mégis. (Roppant körülményes döntési mechanizmusaim vannak, aki már evett velem fagyit, az képben van.) Szép. Tudja azt, amire használni szeretném, sőt, többet is. Szép. Csillog. Sandman néz az elejéről.

Ugyan nem szigorúan monoton, de csökken. Valami változásnak nézek megint elébe, érzem a szelet, az esőszagot. Elég időt hagytam magamnak, talán kicsit sokat is, bár ez nem annyira hagyás, mint tudomásulvétel és elfogadás kérdése.
fogalmam sincsen, milyen színű vagyok. a tükrök milyen színűek?

kedd, október 7

Idő-igény

Ma reggel félkómában azon tűnődtem, tulajdonképpen mennyi idő kéne nekem az elinduláshoz, meg mire használnám én a reggelt-délelőttöt. Mert hiába kelek fel korábban, ugyanakkor indulok.
De, mondjuk, ha ügyes vagyok (és nem töltök azzal öt perceket, h csak nézek magam elé), 45 perc alatt útra készen lehetek, sminkkel, hajjal, reggelivel. plusz 15 perc mosogatás/rendrakás, üresen nézés.
Aztán kéne nekem:

30 perc beszédtechnika
30 perc énekgyakorlás
30 perc testmozgás (erősítés meg ilyesmi, mert jó lenne nem szédülnöm színpadon, meg levegőt kapnom megminden)
15 perc írás (ugye. h legközelebb ne legyen ekkora kínszenvedés)
2 óra diplomamunka.
1 óra szövegtanulás-szereppelfoglalkozás-jelmezkitalálás (valamelyik minden napra)
---------
kb. 6 óra

6 óra munka
0.5 óra oda
0.5 vissza

4 óra próba
0.75 óra oda
0.75 óra vissza
----------
kb 13 óra

összesen: 19 óra

na, akkor még eszem egy órát, és négy órás alvásidővel ki is jönnék.

nem mintha tudnám így csinálni... ott elrontom, h nem vagyok otthon olyan időszakban, amikor tudnék hangosan beszélni/énekelni. meg a két óra diplomamunka is rémálom. áháháháhháááááááááá

-----------------

közben asszem összehoztunk egy elviselhető forgatókönyvet Farkassal. Mondtam én, h közösen könnyebb dolgozni...
van a kimerültségnek egy olyan foka, amikor elkezdem mondogatni, h mindjárt otthon vagyok, meleg lesz, jó lesz, csak legyen egy jármű, ami átvisz a hídon, mert fázom, és igazából nem szeretnék én megbetegedni...
tegnap a körúton, miután leszálltam a 914-esről, és realizáltam a 906os megállójában, h az 46 perc múlva lesz itt, ellenben... jé, az egy hatos... akkor a következő megállóig már elsétálok.

különben meg nem érdekel, h mindenki fáradt és késő van, azért lehetne rendesen elbúcsúzni próba után, nem hirtelen szétszaladni. Tanárúrtól jól esett, h igyekezett megvárni, amíg kiderül, mi hatan hogy jutunk be a városba, meg jó volt, h Jószupné hirdette a szabad helyeket. Ettől közösségnek tűnik a dolog.
Farkast meg Faunt megmutogattam egymásnak, egyikük sem egy egyszerű ember, de nem is azért szeretem őket :D

Itt a kürtőskalács. amit nem fogok venni.
20 perce érhettem haza próbáról, most mindjárt lefekszem aludni.
csak, h el ne felejtsem: én ezt élvezem. és tényleg.