Örülök neki, kezdek kinőni a kamaszkori cinizmusból. Illeve, kinőni már korán elkezdtem, ha azt veszem, h már évekkel ezelőtt is viccesnek találtam, amikor valakinek fájt a karácsony, a vallás, a szokások, a divat, a minden, a fogyasztói társadalom meg Amerika meg az emberek értetlensége (és engem nem ért meg senki). Nyilván soha nem fogom mindenről azt gondolni, hogy szép és jó, és továbbra is radioaktív virágok nőnek rozsdásodó acélcsontváz-lelkem sarkaiban, de, ha épp úgy adódik, tudok örülni. A tűzijátéknak (padig dekommersz s sokan vannak és tömeg, és amúgyis), esküvőknek (pedig ritkán valódi tartalommal töltött a szertartás - nna, legutóbb az volt), még a napnak is, hogy süt. -főleg, ha van árnyék, szükség esetére.

A Nagy Égi Mesélő legyen hozzátok és karaktereitekhez kedves, Hanna és Gandalf!

Hajnalig, mezítláb táncolni és pakolni és lelkizni a mászókán, villámlással keretezve.
Határozottan, csengő hangon szóltak a igen-igenek.
A közös öröm, közös ünneplés átszikráztatják az emberek közötti teret.

Az angyalok kötelékben repülnek.

lááá... love will tear us apart.... again...
kórosan függök az emberektől.
ez már vámpír, nem?

Hollow

csak egy kép

én meg fáradt vagyok.
--
ja, álmodtam. az eleje emtétés volt, valahova mentünk, valahol vonatközelben, sok cuccal, a csomagjainkat a vonatra már felpakoltuk, de mi magunk lekéstük a vonatot, és ott álltun a világ végén minden pénz és irat nélkül. valahogyan el kellett mégiscsak jutni máshová, a csomagokhoz, ezért végül Farkas meg én hősiesen stoppoltunk autót, hogy majd utánasietünk a csomagjainknak, megállítjuk a vonatot és minden jó lesz. Utána már valahogy eööö... a Doktorúr is előkerült, meg a társulat érzete, tehát az első társulatos álmom volt. Asszem innen szerettem volna kezdeni, de a mai nap nem az igazi.
Reggel beleléptem vérlepke szertehagyott övcsatjáa, és most is fáj és zsibbad a lábam.

ja, lehet, h blogolni gáz, de akkor élni is. (no, ez nem információ, mert az utóbbi minden előfeltétel nlkül igaz)
--
csöndes sarokba leülni és nyüffögni, ja.
--
http://secretvespers.com/2008/08/08/surface-tension/
http://secretvespers.com/2008/08/17/i-want-to-meet-you-without-ever-planning/
még másfél óra az indulásig próbára. csak eltelik ez a nap is.

Kisötös a margóra (szegény margit) öniróniából, a legszebb volt, amikor Bonviván és Farkas egyszerre csillogtatták rajtam a... humorukat, és valóban, ha nem is úgy, ahogy a szövegkörnyezetben, de ők (is) tanítanak ...khm.... hagyományos értelemben vett nőnek lenni. Ahogy minden férfi a környezetemben, aki véletlen észlelési zavar folytán egy pillanatra nőnek néz. Legalább a poén erejéig.

Én akkor is megmaradok a világok határán. Nem bírok egyfajta ember lenni. (Nem is létezem egységként, sok kis tükör, oszt tsá. A Malkavita egy szép kép.)

Viszont, mivel megmutattam, hogy civilben is képes vagyok színesbe öltözni, ezért most már tényleg minden jogom megvan arra, hogy visszamenjek fekete gótpánkba, amikor nem dolgozóban vagyok. Nem a színt tartom fejlődésnek, hanem azt, hogy ezt a szerepet is el tudom játszani. (Hamár a színpadon nem. Mindegy, ezen nem filózom, mert ez halálos.)

Most jó kedvem van majdnem, csak szűknek találom a valóságot.

van képem (fangörl mód on)

mert ez már annyira az agyamra ment, ez a nap, elvesztem a devarton, és mutogatom a kedvenc nemlétezőimet.

modern Entreri by ~Mango-Elf on deviantART

igazából időbe telt eldöntenem, h mégsem entreri, hanem jarlaxle párti vagyok inkább...


