nos. egyelőre az a terv, hogy nincs terv, maradt a futás.
ködös novembert akarok!!!!!!!!
de tényleg. ez nem vicces.

viszont legalább a pénteki játék jól sikerült, amennyire ezt érzékelni tudtam. Nyilván segített rajta, h készültem - viszont még mindig nem egészen értem, miért voltam annyira ideges előtte.

bár mostanában amúgy se jó. nihil, nihil, nihil. A Bázison mintha nem lakna senki, időnként tök üres, és kb annyi változás van. Kenyeret most egy darabig nem fogok venni, mert én keveset eszem, rajtam kívül meg senki (bár a héten valaki mégis vett rajtam kívül is fél kilót, aztán otthagyta megpenészedni, nem értem én ezt).

ez van.

nem bírom lecsavarni a kávéfőző tetejét, de rájöttem, h a kávé az úgyis csak egy megszokás, és nincs rá igazából igényem most.
novemberi ködigényem van. elfárasztott ez a meleg, és ...és... mostanában meglepődöm, hogy mennyire nyár van még.

több napja ma vagyok először huzamosabb ideig itthon, felhalmozódott mosatlan edények a konyhában, hogy lassan semmihez sem férni oda, el kéne pakolnom a ruháimat, és megint takarítani vagy valami. És ez a kib napsütés, nem lehet kimenni az erkélyre.

Vérlepkének tegnap megvolt az esküvője, kúlság volt szabadtéren, Ákos atya megöregedett, de még mindig ugyanannyit beszél (és kommentál kb minden lehetséges pontot a misén), még bennem vannak a gitárosmisés reflexek, meg ilyenek.
Az unokatestvéreim megnőttek, de én vagyok a hunyó, h ezen meglepődöm, mert én nem járok nagycsaládi dolgokra, csak minimálisan.

ha eljutok az összes koncertre ősszel, amire menni szeretnék, akkor sűrű őszöm elsz. De muszáj is, az elmúlt sok évben egyszerűen ellustultam a koncertezést, pedig. 

Annak meg örülök, hogy tegnap végül mentem a belterj.hu aktuális ülésére, és nem hallgattam az agyam egyik mindig félős részére, hogy dehát másnap munka, és már késő van és izé. Ez úgyis csak lustaság. A múltban túl sokszor döntöttem a kényelmes mellett, és nem szabadna. Bláhh.

ja, van büszkeség, elküldtem végül az lfgére a cikket, egymás után pakolva  három részét, és még így is tetszik az embereknek, örülés van.

ma este királylányosfantasy, készülni kellene, ez a péntek úgyis halott. 

...

nem jó.

vérszegény

vashiányos vérszegénység ahogy már kiskoromban is, ollé. Úgyhogy semmi komoly.

punny. punny.

tadamm, legyetek rám büszkék, ma reggel voltam orvosnál, vért vettek tőlem, a hjéten legalább az kiderül, hogy mutáns vagyok-e a vérem alapján. Aztán, mivel nem volt aktív panaszom, nem írattam ki magam táppénzre, szal egy nap szabival kevesebb, de legalább porszívóztam délelőtt, és holnap délután már hazamehetek (meg egy másik rendelésre, ollé.)

közben eljutottam a the wire második évadjának a közepéig, elolvastam az ogfákat, ilyenek.

voltam Színésznő és Jon esküvőjén meg a lagzin - ugyan délben még hőemelkedésesn kersetem indokokat arra, miért ne menjek, aztán felhívtam Komát, és mégis mentem. Jó volt találkozni velük, tud jó társaság lenni az a néhány ember, az igaz.

másnap aztán másnap és a szokásos hőemelkedés folytatása, és ez végre meggyőzött arról, h orvos. Mert már tényleg idegesítő, hogy a szabadidőmben gyengít, annyira, hogy gondolkodni sincs erőm.

nna.

nah, mégis bejöttem - persze, olyat nem mondok józanul, h nem megyek be másnap, majd beteget hazudok, mert úgysem, de jól hangzott. És annyira nem vészes, aludtam 4-5 órát, péntek és nyugi van, kávé, briós, zene, és már dolgoztam is ma, csoda van.

Tegnap begyűjtöttem némi kreatív megbízást, ha megcsinálom (és mért ne tenném?), akkor már lesz önbizalmam asszertívebben nyomulni máskor is, hogy hé, én ehhez tulajdonképpen értek, kérj meg engem. Önmagamtól most kevéssé vagyok kreatív, de így hátha.

Ma álmos vagyok, nem tudom, hogy este mikor fogok kidőlni, de nem baj. Most jó, jól esett a buli.

null

vicces a böngészőn kiírva a droidzombi - null feliratot. ó, igen. iszom az esti porkávét, és nem létezem, megint. as usual. a délutáni semmittevés, az egész napos nihil  a lemenő nap fényében teljesedik ki. ilyenkor minden mindegyet fúj a narancsárga unalomból a szél be az ablakon, persze, előre-vissza szaladtam, most nyáron ez még ragyogóan kék ég. Majd télentélentélen.

kérdezik néha, hogy vagyok, és nem tudok semmi érdekeset mondani, de még csak semmi meghatót vagy ilyesmit. az agyam fura jószág, a felesleges dolgokat nem hangsúlyoz, kihagy, és időnként olyan, mint bármikor máskor. A különbségek ilyenkor persze ütnek, de az olyan 20 mp után el is tűnik nyomtalan.
szóval nyilván van a nyomasztó tudat, hogy az életem egy része egyszer csak megszűnik, és újra kell definiálnom például az otthon fogalmát.
Elkezdtem tervezgetni, milyen szobám lesz, hogy rendezem benne melyik bútorokat, mit díszítek ki, és végre takarítok, és egyéb csudálatosh dolgok, amit eddig úgyis csak egyszer tudtam rendesen megélni, még az Odafent alkalmával. Levegő vagyok, azt a teret töltöm ki, ami jut, de bizonyos térfogaton alul nagyon megnő bennem a nyomás. Túl nagy helyen meg szétoszlom és molekuláimra zuhanok szét.
vháháhá. tudok még ilyet, ha nagyon akarok :D

most pedig szívforgács próba, új zenészeket próbálunk ki.

tábori elmélkedések

Kéne írni táborról. Mielőtt elfelejtem.

Röviden, idén a program-keretjáték-csapat-rend sokszögből a csapat erős volt, a többi nem annyira. A logisztikába meg nem láttam bele, amit láttam, az elég zavarosnak tűnt, úgyhogy inkáb nem néztem oda :D

Ja, persze, a tábor jó volt, működött, csak voltak olyan pontjai, amik lehettek volna jobbak, és kiküszöbölhetőek talán ebből a felállásból is (ergo legközelebb ne ezeket a hibákat kövessük el).

Túl sok dolgot akartunk begyömöszölni az időbe, emiatt nem jutott mindenre elég idő, és energia sem.  Persze, az eső még jobban beszűkítette a lehetőségeket, de, ha nincs, akkor is ennyire, ha nem jbban zsúfoltak a napjaink.

Csapatok: ezek most kifejezetten erősre sikerültek, nyilván nem probléma nélkül ment a dolog, de úgy érzem, jók voltunk. Jó lett az emberek elosztása, most először működtött igazán a családfői szerepkör, ami nem helyettest, vagy meghosszabbított kezet jelentett csak, hanem a csapattagok számára is  jelentősége volt annak, hogy ki az "anyjuk" :D Az meg, hogy a mi hármasunk Áfival és Cuccal ennyire működött... ez az, amire nem lehet előre számítani :D
Egészen biztos vagyok benne, hogy kevés idő jutott a nemzetségnek önmagára. Nem identitás miatt, nem is értettem, minek ezen az "identitás" dolgon ennyit pörögni, az idő arra kell, hogy játszunk, hogy beszélgessünk, hogy csináljunk valamit közösen a csapatelőadáson és kötelező szertartáson túl is. A csapatelőadás túl kötött, túl nagyszabású ehhez a fajta "lazán, akármit" dologhoz. Szinte minden nap legalább fél órával tovább voltunk az alap 2,5 óra letelte után, ami szerencsére "csak" a szabadidőbe lógott bele, és úgy, hogy még munkában voltunk, ott volt a csapat, próbáltunk, megbeszéltünk, akármi.

Programok: a hadijáték jó volt, csak nem jutott rá elég idő, a kereskedős játék volt, de nem volt sem a csapatok, sem a keretjáték számára fontos, a Troll és a szabadrendi dolgok meg jók lettek volna, ha nem vagyunk addigra mindig az energiáink végén. Ill. jobbak lettek volna, ha. Az akadályversenyek aranyosak voltak, de...
nem szabadna programot a közösségektől és keretjátékoktól függetlenül csinálni. A csapatok a beléjük csoportosított emberek miatt a tábor lényegei, a keretjáték meg az egészet összefogó globális kohézió. Ha bármelyik is kimarad egy programból, akkor az érződik.

És el kell választani az ilyen jellegű "össztábori" programokat az általános beosztásszervezéstől. Mert más feladat, munkakör a kettő. Kevés ember esetén csinálhatja ugyanaz nyilván, de akkor neki kell külön kezelnie.

Keretjáték: a setting rendben volt, hangulata is volt megminden. Erről sokat gondolkodtunk tegnap, egyrészt receptet nem kellett volna használni. Másrészt meg valahogy úgy kezelték a keretjáékos teamet, mint amikor a dizájnert a meló végén felkérik arra, hogy fesse ki a mérnökök által megtervezett dobozt - oké, rászögelhet girlandokat meg mindent.
Pedig ugye a design az egyidőben zajlik optimális esetben a többi tervezéssel. Kohézió, kohézió.
Maga a megvalósítás szerintem nem volt ideális a jelenlegi táborhoz: túl statikusak, színdarabjelleűek voltak olyan jelenetek és szituációk, amiknél inkább a csapatok bevonására lett volna szükség (népgyűlések). Nyilván ez nem vonatkozik azkra, amikbe nem lehetett volna beleszólása táborozónak, de így az őket elvileg érintő dolgok is színjátékká váltak.
Emellett nem volt reális közeg az npc-kkel való találkozásra a trollon kívül (ami este volt, amin már mást akartak), és, mivel a csapatokat a questeken keresztül próbálták a keretjátékba bevonni, ezért muszáj volt mégis elérni őket, akár úgy is, hogy hopp-hopp, véletlenül eljöttünk hozzátok, ti... öö... izé, hogy megnézzük, mit csináltok. Egy-két esetben oké, de...

A csapatok egymás közti interakciójára nem volt felkészülve a keretjáték, vagy csak nem akartak ezzel foglalkozni, meg igazából idő sem volt rá. Valamilyen szinten megoldottuk, csak úgy éreztem, inkább a "cináljatok, amit akartok, majd söprögetünk utánatok" hozzáállás volt a jellemző, mint a" átkot akartok törni? oké, elmossátok a jelet. Lécci hívd fel a figyelmét arra a csapatnak, h újra megjelent. (És elmennek újrajzolni)." Amennyiben PC-nek tervezik a csapatokat, akkor a világnak reaálnia kell arra, amit akkor csinálnak, nem csak az előzetes tervek alapján. Persze simán lehet, hogy voltak ilyenek, csak nekem nem hívták rá fel a figyelmemet.
A családok tanácsa dolog igazából logikus lépés volt, hiszen Faramir olyan szinten hárított az első napokban minden cselekvést a furaságokkal szemben, hogy aki beleéli magát,az arra gondol, akkor megoldja máshogy. Szerintem megint csak az idő hiánya miatt nem sikerült kitalálni olyan megoldást erre, ami kiegeyensúlyozotan alkalmazta volna ezt az eseményt. Nekem sem jutott rá időm, h meghallgassam a haradi követeinket, hogy mire jutottak, pedig kellett volna.

A háttérsztorik különben hangulatosak voltak, és, ha van időnk belemélyedni, meg ezek alapján kitalálni, hogy mit is kezdünk magunkkal, akkor jól jöttek volna.
Az őrségek sztorijai tetszettek - amúgy szvsz ez is részben programos feladat, nem csak keretjátéki (bár lehet, h a plöm is dolgozott benne, nemtom.) Kerejáték találja ki az eseményt, meg esetlegaz ideális kimenetelt, a programos csapat meg azt, hogy mi a játék. Hm. Szvsz inkább játéktervező teamnek kéne fordítani, míg a keretjátékot koncepcióteamnak :D

Najó, egyelőre ennyi jutott eszembe, ez nyilván nem teljes, és a rndekről még nem is írtam.
Rendek: külön-külön nyilván jók voltak, visznt nem volt egység, és a tábori koncepcióból is kilógtak. Ezt így szerintem nem kellene erőltetni, vagy legyenek rendesen integrálva, vagy egyéb.

na, tényleg ennyi.

Amikor a világ betolakszik a saját nyavajgásaim közé, az sosem jó. Nem vgayok elég művelt, elég bölcs, elég tájékozott, elég... nem vagyok elég ahhoz, hogy érdemi véleményt tudjak nyilvánítani többzáz emberen felüli nagyságrendbe tartozó dolgokról. Persze, véleménye mindenkinek van, de arról túl könnyen azt hiszik az emberek, hogy igazság. Pedig csak egy a lehetséges álláspontok közül.
És bármilyen érzelmi elfogultság csökkenti a (majdnem) mindenki számára érvényesnek tekinthető vélemény hitelességét.

Még személyes ügyekben is érdemes távolságot tartani a megállapításainktól, hiszen jellegzetesen nagyot lehet tévedni azzal kapcsolatban, hogy a másik miért úgy és azt tette, amit.

