oké, 10 legjobb fiktív pasi lista, Julcsi ötletére. (Aztán majd 10 legjobb női is lesz).
A sorrend az eszembejutási.



1. Jarlaxle
ugye van az a rosszfiú archetípus, ami bejön a nőknek, csak ne jöjjenek vele össze, vagy ne próbáljanak vele kapcsolatba lépni. Well. A hűdegonosz Mélysötét világában egy kicsit szürkébb (izé, színesebb) karakte, de lehet, hogy csaka zért tűnik jobb arcnak, mint a szépen megőrülő Pókasszonyok, mert az elnyomott férfi kisebbséghez tartozik, de férfizsoldobanda vezetője, és ez némi robinhoodos romantikát csempész a dologba, még akkor is, ha alapvetően semmi szegények közti újraosztás, meg jótékonykodás nem tartozik a banda profiljába.
Deklaráltan jóképű, és kilóg a honfitársai közül mind stílusával, mind pozíciójával. Arrogáns, meg asszem alapvetően nem jó sötételf. Van vmi személyiségfejlődése idővel, és képes legalábbis kedvelni személyeket, ami nem rossz dolog ahhoz képest, akik körbeveszik.
Nő: lesz vmi embernője a felszínen, talán a helyi alvilág egyik arca, de semmi romantikus sztori. Legalábbis, amíg olvastam.

2. Artemis Entreri
Hamár a Sötételf sorozat, akkor ő a következő. Ő szinte semmilyen pozitív tulajdonsággal nem bír a regénysorozat elején, ellenben kegyetlen, bosszúálló, és az elmebetegségig fixált orgyilkos. Kinézetre semmi különös, ha jól rémlik, és állandóan bénább Drizztnél.
Iszonyat hülye neve van.
Az archetípus, mi más.Később valami jelleme mintha kialakulna, de már mittomén.
Nő: az elején kinyír egy tolvajcsajt azrét, mert az beszól neki, meg elrabolja az egyik főszereplő csajt, és vele zsarolja Drizztet, de semmi Stockhol szindróma sem.

3. Raistlin
A gonosz fantasyszereplők listájában haladjunk tovább, ó, igen. Kb az egyetlen érdekes szereplő a Dragonlance-ben, mellette csak ilyen nyál arcok vannak (aztán a paladin mintha begótulna, de az más sztori). Hatalommániás, önző, vézna és beteges, arrogáns zseni, egyetlen értékelhető tulajdonsága az, hogy mintha kötődne a testvéréhez. Meg összefut valami félszerzet nővel, akivel jó arc.
Személyiségfejlődés - végül igen, rájön, h az abszolút hatalom mégsem az igazi, mert baromi unalmas, de ehhez addigra kb mindenkit feláldoz maga körül, akit csak elér.
Nő: ja, van egy hűdetiszta csaj, aki a "megjavítjuk a gonosz férfit a szerelmem erejével" iskola prominens tagja, nem is jár jól.

4. Alyr Arkhon
Ha jól látom, az első a listából, aki nem gonosz, bár leginkább azért nem, mert a M*-ban nincs Gonosz jellem, ellenben van Halál, ami jobban belegondolva egészen megfoghatatlan kategória, amennyiben az ember nem automatikusan a Gonosszal helyettesíti be, ellenben gót.
Mivel már rég olvastama  regényeket, ezért valószínűleg tényleg csak az archetipikus talldarksnarky jelenség fogott meg benne, de az eltalált.
Nő: mittomén, biztos.

Különben meg, ennyi:
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/TallDarkAndSnarky
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/KnightInSourArmor
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/TheSnarkKnight
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/DeadpanSnarker

majd még írok, de elvesztem a tvtropes-ban :D

tegnap néztünk iron man-t, hát. nem jött be, pedig szeretem a képregényfilmeket. Az X-men-ek bejöttek, a Watchmen is, a Batman filmek is, és még sorolhatnám.
Ez olyan középszerű akárminek tűnt, jó (önirónikus) pillanatokkal. A főszereplő enyhén irritált, nem igazán érdekelt a lifechangingexperience-je, nem tudtam izgulni, a mellékszereplők meg még annyira sem kötöttek le.
És ez furcsa. Alapvetően nem vagyok egy hűde kifinomult ízlésű filmnéző ember, és bejönnek olyan filmek, amik nem a magaművészet, de... értem én, hogy archetipikus történetvezetésm archetipikus karakterek. De szerintem ez inkább sablonos. Pl. a Wonderful Days című anime kitűnőe példázza, hogy sablonos CP/scifi mennyire le tud nyűgözni. Vagy akár a Drive, azt se az eredetiségéért szeretem. Mégis működött rajtam.
Ez nem.
Jéj, pl. a Lost Boys, na, az sablonos, mégis nagyon megfogott. Tudok ám élvezni rossz filmeket.

Szóval nem hiszem, h megnézem a második részét, lehet, h inkább folytatom a Spygame vonalát,és nézek ügynökös-kémes, legalább kicsit hitelesebbnek tűnő dolgokat.

Dusk is now.
--

Tegnap este megpróbáltam leírni előre pár vázlatpontot a meséhez, és nyilván kihagytam, átírtam és átértelmeztem mindent, örülök, hogy legalább egy dolgot sikerült megtartanom az előre eltervezettekből.

Időm, az nincsen, semmire, kábé, talán elkészültem már a honlappal, és akkkor tervezhetek újabbat, akármilyet is.

namindegy, ez egy fura nap.

lépjünk túl az árnyékunkon, úgy-e.
 

a novemberanovemberanovemberanovember.

az őszt általában szeretem, de ez a novemberi-decemberi legsötétebb időszak a leg-leg. ilyenkor erővel kell visszafognom, hogy ne játszódjanak a meséim a folyamatosan csöpögő esőben, ne betonszürke ég alatt burkolózzanak kabátjukba az elsiető karakterek, és a koraesti sötétben parázsló cigiről már nem is beszélve. a panelok között, hát hogyne.

képtelen vagyok a munkára koncentrálni.
a Város olyan oldalát mutatja meg ilyenkor, amibe újra meg újra beleszeretek. Szinte félek ránézni, nehogy elhasználja szemem a szépségét. It is fun.
Asszem mostanra jöttem rá igazán, hogy ősz van, és kiszakadtak a nyár karmai az év húsából (ömm, nevermind). Mindig ez van, mire észreveszem, már el is múlt. De most nem, nem, nem.

that's it.

ez nem is rossz a laptop képernyőjén.
viszont azt a blurt kiveszem majd a bal oldalról, mert én rosszul vagyok tőle. durva, h mekkora a különbség különböző monitorokon...

Kömt 2011

Asszem, írnom kéne beszámolót, különben elfelejtek mindent.

Ez volt jópár évee az első olyan őszi találkozó, amin kvázi végig ott voltam. Utoljára Tatán voltam végig, halvány emlékeim álmoscsoszogásról szólnak végig egy iskola folyosóin. Meg arról, h Ankalimon beült nézni a csingi játékot. Azóta csak egy-két napot voltam lenn, esetlegesen, részlegesen, vagy azért, mert nem volt kedvem menni, vagy azért, mert előadás jött közbe.

Idén előre jelentkeztem, és minden nap lent voltam, egészen mezei résztvevőként. Jó volt, hogy én döntöttem el, mikor megyek le szombaton - kellett az a nap, a pihenés, a honlapfaragás, a zombiölés, aztán meg utazni egyedül a vonaton. Szeretek vonatozni, főleg sötétedés után. Kiutazni a világból.
Egyértelműen a többiek társasága volt a jó a találkozóban - jó volt érezni a ragaszkodást, az igényt a beszélgetésre, jó volt közösséget érezni, nem ilyen általános emtétéset, hanem sokkal személyesebbet.
Jó volt hajnalig beszélgetni, álmosságtól részegen rajzfilmslágereket énekelni, részegen tortát díszíteni, jó volt örülni azoknak, akik csak rövid időre jöttek le. Jó volt reggel kávézni a büfében, rétesért menni, forraltbort inni, este a kocsmában angolul beszélgetni, vagy nevetni Petr random magyar mondatain, táncolni prodigy-re, sminkelni és öltözködni a  bulira. Végre előadni az előadást, sétálni egyedül a ködös éjszakában, ugrálni rettenetes zenékre, beszélgetni, meismerni, újra megismerni, estébé.

A szervezett programok töredékén vettem csak részt, és az is soknak bizonyult. Ugyan végül élveztem, de nem volt annyira értelme részt vennem a rendi tevékenységben, és időnként kifejezetten troll voltam, ezúton is bocs, Peredhil, Mil. Ok, a kontakttánc óra jó volt, azóta is izomlázam van. És emelni még mindig szeretek.
A bulik jók voltak, karaokézni nyilván szeretek, és meglepően sokan tudnak énekelni, és ez jó. Az utolsó esti bulin rengeteg kortárs szar popzene ment, nagyságrendekkel több, mint eddig - valami eglszséges egyensúlyt kéne már találni, mert mondjuk felesben mehetett volna az elmúlt két évnél régebbi zene is.  De ez csak a szokásos nyívásom, szimplán nyomasztó, hogy a zenei ízlésemmel kevés olyan embert találok az ismerősi körömben, aki szeret is bulizni arra a zenére.

"Right Where It Belongs"

 See the animal in his cage that you built
Are you sure what side you're on?
Better not look him too closely in the eye
Are you sure what side of the glass you are on?
 See the safety of the life you have built
Everything where it belongs
Feel the hollowness inside of your heart
And it's all Right where it belongs

 [Chorus:]
What if everything around you 
Isn't quite as it seems? 
What if all the world you think you know 
Is an elaborate dream? 
And if you look at your reflection 
Is it all you want it to be? 
What if you could look right through the cracks? 
Would you find yourself 
Find yourself afraid to see? 

What if all the world's inside of your head 
Just creations of your own? 
Your devils and your gods 
All the living and the dead 
And you're really all alone? 
You can live in this illusion 
You can choose to believe 
You keep looking but you can't find the woods 
While you're hiding in the trees 

 [Chorus:]
What if everything around you
Isn't quite as it seems?
What if all the world you used to know
Is an elaborate dream?
And if you look at your reflection
Is it all you want it to be?
What if you could look right through the cracks
Would you find yourself
Find yourself afraid to see?

--

ezek azok a pillanatok, amikor azt hiszem, hogy értem a világot. Nem. Úgy érzem, egy vagyok a világgal. Nem. Valami hasonló.

éjszaka a párás/ködös út túloldalán, megérkezett teljesen a november. végre. a köd. ami rajta van a szemünkön és az agyunkon, végre kívülre került. Még mindig elcsípett pillanatokban élem ezt meg, de talán ez nem baj. Attól tartok, a teljes megélésnél eltűnnék. Feloldódnék a ködben.

hazajöttem korán, hogy tudjak dolgozni a az oldalon, erre nyilván eddig aludtam. nem mondom, jól esett az alvás, szükségem volta rá, és most enni fogok, de aztán neki kell ülnöm. Majd. majd majd.

tegnap Koma eljött és meghallgatta a kész számainkat próbán, egyelőre a szintisünk nélkül, mer' ő zombul még mindig, és tetszett neki, és ez tök jó. kéne koncertet szervezni, ezt énis így gondolom. Főleg, miután beszerzek énis ilyen előfokot, emg effektet emg egyebet... asszem a Gitáros elrontott azzal, hogy kipróbáltatta a hegedűna  multieffektet, most nagyonnagyon szeretnék overdrive-os hangot rá, meg visszhangot, meg ilyeneket. Igen, ez azt jelenti, hogy novemberben megint baromi sokat fogok költeni.

