Itthoni kalandok X

Azt hiszem, megértem anyámat - figyelem, történelmi fordulópont. Már ami a pánikszerű rendrakásait illeti. Most egyedül vagyok apámmal és öcsémmel, és a héten ugye rontottam el majdnem a mosógépet, aztán eldugult a WC (nemsokára jön a szerelő, jahajj). De ezek még semmik. Öcsém még elmosogat reggelente (amit meg kell ismételnem, mert pár pohár még koszos marad), de, ha én nem rakom el a kaját este, akkor kint marad éjszakára. Ha nem porszívózok, akkor senki (hálistennek, enni kell, ergo apám lemegy boltba, ha én nem. Meg a szerelőt is ő hívta.)
De. Amiről nem tudok, arról miért nem szólnak legalább, miszerint a sütőben a hétvége óta van valami kaja?! Valami fura szagot éreztem a konyhában, de jobb híján a kukára fogtam (amibe azért nem dobtam ki kaját a héten, de ki tudja). Aztán villanykörte fej felett... sütő? Hümm. Valami van odabent. Amit majd csak azután csekkolok, h működik a WC. Ja, nem azért, h legyen hova hányni :D.

No. Jelentem, a tejet is nekem kell elraknom ;)

És megnéztem a Máltai sólymot, meg elkezdtem a Carpenter féle Vámpírokat, de azt ma fejezem be. De ezekről később, jöjjön már a szerelő.

Bár elhatároztam, hogy ma aztán kitakarítom a szobámat, elég volt benéznem a konyhába, és rájöttem, h amíg nem mostam fel, nem pakoltam el és egyebek, addig nem. Ilyen is ritkán van, de ezzel ki is fújt a lelkesedésem, dögmeleg van, mozdulni sem érdemes, a szomszédék itthon vannak és fúrnak. Megmelegítem az ebédet, meg sütök még virslit, aztán... aztán vagy írok vagy rendet rakok, vagy megint alszom.
Egyre jobban idegesít a könyv, úgyhogy akár még az is bekövetkezhet, h megpróbálok írni.

--

Quest 2: ereszt a WC (és mintha el is dugult volna valahol). Egyelőre jobb híján nyomtam rá némi pillanatragasztót, amire majd valami tömítő-izéként szolgáló műanyagdarabot (nejlonzacsit?) próbálok majd rányomni, hátha rövid távon segít. És aztán megnézem a dugulást is, de hátha elmúlik addig, mittomén.
Semmi étvágyam nincsen, de azt hiszem, néha nem ártana enni, mert akkor nem szédülök az éhségtől.

Még nem tudom, éhes vagy álmos vagyok-e... majd eldöntöm. :kéjeleg a semmittevésben: Ugyan tipikusan nem vagyok egy háziasszony típus, de kifejezetten jól esett főzni (még nem mertem megkóstolni), kicsit rendet rakni, meg eltervezni, h nagyobb rendet rakok. Azt hiszem, aludnom kll még. :dőzsöl: Letöltöm a Máltai sólymot.
Ja, Farkasnak sikerült olyan könyvet kölcsönadnia (szerintem egészen szándékosan), amit - bár érdekel - nem bírok folyamatosan olvasni, mert most nem vagyok abban az egyensúlyi helyzetben, h a forgatókönyvírásról nyugodtan olvassak. Hiszen folyamatosan villog a jelző az agyamban, h megígértem egyet, írjam már meg - de nem, nem vagyok rá elég kreatív , okos, kitartó...
Mindegy, most álmos vagyok, és pihenni fogok a hőségben.

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
hogy lehetek ilyen lúzer?!!!!!!!!!!!!!
nem raktam rá a mosogatógép dobjára a fedelet tigjsdéroi guaédrig jaéldgj ripoj

asszem most elmegyek és aláírok szerződést, meg emberekkel találkozom, mielőtt szétszedném.

Ilyen is rég volt: gép előtt reggelizem, azon gondolkodom, h lassan felöltözhetnék, valamikor be kell mennem a műiszbe, megnéznem, h az egyetem nyitva van-e egyáltalán, h végre visszavigyem a kölcsönkönyveket, és úgy általában kellemesen punny van. Nyár?

Tegnap ültem a Balaton partján, a kövekről lógáztam a lábam a vízbe, és próbáltam eszembe idézni, hogy én majd' 9 évet éltem arra. Nem ment. A Balaton partja nem rémlett olyan nagyon, inkább a játszóterek, a ház mögötti domboldal, a halottemberes ház a dombtetőn (amit végül nem egyeztettünk Farkassal, h ugyanarról beszélünk-e), a Csiga-lépcső, ahol a csigák járnak fel a felüljáróra,és persze a ház a fekete kapujával, a lépcsőházzal, meg az erkéllyel, ahonnan féltünk, h a macskák leesnek. Meg a padlón a szőnyeg, amin keringtem pár évesen (már járni és gondolkodni/emlékezni bírtam), és azon tűnődtem, milyen rég is élek már abban a lakásban. Talán öt éves lehettem. Most ötször annyi, a szőnyeg az én szobámban van.

több szempontból is jó volt az elmúlt két nap.

A vonatút végül nem volt sem korai sem fárasztó a Piroska fényében - még át is vettük a szövegeket, szórakoztattuk a kupé lakosságát (ehe, he, hehe).
Akarattyán aztán becsomagoltuk magunkat kocsikba, én megpróbáltam navigálni a konvojt Farkas mellől... végül odataláltunk, nem?!
Aztán a rekkenő hőségben Beállás, létrakeresés, autókulcs-kalapálás, változáspróba, néhéhégy Szkanarell, változó minőségben és lelkesedéssel, egy kis levegővétel, aztán FurcsaPár, rettentő jó közönséggel és vastapssal :szipp:. Még egy kis lepakolás, megjelent némi feszültség is a levegőben, amit nem hiszem, h egyhamar fel fog oszlani, de reméljük, majd csak. Én egyelőre még nem érzem magamat érintve, csak a többieken keresztül. De úgy eléggé.

A nyaralás része többé -kevésbé élvezetes volt, egyedül azt nem értem még mindig, vajon miért kell hajnali 4ig zenét hallgatni, de ez legyen a legkevesebb. A ház király (és még csillog a frisseségtől), a társaság ugyan fáradt volt, és sokat ült csöndben (bár e szünetekben meg Farkas beszélt, h ne legyen néma a társaság, vagy én mondtam random baromságokat, amitől ugyancsak nem lett jobb :D).
Az emberek még mindig meglepődnek, ha felszabadultnak látnak. Azt hiszik, részeg vagyok. Lol. Lehet, h ezért nem szoktam kiengedni?
Hétfőn megérkezett Mr. Sarcastic két hölggyel, megkaptam többek között a természeti katasztrófa eposzi jelzőt, és ilyen erős ingert arra, h játékosan megüssek/szétkarmoljak valakit, már rég éreztem. A srácot kábé úhgy kell elképzelni, mint Lóma népe dicső vezetőjét, ha kimondana minden megjegyzést, ami az eszébe jut. Szórakoztató úgy társalogni, hogy minden válasz egy-egy burkolt vagy kevésbé bukolt beszólás, pláne egy félvadidegen emberrel. Nem baj, Farkas szerint azzal hozom össze az embereket, h közösen tudnak nevetni rajtam(vagy szivatni engem, kinek hogy tetszik).
Bohócok vagyunk és mind belehalunk (MEG FOGUNK HALNI!). Nem baj, a bohóc szabadon nézhet hülyének bárkit. És meg is mondhatja. Hhá!
Kaptam vicces 15-16 éves besorolást, meg még soha ennyiszer nem jegyezték meg, h 25 vagyok. Végülis, színész vagyok/leszek, kell mindenféle kort játszanom.

Jól éreztem magamat. Még úgy is, h furdalt a lelkiismeret, h nyilván miattam fújta le Drímőr az értékelést, mert későn kerestem vonatota tuti leérkezéshez (és valóban használhatatlan lettem volna, ezt azért mentségemre mondom). De így legalább maradhattam nézni Balatont, vihart autóból, és utazhattam villámló ablak mellett egy szinte üres vonaton.

Akkor vagyok egyensúlyban, ha egyedül utazom, és nem vagyok sem ideges, sem szomorú. Már majdnem.

rendrakás, pihenés.

Alvás, pihenés, ó, ó. Meg kell becsülnöm ezt a két órát, meg a ma éjszakát, amikor (optimális esetben) aludni fogok. Már csak a holnap van, és vége, vége. Utána lesz időm szociális életet élni, emberekkel találkozni, sőt, filmet nézni, olvasni, zenét találni, diplomamunkán őrlődni.

--

pánkot hallgatok, lefűrészeltszárú nadrágban (jó, félig levágott), emlegetett blogot olvasok és azon gondolkodom, h ugye az enyém nem? Namindegy, nem mintha igazán érdekelne. (erről meg egyenes asszociációs úton (áááá VESZTETTEM) szembe jutott, h Farkas keresi a rá vonatkozó dolgokat a blogokban, amiket olvas, ezért most meg is említem jól.)

Még mindig jó dolog vidékelni a társulattal, bármilyen nyűgös is egyben. (Még mindig? Ehe.)
Ez az az érzés, ami miatt emtétében is megéri szervezni - keveset alszunk, nyavajgunk pakoláskor, és úgy általában nyűglődünk olyan miatt, amit igazából élvezünk. Azt hiszem. És alvás után minden szebbnek tűnik.

Nna, leküldtek boltba, :hiszti, probléma, nyava..ly:

--

telefonok, bolt, telefon. Az a furcsa, hogy, bár előtte rettentő módon hisztizem, h neeeem, én telefooont neeem, közben semmi. Még csak le sem izzadtam meg semmi. Értitek? Jajj. Nem, ez nem jelenti azt, h szabad megbízni kapcsolattartónak. NEM SZABAD! Nem. Lelkiismeretfurdalásom van a halogatott hívások miatt. (És ezért vagyok ennyire allergiás más emberek hasonló akcióira, mert a saját szemből nehéz kivenni a gerendát, mert rövid a karom.)

Tudom, hogyan tudnék megőrülni.

Starlight

Muse-t is többet hallgathatnék. (Matthew Bellamy határozottan jól néz ki.)

look to the stars
let hope burn in your eyes
and we'll love
and we'll hope
and we'll die
all to no avail
all to no avail

valamikor lendületet kéne venni a hétvégéhez.

Futár

Volt egy gondolatmenetem az előbb a futárokról, mint archetípusról, nagyjából arra építve, h valamelyik tesztben a sakkbábuk közül futár lettem (és abból kiindulva, h van a futároscégnél pár jó hangú telefonosoperátor srác, akik néha a humoruknál vannak) - aztán megnéztem, és bástya lettem, ami már korántsem annyira érdekes. Főleg, mert nem is érzem magamat annak, sem a stabilitás, sem hatékonyság szempontjából.
viszont geek vagyok és volt egy karakterem, aki nem lett végül, és ő futár lett volna. És ez a sehova nem tartozunk, az utak a hazánk és mindenhol és seholsem fíling ismerős. Világok határán.

két haboscsoki, egy tejeskávé, egy karamelles-tejes tea után lassan stabilizálódtam, most azért jön még valami kapucsínóizé a gépből, meg a rendes rettenet-tea sem maradhat el. csoportosítgattam egy kicsit a zenéket a stone-on, leginkább azon az elven, h gyorsan válthassak 10 random szám között.

azért álmos vagyok, és már megint a blogban unatkozom, jó látványosan. majd még.



ez sem most volt... még pozőr keringőt, még.
--
és kéne Cranes

Túlélésre játszva

inkább nem is szólok emberekhez, de legalábbis nem nyilvánítok véleményt, mert egyrészt senki nem kíváncsi rá, másrészt meg túlreagálom. azt hiszem.

ezért jó a blog. mert mintha elmondanád, aztán ugye senkit nem érdekel, de nem is baj.

