Kaptam új asztalt. Ez iggazzy irodai, nem úgy, mint a másik (A másik... arccal a kövek közt... a kövek közt).
Pihenés. A munka épp szinten tartásképp jelenthet stresszt - azért kell itt is emberekkel beszélni, meg feladat is van, meg felelősség is. Nem dimenzionálom túl, remélem, soha nem lesz olyan sivár az életem, hogy ez legyen a legnagyobb izalom az életemben.

Több értelemben is tanulságos kvázi lemeséltetni-mesélni NPC-k párbeszédeit. Mondjuk erpégé-élmény, meg összeáll mindaz, amit a játékosok nem látnak. Úgy mesélek ugyanis, hogy amit meséltem már játékosoknak, az a legfixebb (ehe, viszonylag), a többi dolog az olyan szinten szétmállik az aktuális hangulatnak megfelelően, hogy néha illuzionistaként rendezem a díszletet és az életet a játékosok köré. De, mivel esély van rá, hogy a valóság is így működik, nem aggódom túl magam.
Azért mesélek pár igazi féreg NPC-t, ez öröm.

És van egy új történet a rouen sagából, amit el kéne mesélni valami formába öntött dologként. De elbb be kell fejezni a befejeznivalót. Most már tényleg alig van hátra, két-három jelenet, gondolat akármi.

egy NPCnek üzenem

People say I'm in the way
People say never betray
Oh when I've gone, when I've gone
You'll turn to me when I've gone, when I've gone

Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong (belong)

Every day humiliate
Every way solemn in trait
Oh when I've gone, when I've gone
You'll turn the key when I've gone
Don't belong...

Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong
Need a little understanding for all I've done
In another situation I would belong (belong)

Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong
Need a little understanding for all I've done
In another situation I would belong (belong)

a tegnapi mesekitalálás margójára :D

Come by you have come far
All I had I lost in the flood
Come sit with me at the bar
Tell me of progress strengthen my blood
No one here knows my name
I have traded my memories for things
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing

Why have you waited so long

Come by you have come far
Long since I saw you so how have you been
Come sit with me at the bar
How long since they told you that they had found him
No one here knows my name
I gave up my worries for one good thing
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing

Was it because I never told you
I was going away
That you waited so long
Was it because your fucking dreams
Meant nothing to me
That you waited so long

It runs from the top of my fingers
Into my hands
What is it I have been drinking
I do not understand
I thought I'd lost you my brother
I'm so glad you came
My regards to the ones that I love I miss them
Tell them I love them I miss them

Karel

Boys in the girls room
Girls in the men's room
You free your mind in your androgyny

juteszembe, kéne Firefly már valahonnan megnézésre, mert. Mert ugye.

És Karel Fialából is kéne írnom - még soha nem játszottam okkultistát, még gimnazista kiadásban sem. Nos, tehát akkor utána kéne néznem hívószó szinten mindenféle összeesküvéselméletes-okkultiának (szkőműves-keresztes-templomos sokszög), az ismeretterjesztett okkultizmusnak , meg úgy általában annak, amit egy 16-17 éves rengeteget olvasó, de amúgy egészen középszerű kapcsolatokkal ellátott csaj megtudhat. Jellegre talán... hm. Vannak mintáim, emtétéből és ld50ről is ^^. Pluszban az a fajta mentalitás, ami megengedi, h kipróbálja a rituálékat, és az első freaky esemény után újra próbálja, mert nehogymár ne tudja meg, mi történt. Nem is vehettem fel a józan ész előnyt :hehe: Ha nem rabolja el a második idézéskor a fizikatanár (testébe bújt ultraszuperkúl pókostünde), akkor vagy egy átkot idéz a saját és barátai fejére, vagy vmi hasonló. Csak nagy mázli esetén marad meg, bár ez ugye mindenhez nem árt.
Ebben az állapotában viszont Ősz Udvar. Ha már visszajött a Sövényen túlról...

Most jut eszembe, nem fényképezett senki, kár. Négy óra alvás után jelentem, nagyjából megvagyok. Szokás szerint nagyon nem vagyok elégedett a játékommal, de érdekes volt, ha kipihent és friss aggyal működhettem volna, akkor többet is ki lehetett volna hozni a helyzetből.
Például valóban kinyomozhattam volna magamat, mint főgonoszt :D Darth Revan rulz, a Kotor az egyik kedvenc játékom, mindkét részével együtt...