összeszedem magam, gyorsan dolgozom, és akkor mellette/utána lesz időm értelmes dolgokra is.

akömtből le kéne még csípnem időt, nem tudom még, hogyan, mikorra menjek le. első körben a szombat este a reális, de lehet, h csak vasárnap reggel (ami antiszociális megminden, tudom). Kiderítem, mert kellene nekem szabad nap.

azért elég kemény, ami itt megy az új színházzal kapcsolatban (http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/42364-az-uj-szinhaz-ugy-reszletei).
Kicsit aggódom, mert ez inkább szól arról, hogy a politikai hatalom mennyire szól bele, és mennyire tárgyalóképes azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amikhez igazából nem ért, mint konkrét nézetekről. Az eredmény egyelőre siralmas.
Nem értem, kinek jut eszébe ennyi hatalmat adni nem hozzáértő emberek kezébe.

ja, meg nem is tetszik, nyilván.

de most töltöttem ki kérdőívet arról, h hány rabszolgát foglalkoztatok, onnan nézve sokkal jobbnak kéne lennie, nem? Nem.

hát ejj, végül nem mentem koncertre - van abban igazság, hogy a kávétól álmosabb leszek, amikor elmúlik a hatása, és este hamar múlik. De, ha leszámítjuk a koncertekre és spontán emberek közé menős igényeimet, a racionális döntés is az volt, hogy hazamenjek és hegesszem a honlapot, emrt különben az életben nem leszek kész.Aztán ma estére már olyan állapotba került, amivel kezdek elégedett lenni. Nyilván nem ezzel fogok bekerülni a webtrendi kiadásokba meg minden, de már legalább honlapnak tűnik. Illetve, még mindig csak vázlat, persze. Most jön az, hogy vagy találok olyan wefontot, ami tud magyar betűket, vagy maradok az alapértelmezettnél. A menüt véglegesítem, meg a láblécbe a beírásokat. Kitalálom pontosan, hogy mit tudok ténylegesen felrakni.
Kijavítom a flash logót, és kitalálom, h milyen galériám lesz. Vacilálok a flash meg jquery között - az utóbbi tanulságos lenne, a flash viszont megfelel a házifeladatnak, és arról tudom, hogy meg tudom csinálni (mer ott a könyvben a konkrét példa, a kódokkal, meg minden és tudom látványra szerkeszteni, nem úgy, mintha css-sel kellene belebűvészednem az oldalba).
Hm, erről blogolni is van annyi értelme, mint az rpg-kről, jól van.

A tegnapi nap amúgy pont eléggé megviselt, pedig vihorásztam tárgyalóban, és kaptam feladatot (hhá, táblázatból táblázatba másolni), meg ettünk Szozsival, meg este Inszéjnnel beszéltünk szerepjátékról meg arról, h elméletileg elérhető e-mailen, gyakorlatilag nem.

Ez a napsütés egyre jobban frusztrál. Annyira jól esett az esős pár nap, hogy most ez a szembefény erőt szív el tőlem. Vagy valami ilyesmi. És a kávéból kifelejtettem a cukrot, amit nem értek, nyilván elfogyott az automatából, vagy valaki átállította, és megjegyezte azt a beállítást. Vagy eddig sem szokott benne cukor lenni, csak nem tűnt fel. Valószínűtlen.

Akkor most produktivitás.
:felröhög:

még fent kell tartanom a lelkesedést, heste menjek legendary pink dotsra, dea mért ne kategóriába ez belefér.
pláne, h tegnap este féléjfélig meséltem a cdfűben, azért a régi vampire játékok azoknál az asztaloknál, amik megint ugyanott vannak :szipp:
futnom kéne pár kört-e, kört kört kört a gondolataim körül, meg ilyenek, majd kell kivennem magamnak szabadságot is, még nemtom mikor és hogyna, majd megyek kömtr, az valószínű, ámbár, ha  afeladattal se magammal nem leszek meg, akkor később, mint.

a listámra fel kéne még venni a fodrászt is. meg afülbevalófülhözillesztő iparost is. pánk már nem leszek, de egy plus fülbevaló még elférhet, és az kvázi belefér a dresskódba (pláne, hanem veszik észre).
ha minden igaz, szerzek cuccot a hegedűhöz.
visszaadom Cuccnak a bakancsot
el kell vinnem a csizmámat megsarkaltatni (megint), meg a másik cipőmet is valami hozzáértő cipészhez. ettől függetlenül nem ártana vmi bakancs, most lehet, h az előző tökéletes utódját veszem meg ugyanott, ezt majd kitalálom még.
ma este ének, amire agyban készülni kell, hogy ne kelljen sokat gondolkodnom, miket is éneklek.
aztán karakteralkotás, itt nem nekem kell úgysem gondolkodnom, dolgozzon csak a játékos :D
kell francia nyelvtanfolyam mostmár tényleg.

és akkor még nem ültem le csak úgy beszélgetni emberekkel. nem baj, múlt héten ilyenkor épp a szociális elszigeteltségem felett keseregtem, ami hasonló módon volt komolyan vehető, vehehe.

kezdek nem koherens lenni, de nem baj, az eső viheti, az eső gyönyörű, a köd gyönyörű, a lámpafény gyönyörű.

Újabb gyakorlás tegnapról.
Még érzema  rengetegsok kihívást az ügyben, egyelőre azt kell tartanom, hogy minden este, amikor 10 előtt hazaérek, foglalkozzak valami ilyesmivel, retus, honlapszerkezstgetés, flash, akármi. A retus fun, a többihez jóval nehezebben szedem össze a koncepciót, de azért kell.

Btw, pénteken nagyon vicces volt a királylányos fantasy, kifejezetten jó dolog mesélni ezeknek az embereknek, nagyon hálás dolog. Pláne, ha főzök ilyenkor, mert magamnak kevésbé lelkesen főzök, kell a motiváció.
Úgy érzem, három embernek ideális mesélni, legalábbis abban a stílusban, ahoyg ezt én teszem.

Szombat kemény volt, kicsit kiléptem a komfotzónámbl (újabb célkitűzés, figyelni a kilépési lehetőségekre, különben zombi leszek tényleg). A tanfolyma vége kicsit szomorú, pláne, hogycsak úgy egyszerűen nem megyek be töbet, semmi érzékeny búcsú, és egészen megkedveltem a tanerőket. Pláne, hogy megjegyezték a nevem. Szerintem visszamegyek még oda.

Aztán kacarászós elnökségi, jó volt, meg hatékony is a lehetőségekhez képest.

Aztán mentem a többiekkel Bypass koncertre, szórakoztató volt az este. Nem, tényleg. És amíg még nincs senki a szomszéd szobában, addig kitűnő átmeneti szállás :D

Na, kaja mindjárt.

PS gyakorlás: Beomóna

az azért döbbenetes, h mennyit számít a felhőzet - tegnap ilyenkor már órákkal később volt.
...
értitek, na.
ma állandóan megzavarnak munkával a semmittevésben, ki érti ezt a pénteket. De természetesen csodálatos, mert péntek, emrt megint alig vagyok képes megmaradni egyhelyben, és csak a dlutáni kapucsínó segített, különben rohangálhattam volna fel- s-alá az irodában, hogy meg bírjak mozdulni.

tegnap elhagytam, ma megtaláltam a boltban a bankkártyámat, tök jó, h kiszámítható merre járok.

és kéne készülni, kéne kitalálni valamit ahelyett, amit, mert mert mert mert mert mert mert mert mert.
és ez nem kopipészt volt, jól látod.
vagy nem.

reggel elhatároztam, h ma csodálatos napom lesz (don't ask, kávéelőtti kóma).
Megvágtam az ujjamat, most már nem vérzik.
Szozsi se ér rá este a királylányos fantasyre, persze lassan beindul az agyam, hogy hogyan veszem ki a történetből, de azért mégis.
A kontaktlencsém bénázik a szememben, é nem hoztam se folyadékot se szemüveget, se semmit.
Fázom.

De legalább nincs ma főnök.

nézegettem vmi emberlistát a facebookon, és rájöttem, hogy mi az igazán aggasztó ebben a "vállald az igazi személyedet a neten" dologban. Nem, nem a személyiségi jogok, meg ilyenek. Hanem az, hogy pár dolog, ami a valóságban nyilvánvalóan rossz, most átszűrődik a neten is. Vannak ezek a hülye külsőségek, pl., h ki hol dolgozik, mit tanul, mennyit keres, milyen ruhákat vesz fel ésatöbbi. Aki már látott valamennyit a családján túl, annak azért leeshetett, hogy mennyire nincs összhangban a konkrét munkahely/öltözködés a másik ember érdekességével/értékességével (kinek melyik él, ugye :D). Vagy akár a végzettséggel - hihetetlenül értelmes emberek léteznek csak egy érettségivel is, és borzasztó korlátolt és buta emberek az egyetemeken. Trivialitások, ja.

És erre valamilyen szintű feloldozást adott a net u.n. anonimitása, az avatar és jelmondat, emg egyéb adatok megadásából sokkal közvetlenebbül lehet következtetni a másik személyiségére, és inkább ez a lényeg, mert kit érdekelnek a konkrét részletek egy olyan embernél, akivel személyesen nem találkozol - ha meg igen, akkor úgyis megtudod róla azt, ami neked fontos.

Igazából kialakult valami alternatív rendszer a kategorizálásra, ami nem feltétlenül hatákonyabb vagy pontosabb, de legalább ... más. 

Erreföl azt látom a FB listán, hogy melyik embernek mi az állása, vagy hol tanul. Miért kell, miért kell ezt is? Komolyan, úgy érzem, nem létező lázadó kamaszkorom jön elő, mert tök úgy érzem, hogy a mainstream akármi nekilátott elfoglalni valami olyasmit, ami eddig  más volt. 

Kicsit olyan ez, mintha a gótok számára létrehoztak volna egy nagy ruhacéget, és a bevezetés után (amikor tökrementek a kis boltok, és nem igazán van választási lehetőség) elkezdené megváltoztatni az öltözködésstílusát, trendekbe rakni, ésígytovább. 

nonkonformizmus. ezt a szót kerestem, de már nem tudom, melyik mondatban.

tegnap belefutottam valami tényleg ijesztőbe a Metro 2033-ban, most utólag elolvastam, és az nem is volt olyan para, meg nem tudtam, hogy mit csinálok :D Komolyan, hangok a sötétben korlátozott mozgás, aztán semmi szellem, meg ilyenek. Viszont legalább túljutottam ezen a pályarészleten - marha idegesítő volt, h nem lehet menteni, pedig a lopózás időigényes, és roppant nyomasztó újrajátszani az elejétől.
A beszélgetések hangulatosak, és a szellemek az alagútban - nos. Itt közölném, hogy nem annyira szeretem a horrorjátékokat, de ilyenekért érdemes próbálkoznom. Szeretem a Stalker hangulatát, a "megmagyarázhatatlan izék a rémisztő helyen, de együtt élünk velük, különben meghalunk" légkört.
Amúgymeg megintcsak rájöttem, hogy azért jók a videójátékok, mert sikerélményt adnak, a nehezebbek kitartásért cserébe (amyg megtanulom őket kezelni), és amikor máshonnan nincs meg ez az élmény, akkor roppant hasznos. Engem pl. rendszeresen meglep, hogy itt van eredménye az energia és idő belefektetésének, míg a "valódi" életben ezt nem igazán élem meg.

Fáradt vagyok. Este nem tudok elaludni, reggel meg fel kell kelni hamar. Az élet igazságtalan, időm lenne hamar aludni, mégse jön össze.

Mondjuk tegnap este énekgyakorlás közben tök elégedett voltam a hangommal, ez új, és nyilván nem vettem fel meg hallgattam vissza, emrt az jelentősen csökkentette volna az elégedettségemet. Kéne találni valami karácsonyi éneket, de egyelőre csak giccshalmokra bukkanok, vagy egyházi énekekre. Kezd a meggyőződésemmé válni, hogy csak némi vallási, spirituális vagy mittomén, hasonló hozzáállással van esély kikerülni a karácsonyi giccset. Amit meg kötelező kikerülni, mert kevés kiábrándítóbb dolgot ismerek ennél.

Btw, rendeltem amazonról, hosszas tűnődések után, a WoD alapkönyvet, meg az egyik CtL kiegészítőt, és mesélni fogok CtL-t, csakazértis.

Komoly igazság van abban, amit beszéltünk Morganával szombaton, az internet meg a közösség-érzet összefüggéseiben... mióta nagyjából a 0 felé konvergál az onlány kapcsolattartásom lényegében bárkivel, azóta kezdem légüres tér közepén érzni magam. Pedig aggodalomra semmi ok, valószínűleg semmi nem változott. A telefon még mindig az ördögtől való, semmi kétség.

Na, kitaláltam énekre, hogy nekiugrok a magasságoknak, hátha működnek. Nyilván ez struktúráltabb készülést igényel, most már tényleg ki kell találnom előre, miket szeretnék megtanulni és gyakorolni. Persze, ha minden estémet betáblázom, akkor nem tudom, mikor gyakorlok, de innen szép a győzelem.

