jóreggelt, beszürkül az ég, tökéletes, reggel épp kicsit fáztam, mert egy réteggel kevesebb volt rajtam, bár így maradna még sokáig, de nem fog, az időjárásnak nem sajátja a megfelelő tartományban tartózkodás.
Kinyílik a világ, csak ne nyíljon ürességre, mert az kiégeti a szemet és az agyat.

Néha úgy érzem, hogy átesem a szöveten, a szálak között, nem engem tartanak meg, vagy nem az elképzeléseimet és vágyaimat. A túlélő üzemmód kényelmesebb lehet, ott kevesebb csalódástól kell félni, ott a csalódás helyett meghal az ember.

A tavaszi találkozó szervezése egyrészt kellemesen gördülékenynek tűnik. Némiképp többen szervezzük, mint amennyi szükséges lenne, de asszem pont nem többen, mint amennyi embert egyáltalán elbír. Tulajdonképpen így  oszlik el kb jól a terhelés egy hobbi-szervezésnél, azt hiszem. Nekem nyilván jó, hogy nem kell kapcsolatot tartanom a szállásadóval, meg ilyenek, a kreatív ötleteléshez is van elég agy, meg a praktikus átgondolásokra is.
Arról nem beszélve, hogy az egész betölti Áfi hazatérésével a "készüljünk a csapattal a táborra közös munkával" funkciót is.
Nyilván ... khm... kihívások elé állítja a folyamat az önbizalmamat (nem szeretem azt a nyomást, amikor meg kell győzni bárkit a hozzáértésemről például), de ez is hasznos.
Az a mantra segít, hogy "nem neked kell megcsinálnod, azér vagytok sokan".

A Turambar próba - nos, én vállaltam. Amikor tudunk próbálni, az tök jó, de.

az ergonómia tanszék honlapja 10 éve ugyanolyan, ahogy elnézem. Rémlik, akkoriban ez egész pofásnak tűnt, most viszont... az a bajom, hogy tök szívesen mennék én az egyetemre megkérdezni, van-e bármilyen lehetőség a tanszéken, akár továbbképzés, akármi, aztán eszembe jut a szakdoglgozatom, és nem. Ez azért szomorú.

És megint elkezdett kísérteni az, h nekem kell notebook, idegesítő nagyon az érzés. Eddig mindig sikerült lebeszélnem magam róla (tavaly asztali gépet vettem, ami jó), de akkor is. Nahmindegy.

naszóval csakazértis írokdélelőtt blogot, szemléltetni, hogy nem mindig annyira elcseszett a hangulatom, mint tegnap (bár az szerintem nem volt depresszív meg ilyesmi, egyszerűen csak.)

Tegnap este gyilkoltunk belterjesekkel zombikat, szórakoztatóan béna voltam (legalábbis önmagam számára). Ilyet máskor is kell. Hátha némi gyakorlással jobb leszek. Egyszer. Ha lesz időm.

Volt próba is, még mindig nem találtunk nevet, a Mandragóra sajna foglalt, más meg egyelőre nem találkozott többségi ízléssel. Időnként már-már élvezhetően játszunk.

Tavaszi találkozóra készülünk, jó lesz, még akkor is, ha nem leszünk 80-an. Sőt. Jól fogom magam érezni. Pont.

Reggel óta Prodigy-t hallgatok, kis folkmetál kitérőkkel.

a nem annyira és a talán határán.
2 perc múlva zárok, aztán megyek próbára.

és ilyenkor jutnk eszemb a naplemente előtti hosszas séták hazafelé, ezek nem azok a dolgok amiknek értelmül van, tudom, hogy mi következne a történetben, de nem tudom, hogy a szereplők hogyan érik el. Nem tudom, hogy a másodpercekké bomló időből hogyan lesz egész, hogyan lesz az a szín, az a hang, amit el akarunk érni, amit ki akarunk keverni, és nem tudom, hogy jobb lesz-e valaha.

A bizalom maradhat, de nem, az nem tud, mert csak a szín létezik, meg a nem létező tükröződés, a tükör túloldala, ami csak a fejemben és a te fejedben létezik, ez a tavasz egészen pszichedelikus hatással van rám.
legközelebb egyszerűen átsétálok a túloldalra, ott a felfedezés és a játék valóságtalansága, 3D-ben, itt csak absztrakciók léteznek és ítéletek és kategóriák.

Morgana linkelt cikk ihletett lista a bejövős számítógépes játékok NPC-ivel (meg azért, mert tegnap ezt elemezgettük). A teljesség igénye nélkül, és elsőre nyilván a legaktuálisabbakat veszem. És spoilerekkel nem törődöm.

1. Thane Krios

Mass Effect 2, a bérgyilkos. Kurva jó szinkronhang, kicsit költői, kicsit elvont, végeredményben tragikus karakter. Ráadásul már korábban is volt családja, szokatlan.

2. Fenris

Dragon Age 2
ex rabszolga, részben amnéziás, rettentően broody (mindenki az emoval jön, de ez szerintem inkább gót). Jó szinkronhang, kúl fehér haj, naaagy mangaszemek.

3. Garrett

Thief 3
a játék, amit third personból játszottam a karakterem miatt. Igazából a videó valószínűleg nem adja át az érzést :D

4. Garrus Vakarien

Mass Effect 1-2

5. Beckett

VtM: Bloodlines
Most már gyengének tűnik a grafika, de akkoriban azért ....

6. Maximillian Strauss

VtM: Bloodlines.

7. Zevran

Dragon Age Origins.
Vicces bérgyilkos.

Asszem ennyi jutott eszembe... Max Payne még a listán van a hangjával, és lehet, h kifelejtettem még valakit.

És ti?

a mai nap elég borzasztónak tűnik.

ez a fél napsütés tehet róla, meg nyilván én, ahogy végeredményben kiderül, én tehetek mindenről (amiért érdemes dühösnek/szomorúnak lenni, amiről nem tehetek, azért nem). Csoda, h kevéssé bízom a határozott véleménynyilvánításokban, amikor be tudok bizonyítani magamnak bármit, és ugyanezt feltételezem másokról is? A relativitást a saját fejemben megtapasztalom, nem lesz tehát semmi, ami meg tudna cáfolni, hisz nem tudom elhinni magamnak sem.

a kék ég a sárga fal alatt nem jó. Mi több, borzasztó ez is.

Tegnap befejeztem a DA2-őt, mage-k oldalán, mert a paranoid csaj egyáltalán nem volt szimpatikus, ellentétben mondjuk a mágusok vezetőjével. Meg a karakterem húga is mágus, a családdal meg sosem volt akkora problémám, hogy ki akarjak írtani minden mágust. Volt epic fight, még nem untam meg, mint az első rész végén, de nem is volt annyira érdekes - túl rövid volt az a rész, amikor az NPC-ket nem én irányíthattam, és körülöttem harcoltak. Meg az a minimális stratégiai elem is hiányzott - jut eszembe, kéne lassan starcraftoznom vagy valami.
Anderset szerettem volna alaposan felpofozni, de sajnos az opciók között az egyet nem értés és döbbenet volt, illetve az, hogy megölöm, elzavarom, vagy azt mondom neki, hogy harcoljon mellettem, hamár ekkora hülye.
A konfliktus különben tetszett, csak a megvalósítása nem - ez a szabadítsuk fel a potenciális démonmegszállot jelölteket dolog kifejezetten feelinges, meg az is, hogy egyensúlyozott a játék a konfliktus szürke zónájában. Csak nem sikerült eléggé, sé a válaszleetőségek sem voltak elég árnyaltak hozzá.
Viszont Fenris épp csak egy kicsit volt túl broody, határeset, elfogadjuk. A szinkronhangja meg tökéletes.

itt ülök a recepción megint, érdekes változás, vannak emberek, meg igazából kedvem lenne ezt is csinálni, de ... nem. :D

töltögettem személyiségteszteket is, ENFP az aktuális, de az I és az F épp, hogy nem 50%-os :D sőt, a P si határeset. Elolvasgattam a leírásokat, mindegyikből illik rám személyiségjegy (az egymásnak ellentmondóak közül is, nyilván).
pl.

E	N	F
51%	77%	52%

ez így azér elég szemléletes.
a munkakörleírások szerint művésznek kell mennem, vagy előadónak, amikor extrovertált vagyok, vagy alkotónak, amikor introvertált. hhá.

viszont... pillanatokon belül elalszom. úgy tűnik, nem időtől függ, hanem fényviszonyoktó... vagy mégis az időtől, nem emlékszem már.

megérkezett a tegnap rendelt könyvem, kiváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésem a témában (remélem, tart).

egy helyre elküldtem már jelentkezést (neten keresztül lehetett, és motivációs levelet meg a rendszeren keresztül nem kellett csatolni), mondjuk elutasították, de, mivel több hetes a hirdetés, ezért simán lehet, h már betöltötték. Arra legalább rájöttem, h a játékfejlesztésen kívül még általában is érdekel a szoftverfejlesztés, legalábbis a user experience része. Meg a QA munkák is. A DTP-hez baromi sokat kellene még gyakorolnom, amennyit nem hiszem, h tudok, csak akkor menne, ha az lenne munkám. Asszisztens, back-office akármi már nem lennék, ez olyan szinten nem szakmai, hogy érzem, a folyamatos butulást. (Meg most épp szédülök is, ez remélem, nem ennek a jele.)

nem mintha elégséges lenne az önbizalmam. de... mindegy is.
---
viszont gondolkodtam most nagyon röviden azon, h Lichi kolléganőt ki fogják rakni heti három napra man asszisztensnek egy külső céghez, és lehet, h majd fél napokat kell besegítenem a recire. Tulajdonképpen nem is zavar, bár ugye elsőre felhorgadt bennem, hogy persze, engem könnyű ide-oda tologatni, mert... de tulajdonképpen változatosabb lesz valamivel a munkaköröm. Nyilván, ha valami minimális fizetésemelkedésem lenne tőle. Ezek a dolgok még akkor is számítanak, ha szeretnék máshova menni dolgozni. És nem a máshova a lényeg, hanem az okosabban, szebben, jobbat és többet.
---
elküldtem mégegyszer, most már a céghez. írtam motivációs levelet is, ha ezt a tendenciát folytatom, talán még képes leszek megfogalmazni ugyanilyet a játékfejlesztőkhöz is.
durva,e gyre komolyabban lelkesít, h kiülhetek a recibe. asszem ez tényleg az unalom jele? a főnököm meg mondta, h nem felejtette el az értékelésemet, csak baromira nem ér rá.

nah, úgy döntöttem, visszalépek az emtétébe :D majd keresek aláíró embereket.

30 seconds to Marsot hallgatok, erről rájövök, hogy a DA:O vége jó húzás volt, meg úgy általában jobb kedvem lett tőle. Úgyhogy akár el is mesélhetném, hogy pénteken megvolt a bemutató, az előadás már tök jó volt, lekötött a hangetchnikai fülkéből a Burke, a terhes női alakításért meg kaptam dicséreteket, ez is jól esett. Nem számítottam rá, hiszen pár perces epizódszerep, és ... és hát. No. De, hogy volt olyan néző, aki azt hitte, hogy tényleg terhes vagyok, ez azért büszkeséggel tölt el. (Meg kéne jegyeznem ezt a pillanatot, asszem ezért írom le.)
Mostantól rengeteg időm lesz, úgy döntöttem, de persze pont ezért került elő a lentebb leírt érzés. Az idő felelősség.

Úgyhogy mértékkel kellene játszanom, de nem érdekel igazából. Hawke kalandjai folytatódtak, ki nem találnátok, melyik NPC-vel jött össze. Mivel két brooding man is találató a sztoriban, ezért annyira nem egyértelmű (talán), ráadásul mindkettő épp elég balfasznak is tűnik. (Tropes-os linkek ajánottak.)
Mindegy, szóval a fehér hajú, mélyebb hangú, és nagyon keserű ex-rabszolga tűnt vonzóbbnak, mert... mert. Mert határozottan kitörte az egyik mágus nyakát, aki az életéért könyörgött, meg a másik mágusnak se kegyelmezett, akinek pedig még a szívát is adta, hogy cserébe megahagyja az életét, ha elmondja, amit tud. Mondjuk. De így utólag - azért az a pillanat, amikor az együtt töltött éjszaka után teljes vértezetben borong a kandalló előtt... Hawke tudhatta volna. Kíváncsi vagyok persze, hogy ebből kihoznak-e valamit.

Sikerült telepítenem a Mirror's Edge-t is, érdekes játéknak tűnik, csak a ritmusérzékemet kellene még hozzá fejlesztenem, meg a billentyűkombónyomó kezemet. De bejön az, ami már az Assassins Creedben is bejövős volt, a háztetőkön és egyé helyeken ugrálni kúlság, pláne, ha a valóságban nem tudom megtenni.

Tessék, kisütött a nap.