Nyilván kivitelezhetetlen, hogy mindig mindent mérlegeljünk, megvárjuk az elégséges információt, és aszerint döntsünk. Nyilván vannak mindenkinek személyes mércéi, útmutatásai, ökölszabályai, amikben (jó esetben) a körülötte élőkkel meg tud egyezni (törvények, erkölcsi, etikai, morális szabályok, játékszabályok, vatevör).

De soha nem szabadna arról elfeledkezni, hogy ezeket a szabályokat mi fektettük le, nem az objektív valóságból megtalált dolgok.

De mindegy. A lényeg az, hogy időnként én magam is kénytelen vagyok alkalmazni olyan ökölszabályt - vagy csak elfogadni a szükségességét -, amiről tudom, hogy nem igaz, hogy a küszöbhatár fölött van a veszteség. És ez szar.
--
Meg van az, amikor két pillanat között áthelyezkedem egyik oldal nézőpontjából a másikba. Vagy bármely oldalon egy átélhető, megérthető nézőpontba. Aki akár én is lehetnék, ha máshol, máshogyan, estébé, estébé.

Namindegy.

Kik és mi ellen lázadnak? Ha meg nem lázadnak, akkor mot akarnak? Ha meg nem akark semmit, akkor mivan?

Én nem értem ezt a londoni zavargásos dolgot.Ennyire nagy a különbség az alja meg a teteje között? 

btw, megnéztem a tetovált lányt, kellemes krimi film, bejövős a főszereplő csaj, a múltját, meg a dolgait persze kihagynám, de lennék énis gót hacker. Az egésznek volt némi twinpeaks hangulata a hideg és elszigetelt szigeten.

fogok filmeket nézni. alapvetően lehet ajánlani, és csatlakozni is.

ja, meg olvasom tovább a Raas-sagát, a fordulatai kezdik súlyukat veszteni - már idő sincs nagyon megkedvelni a családtagokat, meg kezd az egész történelemkönyv lenni, aminél azért jobban indult. És mostmár fárasztanak a nézőpontkarakterek gondolataiba beékelt világleírások. Szükségesek, de időnként úgy tűnik, a karakterek a világ díszletei, és csak azért vannak, hogy elmeséljék és leírják azt.

ma, remélem, nem leszek zombi este, nem leszek lázas, vagy, ha igen, akkor rendesen legalább. És akkor holnap betegszabi. Amúgy meg töltődni kellene már valamiből, mert a tábor rendesen leszívott.

A hétnek vége lett, és feltehetem a kérdést, hogy jobb-e. Mittomén. Legalább itt melóban jobb, a hétfő még lelkes. Tényleg. Az persze nem töltött el maradéktalan boldogsággal, h megint egész hétvégén hőemelkedésem volt - amire vasárnap délután jöttem rá már csak. Az a rossz benne, hogy ugye a hőemelkedés nem komoly dolog, az nem láz meg semmi, de most már legalább annyira kiszívja belőlem az erőt, minthavalami komoly bajom lenne. Ehh. De reggelente semmi bajom, ma reggel se volt semmi, úgyhogy nemtom. Megint megpróbálok egy este orvoshoz menni, amikor majd nem lesz más elfoglaltságom.
Megvolt a lánybúcsú, aranyos feladatok voltak, de a morrisons2-őt nem véletlenül kerültem már egy jó ideje. Tömeg, szar zene.
Aztán LeFaynél volt házibuli jellegű beszélgetős est, annak a végére még odaértem, jó volt ez is, bár hazafelé már majdnem aludtam a villamoson. Sőt.
Szombaton mentem megint a suliba, tanár csodálkozva kérdezte, h melyik tanfolyamrra jöttem, mondom a webdizájnerre, csak két hetet nem voltam. Fejcsóválva mondja, h hát akkor nem fogom tudni felvenni a ritmust, valószínűleg pótórára lesz szükségem. Vagy foglalkoztam már webszerkesztéssel? Ja, egy kicsit. Akkor talán nem leszek annyira elveszve, bár kétli. Oké, azért megpróbálnám.
Aztán még én éreztem kínosnak, hogy a csoportból nekem ment a legjobban az anyag (táblázatok szerkesztése számolatlan darabszámban). Pedig nekem is most állt csak össze, h tr-td-k mit is jelentenek, és hogyan működnek, és a többiek is a múlt órán vehették már. Komolyan, mit tanultak az előző két órán? Igazából örülök, h nem voltam.
Azért legalább ráébredtem, h mennyivel egyszerűbb dreamweaverrel, mert az szépen figyeli, h mikor felejtek ki valamit a kódból.
Aztán kóma-kóma. Nem tudom, mikor jutok el addig, hogy rendet rakjak, mind a lakóhelyemen, mind az életemben, és attól tartok, az előző nélkül az utóbbi sem fog működni.
A Főnixes felmondásom azért időnként még mindig szomorúvá tesz, pláne, amikor felhív a keresztanyám, h majd jönne előadásra... de jobb ez így. Nem tudom még, hol és mit fogok csinálni, csak nagyon halvány elképzeléseim vannak a jövőről, de... de nem is érdekel annyira.

csak lenne már vége, vége a hétnek. Lenne vége a kötelező köröknek - lenne vége a kötelezőnek érzett köröknek. Szeretném magmra zárni a szobám ajtaját, kizárni a külvilágot, és rendet rakni. De nincsen időm erre, nincsen energiám erre, szétoszlottam a világban, mint az eloltott gyertya füstje.

Nyilván jó volt tegnap elmenni a belterj.hu aktuális ivására, szóvicceket hallgatni, azon tűnődni, h vajon ki tudja, szerepjátékról, videojátékokról, a GET methodról meg még mittoménmiről beszélgetni, és látni azokat az embereket, akiket szökőévente egyszer, pedig okosak, néhányan szépek, és van közös érdeklődésünk.

(Közben sikerült összeszednem magam annyira, h pár melót még megcsináltam, amivel sikeresen lekéstem vérlepke lánybúcsújának azt az állomását, amire amúgyse biztos, h odaértem vola. ok, akkor majd hétkor csatlakozom, az a biztos).

A kedd és a szerda este is jó volt, és az eseményekre is szükség volt, és a mai is ebben a kategóriában van - mégis. Ajtóbecsukás, alvás. Az álmaimban létezik a nyugalom és a pihenés.

Csak a pillanatban létezem. Csak más szemében létezem. A tükrök között pedig a végtelenbe lépünk, azt mondják a hangok itt bent.

és akkor most írtam meg A levelet a főnixnek. hagytam időt rá, nem impulzív döntés volt. Nyilván hiányozni fog, nyilván fogom időnként bánni, amikor nem vagyok színpadon, de... az utolsó évad az energiáim nagy részét elvitte, és így hátha fogok mást csinálni.

Az eső akkor is gyönyörű. Megnyugtató és frissítő, és most még fedél is van, meg szárazság az épületeken belül. Jó ez így.
Frontot érzem, de ez már megszokott.

Elintéztem a netbankot, öröm van, fogom tudni követni a pénzemet, fogok tudni neten utalni, a technika öröm.Furcsa, hogy milyen lassan veszem fel a lépést, ahhoz képest, hogy mennyire érdekesnek és izgalmasnak találok minden ilyesmit. Programok használtaát megtanulni önmagában is érdekes elfoglaltság. Meg ilyenek. Pillanatokon belül elalszom, és semmi erőm nincsen dolgozni.
Pedig aludtam - vérlepkével itunk jegeskávés dolgokat, aztán otthon játszottam éjfélig, portal2 co-p vidám dolog.

Közben időnként elkap az önreflexió, meg a nyilvánvaló, és az nem teszi egyszerűvé, hogy nincs kire haragudni. Bár, végeredményben sosincs, de ezt nem mindig látom át így.
Olyan könnyű lenne belemerülni az önsajnálatba, és megmagyarázni, hogy miért vagyok normális emberi életre képtelen véglény, de ehhez sincs kedvem. Persze, az meg időnként lehangoló, hogy amikor senki sem igazán hibás, akkor igazából senkinek nincsen hatása az eseményekre - ez tulajdonképpen ijesztő. Ha van felelős ember eseményekért, akkor van olyan ember, aki tehet máskor mást, s ezzel befolyásolhatja az események kimenetelét. Ha nincsen, akkor mindenki csak az események áldozata.

A következetesség rémes. És teljesíthetetlen, de mégis.. mégis elv.

Nem lehetek más, mint aki vagyok. Még akkor sem, ha csak akkor szeretnének. Hazugságra nem illik életet építeni.

blah, azért az előző kártya nem rossz, azért is tettem ki. lassan újra lendületet kell vennem a melóhoz, ami van, és nem kevés, ellenben felhők vannak az égen, és az szép.
...
tea és lendület volt, aztán néztem világháborús képeket,ami ugyan gót, de nem tesz jót mostanában a hangulatomnak.
---
időt és energiát kell szakítanom minél hamarabb a társulatnak szóló megírásához, mert nem akarom összecsapni.

azt hittem, hogy lesz időm, de nincs, és kezdek nagyon kimerülni. Alvás, az segít. Az mindig.

Kardok Királynője

 

A Levegő elem Víz aspektusa, régi szerepek és álarcok levetése, tisztaság, racionalitás, intellektualitás, logika, objektivitás.

Útmutatás:Olyan folyamatot élsz át, melynek során fokozatosan megválsz régi szerepektől és viselkedésmódoktól. Ez olykor fájdalmas felismerésekkel és tapasztalatokkal jár, de megéri! Az elnyert világosság szabaddá tesz.

Kérdés:Milyen kedvenc szerepeid mögé rejtőzöl? Kész vagy arra, hogy lemondj ezekről?

Javaslat:Figyeld meg önmagad különböző szerepeidben. Néhányat tovább kell majd játszanod, csak ezután tudatosabban, mint eddig. Fogadd el azokat, alakíts a lehető legjobban, de ne vessz el szerepeidben.

Megerősítés: Egyetlen kötelezettségem az életben, hogy hű maradjak önmagamhoz.

szétmarja a gyomromat a tejeskávé, ó igen. Kár, h a túléléshez szükséges, háromkor sikerült belezuhannom az ágyba otthon. Előtte stewardessruhában, parókában, zombinak/pandamacinak sminkelve ültünk egy üres lakásban, és a főnixet tárgyaltuk ki, meg azon röhögtünk, h ez a dolog nem történik éppen. Vicces volt, még akkor is, ha semmi kedvem nem volt bulizni, vagy kimozdulni otthonról.
Ülnék inkább a gép előtt, és játszanék vagy rajzolgatnék, vagy mittomén. Meg olvasni és aludni lenne jó.

vagy nem.

nem gondoltam volna, hogy jól fog esni a munkahelyem, de most... nyilván felhalmozódott minden adminisztráció, és nehezen szokom vissza a folyamatos egy helyben üléshez (nem.). Jól esett, hogy az egyik srác mondta, hogy a távollétem alatt problémákba ütközött az ügyintézés, és végrevisszajöttem. Azért működött minden nélkülem is, de nyilván kevéssé kényelmesen.

Nyilván most szarul érzem magam, és ez egy darabig így lesz, de ez van, malesh. Vannak játszmák, amikre nem vagyok alkalmas, vannak dolgok, amik nem így működnek.

Reggel sikerült embert faragnom magamból, vissza a normális fogaskerekek közé, amik persze nem működnek, nem úgy műkednek. Nehéz úgy hozzállni most a változásokhoz, hogy éljen, izgalmak, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, a változás azért van, hogy ne fulladjunk unalomba. Mantra, napi tízszer elmondom, és elhiszem. Közben meg majd lobog éjfekete köpenyem a hold előtt vagy a sálam, vagy vatevör.

Szerencsére asszem nem állom rosszul, tehát egy-két hónapig nem gond az egyedül fizetett szoba, de aztán majd valamit ki kell találnom. Elköltözni nem szeretnék, sem a környékről, sem a Bázisról, az mondjuk tény, de nekem egyedül nagy az a szoba. Meg, ha minden igaz, Nikiék is elköltöznek pár hónapon belül, ergo, ha netán valaki úgy érzi ismerősi körből, a Bázison lesz hely. Asszem.

csak túl kell élni. túlélni. hát, meglátjuk, mennyire jönnek be a jóslatok. még két óra itt bent, utna vásárlás, utána pakolás, aztánújrapakolás, mert nem fért el minden, aztán Komával találkozom, aztán a menetrendszerű hőemelkedés, aztán holnap meg még nemtudom hova megyek. de oda. Remélhetően nem messzire, és elbírom majd a jelmezeimet és a cuccomat, és a bakancs sem tör egészen szét.

Majd valamelyik karakterem leszek, még nem tudom melyik, Janie túlélésben jó, de ebben a helyzetben nem lenne beszámítható, Roux antiszociális... nézzünk NPC-ket. Adrianből tulajdonképpen simán, csak sokan nem fognak szeretni, Meinirhez meg nincs elég karizmám és látomásom. L... nos, L is olyan, aki végigmegy... valamilyen úton, valahogyan.

némiképp egyedül érzem magam, de ezen segített, hogy tegnap este valóban egyedül néztem a vihart - ilyenkor úgy érzem, a világ minden ideje az enyém, és minden helye, kár, hogy ezek az idők és helyek üresek. Úgy tűnik, semmi nincsen ingyen. Talán jobb is így.

A Főni

határozottan jó döntésnek bizonyult, hogy csak belekortyoltam abba a törkölybe, aztán passzoltam poharat a kollégának, aki megígérte, h megissza azt, amit én nem. Még ettől is beszédültem, pláne nappal és hőseggel kombinálva (persze, lehet, h csak attól, who knows).