á.á.á.
helyzetjelentésünk a recepciós pultból.
help me, someone... anyone... heeeeelp me please...

--

komolyan mondom rég volt ilyen agy-gyilkos nap. már csetelek, amit rég nem. és és és mindjárt le akarok lépni, akarok, elszökni innen... messzire... nagyon.

és aztán próba lesz, meg elvben megbezséljük a leutazást, bár már elfogyott a lendület, h bármi normális megoldás születhessen. fontos ez nekem? tegnap este annak tűnt. ma délelőtt is. az idő kiszívta az erőt, tulajdonképpen lényegtelen az egész.

csokicsokicsoki

Valami versmondó versenyen voltam. Szurkoltam egy srácnak, hogy nyerje meg, aki határozottan a török-arab (?) srácra emlékeztetett valamelyik felvételimről meg a budaörsi darabból. aztán eszembe jutott, hogy én is mondhatnék verset, hiszen annyit megtanultam a felvételikre - hosszas gondolkodás után az "akarsz-e játszani"jutott eszembe, de az is elég töredékesen. mire eljutottam volna a fellépésig, még a zimzizim is beugrott, és jó eséllyel azt mondtam volna. mert az jó, mert az én vagyok.

aztán anyám kérdezte, h hányra megyek dolgozni, mert nyolc húsz van.

kéne kávét inni, majd valamikor enni valamit, felhívni kapolcsot, ilyesmik. a gyomrom az ürességtől és valami idegességtől is fáj - nem, ez nem nekem való. tegnap este még, kihasználva a lendületet, ímélben (!) leszúrtam Farkast (ahelyett, h mondjuk irl szóltam volna neki, de a problémakerülők ugye inkább megvárják, hátha megoldódik magától). azért remélem, h valami normális megoldást tudunk találni a leutazásra, mert morcosak leszünk, ha minden marad a régiben. néha azért nem ártana megbeszélni legalább a gyakorlati dolgokat.

vagy csak megint túl sokat várok az emberektől? simán lehet. ebben az esetben most iszom egy tejeskávét :)

Integra, D, noise

ha feleennyire. minden anime női karakter közül ő áll hozzám legközelebb. nem, nem jut eszembe más. női karakter volt még a witchhunterrobinban, ő is jó, de én nem vagyok robin. akkor már inkább a meghalós FBI csaj a death note-ból. vagy a vámpírvadász csaj a vampire hunter D -ből, akinek D a sírjára rak egy rózsát (:ohh:).
(jut eszembe, ezt megint meg kéne nézni... pozőrségi faktorja hatalmas, és szvsz van pár ismerősöm, aki nem látta. pontpont. )
nem animéből meg természetesen nikita, a sorozatból. de ezt ki nem tudja :D

na, most kaptam hívást holnap estére, jahajj, próba után, meg fogunk halni, meg fogunk halni.



japánokról jut eszembe. merzbow. néhány perc után egyszer csak átkapcsol az ember agya és élvezi. (hallgattam én egy időben brighter death now-t is, végig teljes albumot egyszerre, tudom, miről beszélek.)
kaotikus poszt lett ebből.

Your result for Which Changeling Are You?...

The Courtless

"We only have ourselves."

My mother killed her little son,
My father smiled when I was gone,
My sister loved me best of all;
She buried the family one and all.

Once there was a girl, who had no father or mother. All alone in a shack at the end of the village dwelt her godmother, a wicked and cruel woman, yet with just an ounce of heart. This woman wasn’t really a woman, but a disturbed Fae who made her keep amongst the living by spinning, weaving and sewing. The old woman took the miserable child in and put her to work on the loom.

So the years went by and the child eventually mastered the spindle, with it she drew fine lines of thread strong as wire. You had to get it right; else old mother Fay would cut off a finger as a lesson. The girl lost many fingers, but her thread was powerful and she fashioned replacements soon enough.

Eventually she also mastered the shuttle even when her fingers were slick with blood. She had to get it right; else old mother Fay would rip her hair out and make her weave a tapestry from it. Many tapestries later, the girl mastered both arts, and fashioned herself the most beautiful head of hair.

Eventually, she mastered the needle, and hardly noticed when she stitched through her finger tips. You had to get it right, or the old mother Fay would leave you with open seams. Many stitches and many cuts later, the pincushion girl was the most beautiful in the land and also the cleverest.

But she didn’t remain a docile creature, and she was slowly becoming her own master. One day, she would need to be rid of the old tyrant of a creature. The old mother Fay had taken to sleeping at all hours of the day, but try as she may the maiden couldn’t bring herself to challenge her.

One day as she was spinning, the solution came to her.

“Spindle, my spindle, haste thee away,And here to my house bring the woodsman I pray.”

The spindle sprang out of her hand, out the door and she saw it dancing merrily in the country, drawing a golden thread behind it. Before long it vanished from sight so she took the weaver’s shuttle in her hand, sat down to her loom and began to weave. Soon she began singing another song.

“Shuttle, my shuttle, weave well this day,

And guide the woodsman to me, I pray.”

Immediately the shuttle sprang away and out the door. Before the threshold, it began to weave a tapestry which was more beautiful than the eyes of man had ever yet beheld. Lilies and roses blossomed on both sides and on the golden ground in the centre, green branches ascended, where all kinds of creatures frolicked. In the leaves, brightly colored birds sat, lacking nothing but song. As she held the needle in hand, she sang another song.

“Needle, my needle, sharp-pointed and fine,Prepare a crime to anger this woodsman of mine.”

The needle leapt out of her fingers and flew everywhere quick as lightning. It threw down the flowers, it turned over the pots, the windows were broken and the door was knocked open. The maiden took herself and began to unstitch the seams that held her together. Very timely were her arts for the woodsman gasped in awe outside, but in dismay when he entered the threshold.

“Who has done this to thee!” She pointed a severed limb at the door to the cellar where the treacherous lazy mother Fay slept.

Old mother Fay, was quite surprised when an axe split her head from her shoulders.

Courtless are a mixture of this and that. They were isolated from the other changelings, so they had to improvise and find what worked for them. Many were abandoned and many more had no choice in their time in the realm of Faerie. They learned incomplete lessons in Pride, Avarice, Wrath and Desire, as such their body reflects this. Many are as incomplete or replaced with parts not entirely human or fae.

Courtless are like mannequin or dolls, covered in stitches. This is alright as each line or scar is a reminder for what happened and how they fixed that problem.

They found it difficult to escape the lands of the Fae because they didn’t know better. They thought the realm of Fae was all there was. To escape they had to dream of normalcy, they had to dream of something besides sick humor and pain. They had to overcome what they thought was their lives, dream of something better. As such, they were born into the impossible; which is why, coming to reality was possible.

Look back on the tale of the wooden boy – who only wanted to be real. He knew no better, he knew not what was evil and not what was good. He was a fool, but a lucky and crafty fool. He knows better now.

Take Which Changeling Are You? at HelloQuizzy

play dead

Thinking hurts and thoughts don't rhyme
To those of us who've never tried
To find a face behind our lipstick smiles
And as our pretty faces die
Our broken hearts will wonder why
The make-up just won't hide the scars of time

Mielőtt túlságosan beleélném magam a panaszkodásba, emlékztetnem kell magamat, h én ezt élvezem. Hogy minden este próba éjszakába nyúlóan lassan, hogy emiatt nem alszom eleget és fáradt vagyok minden nap.
Jó, igazából az a fele már nem olyan bejövős, amikor este 11kor szól az anyám, h ugyan, mosogassak már el, mert nem vagyok egész nap otthon, meg amikor úgy kalkulálnak bele dolgokba, h meg sem kérdeznek róla, de ez... nos, ez csak a szokásos. Még a végén lehet, h hétfőn nem kell hazaérnem reggelre, mert apám ki tud venni egy napot. Még a végén elhiszem, h kedvelnek, és nem csak akkor, amikor épp nincs más. Bár ez utóbbiról azért nem vagyok meggyőződve.

Illúziókat kezdek szőni, h élhetővé tegyem a létezést.

Bakancslista?

Sparrow blogjáról. Kár, h igazából... na mindegy, ezek olyan változó dolgok, kivéve.

1. Szeretnék egy filmet, aminek legalábbis az ötlete tőlem származik, de az lenne a legjobb, ha képes lennék megírni a forgatókönyvet. (ugyan folyamatban, de minél több, annál jobb, hátha egyszer elégedett leszek.)
2. Szeretnék egy, a fentihez hasonló film főszereplője lenni.
3. Szeretnék nyomtatásban megjelenni.
4. Utazni, Oroszország, Csernobil, Tádzsikisztán, Japán, Brazília, Hold és az Antarktisz.
5. Megnézni a kihalt városokat, amikről Alyr blogján olvastam. Esetleg egy ilyenben forgatni filmet.
5. Hegyet mászni, bár sajnos tériszonyos vagyok :P
6. Duettet énekelni Annekével a Gatheringből. Vagy Gatheringen kívülről.
7. Fellépni zenekarral a Gyárban.
8. Fellépni valamelyik külföldi fesztiválon, társulattal vagy zenekarral.
9. Egy világhírűvé váló számítógépes játék készítésében részt venni, akár, mint hang, vagy karakter az átvezető kisfilmekben.
10. Koncerten stagedivingolni, lehetőleg fellépőként.
11. ha már itt tartunk, extrém gót-rock-ipari együtteses performanszot, színpadi sóval, klippel, promóképekkel megminden.
12. Alacsony költségvetésű európai (esetleg ázsiai, amerikai és afrikai) körtúrát többedmagammal.
13. kitalálni, berendezni egy egyetemistabarát dark és rpg-s szórakozóhelyet.
14. legalább egy D10 (?) számot összerakni rendesen :D
15. színpadról lázadást kirobantani (muhaha), de legalábbis beszólni az gonoszoknak, és úgy, h tétje van a adolgonak.
16. színpadon, előadás alatt megcsókolni azt, akit szeretek (a takarás is számít)
17. katasztrófa-helyzetben megfontolt (hehe) cselekvéssel megmenteni pár embert - az összeset, akik körülöttem vannak, lehetőleg.
18. elénekelni a Carmina Buranát kórusban.
19. meg még egy csomó hasonló jellegű hülyeség, de eddig jutottam. máskor mást mondanék,most kimaradt az ügynökösködés és kommandózás, meg az űrhajózás, illetve egy adag olyan dolog, ami nem publikus.

oké, írjatok ilyesmit ti is, ott a túloldalon.

Szép csöndesen. Elalszom itt a pultban.

Kezdem összerakni magamat, bár roppant nehéz volt felkelni, mindig nehezebb a következő napon a reggel, mint a kevés alvás után. Meg néha látom a családomat, ez is furcsa - a tábor óta tényleg elég kevés időt töltöttem otthon, úgyhogy szokatlan (merészség, igaz nem érheti ízlését semmi vád.)
A fáradtságos próbák legviccesebb folyomány az állandóan becsúszó idézetek.

--
naaa, azért a tavalyi rendi koncepció határozottan nem toldozgatás volt. legalábbis részemről nem, én úgy éreztem, egy ötletből dolgoztuk ki a dolgot, nem pedig módosítgattunk egy létező és működő rendszert. az idei volt egy kevéssé sikerült módosítás.
A csapatokra osztott tábori koncepciót meg a cserkészektől loptam, ahogy a keretjátékra és egyéb programokra is onnan veszem a mintát, több-kevesebb sikerrel. (Tábortűz több, a többi kevesebb.)
/önigazolás off.

Rajaton-Butterfly

Patiszon blogja juttatta eszembe, meg a szorospataki tábort. Az emtété az a hely, ahol az emberek táncolni kezdenek, ha olyanjuk van.