Mental note: nem szükséges és nem érdekes. És mégis itt van.

Nem szeretem azt az érzést, amikor folyamatosan érzem, hogy valamit me kell csináélnom, valamivel még enm vagyok készen, de kell, és már késésben, és nem lesz rá időm, és.. és...
Az egyetem erről szólt. Egészen addig a pillanatig, amíg végre ki nem szédültem a vizsgáztatóbizottság elől, megalázva és igazából arra koncentrálva, hogy ne aludjak el, mert az éjszaka alvás helyett az államvizsga anyagát rögzítettem. Máig nem tudom, hogy hogyan gondoljak erre az egészre - valóban nem ér semmit az az egy éves munkám, vagy csak és kizárólag a prezentáció alapján döntöttek, mert egy napja lett volna elolvasni a bizottságnak a diplomamunkámat? Nem tudom, miért pörgök ezen - a kérdéseik alapján nyilvánvalóan nem olvasták el, hiszen akkor tudták volna a válaszokat. Lecseszhettek volna azért, mert nem voltam elég erőszakos a konzulensemmel (hogy időben olvassa el, és szóljon, ha nem tetszik neki valami), de azért, mert túl széles témakört választottam (valóban nekem kell tudnom, hogy mi felel meg egy diplomamunka témakörének? mégis, honnan?), vagy azért, mert ... nem foglalkoztam vele eleget.Wtf? honnan a francból tudják, mennyi munkaórát raktam bele? Fizikailag is több időbe telik csak legépelni azt a 80 oldalt, műszaki rajzokat sem öt perc összehozni, a 3D-s modellekről nem is beszélve. És akkor még ott van, hogy csak az egész formázása több nap volt. Meg a képek, meg a helyszínre utazás, és fényképezgetés, beszélgetés, stb. Meg a külsős konzulenssel való beszélgetés. Ha mindezeket azonnal képes vagyok áttölteni a 80 oldalba, akkor is több heti meló jön ki.

De persze az is lehet, hogy ez az egész csak magyarázkodás, és tényleg én vagyok enyire tehetségtelen hülye. Hajlamos vagyok az ilyesmit elhinni. Még jó, h fenntartom a tévedés lehetőségét - végülis, ez az öt százalék visz előre. Ha nem lenne, akkor már sok mindent feladtam volna. Bár, ki tudja, lehet, h boldogabb lennék, ha nem szeretnék valamit tenni, ha nem hinném, hogy a vegetálásnál többet kell élni. És ehhez időnként le kell égetni a kötelekt, meg lemarni a láncokat, meg ilyesmi.
Hm, ez olyan, mint valami nagytakarítás - vagy inkább selejtezés. Sőt, mintha költözni szeretnék inkább, mint helyrehozni a rossz helyen lévő házat. Egy idő után a foltozás helyett érdemes új ruhát venni, meg egyéb unalmas hasonlatok, a lényeg úgysem ott van a szavakban. Illetve bennük, csak közöttük meg mögöttük, feloldódva a vonalak zenéjében.

Tulajdonképpen szórakoztató. Az alternatíva az, hogy álproblémákkal foglalom le magam, vagy bevonom magamat egyé problémákba, de ez lényegében ugyanaz. Az MTT például kitűnő álproblémaköteg bármikorra, és egészen addig az marad, amíg az ember szabadidős tevékenységként kezeli, és igaz ez mindenre. Mégis, milyen jól el lehet azzal ölni az időt a lelket és az energiát, hogy az ember mondjuk .... tábort szervez. Hiszen bármikor kiszállhat... és most kivételesen úgy értem, valóban bármikor (nem számítom ide a függőségeket, meg ilyeneket, az más kérdés). Amíg az van a háttérben, hogy valaki akkor és addig foglalkozik vele, amíg ráér a Fontos Dolgoktól (legyen az család, munka, szokásos izék), addig.. eee, mindegy. Túlbeszéltem.

csak azt akarom mondani, hogy ma előadás, fél napot vagyok csak itt bent, mert utána már mennem kell beállásra az RS9-be.

tegnap este is játszottam még, aztán nehezen bírtam csak elaludni. Megpróbáltam megcsinálni az egyik NPC-met  karakterként, és majd az ő nevében is végigjátszom - de sajnos annyira nem sikerült, h legyen karakterképem. Ez ilyen geekség, nagyon, talán enélkül is megy majd.  Nem kellenek annyira képek, a regényekhez se mellékelik a szereplők arcát.

Kúl műbőrdzsekiben jöttem be, kétsor gomb meg vállpánt meg felvarrók vannak rajta, meg nagy gallérja.

Holnap délelőtt alszom, délután jövök be, ez így jól ki van találva, ma bankett is elvileg este, szeretnék bizonyos emberekkel inni és beszélgetni.

Kontaktlencsében ülök itt megint, fél napot elbír a szemem a gép előtt, úgy döntöttem. Bár furcsa.

már többet írtam, mint amennyi volt. oké, a felhős-esős eget nem, mert az gyönyörű, és ez a tavazs jó, és nem akarok most egy darabig más hőmérsékletet (tudom, lesz).

utolsó 20 percemet blogírással, mivel mással a kellemes esőszagban a hatodikon. Igazából a mai nap jó volt eddig, folyamatosan leveleztem az emberekkel dolgokról, Cégen kívül és belül, közben eltlt az idő, és még olvastam is itt-ott amott izé. Jól van, ez nekem ma nem megy, a stílusban maradás vagy nem maradás, aludnom kellene, de nem fogok, csak akkor, ha valóban nagyon álmos leszek, ez az átka, ha elfogy a türelmem az idővel szemben.

És játszom. Még nem jöttem rá, hogy tudom menteni a képernyőt (printscreen gomb, tudom), de majd rájövök, és Gilraed Hawke-t is dokumentálom. Későn kaptam észbe karaktergeneráláskor, hogy a játékban már van egy Gilraed (az előző főhősöm, ugye), úgyhogy maradt. Furcsa volt látni amúgy a Világvégén más által generáltan ugyanazt a főhőst, mennyire jellemző, hogy ki milyet hoz ki. Simsben is, mindenhol.

A következő fícsőr az legyen, hogy a játék kielemzi a karakteralkotás és a játék folyamatát, és ezek alapján jellemzi a játékost.

Olvastam dolgokat napközben a DA2-ről, kiderült, hogy azért bonyolultabb az érzékeltnél az egész - legalábbis annak szánták. Vannak változó árnyalatok, és állítólag története is lesz, megminden.

Közben intenzíven felrémlett előttem egy gondterhelt, lassan őszülő férfi szokatlanul ideges lélegzetvétele, ahogy befejezi a hercege által neki hagyott üzenet olvasását. Nézi az üvegbúra mögött táncoló lángot, aztán elégeti a papírokat, még akkor is, ha más nem tudná értelmezni a levelet. Közben azon gondolkodik, hogy egyszerre dühös, és aggódik. A főherceg egyre nagyobb tétekben játszik dupla vagy semmit, és az, hogy eddig csak kicsiben vesztett, nem jelent semmit a jövőre nézve. A veszély eddig csak a következő nemzedékeket fenyegette, ezt nem. Eddig. 
És a forrásai szerint már nem halad minden a terv szerint. A király a trónörököst küldi menyasszonyul, nem a második leányt.

Jajj, de nagyon várom már a péntek estét. Szeretném, h már este hét legyen, fent üljek a technikában, mert ez azt jelenti, hogy van egy érdekes előadás, aztán a végén még szereplek is, és aztán végre vége. Ebben az időjárásban különös kegyetlenség bent ülni próbán úgy, hogy nem próbálok.

Egyre határozottabban érzem, h a királylányos mellett Buffyt szeretnék mesélni. Olyan ember összeállítással, akikkel egy-két hetente össze tudjuk magunkat szedni játékra. Asszem nem kell többet magyaráznom.

Szombaton Turambar próba megint, miénk lesz az egész SÍN, ahogy elnézem. Muhahaha.

Képek

Tessék, feljegyzem az előző játék karaktereit, legközelebbre hozom a mostanit is.

Gilraed, DA1

Daelith (DA1)

Hawke kalandjai

Naszóval már jópár órát sikerült játszanom a DA2-vel, úgyhogy egyre határozottabb véleményem alakul ki.
Nincs olyan jó, mint az első része, igazából mind teljes játékélményben, mind sztoriban, harcirányításban, játékmenetben elmarad. Szebben néz ki, az igaz, de ez szinte a leglényegtelenebb része. Meg nem vettem észre zavaró bugot, ilyesmi, de ezek meg alapkövetelmények.

A történet, amivel eddig találkoztam, nem von be. Vagy nem eléggé. Míg az első részben rögtön kínos helyzetbe került a karakterem, amiből a Grey Wardenné válás mentette ki, és ezzel csak még nagyobb bajba került, addig most ... ööö... elmenekültünk hazulról... és...hm. Azt hiszem, szeretnénk letelepedni véglelgesen. Valami régi családi házat kéne visszaszerezni. Asszem ott voltunk Ostagarnál, de nem emlékszem pontosan már. És valami expedícióra szeretnénk menni, de őszintén szólva, fogalmam sincsen, ez miért annyira fontos, hogy ez a fő dramaturgiai szál. Mert, ha nem ez az, akkor, nem tudom, hogy micsoda. Az NPC-knek érdekesebb történetei vannak. Legalább.
Van családom, akikhez ugyan túl sok közömet nem érzem, de hasonlítanak az általam kreált karaktere, van valami genetika a játékban, ez érdekes és jó.
Ja, mad elfelejtettem, a történetemet meséli az egyik NPC, ergo valahova csak lesz kifutása, de alapvetően már-már belefulladt az érdektelenségbe.
Oké, akkor nézzük a mellékszálakat, elvileg elvihetnék ezek is a plotot. Nos, vannakmindenféle városi személyek, akik megbíznak/segítséget kérnek valakinek/valaminek a megtalálásával/megölésével/kizavarásával, és mindig jönnek és le kell őket harcolni. Időnként az NPC-t is, időnként az csak ott áll a csata közelében, és megvárja, míg kiírtunk mindenki mást.
Már volt olyan sztori, ami érdekes volt - de ez csak egy volt. Vannak döntési pontok, de ezek ránézésre csak az NPC-k hozzánk való viszonyát befolyásolják, nem lett komoly következménye semminek. Jó, ez még változhat, még nem játszottam végig.

A karakterem válaszlehetőségei az ME-ből már ismert "körben vannak a válaszok típusai" megoldás, a szinkronnal együtt nem rossz, bár közel nem olyan hatásos, mint a Mass Effectben. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a játékos karakter nem elég karakteres ehhez, ellentétben Sheparddal, aki már önmagában is jelenség volt. Alapvetően van a normális válasz, a cinikus/vicceskedő/humoros/ironikus (sajnos nem mindig egyértelmű, h mennyire lesz bunkó), meg van az agresszív, de itt már árnyalatokat is megkülönböztet a játék, legalább a válaszlehetőségek melletti ikonokkal - az ikon arra jó, hogy lássam, hogy ja, ez a válasz valóban flörtölést jelent, ez meg nem nyílt provokáció, bármennyire is annak néz ki. Ezt meg viccesnek szánták, ergo úgy fognak az NPC-k rá reagálni. Vagy nem, jut eszembe, többnyre nem találják az NPC-k (sem) viccesnek ezeket a megjegyzéseket. Akkor meg  mi értelme? Az egyetlen őszinte kuncogás NPC-től egy flörtölési kísérletre érkezett.
Ó, igen, a románc opciók, már a második játék, amiben a csaj kezd el udvarolni, bepróbálkozni a srácnál, ez egyre idegesítőbb. Shepardnak elnéztem, ő annyira férfias volt amúgyis (és ehhez a szinkron is jól illeszkedett). Ráadásul nem tartom jellemzőnek, hogy egy nő kapásból egy olyan megjegyzéssel nyisson, hogy "Kár lenne ezért a testért." Előbb kapna dicséretet az esére vagy a hősiességére vagy ilyesmi... namindegy.
Amúgy hangulatosak az NPC-k, és nagyjából érthető, hogy miért csatlakoznak a karakteremhez - bár az kevésbé, hogy miért tudom őket ugráltatni.
És sajnos sokkal kevesebbet lehet velük beszélgetni. De ez az egész játékra jellemző, több harc, kevesebb duma. Uuuncsi.

A harc meg nehezebben kezelhető, béna a kameramozgás közben, ha próbálok taktikai nézetből játszani, és nehezebben megy az karakterek ide-oda irányítása is. Különben semmi különös, megint rogue-gal vagyok, odaszaladok, rácsapok, elszaladok egy másik háta mögé, és így tovább.

Egyelőre ennyi.

Amíg képes vagyok összeszedni magaat, addig akár blogolhatok is. Igen, ez a finom időjárás átmenet fejbevágott, és már reggel óta azon gondolkodom, h mire emlékeztet. Nyilván, tavalyi tavaszra. Meg előttire. És így tovább.