Ellenben gyűlölöm az ajtóban állást. Vagy ki, vagy be, de a küszöbön téblábolás kikészít.

az mondjuk jó, hogy a csapatomtól lelkes vagyok. Nyilván ennek így kell lennie, de ilyen mér rég volt táborban - az elmúlt években egyrészt nem tartoztam csapatba, másrészt meg inkább nyűg volt, amikor rendvezető voltam. Most viszont... szimplán emlékeztetnem kell magamat, hogy a csapatoit a tagjai teszik azzá, ami, a vezetők maximum katalizálhatják a dolgokat.

Lehet, hogy kéne vinni el Dűnét :D és akkor meglesz az első Dűne-tábor.

ehhagyjuk. tököm (a nem létező) tele van a világgal (ami sajna létezőnek tűnik).
Ma mindesetre össze kéne pakolnom, és persze, hogy egész hétvégén hőemelkedés. Persze, hogy tábor előtt jön megint elő, amikor egy hétig semmi bajom nem volt a fronton túl.

tegnap rajzolgattam tablettel, nem rossz, még akkor se, ha nem tudok rajzolni, még úgy is felszabadító érzés. Most csak azt akarom beírni, hogy dolgozom, és egyelőre ez jól esik a hűvösebb időkben, csak nemsokára beájulok a fronttól az meg nem jó.

btw, ugyan megértem az online játékosokat (wow, egyéb), viszont az egész csak egy kib rpg-pótlék. rohangsázom mondjuk egy jóképű scouttal, és végig ott a hiányérzet - micsoda történet, micsoda kihívások, sikerül-e ugrálás közben eltálalnom bárkit, vagy netán hasznosnak lenni a csapatoms zámára, vagy az idegesítően jó sniperes a másik csapaban a cseten öröködik amgán, h mennyire kvajó, és nekem meg sikerül egyszerre támadnom a másik csapattárssal (persze véletlenül), és leszedni. 1szer.

De ez nem szerepjáték :P Nyilván egyszerűbb játszani, hiszen már lassan egy hónapja nem volt lehetőségem játszani, mesélő vagy játékos híján. És ez elkeserítő. Van ez a királylányos sztori, nem leheta királylányok, a testőr vagy a célország nemeshölgye nélkül játszani. És nyilván mér érnének rá egyszerre mindannyian.

nem szabad nekem blog.hu-t olvasni indexről, rendszeresen elkeserítenek a hozzászólások, lényegében bármilyen olyan témában, ahol van sértett fél. Valaki mindig elítéli a értett felet, függettlenül a kontextustól. Ilyenkor úgy érzem, vannak azok az emberek, akik szerint az áldozat tehet arról, hogy áldozat, sőt, megérdemli azt a fájdalmat/megaláztatás/rosszat, amit kap. És az elkövető nemhogy enm bűnös, de azt teszi, ami teljességgel természetes.

Ezt én ... rossznak és undorítónak tartom. Az együttérzés teljes hiányáról tanúskódik - ugyanezek az emberek többsége szerintem ugyanúgy a támadót okolja, ha önmagáról vagy közeli emberről van szó.
Én nem akarok ilyen emberekkel egy közösségbe tartozni, de most komolyan.

zombikat akarok ölni. (megszólalt egy riasztó az utcán, és kapásból az előhördülő zombihordák jutottak eszembe).

vááá. elküldtem a levelet, és most jól izgulok azon, hogy mit kapok cserébe. tudtam én, h ezt eddig miért nem léptem meg - nanáhogy én is rettegek a többi embertől. de legyetek rám büszkék, úgy érzem, az emtétén edződöm.
--
amúgyazt írtam le, miért szar, ha az emberek nem mondják meg egymásnak a problémájukat-gondjukat meg ilyeneket. (És folyamatosan az Idhrennek írt live-os karakter járt a fejemben, ez már durva :DD)

jól éreztem én a kétséget, hogy innen munkahelyről már kevésbé lesz agyam megfoalmazni azt a levelet, amit pedig szerettem volna. nem csak azért mert közben dolgozni kell, és most folyamatosan azt érzem, h valami nincs meg, valamivel el vagyok maradva (és ez nem feltétlenül igaz).

Ráadásul olyan dolgokat kell(ene) kimondanom, amik elkeserítőek. És mondjuk két éve már tart a távolodás a részemről, és még emlékszem az elkeseredettségre a borostyános kocsma sötétjében, amikor nem egészen józanul magyarázom a kétségeimet - amiket az idő csak megerősített. Na. Valamit megpróbálok megfogalmazni, mert ugyanígy járok megint.

Nekikezdtem valamiféle postmortemet írni a live-ról, wordpressre.

Ma időnként az tartja bennem a lelket, hogy este akár még játszhatok is zombiölőset vagy teamfortress2-őt.

Olvasom a Büszkeség és balítélet mega  zombikat - lehet, h nem ártott volna olvasnom az eredeti művet is már hamarabb, mert biztosan viccesebb lenne, de azért így is majdnem felröhögtem a bál azon részénél, ahol elhangzik a "Lányok! A halál pentagrammája pozíció!" vagy vmi hasonló. És azért az is egyértelmű, hogy ezt a Darcyt fel kell lőni a Holdba, mielőtt még bármit csinál. A hűdejóképű-hűdecsinos-hűdeszplínes egomán állatokkal nem lehet máést csinálni, esetleg megcsapdosni néhány heringgel.

Sajna lesz valami főnixes megbeszélés ma, fogalmam sincsen, milyen apropóból, mert ezt persze nem írta le az emailbe. Sebaj, lesz füzetem, lesz tollam, majd rajzolgatok, ha kiselőadás van. Sajnos az aktív érdeklődésemből sok nem maradt. Persze még lehet, hogy valami hirtelen jó híre lesz, amit most akar velünk megosztani. Hátha. Elvégre nem lehetetlen. Asszem várok az utolsó pillanatig, nincs kedvem ott aszalódni a melegben előtte, ráadásul kevéssé vagyok szociális is.

http://gumus-hilal.wikispaces.com/: linkelem ide is, hátha valaki még nem látta.

Najó. LAssan indulok. Lassan. Indulok.

Over

ó, de nagyon furccsa az új blogger kezelőfelülete. tudom, ezt is integrálják googleba, tudom. Amíg nem lassul, mondjuk olyan szintre, mint a wordpress, addig rendben lesz ez.

Nem is ezt akartam mondani, hanem a hőségről rinyálni, hogy ennyire elszívja az emberek energiáját, és nem jobb mint a fagy. Meg arról, hogy volt ez a live, ami sikerült, úgy végeredményben, majd egyszer bővebben is kifejtem, de nem most, még nem vagyok agyamnál. Jó volt nézni a játékosokat, néhányan nagyon tudták hozni azt a másikfajta karaktert, néhányan hozták a szokásos karaktereik manírjait, néhányról meg nemtom eldönteni, hogy melyik volt.

Kemény meló volt, intenzitásában bármelyik tábor előkészítését hozta, hála istennek nem tartott annyi ideig :D

A szombat délelőtti suli persze nem tette könnyebbé  szitut, eleve leszívott az, hogy ennyire lassultak voltak az osztálytrsaim, és minden feladatot kb kétszer kellett megcsinálni, mert elsőre nem értették. Pedig pont ugyanannyit tudunk a flashről, wazz, mit lesz itt photoshop alatt, amiről ráadásul már hallottam. Hálistennek a jelenlegi tanár korrepetálta a mellettem ülő nőt, minden egyes alkalommal rárepült, amikor kérdezni próbált tőlem.
Ráadásul nagyon nehezen bírtam elszakadni a live-tól is, leveleztem, meg cseten is megtaláltak, és izgulhattam, h Inszéjn vajon hogy fogja bírni azután, h semmit nem aludt éjszaka contractok kidolgozása miatt.

Azon marhára nem lepődtem meg, h Cé egy szó nélkül nem jött, és elérhetetlen volt, azon már kiakadtam úgy 15 másodpercre, hogy Angwen lemondta, ráadásul azután, h reggel még érdeklődött arról, h milyen jelmezt-sminket csináljon magának a kith alapján. Pedig még ötletem is lett volna :D Asszem határozottságot kellene tanulni, és képessé kéne válnom arra, h nemet tudjak mondani játékosi kérésekre-nyűgökre-hisztire, mondjuk a játék előtti héten. Vagy napokban, pláne. Nem kell mindenkinek megfelelnem - és nem is lehet.

Különben szerintem még ennyi szociális-érzelmű szálat még nem pakoltam soha játékba. Mármint live-ba. Az más kérdés, hogy nem mindegyik lett valóban hatásos motiváció, mert kiosztva nyilván nehéz megadott érzelmeket érezni (szimpátiát, ellenségességet), ha amúgy nem jön. És nehéz lemodellezni sokéves közösségeket, a múltban gyökerező véleményeket meg egyebeket. Pláne, h a játékosok nyilván nem töltötteka az egésszel annyi időt, mint mi. Még nekem is volt időm átvenni a világ hangulatát, pedig rég olvastam a könyvet, lore-ban sosem voltam különösebben érdekelt. És speciel a titkosszolgálati működésekről a legtöbb ismeretem a Nikita sorozatból származik.

Én a magam részéről roppantmód megszerettem minden egyes karaktert, és a megvalósításukat is.

Legközelebb azért maradnék a szimpla asztali játéknál, aztán live-.on játszani akarok, összetett, ellenben hozzám közel álló karakterrel, akinek van szappanopera plotszála. Aztán egy jóval kevesebb emberből álló live kellene, olyan emberekkel, akik mindannyian akarnak játszani. Én többet nem fogok senkit megpróbálni lelkesíteni játékra. Baromira nem éri meg.

Na, majd írok értékelést is?

sikítok. nemtom mér, de úgy rendesen elfáradtam.

pihenni akarok

közben meg állandóan elérzékenyülök zenéken, például az Alan Wake zenéjén - a játékot nem játszottam, tekintve, h asszem PC-re nincs is, de ettől még a PotF szám epic.

tegnap is plotoltunk, ma is azt fogunk, meg vagyok róla győződve, hogy minden egyes kitalált karakterünk érdekes, meg valahol szeretni való, csak időnként a játékosok nem veszik észre :D

például a srác, aki nem tudja eldönteni, meddig tartanak a földi emlékei, és mióta volt árkádiában, az egyik kedvencem. de akkor majd máskor. az ezeregyéjszaka-koppintás karakernél meg elkezdtem attól félni, hogy túl szomorú lesza  vége, ezért nem egészen azt meséltem, amit akartam. a fatalista-optimista ügynök meg csak szimplán, nemes egyszerűseggel kúl. oké, mondjuk őfelsége ügynöke is, csak ő szerintem nem lesz jelen.

x-men

a sok táboros nyekergés után vidámabb dolgok. még mindig kacarászós a tegnap esti X-men first class, csak ne kapna el valami heves pánik-jellegű kétségbeesés, amikor eszembe jut, hogy mennyi panelt, közhelyet pakolnak ezekbe a filmekbe. Oké, hogy képregény, meg mese... de... de... komolyan, dühít a világ sablonossága. Hogy csinos tinédzserek vannak csak, és azok problémáznak a kinézetükön. Hogy az orosz katonáknak perszehogy nagyon karakteres fejüknek kell lennie... és így tovább. Jellegtelen a háttér, no. Pedig a 60-as éveket is életre kelthették volna, hamár.

A setting még mindig kúl, szeretem az x-meneket, bár képregényt nem olvastam, lehet, h kéne. a rajzfilmeket kedveltem... a filmeket is. A fiatal Magneto meg a Xavier is jók, csak... csak.

És a mészárláshoz képest, amit a film közepében csaptak, mindössze egy csepp vér volt az egész filmben. ÉS ez GÁZ. Most nagyon gyűlölöm ezt az álszent prűdséget, ami műanyaggá teszi a világot. Az erőszak nem vértelen, és ez így hazugság.

vasárnapról.

volt valmi furcsán... önemtom. Nem tudom megfogni, mi volt a furcsa a vasárnapi táborszervezősdiben. Első körben nyilván az, hogy éjszaka talán hőemelkedésem, vagy lázam lehetett, reggelre csak a fejfájás, meg a hidegrázás maradt. Úgyhogy végül mennem kellett. A világ határában döbbentem rá, hogy onnan még 40 perc az út, és már erdőkön keresztül vezet, ez mindenképpen megdöbbentő élmény. És még mindig Budapestnek hívják.
Igazából nem értem, miért nem lehet önálló város.

Namindegy, utána volt ilyen csapatvezetői megbeszélés, biztos jó lenne az ilyesmi, ha igényem lenne rá, csak jelenleg még nincsen. Őszintén hiszem, hogy a csapatvezetés nem az előzetes felkészülésen múlik elsősorban, hanem a véletleneken. Nyilván érdemes előre átgondolni a dolgokat, de erre meg azért egy csomó módszer van, és nem mindenkire alkalmazható mindegyik, ergo közös módszertant felesleges erőltetni.

Aztán ettünk, aztán beszéltek a főszervezők, amiből rájöttem, hogy vén vagyok (és cinikus), és egyszerűen ez nem az a dolog, amiért tudok úgy igazán lelkesedni. Mármint a közös szervezésért.A dologi része az oké, naná, azért csinálom, de ez már nem ugyanaz az egy-mindenkiért-mindenki-egyért fíling, mint mondjuk 4 éve, vagy előtte.
Bezzeg egy-egy live, ugye.

Naszóval, voltak érdekes, meg kevéssé érdekes beszédek, kommentek és poénok, voltak hasznos és operatív dolgok.