Fehér ingben orvosnak és kutatónk érzem magamat, menthetetlenül, hiába irodai viselet elvileg. Mondjuk ettől pont kap egy érdekes színezetet a munka, amikor cipelem a notebookokat, mintha valami fontos dolgot tennék.

ps gyakorlás

egyik az előtte, másik az utána :)=

a hétvége a hétvége vége.
a vége elmúlt és kezdődött a hétfő a narancsizzó hajnallal, aminek nemsokára vége és sötét lesz, nem? Vagy még világos? Igen, világos, alhatunk.

Nem működik a nettől eltiltásom, de részben azért kicsit igen. Jól van, jól van. Az éhség az agyban is létezik, az agyban létezik.

Valami furcsa történik, a liftek emelkednek, de a lezuhanástól félek, attól félek, hogy túl magasra mennek fel, és szétesnek és és és.
---

szóval pénteken elkezdtem a  hétvégét szabadsággal, de nem igazán voltam magamnál, úgyhogy nem tudtam úgy kihasználni a délelőttött, ahogy szerettem volna. Például nem bírtam túl sokáig aludni.Ja, persze, előző este a Krimóban ültünk éjszakába menően emberekkel, ez most furcsa volt. Öregszem, úgy tűnik. Egyre kevésbé érzem magam emberek közé valónak - bár, igazából sosem.

Péntek este ott maradtunk szörnyű köntemporális popzenére ugrálni, szombaton jó volt a PS szakkör.
Délután szereztem könyvet és beszélgettem félismerősökkel, ami jobb volt, mert gyakorlati idegenként udvariasan olasmiről beszélgettünk csak, ami érdekel minket.
Asszem mostanában az a bajom, hogy rengeteg társaságban beszélgetnek engem nem érintő dolgokról, és nincs energiám arra, hog érdekeltté tegyem magam. Egy-egy emberrel más, ott már csak a másik személye miatt is érdekel az, amit mondd - vagy nem találkozom vele beszélgetni.

Morganával kifejezetten üdítő volt beszélgetni, meg az is jó, hogy volt értelme főznöm (igen, ez valóban fontos).

Aztán volt geekség vasárnap, lassan kezdem érteni, mit kéne csinálni ebben a típusú játékban. Nagyon(-nagyon) más, mint amihez szoktam. De egyelőre még az érdekes, és nem a frusztráló kategóriában van, aztán majd kiderül. De azért szeretnék  szerepjátszani már úgy is, ahogy szeretek.
Nem csak mesélni. Legalább azt fogok pénteken, ha minden jól megy, és nem mondja le senki.

az álmok nyilván jelentenek valamiket. Például visszatért  lift motívum - ezúttal legalább 66 emeletes volt a ház, amiben elindultam felfele a liften, és elfelejtettem kiszállni a második emeleten, a köv megálló meg már a 18. emeleten volt. Vegyük hozzá, hogy hangsúlyozottan tériszonyos voltam az álmomban.
Az tuti nem igaz, hogy az álmok megoldást adnak a problémákra, kitűnően tudják őket az előtérbe hozni. És mostanában egyre többet álmodok olyanokról, akiket nem tudtam hova tenni eddig. Most meg méginkább nem, mert mi a faszér' foglalkoztatnak annyira, hogy az álmaimban szerepeljenek? Annoying.

Tegnap meglepett a főnixpróba, pont ugyanolyan volt, mint bármikor az elmúlt egy évben - ez nyilván megerősített utólag is a döntésemben, de azért örültem volna, ha jobb lesz a hangulat, bármi.

Ma szívforgács, kezdek beállni a három órás próbákra, pont jó hosszúak a két-három cigiszünettel. Időnként tudom borzasztóan unni, amikor nem hallom se a hegedűt, se az éneket, mert olyankor aztán tök mindegy, mit éneklek, de szerencsére mostanábn egyre jobban figyelnek a hangos hangszeresek.

Próbálok írni, mmint novellát, most ugyan van ötletem, ami még az lfg-s pályázatra ment volna, de nem tudom, hogy mit fogok megírni legközelebb. ÉS mikor. Annyira kézenfekvő lenne a királylányoshoz írni,de... mindig az a de.

Mindenestre holnap szabadságon leszek, délután-este meg előadáson.

Jut eszembe, megvettem a Metro 2033-at, lassan haladok benne, nagyon az rpg-khez szoktam, meg még mindig borzasztóan frusztrál, hogy nem tudok kétlépésenként menteni.

amúgymeg, ma reggel Nyüfi átlátogatott a szerelővel, és van fűtés.Megmutatta, hol kell a nyomást figyelni,és a vizet megnyitni, vagy vmi ilyesmi, mostmár okos vagyok.
az a durva, hogy ez negyedóra, amivel korában keltem, legalább egy órának tűnt. Borzasztó sokat számítanak az öt percek is.
Furcsa, a két ablakon kinézve másik világba látok. Balra tőlem az unalmas iszonyú világoskék ég előtt robognak a felhők, jobbra, szemben éles-sárga fénycsíkok a felhők szürkéjében. Meg háztetők, ofcourse. Nehéz elképzeli, hogy az egyik a másikból következik.

Ma főnixpróba, ilyen felújító-ismétlő, ha jól sejtem. Gyorsan átnéztem a szövegemet este, kicsit aggódom, mert két hónapja nem voltam színpad közelében sem. De így, hogy nincs kötelezettségem a társulattal szemben, sokkal jobb. Egyelőre pont ugyanannyit játszom, viszont nem kell készenlétben állnom, szabadon rendelkezem az időm fölött. Kúlság.
Az lesz majd az igazi, ha a munkám is olyan lesz, amit szabadon osztogathatok be.

horoszkóp

na, nézem az ábrát.

Azt mondja, a Nap a Bikában van, 29°49' foknál - ha jól sejtem, 30°onként változnak a jegyek, naná.
Lássuk csak:

Interpretation of the 29° Taurus symbolic degree

"In the patio of a beautiful mansion, a man wearing lavish clothes lies on a sofa surrounded with servants and sycophants."

Brilliant, generous, and refined character. One belongs to a prominent and rich family and revels in beauty and luxury (bváháhá. nyilván. főleg a luxury). One uses a significant part of one's wealth to fund the construction or the restoration of a prestigious monument, for which one's name goes down in history. One may also be financially involved in the construction of modern health care institutions with razor-edge technology. (a nem létező wealthemet nem költeném romokra. a romok romnak szépek amúgyis.)

Sun in Taurus

You spend your fortune and your energy advisedly. You are realistic and you distrust revolutions, sudden changes and love at first sight. You are very attached to your roots and you create a steady basis for yourself. You may be considered to be stubborn and you grant your confidence after thorough reflection only. “Resistance” is Taurus’ keyword. This sign is believed to be untiring, hard-working and stable to the utmost. People readily credit you with the ability to remind everyone of the necessities of concrete situations and to moderate people’s excesses. In principle, you are apt for long-term management, you can protect the foundations of an activity as the reliable guardian of assets and the guarantor for stability. Your distrust for novelties is your strength. It requires much more than an alluring idea to persuade you to change your direction. Scepticism is a quality here: it is safer to take advantage of past experiences rather than to rely on very hypothetical sporadic strokes of luck. Taurus is not a weather wane! However, it is important that you learn to question yourself and to respond to new opportunities in a timely manner.

(én maga vagyok a stabilitás, hát hogyne. nem menekülök ám pánikszerűen a megdermedt unalomból, á, nem. És nincsenek ötleteim, azok sem légbőlkapott izék.)

Sun in House X

With the Sun in the 10th House, you pay high attention to your social image, you try to have your capacities acknowledged, and you want to arouse respect and admiration. In a word, you want to find your place in the sun. It is not that easy... Whereas successes increase your enthusiasm and your efficiency tenfold, failures may get you disheartened. Therefore, it is preferable to make your task easier, and to reinforce your self-confidence which may be weak. Your fulfilment depends on your social success, and on getting other people's recognition.

(ez legalább oké.)

Az ascendensem vidámabb:

Interpretation of the 23° Virgo symbolic degree

"A bare-chested man is seated on a rocky promontory overlooking the sea and, protecting his eyes with his hand, watches a trapped wild goose striving to free itself."

Misanthropic, independent, and selfish character. One may be estranged from one's family, or becomes an exile or an outlaw. The goose portends some deprivation of liberty, often owing to lack of morals, politics, or just bad luck. This degree indicates potential eye problems or impaired sight.

Mars:

Interpretation of the 3° Gemini symbolic degree

"As two men fight over the sharing of their loot, a third thief who gets hold of it."

Greedy, quarrelsome, and crafty character. Intellectual capacities are good, but instead of working honestly, one prefers to covet people's goods and use underhanded malpractices to dispossess one's victims. However, sooner or later, one falls prey to a smarter swindler. This degree often indicates weeping, bad luck, and deprivation of liberty.

:bociszemek: most tényleg?

Vénusz:

Interpretation of the 13° Cancer symbolic degree

"A star shines brightly over a bed of flowers and a lamb wearing a crown adorned with a star."

Intelligent, serious, and determined character. One has a keen interest in plants, precious gems and metal, and in all matters related to astronomy and space, including rockets and spaceships. If the family belongs to a high social layer, one perpetuates the tradition and increases the inherited wealth. If of modest origins, one distinguishes oneself through one's work and earns a brilliant reputation. In both cases, one achieves wealth and success, probably owing to a precocious marriage. Travels and education are very favoured. If in the natal chart, the Midheaven is in conjunction with this degree, all the good omens are strengthened. With the Imum Coeli, it heralds dangers linked to water.

Plutó:

Pluto in House III

With Pluto in the 3rd House, your mode of assimilation is pretty complex. Whether you encounter a person or you discover a new idea, you are primarily attracted to what is concealed and what is left unsaid. You are interested in uncovering the other side of the coin, and you understand the hidden machinery as well as what is secretly at stake in a relationship. Communication brings into play a whole set of underlying information. You are never entirely fooled, and you are fully aware of the subtle rules governing your exchanges.

najó, meguntam.

50%-nál ugyan többet tudok magamra vonatkoztatni az összes szövegből, de nem győzött meg. 

Kaptam dicséretet énekórán, hogy mióta újra járok (kihagytam egy hónpot a tábor környékén), stabilan tudom tartani a jó hangomat. Meg egy hónap alatt megtanultam az Evanescence számot, és lassan a Garbage is kész van. Legközelebbra azt hiszem, viszek újakat, mert ugyan viszonylag sokszor viszek egy-két új számot, egy részük hamar lemorzsolódik. Például Within Temptationökkel is próbálkozhatnék, már csak a hangmagasság miatt is.
És nyilván többet kell gyakorolnom. Mondjuk ma este, úgysincs más programom.

A hideggel még nem tudtunk mit kezdeni, tudom, telefonálni kéne, mert nem mindenki olvas e-mailt. Majd. A telefonálás macera, úgyhogy azt halogatni fogom úgyis. Pláne, h asszem lejárt megint a kártyám, vennem kell folytatást.