Péntek óta a hétvégém kalandosra sikerült, csak az egész napos pihenés maradt el, amit sajnálok. Péntek este átmentem a Menedékbe, karaktert generálni a szombati versenyre Angwennel és Momóval, vicces és érdekes csapatkoncepció született, és végig verekedtük magunkat a karakteralkotás göröngyös útján is, mire megérkezett a válasz a szervezőktől, h bocs, nem fértek bele a keretbe. Nem tört annyira össze minket (bár másnap aztán legalább háromszor megemlítettem :D), és így utólag asszem megkíméltünk egy szerencsétlen mesélőt attól, hogy szociális interakciókat improvizáljon nekünk.
Szombaton a verseny helyett ettünk, megnézettem a népekkel a Buffy musical részét.

Aztán játszottam a Dragon Age II-vel.

Vasárnap délelőtt próba, délután Geist játék, hétfőn délutántól hajnali egyig próba, kedden már éjfélre otthon voltam. A darab jó lesz, ahogy most elnézem, tehát: most péntek 19 óra, RS9 színház.

éhen döglök. már megvettem a kaját, de megvárom a kollégák pizzarendelését, ó, én szociális áldozat.

készítettem egy színes önéletrajzot, majd azért kéne találnom magamról képet is hozzá. Aztán meg kéne csinálnom szépre. Mmint a word csodái ... csodák, de valahogy nem az igazi.

kezd a levegőnek tavasz-szaga születni, az ég színe is tavaszi eső-szürke - pláne, hogy még emlékszem pár órával ezelőttre, ahol a napfény és sötétebb felhők megfértek egymással. Gyönyörű. Tényleg.

Rájöttem az elmúlt napok során, hogy milyen szinten el tudja venni a lelkesedésemet az, amikor ráeszmélek, hogy az adott témához milyen kevéssé értek másokhoz (lényegében bárkihez) képest. Ha már "tanulom", ha már tudatosult bennem, hogy nem, nem kell jónak lennem, mert nem kész dolgot állítok elő, csak egyfajta tanulási folyamat részeként valamit, aminél pozitívum, ha megüti akár a saját elvárt szintemet, akkor már nincs baj. De addig... valahogy meg kellene tanulnom elviselni a bénázásomat, a minden előremutatást nélkülöző selejtet, amit időnként alkotok. 

Nem tudom miért van bennem az, hogyha nem tudom jól megcsinálni, akkor az azt jelenti, hogy igen kevés esélyem lesz később. Ha hibázok, az örökre szól, és örökre lerontja az átlagomat a minimálisan elviselhető alá.

Ennek jegyében egyelőre nagyon rossznak tartom az éjszaka összefércelt plakátot, majd apránként lesz belőle valami. Az is idegesít, hogy már lassan minden részletét átalakítom, és akkor meg miért nem ezt csináltam elsőre, feleslegesen dolgoztam az elején. Ami nyilván nem igaz. Mennyire könnyebb az ilyesmit strukturáltan elviselni, mondjuk a terméktervezőként tanult ötlet, továbbfejlesztés, kidolgozás, továbbfejlesztés vonalon haladva... pedig ott is igen messze lehet a vázlat a végső terméktől, még koncepcionálisan is. 

Strukturált gondolkodás, nohiszen.

Szóval igyekszem nem feladni akkor sem, ha borzasztó a bénázás. A probléma majd legközelebb akkor kerül elő, ha más is lefikázza, mert akkor már nem csak én tartom rossznak. És akkor minek csináljam, ha másnak se tetszik? (Mert így tanulom meg? Jah.) 

És akkor most kikerülöm a dilettantizmus kérdéskörét, nem elegánsan, de legalább egyértelműen. 

--

Lesz ma zenekari próba, a saját tokomba hanszerelkeztem át, jó a piros-fekete színpár. Remélem, most már gyorsabban tudok hangolni, mert ez így ... ööö... kínos. Visszahallgattam a legutóbbi próbán felvetteket: a hegedű is alig hallatszik, de bár ne tenné, amikor igen.Modnjuk az vígasztal, h az a szám pont tetszik jelen állapotában,  de akkor is. Igazából nem hamis vagyok, csak nem hangnemben (ezek a különbségek viszont az átlagnak nem számítanak), és egyelőre ötletem sincs, hogyan tudok jól odaimprózni dallamot. Ehh. 

De legalább az énekhangommal meg voltam elégedve (bár az is roppant halk volt, talán azért).

--

Előadás jövő pénteken, keddre lehet jönni fényképezni a főpróbára.

álom

Vicces, a zenekarral álmodtam, akiknek még nevük sincs. Valami ismerősüknek kellett volna lagziba menni, talán zenélni, talán csak a buliba, nekem mondták, h nem ismerem, nem kell mennem. Én meg írtam, h köszi, maúgy is gyűlölöm a lagzikat, meg pláne az ottani zenéket.

ez egy durva hónapkezdés lesz, már érzem, vagy tavaszkezdésnek erős, már gyűlölöm a napfény szárítota levegőt, de remélem, azért majd lesz benne élet is, mert mert. Nem érzem jól magam. Fizikailag csak zombi vagyok, ez nem meglepő, de nem érzem jól magamat szinte semmiben, amit csinálok. Kedvem lett volna hirtelen azt mondani, h bassza meg az egész világ, Cégestől, emtétéstől, főnixestől, mindenestől, én kiszálltam, majd lesz vagy nem lesz valmi, nem érdekel, de én ezt nem szeretném. Nyilván van bennem annyi előrelátás, hogy később (percek, órők napok, hetek) múltán máshogy fogom látni, mi több, úgyis ugyanazt szeretné majd visszakapni, amit így eldobnék magamtól.

mindenesetre ez a darab a társulatnál jó pofon, ilyet soha többé. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (legalább próbálok/ hátha tudok rendezőasszisztenskedni tényleg, vagy akár részt venni valami munkában), ellenben elvette fél évemet. Az ígéret és a vállalás köt, meg persze most már kíváncsi vagyok, összeáll-e a darab.

nem tudom, tudok-e egyensúlyozni az irreális mindent-vagy-semmit elvárás mentén, amit Tanárúr támaszt velünk szemben és a saját realitásom között, ezt eldönti a maradék idő az évadból, megéri-e.

Na jó, azt azért csak leírom, hogy tegnap tényleg kipróbáltam onlány módon a left4deadet, és sajátos hangulata van a közös játéknak idegenekkel, de a horror, az teljesen elveszik belőle. Mindenki rohan előre, tudja, mikor jönnek sokan, mikor kell hova átrohanni - aminek izgalom értéke van, az az, amikor egymás megmentésére sietünk, mert bármikor szükség lehet a másikra.
Egyszer sikerült ... eltévednem, egyszerűen nem találtam az utat tovább (pedig ez nem nehéz, mi több, egyértelmű, tehát kivételes tehetség kellett hozzá), és voltak olyan kedvesek a többiek, és visszajöttek értem. Bár ötbbször lenne ilyen. Mmint, nem a bénázás, hanem eltévedési lehetőség, próbálkozás, mert azért a megyünk mert tudjuk mikor jön az izé kb, na, az nem annyira izgi.

Itt bent meg agylerohadás van. Blöűrgh.

oké, süt a nap, hideg téli tavasz van már, meg minden, de ez nem tetszik igazán, nem jó. Inkááb lenne 10 fokkal több és eső. Az rögtön segítene.Nincs kedvem. Most nincs kedvem semmihez.

A hétvége iszonyúan rövid volt, és túl sokat kellett aludni belőle.

Pénteken igazi házibuli volt, borzasztó karaokéval évicces mortalkombattal, aztán szombat délelőtt egy hasznos és jó Turambar próba másnaposan,ó igen. Jó volt délelőtt mozogni, még akkor is, ha ez azt jelentette, h nem tudtam kialudni magamat. Van ebben valami felemelő, h igen, képes vagyok rá. Viszont nem tudom, hogyan lesz ebből darab, mert nincs meg a szükséges lelkesedés hozzá (ha már profizmus meg ilyenek meg pláne nincsenek). Nem viheti egy-két-három ember a vállán mások helyett, mindenkinek kellene egy minimumot beleraknia, és ezt nem érzem. Namindegy. Most két hét szünet, idő híján. Aztán hátha több energiám lesz, és hátha jobb lesz minden.

vasárnap aludtam főleg. sokat. me tavaszi találkozót beszéltünk meg, aztán játszottam, aztán aludtam. ma meg próba, és egyre nehezebben bírom, alig várom a bemutatót.

Hegedű

amúgymeg lett egy elektromos hegedűm tegnap este. a történet vicces volt, mert már kedd óta telefonáltunk a tulajjal, hogy mikor tudnánk olyan helyen találkozni, ahol van erősítő, meg van kábel, mert az már nem volt a csomagban. Végül arra jutottunk, h jöjjön el a próbára, mert ott tuti van minden.
Fiatal csajra tippeltem, egyetemistára, mert koleszra utalt, és a hangja is fiatal volt, de következetesen magázott, én meg képtelen voltam koncentrálni rá, szal én meg mindig belecsúsztam a tegezésbe, de persze nem szóltam neki, h hagyja már, mer fiatalabb nálam. Naszóval, aztán várok rá az utcában, emrt könnyebb kimenni elé, mint elmagyarázni, hova jöjjön - egyszer csak feltűnik egy csaj, hegedűvel. Oké, eddig ez nem lep meg, erre vártam, csak arra nem számítottam, h felismerem. Ha jól rémlik a nickje, akkor Nimrocco volt az, még Haleth népéből... rácsodálkozunke gymásra, köszönünk, ilyen mivanveled, még emtétézel-e kérdések, válaszolok, mondom, h akkor menjünk inkább már be, erre válaszolja, h nem ér rá, mert el fogja adni a hegedűjét. Ja, tudom, mert nekem :D

Aztán megnéztem, kipróbáltam, a hangja emlékeztet a régi béna feles hegedűmére, de legalább ki lehet hangosítani, és időnként hallani a zenekarban (azért azt pártolnám, h még mindig halkítsunk hozzám). Egyelőre alacsony a válltámaszom, mert az normál vastagságú hegedűre tervezett dolog, de majd megoldom vhogy. Meg kell ragasztani az álltámaszát is, de próbán még tartott.Egyelőre jó lesz, úgy érzem, kb hatszor ennyibe kerülne egy olyan hegedű, amit majd akkor szeretnék venni, ha lesz értelme.
Szép piros (nem fekete, de nem baj az, legalább látszik).

A próbán kezdek magabiztosabb lenni, már merek ötletelni a zenén, szólni a basszerosnak, hogy mit lehetne még, meg játszani egyre szólóbb jellegű dallamokat. Persze úgy nehéz, hogy folyamatosan elhangolódott az Á húrom, lassan vette fel a páratartalmat a szobában (de a másik hegedűm is, azt nem is sikerült teljesen felhangolnom próbakezdésre). ÉS most már az erősítőre kell ülelnem, nem a hegedű testére, mer abból kevés hang jön.

Szeretnék majd saját számokat is, de legalábbis erőteljes átdolgozásokat. Még nem tudom, hogyan, de majd.

És szükség lenne még egy gitárosra, meg egy billentyűsre. Kreatív emberekre.

Fórumbejegyzés helyett

Jajnemár, legalább az illúziója legyen meg, hogy jövőre akár olyanok is nyerhetnek pályázatot, akik nem idén szervezők (de persze rendelkeznek a szükséges tapasztalattal) ;). És nem hiszek benne, hogy jövőre ilyen szinten nem változik semmi, hogy ki lehessen jelenteni, senki nem talál másik alkalmas táborhelyet, és nem is fog jelentkezni másik (a jelenlegitől gyökeresen különböző), alkalmas főszervezői csapat.
Duhh.
Szanticskára se megyünk, pedig arra még szerződés is volt. Szal óvatosan az ilyen kijelentésekkel, ebben egyetértek Felagunddal.

És, ha már nem fórumra írom ezt, mert feleslegesnek tartom, ide bővebben ki is fejthetem a dolgot, juhé.

Szóval engem is zavarnak azok a kijelentések, amik idén már a jövő idei táborra vonatkoznak. Gyűlölöm a bebetonozott dolgokat, és ezek olyan kijelentéseket akarnak hagyománnyá tenni, amiket minde évben át kéne újra és újra gondolni. Kifejezetten lustaságnak tartom azt a fajta koncepciómódosítgató elvet, ami már másodszorra van jelen a szervezésben. Nem, nem harmadszorra, mert az első szanticskai tábornál azért koncepciós elveket találtak ki  de tavaly, meg idén ezeknek a határát faragták/faragják az amúgy roppant kreatív szervezők.
Olyan dolgokat veszünk alapnak, amiket átondoltam kellene, nem pedig azért, mert "már tavaly is ez volt". Ebből a szempontból kifejezetten örülök, h Szanticskát le kellett mondani, mert ez kötelezően átgondoltatja a szállással kapcsolatos prekoncepciókat. Akár a sátrazásról-faházas elhelyezésről, akár a zuhanyzókról, stb.