I want to stand in the eye of a storm
I want to get struck by lightning
I want our house to be set on fire
For us to walk without shelter

Napok óta esténként ezt és ilyesmit kapok hazafelé menet - most már lassan ideje, h megengedjem magamnak, h valami nagyobb részesének érezzem magam. Még sajnos nem konkrét, és talán sose nem lesz annyira az, mint a magánélet, hiszen, de ugye illúziók kellenek. Valóban építeni szeretnék.

Megint sokat gondolkodtam azon a hazafele vezető félálomban, leginkább azon, és az asszociációs hozadékain annak, amit Rókalány mondott a textilmúzeum ajtajában. Hogy valóban olyan nehéz megtalálni a kellő szeretet-mennyiséget, amivel az ember elél boldogan, vagy csak arról van szó, h az ember megválogatná, kitől és hogyan kapja, és adja.
És még mindig félek, hogy nincs rám ott igazán szükség. Az emtétében az a jó, hogy most spec úgy érzem, tudok emberi és "feladati" szinten fontos lenni, segíteni. Hogy néha jó, ha ott vagyok, és megkrdezem, és meghallgatom, és ezt visszakapom. Főnixben ez olyan esetleges. (Méregeti a köteleket: talán, talán.)

Ami minden depressziótól függetlenül bvégre változás, az az, hogy most okos szeretnék lenni, produktív és kreatív, tanulni és alkotni szeretnék.

Jajanyám, már megint egy lelkizős post. Okát is tudja, miért. Megyek és elbeszélem a kedves családjának.

Szkanarel-t egyszer adtuk elő és húztuk, és jó volt, de jó lenne még, mert kábé csak a karaktert felejtettem ki a dajkából. Utána parti alapvetően jól sikerült, a meglepetés kellő erővel sújtotta a földre Piroskát, a srácok zseniálisak voltak, még táncoltunk is. Csak ugye a háló nem volt elég sűrű ahhoz, h mindig fenntartson. Meg hiányzott az a beszélgetés, ami a magamfajta elcseszett introvertált lényeknek létszükséglet.

No, összekapom magamat, szöveget tanulok, megyek pakolni, ilyesmik.

Vnv Nation. Fearless

I'm not afraid. I'm not afraid.
I am not alone. I am not afraid. I am not unhappy.
These are the words I say to myself everyday.
I am not alone. I am not afraid. I am not unhappy. I'm not afraid.

elmondom párszor és jó lesz. hátha elhiszem.

Méregetem a köteleket meg a teherbírásukat, igen, ezek jó kötelek, csak ne felejtsek belékapaszkodni; ezekkel egy irányba haladok, tehát nem ártana, ha megbíznék bennük, csak már nem megy. Még. Nem egészen. Örülök, hogy a következetesség álcáját is feladtam magammal szemben.

Na, ma mosolyogni kell, mert az jó. És megvárni, amíg elmúlik.

Max Payne

The past is a gaping hole... hádeihajj.
a nagy unalomba ez most azért felvidított.

este próba, addig már csak pár óra. másfél óra múlva indulhatok. addig.
--

megírtam a tábori értékelést. fura. hat perc és lelépek.

No, anyám megint rákérdezett, mikor költözöm el. erre én is kíváncsi vagyok, azonnal, mihelyt va biztos munkám és lakótárs(ak) albérlettel. Egyedül nem mernék lakni, a tegnapi FemmeFatale féle csuklyás sztorinak az említése is azt eredményezte, h nem mertem nyugodtan aludni (VESZTETTEM!).
Nem tudom, mikor írom a meg a diplomámat, nem tudom, mikor államvizsgázom, nem tudom, miből fogok élni és nem tudom, h kivel és hol. Nem tudom, h valaha színész leszek-e és, h valaha bármi magam számára is maradandóan értékeset fogok-e alkotni. Van ugyan célja az életemnek, de mostanában könnyebb azzal vígasztalni magamat, h úgyis meghalok végül, függetlenül a szakaszoktól és pontoktól.
Nem, ez most csak tényszerű megállapítás.

Mert, ha már úgy jövök haza, hogy a szavak csak nem hagyják abba a fejemben, és vérlepke sincsen itthon, akkor csak legyen már meg a mai sokadik bejegyzés. Úgyis elfogy majd a lendület, és találok magamnak értelmes elfoglaltságot (ááááá, VESZTETTEM!!!!!), most a tábor alatti kiesést (istenem hagyjam már abba a magyarázkodást).
Próbát valóban jobban élveztem, mint a tegnapit, lassan visszatérek az időbe meg a térbe. Holnapra viszek próbaruhát is, mert... mert az jót tesz. Mert akkor nem ebben a rettenet-irodai szerelésben vagyok, amitől már kedden rosszul voltam. Pánknak, gótpánknak volna lenni jó, nem corporatenek, legyen ez bármennyire is romantikus.

Jó úton járok. Izé. Úton járok, valahova, megint messze, el tudtam indulni, és ennek örülök. Álmomban mindig jobbra kellett fordulnom, folyton szűkülő (szűkölő) kanyarokban. Sejtem, hogy miket/kiket keresek, egy részük a környezetemben van, egy részük fantom, a többit meg csak remélni tudom. Azt, h éppen mi micsoda... hát... próba-szerencse.
Azt határozottan állítom (ebben az időszakaszban), hogy baromira nem bánom az elmúlt pár hónapot. Ez vagyok és annyi. Nyilván nem fájdalommentes élvezet pofonrúgni önmagunkat, de, ha ez kell ahhoz, h előrébbjussak... meg amúgy is.
Asszem elfelejtettem a tanulságot, de így van ez a pillanatnyi megnyilvánulásokban.

ez a karamel ízű feketetea egész jó, ha kellő mennyiségű cukrot rakunk bele - jelen esetben ez 9 darab barnacukrot jelent, mert ezek kevésbé édesek, mint a fehérek. A tea aljára nagyon jó lett a dolog, némi tej, és most így a laptop előtt jó.
Csak ne lenne ez az agyhalál és dögvész, amit a tétlenkedés okoz, ó, ó.

Ebédnél leült velem szemben egy csaj, beszélgetni (!). Omg. Vajon mi veszi rá ilyenekre az embereket? Vagy ez is olyan, h megmondta neki a Tanárúrja, h menjél, és állj szóba emberekkel kaja közben? Vagy ez nekem szóló égi jel, hogy nézdmár, mások így csinálják, le se szarják, h az emberek agyára mennek a ragaszkodásukkal.

Tulajdonképpen már várom az esti próbát, és ez jó.

Na, ez az a pillanat, amikor elolvastam a Gunnerkrigg Court eddigi részeit, megint elfáradtam Ázsiától (amúgy már Vietnámnál tartok), senki nem blogol a környékemen eleget, és a fórum sem pörög. Csak néha szól a telefon, és képtelen lennék írni, pedig én ott tartok, el kellene jutni addig, hogy leugorjon a nő a párkányról, utolsó mondat legyen, és végre.

A tábor ráébresztett, hogy nem vagyok magányos kreatív, kell a másik oldal, aki legalább meghallgat, de méginkább az, akivel összepörgetjük az ötleteket. Üdítő dolog leszarozni egymás vagy saját magunk ötleteit, és mondani a jobbnak tartott dolgokat szemrebbenés nélkül. Állítom, csak a megvalósítás hiányzott. Mert nem jó ötletemberekre bízni szervezést, még akkor sem, ha a szervezésre is rápörögnek, és kitalálják, mi lenne jó. Mert nem ügyelnek arra, hogy mindez működjön is. Legalábbis én ezt érzem magam részéről hibának: hiába az ötlet, ha arra várok, hogy majd más megvalósítja.

aprpó, ötlet, karaktert kéne kitalálni a kápolna éjére. Alakul egy koncepció, amit kihívás lesz játszani. az meg méginkább, h játszható is legyen, ne csak érdekes. meglátom.

Narcotic

tatta tatta tatta ta
tara ratta tatta ta
tara ratta tatta ta
tara ra tatta tat-ta

I don't mind
I think so
I will let you go

Nem, nem ez volt ma reggel az első szám - annak a ritmusában tegnap este vigyorogtam a ház mögötti udvarban gyökerező fákra (lááááááv brídz szuiszájd) - véletlenül talált el felfelejövet a metróból.
A kirobbanó tánca utolsó nap hajnalban, nulladik napon a leutazásban bontott ritmus Vashölggyel, meg úgy minden, amit magához kötött ez a szám.
Bármilyen is volt a tábor, bármennyire meg sem közelítette az előzetes elvárásaimat és terveimet (amiknek a megvalósításában végül alig segédkeztem, mert a) vártam, h a főszervező hajtsa a tervei szerint az összes projektet, b) fontosabb volt a főnixvizsga, c) egyéb nemkívánt törlendő), utólag (!) jobb élmény volt, mint a tavalyi, bár Szorospatakot még nem közelítette meg. (Jellemző, számomra eddig Szorospatak volt a legmeghatározóbb tábor.)

Viszont nem sikerül felmásznom a gödör falán, néha már majdnem, de nem. Kicsit idegennek érzem most magam a világban (jobban belegondolva, az a fura, h volt időszak, amikor nem voltam ezzel így ^_^). Remélem, a napi rendszerességű próba majd visszakísér, de jelenleg még inkább megyek busszal haza magamban, mint vitetem magamat kocsival.

Ha ma is ilyen eseménydús lesz a nap, akkor továbbszpemmelem ablogomat értelmetlen bejegyzésekkel.

awwwww

http://www.gunnerkrigg.com/archive_page.php?comicID=236

azt hiszem, Kat-tel tudok leginkább azonosulni (sosem a főszereplővel, sosem.) és még ez is annyira jellemző.

jó ez a képregény, vicces, h olvasom.

---

perceken belül lelépek próbálni, nem tudom a szöveget megminden, és amúgyis.
de nagyon nem szeretném vissza a tábor előtti időszakot, mert szép sétálni órákat az alkonyatban meg elszívni az utolsó szálakat a még bankett előtt vett dobozból, de innen nézve marhára depressziósnak tűnik. Eleget romboltam.

Örökké nem eshet

Még a táborban is sütött néha a nap.

Rettenet-teát iszom, ami tényleg rossz, kevés cukor, sok víz-íz. Vagyis, most érzem csak, az aljára maradt a cukor, most már jó. Tényleg. Az alvás még hiánycikk errefelé, bár már fél10kor ágyban voltam - és az mennyire, mennyir. A boldogság kiemelt pillanatai, amikor eltávolodik az a izé, amivel körbeveszem magamat és a piramis alja lép előtérbe. Piramis...
nem véletlenül, én tényleg Rend jellemű vagyok, még akkor is, ha fizikálisan nem jelenik meg ebből semmi.

Azt álmodtam, h buliba belépőként osztottak karakterlapot, és Szetitát kaptam. Ó, igen, rend és vallás, saját értelmezésben. Kell a pihentető szerepjáték. Nikinek mesélnék még, mert a végére kialakult a koncepcióm nekem is, nagy kutyával és bemesélt ismerőssel (ez utóbbi szórakoztató nagyon).

Az utolsó esti ABC-s szappanopera elmesélve is nagyon vicces, teszteltem a kódnevekkel idebent.

Lassan kreatív lehetek talán, csak kár, h azóta új filmötletünk támadt Vashölggyel.

Végignézegettem az eddig felkerült képeket, de mintha ott se lettem volna a táborban, csak egy-két fél darabom szerepel elvétve. Szipp. Úgy tűnik, sem fotogén sem jó nő, sem jó fej nem vagyok :D Pedig kíváncsi lettem volna, hogyan sikerült a szél jelmezem.

update: de, már találtam képet, bár ne tettem volna. erről nem fogok többet írni, de az önképem azért romokban van :nevetgél, mint akinek nincsen:

Szombaton fél8kor fellépünk Veresegyházán. Megpróbálom nem utálni előre.