Kéne menni Kömtre, kéne nézni őszi Zebegényt, forraltborozni, beszélgetni, kempelni csak úgy a sok félidegen között. A program nem igazán érdekel, keretjátékra nincsen igényem, a rendek közül nincs olyan, ammi tetszene. Írnék megint szívesen, bár legutóbb már túl sok ember volt, a táborban meg túl sok szabadidő kellett volna hozzá - azért lehetne még összehozni valami jót. Tánc érdekelhetne, de a leírása egészen semmitmondó, és koreográfiát nem annyira tanulnék, amit nem zárt ki a leírás. MEg a szmájlizós jópofi leírás sem vonzó, sajna. Kézműveskedéshez sosincs türelmem, kirándulni nem így akarok, fotózni megintcsak nem (abból max a beálíltott protréfozózás jönne be, talán, nagyon talán), a rajzos rend leírása se vonz, harc rend most nem, musicaleket nem szeretem, bár ez az egyetlen, ami talán. Igazából, ha ide jönnének néhányan, akikkel együtt szívesen, akkor lehetne értelme. Hm, akár. Ha meg úgy érzem, hogy nem tanulok a dologból, vagy nem jön be, vagy akármi, akkor simán kiszállhatok belőle bármikor. Pl., nem akarok unalomig hallgatni béna énekléseket és giccses dalokat, de, ha bízom Milék kreativitásában, akkor mér ne?
Szóval jelentkeztem, aztán, ha játszani akarunk inkább, az is opció :)

Közben telik a délelőtt, a tenni kéne valamit szintje elég magas szinten pörög, borzasztó, ez csak délután szokott fejbevágni.
Mondjuk, most nem nézek sorozatot, lehet, h az a hiba.
--

ja, azt majd lefelejtettem, h tegnap úgymond főztem, okéoké, tojásrántotta,amibe szalonnát meg  szép nagy gombákat raktam (a gombával jól jártam, ehetem ma is, nehogy életrekeljen a hűtőben :P).

van fűtés a Cégnél!
és van kávé is, az eddig is volt, ellenben.

nem készültem énekre, valahogy nem jutott idő rá, van némi bűntudatom, de majd, de majd jut erre is. pénteken előadás lesz, a Smocek, kb az utolsó darab, amiben még szereplek - szerdán megyek próbára, hát kíváncsi vagyok a többiekre, mi van velük. Anyám időnként megkérdezi, hogy nem hiányzik-e a társulat, úgy tűnik, igen mély nyomot hagyott benne a kilépésem. Pedig úgy tűnt, h a "színészkedést" mindi is vmi hobbinak tekintette. Hm, ha tényleg hobbi lett volna, akkor most is csinálhatnám. Ez mennyire hülyén hangzik, de... de, tényleg így van. Nem hobbi volt, és, ha újra játszom vhol, az sem az lesz.

Péntek este végül sikerült eljutni a tündérgyárba, bár az este némely pontján komoly kétségeim támadtak (úgy az első üveg bor után). Hideg volt, de végre táncoltam buliban, már baromira hiányzott. Meg úgy az egész bulibamenés, mint olyan.
Tényleg kéne zenét csinálnunk :D

A hétvégém amúgy jól telt, a nagy részét csssel töltöttem, vagy pssel, meg egyéb betűszavakkal, kivéve az alééban történő kószálást. Annyira jó volt valami oylannal foglalkozni, amit értelmesnek találok, és egész nap, és lelkiismeretesen tanulni meg kínlódni a kóddal meg ilyenek. Ilyenkor mindig za jut az eszembe, h mi a faszér' kell lehúznom az időm jórészét értelmetlenségekkel,miért nem csinálhatok vmi oylasmit, ami kihasználja a képességeimet?
Bláááááááh.

Namindegy, szóval shoppingoltunk Szozsival, és megint nincsenek normális ruhák a könnyen elérhető boltokban, más boltokat meg nem ismerek. Csalódtama  turkálókban is, ott sem lehet venni rendes kockás inget meg kötött pulcsit feketét, ami még méretben is jó, mivanmár, mivanmár.

okéoké. tényleg buta ez a supernatural. Eddig nem zavart, de most valami átkattant, éls zavar,h ogy hamarabb esnek le dolgok, mint a srácoknak. Asszem eddig működött a metagaming képességem (amikor képes vagyok úgy eljátszani egy nyomozást, hogy igazából tudom, mi van a háttérben).

Hm, tényleg, ez érdekes kérdéskör - asszem, van némi dramaturgiai érzékem, ezért az inkább dramaturgiára épülő mesék fordulatait egész jó szórással szoktam kitalálni előre. Ez eprsze nem feltétlenül segíti a megoldást, mert pl. a főgonosszal nyiéván a nag csata helyszínén futunk össze, de ez a tudás nem segít.
És nyilván félrevezethet, ha a sztori szerzőjét alulbecsülöm :D

Viszont, amennyiben kb sikerült belőnöm a  ritmust meg a hangulatot, vagy esetleg ismerem a settinget, és tudom, hogy ja, az egy vámpír lesz, akkor meg kell küzdenem a karakterem agyával azért, hogy vagy a karakterem is rájöhessen erre, vagy pedig én felejtsem el, és gondoljam direkt rosszul a helyzetet. ("Á, nem, vámpírok nincsenek").
Na, vmi ilyesmi szokott lenni a misztikus sorozatok (filemk) kevésbé kifinomult tagjaival is. Úgyse éri el az ajtót, ja, megfordul és szembenéz vele a szellem, tadadaaaam. Hű, gyanús a kisrác, na ő nem lesz hunyó, mert túl egyértelmű, ez meg egy noname vidám fiatal pár, akik bemennek a sötét erdőbe, na, rész elején vagyunk, ilyenkor szoktak meghalni azok, akik után majd nyomoznak. Jeee.

Az amúgy ebjön, ahogy a srácok reagálnak eseményekre, meg vitatkoznak, csak időnként a lelkizések is túl... kiszámíthatóak.
Asszem Milleniumot kéne inkább néznem tovább.

jé, fázom az irodában. őszvanőszvan.
--
a mai nap töredék-nap az irodában, 3ra megyünk örvendezni a Céggel, ebből levontam azt a következtetést, hogy ebéd után épp magamhoz térek, és vége a munka részének. Péntek.

eeehhh. az elviselhetetlenségig és tovább, a levegőben van vagy a fejemben van, hát nem tudom, de borzasztó. Persze, kéne kávé is, lesz kávé is, de előbb előbb előbb. Az automatás forrócsoki könnyebben megnyomodóik, mint a kávé, ennyi.
Esik szét a belső kohézióm, az van. Ha nem kell senkinek se magyarázni, akkor. Akkor megsűnök létezni. Van ez a szó, ez a diskurzus, akár lehetne az is, hogy csak abban létezem, de igazából nem, csak baromi jól csengett volna az én füleim számára. A kontextus is.

Közben nézem tovább a Supernaturalt, ötletekhez sem rossz, mitöbb. A Milleniumon is végig káne rágnom magamat, nem tudom, miért nem néztük végig (persze, lusta voltam, a sorozatnézés másodlagos tevékenység, de most pazarolhatom az időmet). Me lehet, h az X-aktákkal is megpróbálkozhatok, bár attól tartok, hogy nem adni annyit hozzá az életérzéshez :D

na, túlélni. pl az egy kitűzhető cél, nem? de.Á, á á.

azér az mekkora már, h ahhoz könyvelünk annak a cégnek, ahova legutóbb jelentkeztem.

nna, legalább felhívtak, és megtudtam, hogy a tapasztalat hiánya miatt estem ki eddig szűrőkön. Ez persze szép és jó, de kezd morcossá tenni, hogy ennyire nehéz belépni az iparba - okos vagyok, lelkes vagyok, lelkiismeretes vagyok, és még érdekel is. Blááááh.

Namindegy, a szomszéd szobában a főnököm, remélem, nem tűnt fel neki, hogy milyen udvarias hangon válaszolgatok egészen egyértelmű dolgokat (egy hónap, X forint, középfok, gyakorlott, nem, nincs tapasztalatom :D). Ilyen körülmények között nem kezdem el magyarázni, hogy baromi érdekel a szoftverfejlesztés, vagy igazából a tervezés és fejlesztés úgy általában, és az informatikai izék úgy általában, és a dolgok működése, meg a miértek, meg az, hogy miért nem jó, vagy, hogy mitől lesz valami optimális, meg hogy megfejtsek és megoldjak dolgokat, meg az összes ilyesmi. 

Meg az, hogy programozó nem akartam soha lenni, és nem is leszek, innentől kezdve olyan sok niche-t nem látok a magam számára. 

---

az viszont roppant örömmel tölt el, hogy belemásoltam egy jscript kódot a honlapba, és működik, és sejtem, h miért. Persze közben rájöttem, h nekem nem az kell, de kicsire nem adunk, előbb az elv, ugye. Állatorvosi lovat hegesztek. Aztán majd neki kéne állni a tanfolyam feladatának is, valami módszertan alapján, mondjuk előbb kitalálom, és csak utána állok neki, na, mi lenne? 

Sőt, akár a teljessg jegében előbb koncepcióterveket gyártani és kiválasztani, úgyis soha nem találkozom ezzel, pedig ezt tanultam. És mennyire dühített, hogy aztán a többség csak látszatra alkalmazta, és már az elején tudta, hogy mit akar megvalósítani, pedig a szép új világot a lehetőséek feltérképezése építi. Többnyire.

még két óra. 

igen talán nem ké... kávé. kávékávékávé. Nem remélem, h ez az a dolog, amitől elmúlik az a vágyam, h sikítva rohangáljak körbekörbe, de ez lesz az a dolog, amitől mondjuk a próba után is ébren maradok. A Supernatural meg úgy általában a most olyan feszültséggel tölt el, amit nehezen viselek.

... az ásványvizes palackra az a szó van felírva, h "KARAKTEREM", ha nem volt rpg geek a címke tervezője, akkor szimplán hülye, mert ez szinte karakterlap, a tulajdonságokkal (ásványtartalom) megminden. MEllette persze "AZ ÉN TITKOM" szerepel, azt már leszarjuk, ugye, drágaszág.

Nem, a kávé határozottan nem nyugtat meg, sem engem, sem a gyomromat. ellenben.

Az éneklés például megnyugtat, őszintén bízom, hogy próbán is, nem csak órán.

Haza akarok menni. Nem, most tényleg. Ott ülni a szobámban, és valami értelmeset kezdeni az idővel, ami megadatott, ó, igen. Még akkor is, ha ezt az értelmeset olyan nehéz elkezdeni, hogy nem is nagyon szoktam. Rengeteg igényem van alvásra, és az a drága szabadidőmből vesz el.
Az mondjuk jó, hogy heti egyszer sikerül úgy tennem, mintha a testmozgás is fontos lenne, az elszántság, az hiányzik.
Namindegy.

nem tudom, miért gondolom úgy, hogy felébredek a blogolástól (nem), de úgy hív az üres oldal. Jöhetnének azok az elmélkedések, amikor körmondatokban fogalmazom emg, hogy jobb lenne üresen hagyni, zárójeles magvas mellébeszélések, meg a szükséges megminden a végére - a tudatosság szép dolog, időnként tényleg, és úgy tűnik megtanulok kívülről és belülről élni egyszerre, sőt, de ez enm az a nap, óra perc, amikro a kohéziót fent tudom tartani huzamosabb idei - akár egy bekezdés, sőt, mondat erejéig.

Persza az utolsó pillanatban a szavak elkapják a lezuhanásra készülődő utolsót is, mert a lekerekítés megtörténik, még olyankor is, amikor nem lenne szükséges.
A dolgok befejeződnek.

Próbálom elhinni, hogy ez a vaníliás tea feketetea, és a kávé után htni fognak, és felébredek, de nem, nem, nem. Azt most át tudom érezni, milyen az az álmosság, amikor az ágy hív, megjelenik előttem a képe, meg az érzés, hogy mennyire jó lenne az új matracomon, meg az új huzatomban, meg szembecsukva aludnialudnialudnialudn - így hát.

A szomszédok közelségének megvan az az előnye, hogy 5 percen belül átértem szombaton a Menedékbe, miután fél óra alatt összeraktam a jelmezt meg a sminket az ikrekséghez. Semmi eredeti, arcfelezős móka (nőies smink/natúr, elvileg fiúsabb), Szozsi hippisége ütős volt, meg a mérleg Gandalf nyakában, meg... meg felsorolhatnék mindenkit, nem teszem, mert fárasztó, de tetszettek a jelmezek.
Most nem volt filozofálás félrészegen, majd máskor, most csak úgy. Azért az elgondolkodtató tendencia, hogy mindkét emtétés exem képes nagyjából ugyanazt az antiszocialitást felmutatni társaságban. Muhaha.
Pénteken vigyorgó emberek jöttek szembe velünk meg a fejünkön utazó matraccal.

Vasárnap vámpírokat öltünk, nem megy nekem ez az "oldjunk meg questeket okosan" stílus, megint rá kellett ébrednem.

