jól éreztem én a kétséget, hogy innen munkahelyről már kevésbé lesz agyam megfoalmazni azt a levelet, amit pedig szerettem volna. nem csak azért mert közben dolgozni kell, és most folyamatosan azt érzem, h valami nincs meg, valamivel el vagyok maradva (és ez nem feltétlenül igaz).

Ráadásul olyan dolgokat kell(ene) kimondanom, amik elkeserítőek. És mondjuk két éve már tart a távolodás a részemről, és még emlékszem az elkeseredettségre a borostyános kocsma sötétjében, amikor nem egészen józanul magyarázom a kétségeimet - amiket az idő csak megerősített. Na. Valamit megpróbálok megfogalmazni, mert ugyanígy járok megint.