Még mindig furcsa itthon lenni. De legalább nem kell kimennem a temetőbe ahhoz, h egyedül lehessek - tábori gótság csúcspontja volt utolsó előtti nap, amikor ráébredtem, hogy képtelen vagyok arra a feladatra, h lehallgassak egy dalt és megtanuljam estig, meg szöveget írjak hozzá, és kimentem a tábor mögötti temetőbe Diary of Dreams-et hallgatni. Nem, nem voltam feketében, Nido szoknyája szép szöldes-kékes volt.

Aludni akarok, de most nem szabad, mert azt este kell, és addig sok idő van még hátra.

Fáj a szívem és csak sejtem, h miért.

Mielőtt bármit

1. Vesztettem. De ti is. :Muhaha:

2. Rettenetesen fáradt vagyok, és nem tudom kipihenni magamat Kapolcsig.

3. Maga mindig ilyen búvalb*szott? Nem. Akkor bipoláris (nem pontos idézet).

A fáradtságtól kissé a sírógörcs kerülget, vagy nem is tudom, de azért most jó. Itthon lenni, ülni a gép és blogfelület előtt, mint rengetegszer eddig, és leírni azt, amit eddig fogalmazgattam.

Bármilyen kimerítő és agyzsibbasztó volt a tábor, a textilgyárban rögtön éreztem, h nekem ez jó volt. Jobb volt.
Szar volt látni Rókalányt ilyen kimerülten, amint kábé azt teszi, mint én a táborban (pakol mások helyett szívességből, miközben a többség magasról tesz rá), és nem esett jól az a feszültség sem, ami sugárzik a helyzetből és az emberekből. És nem is értettem semmit, ami folyik körülöttem.
Komának meg FemmeFatalenak örültem, h elrángattak, mert aklimatizálódás meg minden, csak épp a tempót meg az életérzést aludtám át. Meg majdnem elbőgtem magam a filmen, ami roppant gáz. Nyjajj.

Táborról: csak egyszer üvöltöttünk egymással majdnem a tábor közepén, ez pozitív, nagyon jó volt, hogy felváltva omlottunk össze és tartottuk egymásban a lelket, hogy nem minden este bőgtem a táboron kívül, hogy végre beszéltem pár emberrel, akivel eddig keveset, hogy bemartinizve nevettünk a szappanoperán, ami utolsó este ment, mert a világ is nevet rajtunk (és annak, hogy nem setem pánikba, amikor Nyüfi el akart rohanni, amikor megmozdult a bokor.)

No, elolvasom az íméleket, aztán majd csak.

Mert a következetességet következetesen felrgom.
Jelentem, leszedtem a sufniból a kissátrat, úgyhogy tuti lez, de még az is lehet, h kettő lesz. És már igazán be kéne fejeznem a pakolást.

Mielőtt végleg elmegyek... kapsz egy postot tőlem...
uhh.
Naszóval. Mert már minek azon aggódni, hogy kicsúszom az időből, minek aggódni, minek. Minek. Minek.

Talán mégsem vagyok olyan jól, mint szeretném. Valami iszonyatosan tüskés vagyok, mint aki most ért vissza a Sövényből. Kíváncsi vagyok, mi lesz a táborban. (És, persze, rettegek kellőképpen, csak nem gondolok rá.)

A Kapolcsos megbeszélés a kellő belső zökkenőkkel rendben lement, .... öööö... kellő zökkenők? Már nem tudom, az számít e zökkenőnek, amikor rettenet cinikusnak próbálok hatni (legalább valóban sikerülne, könyörgöm.), vagy amikor valóban megindul kommunikáció két ember között. Ez igazából szép dolog, mert érzem az áramlatot meg minden, aztán egyszer csak falak vannak (és most már én is emelek, haha), amikor az ember szemén belül ereszkedik le a vasfüggöny. A kimondatlan "mindent tudunk" érzés, a csajok között meg zseniális.
Jajj, de nagyon jó is annak lenni, aki nem az előadóra figyel a hátsó sorban. Azt hiszem, visszaállt a világ rendje, teszteltem, működött. Nem is bnagyon lehet máshogy reagálni, mint hárítással. Mint nevetéssel. (röhigcsél?)

Farkas meg még mindig nem találta meg a blogomat, pedig saját állítása szerint még rá is keresett - ehe. Mert az iwiw, mint olyan, nem elég? Vagy az ímélcímem? (Csekkolom a keresőszavait :D ) Eh, lúzer... (azér' majd integessen virtuálisan, ha sikerült, mert akkor gratulálok :P (és nevetek, de most már őszintén)).

Szasztok, tábor.
L

Amúgy meg olyanok történtek velem tegnap, hogy elmentem Vashölgy énekóráját megnézni, és nagyon tetszett, mind az amit a hölgy művelt, mind meg a tanárja. És asszem majd felhívom tábor után időegyeztetésileg. Utána megnéztem a LastManStand próbát, és az ott elhangzott morisons2 buli emlegetésére kitaláltuk, h amennyiben 9re visszaérünk, miután leadom a szövegkönyvet, akkor bulizunk. 9 után pár perccel siettünk el a biztonságiőr mellett, lélegzet kifúj, bent vagyunk. Gyors átöltözés (túrtam tegnap ruhát, gyorsan fel is vettem, mert nem tábori darab), smink - hm, szvsz még nem sminkeltem együtt Vashölggyel, pláne nem buliban...

Egy adak ld50es ember, b52 koktél, aztán karaoke, ahol sikerült csak férfiénekesek számait megerőszakolnom, de miről szól ez a műfaj, ha nem erről. Bár azt mondták, h nem volt rossz - viszont Korovjov határozottan jobban énekel, és jó volt berántani a U2 számba, még úgy is, h instruált közben. Sőt, talán azért.

Aztán lassan eltűnt mellőlem mindenki (ez így szokott lenni), mire észbekaptam, hogy haza kéne menni. És rájöttem, h még mindig rettenetese emberfüggő vagyok. Így megy ez.

Luxus

Azt hiszem, életem első valóban nem szükséges tárgyát szereztem be (leszámítva esetleg a mindenféle színesceruzákat és egyebeket ápiszból). Odáig meg visszavagyok az mp3 lejátszómtól. Gyönyörűszépséges fekete, szép kék betűkkel, ha éppen olyanja van. Web 2.0ásan lekerekített formák, dizájnosan szimmetrikus, és funkciós karikák. No, meg kicsi.
Ami hiányzik, az a csiptető róla; most nézem, lehet külön rendelni hozzá mindenféle jóságot, amit tuti kreatív terméktervező tervezett, mert csuklópánt, kulcstartó, meg egyéb mittoménmikként használható. Ha megvesszük hozzá a cuccot, amitől meg még ez a terméktervező marketingszemléletű is lett azonnal.
Máris kúlnak érzem magam, és van filmzenéje az életemnek.

Your result for The Snob Test...

The Art Snob

Congrats, snobby! You scored ###%!

Look at you. You're wearing black, aren't you? Is that Red Jumpsuit Apparatus or Tegan and Sara playing in the background? You are likely very creative, and you don't really care what other people think. Your snobbiness comes from deep inside of your bruised and broken heart, where you just know you are cooler and more talented than all those Abercrombie wearing fools. You sneer at pop culture and probably haven't tuned in to MTV in quite some time. Good for you! You really do want to be the minority, and doggonit, you are!

Take The Snob Test at HelloQuizzy

este

Huh, ez a nap is szép kör volt. X feltámadt, rajtam keresztül tépi le a fejét a hozzámszólóknak. Álomban élni, álomban írni sem utolsó, mer nincs erőm, nincs erőm. mert már csak aludni kéne.
Nem tudom, kire és mire, de tudom, kikre vagyok dühös, csak épp a miértet nem értem. Általános minden, ez is. Máskor, más időkben nem számítanának ezek, mind csak apróság, tényleg.
De legalább nem mondom, jól vagyok. A létráját persze b.m., de ez igazából csak formaság, nem számít. Nem tudom, hol vannak a Fontos Dolgok, meg a Micimackók, most igazából azt az egyet tartom igazán szomorúnak (az etiópiaikon meg a az ostoba embereken túl), hogy még mindig nem érkezett meg az mp3 lejátszóm. Tárgyak.
Az emberek egyik fele dühít, a másik fele életben tart, a harmadik fele nem érdekel. A kategóriák, de főleg az első kettő, olyan könnyen keverednek, csúsznak át egymásba, hogy néha nem bírom követni.
(I don't wanna be... be anymore... )
ugye? azt hiszem, mostanában nem elfojtani akarom az indulataimat, hanem ráülni a frenzyre, és használni. (Vashölgy, megyünk a Sabbatba? :)= )

közben a zene leszivárgott a lelkemig.

Notehát, akkor most úgy tűnik, viszünk mindent Kapolcsra. Csak ne nekem kéne letárgyalnom. Amúgy nem Kapolcsra, hanem Taljándöröngdre vagy miaszösz. Sebaj. Soha többet nem vállalok szervezést - pontosabban, ezt a telefonáló izélgetést nem.Nem. Soha. Megmaradok kratívnak, hátha az önmagában megy valamennyire.
De egy dolog azért tiszázódott, asszem, és ez tulajdonképpen jó.

Lehet, h a sampontól vagyok rosszul? Reggel, hajmosás közben azt vettem észre, h vegyszerízű a szám... azóta ez megszűnt, viszont folyamatosan kavarog a gyomrom.
Nyilván nem a tábor és kapolcs, nem, nem.
Mintha a táborról álmodtam volna.

Tegnap ... eső esett, vihar volt, jó volt beszélgetni a gyros mellett, keretjáték helyett, most annyira nincs erőm semmire. Pedig a táborral kapcsolatban csak kreatívnak kell lenni... kapolcsot tekintve meg hülye vagyok, h vállaltam szervezést. Nem érkezett még meg az mp3 lejátszó :zokog:
már megint depressziós vagyok. tábort akarok, lila eget, földszagot és bolond embereket magam köré.

Most egy pillanatra elkapott az ötlet, hogy azonnal rádobok egy mélt: "hé, ne deppelj már a szomszédban, nem jössz el mondjuk moziba?" aztán rájöttem, h 1. nincs ötletem filmre, és amúgy is sokat néztem mostanában 2. nincs időm semmire, ha van, akkor pakolok és vásárlok táborra 3. ööö... ennyire azért nem vagyok szociális.
De egy pillanatra jó ötletnek tűnt.

Ez meg nagyon.

derült égből kapolcs

hát ez jó. most derítettük ki, h megy a főnix kapolcsra- de, h mivel, meg miként, arról nem értesítettek, ahogy magáról a tényről is csak a honlapról szereztünk tudomást. én megyek el 11 napra táborba közben, de most szervezhetek itt is. mennyire jó lett volna ezt két hete megtudni...

Húwazze, az első mondat, ami megfogalmazódott a fejemben, egy másik blogról csorgott volna át. Egy másik blog hetekkel korábbi bejegyzéséből - még abban sem vagyok biztos, h ugyanebben a kontextusban, meg a bejegyzés többi részét se tudom, de biztos vagyok a szóhasználatban.
Jól van, már nem csak gesztusokat lopok. (A múltkor pl. majdnem kiharaptam a rágót a papírjából, mert azt már néztem, h milyen kúl - csak azért vettem észre magam mozdulat közben, mert azért a papír meg undorító.)

Mindenesetre nem lehet üresben ülni sokáig. Nem tudom, a hiány szól-e vagy a tettvágy feszít, de azért megint írtam. Fél sort ^^.

In Bruges, pipa. Akkor most egy kicsit nem nézek filmeket...

jé, itt balra francia nevű vámpírok plotja skiccelve. Tipikusan az a projekt, amiről nem tudom, hol tart, és egyáltalán, csak én maradtam le, vagy nem.