Annak is örülök, hogy az egyik családvezetőm a Relaxban volt utoljára táborozni, mert így sokkal frissebb ötletei vannak, mint akár nekem, hiányzik belőle az elmúlt x év berögződése.

A másik meg az, hogy nem csak a szokások, de az emberek is kezdenek beragadni. Nem igaz, hogy csak a jelenlegi főszervezők és szervezők alkalmasak tábort létrehozni, és végigvinni. Ebben az évben lehet, hogy másoknak éppen nincs elég ideje vagy energiája, de ez is változhat jövőre. (Mondjuk, ha a kolléganőmet sikerülne beemtétésíteni, akkor máris lenne még egy fasza logisztikusunk, de ehhez kisebbfajta csoda kéne :D)

Ezzel együtt úgy tartom, hogy jó a szervezői  csapat, és alapvetően nem rossz a koncepció. Ha netán valaki éppen igyekezne félreértelmezni azt, amit leírtam kedves érdeklődő olvasóim közül :D

ja, tegnap elmásztam a hangszerboltba, persze elektromos hegedű ott sem volt, de legaláb ott másfél hét múlva lehet - viszont mára egyeztettem az eladó hegedű tulajával időpontot próbára, ha tetszik, jó a hangja és van hozzá minden (asszem a kábel pótolható), akkor lehet, h meg is veszem. Oké, a zenekar gitárosa mára hoz elvileg nekem valami beszerzett pickup-piezó akármit a hegedűmre, de ha jól értelmeztem az internetet, akkor valóban jobb annál az elektromos hegedű. Arról nem is beszélve, hogy azon talán tudok gyakorolni este is valamennyire.

A desktopról meg Thane Krios figyel, igen, geek vagyok. Mondjukm egy hete már zombikat ölök, de ez nem jelent semmit. Kellene társ a zombiölésben, ki szeretném próbálni onlány, mert az fun lehet, valaki steamen?

Csütörtöki blogbejegyzés

Hú, az új pékségben hatalmas túrós táskát adnak, ez tetszik. Igazából a havazás is, bár ezeretnek gondolat itt a tavaszvárók közepette, kolléganőm majd mondja erre, h ne veszítsem meg, hol a napsütés és a meleg? Nekem csak a meleg hiányzik időnként. Mármint a 20-27 fok közötti hőmérséklet. Azt hiszem, ma engedékeny vagyok :D

Ma gitár helyett már hegedű volt a hátamon, ez egy ilyen hét, csak holnap nem lesz nálam hangszer. A tegnapi műsoros délelőtt öööö... érdekes volt. Ciki, határozottan elrontottam a dalt, amit előtte megcsináltam sokszor hibátlanul: konkrétan átköltöttem nem egészen értelmesre egy sort, és utána némi hatásszünetet kellett tartanom a foltatáshoz, hogy az már az igazi legyen, mert hátha ismerik. És még a versbe is sikerült belefűznöm egy s-sz tévesztést, amit azért ritkán szoktam...
Viszont kellene többször verset mondani, mert ez igazából jó. Ha lenne időm, akkor - hagyjuk. Nincs időm. Legyen bármennyire elkeserítő, ezt be kell látnom. Örülni fogok, ha a főnixes bannereket össze tudom hozni időre. Valami minimális esztétikummal.

Tegnap aztán kidőltem délutánra, annyi lett a porszívózási terveimnek, képtelen voltam a fejfájástól ébren maradni. Kicsit próbálgattam hegedűn dolgokat, meg énekeltem, aztán mentem megbeszélnisilcucchoz, aki valóban nagyon közel lakik. Tetszik nagyon az, amit csapatidentitásként összehoztunk, amennyiben a táborozók is fogékonyak lesznek erre, akkor az kúlság lesz. És még az is lhet, h nem kell lemondanom a táborra eső funtinellit, majd még kiderül, de Diósgyőr pont olyan közel van, ami tulajdonképpen megoldható.

na, az egyik már leégette az agyamat, örülök, h nem egy projekten dolgozom vele, mert nem állnám meg válasz nélkül. Válaszai alapján buta és sokat beszél. Rossz kombináció.

kicsit szét vagyok csúszva, lehet, h jól jön a holnapi egy napos szabadság, amit a délelőtti nyugdíjasműsor miatt vettem ki. és lassan listát kéne írnom, kikkel szeretnék már találkozni, mert hátha eszembe jut szólni nekik. csak ne lennék ilyen antiszociális.

a versesműsor-próba meg katasztrófa volt tegnap este, próbálok hisztis lenni, megf felháborodott, de sajnos érzem az apátiát. egy hét alatt nem lehet úgy felkészülni, hogy csak meló után, ill. rövid hétvégén van időm, mert nem tudom hangoan gyakorolni se a verset, se a dalt, és Tanárúr meg most nem tudom, mit várt, komolyan azt, hogy ne vegyem komolyan az ő időpontkérelmét? Ehh. Nembaj, szeretem hurcolászni a gitárt, hangszerrel járni az utcán jó. És ma reggel még a metrón egy srác a helyét is átadta - mondjuk a gitár miatt pont nem volt rá szükségem, de a lábam épp fájt, és szívesen alszom ülve.

najó.Szinte. Szinte lehetetlen elkezdeni azonnal, pedig akartam írni beszámolót a SoM koncertről elsősorban, másodsorban meg már nem is tudom... ja, persze.

Na, voltam szombaton Sisters of Mercy koncerten. Amilyen ritkán szedem össze magamat, kifejezetten örültem, h előre vettem jegyet, meg minden, mert (ok, ha felteszem, h marad jegy) nem mentem volna el koncertre, ha már nem fizettem volna ki az adag pénzt rá. Egyszerűen lusta vagyok egyedül elindulni a hideg estébe. Haverjaim között meg nem igazán akad olyan, akivel tudok koncertre járni (ill., akadhatna, csak lusták vagyunk elrőe megtárgyalni). Pedig megéri. Egyrészt a zene, másrészt a közeg. Van abban valami otthonos, hogy körülöttem mindenki feketében, még akkor is, ha már csak egy-ket ismerősebb arcot látok, és ők sem a beszélgetősen ismerősek.
Érdekes volt különben, hogy inkább 25 és a halál közötti nézők voltak - tekintve az együttes 30. évfordulóját, ez nem meglepő, de tapasztalni érdekes. Ha jövő szombaton mennék Combichrist-ra, akkor nyilván már nem ez lenne az átlagéletkor, hehe. (Legalábbis remélem.).
A koncert maga jó volt, bár nem elsöprő erejű - de olyat ritkán látok/élek meg. Volt ködgép végig, amiből néha előbukkant az énekes neonsárga pólója, meg a két fiatal gitáros. Az énekes mély hangja időnként hallatszott, többnyire a hallás alsó határán, a vokálokat a srácok nyomták, tehát nem azt lehetett hallani, amit felvételről vagy a 20 évvel korábbi koncertfelvételeken, de asszem örülhetek, h még életében láttam. A rocksztárok gyorsabban élnek, és ez érződött.
11 után valamivel már otthon is voltam. Furcsa.

Pénteken megérkezett a Left4Dead első része, úgyhogy azóta zombikra lövöldözöm álmomban is. Asszem, tökéletes arra, hogy megszeressem az FPS műfajt. Csak ki kéne próbálni haverokkal multipléjerben, mer az még hozzáadna. Addigis igyekszem leküzdeni az rettegésemet a síró gyerekhangú zombiktól, és optimistán tekintek a jövőbe, mert mennyivel jobb már, hogy nem egy távolba vesző mendékhez sietünk, miközben jó eséllyel a barátaink nagy része zombivá változott, vagy szimplán meghalt.
... azért nekem ebbe is beleférne a beszélgetős rpg D:

hétvége előtt pár órával (a hétvége a próba után kezdődik szigorúan).
stresszelek, mert a szerda délelőtti verses műsorra mondok verset, és tegnap döbbentem rá, h évek ó anme mondtam verset. ezt tetézi csak, h az elmúl két hónapban elenéysző mennyiséget beszéltem színpadi szituációbn, úgyhogy komolyan izgulok. Ez szörnyű. Oké, mondjuk nem érek oda korábban, mert egyszerűen nem tudom megoldania teleportálást, vasárnap meg feleslegesen mennék hajnalban, mert nem lennék megnézhető állapotban a koncert után.

holnap délután hosszú Turambar próba, nem tudom még, hogy mivel töltöm ki az egészet, mert a koreográfusunk :D beteg, az egyik főszereplő nem lesz, a másik mintha később érkezne... kreatív leszek, oké.

igazán összekaphatnám már magamat. például egy önéletrajz megírása jó lenne, nem?

Why not.

63% Geek
Created by OnePlusYou - Free Dating Sites

zsong a fejem, telefonáltam ma már egy szimpatikus helyszínre, működőképesnek tűnik, az egyelőre még csak pályázó csapatunk jó, tényleg jó lenne megcsinálni a találkozót. zombi lettem így estére.

Tényleg tanulni lenne jó valamit, mert túl sok dologba kapok bele. Mármint, túl sok dolgot szeretnék megtanulni, és így egyet se fogok. Hjajj. Lassan asszem felfogom az Actionscript alap dolgait, h mi mit jelent a parancsok emlyik részében, és kezdek rájönni, h a zavart az okozhatja, hogy tanultam más nyelvet is röviden, ahol volt pont közben és mást jelentett az első meg a második fele a kifejezésnek. Vagy pont nem. Érdekes. Eszembe jutott a for i egyenlő 1 meg a go to 10 meg az if then else, és az, hogy apu papíron magyarázta, de én a gép előtt szerettem volna ülni, az volt az érdekes, hogy beírtam ezeket, és lett eredménye.

Még mindig úgy gondolom, hogy kb ugyanannyi erővel lehettem volna infós is, mint mérnök - okéoké, nehezebb lett volna az egyetem. Kellett volna rendesen tanulni. Meg nem lett volna ennyire sem kreatív, és azért az integrált terméktervezés főtárgyunk jó is tudott lenni. Mondjuk az egyik óta szerintem kölcsönösen megbízhatatlannak tartjuk egymástaz egyik csajjal, mert voltak ott félreértések rendesen, ilyen én állok a hideg hóban negyedórát a villamosmegállóban, aztán szétfagyva visszamegyek az egyetemre (mert már előtte is volt, h nem jött megbeszélt időpontra) - a másik meg a dugóban ült, és ezért késett, aztán várt rám. (Mobiltelefonom akkor még nem volt).
Namindegy.

Ma este végre nincs próba (illetve van a négyszög, de most mondtam le a hangtechnikát úgy, h ha kellek, akkor még a küöv előadásra megyek, és nem  szóltak, h kellek), ezért tavaszi találkozós megbeszélés lesz, minek az a szabadidő :D

Az iPonos rendelésem sorsa meg vicces, rossz játékot küldtek ki, garanciálisan visszaküldtem, kaptam levelet, h sajnos se javítani, se cserélni nem tudják, ellenben rendelhetek mást helyette, vagy a pénzt vissza - nem értettem, h mivan, amikro a listában ott volt az eredeti. Aztán most kiderült, h igazából felajánlották, h hamár blnáztak, rendelhetek msát, vagy visszakérhetem a pénzemet. Vagy persze megrendelhetem megint ugyanazt.

okéoké, mit keresek megint itt, hát tényleg nem tudom. Vettem szegfűszeges teát, mert az jó, és nem ragaszkodom ám ahhoz, hogy az ilatai is eltűnjenek a télnek. Vagy amúgyis. Az elektormos hegedűn való töprengésemmel arra jutottam, hogy jó lesz nekem az olcsóbb is, amennyiben egyáltalán, és, ha véletlenül tényleg úg alakul, hogy rendszeresen játszom, akkor majd elkezdek félrerakni komolyabb hangszerre. Addig igazából felesleges.

Struktúrálni kellene az időmet, az optimális kihasználtság érdekében. Itt, a melóhelyen sajna semmi nem kényszerít rá, megoldhatók enélkül is a dolgok - és ez nem, nem segít.
Ha meg, hazaérek próba utá, akkor már nincsen kedvem ilyesmire. Akkor örülök, hogy vége a napnak. Ha meg épp nincs próba, akkor örülök, h szabadidő, és megintcsak. Remélem,mostantól egy kicsit jobban rá fogok érni, aztán a bemutató után meg pláne.

vicces, h megnyitom, bezárom a blogomat, minden írás nélkül. Egyesek ezt jelnek tekintenék arra, h ne írjanak, én makacs vagyok és nem, nem.

