majd szabad meglátogatni a Bázist, kéne jönnie többeknek, lesz hely a szobában rendesen, átalakul némileg.

vettem Rock feliratú fülhallgatót, jobban szól, mint a lassan haldoklóm, azt benthagyom melóhelyen, a dizájnossal meg villogok az utcán.

kipróbálom a kávét a kómára és a szédülésre, stay tuned. Mondjuk a gépi ingyenes kávéról még én is meg tudom állapítani, h fos, úgyhogy kétségeim vannak. De, ha mondjuk heveny szívdobogás mellett is ugyanúgy szédülni fogok, akkor lehúzhatom majd ezt is a listámról.
Nem bírok koncentrálni.

nna, dolgokat mozgattunk át a szobban, most egyelőre még olyan... olyan nem belakott szoba, de elsz ez jobb is, idő, idő, idő.
életre kelt dolgokat dobtunk ki a kamrából, most a szomszédot beterítik Inszéjn rengeteg holmijai, nem tudom, hova fértek el ebben a  szobában...
és az eső csodálatos.

időnként játszom megint css-sel, néha jobban sikerül, néha kevésbé. Ma reggelt javascriptet olvastam, tegnap este a jquery-t próbáltam felfogni, az előbbit azért nagyjából sikerrel, mert már nem először futok neki. Azt mondjuk már érzem, h az actionscripttel zseniálisan keveredik az agyamban. Meg egyelőre a function szót egyelőre mindig lefordítom függvénynek, és attól nem feltétlenül jobb nekem.
Nyilván a lényeg az, hogy vannak ezek a kódok, amiket szépen belerakok a html-be, és csodálatos dolgokat művelnek, és elég, ha felismerem a paramétereket, amiket szabad (vagy kell) változtatni.
Nyilván várhatnék addig, ameddig a CSS-t úgy felturbózzák, h nem lesz szükség iyl világi hívságokra, de addigis.

Némileg egységesebb színvilágot kapott a szobám attól az egyspáros pokróctól a széken, egész boldog lettem tőle. Meg a lehetőségektől, hogy mennyi mindent fogok tudni át és berendezni otthon. Felmerült, h továbbáll a nagy ágy, aminek őszintén örülnék, mert ahhoz képest, hogy mennyi helyet foglalok el alvás közben, baromi nagy helyet foglal ő el a szobából, ami egyben ugye a nappalim is, megminden.
Néztem is ágyakat, egyelőre van egy Kikás fémrácsosoldalú ágy, amihez kell még matrac, vagy valamelyik kinyitható kanapé egy másik nagy bútorboltból, még nemtom. A kinyitható tulajdonképpen praktikus, és nem néznek ki rosszul, meg nem kell külön matrac hozzá. A fém ágy meg pozőr - bár egy kicsit talán túl csini. De az is jól működik kanapéként, ha díszpárnák és ágytakaró.
---
ja, azt akartam még mondani, hogy kaptam ihletet az új meséhez, meg úgy általában kezdek visszakapaszkodni az elviselhető létérzésbe.
Ismerkedem időnként új zenei formákkal - most épp dubstepet hallgattam, vagyis asszem, amiből az első kifejezetten tetszett, viszont azóta erősen úgy sejtem, a baromira meghatározó basszus-alap pont annyira meghatározó, hogy elmossa az rédemi különbségeket a különböző ... hm... számok között. De aláfestőzenének amúgy jó, pláne, ha mondjuk a basszus hallatszik  hangszóróban.

megmegmég, na, ezt elfelejtettem már. Kezdek nem szédülni. De tényleg, elkezdtem kísérletezni, h mi az, ami segít a szédülés/kóma ellen, egyelőre kevés sikerrel. Talán a kávé segít időnként, de a szőlőcukor, a cukor, az evés úgy általában nem. A friss levegő. vag a sétálás sem - max séta közben szédülök. Az alvás sem, a hétvégén volt időm aludni, aludtam is, maradt a kóma.
Rágyújtottam, attól se lett jobb (phű), egyedül a kávé, ami mintha, de azt meg pont akkor ittam meg, amikor elkezdett sötétedni, és lehet, h végülis az volt a segítség.
Bonyolult dolgok ezek.

az öblítőszagú estében azon gondolkodom, h Inszéjn a szememre vetette kb kétszer, h én azzal jövök, Odafönt meg tudtam csinálni (a kajabevásárlást, mosást, akármit). Hát ja. Kellett az önigazolás, hogy képes vagyok azokra a dolgokra, amik a szülőktől vagy bárkitől független lét megkövetel, se több, se kevesebb. Valahogy erőt adott, hogy arra gondoltam, már voltam egyedül, és elboldogultam. Most is. Eddig kb hat hónapot éltem úgy, hogy nem családdal vagy barátokkal - és az nagyon távolinak és idegennek tűnik. Még most is.
De ezzel együtt jól esik visszagondolni a lakótelepre, a szobámra, amiben csak én voltam és senki más, az erkélyre, a hideg ködökre, arra, hogy a magaménak éreztem a zöld rétet a csontba vágó széllel meg a  kutyákkal. Meg ilyenek.
Túlságosan elkényelmesedtem.

na, végignéztem a drótot. hát e.
közben elmentem és asszisztálltam valami könyvelőadatbázis hekkeléséhez, megoldották, nem tudom, minek kellettem oda.
...
i don't belong here.
--

kib álmos lettem hirtelen, azonnal, ahogy felébredtem reggel. azóta volt szép idő, de most megint ilyen napsütétes rettenetes este kezd lenni.
kezdek egyre türelmetlenebb lenni emberekkel, a boltban is pattanásig feszülök ha valki blép az aurámba. És nem távozik onnan másfél másodpercen belül.
Nem hiszem el, hogy ennyire keveset tudtam volna csak aludni, nem emlékszem hosszan tartó ébrenlétre.
.
.
...

talán kicsit sok cigit szívtam el tegnap este - gondolkodott el, miközben nm siekrült egészen felébrednie még az engedelmesen bekapcsolódott laptop és tejeskávé előtt a munkahelyén.
A pótcselekvés csodálatos.

Nem vagyok elégedett magammal. Sem a nem létező eredményeimmel, sem a jelenlegi létezésemmel, sem ... sem.

Farewell,

This bitter tongue.

You spoke your lessons falling down, talking out,

And breaking silence.

Despite the harm you've done,

You swallowed your rejection well.

Amplified.

Sing your song alone.

Trace your footsteps home.

Your hands are always reaching out of favor.

Your kind are only good for bad behavior.

Your mouth was never one to trust.

You're always speaking out,

Falling far behind,

Falling...

így a pénteki... csütörtöki (naugye? :D) semmi közepén jutott eszembe, a végén, mikor, máskor. csak pár másodpercet csíptem ael a navras alatt futó videóból - ja, a mátrix. És eszembe jutott, mennyire zavart az a film. Rémlik az előzetes felhajtás, a kúl bőrkabátok, és néhány megfoghatatlan trailer, ami ígért valamit, valami képi megvalósítását a világom scifi részének.
Ehhez képest, amit kaptunk, az egy halom összedobált kúl izé volt - addig nem lett volna vele baj, a csalódás mellett, mert azért jó volt látni virtuális valóságot, meg annak egy verzióját, amit addig olvastam. Csak azóta ne kellene folyamatosan elviselni azt, hogy nemcsak idegenek, hanem ismerősök is cp alapvetésnek veszik a filmet. Ne láttam volna, hogy okosnak tartott emberek elemzik, mintha valami újat mondott volna. Ha mondott is újat, azt nem olvasták ki belőle, vagy legalábbis nem mondták meg, helyette olyan dolgokra csodálkoztak rá, amiket addig is ismerhettek volna, ha olvasnak a témakörben.
namindegy.
azt hiszem, igazából sohasem tartottam magamat cyperpunknak, illetve nem jobban, mint bármi másnak, de mostanában egyre gyakrabban fog el az érzés. De... ez nem jó. A CP egy sötét jövőkép. Ezt kívánni magunknak kb ugyanaz, mint arról álmodozni, hogy milyen zseniális katonák lennénk egy háborúban.
... and so on with the associatons, end of work.

kicsit a három (vagy mennyi) évvel ezelőtti emlékek tértek vissza, amikor Odafentre költöztem, és az  első időkben nem is nagyon voltam otthon - konkrétan az első hétvégét a forgatással töltöttem, és csak hajnalban, ködökben értem haza.
Lényegében ez is egy költözés, még ha fizikailag nem is mozdulok el, de lenne vele munka, pakolás, takarítás, hiányzó dolgok felmérése és beszerzése, csupa izgalom és kacagás, de nem vagyok annyit otthon.Talán majd a hétvégén.

Ezt meg még régen rajzoltam, de szerintem aranyos. Jé, a bloggerbe integrálva van már a piknik, lehet a képeket szerkeszteni. Váó.

A szívforgáccsal meg értelmes próbánk volt tegnap. Most, hogy van egy csomó hangszerünk egyszerre, egyre pofásabbak a dolgok. Kéne megint felvenni, hogy kiderüljön, mennyit fejlődtünk május óta. Én magamat sajna még mindig kevéssé hallom, bár most az új mikrofonnal legalább keésbé zajos, amit hallok :D

Majd otthon is ki tudom már próbálni, Gitárosunk hegesztett nekem kábelt - illetve a próbahely tulaja, mert ő javította ki. 

Holnap egyetemi évfolyamtársaimnak van találkozója. Még nem tudom, h szeretnék-e menni - igazából azt hiszem, nem. Persze, mondjuk Böbével jó lenne találkozni, elvégre vele jóban voltam, de az egyetem maga még mindig frusztrál, pedig már évek óta vége. Egy hosszú, sokéves kudarcélmény, az volt. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a képességeim voltak kevesek - basszus, azért eleve ciki, ha ez egyáltalán eszembe jut. Azt mindig is tudtam, hogy nem vagyok mérnöknek való. Akkor miért lepődöm meg, amikor kiderül, hogy valóban nem? Ez nem intelligencia kérdése, ez az affinitásé. 