Sok ez az ember egybezárva.

De a kaja finom volt.

azér az ijesztő, hogy az embereket milyen nehezen ismerem föl. Akikkel gyakran találkozom, azokkal jól vagyok, de vannak az emberek, akiket mondjuk félévente látok - na, ez már olyan kategória, hogy komoly fejtörést tudnak okozni. Mint pl. Cé, az imént, előbb azt néztem meg, h jé, az a fickó pipát tart a kezében, el is tűnődtem rajta, aztán vettem észre, h igazából nagyon hasonlít egy ismerősömre....

kis színes.

időnként azért rá kell néznem a blogdizájnra, h legalább minimálisan képben legyek a CSS-sel. Azért a CSS3 elég fasza, ho most nem kell képet használnom :D (ok,  a komment-szekciót úgyhagytam, nem érdekel.) Majd otthon rajzolok valami szépet még,vagy kevéssé szépet, dehát az igazából lényegtelen, mert a fontos az, hogy firkálhassak a táblára, ó, igen.

Nem kicsit nyomasztó, amilyen szinten a barátaim kezdenek kikészülni. Ijesztő. Örülök, hogy van egy-két ember, aki nagyjából jól van.

A live-ot nagyon szeretném egyfajta kiengedésnek, feszültséglevezető szórakozásnak, így a tábor előtt.
Deviszont. A tábornak nem szabadna ennyi erőt kivennie az emberekbl, pláne nem előtte. Jó lenne, ha mindenki a szeme előtt tudná tartani a saját és a többiek épsége érdekében, hoy ez egy kib hobbi. És azért csináljuk, mert jó. Értem?
Nekem is fel kell írnom, megjegyeznem, magamba szuggerálnom, h bizonyos dolgok nem érik meg a stresszelést, sőt, igazából semmi nem éri a stresszelést. A problémák nem attól oldódnak meg, hogyha idegeskedünk rajtuk - és szerintem még mi sem leszünk ettől hatékonyabbak. MEg kell tanulni eleresztenia  dolgokat. Kevésbé ragaszkodni elképzelt igazságainkhoz.

Meg ilyenek.

jólvan, na. Holnap este meglátogatom az orvosomat, a TAJ kártámat nem lopták el. És, ha véletlenül kiírna, akkor lesz időm elmenni személyit csináltatni magamnak (előbb hazalátogatni a kivonatomért).

Tegnap jó volt az énekóra, meg volt eszem enni előtte egy sós kiflit, előttem a jóhangú névrokon próbált, döbbenet látni, ahogy izgul még ő is, meghallgatás előtt. Énekelni jó, oké.

Megrendeltem a wacom cuccot hosszas fontolgatások után, határozottan úgy érzem, hogy ez serkenteni fogja az igényemet a rajzolgatásra/fotómanipulációs izékre.

A meló meglepően sűrű, élvezném is, ha... ha. Ha.Ha.

ehh, ez így nem lesz jó. Inszéjn persze azt mondja, ne panaszkodjak, emnjek el orvoshoz - de milyen indoklással? Nincs lázam, nincs tünetem, azon kívül, hogy időnként szédülök, meg fáj a fejem, illetve most már fázom is. Szimpla kimerültségre nem hiszem, hogy kiírna. Ráadásul én magam sem akarok betegszabadságot kivenni fáradtság miatt, szabadságot meg azért nem, mert a nyári tábor amúgy is marha sok időt elvesz.

elegem van.

nah, úgy tűnik, csak Frida meg én (meg Maric) nem vagyunk benne a felújítandó darabban a társulat csajai közül - úgy érzem, ez koncepció. Nyilván maga a tény nem zavar, mert kevés valószínűséggel kaptam volna nagyobb szerepet benne, kis szerepben kettőződve lenni pocsék. Nyilván az még lehet, hogy a másik készülő darabban (esküszöm, nem emlékszem rá, pedig - ja, nem is volt cím mondva) főszerepet kapok, de Gyuri se szokott nekem szerepet adni, Sződy is csak utolsó gondolatként, így erre sem számítok. Ami azt jelenti, hogy nem nagyon fogok játszani semmiben jövőre sem.

Valahol persze fáj. Ahogy az lenni szokott. Még megfordul időnként bennem, hogy egy színészkettőt megint, és hátha játszunk hosszúkarácsonyit velem, meg a Csongor még mindig... de ez egy-két alkalom. A srácok nélkül a Furcsapárnak kevés értelme van, a többi darab meg már nincs.

Tegnap elég szarul voltam ahhoz, h lemondjam a szerdai meghallgatást a rockmetál bandával, egyszerűen nem voltam képes készülni, anélkül pedig semmi értelme nincsen. Ma este meg elmarad a szívforgács próba, pedig a múlt heti elég jó volt. punny. legalább pihenhetek, meg, amennyire látom, este is írni fogjuk még a karaktereket, meg átnézni, de most már aztán muszáj kiküldeni, annyira nyomaszt, h nem sikerült múlt péntekig elkezdenünk sem.
Cserébe faszák lettek a leírások, egy-kettőre kifejezetten büszke vagyk.

NEM.

nyilván olyankor betegszem meg, amikor... eh, hagyjuk, még igazán beteg sem tudok lenni. Ahhoz otthon kellene tudnom maradni, és nem menni társulati évadzáróra, vagy akár holnap dolgozni. Dolgozni muszáj, vannak új belépők, vannak feladataim, és nincs kedvem telefonon keresztül instruálni másokat, instruálni a főnökömet.

Nagy erőkkel írjuk a karaktereket, nehéz ezt így belassult aggyal, de valahogy csak-csak sikerül.

Mert persze, hogy fázni fogok időnként a legmelegebb nyárban is. Legalább egy inget hozhattam volna reggelre (meg esetleg éjszakára) magammal,dehát az előzetes gondolkodást igényelt volna. Nekem meg ilyenkor csak annyira futja, hogy melyik feketét melyikkel. Meg, hogy péntek, akkor a farmerem.

A tegnap késő esti vihar lenyűgöző volt, tökéletes háttér a Vestrit család kalandjaihoz. Valahogy meg kéne oldanom, h ne érezzem folyamatosan azt, lemaradok valamiről. Ha nem olvasok, akkor lemaradok az olvasás élményéről, ha nem nézem a vihart, akkor a viharról - de a legnyomasztóbb az az, amikor ott állok az erkélyen, nézem a villámokat, és belül valaki még mindig rohan ki az erkélyre a villámokhoz. Attól félek, hogy lemaradok arról, ami velem történik.
Pedig ez ugye... ilyen ugye nincsen?
Nyilván az egész koncentráción múlik. Meg azon, hogy el kell felejteni az önreflexiót, a tükröződést, azt, hogy létezem. Meg azt, hogy akarok létezni, főleg azt, mert nincs annál kitűnőbb elidegenítő dolog, mint annak a tudata, hogy én most érzékelek, figyelek, látok, hallok. Fasza a színészeknek, amikor épp megfigyelik azt, h mit tesznek, és mi történik bennük. Nekem ehhez asszem amúgy is érzékem van. Jól van.

Tegnap szívforgács próba, jót tett nekünk a kihagyás, még lehet ebből valami, minden ellenérzésem ellenére. Nem sikerült még összeegyeztetni egészen a zenei elvárásokat, a basszusgitáros szeretne valami progresszív irányba elmenni, ami önmagában nem baj, ha rakhatok hozzá mintát eleget, de a gitáros gitározik, szólokat, és nem abban a stlusban, mint elkezdtük. A hegedűszólóim meg ... háhá, borzasztóan unalmasnak találom az imprós szólózást,a hangnembe illő hangok váltogatása unalmas. Dallamot akarok. Azt hiszem, most már össze kéne szednem időt hozzá, hogy összerakjak magamnak határozott, megismételhető dallamokat, és leszarjam az improvizációkat.

Elkezdtem összeírni, mi mindent kellene beszereznem a zenéléshez, őszintén remélem, hogy valóban megkapom az adójóváírást. Hegedűhöz valami pedál, állvány, húr, plusz kábel, mikrofon, kábel, állvány. Aztán majd keverő és hangfal, de azt már nem mertem beleszámolni. MEg nem is tudom még, hogy milyen kellne. Az első adagról már van elképzelésem. Valószínűleg a pedál és a mikrofon lesznek a köv. lépések, a többi még nem annyira sürgős (ok, a mikrofon sem, de... de.)

A másik együttesen gondolkodom, valószínűleg szinte biztosan elmegyek szerdán a próbára (elvégre ezért ne érek rá másik próbára btw, szal muszáj mennem), de őszintén, nem hiszem, h pont én kellek nekik. Meg fordítva sem.

Na, szép nap ez a mai.

akartam írni dolgokról, de reggel óta meló van. borzasztó, amikor a külföldi cég új háerese nem tud jól angolul, nem adták át neki rendesen a pozíciót. Nem tudom, hogyan fogom ezt kezelni, ha egyáltalán, majd cc-zem a levelekre a felettesét, (aki amúgy is állandóan pattog) értelmezzen és fordítson neki ő.

És közben ott a másik hr-es a másik országban, ő csak egyszerűen nem tölti ki a formot rendesen.

tegnap voltam énekelni egy újabb együttesnél, meglepett, h hívtak a köv. próbára is.

Rule of DRAMA (Szappanopera RPG)

írtam folytatást az előzőkhöz, ez lényegében a vége. Nem egységes, meg ilyenek, majd összefűzöm, és lesz belőle LFG-re cikk, de egyelőre ennyit bírtam.

Mesélni akarok.

új nap, új remények. Viszont mézárlásba fogok kezdeni, már megint fúrják a utat az  utcán.
tegnap felvettem a haradiakat a topikba, örülök  a kreatív, különösen a kézművesen kreatív embereknek, mert nekem azért ezekhez nincs érzékem :D

tegnap este hellokittyt rajzolgattam flashben házifeladatként, a világ szétesett vonalakra, körökre.

Azt viszont meg kell jegyeznem, mostanában iszonyú nehezen szánom el magamat bármire, még munkában - vagy főleg itt, ugye. Várom, hogy elteljen a munkanap, minél kevesebb aktivitással, aztán este ugyanott vagyok, fáradt, enervált. Nem szeretem a nyarat. A meleg és a napsütés kiszívja az erőmet, és este csak szeretnék végre a hűvösebb lakásban ülni. Jó lenne csinálni folyamatosan valami értelmeset. Időnként vannak fellángolások, csináltunk plakátot, járok ebbea suliba, ma este megyek egy másik együtteshez meghallgatásra, holnap a szívforgáccsal próba, aztán pénteken elnökségi, meg meg a táborszervezés is - de olyan... semmilyen ez az egész.

Ma reggel ráadásul az új recis csaj rámköszönt a metrón, miközben olvastam és zenét hallgattam. Én ezeket az embereket nem értem. Olvasó embert nem zavarunk, csak, ha ő vesz észre magától. Asszem ez is rányomja a bélyegét a ma reggeli hangulatomra, mert olyan szintű indulatot bresztett bennem az alapvetően semleges csaj, h meglepődtem. És nehezen tartottam fennt az udvarias maszkot. Még csevegtem is, pláne.
Nem mondom, van, akinek örülök ilyenkor reggel is, de azok nem utaznak azon a vonalon. Vagy ők is olvasnak és zenét hallgatnak... mintha a múltkor valami régi gót-rpg-live ismerős utazott volna mellettem, mert mintha nekem biccentett volna, de aztán ő is olvasott tovább.

Igyekszem, igyekszem.

Like-old

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150217141768279&set=o.219067841444042&type=1&theater

egy kicst még spammelek ezzel, hátha nyerünk. Elvégre jó lett :D

http://droidzombi.tumblr.com/

lett egy ilyenem. még nemtom, fogom-e használni, és hogy hogyan integrlom össze a bloggal :D

Akartam írni a hétvégéről, de aztán elolvastam egy cikket arról, hogy a kamasz és tinikorban nem akartak kispolgárk lenni, de mostmár bezzeg, és elkeseredtem, hogy mennyien vannak, akik hülyeségnek tartják már gyerekkoruk álmait. A forma nyilván nem lehet annyira tartós, de a tartalom, basszus. És aztán majd, ha megérik, nyugdíjasként jönnek rá, hogy ennyi erővel kitarthattak volna, a végeremény ugyanaz.

Kis kitérőnk után foglalkozzunk a hétvégével, ami pénteken kezdődött egy cégs sportnappal - győzött a mi csapatunk, egy feladatot én oldottam meg, egy másikban gerendákat cipeltem és pörögtem erőteljesen, hogy sok pontot kapjunk, egy harmadikban meg a leösnő recis építészcsajjal ledomináltuk a csapatot, és keresztülvertük rajtuk a megoldást. Időnként felmerül bennem, hogy nem vagyok én olyan okos, meg művelt, meg intelligens ember, de egy-egy ilyen csapatverseny után tudom úgy érezni, hogy ... de.

Aztán röplabdáztam és leégtem a napon (szerencsére pólóban, nem ujjatlanban, aminek köszönhetően ugyan bután néz ki a nyakamon a piros, de legalább nem az egész vállam és hátam, mint másoknak). És beszélgettem emberekkel, aminek következtében itt bent az irodában is tudtam. Este hazamentem a középső busszal, még emberi időben.

Szombat első felében flash tanfolyam, ez is erősítette sajnos az önképemet, miszerint én gyorsan gondolkodom és tanulok (és már láttam a flash professionalt meg animáltam is már). Azért sajnos, mert egyrészt ez azt jelenti, h időnként unatkozom, meg elvárásaim lesznek az életől.
Namindegy. Jó lesz ez, érdekes.