Ezúton is köszönöm a mesélőknek, Alewnek és Rodhartnak, és az összes játékostársamnak az élményt. Majd még biztos írok élménybeszámolót, megemlíteném, felszabadító érzés L-ként csoszogni és ülni és ujjat/körmöt rágni egész este.

Súra

Nyííí. eszembe jutottak. GPGPGP, nem szeretnél Chicago-t mesélni? Súráéknak? Médzset?

úgy általában is jönnek elő az elvonási tünetek. mostanában inkább játszanék, nem mesélnék. de nem csak maga a játékélmény hiányzik, a hozzá köthető szociális encounter is, amikor sok geek ül egy helyen egész délután azért, h játsszanak. tudom, nekem régen volt egész délutánom ilyesmire.

Különben furcsa csaj. Amikor kitaláltam, megpróbáltam olyan emberré alakítani, aki tökéletes akar lenni, és elég erős hozzá, (és elég tehetséges és talán szerencsés), és majdnem az is lesz. Uralja a külsejét, uralja a gondolatait, a gesztusait, úgy általában azt teszi (az életben), amit egy színésznek is kell (a színpadon). Alig titkoltan Madeleine volt az előképe (La Femme Nikita sorozat, amit rajtam kívül senki nem szeret :zokog: ) (nem, nem Nikita, bár kinézetre meg magasszőke).
Persze kellett bele a mélység, meg lelkinyavaja, úgyhogy megpakoltam felelősségtudattal és az összes görccsel, ami egy ilyen személyiségben előfordulhat. Sajnos a profit nem sikerült kijátszanom vele (mert persze olyan szituba került, amit neki is, nekem is új volt), a belső gátlásokat viszont hitelesen (höhö).
Alexij, az ikertesó a másik igen fontos pontja volt a koncepciónak - voltaképp ő volt az első ötlet, Drímőrrel ezt találtuk ki még régen, hogy ikrek legyenek, kétneműek, kétpetéjűek, de valahogy mégis úgy összetartozóak, ahogy testvérek sem szoktak. Csak az ikrek. Gondolom én, mert nekem nem volt soha ikertestvérem. Bár mindig szerettem volna (persze, persze, tudom. és ikrek is vagyok, nna.).

Ja, blogoltam a nevében.

Kis színes: az előbb mondta Licsi, h a szimpatikus ITs srác szerinte azt várta, h felnézzek, amikor elment a pult előtt. Hehh. Nem azért mondom, de akkor legalább köszönjön, amikor hazamegy, vagy nem lesz a románcból semmi :D (amúgy még mindig nem tudjuk a nevét, pedig pörögtünk ezen pár hetet, mer' vicces volt nem tudni, kik dolgoznak itt.) Amúgy valóban jól néz ki. És már nő a haja is. És eddig összesen két-három mondatot váltottunk egymással. És nagyon unatkozhatok ám, ha ilyeneken gondokodom. Van még itt egy jóhangú srác az IT-n, ő még aranyos is, amikor szóba áll velünk, öröm vele telefonon beszélni. A szomszéd szobában nagy arc az egyik könyvelő, szokott adni a sütijeiből, meg Licsivel nagy tea-fanok. Meg van itt az ITs főnök, ha éppen bent jár az irodában. ő spontán is ideszól néha, már fájdította a szívemet reklámcégről szóló sztorijaival. Munkahely, király. Még a végén tovább ragadok itt, mint szerettem volna :P

(és hogyan? hogyan? hogyan?)

Shala

Találtam karaktergenerátort a ... hölgyhöz. Tegyók fel, h balkezes, vagy éppen dobni akarja valahova a kötelet, ki tudja. És éppen nem akar butábbnak kinézni, mint ami. Amúgy is, kínos, amikor a ház lakója rajtakapja.

Muha. ha

toryteller 80% Character Player 80% Tactician 55% Casual Gamer 40% Specialist 15% Weekend Warrior 5% Power Gamer 5%

You scored as Character Player

The Character Player enjoys creating in-depth characters with distinct and rich personalities. He identifies closely with his characters, feeling detached from the game if he doesn't. He takes creative pride in exploring different characters, often making each new one radically different than others he's played. The Character Player bases his decisions on his character's psychology first and foremost. He may view rules as a necessary evil at best, preferring sessions in which the dice never come out of their bags. For the Character Player, the greatest reward comes from experiencing the game from the emotional perspective of an interesting character.