Ahogy nem vagyok asszisztens sem, nem lelkesít hosszú távon az, ha kizárólag mások munkáját támogatom, és nem hozok létre alanyi jogon semmit. Jelenleg ugye ezt csinálom, és tudom, hogy nyomulhatnék jobban, hetente kéthetente új dolgokkal, beszélni emberekkel, rágni a főnököm fülét ilyesmik - de ez nem megy. Kitöltöm a rendelkezésemreálló teret, nem kiszorítom magamnak. 

hű, ez most azt jelenti, hogy eső lesz végre? hogy végre végetér a nyár? küzdök erősen szédüléssel és fejfájással időnként, és se másnapos, se kialvatlan nem vagyok, tehát. ebből következik.

a "nap kártyája" bíztató, ugyehogy.

... azért egy pillanatra megijesztett, amikor valami Szeráftól kaptam e-mailt. Aztán persze továbbolvastam, és cégnév, és megkapták az önéletrajzomat, aztán köszönik, és majd szólnak, ha.

Azt a hagyományt meg nem szabad megszakítani, h Zoltántól SMS-ben kérdezem óra előtt az óra időpontját. Kár, h most nem volt időm gyakorolni.

Végnapokat élünk. Nem tudom pontosan, milyeneket, de egyre apokaliptikusabban semmitmondóak a napjaim. Pedig nem történik kevesebb, mint eddig, sőt, időm sincsen.

.... viszont költöznek költöznek költöznek mindenek, ami nem jelenti persze, h bármi változni fog. De hátha. Ilyenkor mindig lehet szép új jövőben reménykedni.

visszatér lassan minden a rendes kerékvágásba, túlélés, day-by-day, ilyenek.
Nyilván jobban szeretem azt, ami nem az unalmas napok sokasága, hanem valami több-szebb-jobb, és nem csak ideiglenesen szakad meg a fonál.
--
a hétvége, a hétvége, a hétvége elkezdődött pénteken a koncerttel, aztán suli, csupa izgalmas css-sel, (nem, tényleg),aztán átmásztam a városon azért, h lássam a búcsúzókat, meg egyek burgerkingben a többiekkel, az jó volt, meg este mentem a buliba, vittem jelmezt, és beöltöztem. Közben kiszőkítettem a hajam. Vasárnap meg jöttek geekek Buffyt játszani, úgyhog előtte bolt, takarítás -elkezdtem lemosni a tűzhelyet is, és elmosogattam, bár mostmáraztán elegem lett, mert én alig eszem otthon, azt is kb egy tányérból, a zsíros-kajamaradékos tányérok tömegei viszont egy idő és büdösségi fok után kiakasztanak. Basszus.Ha legalább a kajamaradékot ne hagyták volna ott.

A játék amúgy érdekes volt, érezhetően más stílushoz szoktam. A rendszer és setting különben alkalmasnak tűnik  szappanoperásabb felfogáshoz is, úgyhogy felvettem a listára.
Egészen elszoktam attól, hogy vannak játékosok, akik nem a szituációban próbálják ki magukat, hanem meg akarják oldani a helyzetet. és nagyjából a számomra érdekes szituk felét le sem játsszák. A harc érdekes... adalék, a lényeg számomra mindig is a megelőző és követő eseményeken volt. Oké, verekszünk, de miért, és mit beszélgetünk előtte, és utána ki hogyan érzi magát? Mondjuk ahhoz jó karaktert választottam, h ne tudjam kivonni magamat az akcióból - egy Vadász mindenképpen ott lesz a harc közepén. Még akkor is, ha a játékosa rendszeresen 1-est dob :P

na, majd.

22 perc a visszaszámlálás, és számlázás és vatevör. Túlzás lenne azt állítani, h embertelen itt ülni, mert ez egyszerűen nem igaz, ráadásul ez az életem, nemdebár itt ülni, és várni, hogy egyszer csak ne itt üljek. ez egyszerű, nem igaz? Nem hiszem, hogy szeretnék bármit, amit msot meg tudok fogalmazni és elérhető.

és madarak repülnek alakzatban.jobb lesz, minden jobb lesz.

gyorsan generáltam 4 táborkoncepciót, és rájöttem, hogy ezek valóban jók (lehetnek, ha megcsinálja őket valaki).

tgenap megnéztük Morganval a Drive-ot. Inszéjn, ajánlom, nézd meg majd. Időnként felkuncogtam azon, mennyire emlékeztet Janie-re a (férfi) főszereplő, meg úgy általában voltak áthallások az orleans-i mesével :D

történetekre van szükségem. valamire. bármire. mesélni akarok. it is slightly annoying to wait for the next princess-fantasy rpg session, but noone has time for it. or not enough. some even don't have time to reply. or just don't care. so i won't care. i hate being the one, really.

persze, ha írnék, ahhoz nem kellene más. ja. nyilván.

az imént small talkot folytattam angolul másfél mondatban az egyik külföldi kollégával - ez azért még mindig vicces, tekintve, h magyarul se csevegnék.

Tegnap végre kipróbáltam a mikrofont, és azon túl, hogy úgy általában halhatóbb vagyok (bár a végén azért már gerjedt a hangerőtől, de azt csak a csöndben lehet észrevenni, szám közben a többi hangszer a gerjedést is elnyomja :P) jobb érzés is olyanba énekelni, ami az én hangszerem. Meg ... tiszta, és nem kell azon gondolkodnom, ki köpdöste előttem tele, meg ilyenek. Kábel még mindig nincs hozzá, de jövő hétre szerintem Gitáros  összerak egyet, és az jóarcság.
Jött új basszeros, ráadásul pont Gitáros arrogáns hirdetése keltette fel a figyelmét. Jó lesz ez, én érzem.

jajistenem, jajistenem,
ignorra teszem, ignorra teszem.

és most megeszem a másik kiflit is, mert éhes vagyok, rájöttem.

pénteke FLA koncert, és ez jó lesz, a legutóbbi is nagyon jó volt, Bill Leeb magával ragadó a színpadon, meg amúgyis, buli.

ja, tegnap voltam énekórán megint, örülök, h sikerült elszánnom rá magam, kifejezetten megérte - Zoltán nagyot tud dobni az önbizalmamon.

ma próba, kipróbáljuk azúj mikrofonomat.

no, megint nem szervezünk Kömtöt, ez már hagyomány. Viszont az alapötletet valahogyan, valamikro meg kellene valósítani - lehet, h nem az emtétében, ez a pályáztatós, szervezőkeresős, 100 emberes mennyiség amúgy is túl sok macera.

és ősz van ősz va ősz van!

huhh, hát ez nem az én éjszakám volt. Vagyis, ha az időjárást vesszük, akkor nagyonis, a folyamatos szélzúgás bejött. Csak a vele együtt járó fronthatás kevésbé. Meg az a gyomorfájás, amire hajnalban felébredtem (mondott valamit az orvos a gyógyszer és a gyomrom mennyire írja témakörben, már nem emlékszem). Meg az a zúgás, ami halálos csípésű lódarazsat vizionált körém, és megint felébredtem lámpakapcsolásig.

úgy tűnik, ezúttal minden szándékosság nélkül sikerült vitát okoznom, legalább átgondoljuk, hogy egy ilyen helyzetben legközelebb hogyan kell döntenünk. vagy valami.
tényleg nem számít ez annyira. viszont most szükségem van a feladatokra, amikben kiéléhetem mindenféle energiáimat.

egyes számú megjegyzés: nem szabad többször lendületből reagálni a hegyek emberére,, mert tudom, hogy élőszóban ő is kevésbé sarkos, és nem akkora a probléma, mint aminek tűnik.

ketteske: szeretek dolgozni. szerintem képes lennék megírni az egész pályázatot egy éjszaka alatt. Oké, csak a saját részemet.

hármas: én se tudok NEM-et mondani.

öizé. majd

ahogy öregszem, egyre több dologról van időnként határozott véleményem. spanyolviasz.

álom

muszáj leírnm, ha mér felébredtem a végén hajnalban, és emlékszem még belőle foszlányokra.

szóval persze játszottam valakit, mert még rémlenek a máshonnan bevillanó asszociációk, és a monológ is mellette, valami halálos végű küldetésből értem vissza az iskolába, ami elsősorban a gunnerkrigg court-ra hajazott, és abban a kontextusban Annie voltam, aki egy furcsa nyár után feldúltan suliban van.
a küldetésben közeli barátaim haltak meg, meg egy kis gép, (nyilván a borderlandsból  egy claptrap), de az ő összeroncsolt és szétlapított kis testét kimentettem a ruhám alá rejtve. Nem tudom, engem miért hagytak életben, lehet, hogy csak a robot miatt nyírták ki a többieket.
A suliban beadtam javításra halott robotot, és életjelei is lettek, de csak addig, amíg hálózatra volt kötve - és ebből rájöttem, hogy a robot valóban meghalt, és ez tulajdonképpen nekromancia, és hagyjuk halottan nyugodni.
Tehát szomorú volta, mi több, sokkolt, hiszen nemrég éltem egyedül túl valamit, és barátaim haltak meg.
Aztán jött az állami haderő, és megtámadta az iskolát. Én sniperrel asszem leszedtem egy helikoptert, de sokan voltak, és a többiek nem harcoltak, úgyhogy menekültünk lefele, lépcsőkön és folyosókon át, ahogy kell, végül mindannyian kijutottunk, és Dumbledore tartott valami beszédet, de bennem az maradt meg, hogy senki nem halt meg, és feleslegesen paráztam túl - a harrypotter sztori itt még nem olyan. Itt még mindenki túléli.
Csak az én barátaim és robotom nem.