Kicsit éberebb vagyok talán.

amúgymeg, vattafakk. elért a péntek délután, fejbevágott, és folyton a babics egy hasonlata jut eszemba, néz mint kismacska a könyöklőcsőbe, vagy mi.
ezt én már eddig se mindig viseltem jól, mostanában pláne nem. Vagy elszoktam tőle. Bár, ez legalább nem minta, nem szokottt. Más értelemben minta.
--
zenét írni még mindig minimum macerás, azért annak örülök, h egy újabbat sikerült összehozni (oké, Estel hozta a dallamot, én meg megtaláltam mellé a népdalt :D)

fokozatosan átrágom magama javascript tutorialon, kezdem felfogni, lépésről lépésre találom az analógiákat hozzá. Az segít, amikor 3D-s programokkal veszem a párhuzamot - az objektumok olyanok, mint mondjuk a téglatest 3Dsmaxban, vannak paraméterei, és elő lehet hasonló dolgot állítani más módon is. De azért mégiscsak téglalapokból és gömbökből, illetve ezeknek a módosításával hozok létre dolgokat, meg kihúzással és forgatással. Meg egyéb kész dolgokkal, nem pixelenként határozom meg, nem is 3D-s függvényekkel.

pár nagy levegő, pár nagy levegő. meg egy kávé. az jó lesz, az nagyon jó lesz.

felhívtak, h megérkezett a matracom (remélem, a jó boltba :D), ergo akár már ma is érte mehetnék, ha van rajtam kívül egy cipelni vágyó ember este... ^^ (és akkor nem holnap délelőtt kell belepasszítani azidőbe). Meg ma fogom összerakni az ágyat is.

napfényre megfájdul a fejem, meg most úgy inkább ne kéne mozognom egyáltalán. nyjajj.

azt álmkdtam, h vmi megasztárxfaktorban bejutottam már vmi fordulóba - de úgy ám, h nem hallgattak meg, hanem a női zsűritag azt mondta, sétáljak le a színpadi lépcsőkön, amit megtettem - nehéz volt ám anélkül menni, h nem néztem le, és az álombéli mézben járás esete is megvolt -, és azt mondta, azért juttat be a fordulóba mert olyan simán sétáltam le. Aztán kellett énekelni, nemtom mit énekeltem, talán a garbage számot, és közben igen komoly "táncot" nyomtam (volt benne bukfec is :D), és asszem tökre bejött a zsűrinek.
vicces.

btw, van dobozokban ágyam, matracom meg majd pénteken érkezik, remélem, találok az elcipeléséhez segítséget.

ja, az emg milyen vicces már, h within temptation számot énekeltem órán, amit nyilván úgy vezettem fel, h ez magas lesz, aztán pár eléneklés után kiderült, h nem is magas, csak az eredeti énekesnőnek, úgyhogy felejtsem el azt, amit hallottam :D

Supernatural. A következő sorozat, amit nézek.
WoD.

franciául neten keresni nem is akkora hülyeség, a kötőszavakat lassan értem a cikkekből. Nyilván az egyszerűbb nyelvezetű dolgokat keresem, de úgy kifejezetten ... érdekes.

kéne menni ma este VNV Nation koncertre, meglátom, a terv az, h megyek, nyilván, de a gyakorlat más, pláne, h ilyen hamar kezdődik. Az előzenekarra akor se érnék oda, ha nem kéne meló és koncert között semmit se csinálnom - fél8, mi? Najó, ha nagyon sietnék, akkor igen. De egy ilyen gótindustriál eseményre mégse megyek irodai csiniben, ugyebár. És a Dürer meg messze van. Namindegy.

Lakótárs még mindig kerestetik a szomszédba. akár csak pár hónapra is, főleg, mert.

A hétvégén - sőt, már a héten előtte is - többször elkapott, hogy mennyire szeretem a szobámat, meg ilyenek. Furcsa érzés, nyilván érthető, meg természetes, de akkoris. Lehet, h önzőség, de örülök, hogy van egy hely, amit a magam képére formálhatok, és nem a maradék részleteket kell kiegészítenem. Irracionális szabadságérzet, az van. Eddig sem gátolt meg semmi abban, hogy hirtelen ötlettől vezérelve kimenjek sétálni, vagy felváltva olvassak, játsszak, tervezzek és hallgassak zenét. Na, lendület, ilyesmi kell folyamatosan, mozgásban lenni, különben lezuhanok.

Az esték például gyönyörűek, onnan kezdve, hogy elindul lefelé a nap. Egyelőre még látom, amikor hazérek, aztán nyilván sötét lesz, ami megintcsak gyönyörű, budapesti lámpafényben, megminden.

A Snowcrach valóban túl gyorsan fejeződött be, a kérdőjelek megmaradtak, mint egy sorozat lezárása előtti percekben - normális esetben el szokták varrni a szálakat. Most csak úgy vége lett, pedig érdekelt volna még. A regény maga konstans vigyorgásra késztetett, a CP trope-ok ütnek, már önmagukban is, a humor meg méginkább. A háttérsztoriban elmélkedés meg van olyan jó, mint bármi más, Pelevin után például meglepően követhető.
---

és azon gondolkodom, hamár Félixnek azt a bizonyos számot adtam anno hangulatinak, mielőtt bármi konkrétat tudtam volna róla... jaja, az a srác, akinek Ophélie szétkarmolta az arcát, ha jól emlékszem.

na, mindegy.

kontaktlencse pipa, kaja pipa (csak még meg kéne főzni), vettem piros táskát meg pávatollat meg szénceruzát vagy vmi olyan jellegű dolgot. persze, a papírok Mikivel együtt elköltöztek :P

ma koncepcionálisan lógok az első PS óráról, adjunk helyzeti előny azoknak a csoportból, akik ezzel még nem foglalkoztak - ma nem lenne türelmem Floranszhoz, akinek időnként kattintásonként kell magyarázni.

Meg kell idő a hétvégi akármikhez - el kéne menni a postára, meg kontaktlencsét csináltatni megint, meg valami kaját vásárolni, a ruháimat kiválogatni, és bepakolni a több helyre, amim lett.

Vmikor egy ikea kör és a kikából az ágy.
--

de ezek mind, mind, mind.

vettem kávét, még mindig nem értek hozzájuk, de már az instant kv mellékízét tökéletesen érzem, és nem tetszik. Meg a szar automatás is a munkahelyemen, átszoktam az olcsóért fizetős kapszulásra. Na, most itthonra megint néva alapján vettem, valami szicíliai izét, ami színtiszta pozőrség, mert nekem aztán mindegy, hogy a világ melyik feléről jön, ameddig nincs rosszkávé íze :D
olyan vicces, ahogy elveszek a napok részleteiben.
--

de legalább eljutottunk a cliffhangerig a királylányosban, és a karakterek kiválasztott arcai nekem is segítenek meglepő módon. L-et például könnyebb úgy játszani, ha a színészt képzelem el mellé.

És már hideg van éjszakánként a nyitott ablak mellett.

azt mondja nekem a hanga  fejemben, hogy írjak listákat, mert attól nekem sokkal jobb lesz.
(arra azért büszke vagyok, h emlékszem a kódjára a listának - na, nem mintha. mindegy.)

Lista
• kellene mozogni, legalábbis félrendszeresen. mondjuk futni. nem szeretnék embereket kerülgetni, egyelőre nem vonz a Margitsziget, a Gellérthegy pláne, és a Dunapart sem. Ott sétálni kell, na. 
• kellene zenéket venni. sznobizmusom új magaslatokat ér el, már ugye nem igazán töltök le játékokat (ok, időm se lenne), és kezdem úgy érezni, lassan a zenészeknek is fizethetek. Cska ugye itt meg kihagynám a kiadókat, mindenféle irracionális pánk attitűdök miatt. Próbáltam amazonról mp3-at venni, de miért is működne ez a szolgáltatás ebben a sarokban. Pedig annyiért meg is vettem volna. Amennyiért idehaza boltban láttam ugyanazt a cd-t, annyiért inkább youtube marad.
• kellene nyomtatni mégmégmég képeket otthonra, lassan valami színeset sem ártana beszerezni. Időnként jól esik felnézni az ismerős arcokra.
• takarítani, és RENDET RAKNI. well. vannak azok a bizonyos dobozok, amiket direkt úgy raktam el, hogy majd lesz helyük a bennük lévőknek. soksok éves emlékek. időnként kedvem lenne felgyújtani mindet, mert a múltat időnként le kéne atomrobbantani a téridőből, mert... mert. Nem azért, mert feltétlenül rossz emlékek, mitöbb. Csak nem tudok velük mit kezdeni. Jó lenne másnak megmutatni, de legutóbb ont lecsúsztam róla - és amúgyis, attól tartok, érdektelen másnak ez az egész, amit magamban cipelek.
• össze kéne raknom egy honlapot, csak azért, hogy lássam, mennyi mindenre kell ilyenkor figyelni. Csak már az első lépésnél megakadok mindig - kinek, milyet, miért. Demajdmost. Nyilván.
• nem lenézni a szakadékba. najó, de, ha a pánik szélét akarom érezni, akarommondani a szelét. 
• énekelni. nem csak úgy egyszerűen, hanem kurvajól. leszarva az előre és hátrahozást, a fátyolosságotmeg úgy általában midnent, és mégis jól. na, ez már egy cél.
• írni. írni. írni, bmeg, írni. a kinek-mit-hogyan kérdéskör itt is, de ilyenkor jellemzően elszaladok a billentűzet elől. messzire. ugye, vannak itt a mesék, amiket magamnak kitűen le tudok forgatni fejben, de leírni, ugyan. Eddig a legtöbb, amit elértem velük, az a szerepjátékban és annak kapcsán a közös mesélés volt. 
• ja, télleg, holnapra a mesét felfrissíteni. még jó, h múltkorra kitaláltam eseményeket, most vhogy szinkronizálni kell a jelenlévő karakterekkel.
• meg a changeling mesét kiöveszteni a csírából (a Város, alagút, elnyelt bajtársak és emeljük ki egymást a semmiből)
• enni valamit. vásárolni. ha főzök, akkor semmi másra nem lesz már energiám. de még épp ikerült rámrohadás előtt megennem a kenyeret, ó, igen. 
• IKEA, és a csodálatos lábosok meg matracok világa.
• akciófilmet nézni. valamijó bond film i jó lenne, de kiábrándító volt az egyetlen, amit láttam. újranézni nem akarok semmit. vagy... hm... valami kémfilm, titkosügynökösni, vagy bérgyilkosos, jah. agonoszkormány, gonoszcégek, ihajj. csak ne legyen benne bénaszámítógépkezelés, és lehetőleg a csaj se dekoratív kiegészítő legyen, köszi.
• alapvetően vicces lenne szétfesteni a szobát, de enek Nyüfiék se örülnének, meg énis megunnám hamar.
• meg mondjuk beszélgetni emberekkel a szobámban,martini/bor/akármi.

na, megyek haza hamar. az lesz a legjobb.

eszembe jutott egy cikk, amit az elmúlt években olvastam valamelyik női portálon (bláhh, emlékszem a pillanatra, amikor úgy döntöttem, olvashatok ilyeneket is, de ez másik sztori), ami az évszatípusokról szólt (tudjátok, kihez milyen színű ruha és smink illik), és a cikk elején leírták, hogy a haj színe nyilván nem számít, mert azt úgyis festjük - aztán a leírások alapvető része volt a hajszín. Én meg ott ültem  és szomorkodtam, h soha nem derítem ki, hogy most a fekete haszínem vagy  aszőke számít, és most a szemem kékes-szürke vagy zöldes-szürke, és amúgyis, feketét hordok, akkor valamit elrontottam (el, még az óvodában, úgy ám).