Jarlaxle by ~Slayde-Vasiere on deviantART

csak egy kicsit, csak egy kicsit, éjszaka felébredtem arra, h lemerült a telefonom, nincs még meg a töltőm, és álmodtam valamit, amiben szerepelt mind a négy grácia tegnapról, meg még egyebek is, de nem emlékszem persze.
Jó volt Cloverfieldet játszani a tömegben, sikoltozva rohanni és beépített lelkesedőként ujjongani.
de ma nem jó. fáj a torkom. és amúgy is. tennem kéne pár kört és írnom legalább.
--
xml-t olvasgatok. éhes vagyok.
--
megyek próbára, mert kellek, csak nincs próbaszoknyám, nyjajj. pont ma nem hoztam, merhogy tökös leszek.

ha ez nem szinkronicitás, akkor nem tudom, mi az.
röviddel azután, hogy elküldtem az utolsó sms-t, Vashölgy átinvitált a Bázisra, meg tüzijátékni, és aztán írta, h ja, nem olvasta akkor még.
ettől most boldog vagyok, legközelebb a békák mellé viszek valami mást is, vagy megtanulok főzni, vagy valami, mert.
alig találom el a betűket, pedig nem is ittam.
fogalmam sincs, h kellek-e próbára holnap, de, mivel kedden se tudtam, és nem is kellettem, ezért valszeg nem megyek, csak, ha valaki szól (monnyuk a tanárúr a délután, és akkor jó lesz nekem, hehe.)
létezem.

1. hol a telefontöltőm? ugye nem el, hanem a munkahelyemen hagytam?
2. értem én, h akkor ma, de mikorra és hova kéne mennem? kitértem az időből kispestre, visszajönni nehéz volt. amúgy is, álmos vagyok, aludni szeretnék.

de előbb megnézem a Batman beginst asszem, ha már letöltöttem. vagy mégsem. inkább olvasok.

--

jé, nem publikálta a blogger. sebaj.
de egyelőre semmi hír arról, h a népek hova mennek, a töltőmről sem, és igazából kedvem sincsen arra, h előszedjem magamat a tűzijátékra, mert egyáltalán nem érdekel, csak ugye nem árt szocializálódni. Úgyhogy erőt veszek magamon, hátha van olyan ember aki válaszol kétségbeesett sms-eimre.
--
na jó, ennyire azért nem vagyok kitartó. még megkérdek egy embert, oszt ennyi.

nem, ez az én blogom, annyit írok bele, amennyihez kedvem van és punktum.
és azt.
nah.

közléskényszerem van, a Duna egy tünemény így este, fogyó Holddal és fodrozódó felülettel, a sárga lámpák, mint mindig, és a levegő is kitűnő. én és néhány társam itt belül azt gondoljuk, hogy ezt meg kéne tartani, de a kontextust, a mindenféle függőségeket mindenféle tevékenységektől és emberektől be kéne szüntetni.
miért játszom olyan játékot, amit tuti elvesztek?Ugye?
és kiléptem megint egy szakadék fölé, még nem teljes a kötéltánc, de már leeshetek. rettegek. rettegek. rettegek. ez most nem az, amin úgy általában pörgök, az csak ... az csak érzelem. ez a létezésem értelme körül forog, és... és...
nem akarok megelégedni ezzel. soha, soha.

ma olyan oda nem illőnek éreztem magamat, ahogyan már nagyon régen. nem is az zavart, hogy feleslegesen mentem próbára, azzal most kibékültem, mert látni jó, mert félelmetes a színpad, de ... de... áhh, nem tudom. Legalább megint megmérkőzhettünk infantilizmus versenyszámban Farkassal (mert bohócnak talán jó vagyok, mert a bohócokat hátha szeretik), és Komával rájöttünk, hogy majdnem ugyanabban a hajóban, és ez nem tölt el minket elégedett boldogsággal.
Csak ugye most megpróbáltam a darab iránt lelkesedni.

a gondolataim meg néznek, néznek, néznek, és néha megijedek tőlük.
összeszorítom a fogamat és azt képzelem repülök a kifeszített fák fölött.

Felhő

és


mert már rég volt DoD a blogon. És ez a koncert akár lehetett volna a bécsi is. pozőr állatok.

Big thinker

évekel ezelőtt Leader lettem, azóta változtam. Vagy csak többet hazudok.