Kb itt ébredtem fel :P
--
a tegnapi álmom is szórakoztatónak bizonyult, volt egy vámpír pasim, akivel egy gótdiszkóban voltunk, és a normál emberek rendelkeztek egy olyan tulajdonsággal, hogy időnként megérzik a természetfölötti lények jelenlétét, és ez lincshangulatba kergeti őket (üldözik, és elégetik/kapanyélre tűzik, stb. a roszz helyen lévő lényeket).
Na, nyilván ránk is felfigyeltek (én valami random mágiahasználó voltam), de mi okosan elkezdtünk szaladni egy csaj után, minth mi is üldöznénk valakit - az emberek meg csak az irányt érezték, a konkrét személyt nem, tehát már azt a csajt üldözte mindenki, nem minket.
Arra emlékszem, hogy futunk a zegzugos helyen, utolérjük a csajt, és rákiáltunk, hogy rohanj, de baromi gyorsan, mert így le tudjuk annyira előzni a tömeget, hogy elveszítsék szem elől, egérutat hagyunk neki, hogy megmeneküljön. A tömeg pedig egy idő után megelékszik azzal, hogy elűzték a veszélyt.
Közben persze kiderült, hogy a csaj kapott segítségeta sajátjaitól, mert ő meg boszorkány volt.

na. ennyi.

tegnap megnéztem a drót negyedik évadnányak lezáró részét - komolyan ez a sorozat kegyetlenebb, mint a trónok harca. Abban legalább az epikusság segt, meg az az érzés, hogy az egész sztori azért tart valahova, attól függetlenül, hogy melyik szereplőket nyírják ki benne.

itt meg? a srácok korán halnak, és nem feltétlenül összhangban az igazságérzetünkkel.

azt akartam még mondani, hogy

ma numetál napot tartok, úgy tűnik. Biztos felébredt bennem Roux (a basszusgitáros karakterem Párizsból), vagy ilyesmik.

Asszem veszek egy nem eredeti mikrofont, kirpóbálom, jó-e nekem egyelőre. És akkor lesz saját mikrofonom - mióta próbálok  erősen lepukkant próbateremben, megértettem, miért van saját mikrofonja az embernek... télleg, írnom kell Zoltánnak, h osszon be időpontra. A dolgokat csinálni kell, leginkább akkor működnek.

ez így persze nem lesz jó. (de lehet, hogy soha nem volt az, csak annak tűnt.)

tegnap jelentkeztem egy állásra, megláttam, megtetszett, hátha én leszek AZ. van egy zenekari jelentkezés is folyamatban, az érdekes lehet.
fogok venni mikrofont, ha minden igaz, és jól töltöttem ki a formokat.

mesélni jó, ezt tudom, és szerencsére pozitív visszacsatolások érkeznek többnyire. A királylányos fantasy mostanság ügyesen meséli magát, köszönhetően a játékosok hosszas beszélgetéseinek. Az gondolkodóba ejtett, hogy ezeket az NPC-ket nem kedvelem annyira, nem is mindig vagyok képben a belső életüket tekintve, pedig... pedig. Az nyilván számít, hogy nincs és nem is volt senki, akivel megbeszélhettem volna, vagy elmesélhettem volna a háttérfolyamatokat, ergo sokkal kevesebb dolgot is gondoltam át.
Alapvetően vicces, ahogy a játékosok látják a karaktereket - nyilván várok is hasonló reakciókat, de nehéz megjósolni, hogy miből milyen következtetést fognak levonni. Kamerában kell gondolkodni. Abban, hogy mit mutat éppen, kiket a világból, őket megrendezni, mert képtelenség egyszerre mozgatni az egész világot (kivéve, ha lenne időm csak erre napi pár órát, mert akkro rajzolok, írok,megminden).

Erről jut eszembe, lezd nyomasztani, mennyire nem csinálok semmit. Semmi alkotót, tudjátok, ilyen kreatív izét. Nem azért, mert nincs rá időm - napi 8 órát ülök notebook előtt, aztán esténként és éjszakánként is van rengeteg idő, de mégsem. Elfáradtam, az idő teszi, ami létezik és múlik. Aludni kéne, aludni, aludni, aludni, nem ébren forgolódni.
(gregoriánokat hallgatok, wazz D:)

namindegy, namindegy, namindegy.

a hogy vagy és mi van veled kérdések meg esélytelenek,megvagyok, ugyanúgy, ahogy eddig.

Fear

félek ránézni a szép dolgokra, valamiért attól félek, nem fogom felfogni a látványt, kevés vagyok hozzá, ezért csak mellénézek, mint a csillagoknak szokás, nehogy eltűnjenek, elfogyjanak csak a nézéstől.

ijesztő, hogy mennyire felfoghatatlan a világ, még a minket érintő szelete is végtelen fraktálokba csavarodik időn és téren keresztül, és ezt meglátni elég csak kinézni, elolvasni és végiggondolni bármit. Mintha egy hatalmas szakadék szélén telne el az életem, mögöttem fal, előttem <végtelen, jéghideg űr sikolya visszhangzik>, és lenézve csak a cipőmet látom a vékony peremen, mint a mirror's edge-ben

tényleg az a játék, az a képi világ az a frusztráció a nem sikerült ugrások után, mint az élet, nem tökéletes, sőt, és mégis mennyire lehet egyszerre imádni és gyűlölni.

it is the fear that drives you mad.

néha egyszerűbb lenne. leginkább őszintébb. 

mindig csak a peremre koncentrálni, mindig a különbségeket figyelni, mindig mást nézni mint ami a fókuszban van, mindig felfogni az összes embert egyszerre a metróban, nem egyet nézni, a kohézió után markolni és folyamatosan csak szaladni a nem létező ok-okozati viszonyok után.

a demotiválót meg a demoralizálót gondolatban is folyamatosan keverem, bár, mondjuk az adott kontextusban mindkettő igaz lehet.

Azt álmodtam, hogymég mindig Szozsi és Angwen laktak a Bázison, Szozsinak meglátogatott minket a bátyja meg az apja, meg a bátyjának egy haverja, akik hoztak sok-sok sütit és kaját és dolgot. Angwen hirtelen kitalálta, hogy ő hazaköltözik, de olyan hirtelen, hogy már össze is csomagolt, és nem igazán értettük, már csak integetni tudtunk neki. Az erkélyről néztem, ahogy elhúzza hatalmas bőröndjeit az utcában.
Közben párszor megnéztem az időt,és delet mutatott az óra, és tudtam, hogy álmodom.
Aztán felébredtem, megnéztem az időt, és negyed 9 volt, úgyhogy felkeltem, és örültem, h tegnap este kivasaltam a nadrágomat.

Furcsa dolgokban jön elő, ogy mennyivel könnyebben tartok a saját környezetemben rendet most, hogy hirtelen teret kaptam. Az ilyeneket nem realizálja időben az ember - de például furcsa belegondolni, hogy mennyire kevés időt fordítottam csak magamra, minden cselekvés nélkül. Pedig nagyon szükségem van heti pár esti órára, amikor egyedül vagyok a várossal, az esővel, meg a fákkal, meg a lámpafénnyel. Friss levegő.
És ilyenkor tudok magam dolgaiban is rendet rakni - ha nem tudom magamra csukni akár fizikailag, akár jelzésszerűen időnként az ajtót, akkor nem rakok rendet. Vagy csak funkcionálisan. Vagy ilyesmi.
Tulajdonképpen gyerekkorom óta mindig saját szobára vágytam, saját, beosztott idővel, saját számítógéppel. A többi helyzet mindig átmenetileg elviselhető, megszokható, de nem az igazi.
Ideiglenesen össze tudom magamat húzni, akár egy táskáig és hálózsákig leszűkíteni az én-teremet, időnként a testemen belülre tudok összehúzódni, ja.
És, azt hiszem, időnként még a lelkemen belül is lehetek, és akkor más ember vagyok, legalább egy kicsit. A színpad fura (és mindig más isten játszik rajta).

De mindettől függetlenül azért de...moralizáló. Namindegy.

hű. hétfő délután.

asszem, meghallgatásra találtam - és ezáltal tökéletesen megérdemeltem a tegnapi hideget a gödörben. És úgy tudtam, már indulás után 2 perccel, hogy vihettem volna magammal valamit.

szóval ez a szombat, ez jó volt. Átugrottam a Menedékbe, macskáztunk, meg elbeszélgettünk, és az jó volt, aztán este 9 előtt icke felhívott, h IHB, és megyek-e ezúttal, és akkor mentem.

emberek közé azért jó menni, mert tükrözik a körülöttük lévőt, engem, meg mindent, és mindenki máshogy, és a perspektíva-váltások minimum szórakoztatóak. időnként meg hasznosak.

levél 2 kiküldve a főnixnek, kicsit konkrétabb voltam (bár attól tartok, Sződy majd magára veszi megint, amíg Tanárúr nyilván nem), de ez van, nem tudok tökéletes lenni :D

ez a hőség marhára demoralizáló, btw. Még a széllel együtt is, a szél nehezen fúj be a lakásba még nyitott ajtóknál is. Lecsúsztam arról az időszakról, amikor tudtam volna porszívózni, mert mostmár meleg van ahhoz, hogy még poros is legyen a levegő, bláááááh.

Ma, ha minden igaz, életemben először eljutok az IHB-ra. Azért jellemző.

 haladok, tegnap sikerült nyomtatnom képeket, és falra rakni őket - erre két éven keresztül képtelen voltam. Bár terveim szerint majd a másik szobába szeretnék költözni, amint sikerül megoldani Nikiéknek a költözést saját albérletbe, amíg az nincs meg ezt a szobát káne úgy átalakítanom, mintha én élnék ott. Nem, a rendetlenség nem számít ennek. Meg azért várom, hogy kevesebb legyen a bútor, meg a holmi, legalább egy íróasztallal meg azzal rengeteg géppel, meg mittoménmég mivel. A ruháim egy részét le kellene selejteznem, és akkor hátha elférek rendben is, nem csak fizikailag. A konyhán meg lángszóróval szeretné végigmenni - egyszerűen döbbenet, hogy mindig van valami, ami éppen megromlik. Asszem ilyen melegben azonnali főbelövést javaslok annak, aki kajamaradékos lábost vagy tányért hagy elmosatlanul pár óránál tovább, magamat is beleértve.