Whoisnot blogjáról :)=

azért megjegyezném (ahelyett, h mentem volna dolgozni), hogy a karakter pléjer szvsz nem ugyanaz, mint a szappanoperoida. de majd még írok geekségekről, mert mostanában mást se teszek.

egy hirtelen esemes többek közöt megsajnáltatott bennem egy NPC-t.

ja, igen, semmit se csinálok már fél napja. vágjatok fejbe.

A Gyönyörű Őrület Játéka

A játék főszereplői a cseregyerekek, vagy ahogy önmagukat szólítják: az Elveszettek. Gyerekként vagy felnőttként ragadták el őket az életükből, hogy aztán éveknek, vagy akár évszázadoknak tűnő időt töltsenek el Tündérhonban, gyönyörű, de embertelen urak és úrnők tulajdonában. Tündérek étkét és italát fogyasztva maguk is apránként tündérré váltak, testük lassacskánt a szerepükhöz idomult. Azonban néhánynak sikerült elmenekülnie. Az otthonuk emlékeibe kapaszkodva törtek utat maguknak a Sövény ágas-bogas tüskéin, azon a határon keresztül, ami elválasztja a halandó világot a Tündérhontól.

A hazatérés azonban túlságosan keserédessé lett. Egyesek 20 évvel azután bukkantak fel újra, hogy először eltűntek, még ha nem is tűnt ennyinek a Tündérhonban töltött idő. Mások Árkádiában érték el a nagykorúságukat, és hazatértükkor azt tapasztalták, hogy alig pár óra telt el elrablásuk óta. És majdnem mindegyik úgy találta, nagy rettenetükre, hogy nem hiányolták őket. A Tündérek alaposak voltak. Mindegyik elragadott cseregyermek helyébe másolat került, egy dolog, ami úgy nézett ki, mint ő - de nem ő volt. Most, hogy egy nem emberi idegen foglalta el az életüket és nincs hova menniük, az Elveszetteknek meg kell találniuk útjukat egy tőlük elrabolt világban.

A Changeling olyan emberek küzdelmeiről és álmairól szól, akik többé nem ugyanazok, mint voltak, halandó testüket átszőtte a tündérmágia. A Maszknak nevezett illúzió elfedi átváltozott testüket, ennek révén tűnnek embernek - pedig ez a fogalom többé nem alkalmazható rájuk. A halandó valóság és a Tündérhon valószínűtlensége közti ellentét színezi a történeteiket, oly módon, mely sokszor szépségként vagy őrületként jelenik meg, vagy akár mindkettőként.

(folyt. köv., meguntam egy időre :D )

a kép Chrisről készült pár évvel ezelőtt MTT farsangon.
és félig bedagadt szemmel nincs kedvem a magyartalanságokat leellenőrizni.

hú, egy féldélelőttös munkával összeraktam egy képet az ikerpárról, úgy, hogy találtam egy szimpatikus férfiportrét, amit átmódosítottam, aztán nőiesítettem is. Így remélhetően hasonlítanak egymásra a képek, és meg is mutatják elmodósott agyonphotoshoppiolt verzióban a karaktereket.
Tudom, h messze nem tökéletesek, de mostmár elegem van, ergo ez a végleges :D

A játék nagyon jó volt, hosszas bejegyzést írtam róla X blogjára. Viszont elfelejtettem menni a mai órára, első hiányzás. Esernyőm Brandíréknál maradt, nincs kedvem kimozdulni...

ehh. naponta szétesni, jó ám.