Ja, igazából ez arról jutott eszembe, hogy belenéztem a mosdóban a tükörbe, és egyrészt ijesztően sápadt voltam (éppen). 

ehh, mindegy.

a könyveimet nem tudom most hazavinni mert szatyrom nincs, táskámba egyrészt alig férének, és már ott egy mikrofon, és még hegedűt is cipelek, hajh, szörnyű. 

elképesztően hisztisnek érzem magam, meg mozgáshiányosnak, örülök, hogy nem lát általában senki be az irodába, amikor épp nyújtok, meg különféle tornagyakorlatokat végzek a dobozok által szabadon hagyott szőnyegpadlón. ma az egyik teszt csupa jót írt rólam, ezért szeretem a netes teszteket, csupa jót írnak rólam. dehát, mi mást lehetne. rákkattintok, és vége, ő meg nem azt akarja, hogy oda, hanem, h máshova kattanjak, mer az neki jó. És akor most kattintok, és vége.

na, nyomtattam még képeket otthonra - nem tudom, ezt eddig miért nem (mérnem, azért, mert amíg más elvégezte a szoba díszítését/belakását, nem foglalkoztam vele, azért). mindenesetre most fantasy nők helyett ... ööö... kicsit sem lesz geek lányszoba. persze.

a kávé, úgy tűnik, hatott. vagy az, vagy az idő múlása.

gondolkodtam azon, h vajon mennyire tekinthető az asszociációs köröm beszűkültnek, de azért mindig arra lyukadok ki, hogy nem foglalkoztat kevesebb dolog, mint a "normális" embereket, akiknek "van életük*".
Mondjuk beszélgetnék én arról, hogy mennyire végtelen lehetpségek földjének tűnik most számomra a CSS3, hogy matematikai feladatmegoldások szépségével vetekszik számomra az az érzés, amikor bezárok egy-egy divet, vagy megértem, hogy az a class, az bizony azért van ott, mert több van belőle, és alkotóelemeire bonthatom az internetet, ha nagyon akarom, és-és-és...

... vagy Sasha és Ophélia még mindig ott laknak az Eszék utcában, az egyik borostyános házban, és Sasha állandóan ugyanazt a fát nézi az ablakuk alatt, miközben úgy általában elkapja az életük fölötti aggódás. Van egy csaj, aki állandóan járjál a városban, és tudja a rövidebb útvonalakat, aztán majd valamikor kővé fog változni, van egy könyvtáros nő, akinek az unokahúga majd ide utazik, és egyszerre Kalandok lesznek az életében - meg számolatlan ügynök és ninja kering az időn és dimenziókon innen meg túl.
:]

*az elmúlt sok években megtanultam, hogy a "van élete" =/= "van csaja/pasija", ellentétben a klasszikus geekfelfogással. talán olyankor, amikor a másik nem geek, de akkor a "get another life**" működik csak.

** ez meg... úúú. Vannak kollégáim, nem jobb nekik attól, mert nem szerepjátszanak, vagy játszanak, vagy olvasnak fantasyt, vagy akármi geekség. Csak épp túl sok közös téma sincsen a munkán kívül.

majd szabad meglátogatni a Bázist, kéne jönnie többeknek, lesz hely a szobában rendesen, átalakul némileg.

vettem Rock feliratú fülhallgatót, jobban szól, mint a lassan haldoklóm, azt benthagyom melóhelyen, a dizájnossal meg villogok az utcán.

kipróbálom a kávét a kómára és a szédülésre, stay tuned. Mondjuk a gépi ingyenes kávéról még én is meg tudom állapítani, h fos, úgyhogy kétségeim vannak. De, ha mondjuk heveny szívdobogás mellett is ugyanúgy szédülni fogok, akkor lehúzhatom majd ezt is a listámról.
Nem bírok koncentrálni.

nna, dolgokat mozgattunk át a szobban, most egyelőre még olyan... olyan nem belakott szoba, de elsz ez jobb is, idő, idő, idő.
életre kelt dolgokat dobtunk ki a kamrából, most a szomszédot beterítik Inszéjn rengeteg holmijai, nem tudom, hova fértek el ebben a  szobában...
és az eső csodálatos.

időnként játszom megint css-sel, néha jobban sikerül, néha kevésbé. Ma reggelt javascriptet olvastam, tegnap este a jquery-t próbáltam felfogni, az előbbit azért nagyjából sikerrel, mert már nem először futok neki. Azt mondjuk már érzem, h az actionscripttel zseniálisan keveredik az agyamban. Meg egyelőre a function szót egyelőre mindig lefordítom függvénynek, és attól nem feltétlenül jobb nekem.
Nyilván a lényeg az, hogy vannak ezek a kódok, amiket szépen belerakok a html-be, és csodálatos dolgokat művelnek, és elég, ha felismerem a paramétereket, amiket szabad (vagy kell) változtatni.
Nyilván várhatnék addig, ameddig a CSS-t úgy felturbózzák, h nem lesz szükség iyl világi hívságokra, de addigis.

Némileg egységesebb színvilágot kapott a szobám attól az egyspáros pokróctól a széken, egész boldog lettem tőle. Meg a lehetőségektől, hogy mennyi mindent fogok tudni át és berendezni otthon. Felmerült, h továbbáll a nagy ágy, aminek őszintén örülnék, mert ahhoz képest, hogy mennyi helyet foglalok el alvás közben, baromi nagy helyet foglal ő el a szobából, ami egyben ugye a nappalim is, megminden.
Néztem is ágyakat, egyelőre van egy Kikás fémrácsosoldalú ágy, amihez kell még matrac, vagy valamelyik kinyitható kanapé egy másik nagy bútorboltból, még nemtom. A kinyitható tulajdonképpen praktikus, és nem néznek ki rosszul, meg nem kell külön matrac hozzá. A fém ágy meg pozőr - bár egy kicsit talán túl csini. De az is jól működik kanapéként, ha díszpárnák és ágytakaró.
---
ja, azt akartam még mondani, hogy kaptam ihletet az új meséhez, meg úgy általában kezdek visszakapaszkodni az elviselhető létérzésbe.
Ismerkedem időnként új zenei formákkal - most épp dubstepet hallgattam, vagyis asszem, amiből az első kifejezetten tetszett, viszont azóta erősen úgy sejtem, a baromira meghatározó basszus-alap pont annyira meghatározó, hogy elmossa az rédemi különbségeket a különböző ... hm... számok között. De aláfestőzenének amúgy jó, pláne, ha mondjuk a basszus hallatszik  hangszóróban.

megmegmég, na, ezt elfelejtettem már. Kezdek nem szédülni. De tényleg, elkezdtem kísérletezni, h mi az, ami segít a szédülés/kóma ellen, egyelőre kevés sikerrel. Talán a kávé segít időnként, de a szőlőcukor, a cukor, az evés úgy általában nem. A friss levegő. vag a sétálás sem - max séta közben szédülök. Az alvás sem, a hétvégén volt időm aludni, aludtam is, maradt a kóma.
Rágyújtottam, attól se lett jobb (phű), egyedül a kávé, ami mintha, de azt meg pont akkor ittam meg, amikor elkezdett sötétedni, és lehet, h végülis az volt a segítség.
Bonyolult dolgok ezek.

az öblítőszagú estében azon gondolkodom, h Inszéjn a szememre vetette kb kétszer, h én azzal jövök, Odafönt meg tudtam csinálni (a kajabevásárlást, mosást, akármit). Hát ja. Kellett az önigazolás, hogy képes vagyok azokra a dolgokra, amik a szülőktől vagy bárkitől független lét megkövetel, se több, se kevesebb. Valahogy erőt adott, hogy arra gondoltam, már voltam egyedül, és elboldogultam. Most is. Eddig kb hat hónapot éltem úgy, hogy nem családdal vagy barátokkal - és az nagyon távolinak és idegennek tűnik. Még most is.
De ezzel együtt jól esik visszagondolni a lakótelepre, a szobámra, amiben csak én voltam és senki más, az erkélyre, a hideg ködökre, arra, hogy a magaménak éreztem a zöld rétet a csontba vágó széllel meg a  kutyákkal. Meg ilyenek.
Túlságosan elkényelmesedtem.

na, végignéztem a drótot. hát e.
közben elmentem és asszisztálltam valami könyvelőadatbázis hekkeléséhez, megoldották, nem tudom, minek kellettem oda.
...
i don't belong here.
--

kib álmos lettem hirtelen, azonnal, ahogy felébredtem reggel. azóta volt szép idő, de most megint ilyen napsütétes rettenetes este kezd lenni.
kezdek egyre türelmetlenebb lenni emberekkel, a boltban is pattanásig feszülök ha valki blép az aurámba. És nem távozik onnan másfél másodpercen belül.
Nem hiszem el, hogy ennyire keveset tudtam volna csak aludni, nem emlékszem hosszan tartó ébrenlétre.
.
.
...

talán kicsit sok cigit szívtam el tegnap este - gondolkodott el, miközben nm siekrült egészen felébrednie még az engedelmesen bekapcsolódott laptop és tejeskávé előtt a munkahelyén.
A pótcselekvés csodálatos.

Nem vagyok elégedett magammal. Sem a nem létező eredményeimmel, sem a jelenlegi létezésemmel, sem ... sem.

Farewell,

This bitter tongue.

You spoke your lessons falling down, talking out,

And breaking silence.

Despite the harm you've done,

You swallowed your rejection well.

Amplified.

Sing your song alone.

Trace your footsteps home.

Your hands are always reaching out of favor.

Your kind are only good for bad behavior.

Your mouth was never one to trust.

You're always speaking out,

Falling far behind,

Falling...

így a pénteki... csütörtöki (naugye? :D) semmi közepén jutott eszembe, a végén, mikor, máskor. csak pár másodpercet csíptem ael a navras alatt futó videóból - ja, a mátrix. És eszembe jutott, mennyire zavart az a film. Rémlik az előzetes felhajtás, a kúl bőrkabátok, és néhány megfoghatatlan trailer, ami ígért valamit, valami képi megvalósítását a világom scifi részének.
Ehhez képest, amit kaptunk, az egy halom összedobált kúl izé volt - addig nem lett volna vele baj, a csalódás mellett, mert azért jó volt látni virtuális valóságot, meg annak egy verzióját, amit addig olvastam. Csak azóta ne kellene folyamatosan elviselni azt, hogy nemcsak idegenek, hanem ismerősök is cp alapvetésnek veszik a filmet. Ne láttam volna, hogy okosnak tartott emberek elemzik, mintha valami újat mondott volna. Ha mondott is újat, azt nem olvasták ki belőle, vagy legalábbis nem mondták meg, helyette olyan dolgokra csodálkoztak rá, amiket addig is ismerhettek volna, ha olvasnak a témakörben.
namindegy.
azt hiszem, igazából sohasem tartottam magamat cyperpunknak, illetve nem jobban, mint bármi másnak, de mostanában egyre gyakrabban fog el az érzés. De... ez nem jó. A CP egy sötét jövőkép. Ezt kívánni magunknak kb ugyanaz, mint arról álmodozni, hogy milyen zseniális katonák lennénk egy háborúban.
... and so on with the associatons, end of work.

kicsit a három (vagy mennyi) évvel ezelőtti emlékek tértek vissza, amikor Odafentre költöztem, és az  első időkben nem is nagyon voltam otthon - konkrétan az első hétvégét a forgatással töltöttem, és csak hajnalban, ködökben értem haza.
Lényegében ez is egy költözés, még ha fizikailag nem is mozdulok el, de lenne vele munka, pakolás, takarítás, hiányzó dolgok felmérése és beszerzése, csupa izgalom és kacagás, de nem vagyok annyit otthon.Talán majd a hétvégén.

Ezt meg még régen rajzoltam, de szerintem aranyos. Jé, a bloggerbe integrálva van már a piknik, lehet a képeket szerkeszteni. Váó.

A szívforgáccsal meg értelmes próbánk volt tegnap. Most, hogy van egy csomó hangszerünk egyszerre, egyre pofásabbak a dolgok. Kéne megint felvenni, hogy kiderüljön, mennyit fejlődtünk május óta. Én magamat sajna még mindig kevéssé hallom, bár most az új mikrofonnal legalább keésbé zajos, amit hallok :D

Majd otthon is ki tudom már próbálni, Gitárosunk hegesztett nekem kábelt - illetve a próbahely tulaja, mert ő javította ki. 

Holnap egyetemi évfolyamtársaimnak van találkozója. Még nem tudom, h szeretnék-e menni - igazából azt hiszem, nem. Persze, mondjuk Böbével jó lenne találkozni, elvégre vele jóban voltam, de az egyetem maga még mindig frusztrál, pedig már évek óta vége. Egy hosszú, sokéves kudarcélmény, az volt. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a képességeim voltak kevesek - basszus, azért eleve ciki, ha ez egyáltalán eszembe jut. Azt mindig is tudtam, hogy nem vagyok mérnöknek való. Akkor miért lepődöm meg, amikor kiderül, hogy valóban nem? Ez nem intelligencia kérdése, ez az affinitásé. 