Szozsiék látogatása tegnap jó volt, finom volt a meggylé, és közösen haldokolni a melegtől sokkal jobb, mint egyedül. Annak örülök, h nem csak én érzem úgy, hogy tulajdonképpen nem kell jófejnek lennem mindenkivel. Ez most nem az a sztori, h van egy ember jellemgyengeségként, akit kicsinyesen leszólok (asszem, ezen már valamennyire túlvagyok), most az van, hogy nem kell pozitívan gondolkodnom mindenkiről. Nem muszáj elviselni őket, jópofát vágni a baromságaikhoz, estébé. És ez felszabadító. Ebből az alapállapotból sokkal könnyebb mégis jóarcnak lenni, ha épp olyanom van.Ha szükség van rá, tudok én bárkit kedvelni és együttérezni vele, mesélői és színészi gyakorlat teszi. Nem, az nem lesz hazugság, az igazi lesz, ehh.

Kedvelem a pénteket, a lazánál is lazábbal vagyunk, mintha jelentene bármit a farmer meg a közeledő hétvége. Pedig nem, de az illúziók nagymesterei vagyunk mi mindannyian.Másodteremtés, mi?

A Wire még mindig jó, így a negyedik évad elején is. Az is nagyon bejön benne, hogy nincs egy darab főszereplője, olyan tucatnyi ember életét követi, mind a rendőrségtől, mind az alvilágból. És kevéssé szívbajos, már ami a mortalitást illeti - valahogy mindig sikerül kinyírni egy-egy olyan karaktert, akit éppen megkedveltem. Ez alapján már mernék mesélni alvilágot is.

kapcsolják már ki a nyarat, még úgyis kitart a meleg ezután, egyszerűen nem tűnhet el ez a hőség hirtelen. úgy érzem, kiszárítja a nappal tartalmát, és estére meg az erőt szívja ki a bármi értelmeshez. Oké, tegnap szívforgács próba volt. Az alapvetően nem rossz. A basszusgitáros csere egyelőre fájó pont, az előző srác nagyon sokat hozzátett a zenéhez, és ez így kontrasztban méginkább látszik. Az új csaj (csaj, legalább :D) egyelőre még nem érzett rá, meg még nem tanulta meg az a alapot, meg érződik, hogy nem túl régen basszusgitározik, úgyhogy időnként még Estel vissza a basszust :D A zongora időnként jót tesz, időnként meg nem, de asszem hozzászoktam az eddigi hangzáshoz.
  Elment az én rózsám idegen országba by gothposeur
kipróbáljuk ezt, úgyis, ha végre tudunk normális körülmények között felvenni, akkor nem árt. Tánc by gothposeur csak, h tudjátok, ezeket csináltuk az együttessel. Btw, ezek májusi felvételek.

különben az tiszta jóarcság, hogy így komolyan veszitek relativista nyavajgásaimat, de lássuk be, én sem vagyok képes sokáig ugyanazon a sínen haladni gondolatilag. Ez valami emberi tulajdonság talán, hogy képtelen komolyabb sérülések nélkül alulnézetből vagy mittoménhonna, szóval ebből a speciális nézőpontból figyelni a dolgokat. a világ alapvetően közömbös, mi nem vagyunk képesek közömbösek lenni a világgal szemben. :spanyolviasz: nem ezt akartam írni, mert ez mind lényegtelen. az alapvető dolgok lényegtelenek a maslow piramis szempontjából. az bezzeg fontos, hogy tegnap este addig játszottam a teamfortress2-vel, amíg nem sikerült rájönnöm, hogyan kell a spy-jal játszani. Az az egyik legkúlabb karakter - mindig bejöttek az ügynökök, kémek, felderítők. Ja, a felderítő a másik ^^. mindegy. ez is mindegy. mindig van egy újabb nézőpont, ami érvénytelenné teszi az előzőt.

seven lives

If you kill me, break my neck
Seven times i’ll resurrect


nem tudom, h jó-e nekem az, h sejtettem, már több, mint egy hónapja. Ezek a beigazolódó gyanúk azért elég nyomasztóak tudnak lenni. ilyenkor nyilván visszamenőleg kérdőjeleződnek meg dolgok. Szerintem mindenkinek kényelmesebb lett volna, ha az első alkalommal rákérdezek, nem várom a szerintem logikus és helyénvaló kezdeményezést a másik oldalról. De naiv vagyok, amikor másik emberre alapozok olyasmit, ami nem történt még meg. Időről időre beigazolódik, hogy mástól alaptalan bármit elvárnom, és még én vagyok a hibás azért, mert voltak elvárásaim. És azért is én vagyok a hibás, amikor egyéb elvárásoknak nem felelek meg, nyilván.


Nem, nem rendült meg alapvető világba vetett bizalmam, meg semmi ilyesmi. Csak a triviálisan felmerülő kétségek önmagammal szemben.

De ezek is elmúlnak, elmúlik minden érzékelés, és gondolat, és az idő is meg az események is, a világ nem létezik, nem mindig, nem ugyanúgy, és egyáltalán. Hát így.

nos. egyelőre az a terv, hogy nincs terv, maradt a futás.
ködös novembert akarok!!!!!!!!
de tényleg. ez nem vicces.

viszont legalább a pénteki játék jól sikerült, amennyire ezt érzékelni tudtam. Nyilván segített rajta, h készültem - viszont még mindig nem egészen értem, miért voltam annyira ideges előtte.

bár mostanában amúgy se jó. nihil, nihil, nihil. A Bázison mintha nem lakna senki, időnként tök üres, és kb annyi változás van. Kenyeret most egy darabig nem fogok venni, mert én keveset eszem, rajtam kívül meg senki (bár a héten valaki mégis vett rajtam kívül is fél kilót, aztán otthagyta megpenészedni, nem értem én ezt).

ez van.

nem bírom lecsavarni a kávéfőző tetejét, de rájöttem, h a kávé az úgyis csak egy megszokás, és nincs rá igazából igényem most.
novemberi ködigényem van. elfárasztott ez a meleg, és ...és... mostanában meglepődöm, hogy mennyire nyár van még.

több napja ma vagyok először huzamosabb ideig itthon, felhalmozódott mosatlan edények a konyhában, hogy lassan semmihez sem férni oda, el kéne pakolnom a ruháimat, és megint takarítani vagy valami. És ez a kib napsütés, nem lehet kimenni az erkélyre.

Vérlepkének tegnap megvolt az esküvője, kúlság volt szabadtéren, Ákos atya megöregedett, de még mindig ugyanannyit beszél (és kommentál kb minden lehetséges pontot a misén), még bennem vannak a gitárosmisés reflexek, meg ilyenek.
Az unokatestvéreim megnőttek, de én vagyok a hunyó, h ezen meglepődöm, mert én nem járok nagycsaládi dolgokra, csak minimálisan.

ha eljutok az összes koncertre ősszel, amire menni szeretnék, akkor sűrű őszöm elsz. De muszáj is, az elmúlt sok évben egyszerűen ellustultam a koncertezést, pedig. 

Annak meg örülök, hogy tegnap végül mentem a belterj.hu aktuális ülésére, és nem hallgattam az agyam egyik mindig félős részére, hogy dehát másnap munka, és már késő van és izé. Ez úgyis csak lustaság. A múltban túl sokszor döntöttem a kényelmes mellett, és nem szabadna. Bláhh.

ja, van büszkeség, elküldtem végül az lfgére a cikket, egymás után pakolva  három részét, és még így is tetszik az embereknek, örülés van.

ma este királylányosfantasy, készülni kellene, ez a péntek úgyis halott. 

...

nem jó.

vérszegény

vashiányos vérszegénység ahogy már kiskoromban is, ollé. Úgyhogy semmi komoly.

punny. punny.

tadamm, legyetek rám büszkék, ma reggel voltam orvosnál, vért vettek tőlem, a hjéten legalább az kiderül, hogy mutáns vagyok-e a vérem alapján. Aztán, mivel nem volt aktív panaszom, nem írattam ki magam táppénzre, szal egy nap szabival kevesebb, de legalább porszívóztam délelőtt, és holnap délután már hazamehetek (meg egy másik rendelésre, ollé.)

közben eljutottam a the wire második évadjának a közepéig, elolvastam az ogfákat, ilyenek.

voltam Színésznő és Jon esküvőjén meg a lagzin - ugyan délben még hőemelkedésesn kersetem indokokat arra, miért ne menjek, aztán felhívtam Komát, és mégis mentem. Jó volt találkozni velük, tud jó társaság lenni az a néhány ember, az igaz.

másnap aztán másnap és a szokásos hőemelkedés folytatása, és ez végre meggyőzött arról, h orvos. Mert már tényleg idegesítő, hogy a szabadidőmben gyengít, annyira, hogy gondolkodni sincs erőm.

nna.

nah, mégis bejöttem - persze, olyat nem mondok józanul, h nem megyek be másnap, majd beteget hazudok, mert úgysem, de jól hangzott. És annyira nem vészes, aludtam 4-5 órát, péntek és nyugi van, kávé, briós, zene, és már dolgoztam is ma, csoda van.

Tegnap begyűjtöttem némi kreatív megbízást, ha megcsinálom (és mért ne tenném?), akkor már lesz önbizalmam asszertívebben nyomulni máskor is, hogy hé, én ehhez tulajdonképpen értek, kérj meg engem. Önmagamtól most kevéssé vagyok kreatív, de így hátha.