Inkább mesélek a hétvégémről: hogyan nem szocializálódom rendesen. Nem mentem szombaton a belterjes szülinapi kocsmába, ahova pedig ígértem, aztán vasárnap a tábori megbeszélés után se csatlakoztam a népekhez - ez utóbbi persze indokolt is lehetett, mert baromi álmos voltam, és ma meg ugye meló van, szóval aludni kellett.

Pedig érzem, h ki kéne mozdulnom, beszélni emberekkel, legalább azokkal, akik fontosak nekem, de még erre sem igazán vagyok motiválva. De legalább eszébe jutok időnként egy-két embernek, és ez több, mint amit mondjuk 3 éve elmondhattam magamról.

Valamiféle fáradtság. Nem fizikai, és nem is a túl sok szellemi erőfeszítésé, inkább nyom a semmi súlya. De az nagyon.

Kevésnek érzem magam. Az önbecsülésem a visszajelzésektől függ, abból meg marha kevés van - nyilván azért, mert nem is csinálok semmit, amivel megmutathatnám, h azért képes vagyok dolgokra. De akkor is.

Tábori összeülés nem volt annyira rossz, igazából vicces volt az oldalhajóból végigszórakozni a prezentációkat, de azért... jó lenne, ha nem lenne szükség ilyenekre, hogy értelmét lássul a dolognak. Egyre kevésbé vagyok toleráns. És talán egyre több igényem van szétválasztani a munkát és a szociális közösségei életérzést olyankor, amikor időt áldozok valamire. Öregszem?

Van pályázat az lfgén, remélem, sikerül írnom. Igazából azon gondolkodom, h simán írhatok a királylányosfantasy világ settingjébe valamit az elfeledett múltból, és akkor több légy egy csapás.

Ma reggel videokonferenciás programot próbálgattunk három-négy gépen a főnökömmel meg az IT-s srácokkal. Aztán délben elmentünk kolléganővel ebédszünetre, szereztem koponyás kitűzőt (meg cipőt és autumn mood feliratú pólt, amit nem hiszem, h felveszek emberek közé, max majd táborba :D).

Ma este próba helyett előadást nézünk, remélem, jó lesz. Bár, mérne lenne az.

Elkezdtem végignézegetni a 3dsmaxos tutorialokat, jönnek vissza az emlékeim. Türelem, az kell, nem emlékszem azonnal mindenre, amit valaha tudtam.

Átmeneti ez az idő, és nem tudom, honnan és hova tart.

morcossá tesz, h a sín nem jelzett vissza még a mai próbateremről.
kell egy hatalmas adagot scannelni, kvázi szívességből, blöe.

Tadámm, és újra melóban. Bár minden nap annyi melóm lenne, mint ma.Vagy kicsit több. Négy napot kell pótolnom.

aktívan agyalok a melókeresésen meg ilyeneken, egyre inkább úgy néz ki, hogy ki szeretném próbálni én is a számítóépes játék ipart, mert Szozsi beszámolói sem riasztottak el (és Inszéjnéi sem). Csak előbb legyen vége a próbaidőszaknak a Társulatnál. Addig tulajdonképpen tanulhatnék dolgokat.

Vettem határidőnaplót, hosszas válogatás után végül egy nagyonkicsi mellett döntöttem, mert egyformán kevés hely van benne minden napnak, és a többinél idegesít, hogy a hétvége másodrendű - pedig pont akkorra lehet szervezni a sok programot, hiszen hétköznap az időt elveszi a munka. Furcsák az emberek.

utolsó gyógyszert bevettem, holnaptól újra meló, remélem, semmi durva nem szakad rám, bár, igazából legalább lenne kihívás. Legalább befizettem a számlákat tegnap, komolyabb szédülés nélkül a postán, rengetegen voltak, mert nyilván négy után kell mennem, amikor már a munkából érkezők is ott tolonganak, jól tudok időzíteni.

uhh, beütött megint az antibiotikum.

megnéztem a goldeneye-t, jaj, miért kell ezt miért kell ezt. egymás után futnak sorban a katonák, bele a lövésekbe, he did it for the lulz, és nem, nem, nem értem, miért jó ez, miért kell nekem ilyet néznem ahhoz, h tudjam, miről beszélnek ismerőseim. Szeretem a 3d karaktereket és szeretem az akciófilmes dolgokat is, és a kettő találkozása olyan csodálatos lehetne, és akkor miért történik ez.

mondjatok nekem okos akciófilmet, ahol hihetőbbek az események, véreznek azok az emberek, akiket meglőttek, és mégis van humora meg akár még valami mondanivalója is a történetnek.

Lement a nap, kicsit kevésbé szédülök, de ez a szédületes vita itt a blogomon nem hagyott aludni. Szerintem, ha ezt képes lenne elviselni bármilyen vezetés-szerveződés (MTT-n kívül is!), akkor sokkal jobban próbálnának odafigyelni az emberek arra, amit csinálnak. És az jó lenne, mert nőne a minőség. Vagy kimagyarázási képesség, amennyiben cinikusak vagyunk. De hálistennek kevesen képesek úgy megmagyarázni a kényelmetlen, kínos, sőt, elcseszett dolgokat, mint {személyiségi jogokra vonatkozóan cenzúrázva}. :D

az amúgy tetszik, h képesek vagyunk általánosságokban vitatkozni :)

nem értem ezt a betegséget amúgy - nincs lázam, de szédülök. Úgyhogy nekiállta inni és enni hátha az a baj. Meg bevenni az antibiotikumot, mert kaptam. Eeee. Sajnálom, h holnap nem tudok menni próbára, de vígasztal a tudat, h a többieknek hasznos lesz a délelőtt, és nem kell visszamondani semmit.

Álom után volt egy dallam a fejemben, de mostanra már eltűnt :(

hehh, van ez a tábszervezői levlistás tldr levelezés, már négyszer töröltem ki a levelemet. De ide megírom:

- a vezetők felelőssége a kommunikáció rájuk eső része. Az ebből adódó problémákat nekik kell megoldaniuk, és, ha az nem sikerül, akkor azt nem ér áthárítani a kiakadt beosztottra. Még akor sem, ha a másiknak nincs mindenben igaza.

Miért nem lehet egyszerűen azt írni, hogy bocs, félreértés történt, beszéljük meg? Miért kell visszatámadni?

- baromira nem mentesít senkit a feladat nehézsége. Ha valaki hibázik, akkor a hiba akkor is létezik, ha mellette más dolgokat jól csinál, sőt, akkor is, ha rengeteg melőja volt a hibában. Vagy mellette.
Az másik kérdés, hogy pont ezért a személyt nem illik elítélni.

- A tiszteletet nem lehet elvárni, csak kiérdemelni. A sok melóval járó szervezésért nem lesz automatikus a tisztelet, és nem fog létrejönni parancsszóra sem.

uhh, kezdek nemjól lenni, és persze ilyenkor rájövök, h az agyi képességeim esnek le először, tehát az égvilágon semmit nem nyerek a nyert idővel.

Azért nem rossz ez a februári tavasz, glom lesz megint hó és hideg márciusban mondjuk, mert ez így szokott lenni. De az már vicces, h képtelen vagyok úgy megbetegedni, hogy ne kelljen bejönnöm melóba meg próbára... Fázom, még sincs lázam, és láz nélkül nem betegség a betegség.

Valamit kellene tanulnom. Elkezdtem nézegetni tanfolyamokat a neten, mondjuk akkor már OKJ-val, csak éppen nem tuom, mit lenne érdemes, és mi érdekelne egyben. Tudom, hogy grafikai szoftverekkel szívesen szöszölök, tehát még akár egy Designer tanfolyam se lenne rossz, csak időnként elkap a félelem, hogy netán ugyanazt is végig kell hallgatnom, mint az egyetemen. Meg nézegetem a 3dsMaxos dolgokat is, dehát abból is hallgattam egy félévet, és nem, nem akarok azér fizetni, amit már tanultam, a feléért se. Akkor inkább veszek egy könyvet, és ... ja. Ha más nem, ez lesz. Időnként jó lenne érezni, hogy ér valamit az X évem az egyetemen, de... de semmi. Amit szeretnék igazából, azt csak részben fedi le. Nem vagyok a részletes mérnöki fajta, hosszú távon senkinek nem lenne jó, ha műszaki szintig terveznem kéne, netán a gyártás részben gondolkodnom elsősorban. Koncepcionális fázis, nagyjából mindenben, amit csinálok - ha van mellettem olyan, aki megvalósítani tud, az az ideális. Csak az a baj, hogy általában pont a koncepcióképzést tartják a más dolgokkal összevonhatónak, és szinte rögtön a megvalósításra ugranak - MTT tábor mondjuk kitűnő példa.

Nade, visszatérve a tanulásra, az is komolyan visszatart, h idő. Mondjuk legalább egy év egy tanfolyam, minden szombat délelőtt például, ehhez meg az kéne, hogy valóban meg legyek róla győződve, h nekem ez kell.

mivel arról álmodtam, h egynem-annyira-konkrét-ámbár-játékfejlesztésben-lévő ismerőssel beszélgetünk, és megkérdeztem, hogyan kell játékot készíteni, és azt mondta, h itt Magyarországon nem lehet, ezért kimennek Chicago-ba a barátnőjével, és borzasztóan elkeseredtem, ezért leírom, h reggel kötelező jelleggel kitaláltam egy flashjátékot :D Persze az életbe nem fogom megcsinálni, mert még lerajzolom és megtervezem, de programozni nem tanulok meg.

Meg igényem lenne egy Dűne játékra is - valami statégiai rpg-re, ahol a Házat kell igazgatni, diplomáciai házasságokat kötni, embereket felvenni, biztonsági rendszereket és gazdaságot építeni, meg persze lenne drámai sztorija is, meg az NPC-k is úgy működnének, mint egyrendes RPG-ben. Mint mondjuk az első részében, csak nem ennyire fix történettel.

Most már csak sikerül írnom. Ide. Reggel óta legalább háromszor hagytam nyitva a szerkesztőfelületet, aztán be is zártam őket. Most egy kicsit nem fázom, és ez jó, jártam odakint, elhotama sandman soronkövetkezőt meg a csodaidők soronkövetkezőt a könyvesboltból. Meg meghozta a futár a dragonnage-t, de nem azt, hanem a kiegészítőt, úgyhogy cseréltetem ki gyorsan. Nincs szerencsém a legális játékokkal :D

Btw, hamát itt tartunk, (surprise surprise), végigjátszottam a ME2-őt. Pozőrségesség. A játékot még nem fejeztem be vele, mer még van folytatható küldetés ami szimpatikus vonása a játéknak - nem érzem azt a szomorúságot, ami jó film/könyv/játék végén elfog. Mert még él a világ, mert még játszható.
Ebből glom következik, h Janie Shepard túlélte a küldetést (ó, beware the SPOILER).

Naszóval, összeszetem egy rahedli NPC-t, beszélgettem velük rengeteget és még azon is túl, ellenőriztem a hajtóművet meg a páncélzatot meg mittoménmit, meg jól bebiztosítottam, h mindenki szeressen és őszintén rajongjon értem, aztán sikerült belenavigálnom magamat a végjátékba. Azt hiszem, még nem akartam, csak a magyarítás miatt sikerült rossz választ adnom, aztán meg már nem érdekelt, vittem így. De szerencsém volt, sikerült tényleg mindennel elkészülni.
Volt drámai-romantikus encounter, meg rengeteg jelenet, visszajött a filmet nézek élmény. Az utolsó küldetésekben minimális vezetői/taktikai érzéket is kellett tanúsítani, mert a megfelelő NPC-t kellett a megfelelő feladatra kijelölni, amit így utólag jobban értékelek - játék közben én azt hittem, h bármit választok a felhozottak közül, jó lesz... aztán elolvastam utólag a leírásokat, és kideült, h el is lehetett volna rontani. Kúlság. Kár, hogy több ilyen nem volt korábban, meg nem az általános játékmenet része. Szeretem a sokváltozós történeteket, bár a kifejezetten stratégiai játékokért nem vagyok oda (CIV persze jó volt).
Szóval voltak hősies jelenetek, kitartások, megmentések, aztán Shepard utánaugrott a Normandiának, és elérte jól. Mondott beszédet, meg elege lett a Cerberusból, meg ilyenek.
Köszönöm mindenkinek, aki ajánlotta.