Ja, tudom már, mi a baj a lámpával. Tériszonyos vagyok.

Tegnap este megnéztem a Bad Guy c. koreai filmet (miközben beszerzés alatt áll a In Bruges, az azt hiszem, ma kerül sorra).Azt hiszem, szeretem tudni az indítékokat, motivációkat, és elég filmenként egy olyan szereplő, aki nem feltétlenül azonnal logikusan értelmezhetően cselekszik. A filmmel csak az a bajom, h nem bírtam követni az amúgy nem annyira központi eseményeket. (Úgy értem, ebben a filmben egészen másodlagos a ki-mivel-mit csinál szál, csak vázként szolgál a karakterekben végbemenő... ööö... változásra? vagy arra, hogy nézzük ahogy néznek?) De azért az határozottan zavar, hogy sem a kiinduló cselekvés, sem pedig a válasz-esemény nem tiszta. Az elsőre magyarázatot adhatna a főszereplő jelleme (múltja, gondolatai, ilyesmi), de ez tipikusan az a fajta film, ahol ezt sem mutatják meg. Csak azt tudni, hogy mindenkivel történtek dolgok a film kezdetéig, a főszereplő férfival nyilván sok minden, (a főszereplő csajjal lényegében semmi), meg vannak kialakult viszonyok bizonyos szereplők között, meg a világ között - de a filmben minderre csak utalások vannak. Nagyjából a képek, illetve az egészen általános szituációk maradnak meg, amiket muszáj kiegészíteni hozott anyagból. Nem rágnak a szánkba semmit.
Amolyan mesei történetszövés, túl sok meglepetés nincsen benne, szinte elvárható a végkifejlet, a lezajló talán-változások (azért talán, mert nincs mihez képest viszonyítani).

Rég láttam ennyire nem történet vagy világ centrikus filmet. (Hm, mondjuk a Wonderful World? )

Lehetett nézni, szép volt, meg minden, hagyott is nyomot bennem, de katarzissal azért nem járt. (A belső logikáját kábé a Csongor és Tündéhez hasonlítottam folyamatosan, számomra kábé ennyire volt magától értetődő a plot :DD)

(olvasgatom okos emberek kritikáit is, hogy tudjam, miről szólt "igazából" (muhaha))

Korábbi nyarak, esték, kék esték, várakozás a hűvösre, és a semmi ágán... ül... nem.

Azért vannak az emberek, hogy megtartsák egymást. (Meg, hogy lelökdössék egymást a kötelekről, de az a másik oldal.)

Buliztunk egyet a morrisons2-ben Tünccel, Vashölggyel, RGB-vel meg a vőlegényével. Énekeltem és ittam zombit, ugráltam zenékre, aztán Tünc übervámpír lakásábanvészeltük át az éjszakát. Az egy zseniális lakás.
Délután összenéztük egymást a zenekarral, kiderült, ismerek onnan párat. Érdekes lesz, majd kiderül, mi sül ki belőle.

De geek vagyok :muhaha:

jahajj, elolvastam az eltárs beszámolóját Kaposvárról, és olyan, de olyan vágy ébredt bennem, h csináljam énis, hogy megint küzdjek szereppel, hogy keressem a hasonlóságokat és meggyűlöljem megminden... no persze, ezt még kéne jolánnal is - csak egyedül nem megy. Én önmagamban nem vagyok színész, nézők kellenek, rendező kell, aki velem foglalkozik. (Király, ha minden igaz, úgyis kell futni még kört, és hátha mostmár nem lesznek így súlyozva a jelenetek.)
Amúgy lassan, de gyógyulóban vagyok. A torkommal ugyan vicces lesz karaokézni, de majd.

lol.
tegnapi beszélgetésen egy momentumán fellelkesülve elkezdtem nézegetni mindenféle leírásokat a csillagjegyekről, ilyesmi - találtam ilyen kiszámítós dolgokat, h megmondja amelyik bolygó éppen merre van. Nos, ez alapján nem is Ikrek, hanem Bika vagyok :DD vagyis az egyik alapján. No, próbálom átírni a karakterlapomat ennek megfelelően.

Az állatöv második jele. Uralkodója a Vénusz. A Nap április 21-tol május 21-ig halad a Bika jelében. Eleme a föld és a szilárd kereszthez tartozik. A föld elem a szilárd minoséggel párosulva a Bikát a legragaszkodóbb, legkitartóbb, legtürelmesebb, legálhatatosabb és legmateriálisabb jellé teszi. A természetben minden virágba borul, a föld teljes pompájában van. Minden törekvés mögött az élet fenntartásátm az önreprodukciót találjuk. A teremtés gyönyörködik önmagában. " És Isten látta, hogy mindez jó.
...
A Bika nyugodt, higgadt, kitartó.
...
Ez a mindent befogadás csak a realitás keretein belül lehetséges. Ne felejtsük, hogy a föld az eleme, tehát a reálitás számára a biztonságot jelenti. "Két lábbal áll a földön". Ez azt jelenti, hogy a mindennapi életben inkább az egyszeru, hétköznapi érdekli, mint a szokványostól elüto, bizarr, esetleg fennhéjázó. Ez a divattól az otthona berendezéséig mindenre érvényes. Minden változástól fél, minden új irritálja, viszont jól boldogul a megszokott közegben. Szereti a rendet maga körül, de nem viszi túlzásba. Mindent a kényelem és harmónia szempontjából ítél meg az otthoni tevékenységében. Hajlamos lusaságra, de csak akkor, ha esztétikai igényeinek eleget tett.

muhaha.

jó, még mindig betegeskedem, de még nem voltam lázas (mértem, és nem). akkor csak a nátha tompítja az agyamat - a köhögés és rekedtség múlóban talán.
nna, írtam pár sort a noárhoz, hátha majd ez segít a továbbiakban.

akkor most a tábori sztorikat kéne megírni. hétfőn alkottunk, tegnap romboltunk is már, idő fogy, de az eddigi legbonyolultabb keretjáték alakul. bizonyos részei lájvrészletességűvé kristályosodnak...

szép idő van kinn, csak jelenleg túl gyakran fázom. és tüsszögök, ez a legújabb. még tábor előtt, helyes.

Babylon Zoo - Spaceman

nyihihiii. egyrészt mennék alterebb buliba is majd - minimum egy Gyár vagy Filter - meg a pasi sem egy rossz darab...

Kezdek beteg lenni, asszem. Tompa a külvilág, és nem hiszem, h a kialvatlanságtól, ennél azért aludtam már kevesebbet is.

egyik gépen L a háttér, másikon Sir Integra Hellsing. Azt hiszem, ez elmond valamit. Nemtom mit. Nyilván annyit, amennyit Lichiről a DM hátterei :DD

Death Note

Azt hiszem, nem fogok szpojlerezni, vagy, ha igen, az nem lesz olvasható (ne jelöld ki, Vashölgy :D ).
A második filmrész után azt kell mondanom, jobban tetszik, mint az anime. Tömörebb, következetesebb(nek tűnik), mivel nyilván volt mit átgondolni hozzá. A befejezése is sikerültebb lett (naná, tekintve a személyes preferenciáimat), sikeresen belevonták a második felét is az egésznek.
És sikerült L-t kényszer megkönnyeznem, ami határozottan rekord.
Ami hiányzik, az az egyetemi rész, ahol ismeretlenül találkozik L és Light, meg a tömörség miatt nem fért már bele annak a Lightnak a bemutatása, aki.. lehetett volna, ha nincs ott a Death Note.

Szép mindenki, mint egy animében -csak Misa nem szőke, és Light is csak L-hez képest barna, a shinigamik pofás animációk, szal megnéznék még pár jól sikerült anime-megfilmesítést. Mondom jól sikerültet.

Jó éjt.

Olvasgatom a táboros topikokat, és már sajnálom, h nem csapvez vagy rendvez vagyok :P Ennek ellenére kezdek nagyon lelkesedni - már nem csak a föld illata meg az eső utáni naplementék vonzanak.

No, ma fűztem le tárgyalónaptárnak valót, miután kézzel átírogattam a napi dátumot és nyomtattam. Pár órát azért kerestem valami tutorialt a neten, hátha valami excelizé megoldja nekem, aztán 10 perc alatt kézzel lefavágtam a dolgot inkább.

Kezdem rápörgetni magamat a táborra, hátha sikerül. Mmint a rápörgetés.

Menéztem a Deathnote film első részét - szép, szép emberek szép helyen. Light kifejezetten szimpatikusabbnak tűnik az elején, bár a végére behozza a lemaradását. L-be meg nyilván szerelmes vagyok.

Avalon kipipálva. Most kis szünet után nekiülök végre a DeathNote filmnek (filmeknek?), ha már elkértem őket D: és végre van időm. Szeretnék kikapcsolódni is egy kicsit :P

Hónapok óta az első olyan nap, amikor semmi dolgom - semmi olyan dolgom,amihez el kell menni, fel kell kelni - nincs. Szokatlan. Azt hiszem, határozottan nem fogok semmit se csinálni, zenét hallgatok, filmet nézek (most találtam meg az Avalont, van kölcsönbe Death Note meg még valami azon a dvd-n,a mit meg kéne nézni), esetleg olvasok, ha olyanom lesz. Alszom.

tool

A történések meg azok voltak, h megbeszéltünk pár dolgot a leánybúcsúval kapcsolatban, aztán mentünk Csávóhoz buliba, ahol a főnixes társaság erősen külön klikkült, de Katona szerint nem is tudtunk volna vegyülni a burzsoáziával. Ki tudja, de azért úgy tűnt, elvannak ők is maguk.

Az este most Kapolcsot idézte, a mászóka tetején a gyertyával és párakkal. Tábort akarok, tábort. Még egy indokot a nagyhalálra, aztán viszont pihenni. A nemalvásba belejöttem, csak az első fél óra rettenetes, illetve kellemetlen, amikor álomba ringat a busz hazafelé menet. Azt hiszem, szerzek mp3 lejátszót, mert más zenéin élni ugyan jó, amennyiben átfed az ízlés, de nem mindig. elég.
3 óra alvás.

Definiálom újra magamat pár hónapja. elég intenzíven. Veszítem el a határaimat, és ez ijesztő. Merem állítani, hogy minden szappanopera csak kísérőjelenség, és ennek a folyamatnak a része. Nagyjából öt éve jelentettem ki Várgesztesen az egyik faltámaszba kapaszkodva, hogy pozőr vagyok, és baromira kényelmetlen. Mostanra vált kényelmessé annyira, hogy elindultam kifele, valamilyen irányba, csak épp nem tudom, hova. Azt hiszem, soha nem a zenék vagy a ruhák határoztak meg, nem is az, amit mondtam vagy vallottam magamról.
Csak a barátaim. Csak a körülöttem lévő emberek.

Nem tudom, hol vannak a személyiségem cölöpei, amire épülnek, amiről leomlanak a dolgok, nem tudom, van-e egyáltalán, amit fel tudok adni. Lassan építeni fogok, most már ideje lenne.
Nem dobtam el mindent, de nem tartok semmit sem megváltoztathatatlannak.
És, sajnos, nem tudom szabályozni a fonalakat, amik az emberekhez kötnek - sem az erejüket, sem a színüket. Utálom, amikor nem szimmetrikus. Főleg olyankor, amikor egyszer már elhittem.

képek

Egy próba képei: itt.
Vizsga képei: itt.

ehe, pultban hétköznapicsalódásokat hallgatni is egyfajta életérzés. (ostoba, ostoba, ostaba, egy ostoba állat).
kíváncsi vagyok az estére.

csak az idegen az akinek igazat adok

megint az esték, megint.
először Vashölgy és Tünc a Prágában, és nekem kábé ennyi kell az egyensúlyhoz meg a nyárhoz, meg ilyesmik (ergo a tábor már jó), aztán pakolás a főnixHQban, ami annyira tipikusan olyan volt, mint az órák/próbák előtti ejtőzés, hogy pár pillanatra visszacsúsztam egy kicsit az időben. Aztán azonal egy másik síkra. Hősnek érzem magam. Messze nem ideálisan szociálisnak persze, de majd csak megtanulom ezt is.
de ezt a meleget gyűlölöm, mert állandóan rosszul vagyok reggelente - meg tulajdonképpen egész nap, amíg nincsen olyan dolgom, ami elvonná a figyelmemet.

ohh, és az első táboros hiszti.