Ma álmos vagyok, nem tudom, hogy este mikor fogok kidőlni, de nem baj. Most jó, jól esett a buli.

null

vicces a böngészőn kiírva a droidzombi - null feliratot. ó, igen. iszom az esti porkávét, és nem létezem, megint. as usual. a délutáni semmittevés, az egész napos nihil  a lemenő nap fényében teljesedik ki. ilyenkor minden mindegyet fúj a narancsárga unalomból a szél be az ablakon, persze, előre-vissza szaladtam, most nyáron ez még ragyogóan kék ég. Majd télentélentélen.

kérdezik néha, hogy vagyok, és nem tudok semmi érdekeset mondani, de még csak semmi meghatót vagy ilyesmit. az agyam fura jószág, a felesleges dolgokat nem hangsúlyoz, kihagy, és időnként olyan, mint bármikor máskor. A különbségek ilyenkor persze ütnek, de az olyan 20 mp után el is tűnik nyomtalan.
szóval nyilván van a nyomasztó tudat, hogy az életem egy része egyszer csak megszűnik, és újra kell definiálnom például az otthon fogalmát.
Elkezdtem tervezgetni, milyen szobám lesz, hogy rendezem benne melyik bútorokat, mit díszítek ki, és végre takarítok, és egyéb csudálatosh dolgok, amit eddig úgyis csak egyszer tudtam rendesen megélni, még az Odafent alkalmával. Levegő vagyok, azt a teret töltöm ki, ami jut, de bizonyos térfogaton alul nagyon megnő bennem a nyomás. Túl nagy helyen meg szétoszlom és molekuláimra zuhanok szét.
vháháhá. tudok még ilyet, ha nagyon akarok :D

most pedig szívforgács próba, új zenészeket próbálunk ki.

tábori elmélkedések

Kéne írni táborról. Mielőtt elfelejtem.

Röviden, idén a program-keretjáték-csapat-rend sokszögből a csapat erős volt, a többi nem annyira. A logisztikába meg nem láttam bele, amit láttam, az elég zavarosnak tűnt, úgyhogy inkáb nem néztem oda :D

Ja, persze, a tábor jó volt, működött, csak voltak olyan pontjai, amik lehettek volna jobbak, és kiküszöbölhetőek talán ebből a felállásból is (ergo legközelebb ne ezeket a hibákat kövessük el).

Túl sok dolgot akartunk begyömöszölni az időbe, emiatt nem jutott mindenre elég idő, és energia sem.  Persze, az eső még jobban beszűkítette a lehetőségeket, de, ha nincs, akkor is ennyire, ha nem jbban zsúfoltak a napjaink.

Csapatok: ezek most kifejezetten erősre sikerültek, nyilván nem probléma nélkül ment a dolog, de úgy érzem, jók voltunk. Jó lett az emberek elosztása, most először működtött igazán a családfői szerepkör, ami nem helyettest, vagy meghosszabbított kezet jelentett csak, hanem a csapattagok számára is  jelentősége volt annak, hogy ki az "anyjuk" :D Az meg, hogy a mi hármasunk Áfival és Cuccal ennyire működött... ez az, amire nem lehet előre számítani :D
Egészen biztos vagyok benne, hogy kevés idő jutott a nemzetségnek önmagára. Nem identitás miatt, nem is értettem, minek ezen az "identitás" dolgon ennyit pörögni, az idő arra kell, hogy játszunk, hogy beszélgessünk, hogy csináljunk valamit közösen a csapatelőadáson és kötelező szertartáson túl is. A csapatelőadás túl kötött, túl nagyszabású ehhez a fajta "lazán, akármit" dologhoz. Szinte minden nap legalább fél órával tovább voltunk az alap 2,5 óra letelte után, ami szerencsére "csak" a szabadidőbe lógott bele, és úgy, hogy még munkában voltunk, ott volt a csapat, próbáltunk, megbeszéltünk, akármi.

Programok: a hadijáték jó volt, csak nem jutott rá elég idő, a kereskedős játék volt, de nem volt sem a csapatok, sem a keretjáték számára fontos, a Troll és a szabadrendi dolgok meg jók lettek volna, ha nem vagyunk addigra mindig az energiáink végén. Ill. jobbak lettek volna, ha. Az akadályversenyek aranyosak voltak, de...
nem szabadna programot a közösségektől és keretjátékoktól függetlenül csinálni. A csapatok a beléjük csoportosított emberek miatt a tábor lényegei, a keretjáték meg az egészet összefogó globális kohézió. Ha bármelyik is kimarad egy programból, akkor az érződik.

És el kell választani az ilyen jellegű "össztábori" programokat az általános beosztásszervezéstől. Mert más feladat, munkakör a kettő. Kevés ember esetén csinálhatja ugyanaz nyilván, de akkor neki kell külön kezelnie.

Keretjáték: a setting rendben volt, hangulata is volt megminden. Erről sokat gondolkodtunk tegnap, egyrészt receptet nem kellett volna használni. Másrészt meg valahogy úgy kezelték a keretjáékos teamet, mint amikor a dizájnert a meló végén felkérik arra, hogy fesse ki a mérnökök által megtervezett dobozt - oké, rászögelhet girlandokat meg mindent.
Pedig ugye a design az egyidőben zajlik optimális esetben a többi tervezéssel. Kohézió, kohézió.
Maga a megvalósítás szerintem nem volt ideális a jelenlegi táborhoz: túl statikusak, színdarabjelleűek voltak olyan jelenetek és szituációk, amiknél inkább a csapatok bevonására lett volna szükség (népgyűlések). Nyilván ez nem vonatkozik azkra, amikbe nem lehetett volna beleszólása táborozónak, de így az őket elvileg érintő dolgok is színjátékká váltak.
Emellett nem volt reális közeg az npc-kkel való találkozásra a trollon kívül (ami este volt, amin már mást akartak), és, mivel a csapatokat a questeken keresztül próbálták a keretjátékba bevonni, ezért muszáj volt mégis elérni őket, akár úgy is, hogy hopp-hopp, véletlenül eljöttünk hozzátok, ti... öö... izé, hogy megnézzük, mit csináltok. Egy-két esetben oké, de...

A csapatok egymás közti interakciójára nem volt felkészülve a keretjáték, vagy csak nem akartak ezzel foglalkozni, meg igazából idő sem volt rá. Valamilyen szinten megoldottuk, csak úgy éreztem, inkább a "cináljatok, amit akartok, majd söprögetünk utánatok" hozzáállás volt a jellemző, mint a" átkot akartok törni? oké, elmossátok a jelet. Lécci hívd fel a figyelmét arra a csapatnak, h újra megjelent. (És elmennek újrajzolni)." Amennyiben PC-nek tervezik a csapatokat, akkor a világnak reaálnia kell arra, amit akkor csinálnak, nem csak az előzetes tervek alapján. Persze simán lehet, hogy voltak ilyenek, csak nekem nem hívták rá fel a figyelmemet.
A családok tanácsa dolog igazából logikus lépés volt, hiszen Faramir olyan szinten hárított az első napokban minden cselekvést a furaságokkal szemben, hogy aki beleéli magát,az arra gondol, akkor megoldja máshogy. Szerintem megint csak az idő hiánya miatt nem sikerült kitalálni olyan megoldást erre, ami kiegeyensúlyozotan alkalmazta volna ezt az eseményt. Nekem sem jutott rá időm, h meghallgassam a haradi követeinket, hogy mire jutottak, pedig kellett volna.

A háttérsztorik különben hangulatosak voltak, és, ha van időnk belemélyedni, meg ezek alapján kitalálni, hogy mit is kezdünk magunkkal, akkor jól jöttek volna.
Az őrségek sztorijai tetszettek - amúgy szvsz ez is részben programos feladat, nem csak keretjátéki (bár lehet, h a plöm is dolgozott benne, nemtom.) Kerejáték találja ki az eseményt, meg esetlegaz ideális kimenetelt, a programos csapat meg azt, hogy mi a játék. Hm. Szvsz inkább játéktervező teamnek kéne fordítani, míg a keretjátékot koncepcióteamnak :D

Najó, egyelőre ennyi jutott eszembe, ez nyilván nem teljes, és a rndekről még nem is írtam.
Rendek: külön-külön nyilván jók voltak, visznt nem volt egység, és a tábori koncepcióból is kilógtak. Ezt így szerintem nem kellene erőltetni, vagy legyenek rendesen integrálva, vagy egyéb.

na, tényleg ennyi.

Amikor a világ betolakszik a saját nyavajgásaim közé, az sosem jó. Nem vgayok elég művelt, elég bölcs, elég tájékozott, elég... nem vagyok elég ahhoz, hogy érdemi véleményt tudjak nyilvánítani többzáz emberen felüli nagyságrendbe tartozó dolgokról. Persze, véleménye mindenkinek van, de arról túl könnyen azt hiszik az emberek, hogy igazság. Pedig csak egy a lehetséges álláspontok közül.
És bármilyen érzelmi elfogultság csökkenti a (majdnem) mindenki számára érvényesnek tekinthető vélemény hitelességét.

Még személyes ügyekben is érdemes távolságot tartani a megállapításainktól, hiszen jellegzetesen nagyot lehet tévedni azzal kapcsolatban, hogy a másik miért úgy és azt tette, amit.

Nyilván kivitelezhetetlen, hogy mindig mindent mérlegeljünk, megvárjuk az elégséges információt, és aszerint döntsünk. Nyilván vannak mindenkinek személyes mércéi, útmutatásai, ökölszabályai, amikben (jó esetben) a körülötte élőkkel meg tud egyezni (törvények, erkölcsi, etikai, morális szabályok, játékszabályok, vatevör).

De soha nem szabadna arról elfeledkezni, hogy ezeket a szabályokat mi fektettük le, nem az objektív valóságból megtalált dolgok.

De mindegy. A lényeg az, hogy időnként én magam is kénytelen vagyok alkalmazni olyan ökölszabályt - vagy csak elfogadni a szükségességét -, amiről tudom, hogy nem igaz, hogy a küszöbhatár fölött van a veszteség. És ez szar.
--
Meg van az, amikor két pillanat között áthelyezkedem egyik oldal nézőpontjából a másikba. Vagy bármely oldalon egy átélhető, megérthető nézőpontba. Aki akár én is lehetnék, ha máshol, máshogyan, estébé, estébé.

Namindegy.

Kik és mi ellen lázadnak? Ha meg nem lázadnak, akkor mot akarnak? Ha meg nem akark semmit, akkor mivan?