--
Volt farsang is, ami jó volt, bár azóta ne pihentem még eleget (másnap reggel 3/4 8-kor kelni csodálatos).

hé, a tool még mindig veszett jó zene. vagy most esik borzasztóan jól. még úgyis, h hallgatás után nem értem a szövegét. meg is akasztotta a keringőkeresésemet rendesen :D
(a Xandria énekesnőjének pedig kellemes hangja van.)
viszont mostmár megint úgy érzem, van egy csomó keringő, ami nem ugyanaz, mint amit eddig báloztunk. Spec nem szeretem az emtétés bulikban, h mindig ugyanazok a zenék mennek, mert az emberek többsége ráadásul csak azokra táncol. Ez gáz. Tisztára, mint nagyban.
...
volt közben ebéd kollégákkal.
...
a mass effectben meg haladok tovább, jók az NPC-k sztoriai, bár még el bírnék viselni több interakciós-döntési lehetőséget (ehh, mikor nem?). Végül a béryilkossal jön össze Janie Shepard, mert megállapítottam, h Garrus ugyan nagyon szimpatikus, inkább legyen csak haver. És a szinkronhangja is baromi jó mindkettőnek.

igazából tök jó lesz a holnapi próba, elvégre lesz egy saját termünk, amiben elférünk rendesen, és ... és... keresek zenét is, és lehet, h Szozsi is tud jönni, és akkor végre mozognak az emberek, meg minden.

A tegnapi együttesesdi érdekes volt, még nem tudom, mit lehet kihozni belőle, kell ehhez még egy kör (hegedűvel, mert úgy hátha kreatívabb vagyok zeneileg). De egy tanulsága már volt: megéri aktívan keresni, mert már kaptam egy esetleges hívást hegedűsként másik együttesbe - bár ez nyilván annak szól, h elvileg 10 évet tanultam. És aztán azon gondolkodtam el, h, bár nem ismerem a basszeros srácnak az elérhetőségét, de ha lenének még más hangszereseim és erős zenei elképzelések, akkor még meg is tudnám kérdezni, h jönne e játszani.

még mindig a játék, mindig a játék. keringenek a gondolataim, nézegettem egyéb játékokat is, és ráöttem, h a nagy casual formájú játékokat én flashjátékként szeretem, teljes képernyőre teljesek az igényeim. Különben nagyon jó flashjátékokat ismerek, a Shift sorozat, a szobából szabadulósok, az elefántos, meg... meg még néhány, csak egynél többször nem játszom velük. A növényes zombis játékot megnéztem flash verzióban, és aranyos towerdefense jellegű a dolog, és igazából nem tetszik annyir, mint amekkora a felhajtás körülötte. Nyilván teljes játékként jobb élmény. Vagy nem.

Viszont a Path-t megnézem megint, bár azt csak fülessel, mert Inszéjnt idegesíti a zenéje. Lehet, belülről marha hangulatos, és meditatív tosz. Hm. Mondjuk a legközelebi rpg előtt, amit majd mesélek. Ráhangolódásképp :D

Tegnap rájöttem, h nem zavar, nem játékélményt ront, hanem ijeszt, amikor rájövök, hogy a városban a mozgó lények csak díszlet. Nyilván nyomasztó egy üres város is, de az elérhetetlen emeletek, a mozdulatlan vagy ismétlődő kamumozgást végző karakterek rettentően félelmetesek. Pont mint a próbababák egy kihalt áruházban. Illúzió. Minden csak illúzió.

ehh, mára télleg nem vagyok jól, bár még az estében bízom, h felébreszt. nyilván a benti hőmérő nem mond semmit, de, mivel képtelen vagyok koncentrálni meg ilyenek, és kipárnázott a világ, ezért gyanítom, h nem vagyok rendben.

tanulni kéne valamit, nézegettemképzéseket, de nem találtm olyat, ami tetszene is, ergo marad a magamtól lassanként, csak azzal meg az a gáz, h ugye a cél meg a kitartás. De legalább olvasok. És elgondolkodtam egy rendező szakon is, de abból nekem esti kéne, az meg glom nemúgy megy. Akkor marad a gyakorlat.

ma kifejezetten olyan álmom volt, amiben nem tudtam eldönteni,hogy valóság-e. Gyanús volt, de nem jutott eszembe, h álom is lehet akár, mer akkor tudtam volna. Öltönyös fickók hívtak ki embereket beszélni a terembő, elég kelletlenül és cinikusan álltam a dologhoz, mondtam, h oké, interjú, de nekem mennem kell énekórára. Aztán szép lassan kiderült, h állást ajánlanak vmi játékfejlesztő céghez, akik most alapítottak irodát Budapesten. Aztán eltűntek, én meg gyanakodva kérdeztem az apámat, hogy tényleg itt voltak? Látta, amikor elmentek? És igen, igen, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez túl valószínűtlen ahhoz, h igaz legyen. És lőn, felébredtem a telefonomra, és azóta is ébredek.

Tegnap este még muszáj volt továbbgaloppoznom az űrben, és összefutottam Janie Shepard pasijával, aki jelenleg inkább exnek tűnik a képsorok alapján. Azért azt megjegyezném, h hasonló szituban én hisztit csaptam volna - érted, kiesett két év az életemből, elkezdem kivágni magamat a furaságok közül, és kapásól világmegmentést sóznak rám, aztán végre hírt kapok a pasimról, odarobogok, megmentem, erre nekem esik, h hogy képzelem ezt a halottnak tettetést meg azt, hogy azoknak dolgozom, akik megmentették az életemet... semmi hiszti? semmi leüvöltős opció? semmi depressziós válaszlehetőség? és semmi lelkizés utána a hajón az NPC-kel? Unlikely. Ezért akarok női játékot, ahol inkább ezekre figyelnek.

Ettem amerikai palacsintát a Világvégén, miközben Inszéjn Geistet mesélt, és végül negyedkettőkor már inkább hazamentünk játék után, nem IHB-ra. Másnap hajnalban próba, amire tök feleslegesen mentem el, ma meg fáj a fejem, ha ez fokozódik, akkor mostmár tényleg kikérem magamat a ma estéből.

Most hívott a gitáros, aki együttest akar csinálni, szerdán megyek. Addig még meg kell tanulnom az éneket.

Tök jó illata van az ingemnek, asszem Niki mosott fehéret, és jófejségében belevette az én kát darab fehér ruhadarabomat (ingemet) is. Ma különben úgy nézek ki, mint egy pincér, fehér ing, fekete mellény. Belenézve a tükörbe meg kellett állapítanom, hogy a smink jól jött volna, mer legalább látszana az arcombólé valami, ha kihúzom a szemem, meg mondjuk rúzsozok :D Nembaj, így viszont tudom dörzsölni álmosságomban a szememet.

Negyed egyig ME2-vel játszottam, és még részben a játékkal is álmodtam, úgyhogy muszáj beszámolnom arról, hogy befejeztem az első részt, és most spoileres leszek.

Szóval Janie Shepardnek nem volt elég türelme ahhoz, hogy minden egyes küldetést végigmászkáljon és befejezzen, inkább elment arra a bolygóra, ahol a főszál folytatódott, lelőtt akit csak lehetett, aztán még rohangált egy kicsit feldúlt helyeken és feláldozta a Council-t, ja meg előtte még összejött Kaidan-nel, bár már egyre inkább úgy érzem, h azért, mert nem volt más szóbajöhető pasi a környéken.
Volt epic fight, meg kidumálás, meg epic fight, és szerencsére nem volt nehezebb, mint a többi harc a játékban - asszem, meg merném kockáztatni, h eggyel nehezebb fokozaton is végigjátsszam, mert.... mert.

Aztán importáltam Janie-t a második részbe. Azóta azon gondolkodom, h tetszik-e nekem a játék, bár ez hülyeség, mert perszehogy tetszik, csak vannak szomorúságaim is vele kapcsolatban. Kezdem a jóságokkal. A plot. Az tetszett az elsőben is, és most is érdekesnek tűnik, bár ugye ezt még nem játszottam végig. Nyilván működik a kiválasztott/james bond trope, de ez jól jön ki. pláne azzal, hogy hangot kapott a szereplő, ergo valóban a főszereplőnek a dolgait játsszuk végig, nem egy akárkiét. A Dragonage-ben pl. kicsit fura volt, hogy alapjaiben egy jelentéktelen senkit játszottam, akiből a véletlenek faragtak hőst, itt legalább az elején tudni, h igenis, Shepard hős, mer annak kell lennie.

Szépen kihasználják, h a játékos végigjátszotta az első részt, és kialakított érzelmi kötéseket az NPC-kel. Joker megmentése egyértelmű lépés, és valóban vigyorogtam, amikor megjelent aztán az új hajóm pilótájaként, örültem a dokinak is. És amikor összefutottam az Arkangyallal (bocsi, magyar verzióm van, ami fáj), akkor meg pláne... ^^ ilyet kellene látni több játékban is, hogy tudatosan építenek az érzelmi reakciókra.
Na, szóval a plot okés.

A többi része már nem annyira.Az első, ami feltűnt, az az irányítás változása volt: minek változtatnak ugyanabban a játékban ekkorát? Oké, az tetszik, h végre én döntöm el, mikor megyek fedezékbe, nem ragaszt oda mágnes a falhoz, ha nekimegyek. De nem értem, h miért kellett megváltoztatni az alapértelmezett bill. kiosztást az elsőhöz képest, mer oké, h vannak új funkciók, de... de vannak régiek is. És az E-t úgy megszoktam már :D (tudom, átállíthatom, de nem akarom). Ja, meg mér nem működik a duplaklikk a menükben. Elegem van a konzolok hatásából a játékokra, de tényleg.
Az eltűnt életerő meg egyéb értékek láthatatlansága furcsa. Van benne realitás, hiszen én se tudom, hogy mennyi HP-m van még, meg a fegyverek pontértékeit se látom kiírva... csak ugye eddig ezt szoktam meg. Meg a kevesebb fejleszthető képesség is zavar, bár ez aztán megint csak lényegtelen. Jobban szeretem a bonyolultabb modelleket, azt hiszem, mert, ha nem akarom megérteni, akkor hagyom az automata szétosztást, de tetszik, h van lehetőségem finomhangolni. (Apropó, nehezebb irányítani egérrel, mint az elsőt, és nem értem, miért.)
Ez a fejlesztősdi izélés ez jó lesz, ha majd felfogom, csak az inventory egy fokkal fapadosabbnak tűnik az előzőnél, pedig az se volt egy csúcsmodell (nem értem, ha meg tudják csinálni a fantasy játékokban az ide-oda pakolászható táskákat, akkor itt mér nem.)

A magyarítás hibái borzasztóak, miért nem lehet ellenőrizni, hogy magyar mondatok, szépen fogalmazott mondatok szerepeljenek mindenütt? Ezért pénzt adnak emberek. Egyszerűen igénytelen, ha bent marad elírás, és anglicizmus.

Ja, azt nem értem, hogy miért csak az emberek kétneműek?

Azért tetszik a játék, és ilyenkor a hibái jobban fájnak.

Ja, nem is ezt akartam mondani, de hogy mit, azt már biza elfelejtettem.Nem tetszett reggel a szeles napsütés, de jól esik péntekre itt bent, meglepően jól. ezdek zombi lenni, ezen az ebéd utáni instant kávé se segítette sajna. Valami ürügyet kell találnom a felkelésre az asztaltól. Mielőtt bármi mást tennék.

tegnp voltam próbán, ahol meghallgatott a zenekar - majd értesítenek, aszondják. Az, hogy az utolsó számot is kétszer játszották el, mert nem tudták biztosra mondani, hogy mikor mennyi szólóhangszer van, az legalábbis azt jelenti, h nem tartották feleslegesnek. Mert visszajelzést semmit nem kaptam, azt is én vettem észre, h nem hallani a hangomat az első szám alatt (amit meg nem ismételtünk meg :D). Lassan kezdek valóbn hozzászokni a mikrofonhoz, bár talán nem egy-egy meghallgatás alkalmával lenne célszerű. Az kifejezetten tetszett, h két csaj is van a zenészek között, mondjuk szvsz mindenki fiatalabb nálam ey-két évvel legalább. Meglátjuk, azért keresek tovább, jött utánam azonnal egy srác is, kihallgattam az első két sorát, az alapján szvsz a személyes szimpátia (meg a preferenciák) dönt majd.

aztán este mass effect, volt nagy áldozat, meg mászkáltam a bolygók között, és Inszéjn azon röhög, ahogy kommentálom a Mako vezetését. Az NPC-k pánikban veszik fel az ütésgátló testpáncélt, amikor Janie Shepard a volánhoz ül, ketten vissza is mondták az utazást. A szimpla lelátogatunka  bolygóra; kiírtjuk megkeressük, megbeszéljü küldetések baromi unalmasak, és van bennük valami szürreálisan ijesztő: emberek vagy dolgok sétálnak fel-alá, szemlátomást minden ok nélkül, minden épület ugyanolyan, a liftzene ugyanolyan, és ekkor ébredhetnének rá hőseink, hogy komolyabb bajok vannak a világgal, mint az amúgy kreatív bolytudatos alien fajok.

ma próba, holnap másik próba, szombaton geist, és utána igyekszem az IHB-ra menni, és...és... semmi.