:rinya, hiszti, rinya:

kicsit szédülök, mert pörögtem a forgószékkel sokat, amíg az ájtí programozni tanította legújabb tagját a telefonon. már csak kevés idő van hátra, de az jelen pillanatban rengetegsok. és csakazértsem, csakazértsemleszek proaktív, és kezdeményező, mert elfogy néha az én türelmem is, és elegem van, ha úgy érzem, csak én szánom bele az energiát. Valamibe. Bármibe, amihez több ember kell.
Ihletem meg amúgy sincsen, ehhez kéne más lelkesedése is.

na, ma cenzúráztam, kábé másodszorra eddig a blogomon :P mindkettő az elmúlt hónapokban volt. Igazságtalan megint a haragom. Lázongjak? Jó, de min? A puszta sorsomon.
Csak annyit tehetek, h kivárom, amíg eszébe jut, h kurvára kifutok/kifutunk az időből bizonyos projekttel, ha nem szól időben. Nincs kedvem szervezni és titkárnősködni mindenben. Pláne, h meg se kér rá :D

Ma jó lesz, ha minden igaz, találkozom emberekkel a Cégen kívül is.

felesleges lelkizés (nem érdekes, ne olvasd)

hiszti

Végre olvastam az első nem pozitív kritikai megjegyzést, de nem lett tőle jobb. Sőt.
Na nem baj, mert apámnak viszont asszem tetszettem, sőt, még vérlepkének is. És mindkettő ritkaság. De baj. mindegy.

A forgatókönyvet meg képtelen vagyok írni úgy, h még várnom kell egy kritikai megbeszélésre, de kedvem nincsen nagyon megsürgetni Farkast, h szervezze már össze - ha fontos neki, akkor nyilván intézkedik.

jé, nézegetek keresőszavakat analitycson, olyanok voltak, h fekete körömlakk, ld50 tiamat, meg még pénteken egy sganarelle avagy a képzelt szarvakos látogató. meg ma egy öskü és a moliere: sganarelle keresés. ez azér' elég főnix specifikus. (azt nem feltételezem, h a blogomat próbálja bárki megtalálni a főnixből, mer az lúzer lenne, hisz iwiwen linkeltem, muhaha)

ma alszom. na jó, esetleg deathnote filmet nézek előtte, ha nagyon meleg van.
írtam, h az egész osztályból társulati tag lett?

---

kis színes a mai napból: megkérdezték, 45 vagy 48 kiló vagyok e. Lol. Ez majdnem olyan vicces, mint amikor egy feltételezhetően 20 körüli srác fiatalkázik le. Negyedszázados öntudat, wazzeg.
Továbbá foltos a jobb karom, nem tudom, melyik darab alatt ütöttem meg - bár lehet, h valaki megszorította, mert az is nyomot szokott hagyni. Hm. Talán Cue, amikor kicipelt a színpadról? Vagy a mozgásszínházas rettegés vésődöt ily módon belém?

Ez is megvolt

Majdnem leájultam a létráról, úgy dobogott a szívem a második jelenet elején, ráadásul pár néző montda, h veszélyesen ráztam a létrát, ergo kábé az életemet köszönhetem a milliomos úrnak. Miután kimentem a színről, kezem-lábam remegett a kimerültségtől, éhségtől, meg a felpörgetett állapottól persze, és persze utólag már sikerült bőgnöm, ahogy a színpadon nem. A próbák pörgéséhez képest az előadás alatt a nem játszók rettenet letargikusak voltak, ami részben okos, mert energiatakarékos, másrészről azért nekem pl rossz, mer' az elején túl vagyok mindenen, és így olyan magányos a nyeregben, mióta meghalt a ló. Fura volt, no.
Napközben Szkanarellt magoltunk, főttünk a melegben, megint csak nem volt nagy hype, de ez itt nem zavart.
Banketten meg kivételesen jól éreztem magamat. Ez köszönhető annak, hogy volt egy nagy osztályösszeülés és lelkizés, meg összetegeződés Tanárúrral, meg annak, hogy ittam két felest, és ettől amaradék időre teljesen kész voltam - meg ugye a múltkori elhatározásomnak, h ha ő így, akkor én is. Szappanopera lezárva. Aztán majd akkor hiszek neki, ha lila hó esik. no. Nem vagyok hajlandó csak akkor a haverja lenni, amikor épp kedve van hozzá.

Kérdés: valóban gáz vagyok, ha ittam, vagy valóban vicces, vagy mivan? És tényleg vannak olyan emberek, akik elhiszik rólam, h pont olyan szőke vagyok, amilyennek mutatom magam?

Mit is keresek én még itt... aludni kell. aludni.
(lááááv brííídz szuiszájd....)
jahogy, hisz azért, mert itt van zene. bár azt Farkas jóvoltából volt lehetőségem ma, nyaralás fíling az erkélyen, döglesztő meleg, az udvaron bográcsolnak valamit, és füstös minden, fél füllel meg burzsoá nyugdíjasok, meg... ööö.... ektomorf. tábortábortábor, amikor már meghalás van, és épp nincs dolgunk.
még, amikor a plébániáról kimentünk egy hétre Németországba, aztán meg Taizéba, akkor hallgattattam meg a másik három lánnyal a Falat, meg az egyik LedZeppelint. ezeket most sem lenne rossz végigülni, így máris értelme van a punnynak.
Kár, h túl sok olyan zenét kadvelek, amit sokan nem.
Ezért is hiányoznak kicsit a Nazgulnál ült játékok. Sóhaj. Egyszer majd nem lehetne-e? Olyat, h gót meg ipari zenéket hallgatok több emberrel, úgy, h mindenki önként teszi azt? (Nna, buliba is kéne menni már.)

...

deine lakainen.
és hol a francban van egy csomó dvd-m és cd-m a fekete cdtartóval együtt? :S farsangon hagytam és nem szereztem vissza, vagy az már megvolt?

remove/replace

I wanna taste you, feel you, make you hurt
I wanna taste your second skin, you're my sin
I wanna get to know you, inside and out
All I feel is the past, that is hunting us down

Collecting memories
Like pictures out of a book
I can't reach it, it's out of my range
There is nothing that makes any sense
Existence, no sense, only denial

Resist, refuse, remove, replace
Memory overdrive

I thought I had it all under control
Despite the poison in my head
I thought I finally found my peace
Collecting memories

amúgy nyasgem.
megint beugrott az a szétmálló, vizes betonparkoló a fák alatt, a Vudu mellett, ahol Parandroiddal sétáltunk, és kifejtettem, h igazából csak tőlem függ, mennyire érzem jól magam. Ha akarom, igen, ha akarom, nem. Még mindig profin hitetem el magammal, h érzek valamit, de időről időre elfog a kétség, hogy hé, ez nem csak egy szerep, egy karakter a történetben, akinek így kéne éreznie és viselkednie?
Ma ezzel csesztem szét egy gyönyörű nyári estét magamnak. Pedig borostyán a házfalon, falevelek, páradús levegő, enyhén felhős égbolt, és... színház. De nagyon várom a tábort már. Ha minden igaz, ott jó lesz idegességet játszani, és problámát megoldani és nézni az estét és alkalomadtán odamenekülni a többiekhez. (Meg üvöltözni egymással az erdőben. Vagy nem, mert még az ilyenekben mindig a rövidebbet húzom. :szipp: )

az elhatározásokban meg az a jó... hogy nem kötelezőek. szóval meggondoltam magam, mégsem. Beszélgettem pár mondatot a ... Mamával, csekkoltam, h ő azért tisztában van a dolgokkal, meg azér én szeretek felnézni az emberekre. A tapasztalatuk meg a bölcsességük meg ilyenek miatt.

Without emotions Without feelings Without love Without hate

The rest is just a clock
Ticking… ticking… ticking… ticking… ticking…
Ticking… ticking… ticking… ticking…

The rest is just a clock
Ticking…

De rohadt rég hallgattam ipart. most pótlom, azzal zárok (meg összeszedem a jelmezeimet, és a szívemet a színpadra rakom, nem máshova :pózba vágja magát: )

sosem látod

a fát ól az erdőt, avagy miért nem jó a.... szavakat elfelejteni, meg akkor sem, a a mondatod sem volt készen. most egy gyorsnapi izé, aztán majd. majd csak.

tehát tegnap elindultam a Cégtől, felmálházva egy hátizsákkal, tele a Körmagyar jelmezével, egy tarisznyával, egy esernyővel meg egy kalappal a fejemen. Délután már rettentő hőség volt, sehol a korábbi napok, úgyhogy még a harisnyám alá is izzadságcsöppeket vizionáltam. Bezzeg bent meg épp, h nem fázunk. Haláli, h az irodába kell vinni a melegebb cuccot...
Kerestem izét az egyik tanárnak, de nem találtam, csak fura nézést a kínaiárusnénitől. Nemtom, hogy lesz, wazz.

Aztán egyszercsak leszólított oldalról Métely meg Búvárzenekar, és ott ragadtam egy negyed órát, mialatt megállapítottam, h Métely még mindig átmenetesre festi a körmét, meg azt, h a lelkem mélyén geek vagyok. Nagyon. Befutott aztán Insane meg Gica, akiket így láttam már irl is - jól van, csökken a lista :D Azért még vannak ott baloldalt...Minden szociális inkompetenciám ellenére jól esett, mert kábé évek óta nem láttam belterj geeket.

este próba, dúlnak az energiák meg a hormonok, roppant szórakoztató vagy sem, mindenesetre egy csomó exhibicionista ... állat összezárva. Van. OMG. Okéoké, még nem tettem túl magamat rajta. Baromira élvezem, mert végre lehetek olyan hülye, amilyen amúgy is vagyok. (Este Hiénától megkaptam, h dinka vagyok. Meg azt, h hedonista :muhaha: ).
Próba után kocsma, Femmefatale szülinapját éjfélkor elénekeltük, aztán egy új helyen még fél3ig 3ig ott. voltunk. Óvatlan pillanatban sikerült említést tennem a blogomról, csak elfelejti megint az úr :P (vagy kacagni fogok, ugye.) most kétésfél óra alvás után boldogan.

amúgy meg,

Elbukni a legjobb dolog a világon, mondja a milliomos a darabban. Én meg... és köszöni a tüzet. Nyjajj.
Tegnap este is, meg ma is úgy éreztem néha, h van életem, ilyen színes, képernyős és majdnem szélesvásznú, bár inkább a művészfilm kategória. Kis költségvetésből. És mostanában sok benne a Dunapart, meg az ég, az arany alkonyok kék vízzel és esőfelhőkkel... meg megint egypár szem, tulajdonképpen ... jégkék? Nna, olyan seszínű szürkéskék, az átlátszó fajtából. Agyam pánikol előre már, megint mi lesz itt, mi jöhet még, mi jöhet még... drámázom, jólvanna.

Onlány képet szerkeszt

Most az történik, h innen bentről szeretném a képeket összerakni - úgyhogy kapásból át kellett ülnöm a telefon mellől, mert azona gépen nem volt flashizé telepítve.

