Tegnap megnéztük Inszénnel a Watchment, jájájájj, pozőr film, pozőr nagyon, és jól. Rorschach for president. Ebben is van egy Adrian... akit bár belekentek volna a képernyőkbe, de legalábbis az orrát fel az agyáig. Meg esős temetés, meg sok vér és gyilok és belek csüngenek a plafonról és világvége. És úgy jobb volt nekem, h olvastam előtte, mert tudtam követni, anélkül asszem nehezebb lett volna, bár... azért redundánsak voltak a fontos információk. A végével nem vagyok elégedett, de ez legyen a legkevesebb.
Hősös filmek jók, értelmes interpretációban legalábbis. (Ennek a nőnek mekkora dekoltázsa o.O... nemmondom, csinos, csakhát mégis... munkahely. namindegy)

Mindig ugyanaz a szám megy a fejemben.

Tegnap sütött a nap a szobában (nem, nem porladtam el), és azt hiszem, először éreztem igazán otthonosnak. Először volt megnyugtató érzés ránézni a Dolgokra, amik Vannak Kiragasztva.

Megnéztem az Utolsó tangó Párizsban filmet, furcsa volt leginkább, meg persze szép. De olyan... furcsa. A főszereplő férfit (Marlon Brando) épp csak nyomokban találtam vonzónak, így nem értettem, miért mászkál hozzá vissza a csaj. Jó, persze, most olvasom, meg sejtettem is, h mindenféle zsenialitásokat fognak emlegetni, meg azért agyilag értem én,hogy van neki közben kiderülő sötét múltja - csak nem érdekelt. Komolyan végig azon agyaltam, hogy persze-persze, sejtetés, hogy a fickó apja miket (meg most ezt olvastam: ". As a side note let me tell you that legend has it that in the original script, the Maria Schnaider's character, was a boy."Gváhh. Nekem fiús csajként jobban bejött, but it makes sense, de a váltás is.), meg nyilván roppant szar volt neki az élet, de... ez engem miért érdekeljen?

A csaj (Maria Schneider) az gyönyörű volt, btw.
Jahogy, botrányfilm. Az ilyen hatásokról persze lemaradok, nekem csak ... ismerős és idegen világ volt egyszerre.
És büszke vagyok magamra, mert azonnal az Álmodozókra asszociáltam, (és az meg tetszett, és ott érdekeltek a szereplők) - a rendező ugyanaz. Háhhá.
Művelődni akarok régi filmekből is, rájöttem, mert ha a sztori annyira nem is megrázó, a képi világ mindenképpen.

Sandmanből elolvastam a vortexes sztori végét - na, az katarktikus volt még így is. jájj. namindegy. ma megyek mesélni csingit, arra is kellett az ihletés.

Tegnap este megnéztem a Bad Guy c. koreai filmet (miközben beszerzés alatt áll a In Bruges, az azt hiszem, ma kerül sorra).Azt hiszem, szeretem tudni az indítékokat, motivációkat, és elég filmenként egy olyan szereplő, aki nem feltétlenül azonnal logikusan értelmezhetően cselekszik. A filmmel csak az a bajom, h nem bírtam követni az amúgy nem annyira központi eseményeket. (Úgy értem, ebben a filmben egészen másodlagos a ki-mivel-mit csinál szál, csak vázként szolgál a karakterekben végbemenő... ööö... változásra? vagy arra, hogy nézzük ahogy néznek?) De azért az határozottan zavar, hogy sem a kiinduló cselekvés, sem pedig a válasz-esemény nem tiszta. Az elsőre magyarázatot adhatna a főszereplő jelleme (múltja, gondolatai, ilyesmi), de ez tipikusan az a fajta film, ahol ezt sem mutatják meg. Csak azt tudni, hogy mindenkivel történtek dolgok a film kezdetéig, a főszereplő férfival nyilván sok minden, (a főszereplő csajjal lényegében semmi), meg vannak kialakult viszonyok bizonyos szereplők között, meg a világ között - de a filmben minderre csak utalások vannak. Nagyjából a képek, illetve az egészen általános szituációk maradnak meg, amiket muszáj kiegészíteni hozott anyagból. Nem rágnak a szánkba semmit.
Amolyan mesei történetszövés, túl sok meglepetés nincsen benne, szinte elvárható a végkifejlet, a lezajló talán-változások (azért talán, mert nincs mihez képest viszonyítani).

Rég láttam ennyire nem történet vagy világ centrikus filmet. (Hm, mondjuk a Wonderful World? )

Lehetett nézni, szép volt, meg minden, hagyott is nyomot bennem, de katarzissal azért nem járt. (A belső logikáját kábé a Csongor és Tündéhez hasonlítottam folyamatosan, számomra kábé ennyire volt magától értetődő a plot :DD)

(olvasgatom okos emberek kritikáit is, hogy tudjam, miről szólt "igazából" (muhaha))

Death Note

Azt hiszem, nem fogok szpojlerezni, vagy, ha igen, az nem lesz olvasható (ne jelöld ki, Vashölgy :D ).
A második filmrész után azt kell mondanom, jobban tetszik, mint az anime. Tömörebb, következetesebb(nek tűnik), mivel nyilván volt mit átgondolni hozzá. A befejezése is sikerültebb lett (naná, tekintve a személyes preferenciáimat), sikeresen belevonták a második felét is az egésznek.
És sikerült L-t kényszer megkönnyeznem, ami határozottan rekord.
Ami hiányzik, az az egyetemi rész, ahol ismeretlenül találkozik L és Light, meg a tömörség miatt nem fért már bele annak a Lightnak a bemutatása, aki.. lehetett volna, ha nincs ott a Death Note.

Szép mindenki, mint egy animében -csak Misa nem szőke, és Light is csak L-hez képest barna, a shinigamik pofás animációk, szal megnéznék még pár jól sikerült anime-megfilmesítést. Mondom jól sikerültet.

Jó éjt.

Wonderful Days

Oké, oké. A sztori egyszerű, mint a faék. A karakterek inkább archetípusok, és, mint ilyeneknek, kiszámítható a "jellemfejlődésük". Nincs benne meglepő, igazán mély vagy új gondolat - de gyönyörű. Meglepően lassú sodrású, nézni és hallgatni érdemes, de azt nagyon.
Sorolhatom, hogy beleszerettem a környezetbe (posztapokaliptikus savasesőtől roncsolt fémszerkezetek, ergonomikus,természetformájú modernség rozsdásan, optikai billentyűzettel megminden), a fehérhosszúhajú harmadikba meg a zene és akció kontrasztjaiba. Soroltam is.
Inkább elmegyek aludni.