Olvasok

Elkezdtem folytatni a Raana Raas regényt, és az segített, mert az első 50 oldalon túllendülve elkezdett érdekelni a történet. Most kifejezetten tetszik, és tervezem a folytatások elolvasását is. Értelmét nyerte a nem feltétlenül maradandó világirodalmi értékű írások olvasása. Magyar sci-fit vagy fantasyt egy ideje erős fenntartásokkal olvasok - ha egyáltalán. Mondjuk még szerencsésnek is mondhatom magam, mert a Gáspár András CP-k tetszettek, M* bármi is szerzett szórakoztató pillanatokat, bár, azok inkább hamvas kamaszkorom hínárfényű derengésében tűnnek értelmes olvasmánynak. Meg a Goldenlane könyvek, na, azok se rosszak. Sőt, az Ólomerdő nagyon tetszett.
Novellákhoz kevesebb a lelkierőm, mert pont olyan hosszúak, hogy idő legyen őket elolvasni, viszont regényhez képest rövidek. De ne ártana azért azt sem, asszem, mert érdekelnek, elméletileg. Ahogy színházba is kéne mennem, és nem félnem attól, h szenvedni fogok a nézőtéren.

Esik a hó, különös itt ülni bent, nem tudom, miért. Ma megyek a meghallgatásra, strange, remélem, nem estére fájdul meg a torkom, mert képes vagyok ilyesmire.

idegesít, hogy megint hideg van az irodában, és egyszerűen nem értem, hogy miért fázom mondjuk olyankor, amikor 25,9-et mutat a kijelző a falon, amikor nem fáztam fűtés közben a 23 fokban sem. Légáramlás, páratartalom, ill. az érzékelő pontos helye is számít, tudom, de ennyire? Úgyhogy 10 percenként bekapcsolom, aztán ki. Az is durva, h amikor kicsit jobba z idő, kinyitom az ablakot, és egyáltalán nem fázom. Ki érti ezt?

holnap megyek egy zenekarhoz, meghallgatjuk egymást, remélem, nem pont most dönt úgy a szervezetem, h a hetek óta húzódó majdnem-de-aztán-mégsem lerobbanás ígéretét most teljesíti be.

Kéne már valamit tenni. Meg alkotni. Meg ilyenek. Megpróbálom végre befejezni a cikkemet, meg ilyesmik.

péntek van, és ez örömmel töltötte el a kollégáimat is, vagy nem ez, de a farmeros nap jó érzés. erről még régen az angolkönyvben olvastam.
tegnap volt tábori megbeszéléses cucc, van valami bája a dolognak, sokkal jobb, mintkét éve, amikor profiknak akartunk látszani, most ugyan a látszat sincs, de asszem ez az MTT.

ma visszajeleztek a próbahelyről, megfelelő időzítéssel lesz nagyobb helyünk.

Örömmel (és kissé álmosan) jelentem, h a telepítés sikerült, nem kellett ahhoz egy hét, hogy a legálisan megvásárolt játékkal végre játszani tudjak. Oké, ha azt veszem, h tegnapelőtt este írtam a supportra, és már reggel olvastam a választ, h letölthetek tőlük egy másik példányt... Közben persze elszállt a netem, de csak nekem, valami IP kiosztásos problémák voltak a wifimmel, aztán egyszercsak minden ok nélkül visszajött. Ez tulajdonképpen ijesztő. Ezek a rendszerek már annyi változóval bírnak, hogy belépett a sorsszerűség is közéjük (ez jelzi azt, hogy mikor éled fel egy rendszer).

Naszóval, eljátszottam addig a Mass Effectben, ameddig a múltkor jutottam, pozőr játék ez is, és lassan kezdem megszokni a taktikai izéléseket is - ugyan hiányzik a leaállítom, és szép komótosan ide-oda kattintgatok módszer, kevésbé érzem átláthatónak ezt a fajta gyorsleállítósdit, de ez talán jobban visszaadja azt, hogy az embereimet a pillanat hevében kell irányítanom. Janie Shepard elmondta a buzdító beszédét a hajón. Ez is olyan játék, ahol szvsz a charismám lesz először kimaxolva. Az szomorú, hogy nem tudok akárkikkel elcsevegni, de asszem a filmszerűséget meg bírom szokni. A főszerepő beszólásai kúlak, ez a görgetős izé tetszik, bár nem mindig egyértelmű, hogy amit mond, annak mi köze ahhoz, amit kiválasztottam...
Az meg haláli, ahogy egyes női NPC-ket hogyan mutatnak be :rohog: Arról nem beszélve, h nem lesz női karakterélmény attól, hogy nő a főszereplő. Nagyon feltűnően férfias jelenség a csaj, bár ez bájos.

ma lesz új billentyűzetem nekem is, és akkor erre a hónapra elé is volt :)

különben meg még mindig nem tudtam eldönteni, h rosszul vagyok-e vagy csak szimplán haza akarok menni. Érzem a torkom, de nem fáj, fázom, de nem igazán, szédülök, de meg se érzem. Na, nyavaly befejezve.

inkább várom az estét.

tegnap cseteltem a masseffectes user supporttal, igazából annyira jutottunk, h eszkalálta a dolgot másoknak, mert  vagy háromszor kérdezte meg ugyanazt, és háromszor akarta elvégeztetni velem aztaz egy installálást, amit megtettem. most kapok új verziót, új jelszóval, aztán hajrá DRM.
Ezt érdemli az ember, ha legálisan akar játszani. De most komolyan... :dohog:
De azért hátha végre sikerül, szeretnék lőni már, meraz jó.

pozitív bejegyzés

Na, a tegnapi próba végre jó volt, ami szép arány az eddig eltelt 30-cal szemben (bár szvsz még mindig nem volt meg 30 próba, hiszen ősszel csak vasárnaponként próbáltunk,és akkor is maradt el). Kicsit olyan volt, mint anno az óráink - úgy tűnik, szüksége van a társulatnak erre. Meg arra is, hogy a második lejáráskor ne azon kelljen görcsölni, hogy rosszul hangsúlyozunk, és még a karakter sincs meg.

Mára virradóan már sikerült aludnom, és most tök jó nekem a tegnaphoz képest.

Álmodtam is megint, első körben valami hadijáték volt (táboros asszem), én valami fontos személy voltam/lettem, lett új fegyvertípusom, ami engedte, hogy több dobásom legyen, Rodhart meg a csapatomban volt, és neki is voltak speckó képességei. Mentünk előre, valami nagy ház belsejében voltunk, mindenféle fából készült lépcsők és függőfolyosók között (ja, erdő volt a házban). Jó támadóhelyek voltak, szerencsére nem volt ott ellenség. Aztán megállapította a csapat vezetője, Hanna, hogy a nép meg fog halni, meg béna mindenki, és esélytelen, úgyhogy Rodharttal úgy döntöttünk, h fedezzük a visszavonulásukat: ők húzzanak vissza, meneküljenek, ezzel hívják maguk után az ellenséget, mi meg a fedezékekből leszedünk annyit közülük, amennyit tudunk, hátha a maradékkal már el bírnak bánni. Szép halál.

Hű. Ez a köd - -vagy szmog? - durván néz ki. Jól néz ki. Fázom, és egyelőre még meglepően éber vagyok, annak ellenére, hogy kb 3 órát sikerült aludnom az éjszaka. Hajnali egyig-félkettőig plakátot terveztem Komáéknak, aztán lefeküdtem - és még fél 5kor is megnéztem az időt. Aztán azt vettem észre, hogy álmodok, (épp valami kellemetlen, félelmetes álom volt, volt egy macska, meg egy gepárdkölyök, játékosan verekdtek, de aztán a gepárd nagyon a falhoz csapta szerencsétlen macskát véletlenül), és sikerült kilépnem ebből az álomból felébredés nélkül. Ez igazából vicces.

Szombaton megvolt a live, erős közepesnek érzem, mert nem sikerült minden szálat úgy megtervezni, hogy működjenek, ill. az meg elkeserít, h nem sikerült Drímőrnek olyan pltoto kitalálnom, ami megmozgatta volna. Mondjuk a főplot veszélyességi faktorát nem realizálták a játékosok kellőképpen - a vérhalálpusztulás fenyegetése nem volt elégé egyértelmű. LEgközelebb ezt néhány játékosnak leírom, hogy a karaktere ezt gondolja a helyzetről :D Meg voltak elfelejtett dolok is, ill. figyelmen kívül hagyott szálak is.
De jó érzés volt figyelni az embereket, sokkal kényelmesebb vol csak mesélni. Időnként úgy áreztem, mintha asztalit mesélnék...

Igazából van máris kedvem a következőhöz, de nyilván nem most lesz. És az már újWoD, és CtL lesz szerintem.

álmos vagyok, zombi, vagy valami ilyesmi. Reggel is baromi fáradtan keltem, és ez némi fejfájással öltött kart karba, aztán rájöttem, h valószínűleg nem (csak) a kései elalvások, hanem az időjárás is tehet erről.
Kistavasz van megint, a záporral,és valami könnyedséggel, amit már a hét lején is éreztem, de akkor még nem tudtam hova tenni. Az ijesztő az, hogy még csak január közepe van - tél, érted?

Megint akarok tenni valamit, akarok érteni valamihez, de nem tudom, mihez értek. Tényleg nem. Valaki meg tudná mondani? Nem? Senki? Nem, senki.

Akkor.... akkor... akkor most majd lelkesedem melóban, meg este próbálunk Turambart, arra is rá kell lélekben készülnöm, aztán holnap live, előtte egész nap ezzel fogok szívni szerintem, mert munkában épp elég, h válaszolgatok mindenkinek, úgyhogy majd holnap szedem össze egybe az egészet, karakterenként, elküldött levelenként, jegyzetekként, és nemtom, nyomtatok, vagy majd Angwen notebookján kölcsönkérem a netet.
16 karakternek X szálat kell fejbentartanom, mert hasznos a gráf, de esténként már nincs rá energiám, és a szabad hétvégémen meg inkább pihentem, shame on me.

És két plakátot kell terveznem, és szeretnék még mást is.

Ja, és megvettem a masseffecteket, mert olcsón voltak mediamarktban, és ennyit megérdemel a játékipar. Ha kb egy könyv árába kerül egy játék, akkor szerintem simán megéri megvenni a letöltés helyett. Oké, persze, ehhez az kellett, h letöltsem és kipróbáljam. De komolyan.

furcsa ez a fényesség. nagy fényes az égen van, nem lennék itt a helyemben, csak akkor, ha fáznék.

folyamatosan írom a karaktereket, mostmár talán mindenki kapott valamit, az is lehet, h szóban többet, vagy csak az agyamban szerpel - remélem, holnap át tudom majd nézni az egészet, és újj gráfot rajzonli a kiesettek nélkül, behúzni a vonalakat, és megszámolni az éleket, és még melléhúzni a kiegészítésre szorulókat. Azt találom ki, ahova nézek, ahova néznek. Remélem, jó fogják magukat érezni, én most kicsit elfáradtam.

najó, érdekes volt ez a rengeteg betűtípus itt a blogspoton, de a többség az olvashatatlanul jelenik meg. bár nyilván nem ellenőriztem a többi böngészőben, csak a chrome-ban, de nekem ez is meggyőző volt.

És a Cég rendes, a nettó fizetés ugyan csökken az adóváltozás miatt (télleg fasza, hogy a magasabb fizetésűekne nő, nekünk meg ...), de kapunk cafetériában kompezációt valamennyit. Ja, az meg, h az internetes határt is csökkentették, ráadásul mostmár az is adózó...
Ja, és egyetlen adómentes: a sportesemények megnézését lehetővé tevő. E? Miért pont az? Ha legalább lehetne vele mozogni, vagy valami, akkor érteném a szándékot, de így, hát én nemtom. Biztos valaki nagyon jól járt vele.

Zoltán a múltkor megkérdezte, hogy mit beszélgettünk a karácsonyi vacsorán azzal a csajjal, vagy kivel beszélgetett, merthogy milyen jól érezte magát, éshogy áradozott a társaságról. Mondtam, hogy semmi különöset, de szemmel láthatóan már ott is le volt nyűgözve, valami olyasmitől, hogy mi mennyire "családiasak" vagyunk egymással. Zoltán szerint meglepő volt neki a művésztársaság. És tényleg?
Anno Tanárúr is emlegette a "színészeket", akik hűde tudnak mulatni, és mennyire látszik rajtuk (időnként ellentétben a Társulattal, mer rajtunk meg nem annyira, nem úgy, és ez igazából nem rossz, de... de.)
Lehet, lehet, de én meg emtétés és szerepjátékos vagyok, illetve cserkész voltam - és szerintem csak a közösség lazítja fel az embereket látványosan, hogy feltűnőek lesznek meg ilyesmi.

Különben érdekes ez a művész-dolog is; nyilván az önmeghatározásaim egyik alappillére, hogy olyan ember szeretnék lenni, aki alkot, kreatívan és önkifejezően. Hogy ez mennyire sikerül, nos, az már más kérdés (alapvető deppelési alap ugye).