Utána karaktereket szültünk, muhaha, utána Drazsénak volt születésnapja hajnali, amikor megjött a szél meg a lehűlés.

Vasárnap csapatbeosztottunk haldokló Elnökünk rezidenciáján, ami hatékony volt még a menetrendszerű összezördülésekkel együtt is. Lettek csapatok, nemsokára kiderülnek, csak még várjuk a jelzést :D Utána átmentünk Cucc rezidenciára utánanyomozni leendő ismeretlen csapattagjainkra, meg dolgoztunk tovább a zseniális koncepciónkon, meg rockband dolgokat játszottunk, ami azért elég jó.

csend, szél, eső. ezek kellenek. nem vagyok elégedett magammal, de most nem az eredmény szinten, hanem sokkal mélyebben. személyiségi szinten.

pályáztunk Szozsival

Szozsi fényképezte, Lyona ruhája és segítsége a fotózáson, én meg ott vagyok, meg ötleteltem énis, emg photoshoppoltam.
Majndem az ezredik daru lett a kép címe, csak aztán mégsem :D

najó. vlami valahol idegesítően zúg, nyilván az utcán, mert halkabb lett az ablak becsukása után.

álmos vagyok, álmosálmosálmosfáradtálmos, basszus, a semmitől. A semmitől nem lehetnék? De vagyok, vagyok vagyok.
(Szavak, szavak, szavak).

Ma este megbeszélünk okosakat, remélem lesz agyam, remélem egyszerűen nem parázok most rá a táborra hirtelen  minek azt, para nélkül is működik. Csak... nem érzem jól magam. Szédülök, mert megráztam a fejem.
Pedig egyedül egy irodában, nincs itt senki,nem lát ide senki - sajna hallani lehet, tehát fülesen kell zenét hallgatni -, meztláb lehetek a szőnyegpadlón, meló alig-alig.

Le kéne esnie annak az esőnek.

hű. a hosszú hétvége kevésbé volt ... sűrű, mint amilyet alapvetően elvárok azoktól az időktől, amikor nem kell dolgozni (a.k.a. szabadidő), de talán nem volt baj, mert végre volt időm játszani (előző blogbejegyzés), ve tudtuk fejezni az arc-plakátpályázatos melót, olvastam, és még hemelkedésesen nyavalyogni is volt időm. (Ez utóbbi mondjuk inkább rossz, jobban belegondolva. Ha nincs alkalom/idő rá, akkor csendben szenvedek, és az mindenkinek jobb :D)
--

közben ebédeltem. ennyit a nagyívű blogírásról.

zombit ölni vadidegenekkel is jó, még úgy is, h én vagyok a legbénább, aki rettentő módon meg tud lepődni a normal-nál nehezebb szintre sorsolódáskor, hogy miért csapnak le egy ütéssel a dolgok. Well. Viszont vicces a tanulófolyamat - a közös taktikákat csak online lehet kitapasztalni, a gép csak a minimum jóarcoskodást teljesíti, az összetettebb, ez ide néz, az oda, meg ilyesmiket már nem. oké, nekem már az is bonyolult időnként, h hova kell lerakni a benzineskannákat ahhoz, hogy ne magunkat gyújtsuk fel...

a hőemelkedés pedig magyarázat a zombiságra.

Lépések, lépesek, aláírtam papírt az iskolánál, jövő szombattól minden szombaton tanfolyamon leszek, fura ez. De legalább a közelben leszek. Utánakérdeztema  hastáncoséknak is, ahol nemsokára indul kezdő csoport, ez még megfontolás alatt van, mert nem tudom, mennyire fér bele az időmbe - de, mivel egyrészt kellene mozognom valamit, másrészt a mozgáskoordinációmmal meg kultúrámmal meg ilyesmik is kellene kezdenem valamit, ezért lenne értelme. Az együttessel meg úgy vagyok, hogy... hát. Lici már határozott véleményen van a panaszaim alapján, és onnan nézve igaza is van. Nem érzem magam egy hullámhosszon a többiekkel, nincsenek zenei ötleteim, és az énekkel sem fejlődöm úgy, ahogy szeretnék. A hegedű meg jóval kevésbé érdekel annál a hangsúlynál, ami kap. So what.

Holnap megyek koncertre (ezis amolyan régi igényem, olyan ritkán jutok el koncertre, h lassan szégyellem). 

álmomban Szozsi kisiklatott, eltérített egy villamost - vagy netán csak kikerült a sínen valakit, nem tiszta ez már, ennyivel ébredés után.

Borzasztó, fáradt vagyok, álmos, szédülök, úgy általában minden bajom van a létezéssel úgy általában. Lenne dolgom, a pályázatra a képet gyártanom, ami jó lenne, de az időm kevés, ésm estére már agyam nem marad.

A családom nem válaszol e-mailre, persze telefonálhattam volna, de gondoltam, a nap során csak megnézi valamelyikük az emailjét. Kéne az anyakönyvi kivonatom, személyit kell csináltatni most már. Fogalmam sincs, mikor, elegem van, h minden szarért szabit kell kivenni, milyen koncepció alapján van az ügyintézés mindenhol munkaidőben? Még jó, h a boltokat nem akarják bezáratni hétvégére. Az emberek hülyék. (Én meg még mindig szédülök)

Ma meglátom, iratok nélkül is elfogadják-e a jelentkezésemet.

Mi van még? Ja, az együttes. Hagyok még neki időt, hátha.

úgy beszédültem kb másfél órára, h azon gondolkodtam, fel merjek-e kelni, hátha összeesem (mertem, sétálgatok időnként mezítláb a szobában, meg mozgok meg minden).

megtaláltam tegnap a szépséges creative zen mp3 lejátszómat, amilyet már nem árulnak - nem értem mér nem, szép és pont arra jó, amire kell - lehet vele zenét hallgatni.

emellett jelentkeztem tanfolyamra, jövő hét szombaton már kezd, remélem, jó lesz. a "szeretnék érteni valamihez" jegyében. végül a design vonalon maradtam, elvégre azzal már foglalkoztam, és annak az egonómia (bocsánat, user experience) része komolyabban érdekel. Csak az zavar, hogy engem a szoftveres része komolyabban lázba hoz, mint a weblapos. Mindegy, egyelőre részletkérdés, hosszabb távon meg annyira mindegy...

végigszaladt Janie Shepard az Arrival DLC-n, hogy ez minek volt, azt nem tudom. KEzdem magamat az értelmesebb kisebbségnek érezni a játékok terén is - valahogy nem jó irányba tart az ipar, de legalábbis az EA biztos nem.
Érted, a sikeres mozifilmek és népszerű zenekarok közhelyesek, giccsesek, egyszerűen megfoghatóak, most a játékokból is megpróbálják kiírtani a (szellemi) kihívás maradékát is? Miért kell rossz dolgokat készíteni?
költői kérdéseinket hallották, lépjenek tovább, nincs itt semmi látnivaló.

nem röhög.
megtaláltam a suli honlapját, akikkel felléptünk, a nyitóképsor... vicces.

az előadás jó élmény volt, meg szerintem jók voltunk, meg ilyenek. remélem, nemsokára megkapjuk a felvételeket.
annyira fáradt lettem estére, hogy még a trónok harca aktuális részét is erőfeszítés volt megnézni. De persze nem tudtam elaludni, megint vagy fél-egy órát forgolódtam félálomban.

a hétvégén kissé elfáradtam. még nincs vége, ma még szabadságon vagyok, és próba délelőtt, fellépés este - ezúttal éneklek, úgyhogy az egész fellépés mindössze bruttó öt perc. Meg a smink felrakása persze.

Péntek este elnökségi, amit sikerült befejezni időben, és a fontos dolgokat megbeszélni, szombaton próba, este meg szülinapi buli a Menedékben - érdekes beszélgetések, embereket csoportosítottunk aztán kategóriákba. Aztán vasárnap megint próba, és ez most eltartott fél2ig, onnan rohantam a tábori előkészítős ügyre, ahonnan robogtam vissza a Bázisra fotózásra - nem igazán voltam már magamnál, kábé arra voltam képes, h kövessem az instrukciókat. Lábat ide nézz fel, kapaszkodj, most próbálj meg idekapaszkodni, és a lábadat meg ide, estébéestébé. Majd gyártok képekből képeket.

mennyivel könnyebb bölcsnek lenni olyankor, amikor nem én vagyok ott. Mennyire értelmetlennek tűnnek az akkori tanácsaim. Ez a "csak menni tovább, megvárni, amíg elmúlik" ügy egészen kivitelezhetetlennek és értelmetlennek tűnik. De nincs más, nincs semmi más. Az idő nem fagy be, nem áll meg, akkor sem, ha szeretném, akkor sem, ha nem veszem észre éppen, mert nem oda nézek. Már dühösnek lenni sincsen erőm. Örülök, hogy bizonyos rutinok még mozgatnak, bármennyire is megvetem ezeket a rutinokat.

egészen fellelkesített az lfg-s novellapályázat, erre már több esélyt látok, h írjak is valamit. Az előző, posztapokaliptikus érzetű cucc inkább arra volt jó, hogy kitaláljak egy sztorit, amit aztán beleépítek a királylányos fantasy háttérvilágába. Ja, tegnap azt is megbeszéltük, hogy jó regény lehetne  a meséből. Illetve, egy nagyobb novella, ha túl hamar meghalnak a játékosok :D

Namindegy, kijelentem, hogy nevezni kívánok a pályázatra, és augusztusig megírok egy novellát a témában. Mert remélem, hogy ez a leírt kijelentésem már fog annyira motiválni, hogy meg is tegyem.

Csak időt kell hagynom. Komolyan, még játszani sem szoktam mostanában, annyi minden van. Első körben a plakátpályázatos dolgot kell megcsinálni.

Végül mégsem maradt otthon a Céges mobilom, nem mintha ez bármit jelenthetett volna, mert akit hívtam, az nem volt elérhető.

Voltunk színházban, megnéztük a Játékszínben a Jutalomjátékot, ami egy kellemesen aranyos vígjáték, némi érzékenyüléssel a végén, amit épp egy kicsit éreztem soknak (időnként nem bírom azt az érzelmektől fűtött hangot, ahogy a színészek beszélnek).

Jobbra tőlem elkezdtem színes postiteket pakolni a falra, kellenek mégmégmég, csak nem tudom, mit pakoljak ki. ŰJelen helyzetben minden taskot kirakhatok, nem foglalnak sok helyet ^^

szmájliszmáűjli.

kialudtam magamnak egy részét, és ennek örülök.

Hű. Hát, jó reggelt.

Ahogy elnézem, minden telefonomat otthon felejtettem.

A hétvége pont egy kicsit volt sok, délutáni alvás után már kifejezetten rosszul voltam, aztán persze hajnali négyig nem bírtam elaludni. Én ezt nem értem, miért, miért, miért. Az alvás kimaradása kegyetlenség.

Egy dolognak kellett volna kimaradnia a hétvégéből, és máris nem érzem a túlterheltséget. Szombaton volt emtétés közgyűlés, ami kifejezetten élmény volt. Sőt, péntek este volt királylányos fantasy, hejj.
Naszóval, kgy-n megválasztottak többek között engem is vezetőségi tagnak, it will be endless phun, már látom előre. Persze nem tudtam végig maradni, pedig 45 perccel tovább maradtam az előre hirdetett időtartamnál - még leadtam a szavazatomat az FB tagokra, aztán tsá.
Mentem RS9-be, az évad utolsó előadására. késtem 5höz képest olyan 10 percet (fene gondolta volna, hogy ennyire nehéz keresztbe jönni az utcákon. Tanárúr csúnyán nézett rám, épp kezdték a próbát, és már bent ült a hangpultban. Kár, hogy semmiféle jelzést, visszajelzést nem kaptam arra vonatkozóan, h mikorra is kellett volna mennem. Reggelig vártam az utolsó pillanatos emailre, aztán megírtam, hogy 5re megyek, egyéb információ híján.
Az előadás amúgy tetszett, bár izgalmas volt hirtelen hasat csinálnpm magamnak, meg Laura otthon felejtette azt (én meg nem írtam neki előtte sms-t, hasonló okokból :D), meg az obvious botlás megtörtént (hol van ennek a bejárata?... ööö... hehehe..  kijárata?).
Utána még egy kicsit ittunk meg beszélgettünk, éjfél előtt már otthon voltam, ollé.

Vasárnap délre mentem táborszervezősdire, vol némi szabadidőklubb fílingem, de, amikor a napsütésben mentem át Momóékhoz live megbeszélésre, akkor már éreztem, hogy képtelen vagyok gondolkodni, egyszerűen elfogyott az agyam így a hétvégén. Örülök, h Inszéjn beszáll segédmesélőnek.

Ma remélem, lightos nap lesz itt bent, nem csúszom majd el semmivel, mert van dolgom még májusra. Este megyünk színhzába, az jó lesz, utána még meg kéne nézni a Trónok Harca aktuális részét. Kedden énekóra, szerdán próba, pénteken elnökségi, hétvégén meg próbák délelőtt, vasárnap délután táborizélés, utána meg fotózunk Szozsival. A maradék időt meg asszem felhasználom pihenésre, mielőtt komolyabban rosszul leszek. Meg persze közben kellene gyakorolnom, illetve képeket gyűjteni és dolgokat csinálni a plakáthoz, ehehehe.

