az a sumák fajta

komolyan mondom.
mert változni vicces.

a tisztesség kedvéért: kötélen egyensúlyban, majd tuti zuhanok, de nem most. nem ebben a pillanatban.
voltam társaságban, megint érzem azt, h mit kéne/kell tennem, aggódni kezdek a határidők miatt, ilyesmik. (közben nitzer ebb-bel rakom egyensúlyba a hiperkarmák utána lelkemet, így szép az élet).
néztem várost, nagyon jó dolog mászkálni és arról beszélni, h ki mit képzel el az adott díszletbe. még így is.

I stand alone.