péntek, augusztus 26



 haladok, tegnap sikerült nyomtatnom képeket, és falra rakni őket - erre két éven keresztül képtelen voltam. Bár terveim szerint majd a másik szobába szeretnék költözni, amint sikerül megoldani Nikiéknek a költözést saját albérletbe, amíg az nincs meg ezt a szobát káne úgy átalakítanom, mintha én élnék ott. Nem, a rendetlenség nem számít ennek. Meg azért várom, hogy kevesebb legyen a bútor, meg a holmi, legalább egy íróasztallal meg azzal rengeteg géppel, meg mittoménmég mivel. A ruháim egy részét le kellene selejteznem, és akkor hátha elférek rendben is, nem csak fizikailag. A konyhán meg lángszóróval szeretné végigmenni - egyszerűen döbbenet, hogy mindig van valami, ami éppen megromlik. Asszem ilyen melegben azonnali főbelövést javaslok annak, aki kajamaradékos lábost vagy tányért hagy elmosatlanul pár óránál tovább, magamat is beleértve.

Szozsiék látogatása tegnap jó volt, finom volt a meggylé, és közösen haldokolni a melegtől sokkal jobb, mint egyedül. Annak örülök, h nem csak én érzem úgy, hogy tulajdonképpen nem kell jófejnek lennem mindenkivel. Ez most nem az a sztori, h van egy ember jellemgyengeségként, akit kicsinyesen leszólok (asszem, ezen már valamennyire túlvagyok), most az van, hogy nem kell pozitívan gondolkodnom mindenkiről. Nem muszáj elviselni őket, jópofát vágni a baromságaikhoz, estébé. És ez felszabadító. Ebből az alapállapotból sokkal könnyebb mégis jóarcnak lenni, ha épp olyanom van.Ha szükség van rá, tudok én bárkit kedvelni és együttérezni vele, mesélői és színészi gyakorlat teszi. Nem, az nem lesz hazugság, az igazi lesz, ehh.

Kedvelem a pénteket, a lazánál is lazábbal vagyunk, mintha jelentene bármit a farmer meg a közeledő hétvége. Pedig nem, de az illúziók nagymesterei vagyunk mi mindannyian.Másodteremtés, mi?

A Wire még mindig jó, így a negyedik évad elején is. Az is nagyon bejön benne, hogy nincs egy darab főszereplője, olyan tucatnyi ember életét követi, mind a rendőrségtől, mind az alvilágból. És kevéssé szívbajos, már ami a mortalitást illeti - valahogy mindig sikerül kinyírni egy-egy olyan karaktert, akit éppen megkedveltem. Ez alapján már mernék mesélni alvilágot is.


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Nem muszáj elviselni őket, jópofát vágni a baromságaikhoz, estébé."

így van, szerintem az sokkal fontosabb, hogy jól érezd magad :)

csinci