Rájöttem, hogy akár kirakhatok a falra is post-it-eket, mert akkor még észre is veszem a kiírásokat. Task listet gépen sosem tudtam rendesen vezetni, papíron már inkább, mert amúgy szeretek kézzel írni, papírra időnként, de... de ez így feltűnőbb. És nem vesznek el a papír beteltével a későbbre időzített dolgok. Háhháhháááá.

Tegnap elkezdtem kidtalálni a Belső Királyság/Hercegség dolgait, aztán rövid úton Inszéjnt kértem meg segíteni - magamban kevéssé vagyok hatékony, egyszerűen már az is rengeteget segít ilyenkor, ha van kinek gondolkodnom, így meg volt kivel gondolkodnom. Úgyhogy már nagyvonalakban kész van, most jön az a rész, amikor dolgozni kell vele, leírni például, aztán néhány családot konkretizálni, néhány kavarást már megalkotni, meg ilyenek. Bár ehhez le kéne még ülni Ramis-szal meg az Ölyvvel is még, mert szeretem, amikor a játékosok is alakítják az őket körülvevő világot.

(a spiritual front énekesének a hangja meg, nos. I will not kill myself because i've no pictures in which I smile.)

(atari teenage riot-ot hallgat)

azért, ahogy hallgatom és olvasom az alföldis cuccokat, egyre inkább felébred bennem az érzés, hogy, ha így folytatja a politika, lehet, h kúlság lesz színházat csinálni. valahogy nem sikerült innen az országból kitakarítani semmi rosszat, mindenki csak az eddigi koszra és romokra épít rá. Na, nem mintha igényem lenne az elmúlt és jövendő X év felelős emberei közül bárkinek a sajátos elképzeléseire. Tényleg, időnként úgy érzem magam, mint a WoD szerencsétlen természetfölötti lényei, mondjuk az elcseréltek: ha beleszakadnak is, nem lehetnek részei a normális emberi társadalomnak, egyszerűen kiesnek a szűrőkön.
Tulajdonképpen nem szabadna belegondolni, hogy a politikusaink kb annyi elhivatottságot és/vagy hozzáértést tanúsítanak, ami időnként egy osztályelnökségtől is gáz lenne. Vagy reménykedjünk abban, hogy a társadalom és kultúra sok mindent elvisel, és több nemzedék kell az elpusztításához/élhetetlenné tételéhez? Hm. Nem.
Ha legalább jószándékú hülyeség lenne. Ehh.

namindegy, örüljünk, h béke van, nem? és máshol az éhezés meg a gyerekkatonák, meg a sugárzás meg a hurrikán meg az űr végtelen hidege a légkörön túl, és kicsit messzebb a háttérsugárzás meg az önmagába záródó világegyetem.

minden csak a megfelelő nézőpont és fókusz kérdése.

Apróságok, átállítottam az egyik helyen azt, hogy akár költözni is hajlandó vagyok. Nem szeretnék, még nem, de nem tartott sokáig a döntés.

Tegnap  jött új gitáros srác a szívforgácsba, végre nem én vagyok a legfiatalabb az együttesben. Érdekes volt figyelni, ahopgy elkezd belerázódni, úgy tűnt, még nálam is kevesebbszer találkozott ekkora erősítővel meg úgy általában zenekari léttel (vagy persze, csak bénábbra vette a figurát, de nem hiszem, az olyna lányos lenne). De tényleg, kb annyi hozzáértést tanúsított ahhoz, hogy a zsinórt hova dugja be, mint én, amikor megvettem az elektromos hegedűt.
Viszont nekem úgy tűnik, hogy játszani tud, úgyhogy remélem, csak idő kérdése, amíg belejön. Kíváncsi vagyok, mit hozunk össze.

Szombaton Smocek előadás lesz (jó lesz ez a  közgyűlés után), h miért mindehol az a viszonylag jellegtelen kép van kint, én nem értem. A képen a Labirintus egyik betétjelenete van, a két öregasszonnyal, akik kb egy percet vannak színpadon. Na jó, van az három is. Hamár mindenáron Laurát szeretné felrakni a képekre, akkor lehetne az első darabból, ott érdekesebb is - de ez a kép annyira... jellegtelen, és mindenkiről előnytelen, aki szerepel rajta.

Holnap királylányos-fantasyt mesélek, ma készülök rá jól, mert most már tovább kell gördítenia cselekményt egy olyan pontig, hogy jóval szabadabban lehessen időpontot egyeztetni, akár a játékosok bármelyikével.
--
ja, jut eszembe, elmúltam 28 a hétvégén, kevés ennyire jelentéktelen születésnapom volt, nem volt jó.  Mmint... és most azért úgy érzem, kezdem elveszteni a kapcsolatot az éveim számával is, annyira... idegen ez a szám. A 28 évesek már komoly emberek, legalábbis ez a szám komoly szám. Azt hiszem, soha nem merült fel bennem, hogy megérem, vagy valami ilyesmi, valószínűtlen életkor. Átléptem a valószínűtlenségbe, ahogy elnézem. Nem emlékszem rá, hogy valaha is terveztem volna a felnőtt-létemet gyerekként, azon túl, hogy nem szeretnék ügyfélszolgálatos unalmas-kosztümös néni lenni papírhalmok mögött. Szigorúszemüveges, fehérköpenyes tudós mondjuk inkább. Vagy farmeres-pulóveres csillagász.

grafomániát kaptam, biztos az van, de ez mostanában a jelentkéktelen apróságok blogja.

például ma reggel az alapózót ecsettel raktam fel (ja, ruhaboltban szeretek sminkecseteket venni :D), és igazából ez jó. meg végre volt energiám sminkelni magamat reggel, ez mostanában ritkán fordul elő, pedig ott a kismillió sminkizé a fiókban nagy halmokban.
Erről jut eszembe, az éneklős fellépésen naagyon ki kell magunkat kenni - nekem könnyű, én gót vagyok, ergo tobzódhatok valami überbrutállátványos sötétrúzsos cuccban, mer' az elvárás.

Tegnap énekóra fura volt, abból a szempontból, hogy a vissazajelzés alapján szar voltam a próbán, ennek ellenére most órán megint jól szólt minden. E. Visszhallgattam mostreggel magamat, nemvolt annyira borzasztó, mint számítottam rá - úgy általában, mert valóban, nem kellene megpróbálnom hallanom magamat, olyankor nem jó. Még mindig nem tudom hova sorolni a hangszínemet, btw.

na majd.

nézegetek tanfolyamokat. Nem mintha annyi szabadidőm lenne - és emlékszem még arra, amikor elhatároztam, majd diplomázás után mennyi mindenbe fogok belekezdeni. De most hátha sikerül. Egyrészt meg szeretnék tanulni franciául, ez tehát eleve vmi franciatanfolyamos dolog lesz. De nem eyértelmű, mert már előre hisztis diák vagyok, nem érek rá esténként, mert szinte minden ötkor kezdődik, viszont nem szeretnék heti egyszer járni, mer az meg baromi lassú. Ráadásul fogalmam sincsen a jelenlegi szintemről, valahol a kezdő és a kevésbé kezdő között a tesztek alapján, de gyorsan jönnek vissza a struktúrális emlékek. A szavak nem. Azok soha.

Aztán itt van az a kérdés, hogy vannak OKJ-s tanfolyamok, a Designer, a Multimédiafejlesztő, a Szoftverfejlesztő és az Internetes alkalmazásfejlesztő. Vagy valami hasonló. Alapvetően azt nem tudom eldönteni, hogy a fejlesztői oldalt szeretném tanulni tanfolyamon, mert a másik oldalt önszorgalomból könnyebb, vagy inkább a meglévő terméktervező tudásomat egészítsem ki, mint designer. Mert elsősorban az alkalmazások/programok felülete és felhasználók szempontjából érdekes működése érdekel (ejj, de szépen megfogalmaztam, de már a múltkor rájöttem, h ez a user experience az igazából). Viszont szeretném érteni a működéseket is. És akkora kúlság lenne végre érteni valamihez. Valami komoly dologhoz, érted. És végre használni az agyamat.
Ráadásul a grafika számítógépes verziója is kifejezetten vonz - PS, DTP, 3D modellezés, Flash, animációk. De nem vagyok abban biztos, hogy nem csak azért, mert ezzel foglalkoztam már. Hiszen rajzolni soha nem tudtam különösebben jól.

Nem szeretnék webdesigner lenni, sem az alkalmazott grafikus, aki a plakátokat meg vizuális arculatokat tervezi meg, és bannergyártó meg flash animátor sem.
...

nyilván leginkább live plotokat gyártanék, meg rpg modulokat írnék, meg játékokhoz találnék ki akármiket, nem kérdés.

Meg persze színdarabot hoznék végre össze, és alapvetően lennék én főállásban színész, és akkor nem érdekelne ez az összes többi.

alapvetően.... reggel van. Duh. Nagyon reggel. a kiszáradt nyári reggel, amikor de jó lenne tovább aludni, de a fény magában is felébreszt, és aztán meg meleg lesz, de ekkorra én már bent ülök az irodában.

tegnap vettem egy rövidnadrágot - ez önmagában nem fegyvertény,de az, hogy ezt a férfirészlegen tettem, már igen. Én spec büszke voltam magamra, h, miután leálltam az oldalzsebesnadrágok mellett vágyódva, elgondolkodtam azon, hogy a legkisebb akár jó is lehet rám, kikerestem egy S-eset, felpróbáltam és megvettem. Legkedvesebb térdig érő, kirándulós-táborozós rövidnadrágjom ezelőtt i férfinadrág volt. Háá.

És most munka.

még egy ember, és komolyan dühös leszek. ... nem igaz. már dühös vagyok. A világ szövetét a hit tartja fent bizonyos értelmezések szerint, és lokálisan is fontosak azok, akik szövik az életet a világba. Sajnálom, ezek tények. (a düh jó, mondta magában, felírta a kis füzetbe, és bekeretezte párszor a biztonság kedvéért. kiírta a falra, a cake is a lie mellé, aztán onnan lehúzta, mer a kontextus, na az nem mindegy. az entrópia meg növekszik, és toborozni kell a kieső harcosok helyett, ha úgy adódik, ahhoz meg nem a düh a vonzerő mindig. nem mindig. )

Elkezdődött a Nyár. Most határozottan a szülinapom volt a fordulópont, ekkorra tudatosult bennem, hogy ez a hőség, napsütés és meleg esték ideje, meg a hirtelen záporoké és viharoké, és, amikor nincsen kánikula akkor gyönyörű az idő, meg aranyfényűek a délutánok meg ilyesmik, és napközben rettentően fogok örülni a légkondinak. És már pár éve kiestem az iskolás lét egészséges körforgásából, nincsen nyári szünet, és nem változik semmi meg ilyenkor - még akkor sem, ha vannak, akik körülöttem még mindig ebben a ciklikusságban élnek.

Volt egy zavaros hétvége, ami igazából nem tudom, talán a nyár miatt volt olyan furcsa, amit nem tudok hova tenni.
Nyilván a hét kikészített, telihold, időjárás, meg az obvious érzelmi ingadozások, és ezt a környezetem is szépen hintába ültette.

Volt közben egy live, amiről felemásak az érzéseim - egyrészt nem érzem sikertelennek, bár nem tudom, hogy végül milyen eredményre jutott a brovosi különítményünk. Másrészt nem sikerült igazán érdekeltté tennem magamat. Nem volt érzelmi kötődésem a karakteremhez sem, így másokhoz és az eseményekhez sem siekrült érdemben viszonyulnom. Enélkül meg nem éri meg játszani. Hiába beszélgettünk a karakterünkről, valahogy nem sikerült megfognom a lényegét - hogy mégis, miért van itt, és mi az, amit érdekesnek találhat a jelenlévőkben. Volt érdekes beszélgetésem a mágiáról és jóslatokról - de az, hogy ennek a játék szempontjából semmi jelentősége nem volt, az eléggé kiölte a tétjét a dolgoknak. Ahogy halott bátyánk utáni kutatásunk sem ért semmit, hiszen tudtuk, h ezt csak mi találtuk ki, és nincsen sztoriszálunk rá.
Mivel Westeros alapvetően nem érdekel, nem hoz tűzbe, hogy ebbena  világban játszhatok, illetve az intrikálgatás is olyan... mellékes elfoglaltság lehet számomra, ezért nem nagyon találtam a helyemet a live-on. Ez nem az én játékom, még NPC-ként sem. Nem volt annyira egyhangú a játék, mint az előző - a többiek jóval nagyobb arányban élvezték, de akkoris. Még mindig a smink és a jelmez volt a legjobb.
Volt "primogéntanács", volt valami zavaros konfliktus, ami a vacsora alatt Drímőr karakterének kifakadásával tetőzött - és a közönség érdektelenségébe fulladt. Valószínűleg, ha nem étkezés alatt, és nem mindenki előtt zajlik a dolog, akkor lehetett volna súlya - ha oda kell menni az egymásnak eső felekhez, ha mindenki eldöntheti, hogy érdekli-e az esemény, ha csak azok vannak ott, akiket érint.

A párbaj nekem kifejezetten tetszett - még a határozottan vicces Dani féle körmondatokkal is.

Na, egyelőre ennyi.