Az első pofás szerkesztő az Adobe Photoshop Express lett, amit kipróbáltam. Szép, bár kicsit lassan töltögette be magát. Lehet vele állítgatni a kép egészén pár dolgot (színek, élesség, világosság, ilyesmi). Mást egyelőre nem találtam. Ja, 2Gbyte tárhelye van, ami több, mint a Picasanál pl. Meg jól néz ki (sötét színek, ach, gót.)

Mivel nekem most montázsolnom kéne minimum, meg rajzolgatni, keresek tovább. Következő a Picnik. Ez sem csúnya, web2.0 pufis dizájn- árnyékolt, lekerekített, átmenetes, amitől kezd már herótom lenni, bár asszem a blogomon is vannak ilyen jelek :D. Itt kicsit több opció van, mintha tudná mindazt, amit az előző, és még pluszban lehet feliratozni, meg izéket rárakni, sőt, van jópár effektje is. De montázsolni nem tudok még. Sőt, rajzolni sem. folyt köv, most ebéd.

--
no, voltam westendben, ettem pizzát (megint), meg plázagótultam, ami ezúttal piros (még nem láttam igazából, de kívülről piros, és szerencsére nem csillámos) szájfényt, valami roppant fehér alapozót leértékelten (ehehe, mondtam, h gótplázamacska), meg egyéb ilyen izéket jelent.
de igazából ez egészen lényegtelen, így telnek napjaim, amikor épp nem deppelek nagyon.

tehát, nézegetem ezt a picniket, és az éjjeli őrséges áthallása mellett egyre jobban tetszik. pl most importálta a picasa-s képeimet, és még egyebeket is simán tud. integrálni szeretnék minden szájtot egybe, kezelhetőre megminden. ó, jessz. csak most egy kicsit fagy a dolog. :D

a szar az, hogy... hogy... ma este az volt, hogy mentem aláírni Tanárúrhoz, és útközben bementem egy ruhaboltba, ahol találtam színes ruhákat, amik akár tetszettek is, és elhatároztam, h felszaladok, aláírok, és aztán visszajövök, felveszek egy valag pénzt és elköltöm a boltban - hozzátettem, magamban kacarászva, amennyiben Farkas nem lesz ott. (Mert ilyenkor néha kellenek hülye feltételek az embernek.) Felmentem, és Farkas ott volt, és fél 9kor jöttünk el beszélgetés és MrBean után. Kábé a világ meg a történések húzzák csak az agyamat.
De legalább most kaptam két album hiperkarmát, így nem mindig gótzenékre kábulok.

érzem, h kezdődik. jahajj. meg fogunk halni, meg fogunk halni, szelíd pánik és rohadás. rohanás mmint.
kint esik az eső, ez kb azt jelenti, h ma este nem megyek sehova, hanem inkább készítem a készítenivalót. meg pihenek. mert azt nagyon kell, nagyon.

azon gondolkodom

jé, te tudsz gondolkodni?

Fázom, hideg van a cégnél - most a légkondi sem megy. Asszem, de meg is nézem. Nem megy. Licsi 10-re jön, az még egy óra. Addig nem igazán tudok innen felkelni. Az jó, h reggelt két óra helybenüléssel kezdem, valóban.

Azon gondolkodom, mennyire vol más, amikor a táncestre-lepre-táborra készültünk, mint a mostani főnixes izé. (gvuááá, és belefúrnak az agyamba egy emelettel feljebbről.) Vagy akár bármelyik darabra, tulajdonképpen. És rá kell jönnöm, hogy egyetlen szubjektív dolgot tudok megfogni, semmi mást. Mert minden más esetben rettenetesen élveztem ezt a kavart, hajtást - csak most nem, nem úgy, nem annyira. Nyjajj. Hülye külső nézőpontok. Meg az, hogy nem szeretek valóban megharagudni senkire. Ez csak egy pontig vicces és játszható. Amíg biztos vagyok benne, h nem lesz maradandó sérülés. Namindegy.
Közel nincsen dráma, de...
jut eszembe, már télen is jól kiakadt az osztály egymásra, ez sem volt ugyanaz. No igen, nincsen központ, leosztott felelősség meg ilyesmik, ha van, aki elvigye a balhét, akkor nem feltétlenül egy adag egyéniség feszül egymásnak, hanem a betöltendendő szerepek. is.
na ennek neki kéne futnom méeccer, de nem most...

... hiszen fogalmam sincs, hogy csakazért gondolkodom-e rajta, mert volt rá reakció. mert van rá néző.

Nocsak. Ma kifejezetten szeretnék pihenni. Nem csak aludni, de előtte is nyugit, egyedül vagy valami ilyesmi. Tehát elfáradtam, nem is kicsit,főleg a hétvégén. Otthon már kifogásolják, h gyakorlatilag aludni járok haza (és valóban, mert van jobb dolgom, mint otthon lenni :P ).
A vizsgakészülés egyre inkább idegölő, tegnap már alig viseltem el az embereket, ádáz tekintettel cirkáltam az esti szerencsétlenkedésen, és beszéltem hülyeségeket. Jó, mi, ha a színészpalánták egymáson vezetik le a feszültséget? Ehe.

Ami nagyon jó, az az, hogy azért a hajtásban eljutottam Vashölgyig, még akkor is, ha majdnem eltévedtem a világvégén, de Ügynök úr nagyon profin megtalálta a címet - pedig én már jártam arra. Hihi, kíváncsi vagyok, hogymit bírunk kihozni a sztoriból, mert határozottan élmény hárman technokráciát játszani, úgy, h mindenki nő, és a karaktereik meg pláne.
Nomeghát, a társaság, az. Jó.
Szappanopera.

naposoldalonáll... ó, májgót. nem mondom meg, milyen last.fm rádiót hallgatok :)
kinn tombol a szélvihar, én meg végre otthon vagyok, nem nézek filmet, hamar lefekszem majd, de előbb végigmondom azt a kib szkanarell szöveget már. mindjárt. takaros csomagokba rendezem a jelmezem, aztán majd reggel egyezkedem vérlepkével, mit kérek még kölcsönbe tőle :P

kint áll a teraszon a villikirály, csak még áttetsző nagyon.

ilyen zenéket önszántamból nagyjából öt éve hallgattam utoljára, aztán valahogy az maradt meg, h ezek nem az igaziak, ezek ilyen alteros izék, és én meg nem az vagyok. most sem vagyok az, de igazából tök mindegy. arra az emberre tuti felnézek, aki képes zenékre rászoktatni engem. (vagy éppen könyvre vagy filmre. azért van néhány.)

elalvás előtt.

kk blogot olvasgatok, nem történik smmi, karakterszörnyűségen is kéne még, meg szöveget tanulni, de fúrnak a fejünk felett.
és időről időre eszembe jutnak dolgok, rettenet, rettenet. a reklám után folyt...

--

persze, azt is mondhatnám, h nyüff. most már annyi erőm sincs, hogy.

nem csak aludni szeretnlék, álmodni is. de aludni nagyon.
...give my heart, give my soul...
Eső a képenyőn, éjszaka, sötét utcák és 3D-s terekben mozgó vámpír, ugrik be, aztán X sétál már a képzelt Párizsban, netán ások fiktív valóságában vagyok mégképzeletbelibben.

A valóságban nekem ott vannak a szempárok, egy egészen világoskékesizés, egy sötét meg egy zöldeskékes. Ma estéről ez maradt meg. Világító narancssárga, a levelek az erkély sarkában (istenem, megszólal a randomból a Chrysalis), aludni volna jó. (De annyira hiányzik a zene. Kezdek haragudni a napomat elvevő munkára. Ez így nem jó, összeszzesze)

Június 22. vasárnap - Vasas Művház

...

13.30 I. évfolyam - színészmesterség. Osztályvezető tanár: Bicskei Kiss László

ez érdekes lehet, monológokat, verseket mond 3 darab elsős.

14.00 II.-III. évfolyam – mozgásszínészet. Rendező-tanár: Atlasz Gábor

A fotósnál – 20 éves találkozó

Ebben szereplek. És Atlasz cuccai jók szoktak lenni, diákoktól függetlenül is. Meg rövidek.

14.15 Fiókák– mozgásszínészet. Rendező-tanár: Atlasz Gábor

Drámát! A királynő parancsára!

Dettó, ebben Kincső szerepel.

14.25 II.-III. évfolyam – színészmesterség. Rendező-tanár: dr. Sződy Szilárd

Molière: Sganarelle, avagy a képzelt szarvak

EZ király lesz. komolyan mondom. Kalapból húzunk szerepeket, és kétszer egymás után. És vicces.

15.45 Fiókák – színészmesterség. Osztályvezető tanár: Kőszáli Ibolya

Molière: Tartuffe (II. felvonás, részletek)

15.55 szünet

16.05 II. évfolyam - színészmesterség. Osztályvezető tanár: Bicskei Kiss László

Marc Camoletti: Boldog születésnapot! - vígjáték

17.45 szünet

17.55 I.-II.-III. évfolyam, Fiókák – zenés mesterség.

Felkészítő tanár: Udvarias Katalin. Korrepetitor-zongorakísérő: Tóth Tamás

Hát, izé, most csak a mi osztályunk szólózik, az meg azért hátha jó lesz. De tényleg. Pl. éneklek én is :D

18.25 Fiókák – színészmesterség. Osztályvezető tanár: Kőszáli Ibolya

August Strindberg: Az erősebb

18.40 I. évfolyam – akrobatika. Felkészítő tanár: Hajagos László

18.50 szünet

19.00 III. évfolyam - színészmesterség. Osztályvezető tanár: Bicskei Kiss László

A vizsga megtekintését 18 éven felüli vendégeinknek ajánljuk!

Kornis Mihály: Körmagyar

Ha jössz (és gyere!), akkor ezt mindenképpen. Kell. Nem egyszerű darab, jók vagyunk, szépek és tehetségesek - szépséghez annyit, hogy lesznek félmeztelen jó pasik, és fehérneműs jó nők is, ha ez valakit megmozgat...

Szóval, ha ezt olvasod, akkor ezzel egyszerre meghívottá is váltál a vizsgaelőadásomra, és tényleg örülök, ha eljössz. Komolyan.

Vasas Művelődési Ház (VIII. ker. Kőfaragó u. 12.

csak megint nem értem a helyemet a vilá... pár ember szemében. egy ember szemében. mindegyik igaz. az első nem annyira zavar most, a másik kettő ugyanannyira. namindegy. barátságért inkább merek harcolni. szerelemért úgysem lehet - nekem eddig soha nem sikerült. az egy ilyen érzés, nem lehet basztatni, mert vagy van és annyi, bagy nincs és úgyis annyi. pontatlan idézet a körmagyarból.
nem mentem morrisonsba, ezt igazából csak Chris miatt sajnálom, de cserébe kaptunk dicséretet Józsival, meg elszívtam két cigit Sztárcsajjal - és átértékeltem pár dolgot magamban. Profin tudok drámázni, és lassan el is fogadom, hogy így élek. Hogy az vagyok, akinek látnak az aktuálisan legfontosabb emberek. Az meg már csak cseresznye a habon, hogy nyilván annak a véleménye a fontos, aki a legkritikusabb.
Komával szöveget mondtunk össze, jól áll neki a bot :D
pihenni kénejóuramazerejejócskánelhagyta.

Néha csak látvány van, és mozdulatok és anyaglevegőminőségek, és kimaradnak a szavak. Nyomasztó a nagyonnagykörút az egyes villamossal délre, mintha egy másik, hideg kor méghltebb csontjaiban próbálnának meg élni valakik. A praktikus halottak. Ez nem stalker-romantika, mint a többi pusztulaton.

Oké, maradhatnak az illúziók, mert nélkülük valóban lassú halál van. Vagy gyors.