ja, amúgy ez a changeling van legalább olyan érdekes, mint az összes többi WoD játék, csak szólok. Sőt, számomra kicsit több értelme is van, mint mondjuk a vámpíroknak. Kábé annyira bele lehet szőni az összes többi cuccot, mint a Mage-be. Jó, persze, van itt is bonyolult és bonyolódó mitológia, meg történelem, ami esetenként undorítóan angolszász (főleg az a fejezet, amiben bizonyos misztikus helyeket írnak le, és mind Észak-Amerikában van), meg persze a tündérkedések alaphangulata erősen az írféle meg a germán mitológiából jön. Magyarországra vonatkoztatva könynen zavarba leht jönni, h most oké, Tündér Ilona. Van egy darab olyanunk. Meg van sárkányunk. Meg van Fanyűvőnk, meg egy csomó királyunk és királylányunk, királyfikkal. Hm. Tulajdonképpen a főhőseink egy komoly része eleve changeling vonásokkal bír (pl. sokáig gyerek, jóval tovább kell szoptatni, mint az normális), és eleinte tudja, h mit kell tennie. Van boszorkány (no, ezt a kategóriát pl. nagyon hiányolom a rendszerből, mert szvsz alapvető fogalom), meg egy csomó beszélő állat. Táltos paripa. Alapfelszerelés.
Ergo, be lehet határolni Mo. tündérlakosságát... az meg egyértelmű, h a mélyebb álmodásban már szellemek és egyéb sámánisztikus dolgok vannak. Nehogy már. Árkádiát messziről le lehet felejteni, több néprajzi kutatás kellene a betájoláshoz, de megérné.
Ha az időrendet helyezzük el mélységként, akkor azért követhetőek a dolgok. ööö. Talán.

navégre nekiálltunk GP nWod játékának mink is Drímőrrel. Súra néven lehet követni X blogján (muhaha, visszaköszön a csajszi még párszor). Megtaláltam a számot is: Discotheque Necronomicon a Killing Mirandától. A világgal ismerkedős, sötétben zseblámpázós, hitetlenkedős rész amúgy a kedvencem ezekből a játékokból - amikor először találkozik vámpírral-szellemmel-akármivel a leendő akármi, amikor racionalizálni próbálja, é snekiáll rettegni aktívan, h mi van ha mégis igaz az egészből valami. Az ismerkedés és beilleszkedés szakasz szvsz a legérdekesebb minden játékban. Talán ezért szoktam nagyon részletesen lemesélni ezeket a részeket :)=
Súra amúgy egy régi Technokrata karakterem és Nikita keresztezése. Vagy már azt a karakteremet is befolyásolta a sorozat? Hm. Magas volt az is, hosszú szőke hajú... nem, ez akár abból is kinulhat, h én is majdnem, csak épp ugye a hajam rövid. 4 perc délig.

Szal jó volt a vasárnap, most meg mehetek mindjárt a 264es terembe. Jól. Gvááá.

Kitaláltam, milyen "dárkos" blokkot adnék szívesen és értelemszerűen a farsangon. Már többször felébredt bennem a vágy, h a Bloodlines játék klubjait élőben is megnéném, de legalább buliban jók lennének azok a számok... bár sajna viszonylag kevesen kattantak rá a játékra a szektából, de hátha ezek után feltámad bennük a vágy, hogy játszanak. Esetleg más játékok zenéi is jöhetnének, de én nem ismerek mást, ami bulizható (kivéve az egyetlen mortal kombatot). Szóval vámpíros blokk lesz, ha nem találok több játékzenét. Tulajdonképpen a vtm-hez kiadott succubus clubos zenék még viszonylag ismertek.

Ez a szél ijesztő. Főleg a reggeli narancssárga tűzfallal (amikor nincs felhő, a kelő nap valami ordenáré narancssárga-kék színpárosítást produkál a felső ablak által keretezett foltban). Ez vgay hideget, vagy unalmas időt jelent. Ma nem - a néha támadó esőcseppektől meg a langyos időtől a tavasz jobbik oldala jut az eszembe. Tegnap este, elalvás előtt, az eső kopogását hallgatva az járt a fejemben, hogy az eső ... laza. Hogy olyan... cool. Igen. De ettől függetlenül is nagyon szeretem az esőt, nagyjából minden fajtáját - igen, az ónosat is, télen is. Meg a havat is. A szelet csak és kizárólag melegben, vagy a mostani langyos időben.

Tegnap beindult a játék - kivételesen igyekeztem gondolkodó karaktert összerakni, akinek a személyisége nem nagyon befolyásolja a természetes gondolkodásmódomat. Talán csak jóval pragmatikusabb a csaj. Drímőr az egyik szokásos karaktertípusát, a cinikus, titokzatos és... cinikus személyiséget hozza. Akit néha jó lenne leütni, de ez a karakterem nem olyan. Vikingurat meg rá kéne venni, hogy olyan vicces és humorú karaktert hozzon már, mintő maga, hogy ne játékon kívül süsse el a poénjait állandóan. Jó társaság. Geek vagyok, tessék.