Én nem értem ezt a londoni zavargásos dolgot.Ennyire nagy a különbség az alja meg a teteje között? 

btw, megnéztem a tetovált lányt, kellemes krimi film, bejövős a főszereplő csaj, a múltját, meg a dolgait persze kihagynám, de lennék énis gót hacker. Az egésznek volt némi twinpeaks hangulata a hideg és elszigetelt szigeten.

fogok filmeket nézni. alapvetően lehet ajánlani, és csatlakozni is.

ja, meg olvasom tovább a Raas-sagát, a fordulatai kezdik súlyukat veszteni - már idő sincs nagyon megkedvelni a családtagokat, meg kezd az egész történelemkönyv lenni, aminél azért jobban indult. És mostmár fárasztanak a nézőpontkarakterek gondolataiba beékelt világleírások. Szükségesek, de időnként úgy tűnik, a karakterek a világ díszletei, és csak azért vannak, hogy elmeséljék és leírják azt.

ma, remélem, nem leszek zombi este, nem leszek lázas, vagy, ha igen, akkor rendesen legalább. És akkor holnap betegszabi. Amúgy meg töltődni kellene már valamiből, mert a tábor rendesen leszívott.

A hétnek vége lett, és feltehetem a kérdést, hogy jobb-e. Mittomén. Legalább itt melóban jobb, a hétfő még lelkes. Tényleg. Az persze nem töltött el maradéktalan boldogsággal, h megint egész hétvégén hőemelkedésem volt - amire vasárnap délután jöttem rá már csak. Az a rossz benne, hogy ugye a hőemelkedés nem komoly dolog, az nem láz meg semmi, de most már legalább annyira kiszívja belőlem az erőt, minthavalami komoly bajom lenne. Ehh. De reggelente semmi bajom, ma reggel se volt semmi, úgyhogy nemtom. Megint megpróbálok egy este orvoshoz menni, amikor majd nem lesz más elfoglaltságom.
Megvolt a lánybúcsú, aranyos feladatok voltak, de a morrisons2-őt nem véletlenül kerültem már egy jó ideje. Tömeg, szar zene.
Aztán LeFaynél volt házibuli jellegű beszélgetős est, annak a végére még odaértem, jó volt ez is, bár hazafelé már majdnem aludtam a villamoson. Sőt.
Szombaton mentem megint a suliba, tanár csodálkozva kérdezte, h melyik tanfolyamrra jöttem, mondom a webdizájnerre, csak két hetet nem voltam. Fejcsóválva mondja, h hát akkor nem fogom tudni felvenni a ritmust, valószínűleg pótórára lesz szükségem. Vagy foglalkoztam már webszerkesztéssel? Ja, egy kicsit. Akkor talán nem leszek annyira elveszve, bár kétli. Oké, azért megpróbálnám.
Aztán még én éreztem kínosnak, hogy a csoportból nekem ment a legjobban az anyag (táblázatok szerkesztése számolatlan darabszámban). Pedig nekem is most állt csak össze, h tr-td-k mit is jelentenek, és hogyan működnek, és a többiek is a múlt órán vehették már. Komolyan, mit tanultak az előző két órán? Igazából örülök, h nem voltam.
Azért legalább ráébredtem, h mennyivel egyszerűbb dreamweaverrel, mert az szépen figyeli, h mikor felejtek ki valamit a kódból.
Aztán kóma-kóma. Nem tudom, mikor jutok el addig, hogy rendet rakjak, mind a lakóhelyemen, mind az életemben, és attól tartok, az előző nélkül az utóbbi sem fog működni.
A Főnixes felmondásom azért időnként még mindig szomorúvá tesz, pláne, amikor felhív a keresztanyám, h majd jönne előadásra... de jobb ez így. Nem tudom még, hol és mit fogok csinálni, csak nagyon halvány elképzeléseim vannak a jövőről, de... de nem is érdekel annyira.

csak lenne már vége, vége a hétnek. Lenne vége a kötelező köröknek - lenne vége a kötelezőnek érzett köröknek. Szeretném magmra zárni a szobám ajtaját, kizárni a külvilágot, és rendet rakni. De nincsen időm erre, nincsen energiám erre, szétoszlottam a világban, mint az eloltott gyertya füstje.

Nyilván jó volt tegnap elmenni a belterj.hu aktuális ivására, szóvicceket hallgatni, azon tűnődni, h vajon ki tudja, szerepjátékról, videojátékokról, a GET methodról meg még mittoménmiről beszélgetni, és látni azokat az embereket, akiket szökőévente egyszer, pedig okosak, néhányan szépek, és van közös érdeklődésünk.

(Közben sikerült összeszednem magam annyira, h pár melót még megcsináltam, amivel sikeresen lekéstem vérlepke lánybúcsújának azt az állomását, amire amúgyse biztos, h odaértem vola. ok, akkor majd hétkor csatlakozom, az a biztos).

A kedd és a szerda este is jó volt, és az eseményekre is szükség volt, és a mai is ebben a kategóriában van - mégis. Ajtóbecsukás, alvás. Az álmaimban létezik a nyugalom és a pihenés.

Csak a pillanatban létezem. Csak más szemében létezem. A tükrök között pedig a végtelenbe lépünk, azt mondják a hangok itt bent.

és akkor most írtam meg A levelet a főnixnek. hagytam időt rá, nem impulzív döntés volt. Nyilván hiányozni fog, nyilván fogom időnként bánni, amikor nem vagyok színpadon, de... az utolsó évad az energiáim nagy részét elvitte, és így hátha fogok mást csinálni.

Az eső akkor is gyönyörű. Megnyugtató és frissítő, és most még fedél is van, meg szárazság az épületeken belül. Jó ez így.
Frontot érzem, de ez már megszokott.

Elintéztem a netbankot, öröm van, fogom tudni követni a pénzemet, fogok tudni neten utalni, a technika öröm.Furcsa, hogy milyen lassan veszem fel a lépést, ahhoz képest, hogy mennyire érdekesnek és izgalmasnak találok minden ilyesmit. Programok használtaát megtanulni önmagában is érdekes elfoglaltság. Meg ilyenek. Pillanatokon belül elalszom, és semmi erőm nincsen dolgozni.
Pedig aludtam - vérlepkével itunk jegeskávés dolgokat, aztán otthon játszottam éjfélig, portal2 co-p vidám dolog.

Közben időnként elkap az önreflexió, meg a nyilvánvaló, és az nem teszi egyszerűvé, hogy nincs kire haragudni. Bár, végeredményben sosincs, de ezt nem mindig látom át így.
Olyan könnyű lenne belemerülni az önsajnálatba, és megmagyarázni, hogy miért vagyok normális emberi életre képtelen véglény, de ehhez sincs kedvem. Persze, az meg időnként lehangoló, hogy amikor senki sem igazán hibás, akkor igazából senkinek nincsen hatása az eseményekre - ez tulajdonképpen ijesztő. Ha van felelős ember eseményekért, akkor van olyan ember, aki tehet máskor mást, s ezzel befolyásolhatja az események kimenetelét. Ha nincsen, akkor mindenki csak az események áldozata.

A következetesség rémes. És teljesíthetetlen, de mégis.. mégis elv.

Nem lehetek más, mint aki vagyok. Még akkor sem, ha csak akkor szeretnének. Hazugságra nem illik életet építeni.

blah, azért az előző kártya nem rossz, azért is tettem ki. lassan újra lendületet kell vennem a melóhoz, ami van, és nem kevés, ellenben felhők vannak az égen, és az szép.
...
tea és lendület volt, aztán néztem világháborús képeket,ami ugyan gót, de nem tesz jót mostanában a hangulatomnak.
---
időt és energiát kell szakítanom minél hamarabb a társulatnak szóló megírásához, mert nem akarom összecsapni.

azt hittem, hogy lesz időm, de nincs, és kezdek nagyon kimerülni. Alvás, az segít. Az mindig.

Kardok Királynője

 

A Levegő elem Víz aspektusa, régi szerepek és álarcok levetése, tisztaság, racionalitás, intellektualitás, logika, objektivitás.

Útmutatás:Olyan folyamatot élsz át, melynek során fokozatosan megválsz régi szerepektől és viselkedésmódoktól. Ez olykor fájdalmas felismerésekkel és tapasztalatokkal jár, de megéri! Az elnyert világosság szabaddá tesz.

Kérdés:Milyen kedvenc szerepeid mögé rejtőzöl? Kész vagy arra, hogy lemondj ezekről?

Javaslat:Figyeld meg önmagad különböző szerepeidben. Néhányat tovább kell majd játszanod, csak ezután tudatosabban, mint eddig. Fogadd el azokat, alakíts a lehető legjobban, de ne vessz el szerepeidben.

Megerősítés: Egyetlen kötelezettségem az életben, hogy hű maradjak önmagamhoz.

szétmarja a gyomromat a tejeskávé, ó igen. Kár, h a túléléshez szükséges, háromkor sikerült belezuhannom az ágyba otthon. Előtte stewardessruhában, parókában, zombinak/pandamacinak sminkelve ültünk egy üres lakásban, és a főnixet tárgyaltuk ki, meg azon röhögtünk, h ez a dolog nem történik éppen. Vicces volt, még akkor is, ha semmi kedvem nem volt bulizni, vagy kimozdulni otthonról.
Ülnék inkább a gép előtt, és játszanék vagy rajzolgatnék, vagy mittomén. Meg olvasni és aludni lenne jó.

vagy nem.

nem gondoltam volna, hogy jól fog esni a munkahelyem, de most... nyilván felhalmozódott minden adminisztráció, és nehezen szokom vissza a folyamatos egy helyben üléshez (nem.). Jól esett, hogy az egyik srác mondta, hogy a távollétem alatt problémákba ütközött az ügyintézés, és végrevisszajöttem. Azért működött minden nélkülem is, de nyilván kevéssé kényelmesen.