You try to change the world
With all your stupid words
Shut up! Shut up!
You don´t really have
What you say to us
But you need to be a star

You have the girls and the sex
And the drugs and the money
You´re a fucking rockstar
You have the the girls and the sex
And the drugs and the glamour
You´re a fucking rockstar

update: nem vettek fel. ez mondjuk szomorú, de.... nincs de.
--
naszóval, eggyel kevesebb indok arra, miért nem keresek aktívan munkát. Nyilván jó lett volna, ha ez a dolog bejön, mert ... mert kb olyan munkakörés környezet volt, amit keresek. Notehát, amit szeretnék bámely jövendő munkakörömben, nem prioritási sorrendben:

• az iparág legyen szoftverfejlesztés/alkalmazásfejlesztés, esetleg csak fejlesztés
• vagy tervezés 
• akár szolgáltatástervesztés/fejlesztés is lehet, de az már inkább a színház kategóriája (vagy a hivatásos live-íróké :D)
• ne back-office legyen, alkotni akarok most már, nem háttérmelót
• ne legyen dresscode. nem röhög. színes hajjal is mehessek, oldalzsebes rövidnadrágban láncokkal, bakancsban, ujjatlanban, akár szöges nyakörvben. 
• kelljen gondolkodni, kitalálni dolgokat, problémákat megoldani
• kelljen tanulnom hozzá összetett gondolkodást igénylő módszereket
• jut eszembe, imádom a különféle metodikákat. 
• a kollégák ne nagyon különbözzenek tőlem világlátásban. találkozhassak velük koncerten vagy live-on. 
• ne kelljen megtanulnom hozzá programozni.
• fizessenek ki rendszeresen.
• fizessék a túlórát, ha van.
• ne legyenek balfaszok a főnökök. A kollégák se, persze.
• legyen szép környezetben, ne sok átszállásnyira otthonról.
• legyen rugalmas munkaidő.

hirtelen ennyi jutott eszembe. azt már nem írtam bele, hogy legyen saját színpad, legyenek jó darabok, legyen jó közönségszervezés és.... és jó közösség. Meg kreatív és inspiráló környezet, na, azt meg összefoglalja a fönti is.

Én a szokásos dolgokat tudom nyújtani:

• okos, jó felfogású vagyok
• elvégeztem egy műszaki egyetemi szakot
• kreatív vagyok
• könnyű motiválni
• elemzően is képes vagyok gondolkodni
• intuitív vagyok
• jó az íráskészségem
• ja, azt mondtam már, h gimiben matektagozatos voltam? és szerettem, amíg heti 8 matekóránk volt?
• hajlandó vagyok rengeteget ötletelni addig, amíg nincs jó megoldás
• Kellő energiával bármit meg tudok cáfolni - valamilyen nézőpontból nem lesz igaz
• szeretem a folyamatábrákat, checklisteket, és ezeknek a formázását is :P
• ismerek alapszinten grafikai és tervezőprogramokat, és szeretek újat tanulni
• gyorsan olvasok. irodalmat és szakirodalmat is. meg kottát. 
• kedves, türelmes és toleráns vagyok.egy hosszas recepciós lét tanított meg mindenkire mosolyogni.
• még mindig meg akarom váltani a világot.

Duhh.

Mai "gondolkodjunk pozitívan" gyakorlatunkat olvashatták. Az a durva, hogy hatásos. Nyilván el is múlt az az ebéd utáni időszak, amit legszívesebb ctrl-x-szel kivágnék az űrbe a napból, de amúgyis. 

Azt gondolom, vannak időnként emberek, akik hozzáadnak az életemhez, a gondolataimhoz, érzéseimhez. Ez nem az általános haver-barát témakör, ez tulajdonképpen egyoldalú. Ez az, amikor észreveszek egy értékes embert, és ösztönösen vonzani kezd benne valami, amit jobb híján tehetségnek fordítok le. Vagy múzsának, vagy bárminek, mert fontos tulajdonsága, hogy cselekvésre/gondolkodásra inspirál.
Ha nem érzem a kölcsönösséget, akkor egy idő után el szoktam magamat szakítani az érzéstől, mert azt hiszem, hogy ez erről szól. Meg, nyilván sérti a büszkeségemet is az egyirányú szimpátia.
Csakhogy ez nem szimpátia, nem csak az. Ez nekem szól, nem a másiknak, nekem jelzés, tehát a visszajelzés se fontos.

Az már nyilván változtat a dolgokon, amikor ezen kívül is van (baráti) kapcsolat kettőnk között. Nem, nem tudom pontosan, hogy miben, és most nincs türelmem végiggondolni.

Időnként fejbe vág a szinkronicitás. Vagy mi. A véletlenek nincsenek, vagy vannak, de minek hatalma.
Persze nyilván az történik, hogy az agyunk érzelmi kapcsolódás és elvárás esetén sokkal intenzívebben talál mintákat a mintátlan univerzumban, de ettől már létezővé válnak a minták, hiszen ezek a saját fejünkben és csak egy olyan absztrakt térben léteznek, ami csak a fejekben van. Tehát ugyanolyan valóságosak, mint bármi más -illetve, mint amennyire bármi mást valóságosnak találhatok. Fine line, indeed...
--

amúgymeg várom a telefont, vagyaz emailt, vagy akármit, ma nekem eléggé mindegy, hogy mi lesz - nyilván ez nem így igaz, de ma kiakadhatok, hiszen este emberek között leszek, sokak között vagy valami ilyesmi, és ott jobb a dráma is.

de különben ez az egész a levegőben van, nem tudom, miért, és hogyan, de.

most csendben kellene lenni, különben ránk omlik az egész.

kezdődjék a tánc! mondta a papagáj és belerepült a ventillátorba.

Álom

Álmodtam, aminek a nagyjára még emlékszem is.
Alapvetően valami játék volt, vagy számítógép, vagy szimplán lemesélendő rpg - ezek a dolgok mindig összeolvadnak. Egy főszereplője volt, a karakterem, sötét, hosszabb hajú csaj. A múltat kellett megváltoztatni, kideríteni okokat,amik a jelen helyzethez vezettek. Pontosabban, a főgonosz múltjában kellett intézkedni. Az nem derült ki, hogy a mostban mi a helyzet, az események a főgonosz gyerekkorából indultak ki, iskola, valahol a felső tagozat és a gimi között, főgonoszunk még egy szeretnivaló kerekfejű, későn érő kissrác, szerepjátékozik, és a szokásos lúzer kitaszított.
A karakterem alapvetően két nézettel dolgozhatott: az egyikben önmagának az akkori kiadását játszotta, a másik nézetben a gondolatokat halhatta, meg álom-szerű plusz lehetőségei voltak a valóság módosítására ("engem nem lát most senki", "repülök", "fel tudok mászni a falon" ). Illetve ebben a nézetben az idő is lassabban telt, volt idő mindent átgondolni, mert ez inkább amolyan gondolati idő volt. (A kezelőfelületen deszaturáltabb lett a kép, és piros körök jelezték a fő karakterek gondolatait, helyzetét, hátterét.)

A jövőbeli hősök gyerekként ott voltak, a szokásos "sulis dolgok" mentek, közben azért elkezdtek gyanakodni rám, hogy valami nem stimmel - az volt a játék egyik fő akadálya, hogy úgy kellett módosítani a valóságot, h ne nagyon tűnjön fel. A végjátékról tudtam, h majd jön valami boszorkányvadász, de az csak ijesztés, mert nem engem fog keresni.
Ja, persze, emellett elcserélt voltam, és a suliban összefutott a karakterem egy másik csingivel, és ez volt a romantikus szál, mert össze lehetett vele jönni (A múltban, miközben még a valóságot s módosíthattam. Freaky.)
A végjátékot nem sikerült jól megoldanom, jött valaki, aki megölt sokakat, vagy legalábbis a karakteremet. De, mivel ez csak egy álom (?) volt, ezért visszaugrottunk a jelenbe, ahol a múltbéli események miatt más volt pár dolog. Pl. a karakterem helyett a bátyjával lehetett beszélni, mert ő így előkerült - és elmondott olyan dolgokat, amik kellettek (volna?) a múltbeli végjátékhoz. Asszem, a végső megoldás az volt, hogy mégegyszer vissza kell menni a múltba, és ezekkel a kiegészítésekkel kell lejátszani mindent, most már jól.

Jó, h itt bent nincs olyan meleg, mint kint. Most volt tűzriadó, lezavarták az egész épületet a levegőre, negyedóra alatt vissza is jöttünk, bár még az iroda többi felében gyanús a csend. Most jó ülni - na ja, a kondícióm rettenetes,valóban szükségemlenne komolyabb testmozgásra, és fogok is, elhatároztam, csak a mikor, az kérdés.



Meg elolvastam ME3 infókat valahol, végre név szerint is említették Thane-t, h ő is ott lesz... valahol a sztoriban. Remélem, nem csak egy szomorú haláleset lesz belőle. Bár... mesélőként ezt egy reális fordulatnak tartom. Kitűnő lehetőség bevonni a játékost - amennyiben ennek hatására cselekedhet a továbbiakban.
---

de azért inkább lennék már máshol. nem tudom, mi lesz próbán, fáradt vagyok, nincs nálam a bérletem, mert otthon felejtettem, és... igen, ez a napsütés. kiszívta az erőmet. Vagy nem ez, hanem minden más, ami nem is létezik, a telihold, az időtlenség, a nemtommi, nem akarok akárkikkel beszélgetni, kommunikálni. Úgy általában persze nem vagyok sok emberrel kapcsolatban, közülük meg nagy arányban vannak azok, akik jelen helyzetben sem akárkik, de... de.
Magam elé idézem a villamost, a napsütést, ahogy ilyenkor már nem éeti a bőrömet és az agyamat, friss lesz a levegő, igen, hegedű lesz a hátamon, a kezemben meg a Hobb könyv, illetve még zenét is hallgatok, mi kellene még?
Mi hát, idő, idő időa füves tengeren, fák árnyékában, Valami nagy víz illatával- nem emlékszem, milyenlehet a tengernél, de a Balaton tökéletes erre a célra, de egy kis bányató is (ha arról nem az jut eszembe, hogy mély és könnyű belefulladni), vagy a hegyek, vagy a Duna partja fákkal, az is jó, a Budai rakpart, oda nem tűz a nap ilyenkor, és legyen csend és levegő.
És világos célok és irányok, és nem ezek a kötelek és láncok, amik nem tűnnek erősebbnek a pókhálónál, és valójában azok, de olyan sűrűn befonták az életünket, hogy nem vehetünk levegőt sem akárhova, mert a mellkasunkat már körbefonták. Ha az ember nem gondol arra, hogy be van zárva, akkor nincs klausztrofóbiája, ezt megtanultam, inverz módon, mert, ha elképzelem a bezártságot, akkor elindul a pánik is, és az nem jó, ó, nem jó, bár sohasem voltam (szerencsére) igazi pánikbeteg, csak a szakadék széléis jutok el, vagy a tériszonykor, magasságba, ja igen. Maradtam már fent kőfalon majdnem, olyankor megmozdulni nem merek, és az agyam felkészülni próbál a zuhanásra és a becsapódásra (igen, még másfél méter is ki tudott hozni ilyet belőlem, bár a mellette lévő 20 méter már jogosnak tűnhetne avatatlan megfigyelőnek, de... nem.)

Megragadni a valóság szövetét, félek, hopgy lyukakat hagy benne az ujjam, de valószínűbb, hogy a körmöm szakad be, legalábbis érzésben hasonló utána, valami elveszett, ami az előbb még megvolt, ismerős? Tisztább és egyszerűbb olyankor, amikor egy dallam úgy átjárja a testemet, hogy érzem az olthatatlan lángot, az jó, nem pedig ez a rohanás az úton, miközben reménykedem, hogy egyszer csak alám kap egy szellő, és repülni fogok. Álmomban mennyire egyszerű. Pedig még ott is küzdenem kell az igazán jó álmokért, és reménykedni benne, hogy a kövtkező majd jobb lesz. Nem, ott sem egyszerű.

there is nothing to fear
if agression is the result of fear
the fear is the fear of agression
so if you are afraid of the agressor
you are afraid of a person which is afraid of you
a person ruled by it's fears
and why should you be afraid of someone who is behaving like a small child in the darkness

break in the circle we are living in
and don't be afraid, there's nothing to fear

Na, azt akarom csak mondani, hogy.

És egyéb kezdőmondatok.

Kiütött a tegnap előadás - ma hajnalban érkeztünk meg, kb félháromra sikerült elaludnom, és most nem érzem a  kávé hatását. Azért talán jobb, hogy nem félnapon voltam tegnap, még akkor is, ha ma meg be kellett jönnöm. Jó volt hétfőn kényelmesen kelni, időt hagyni a jelmezkikeresésre meg ilyenek - bár igazán belevehettem volna a kajakészítést/beszerzést is a menübe, mert így délután nágykor majdnem elájultam Mátészalkán. Úgyhogy szédülten kerestem boltot, ahol kártyával tudok fizetni - pénztárcát kell vennem, jut eszembe. Valami gótipari pénztárcát akarok ezúttal, amibe nem férnek bele az irataim.
Érdekes volt az út, régi-új társulattag sofőrködött, lesötétített, fekete nagy kocsi, meglepő ismeretségek, és pozitív életszemlélet. Az ilyen főnixes körökben nem is árt.

Elvben megyünk ma mozogni Nyüfivel valamit, de őszintén szólva nem érzem magamat úgy, hogy képes lennék mozogni. Rossz kezdés lemondani, de ... de :D

Visszajelzést még várok, közben Inszéjn segített nekem átgondolni a karrieremet (:D), felmerült, h akár mehetnék mondjuk Franciaországba, mert lényegében megfelelek a követelményeknek. Óhe. Ezt még azért emésztgetem legaláb addig, amíg időm lesz összerakni normális angol nyelvű önéletrajzot.  It would be fun.

A zenélés meg megint érdekes téma, ki kellene próbálnom már végre, hogy valamit tudok-e kitalálni is-e. E.

A hétvégén csináltam határidőre lényegében érdekes dolgokat, utánaolvastam, megküzdöttem programmal, értelmeztem, megminden.