Ahogy nem vagyok asszisztens sem, nem lelkesít hosszú távon az, ha kizárólag mások munkáját támogatom, és nem hozok létre alanyi jogon semmit. Jelenleg ugye ezt csinálom, és tudom, hogy nyomulhatnék jobban, hetente kéthetente új dolgokkal, beszélni emberekkel, rágni a főnököm fülét ilyesmik - de ez nem megy. Kitöltöm a rendelkezésemreálló teret, nem kiszorítom magamnak. 

hű, ez most azt jelenti, hogy eső lesz végre? hogy végre végetér a nyár? küzdök erősen szédüléssel és fejfájással időnként, és se másnapos, se kialvatlan nem vagyok, tehát. ebből következik.

a "nap kártyája" bíztató, ugyehogy.

... azért egy pillanatra megijesztett, amikor valami Szeráftól kaptam e-mailt. Aztán persze továbbolvastam, és cégnév, és megkapták az önéletrajzomat, aztán köszönik, és majd szólnak, ha.

Azt a hagyományt meg nem szabad megszakítani, h Zoltántól SMS-ben kérdezem óra előtt az óra időpontját. Kár, h most nem volt időm gyakorolni.

Végnapokat élünk. Nem tudom pontosan, milyeneket, de egyre apokaliptikusabban semmitmondóak a napjaim. Pedig nem történik kevesebb, mint eddig, sőt, időm sincsen.

.... viszont költöznek költöznek költöznek mindenek, ami nem jelenti persze, h bármi változni fog. De hátha. Ilyenkor mindig lehet szép új jövőben reménykedni.

visszatér lassan minden a rendes kerékvágásba, túlélés, day-by-day, ilyenek.
Nyilván jobban szeretem azt, ami nem az unalmas napok sokasága, hanem valami több-szebb-jobb, és nem csak ideiglenesen szakad meg a fonál.
--
a hétvége, a hétvége, a hétvége elkezdődött pénteken a koncerttel, aztán suli, csupa izgalmas css-sel, (nem, tényleg),aztán átmásztam a városon azért, h lássam a búcsúzókat, meg egyek burgerkingben a többiekkel, az jó volt, meg este mentem a buliba, vittem jelmezt, és beöltöztem. Közben kiszőkítettem a hajam. Vasárnap meg jöttek geekek Buffyt játszani, úgyhog előtte bolt, takarítás -elkezdtem lemosni a tűzhelyet is, és elmosogattam, bár mostmáraztán elegem lett, mert én alig eszem otthon, azt is kb egy tányérból, a zsíros-kajamaradékos tányérok tömegei viszont egy idő és büdösségi fok után kiakasztanak. Basszus.Ha legalább a kajamaradékot ne hagyták volna ott.

A játék amúgy érdekes volt, érezhetően más stílushoz szoktam. A rendszer és setting különben alkalmasnak tűnik  szappanoperásabb felfogáshoz is, úgyhogy felvettem a listára.
Egészen elszoktam attól, hogy vannak játékosok, akik nem a szituációban próbálják ki magukat, hanem meg akarják oldani a helyzetet. és nagyjából a számomra érdekes szituk felét le sem játsszák. A harc érdekes... adalék, a lényeg számomra mindig is a megelőző és követő eseményeken volt. Oké, verekszünk, de miért, és mit beszélgetünk előtte, és utána ki hogyan érzi magát? Mondjuk ahhoz jó karaktert választottam, h ne tudjam kivonni magamat az akcióból - egy Vadász mindenképpen ott lesz a harc közepén. Még akkor is, ha a játékosa rendszeresen 1-est dob :P

na, majd.

22 perc a visszaszámlálás, és számlázás és vatevör. Túlzás lenne azt állítani, h embertelen itt ülni, mert ez egyszerűen nem igaz, ráadásul ez az életem, nemdebár itt ülni, és várni, hogy egyszer csak ne itt üljek. ez egyszerű, nem igaz? Nem hiszem, hogy szeretnék bármit, amit msot meg tudok fogalmazni és elérhető.

és madarak repülnek alakzatban.jobb lesz, minden jobb lesz.

gyorsan generáltam 4 táborkoncepciót, és rájöttem, hogy ezek valóban jók (lehetnek, ha megcsinálja őket valaki).

tgenap megnéztük Morganval a Drive-ot. Inszéjn, ajánlom, nézd meg majd. Időnként felkuncogtam azon, mennyire emlékeztet Janie-re a (férfi) főszereplő, meg úgy általában voltak áthallások az orleans-i mesével :D

történetekre van szükségem. valamire. bármire. mesélni akarok. it is slightly annoying to wait for the next princess-fantasy rpg session, but noone has time for it. or not enough. some even don't have time to reply. or just don't care. so i won't care. i hate being the one, really.

persze, ha írnék, ahhoz nem kellene más. ja. nyilván.

az imént small talkot folytattam angolul másfél mondatban az egyik külföldi kollégával - ez azért még mindig vicces, tekintve, h magyarul se csevegnék.

Tegnap végre kipróbáltam a mikrofont, és azon túl, hogy úgy általában halhatóbb vagyok (bár a végén azért már gerjedt a hangerőtől, de azt csak a csöndben lehet észrevenni, szám közben a többi hangszer a gerjedést is elnyomja :P) jobb érzés is olyanba énekelni, ami az én hangszerem. Meg ... tiszta, és nem kell azon gondolkodnom, ki köpdöste előttem tele, meg ilyenek. Kábel még mindig nincs hozzá, de jövő hétre szerintem Gitáros  összerak egyet, és az jóarcság.
Jött új basszeros, ráadásul pont Gitáros arrogáns hirdetése keltette fel a figyelmét. Jó lesz ez, én érzem.

jajistenem, jajistenem,
ignorra teszem, ignorra teszem.

és most megeszem a másik kiflit is, mert éhes vagyok, rájöttem.

pénteke FLA koncert, és ez jó lesz, a legutóbbi is nagyon jó volt, Bill Leeb magával ragadó a színpadon, meg amúgyis, buli.

ja, tegnap voltam énekórán megint, örülök, h sikerült elszánnom rá magam, kifejezetten megérte - Zoltán nagyot tud dobni az önbizalmamon.

ma próba, kipróbáljuk azúj mikrofonomat.

no, megint nem szervezünk Kömtöt, ez már hagyomány. Viszont az alapötletet valahogyan, valamikro meg kellene valósítani - lehet, h nem az emtétében, ez a pályáztatós, szervezőkeresős, 100 emberes mennyiség amúgy is túl sok macera.

és ősz van ősz va ősz van!

huhh, hát ez nem az én éjszakám volt. Vagyis, ha az időjárást vesszük, akkor nagyonis, a folyamatos szélzúgás bejött. Csak a vele együtt járó fronthatás kevésbé. Meg az a gyomorfájás, amire hajnalban felébredtem (mondott valamit az orvos a gyógyszer és a gyomrom mennyire írja témakörben, már nem emlékszem). Meg az a zúgás, ami halálos csípésű lódarazsat vizionált körém, és megint felébredtem lámpakapcsolásig.

úgy tűnik, ezúttal minden szándékosság nélkül sikerült vitát okoznom, legalább átgondoljuk, hogy egy ilyen helyzetben legközelebb hogyan kell döntenünk. vagy valami.
tényleg nem számít ez annyira. viszont most szükségem van a feladatokra, amikben kiéléhetem mindenféle energiáimat.

egyes számú megjegyzés: nem szabad többször lendületből reagálni a hegyek emberére,, mert tudom, hogy élőszóban ő is kevésbé sarkos, és nem akkora a probléma, mint aminek tűnik.

ketteske: szeretek dolgozni. szerintem képes lennék megírni az egész pályázatot egy éjszaka alatt. Oké, csak a saját részemet.

hármas: én se tudok NEM-et mondani.

öizé. majd

ahogy öregszem, egyre több dologról van időnként határozott véleményem. spanyolviasz.

álom

muszáj leírnm, ha mér felébredtem a végén hajnalban, és emlékszem még belőle foszlányokra.

szóval persze játszottam valakit, mert még rémlenek a máshonnan bevillanó asszociációk, és a monológ is mellette, valami halálos végű küldetésből értem vissza az iskolába, ami elsősorban a gunnerkrigg court-ra hajazott, és abban a kontextusban Annie voltam, aki egy furcsa nyár után feldúltan suliban van.
a küldetésben közeli barátaim haltak meg, meg egy kis gép, (nyilván a borderlandsból  egy claptrap), de az ő összeroncsolt és szétlapított kis testét kimentettem a ruhám alá rejtve. Nem tudom, engem miért hagytak életben, lehet, hogy csak a robot miatt nyírták ki a többieket.
A suliban beadtam javításra halott robotot, és életjelei is lettek, de csak addig, amíg hálózatra volt kötve - és ebből rájöttem, hogy a robot valóban meghalt, és ez tulajdonképpen nekromancia, és hagyjuk halottan nyugodni.
Tehát szomorú volta, mi több, sokkolt, hiszen nemrég éltem egyedül túl valamit, és barátaim haltak meg.
Aztán jött az állami haderő, és megtámadta az iskolát. Én sniperrel asszem leszedtem egy helikoptert, de sokan voltak, és a többiek nem harcoltak, úgyhogy menekültünk lefele, lépcsőkön és folyosókon át, ahogy kell, végül mindannyian kijutottunk, és Dumbledore tartott valami beszédet, de bennem az maradt meg, hogy senki nem halt meg, és feleslegesen paráztam túl - a harrypotter sztori itt még nem olyan. Itt még mindenki túléli.
Csak az én barátaim és robotom nem.

Kb itt ébredtem fel :P
--
a tegnapi álmom is szórakoztatónak bizonyult, volt egy vámpír pasim, akivel egy gótdiszkóban voltunk, és a normál emberek rendelkeztek egy olyan tulajdonsággal, hogy időnként megérzik a természetfölötti lények jelenlétét, és ez lincshangulatba kergeti őket (üldözik, és elégetik/kapanyélre tűzik, stb. a roszz helyen lévő lényeket).
Na, nyilván ránk is felfigyeltek (én valami random mágiahasználó voltam), de mi okosan elkezdtünk szaladni egy csaj után, minth mi is üldöznénk valakit - az emberek meg csak az irányt érezték, a konkrét személyt nem, tehát már azt a csajt üldözte mindenki, nem minket.
Arra emlékszem, hogy futunk a zegzugos helyen, utolérjük a csajt, és rákiáltunk, hogy rohanj, de baromi gyorsan, mert így le tudjuk annyira előzni a tömeget, hogy elveszítsék szem elől, egérutat hagyunk neki, hogy megmeneküljön. A tömeg pedig egy idő után megelékszik azzal, hogy elűzték a veszélyt.
Közben persze kiderült, hogy a csaj kapott segítségeta sajátjaitól, mert ő meg boszorkány volt.

na. ennyi.

tegnap megnéztem a drót negyedik évadnányak lezáró részét - komolyan ez a sorozat kegyetlenebb, mint a trónok harca. Abban legalább az epikusság segt, meg az az érzés, hogy az egész sztori azért tart valahova, attól függetlenül, hogy melyik szereplőket nyírják ki benne.

itt meg? a srácok korán halnak, és nem feltétlenül összhangban az igazságérzetünkkel.

azt akartam még mondani, hogy

ma numetál napot tartok, úgy tűnik. Biztos felébredt bennem Roux (a basszusgitáros karakterem Párizsból), vagy ilyesmik.

Asszem veszek egy nem eredeti mikrofont, kirpóbálom, jó-e nekem egyelőre. És akkor lesz saját mikrofonom - mióta próbálok  erősen lepukkant próbateremben, megértettem, miért van saját mikrofonja az embernek... télleg, írnom kell Zoltánnak, h osszon be időpontra. A dolgokat csinálni kell, leginkább akkor működnek.

ez így persze nem lesz jó. (de lehet, hogy soha nem volt az, csak annak tűnt.)

tegnap jelentkeztem egy állásra, megláttam, megtetszett, hátha én leszek AZ. van egy zenekari jelentkezés is folyamatban, az érdekes lehet.
fogok venni mikrofont, ha minden igaz, és jól töltöttem ki a formokat.

mesélni jó, ezt tudom, és szerencsére pozitív visszacsatolások érkeznek többnyire. A királylányos fantasy mostanság ügyesen meséli magát, köszönhetően a játékosok hosszas beszélgetéseinek. Az gondolkodóba ejtett, hogy ezeket az NPC-ket nem kedvelem annyira, nem is mindig vagyok képben a belső életüket tekintve, pedig... pedig. Az nyilván számít, hogy nincs és nem is volt senki, akivel megbeszélhettem volna, vagy elmesélhettem volna a háttérfolyamatokat, ergo sokkal kevesebb dolgot is gondoltam át.
Alapvetően vicces, ahogy a játékosok látják a karaktereket - nyilván várok is hasonló reakciókat, de nehéz megjósolni, hogy miből milyen következtetést fognak levonni. Kamerában kell gondolkodni. Abban, hogy mit mutat éppen, kiket a világból, őket megrendezni, mert képtelenség egyszerre mozgatni az egész világot (kivéve, ha lenne időm csak erre napi pár órát, mert akkro rajzolok, írok,megminden).