Nyilván most szarul érzem magam, és ez egy darabig így lesz, de ez van, malesh. Vannak játszmák, amikre nem vagyok alkalmas, vannak dolgok, amik nem így működnek.

Reggel sikerült embert faragnom magamból, vissza a normális fogaskerekek közé, amik persze nem működnek, nem úgy műkednek. Nehéz úgy hozzállni most a változásokhoz, hogy éljen, izgalmak, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, a változás azért van, hogy ne fulladjunk unalomba. Mantra, napi tízszer elmondom, és elhiszem. Közben meg majd lobog éjfekete köpenyem a hold előtt vagy a sálam, vagy vatevör.

Szerencsére asszem nem állom rosszul, tehát egy-két hónapig nem gond az egyedül fizetett szoba, de aztán majd valamit ki kell találnom. Elköltözni nem szeretnék, sem a környékről, sem a Bázisról, az mondjuk tény, de nekem egyedül nagy az a szoba. Meg, ha minden igaz, Nikiék is elköltöznek pár hónapon belül, ergo, ha netán valaki úgy érzi ismerősi körből, a Bázison lesz hely. Asszem.

csak túl kell élni. túlélni. hát, meglátjuk, mennyire jönnek be a jóslatok. még két óra itt bent, utna vásárlás, utána pakolás, aztánújrapakolás, mert nem fért el minden, aztán Komával találkozom, aztán a menetrendszerű hőemelkedés, aztán holnap meg még nemtudom hova megyek. de oda. Remélhetően nem messzire, és elbírom majd a jelmezeimet és a cuccomat, és a bakancs sem tör egészen szét.

Majd valamelyik karakterem leszek, még nem tudom melyik, Janie túlélésben jó, de ebben a helyzetben nem lenne beszámítható, Roux antiszociális... nézzünk NPC-ket. Adrianből tulajdonképpen simán, csak sokan nem fognak szeretni, Meinirhez meg nincs elég karizmám és látomásom. L... nos, L is olyan, aki végigmegy... valamilyen úton, valahogyan.

némiképp egyedül érzem magam, de ezen segített, hogy tegnap este valóban egyedül néztem a vihart - ilyenkor úgy érzem, a világ minden ideje az enyém, és minden helye, kár, hogy ezek az idők és helyek üresek. Úgy tűnik, semmi nincsen ingyen. Talán jobb is így.

A Főni

határozottan jó döntésnek bizonyult, hogy csak belekortyoltam abba a törkölybe, aztán passzoltam poharat a kollégának, aki megígérte, h megissza azt, amit én nem. Még ettől is beszédültem, pláne nappal és hőseggel kombinálva (persze, lehet, h csak attól, who knows).

Ellenben gyűlölöm az ajtóban állást. Vagy ki, vagy be, de a küszöbön téblábolás kikészít.

az mondjuk jó, hogy a csapatomtól lelkes vagyok. Nyilván ennek így kell lennie, de ilyen mér rég volt táborban - az elmúlt években egyrészt nem tartoztam csapatba, másrészt meg inkább nyűg volt, amikor rendvezető voltam. Most viszont... szimplán emlékeztetnem kell magamat, hogy a csapatoit a tagjai teszik azzá, ami, a vezetők maximum katalizálhatják a dolgokat.

Lehet, hogy kéne vinni el Dűnét :D és akkor meglesz az első Dűne-tábor.

ehhagyjuk. tököm (a nem létező) tele van a világgal (ami sajna létezőnek tűnik).
Ma mindesetre össze kéne pakolnom, és persze, hogy egész hétvégén hőemelkedés. Persze, hogy tábor előtt jön megint elő, amikor egy hétig semmi bajom nem volt a fronton túl.

tegnap rajzolgattam tablettel, nem rossz, még akkor se, ha nem tudok rajzolni, még úgy is felszabadító érzés. Most csak azt akarom beírni, hogy dolgozom, és egyelőre ez jól esik a hűvösebb időkben, csak nemsokára beájulok a fronttól az meg nem jó.

btw, ugyan megértem az online játékosokat (wow, egyéb), viszont az egész csak egy kib rpg-pótlék. rohangsázom mondjuk egy jóképű scouttal, és végig ott a hiányérzet - micsoda történet, micsoda kihívások, sikerül-e ugrálás közben eltálalnom bárkit, vagy netán hasznosnak lenni a csapatoms zámára, vagy az idegesítően jó sniperes a másik csapaban a cseten öröködik amgán, h mennyire kvajó, és nekem meg sikerül egyszerre támadnom a másik csapattárssal (persze véletlenül), és leszedni. 1szer.

De ez nem szerepjáték :P Nyilván egyszerűbb játszani, hiszen már lassan egy hónapja nem volt lehetőségem játszani, mesélő vagy játékos híján. És ez elkeserítő. Van ez a királylányos sztori, nem leheta királylányok, a testőr vagy a célország nemeshölgye nélkül játszani. És nyilván mér érnének rá egyszerre mindannyian.

nem szabad nekem blog.hu-t olvasni indexről, rendszeresen elkeserítenek a hozzászólások, lényegében bármilyen olyan témában, ahol van sértett fél. Valaki mindig elítéli a értett felet, függettlenül a kontextustól. Ilyenkor úgy érzem, vannak azok az emberek, akik szerint az áldozat tehet arról, hogy áldozat, sőt, megérdemli azt a fájdalmat/megaláztatás/rosszat, amit kap. És az elkövető nemhogy enm bűnös, de azt teszi, ami teljességgel természetes.

Ezt én ... rossznak és undorítónak tartom. Az együttérzés teljes hiányáról tanúskódik - ugyanezek az emberek többsége szerintem ugyanúgy a támadót okolja, ha önmagáról vagy közeli emberről van szó.
Én nem akarok ilyen emberekkel egy közösségbe tartozni, de most komolyan.

zombikat akarok ölni. (megszólalt egy riasztó az utcán, és kapásból az előhördülő zombihordák jutottak eszembe).

vááá. elküldtem a levelet, és most jól izgulok azon, hogy mit kapok cserébe. tudtam én, h ezt eddig miért nem léptem meg - nanáhogy én is rettegek a többi embertől. de legyetek rám büszkék, úgy érzem, az emtétén edződöm.
--
amúgyazt írtam le, miért szar, ha az emberek nem mondják meg egymásnak a problémájukat-gondjukat meg ilyeneket. (És folyamatosan az Idhrennek írt live-os karakter járt a fejemben, ez már durva :DD)

jól éreztem én a kétséget, hogy innen munkahelyről már kevésbé lesz agyam megfoalmazni azt a levelet, amit pedig szerettem volna. nem csak azért mert közben dolgozni kell, és most folyamatosan azt érzem, h valami nincs meg, valamivel el vagyok maradva (és ez nem feltétlenül igaz).

Ráadásul olyan dolgokat kell(ene) kimondanom, amik elkeserítőek. És mondjuk két éve már tart a távolodás a részemről, és még emlékszem az elkeseredettségre a borostyános kocsma sötétjében, amikor nem egészen józanul magyarázom a kétségeimet - amiket az idő csak megerősített. Na. Valamit megpróbálok megfogalmazni, mert ugyanígy járok megint.

Nekikezdtem valamiféle postmortemet írni a live-ról, wordpressre.

Ma időnként az tartja bennem a lelket, hogy este akár még játszhatok is zombiölőset vagy teamfortress2-őt.

Olvasom a Büszkeség és balítélet mega  zombikat - lehet, h nem ártott volna olvasnom az eredeti művet is már hamarabb, mert biztosan viccesebb lenne, de azért így is majdnem felröhögtem a bál azon részénél, ahol elhangzik a "Lányok! A halál pentagrammája pozíció!" vagy vmi hasonló. És azért az is egyértelmű, hogy ezt a Darcyt fel kell lőni a Holdba, mielőtt még bármit csinál. A hűdejóképű-hűdecsinos-hűdeszplínes egomán állatokkal nem lehet máést csinálni, esetleg megcsapdosni néhány heringgel.

Sajna lesz valami főnixes megbeszélés ma, fogalmam sincsen, milyen apropóból, mert ezt persze nem írta le az emailbe. Sebaj, lesz füzetem, lesz tollam, majd rajzolgatok, ha kiselőadás van. Sajnos az aktív érdeklődésemből sok nem maradt. Persze még lehet, hogy valami hirtelen jó híre lesz, amit most akar velünk megosztani. Hátha. Elvégre nem lehetetlen. Asszem várok az utolsó pillanatig, nincs kedvem ott aszalódni a melegben előtte, ráadásul kevéssé vagyok szociális is.

http://gumus-hilal.wikispaces.com/: linkelem ide is, hátha valaki még nem látta.

Najó. LAssan indulok. Lassan. Indulok.

Over

ó, de nagyon furccsa az új blogger kezelőfelülete. tudom, ezt is integrálják googleba, tudom. Amíg nem lassul, mondjuk olyan szintre, mint a wordpress, addig rendben lesz ez.

Nem is ezt akartam mondani, hanem a hőségről rinyálni, hogy ennyire elszívja az emberek energiáját, és nem jobb mint a fagy. Meg arról, hogy volt ez a live, ami sikerült, úgy végeredményben, majd egyszer bővebben is kifejtem, de nem most, még nem vagyok agyamnál. Jó volt nézni a játékosokat, néhányan nagyon tudták hozni azt a másikfajta karaktert, néhányan hozták a szokásos karaktereik manírjait, néhányról meg nemtom eldönteni, hogy melyik volt.

Kemény meló volt, intenzitásában bármelyik tábor előkészítését hozta, hála istennek nem tartott annyi ideig :D

A szombat délelőtti suli persze nem tette könnyebbé  szitut, eleve leszívott az, hogy ennyire lassultak voltak az osztálytrsaim, és minden feladatot kb kétszer kellett megcsinálni, mert elsőre nem értették. Pedig pont ugyanannyit tudunk a flashről, wazz, mit lesz itt photoshop alatt, amiről ráadásul már hallottam. Hálistennek a jelenlegi tanár korrepetálta a mellettem ülő nőt, minden egyes alkalommal rárepült, amikor kérdezni próbált tőlem.
Ráadásul nagyon nehezen bírtam elszakadni a live-tól is, leveleztem, meg cseten is megtaláltak, és izgulhattam, h Inszéjn vajon hogy fogja bírni azután, h semmit nem aludt éjszaka contractok kidolgozása miatt.