Elképzelem, hogy dögös, okos, humoros, tehetséges ember vagyok. elképzelem, hogy értékes életet élek. Ja, hogy nincs elég pontom, amit szétoszthatok?

elképzelem, hogy megérdemlem a szeretetét.és azt is, hogy meg is kapom. haha.

ittam ingyenkólát, mert jó fej az automatatöltő srác - amikor felbukkan valamiféle kollegialitás a hozzánk hasonlók között, az mindig felderíti recepciós gémkapocsszívem. mi csak cukorkát tudunk nemjavasolni, meg mosdó irányát mutatni cserébe, esetleg még szépen mosolyogni, de az úgyis jár mindenkinek aki erre látogat.

Tudom, kevéssé gót, de lassan rájövök, hogy a póz... nos, az nem kötelező. me váltogatható, megminden. az élet mostanában kifejezetten szokatlan. dráma lesz legkésőbb másfél hét múlva, alig várom. minden szinten, dehát.

ittam egy forró csokit, jobb lett, a másodiktól is. asszem, ha eszem még majd ebédet, az is segít. fáradt vagyok, este próbálok, hoztam ezúttal jelmezt is.
írni kéne a forgatókönyvet, meg talán végre filmet nézni hozzá, de most kevés a hely a gépemen, h letöltsek. És amúgy is, röhej, h pont én, pont ezt... pont vele. Nem baj, felzabál az élet, haha. Jó lesz a tábor, már érzem, jók lesznek a csapatok, és kellően dezintegráltak a tábvezek.
Szeretlek titeket. :érzelmi kitörés:

ram...pararamm...parararamm...

mondjuk, nem vagyok jól. már tegnap este azon vizipnátam, milyen lesz elájulni út közben, ez most sem tűnik olyan távolinak, pedig ülök a székben.

nagyot nyel

megint kedd. érzem is. mindig erre a napra fogyok el, mint az automatábóla kávépor. hajjajj. pedig tegnap este hazáig gyalogoltam, véignéztem a rakpart, néztem helyszínt is, de jellemzően más történethez találtam - eső utáni nyári estéken csingik és médzsek kóborolnak Budán, közben eszembe jut,h karaktert is gondolhatok, foglalhatom az agyamat. Le.

ma alszom ezek szerint? :) meg diplomatémán dolgozom, és szöveget tanulok?
kifejtve

...És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted.
Vége.

az a sumák fajta

komolyan mondom.
mert változni vicces.

a tisztesség kedvéért: kötélen egyensúlyban, majd tuti zuhanok, de nem most. nem ebben a pillanatban.
voltam társaságban, megint érzem azt, h mit kéne/kell tennem, aggódni kezdek a határidők miatt, ilyesmik. (közben nitzer ebb-bel rakom egyensúlyba a hiperkarmák utána lelkemet, így szép az élet).
néztem várost, nagyon jó dolog mászkálni és arról beszélni, h ki mit képzel el az adott díszletbe. még így is.

I stand alone.

furcsa volt ezt ott hallgatni, ahol. mindenesetre.

Ma már mindneképpen aludnom kell. Nem hiszem, h használható állapotban leszek a rendvez gyűlésen, bár megyek a tisztesség kedvéért, hátha felébresztenek. utána lefekszema matracra aföldön és alvááááás. alvááááás. alvááááás.

Szeretem a környezetemben élő zseniket, még akkor is, ha kicsi vagyok mellettük.

A döntéseim meg nevetségesek, ha nem tudom tartani magamat hozzájuk. Nem baj, nevetségesnek is kell lenni - ha igaz a bohóc archetípus, akkor ez a szerepem.

Őskü

Nekem voltak mindenféle terveim előző estére, ami szerint diplomát tervezek, aztán igen hamar lefekszem aludni, mert mostanában abból nem jutott elég. Ja, meg az is, h nem megyek el úgy a próbára, h nekem nincs ott dolgom.

Tehát elmentem a helyszínre, h kérjek Szkanarell-szöveget a... a... Dísz-őztől, akinél volt is szerencsére egy felesleges. Aztán, miután Tanárúr megkérdezte, h akkor csak néző leszek-e, azt válaszoltam, ja, hát ez jutott. Úgyhogy maradtam. És nagyon megérte. A jelenetet jó volt látni egyben, meg közelről (még akkor is, ha még mindig zavarbaejtő számomra pár momentuma :D )
Az elemzése közben meg megtudtuk, milyenek a színésznők-színészek, és ez azért... igaz. Szóval drámázás civilben is. Mi? Á, dehogy. Meg az az izé a mindig szerepek játszásáról. Izé.

Az elhatározásaim meg kábé mint hóember a sütőben. Próba után Farkassal beszélgettünk még az udvaron, amíg el nem zavartak minket. Francba. Feltöltődtem energiával, mert én ilyen vagyok, ilyen energiavámpírizé, de azért... namindegy.

Különben szeretem, amikor kommenteltek. De tényleg. És igyekszem válaszolni is. Most olvastam cikket a depressziósok netfüggési összefüggéseiről ^^
Amúgy ma jó, mert esik az eső.

Kib szürreális a ma este. Még tart, pedig végül nem vettem még cigit sem, h roppant pozőr módon rágyújtsak mondjuk a Margit-hídon hazafele menet (sőt, ezúttal nem sétáltam haza).
Kijöttem a cyborgos filmről, zombi üzemmód on, nem gondolkodom, csak vagyok. A villamoson aztán egy vénrokker magyaráz nagy hangon, nem értem mit, csak a hanglejtés jut el hozzám. Jobbra tőlem cigány fintorog az öregen, akihez még leül egy hasoló beszélgetős fazon, üres is a tér körülöttük. Még egy bizonytalan, sebes halántékű hajléktalan, és minden rímel a filmre, csak épp itt senki nem szép, senki nem különleges. Ja, meg szemben velem a tükörképem (a villamos tükörképei kifejezetten előnyösen mutatnak, bárcsak a valóságban is ilyen... árnyékos lennék ), azt hiszem, elmenne vámpírnak, ha nem én lennék benne. De én vagyok, sajna.
Leülök, volt osztálytársam huppan elém, megkérdi nem megyek e vele a Buddhabícsre szalszázni. Folyamatosan dobol az egyik, a másik, majd mindkét lábával. Én mosolygok, kómás nyugalomban visszautasítom, megkérdem, hol tart az egyetemmel, mikor megy guglihoz dolgozni Svájcba. Kicsit bevéreztek már a srác szemei, azon gondolkodom, valóban ő az, vagy csak keverem önmagával. De tuti ő az, csak már nem ismerem a volt osztálytársaimat.

....i'm the only survivor of this laaaaaaaaaand....

nem csak itt van világvége. ha nem is öröm, de legalább az estéken átível a közös alkony. :költői kép:
na, még egy gótság, mert így van ez. aztán egyszercsak megyek moziba, megnézem a cyborgos filmet, mert azt nekem kötelező a címe után is már, hát még.

If I touch a burning candle I can feel no pain
In the ice or in the wun it's all the same
Yet I feel my heart is acheing
Though it doesn't beat it's breaking
And the pain here that I feel
Try and tell me it's not real
I know that I am dead
Yet it seems that I still have some tears to shed

Nehéz ezt a döntést meghozni, mert semmi, de semmi cselekvés nem kapcsolódik hozzá. Csak a hiánya, meg a várakozást nehéz leállítani. A reményt, ugye. Én csak azt nem tudom, hogy ez az egész miért fáj ennyire, amikor nem kéne, mert nincs ekkora jelentősége. .. ...
Mi a szar van már? Miért bőgök munkaidő kellős közepén?!

falling again

I lay, looking at my hands
I search in these lines
I`ve not the answer
I`m crying and I don`t know
watching the sky
I search an answer
I`m free, free to be
I`m not another liar
I just want to be myself… myself
And now the beat inside me
is a sort of a cold breeze
and I`ve never any feeling inside
ruining me…bring my body
carry it into another world
I know I live… but like a stone I`m falling down

I pray, looking into the sky
I can feel this rain
right now it`s falling on me
fly, I just want to fly
life is all mine
some days I cry alone,but I know I`m not the only one
I`m here, another day is gone
I don`t want to die…?
Please be there when I`ll arrive, don`t cry… please

Wonderful Days

Oké, oké. A sztori egyszerű, mint a faék. A karakterek inkább archetípusok, és, mint ilyeneknek, kiszámítható a "jellemfejlődésük". Nincs benne meglepő, igazán mély vagy új gondolat - de gyönyörű. Meglepően lassú sodrású, nézni és hallgatni érdemes, de azt nagyon.
Sorolhatom, hogy beleszerettem a környezetbe (posztapokaliptikus savasesőtől roncsolt fémszerkezetek, ergonomikus,természetformájú modernség rozsdásan, optikai billentyűzettel megminden), a fehérhosszúhajú harmadikba meg a zene és akció kontrasztjaiba. Soroltam is.
Inkább elmegyek aludni.

Tulajdonképpen mindenki ugyanolyan. Csak a külsőségek, érdeklődési konkrétumok különböznek, az a borzasztó, h én se vagyok más. Pedig szeretnék, ugye. Nem baj, mert, amikor meg hasonlítani szeretnék, akkor különbözöm. Abban ugyanolyan vagyok, amit lenézek, amit meg szeretek, abban rosszabb. És éhes vagyok. És szerintem el kéne mennem futni, mondjuk a rakpartra, vagy mittomén, mozgásigényem van nagyon.
Közlési vágy, igen. Megosztási vágy, ja.

azért még szar. fákk. vagy csak ebben a pillanatban fáradtam el, az is lehetséges.

Nyár

Mával nyár van tényleg. Ez pont most fogalmazódott meg bennem, utána jutott csak eszembe a naptári évszak ténye. Valóban.
Mivel alig töltök időt a bőrlerohasztó melegben napközben, ezért ez a fele kevésbé utálatos számomra, mint eddig általában.Légkondis iroda, ugye. A Főnixben meg már megszoktam, hogy izzadok a próbaruhába és a negyvenfokos színházterembe zárva, ez valahogy hozzátartozik a komoly munkához. Haha.
A nyári esték meg amúgy is, nem beszélve a nyári záporokról, mondjuk délután. Persze gyertyafény és bor/abszint/gyümölcslé (és opcionálisan pár tízoldalú) társaságában még pozőrek is.
Amit szeretek, arra ájulásig lenne energiám, azt hiszem.

Ja, buliból is jutott végre, egy pénteken, kolleginával 50%DM klub, több képen is vagyok ^^ - némelyiken még jól is nézek ki. Minden rámtörő szplínroham ellenére baromi jó volt, még akkor is, ha csömöröm lett a DMből a végére

ha már nyári eső :)
és.

valahol a buliban megállapítottam, h klipvetítés jót tett, pláne, h jó pasik voltak többnyire az énekesek :)

aztán szombaton a napi főnix-adag után Póklány és Rókalány szülinapi bulit tartott a morissons2 retró termében, ott meg velük, illetve Komával, Farkassal, Józsival, ööö... Rendőrcsajjal (ehh, ez nem jó név, kell találnom majd) megmutattuk, hogyan buliznak a színinövendékek, amikor nem rúgnak be (nagyon), csak levezetik az exhibicionizmusukat. Végigvigyorogtam a csajkommandón az estémet - még akkor is, ha én is közéjük tartoztam ezúttal (ha józan vagyok, akkor egyszerűen kiszállok a játékból, de nem voltam az.) Szép és őszinte rá...megmozdulások voltak ezek :nagyon röhög: no, ezt is meg kellett tapasztalni.Hazafele Póklánnyal beszélgettünk, kiderült, h van közös témánk (a pasikon és a főnixen kívül is), nem tudom hova rakni, de egyelőre nem is kell.
Ma vizsgázgattam, nem volt túl jó eredmény, de laza hangulat, vigyorgások, ilyesmi. délután a változásokat próbáltuk végig, a végére komolyan, elfogyott minden szomszédom agya. :brainz:

most meg blogolok, haláli.