A következő címkéjű bejegyzések mutatása: X. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: X. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, május 22

Gót bejegyzés

kevés dolgot gyűlölök, de egyedül hazafele gyalogolni, miközben arra várok, h józan legyek, de nem sikerül - no, ez most bekerült a listára. ilyen intenzíven szarul asszem rég éreztem születésnapom alkalmából. de nem baj, mert ez gót.
különösebb okom nincsen rá, csak az, hogy látom, hogy gyönyörű a holdfény, a fények a Duna fölött akár eddig mindig, én mégsem érzek semmit, csak megyek előre, és tudom, hogy soha senki nem fogja megérteni, mert nem fogom tudni megírni (mert írni képtelen vagyok), és nincs alkalm,am eljátszani. Elmondani meg nem lehet.
Így marad a blog, meg az, hogy holnap csak üres leszek.

Amúgy ma valaki hazafele levette a kalapom a fejemről, ráüvöltöttem, h azonnal visszaadja, visszaadta. De komolyan mondom, nekimentem volna, ha utolérem. Nem zavart, hogy fiú (férfinek azér' nem mondtam volna), nem zavart ma semmi.
még, amikor azt próbáltam elképzelni, hogy a darab fák a híd lábánál egy rakás hulla, na, az sem hatott meg. Józanul valószínűleg félnék magamtól, így csak blogolok, h nézzétek, ez meg milyen érdekes, ágika megint rájött, h kibaszott értéktelen az élete, és erről jelenleg nincs sok ember aki lebeszélhetné.Persze holnap, másnap, meg később majd mosolygok megint, és azt hiszem, hogy most csak rossz pillanataim vannak, meg részeg vagyok, pedig ilyenkor látom az igazságot.
A depressziósoknak állítólag reálisabb az önértékelésük, mint a "normális" embereké.

Azért megjegyzem, minden ellenére most úgy érzem, élek legalább.