Közben beraktam a kontaktlencsémet, olvasgattam a korai blogbejegyzéseimet, és megállapítottam, hogy jóval kevésbé tagoltam, kevésbé írtam konkrét dolgokról, mint érzésekről. De néha nagyon durva, nagyon, és komolyan mondom, mostanában csak nyomokban vagyok ennyire a sötétben, mint akkoriban folyamatosan. És lassan merek gondolkodni (mit lassan, már egy jó ideje...), merem kifejezni magamat, mert már egyre kevésbé érdekel, hogy nem vagyok zseni, hogy nem minden megnyilvánulásom maga a tökély.
Tulajdonképpen egy dolog hiányzik igazán az életemből, és nem tudom az ok és okozati irányt. Érzem és látom a köröket. Látom a távolságokat. Talán bölcsebb lettem. De nem mutatom sok jelét ^^

azt hiszem, aphex twin klippekből fogok lopni nWod sztoriötleteket. Egyet már loptam, csak nem fejeztem be sajnos. Mármint a mesét. Pedig pont.

a tegnapi kocsmázás visszaadott valami lendületet, Hadnagyról megint rájöttem, h nagyon kedvelem, és igen, szóba kell állni egymással vagy szétsodródunk.
amúgy meg mhpffff. kicsit... kavarog a gyomrom. keveset aludtam, a bor meg még mindig gyorsan hat. egy decitől már jó volt, a maradék szinten tartott. (ha folytattam volna, mély depresszióba kerülök).
a viselkedés meg szkafander. de legalábbis vegyiöltözék. aztán nem tudod, hol kezdődik a bőröd és hol végződik az álarc, de ez tulajdonképpen évekkel ezelőtt lerágott csont. csak közben rájöttem arra, h nem feltétlenül segít megpróbálni álarcnélkül, (mert úgysem megy) mert az is csak ugyanaz.
ha eszedbe jut, elvesztetted a játkot, ez ide is tökletesen illik

jajj, szeretnék kölcsönkérni majd valakitől napszemüveget tremerelájvra :D

Angels

Sparkling angel I believe
You were my savior in my time of need.
Blinded by faith I couldn't hear
All the whispers, the warnings so clear.
I see the angels,
I'll lead them to your door.
There's no escape now,
No mercy no more.
No remorse cause I still remember

The smile when you tore me apart.
You took my heart,
Deceived me right from the start.
You showed me dreams,
I wished they'd turn into real.
You broke a promise and made me realize.
It was all just a lie.

Sparkling angel, I couldn't see
Your dark intentions, your feelings for me.
Fallen angel, tell me why?
What is the reason, the thorn in your eye?
I see the angels,
I'll lead them to your door
There's no escape now
No mercy no more
No remorse cause I still remember

This world may have failed you,
It doesn't give the reason why.
You could have chosen a different path in life.

u.i.: nem nincs ilyen szar kedvem, de akár lehetne is. viszont ritkán szoktam zenét azonnal visszapörgetni, ezúttal kétszer tettem az ebédszünetben ^^

--

és teljes a sötét.

k lepkék. (nem fogsz te pillangó szállni...)

a hétvége jó volt, majdnem minden tekintetben. kicsit alváshiányos vagyok, egyre profibban kezelem a kontaktlencséket.

volt lánybúcsú, Farkas meggyőző vámpír volt (ha leszámítom azt, h még nem volt teljes a sötét), ha eltekintünk attól, h nem sikerült rendesen"bemesélnem" idő híján. A Vár pozőr helyszín, én még megszavaznám, h legyen ott lájv is valami nemhideg időben... és a Város is zseniális a hidakról nézve - ez egyszer mind a tiéd lesz! a függöny?( a szmog?) - és a túristák sem vettek észre a kovácsoltvas korlát tövében csipkében és álarcban. pozőr, pozőr. úgy biztonságosab csukott szemmel átmenni a kereszteződésben, ha azért melletted valaki figyel.
Nem volt akkora buli, mint a másik, de nem is volt rá szükség. Vannak közös témák, közös pletykák, megosztható szívfájdalmak és egyebek. És nagyon szeretlek titeket, az elmeborulásoknak egy ritka válogatása vagyunk. RBG, ha ez megnyugtat, én is hasonló módon érzem magam feleslegesnek sokszor, ha nem látszik, hát már nem merem bevallani. Ja, és emlékszem az elmondatlan pletykákra :D

A Bázis egyre lakottabbnak tűnik, izzítom a táblacsokikat, mert megyek én még a ti utcátokba :D
Amilyen lúzer vagyok, úgysem tudok elköltözni itthonról :(

Aztán Le Fay-nél nyaralás, végre fürödtem a tóban, beszéltem emberekkel, és megint rájöttem, h páran a régi ismerőseim közül tényleg jó arcok. Csak eddig olyan távol voltak, h meg sem néztem őket. (és vesztettem, láttam elharapott Holdat meg hullócsillagot.)