Erről jut eszembe, lezd nyomasztani, mennyire nem csinálok semmit. Semmi alkotót, tudjátok, ilyen kreatív izét. Nem azért, mert nincs rá időm - napi 8 órát ülök notebook előtt, aztán esténként és éjszakánként is van rengeteg idő, de mégsem. Elfáradtam, az idő teszi, ami létezik és múlik. Aludni kéne, aludni, aludni, aludni, nem ébren forgolódni.
(gregoriánokat hallgatok, wazz D:)

namindegy, namindegy, namindegy.

a hogy vagy és mi van veled kérdések meg esélytelenek,megvagyok, ugyanúgy, ahogy eddig.

Fear

félek ránézni a szép dolgokra, valamiért attól félek, nem fogom felfogni a látványt, kevés vagyok hozzá, ezért csak mellénézek, mint a csillagoknak szokás, nehogy eltűnjenek, elfogyjanak csak a nézéstől.

ijesztő, hogy mennyire felfoghatatlan a világ, még a minket érintő szelete is végtelen fraktálokba csavarodik időn és téren keresztül, és ezt meglátni elég csak kinézni, elolvasni és végiggondolni bármit. Mintha egy hatalmas szakadék szélén telne el az életem, mögöttem fal, előttem <végtelen, jéghideg űr sikolya visszhangzik>, és lenézve csak a cipőmet látom a vékony peremen, mint a mirror's edge-ben

tényleg az a játék, az a képi világ az a frusztráció a nem sikerült ugrások után, mint az élet, nem tökéletes, sőt, és mégis mennyire lehet egyszerre imádni és gyűlölni.

it is the fear that drives you mad.

néha egyszerűbb lenne. leginkább őszintébb. 

mindig csak a peremre koncentrálni, mindig a különbségeket figyelni, mindig mást nézni mint ami a fókuszban van, mindig felfogni az összes embert egyszerre a metróban, nem egyet nézni, a kohézió után markolni és folyamatosan csak szaladni a nem létező ok-okozati viszonyok után.

a demotiválót meg a demoralizálót gondolatban is folyamatosan keverem, bár, mondjuk az adott kontextusban mindkettő igaz lehet.

Azt álmodtam, hogymég mindig Szozsi és Angwen laktak a Bázison, Szozsinak meglátogatott minket a bátyja meg az apja, meg a bátyjának egy haverja, akik hoztak sok-sok sütit és kaját és dolgot. Angwen hirtelen kitalálta, hogy ő hazaköltözik, de olyan hirtelen, hogy már össze is csomagolt, és nem igazán értettük, már csak integetni tudtunk neki. Az erkélyről néztem, ahogy elhúzza hatalmas bőröndjeit az utcában.
Közben párszor megnéztem az időt,és delet mutatott az óra, és tudtam, hogy álmodom.
Aztán felébredtem, megnéztem az időt, és negyed 9 volt, úgyhogy felkeltem, és örültem, h tegnap este kivasaltam a nadrágomat.

Furcsa dolgokban jön elő, ogy mennyivel könnyebben tartok a saját környezetemben rendet most, hogy hirtelen teret kaptam. Az ilyeneket nem realizálja időben az ember - de például furcsa belegondolni, hogy mennyire kevés időt fordítottam csak magamra, minden cselekvés nélkül. Pedig nagyon szükségem van heti pár esti órára, amikor egyedül vagyok a várossal, az esővel, meg a fákkal, meg a lámpafénnyel. Friss levegő.
És ilyenkor tudok magam dolgaiban is rendet rakni - ha nem tudom magamra csukni akár fizikailag, akár jelzésszerűen időnként az ajtót, akkor nem rakok rendet. Vagy csak funkcionálisan. Vagy ilyesmi.
Tulajdonképpen gyerekkorom óta mindig saját szobára vágytam, saját, beosztott idővel, saját számítógéppel. A többi helyzet mindig átmenetileg elviselhető, megszokható, de nem az igazi.
Ideiglenesen össze tudom magamat húzni, akár egy táskáig és hálózsákig leszűkíteni az én-teremet, időnként a testemen belülre tudok összehúzódni, ja.
És, azt hiszem, időnként még a lelkemen belül is lehetek, és akkor más ember vagyok, legalább egy kicsit. A színpad fura (és mindig más isten játszik rajta).

De mindettől függetlenül azért de...moralizáló. Namindegy.

hű. hétfő délután.

asszem, meghallgatásra találtam - és ezáltal tökéletesen megérdemeltem a tegnapi hideget a gödörben. És úgy tudtam, már indulás után 2 perccel, hogy vihettem volna magammal valamit.

szóval ez a szombat, ez jó volt. Átugrottam a Menedékbe, macskáztunk, meg elbeszélgettünk, és az jó volt, aztán este 9 előtt icke felhívott, h IHB, és megyek-e ezúttal, és akkor mentem.

emberek közé azért jó menni, mert tükrözik a körülöttük lévőt, engem, meg mindent, és mindenki máshogy, és a perspektíva-váltások minimum szórakoztatóak. időnként meg hasznosak.

levél 2 kiküldve a főnixnek, kicsit konkrétabb voltam (bár attól tartok, Sződy majd magára veszi megint, amíg Tanárúr nyilván nem), de ez van, nem tudok tökéletes lenni :D

ez a hőség marhára demoralizáló, btw. Még a széllel együtt is, a szél nehezen fúj be a lakásba még nyitott ajtóknál is. Lecsúsztam arról az időszakról, amikor tudtam volna porszívózni, mert mostmár meleg van ahhoz, hogy még poros is legyen a levegő, bláááááh.

Ma, ha minden igaz, életemben először eljutok az IHB-ra. Azért jellemző.

 haladok, tegnap sikerült nyomtatnom képeket, és falra rakni őket - erre két éven keresztül képtelen voltam. Bár terveim szerint majd a másik szobába szeretnék költözni, amint sikerül megoldani Nikiéknek a költözést saját albérletbe, amíg az nincs meg ezt a szobát káne úgy átalakítanom, mintha én élnék ott. Nem, a rendetlenség nem számít ennek. Meg azért várom, hogy kevesebb legyen a bútor, meg a holmi, legalább egy íróasztallal meg azzal rengeteg géppel, meg mittoménmég mivel. A ruháim egy részét le kellene selejteznem, és akkor hátha elférek rendben is, nem csak fizikailag. A konyhán meg lángszóróval szeretné végigmenni - egyszerűen döbbenet, hogy mindig van valami, ami éppen megromlik. Asszem ilyen melegben azonnali főbelövést javaslok annak, aki kajamaradékos lábost vagy tányért hagy elmosatlanul pár óránál tovább, magamat is beleértve.

Szozsiék látogatása tegnap jó volt, finom volt a meggylé, és közösen haldokolni a melegtől sokkal jobb, mint egyedül. Annak örülök, h nem csak én érzem úgy, hogy tulajdonképpen nem kell jófejnek lennem mindenkivel. Ez most nem az a sztori, h van egy ember jellemgyengeségként, akit kicsinyesen leszólok (asszem, ezen már valamennyire túlvagyok), most az van, hogy nem kell pozitívan gondolkodnom mindenkiről. Nem muszáj elviselni őket, jópofát vágni a baromságaikhoz, estébé. És ez felszabadító. Ebből az alapállapotból sokkal könnyebb mégis jóarcnak lenni, ha épp olyanom van.Ha szükség van rá, tudok én bárkit kedvelni és együttérezni vele, mesélői és színészi gyakorlat teszi. Nem, az nem lesz hazugság, az igazi lesz, ehh.

Kedvelem a pénteket, a lazánál is lazábbal vagyunk, mintha jelentene bármit a farmer meg a közeledő hétvége. Pedig nem, de az illúziók nagymesterei vagyunk mi mindannyian.Másodteremtés, mi?

A Wire még mindig jó, így a negyedik évad elején is. Az is nagyon bejön benne, hogy nincs egy darab főszereplője, olyan tucatnyi ember életét követi, mind a rendőrségtől, mind az alvilágból. És kevéssé szívbajos, már ami a mortalitást illeti - valahogy mindig sikerül kinyírni egy-egy olyan karaktert, akit éppen megkedveltem. Ez alapján már mernék mesélni alvilágot is.

kapcsolják már ki a nyarat, még úgyis kitart a meleg ezután, egyszerűen nem tűnhet el ez a hőség hirtelen. úgy érzem, kiszárítja a nappal tartalmát, és estére meg az erőt szívja ki a bármi értelmeshez. Oké, tegnap szívforgács próba volt. Az alapvetően nem rossz. A basszusgitáros csere egyelőre fájó pont, az előző srác nagyon sokat hozzátett a zenéhez, és ez így kontrasztban méginkább látszik. Az új csaj (csaj, legalább :D) egyelőre még nem érzett rá, meg még nem tanulta meg az a alapot, meg érződik, hogy nem túl régen basszusgitározik, úgyhogy időnként még Estel vissza a basszust :D A zongora időnként jót tesz, időnként meg nem, de asszem hozzászoktam az eddigi hangzáshoz.
  Elment az én rózsám idegen országba by gothposeur
kipróbáljuk ezt, úgyis, ha végre tudunk normális körülmények között felvenni, akkor nem árt. Tánc by gothposeur csak, h tudjátok, ezeket csináltuk az együttessel. Btw, ezek májusi felvételek.

különben az tiszta jóarcság, hogy így komolyan veszitek relativista nyavajgásaimat, de lássuk be, én sem vagyok képes sokáig ugyanazon a sínen haladni gondolatilag. Ez valami emberi tulajdonság talán, hogy képtelen komolyabb sérülések nélkül alulnézetből vagy mittoménhonna, szóval ebből a speciális nézőpontból figyelni a dolgokat. a világ alapvetően közömbös, mi nem vagyunk képesek közömbösek lenni a világgal szemben. :spanyolviasz: nem ezt akartam írni, mert ez mind lényegtelen. az alapvető dolgok lényegtelenek a maslow piramis szempontjából. az bezzeg fontos, hogy tegnap este addig játszottam a teamfortress2-vel, amíg nem sikerült rájönnöm, hogyan kell a spy-jal játszani. Az az egyik legkúlabb karakter - mindig bejöttek az ügynökök, kémek, felderítők. Ja, a felderítő a másik ^^. mindegy. ez is mindegy. mindig van egy újabb nézőpont, ami érvénytelenné teszi az előzőt.

seven lives

If you kill me, break my neck
Seven times i’ll resurrect


nem tudom, h jó-e nekem az, h sejtettem, már több, mint egy hónapja. Ezek a beigazolódó gyanúk azért elég nyomasztóak tudnak lenni. ilyenkor nyilván visszamenőleg kérdőjeleződnek meg dolgok. Szerintem mindenkinek kényelmesebb lett volna, ha az első alkalommal rákérdezek, nem várom a szerintem logikus és helyénvaló kezdeményezést a másik oldalról. De naiv vagyok, amikor másik emberre alapozok olyasmit, ami nem történt még meg. Időről időre beigazolódik, hogy mástól alaptalan bármit elvárnom, és még én vagyok a hibás azért, mert voltak elvárásaim. És azért is én vagyok a hibás, amikor egyéb elvárásoknak nem felelek meg, nyilván.


Nem, nem rendült meg alapvető világba vetett bizalmam, meg semmi ilyesmi. Csak a triviálisan felmerülő kétségek önmagammal szemben.

De ezek is elmúlnak, elmúlik minden érzékelés, és gondolat, és az idő is meg az események is, a világ nem létezik, nem mindig, nem ugyanúgy, és egyáltalán. Hát így.