Volt énekpróba is, kár, h nem tudok gyakrabban járni órára.

Ma előadás van, úgyhogy kivételesen egész napos szabin vagyok, ami jól esik - nem kell sietnem van időm összekészülni, és még pihenni is délelőtt. Például eszem, amit nem szoktam túl gyakran hétköznap reggelente.

A péntek este tök jó volt, mtt-ről beszélgettünk és vitatkoztunk csomót emberekkel.

Ez az állásinterjús mizéria már jót tett nekem, még úgy is, h nincs visszajelzés, és egyáltalán nem biztos, h pont engem fognak felvenni. Nyilván úgy gondolom, h ők is jól járnának velem, mint alapvetően intelligens, érdeklődő és tanulni vágyó csajjal, akinek az agya mélyén ráadásul még vannak előismeretek is erről-arról. Tegnap este már elküldtem a feladatot, amikor leesett, h tanultam hasonlót, azt mi FMEA-nak hívtuk. És, asszem, alapvetően valami olyasmi elv mentén próbáltam mozogni. Vagy nem :D

Nah, jellemzően zombi vagyok még így reggel.

Kreatív projektben akarok részt venni. Meglátjuk.

az van, hogy nem kellene ilyen lazának lennem - vagy talán, pontosabban, nincs rá különösebb okom, de egyszerűen képtelen vagyok most. Komolyan venni a munkahelyem. Tegnap kimentünk vidékre, mappákat rendezgettünk, aztán tartalomjegyzéket hegesztettünk hozzá, és közben fülledt meleg volt kint a kertben, a mellettem nyitott ajtón túl, harapni valóan zöld fű (mondanák a lovak, de komolyan, kiskoromban étvágyam lett a  parázsra, amikor a gebe jóízűen elfalatozta azt, és csodaparipává változott), és leolvadt az agyam, de volt ennek változatosságnyi értéke is. És utána jó érzés volt visszajönni arra, hogy szükség lett volna rám már napközben is, mert kivételesen pont.

Holnap szabadság, meg egy interjú, perszehogy izgulok, nem értem ezeket az embereket, az izgalom a normális. Tegnap este kellemes énekóra, én szeretek este lenni, mert akkor már vagyok annyira fáradt, hogy könnyebben ellazuljak. Persze Zoltán egy pillanat alatt összehozta nekem a stresszt azzal, hogy ha elég jól és jót éneklek, akkor belerak a műsorba - ha teljesítenem kell, akkor még izgulok, jé. De annak örülök, hogy még így is elég meggyőző volt a harmadik a bemutatott énekek sorában ahhoz, hogy megvegye. Úgyhogy valószínűleg én is fellépek a többiekkel. Hogy miért mindig ilyen utolsó pillanatban esem bele ebbe a műsorosdiba, nem tudom, ez már hagyomány.

Némi koncentrációra lenne szükségem az esti zenekarpróbához, Azt már látom, hogy nem, nem vagyok hegedűs, csak egy csaj, aki az éneklés mellett esetleg hegedűl is. Nekem ez így jó, és most saját szólamot sincs kedvem írni, bár, lehet, hogy sikerül valamit összehozni, csak... csak elő kéne venni otthon is a hegedűt. Na, tessék, ez is bizonyítja, hogy nem, nem vagyok hegedűsnek való, mert nem gyakorlok. (Tessék megfigyelni, énekelni meg éneklek, egyre rendszeresebben, mióta később sötétedik.)

Nem elfelejteni a kötéltáncot, ugye. Szerda van. Világos-szürke-kék.

Elvégre késő van már, a felhők is visszajöttek. Aludni jó lenne, de aludtam eleget, és a jó szándék is kevés.

Tasklistákkal álmodok, vagy nem, amikor nem, akkor monumentális performance-ot hajt végre a főnix pár emtétéssel, nekem csak tegnap szóltak, hogy ma próba, holnap főpróba és előadás, nincs még jelmezem, késtem pár percet a próbáról, mert 40 percet kellett gyalogolnom. Aztán kiderül, már próba közben, hogy egy-másfél éve folyamatosan próbálják, én szomorú leszek, hogy nem szóltak korábban, bár igazából kapásból tökéletesen hozom a puma mozgását az állatseregletben, felmerül, hogy valaki megbetegedett, és igazából beugró vagyok, csak erről se szólt senki.

Ma felhívtak az ájendzsítől, hogy mejek már be interjúra, montam a telefonba, h akár, de azóta rájöttem, hogy fölöslegesen fárasztanánk egymást. Nem vagyok értékesítő típus. Egyáltalán nem. Van, ami miatt elviselem a monotonitást és az unalmat, van, ami miatt nem. És ugyanez igaz a telefonálásra is.

Az ablakban áll egy csaj, tökéletes az ablakkeret hozzá - egyenesre vágott frufu, iroda. Ilyenkor csak én kezdek el attól tartani, hogy mindjárt kiugrik?

És már alig van a munkanapból, ó igen. Dalt is írnék ehhez, de minek.

Fázom. A hétvége folytatódik - sajnos csak a kényelmetlenségek maradtak meg, a hideg, az leginkább, pedig itt bent szélcsend van.

fasza.
én nem, nem, nem akartam tudni a övő hetemről. Igazából nem ez zavar, nem tudom mi zavar, hétvége lesz alig több, mint egy óra múlva, nyugis nap volt, ami nem volt egészen eredménytelen sem (írtam történelmet a királylányos fantasyhez, amit, valljuk be, még csak nem is terveztem az egész elején).
Talán az akasztott ki, de tényleg az, hogy jövő héten  kölcsönkértek egy napra mappákat rendezgetni, és nem, nincs kedvem hozzá. A scannelgetéshez sincs. És igazából nem kértek, csak odacsoportosítanak, mint erőforrást.

EEEEeeee.

3

na, mégegy cv kiküldve. halvány remény pislákol bennem, hátha. még úgy is, hogy mondjuk júniustól kezdődne három hónap próbaidő. (plíz?)

szép és okos vagyok, és már nagyon szeretnék olyan munkahelyet, ahol nincs dresscode. Komolyan. ...
nem mintha itt azon kívül figyelnék, hogy pénteken farmert veszek fel, és nem hordok koponya-mintás pólót, max inget, és nem veszel fel rövidnadrágot harisnyával, mert az térd fölött kezdődik jóval. Meg oldalzsebes nadrágot sem hordok, tényleg. meg nyáron ujjatlant magában, de a légkondi miatt nem is kell.

update: és az első interjú. és perszehogy a főnököm a szomszéd szobában ül, amikor megbeszélem a részleteket telefonon... nembaj, szoktam én beszélni zavart hangon és megfontoltan Tanárúrral is, meg időnként anyámmal, a telefon stresszes dolog (megmagyarázza). Izgi lesz, csak azt nem tudom, miért nem keddre kértem. Az interjút. Komolyan. Namindegy.

na, tegnap végre eljutottam énekórára megint, most legalább foglaltam időpontot jövőhétre is magamnak. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mit jelentenek azoka  dolgok, amikre gondolnom kellene éneklés közben, és ez azért zavarba-ejtő, mert időnként sikerül, és nem tudom, hogy micsoda. Illetve, de, olyankor azt hiszem, hogy tudom, de amikor rekonstruálni akarom az érzést, akkor kiderül, hogy rosszat próbálok. Leginkább úgy érzem, a semmit kell szőni, mert az a jó.

Az időjárás, as it is, is relaxing, as I recall, I love this kind of weather. Almost raining, and I can wear coat. No, this isn't so good as I imagined, but, in a sense, I find easier to reach the words in English. Maybe 'cause I spend my reading minutes on the bus and the underground on Hobb's Ship of Magic, and its in English, so... my mind recycles the words, and I just happened to writing my blog when these things wanted to settle... somewhere. Whatever.

Neesledd to say (although I will write it down, of course), I'm not content with everything... all right, almost with anything I'm content. I'm in work now, and I constantly fear that I forgot something crucial to my tasks, and yet I never find anything in my work so important at all. Maybe if I forgot to come, my place may be in danger, but it's only in dreams where I forgot to go to work/school.

I'm not where I craved to be, although I managed to grow up eventually, and it has to be something at least. These things are no too kind for my gentle readers, if it makes any sense now, these are just words sewn together.

It's not sadness. It's just a dream to me, a very long and exhausing dream nevertheless, and I don't know, what will I find after I wake up. This thing called reality is in a definite distance now. Yuu can't follow me thre, I am pretty sure. I am one from those who meant to realize the true meaning of the "everybody is an island" meme. Others have their own crosses, I believe.

So, guarding the pose for another drop of time.

a tavaszi fáradtság májusban kicsit későn van, nem? Gyenge vagyok, rosszul alszom, és egész nap az ólmos fáradtság. Mivel amúgy van időm aludni, ezért kezdek morcos lenni. Asszem mozognom kéne valamit (tűnödik el olykor, és elnéz a szomszédos tető párhuzamos csíkja fölött a szürkeségbe).

Ma ügyesen egymásra szerveztem az énekórát és a próbát a szívforgáccsal, de olyan rég nem voltam már Zoltánnál, hogy most már muszáj volt lecsapnom az első időpontra, amit tudott ajánlani. A heti rendszerességet össze kéne hozni. Ahogy sok más dologban is... na ja.

Nézegettem képeket Morgana és Nyüfi pénteki bulijáról, marha jó sikerült, pont jókor, még ilyet. Legközelebb persze szeretnék menni valahova buliba, megnézni a Gyárat vagy más megmaradt gót helyet.

Tegnap felraktam a Dead Space játékot - hát. Nem szabad este elalvás előtt játszanom. Igazából persze egyszerű a kérdés, mert nem tudom olyankor játszani, és csak feleslegesen frusztrálódnék... ijesztő. Eleve idegesít az irányítása, olyan... nehézkes, már a menüben kiakadok azon hogy az egér nem úgy mozog, mint kellene neki. Aztán meg a játékban marha zavaró third person nézet, egyszerűen kitakarja a látótér egy részét a karakterem, pedig ... és lassan mozog meg reagál, eeee. Miért nem képesek úgy mozogni mindenhol a karakterek, mint a halflife-ban, portalban meg a többiben? Lehessen már ugrálni, meg szaladni, és körbenézni és látni, és boldog vagyok.
Viszont abban volt valami felszabadító, ahogy ugráltam a döglődő zombin, és letéptem a lábát. Ezért már megérte játszani.

napi rajz. nem.

Nézegetem a Nagy Duettet youtube-on, és az elég idegesítő, hogy az emberek szvazatia semmilyen relációban nem állnak a teljesítményekkel. A zsűri nagyjából azért belövi, hogy mennyire sikerültek jól a dalok, de a nézők... namindegy, teljes döbbenetemre szórakoztatónak találom a számokat, bár valószínűleg a teljes műsort nem bírnám végignézni.
A Bereczki-Peller páros baromi jó, mellettük Ganxsta-Orosz párost találtam roppant érdekesnek (kár, hogy kiejtették őket, kiváncsi lettem volna rájuk tovább is).
A kontrasztok nagyon jók, mert lűtható, hogy mit jelent profi énekesnek lenni az amatőrök mellett. Meg az is, hogy más stílusban is tudnak mozogni, mint szoktak. Falusi Mariannak még mindig zseniális a hangja, a párja is jóhangú, nem egészen kiegyenlítetta  verseny, de mindegy is, mert nem ejtették a borzasztó Hajdúékat. Váháháhá, most nézem a Tillattillás számot, ez egészen vicces, mér nem énekeltek Aerosmith-t?

http://gothposeur.wordpress.com/2011/04/29/szappanopera-ii/

folytattam a cikket, megyek át elméletbe, úgy érzem. mondjuk ez alapján igazán kitalálhatnám a következő bármely mesémet, hamár.

Kilátás a helyemről

kipróbáltam a pixlr penciljét. Real fun.

Szappanopera rpg cikk eleje

Kiraktam az első felét, mert hátha ez majd motivál a befejezésére. Különben gondolkodom azon, h wordpressre felrakom azokat a bejegyzéseket (agy a megfelelő részeiket), amikben kicsit összeszedettebben nyilatkozom egy-egy témáról - ez általában az MTT-vel kapcsolatos, ami nem is baj, ha megtalálható egy helyen.

Szokatlan este volt tegnap, otthon voltam. Volt végre időm, hangot vettem fel a TLV-hez, aztán játszottam a Mirror's Edge-vel, anyám, nem tudom, honnan van nekem lelkierőm ehhez, ez biztos már valami jó dolog, hogy hajlandó vagyok többször nekifutni ugyanannak a 30 másodpercnek és házfalnak. Jellemfejlesztő, az már biztos, csak azért szívni a nehezebb részekkel, hogy a többi nehéz részhez elérjek, és szívhassak velük. Felmerült bennem, hogy mindezért cserébe elég katarktikus lesz-e a sztori befejezése?
Mindenesetre azt már fel is írtam mental note-ba, hogy hetente minimum egy este kell, amikor nem megyek sehova, és van időm ilyenekre.

A fizetős kávé az automatából megéri, vére eltűnődhetek egy-egy korty közben a kávén, nem kell attól tartanom, hogy valami ijesztő utóízt hagy a számban. A Céges meló jelenleg elég f0s, szükségtelen labirintusnak érzem azért, mert néhány ajtó nem nyílik, vagy nem mindig nyílik.
Majdnem olyan, mint gerjedő mikrofonba énekelni, ami meg olyan, mint szellemképes kötélen táncolni. Na (és fellélegzik, hogy leírta, bár leírva nem tűnik olyan jónak ez az egész).