És megnéztük a Cloverfieldet, ami után enyhe depresszió tört rám, de csak enyhe és alvás helyett kijöttem belőle, és ez megint sikerélménnyel töltött el.

Meg volt zenekari próba, még át kéne írnom a kottákat, meg kitalálnom az időimet.
És omg, kell határidőnaplót szereznem. na tsók.

hát én itthon vagyok. ... ... máj szvít hazám.

Most akkor hamar alszom. Mert fáradt. Roppant fáradt vagyok. Kevés az idő, amit az emberekkel tölthetek nyugiban.

Vesztettem.

hiszti

ó, és miért van ilyen görcsben a gyomrom?
most már a célszemély tuti nem olvassa, azért kódolok inkább. utálom, h pont ma vagyok félhétig, jáééjj, odaérek vajon időben? nem lesz eső? minden sikerül? jófejek leszünk? nem felejtettem el valamit? ilyenkor persze mindgi eszembe jutnak zseniálisnál zseniálisabb, ámde nehezen megvalósítható ötletek.
hagyhatnék időt a dolgokra, nem kéne mindent az utolsó pillanatra hagyni. hööörgrrrrrrruáááááh.

ma gót leszek este nagyon.

A Gunnerkrieg Court még mindig zseniális szerintem. (Megint elolvastam egy részt.)

Tegnap próba volt, olyan döglött hangulattal nyitott, amit még kapolcs előtt sem éreztem, szerencsére engedtünk, beszélgettünk tanárúrral is a második cigiszünetben már - de azért vihar előtt. közben. ijesztő, de legalábbis nyomasztó. és közel nem vagyok abban a helyzetben, h tehessek bármit azon kívül, hogy igyekszem mosolyogni és a mintha semmi sem lennét adni.

Ja, még vannak dolgok, amiket nem értek. Mondja már meg valaki, hogy mivan?!

Ma este miatt meg izgulok, még ki kéne találni pontosan, de ahhoz kéne bejövő információ, és ahogy elnézem, pont most nem ér rá senki pár napja, h segítsen :hörr-morr: mindegy, max lesz ami lesz. amúgyis.

Node?

Én eddig INTP voltam általában o.O most mi ez az extrovertáltság?

Szipp.
Ilyenkor azért elkap a nosztalgia. Meg némiképp a büszkeség is, geekek voltak és lesznek, és vannak, akik szilveszterkor is szerepjátszanak :D

És mobilos képből is lehet mit kihozni.

És már túl régen nem találkoztam sem Blintékkel, sem Nazgúllal, közös gíkségről nem is beszélve.

Már nem tudom, mit akartam először írni, ami a képet ihlette ide. De, azt hiszem, nem lényeges.
Kiesnek az idők, egyesével, vagy éppen megszámlálhatatlanul, mert folytonosan végtelen ugyebár, valamikor régen más voltam, máshogyna jöttek ki a szavak, most pedig mindig olyan... zöld. Borostyános fal, vagy autóból látható falombok, mindegy. Valahogyan meg akarom ragadni a túloldalt, ami az érzékelés és szavakon túl van, és megpróbálom bebörtönözni a kész fogalmakba. Ezért a tündérek, ezért a vámpírok, ezért.

Indigohoz meg valóban aranyos sztorit találtam ki, kicsit már sajnálom, mert live-ban tulajdonképpen mindegy ilyen mélységben. Az általában nem erről szól.

--

amúgy k szar kedvem van, nemtommiért. nyilván csak. egynek azért örülök, mert volt időm plázagótulni, szereztem 3 pár fülbevalót egypénzért (fekete koponya, kereszt meg pók), ezekért most örülök a divat ilyetén fordultának. Elgondolkodtam a dobókockafüzéren is, de olyat talán inkább készítek, és inkább tízoldalúból. Mert az egyedibb. Ja, a Művészmoziban meg zseniális dolgokat láttam, kis biztosítékokból, meg hasonló jellegű, elektromos szerkezetekből kiszedett mütyürökből álló fülbevalókat. Sajnos nem voltak olyan színűek, amilyet viseltem volna, úgyhogy ilyenből is sk kell.
Szvsz utoljára három-négy éve gyártottam magamnak ékszert, amikor csavaranyát fűztem fel fülbevalónak.