Holnap megpróbálok foglalni SÍNbe helyet, mondjuk márciustól lenne jó, meg még kéne beszélnem az rs-sel is, de jó lenne eőbb a turambaros csapattal. Csakhát, foglamam sincs, mikor fog ráérni mindenki.

....still alive!!

Igen, végigugráltam a játékot, időnként külső segítséggel, mert borzasztóan türelmetlen vagyok. Jól esett, és majd nekilátok a plusz pályáknak, mert az jó.

szombaton live, csak kicsit vagyok elmaradásban néhány karakterrel - akieső emerek miatt összehúzni-foltozni szálakat nem jó, ill. eddig vártam visszajelzésekre. A napokban a kérdéses pontokat eldöntöm én, ha nem jött róluk semm, oszt hadd szóljon :)

Felraktam a Mass Effectet a gépre, aztán valami hibától nem tudom folytatni, és igen, rákerestem, sé tipikus hiba, de annyira most épp nem érdekel, hogy emiatt újra leszedjem, vagy a hibaavítást megoldjam. Amúgy szép játék, bejön a filmessége, szeretek benne lőni, meg hallgatni a csizmák csattogását, csak utólag átgondolva erős Kotor utánérzés. Érted, a kiválasztott főszereplő, akiből jedi... izé galaktikus ügynök lesz, a vilá... emberiség megmentéséért fáradozom egy gonosz karakter ellen, ki elárulta a jedike... galaktikus ügynököket, tudom használni az erőt, fura látomásaim vannak, és random NPC-ket gyűjtök össze, akik majd követnek, és ki lehet őket képernyőről választani, meg  lehet velük beszélgetni, és a személyiségem is skálán mozog, és van egy hajóm. A lézerkard egy kicsit hiányzik.

Ennek kapcsán elmélkedtünk tegnap a számítógépes játékokról, és elkeserítő, hogy ebből is a tendencia az átlagmassza, a biztonságos "kompromisszum", mert úgy tűnik kis (célzott) piacra meg nem éri meg játékot csinálni, pedig annak van értelme általában, nem a "mindenki" számára, de leginkább a 20 éves fehér amerikai srácok számára. Tervezzenek nekem játékot. 25-30 közé eső közép-európai nő, aki játszik számítógépen.

nekiálltam megint nézelődni ilyen dizájn dolgokban, kár, hogy most már ha lehetne sem vagyok képes normálisan látni a képernyőn :D

őszintén egyre inkább látom, hogy fel kell frissítenem a szoftveres ismereteimet, és azt nem tudom elméletileg, hanem csak gyakorlattal. Kezdem két plakáttervezéssel (egy a főnixnek, egy Koma előadásának), aztán mondjuk valami 3dsmaxos izét is szerelek össze. Ehhez inkább értek, mint az adminisztrációhoz.
Aztán készítek önéletrajzot, és beadogatom célcégekhez, ahol kreatív munkára is szükség lehet. Vagy nem. Mert az is lehet, hogy felvesznem valahova főállású mesélőnek, az mennyire jó lenne már. De komolyan!
Vagy főállású színésznek. Nah.

wazz, nekiláttam pinkfloydot hallgatni ma reggel - és felrémlett bennem aza  kor, amikor apám lemezeit hallgattam olyankor, amikor nem volt otthon senki (pláne nem a legkisebb öcsém, hogy konstans visítson, amikor nem az ő zenéi mennek).Aztán már volt saját hangszóróm és walkmanem, és hallgattam rejta apám kazettáit :D Az egyik első elektornikai beruházásom egy kis lila minihifi volt, hogy cd-t is tudjak hallgatni. Már nem tudom, miből volt rá pénzem, talán ösztöndíjból, és akkor ez már 2001 után kellett, hogy legyen. Különben először walmant utcán  egyetemen hallgattam, de annyira ijesztő volt, hogy nem hallom az utcát, hogy nem folytattam a szokást. Azóta volt mp3 lejátszóm, amit sajnos elvesztettem, pedig... igen aranyos kis darab volt, és nagyon büszke voltam rá, hogy hosszú kutatás előzte meg, hogy elérjem a megfelelő ár-dizájn értéket. De nem hiányzik, hogy menet közben hallgassak zenét.

szóval ez a pink floyd, ez olyan, mint... nem tudom, a nin-t szoktam úgy hallgatni, hogy elkezdem, és egy jó darabig csak nint hallgatok. oké, meg még vagyok így pár együttessel, csak azok általában jobban az érdeklődésem előterében vannak máskor is.
10 éve, 17 éves, harmadikos gimi... hm. Nem, akkor én már negyedikes voltam. 11 éve hallgattam gyertya és kislámpafénynél, és akkor rosszul jegyeztem meg az életkoromat, ó, igen, ez előfordul. 17 évesen, negyedikben már nagyobb arányban hallgattam yes-t, led zeppelint, doorst, santanát, genesist, meg ilyenek. Meg egy R.E.M. kazettát. Meg persze Vangelist és Mike Oldfield-et, ami még korábbról maradt. Meg U2-t, naná. Meg Jethro Tullt.
Vicces, hogy azok zenék ugyanazt jelentették nekem akkor, mint a mostaniak. Csak egy kicsit méginkább, mer akkor én érzelmes kései kamaszkoromat éltem. És jóval kevesebb együttest ismertem.

különben nem erről akartam mesélni, hanem arról, hogy kevésbé-kiöltözős, farmeres péntek van, és először vettem fel farmert itt bent, mert mióta itt dolgozom, nem volt farmerem, amit felvehettem volna a Céghez. Meg beszereztem életem első szűk, csőfarmerét (vagy hogyhívják), pont időben, mert már igazán kezd kimenni a divatból :D A trapézgatyákat várom amúgy nagyon, még akkor is, ha gimis magyartanárom szerint a trapézfarmer az igazából a lányok kifogása, hogy mégiscsak szoknyát hordanak. El tudjátok képzelni, h hordtam piros kord trapéznadrágot gimiben? Nem, nem feketével. Meg volt ám rajtam halványrózsaszín térdnadrág, babakék rövidujjú inggel és fehér csomózott mellénnyel.
Azért az meg kell jegyeznem, az akkori énem kúlnak találná a kiépített gillz image-t (aki lóg a várgesztesi plafonról, és úgy mutatkozik be, hogy gillz vagyok és pozőr, ó, anyám.)

na, azért kicsit dolgozom is blogírás közben.

egy darab e-mailre várok lassan 45 perce, hogy egy munkafázist be tudjak végre fejezni, de nem, persze nem jön. ilyenkor darabokban telik az idő.
aggaszt ez a 2011, nemnemnemhiszek a számokban és az évek bármilyen erejében,it's all in your head, de tényleg, mégis, most 10 évig nem fogom szeretni az egyesek fehérségét, szárazságát az évszámokban. legalább a kettesek zöldje, legalább az.
ráadásul ... azárt mégiscsak elvárnám hogy a téliszünet után újult erővel legyek feltöltve elvágre volt egy nyugis karácsonyom, meg egy csomó pihenés, meg a hétvégén voltam házibuliban, ahol Himnuszt énekeltünk éjfélkor. Bár sajnos néhány barom petárdázott az utcán, és az mégiscsak zavaróbb, mint mondjuk a metrólépcsőn többszólamban énekelni.
De nincs újult erő, ellenben újult erővel lecsapó értelmetlenség és nihil, az van. És ebben az sem segít, h kínomban már netes újságokat olvasok, és elkezdtem odafigyelni politikára, vagy legalkábbis a közélet általam elérhető szegletére, és ilyenkor nem jó, ha zsigerileg gyűlölöm a tekintélyelvűséget. És nem szeretnék ilyen zsigeri izéből kiindulva kapásból beszínezni a dolgokat, és eldönteni, h kinek hiszek. De, asszem minden tőlem telhetőt megtettem.
És az egésznek semmi oka nincsen a józan ész szabályai szerint, minden valami optimumon történik, a körülmények nem ideálisak, de van munkám, van hol laknom, van kivel, vannak ismerőseim, vannak elfoglaltságaim, amikről úgy tudom, szeretem őket... tehát semmi jogom panaszkodni. És amúgyis, Afrikába éheznek, Dél-Amerikában meg sokan meghalnak a bűnözés következtében.
Mennyire nyomasztó már, ha az amúgy (általam)nem(teljesen)okés(nak tekintett) "nyugat" elkezd pozitívnak tűnni az idehaza támasztott alternatívával szemben. Gyűlölök két rossz közül választani.
Nem tartom jónak, sőt igazából elviselhető minimumnak mondjuk a hazai tévéválasztékot és műsort, de már csak azért is idegesít, hogy felső szintről beleszólnak, mert mi van, ha netán majd nem egyezik a véleményünk az adott kérdésben? A kikapcsolás gomb pedig hatékony szűrő. Lehetne.
Nem attól fog megváltozni az emberek gondolkodása, hogy megmondják nekik, mire szabad gondolni, és mire nem. Attól max a viselkedésük, de az meg... hosszú távon szart se ér.

Kávé. Utolsó 20 perc.

don't feel good.

a legkisebb ágacskát is jég borítja - illetve zuzmarás-havas volt a bartókon a fasor. Pofásan nézett ki, meg a köd is tegnap este, a felém vágtázó villamos alól gomolygó köd és pára az esti lámpafényben. Beindították a musical-ben  ködgépet.
--
jut eszembe, álmodtam, konkrét személyként emlékszem belőle Alewra, kevésbé konkrétan még "mtt-sek"-re, mondjuk Cuéra, meg talán Komára (aki nem emtétés, namindegy). Volt valami tömegtüntetés vagy csak sok ember volt egy helyen, nem tudom, miért, de aztán valamelyik beszélő megmondt az embereknek, h ott az a fehér hajú az Julian Assange, és ekkor emtétések egymásra néztünk, és tudtuk hogy gáz lesz, és ki kell menteni. Úgyhogy a felbőszült tömeget próbálták terelni Daniék, valami furcsa kézilabdás alakzatba állva, hogy Assange kimenekülhessen. Aztán mentünk azzal a néhány emberrel valahova, talán a társulattal volt próba, talán színitosz, vagy tábor, közben flörtöltünk Assange-val - de időközben feltűnt a fehérhajú NPC-m is, meg volt közben táncpróba (a táborra), és végül Assange-val jöttem össze, nem Adrian-nel (mert Adrian azt gondolta/mondta (álmaimban egyszerre vagyok narrátor és szereplő), hogy úgyse bírom sokáig a másikkal, és arra az esetre meg megadja a számát.) És mentünk Ankalimon előadását meghallgatni az egyetemen, esetleg valamilyen fizikai előadásra és én fizikus voltam az egyetemről, vagy biológus, vagy valamilyen fehérköpenyes tudós, és visszamenőleg is így volt igaz, csak akkor még nem tudtam.

Ritkán szoktam közszereplővel álmodni - a színészekről is a szerepükben álmodok csak (úgy nyilván), utoljára Adran Hates-szel sikerült álmodnom vmi olyasmit, hogybeszélgetünk zenéről, miközben megmutatom az együttesnek a Budai várat. Szóval az agyam begyűjtött még egy embert a féllétezők közül a személyes mitológiájába, ó, igen.

És nem tudom, mikor fogok foglalkozni a live-val, mert ma és holnap is próba van este, és a hét eyetlen estéjét nem biztos, hogy erre szeretném fordítani- Mondjuk ma napközben, meg hátha este hamarabb engednek el, vagy lesz energiám, vagy ilyenek.

haza akarok menni. de helyette inkább főzök teát, újra nekilendülök a melónak, és megcsinálom az érdekesebb részét, aztán folytatom a kevéssé érdekessel, és közben majd remélem, lemegy a nap, és lámpafény kell, hogy legyen, mert olyankor már inkább vagyok itt. De meg kell teremtenem a körülményeimet, amik képessé tesznek bármire.

ebben a szilveszterben nbem volt semmi epikus vagy szürreális, hangulatos buli volt a Menedékben, és ilyen legyen még msákor is, nem feltétel az éjfélkori Himnusz éneklés (két buliból kettő után mondom, h mégegyszer, ez azért egyértelmű jelzés ;) ).

újévi fogadkozás eleve halálra ítélt dolog, meg miért pont ez a dátum legyen Az a Dátum, nem értem. De azért blogra jó:
- szeretnék többet írni
- szeretnék zenét csinálni
- szeretném elfeledett photoshop és 3dsmax képességeimet újra használni
- szeretném megcsinálni a Turambart
- szeretnék darabot írni
- szeretnék kreatívabb munkahelyet találni (3d modellezés akár, érted?)
- szeretnék új darabban szerepelni
- és szeretnék baromi sokszor fellépni
- szeretnék együttesben énekelni
- szeretnék töménytelen mennyiségű rpg-t
- szeretnék mozogni valamit (tánc, vagy szimplán a szomszédos fitnesz terem is jó lenne :D)
...
mondjuk.