Azon marhára nem lepődtem meg, h Cé egy szó nélkül nem jött, és elérhetetlen volt, azon már kiakadtam úgy 15 másodpercre, hogy Angwen lemondta, ráadásul azután, h reggel még érdeklődött arról, h milyen jelmezt-sminket csináljon magának a kith alapján. Pedig még ötletem is lett volna :D Asszem határozottságot kellene tanulni, és képessé kéne válnom arra, h nemet tudjak mondani játékosi kérésekre-nyűgökre-hisztire, mondjuk a játék előtti héten. Vagy napokban, pláne. Nem kell mindenkinek megfelelnem - és nem is lehet.

Különben szerintem még ennyi szociális-érzelmű szálat még nem pakoltam soha játékba. Mármint live-ba. Az más kérdés, hogy nem mindegyik lett valóban hatásos motiváció, mert kiosztva nyilván nehéz megadott érzelmeket érezni (szimpátiát, ellenségességet), ha amúgy nem jön. És nehéz lemodellezni sokéves közösségeket, a múltban gyökerező véleményeket meg egyebeket. Pláne, h a játékosok nyilván nem töltötteka az egésszel annyi időt, mint mi. Még nekem is volt időm átvenni a világ hangulatát, pedig rég olvastam a könyvet, lore-ban sosem voltam különösebben érdekelt. És speciel a titkosszolgálati működésekről a legtöbb ismeretem a Nikita sorozatból származik.

Én a magam részéről roppantmód megszerettem minden egyes karaktert, és a megvalósításukat is.

Legközelebb azért maradnék a szimpla asztali játéknál, aztán live-.on játszani akarok, összetett, ellenben hozzám közel álló karakterrel, akinek van szappanopera plotszála. Aztán egy jóval kevesebb emberből álló live kellene, olyan emberekkel, akik mindannyian akarnak játszani. Én többet nem fogok senkit megpróbálni lelkesíteni játékra. Baromira nem éri meg.

Na, majd írok értékelést is?

sikítok. nemtom mér, de úgy rendesen elfáradtam.

pihenni akarok

közben meg állandóan elérzékenyülök zenéken, például az Alan Wake zenéjén - a játékot nem játszottam, tekintve, h asszem PC-re nincs is, de ettől még a PotF szám epic.

tegnap is plotoltunk, ma is azt fogunk, meg vagyok róla győződve, hogy minden egyes kitalált karakterünk érdekes, meg valahol szeretni való, csak időnként a játékosok nem veszik észre :D

például a srác, aki nem tudja eldönteni, meddig tartanak a földi emlékei, és mióta volt árkádiában, az egyik kedvencem. de akkor majd máskor. az ezeregyéjszaka-koppintás karakernél meg elkezdtem attól félni, hogy túl szomorú lesza  vége, ezért nem egészen azt meséltem, amit akartam. a fatalista-optimista ügynök meg csak szimplán, nemes egyszerűseggel kúl. oké, mondjuk őfelsége ügynöke is, csak ő szerintem nem lesz jelen.

x-men

a sok táboros nyekergés után vidámabb dolgok. még mindig kacarászós a tegnap esti X-men first class, csak ne kapna el valami heves pánik-jellegű kétségbeesés, amikor eszembe jut, hogy mennyi panelt, közhelyet pakolnak ezekbe a filmekbe. Oké, hogy képregény, meg mese... de... de... komolyan, dühít a világ sablonossága. Hogy csinos tinédzserek vannak csak, és azok problémáznak a kinézetükön. Hogy az orosz katonáknak perszehogy nagyon karakteres fejüknek kell lennie... és így tovább. Jellegtelen a háttér, no. Pedig a 60-as éveket is életre kelthették volna, hamár.

A setting még mindig kúl, szeretem az x-meneket, bár képregényt nem olvastam, lehet, h kéne. a rajzfilmeket kedveltem... a filmeket is. A fiatal Magneto meg a Xavier is jók, csak... csak.

És a mészárláshoz képest, amit a film közepében csaptak, mindössze egy csepp vér volt az egész filmben. ÉS ez GÁZ. Most nagyon gyűlölöm ezt az álszent prűdséget, ami műanyaggá teszi a világot. Az erőszak nem vértelen, és ez így hazugság.

vasárnapról.

volt valmi furcsán... önemtom. Nem tudom megfogni, mi volt a furcsa a vasárnapi táborszervezősdiben. Első körben nyilván az, hogy éjszaka talán hőemelkedésem, vagy lázam lehetett, reggelre csak a fejfájás, meg a hidegrázás maradt. Úgyhogy végül mennem kellett. A világ határában döbbentem rá, hogy onnan még 40 perc az út, és már erdőkön keresztül vezet, ez mindenképpen megdöbbentő élmény. És még mindig Budapestnek hívják.
Igazából nem értem, miért nem lehet önálló város.

Namindegy, utána volt ilyen csapatvezetői megbeszélés, biztos jó lenne az ilyesmi, ha igényem lenne rá, csak jelenleg még nincsen. Őszintén hiszem, hogy a csapatvezetés nem az előzetes felkészülésen múlik elsősorban, hanem a véletleneken. Nyilván érdemes előre átgondolni a dolgokat, de erre meg azért egy csomó módszer van, és nem mindenkire alkalmazható mindegyik, ergo közös módszertant felesleges erőltetni.

Aztán ettünk, aztán beszéltek a főszervezők, amiből rájöttem, hogy vén vagyok (és cinikus), és egyszerűen ez nem az a dolog, amiért tudok úgy igazán lelkesedni. Mármint a közös szervezésért.A dologi része az oké, naná, azért csinálom, de ez már nem ugyanaz az egy-mindenkiért-mindenki-egyért fíling, mint mondjuk 4 éve, vagy előtte.
Bezzeg egy-egy live, ugye.

Naszóval, voltak érdekes, meg kevéssé érdekes beszédek, kommentek és poénok, voltak hasznos és operatív dolgok.

Sok ez az ember egybezárva.

De a kaja finom volt.

azér az ijesztő, hogy az embereket milyen nehezen ismerem föl. Akikkel gyakran találkozom, azokkal jól vagyok, de vannak az emberek, akiket mondjuk félévente látok - na, ez már olyan kategória, hogy komoly fejtörést tudnak okozni. Mint pl. Cé, az imént, előbb azt néztem meg, h jé, az a fickó pipát tart a kezében, el is tűnődtem rajta, aztán vettem észre, h igazából nagyon hasonlít egy ismerősömre....

kis színes.

időnként azért rá kell néznem a blogdizájnra, h legalább minimálisan képben legyek a CSS-sel. Azért a CSS3 elég fasza, ho most nem kell képet használnom :D (ok,  a komment-szekciót úgyhagytam, nem érdekel.) Majd otthon rajzolok valami szépet még,vagy kevéssé szépet, dehát az igazából lényegtelen, mert a fontos az, hogy firkálhassak a táblára, ó, igen.

Nem kicsit nyomasztó, amilyen szinten a barátaim kezdenek kikészülni. Ijesztő. Örülök, hogy van egy-két ember, aki nagyjából jól van.

A live-ot nagyon szeretném egyfajta kiengedésnek, feszültséglevezető szórakozásnak, így a tábor előtt.
Deviszont. A tábornak nem szabadna ennyi erőt kivennie az emberekbl, pláne nem előtte. Jó lenne, ha mindenki a szeme előtt tudná tartani a saját és a többiek épsége érdekében, hoy ez egy kib hobbi. És azért csináljuk, mert jó. Értem?
Nekem is fel kell írnom, megjegyeznem, magamba szuggerálnom, h bizonyos dolgok nem érik meg a stresszelést, sőt, igazából semmi nem éri a stresszelést. A problémák nem attól oldódnak meg, hogyha idegeskedünk rajtuk - és szerintem még mi sem leszünk ettől hatékonyabbak. MEg kell tanulni eleresztenia  dolgokat. Kevésbé ragaszkodni elképzelt igazságainkhoz.

Meg ilyenek.

jólvan, na. Holnap este meglátogatom az orvosomat, a TAJ kártámat nem lopták el. És, ha véletlenül kiírna, akkor lesz időm elmenni személyit csináltatni magamnak (előbb hazalátogatni a kivonatomért).

Tegnap jó volt az énekóra, meg volt eszem enni előtte egy sós kiflit, előttem a jóhangú névrokon próbált, döbbenet látni, ahogy izgul még ő is, meghallgatás előtt. Énekelni jó, oké.

Megrendeltem a wacom cuccot hosszas fontolgatások után, határozottan úgy érzem, hogy ez serkenteni fogja az igényemet a rajzolgatásra/fotómanipulációs izékre.

A meló meglepően sűrű, élvezném is, ha... ha. Ha.Ha.

ehh, ez így nem lesz jó. Inszéjn persze azt mondja, ne panaszkodjak, emnjek el orvoshoz - de milyen indoklással? Nincs lázam, nincs tünetem, azon kívül, hogy időnként szédülök, meg fáj a fejem, illetve most már fázom is. Szimpla kimerültségre nem hiszem, hogy kiírna. Ráadásul én magam sem akarok betegszabadságot kivenni fáradtság miatt, szabadságot meg azért nem, mert a nyári tábor amúgy is marha sok időt elvesz.

elegem van.

nah, úgy tűnik, csak Frida meg én (meg Maric) nem vagyunk benne a felújítandó darabban a társulat csajai közül - úgy érzem, ez koncepció. Nyilván maga a tény nem zavar, mert kevés valószínűséggel kaptam volna nagyobb szerepet benne, kis szerepben kettőződve lenni pocsék. Nyilván az még lehet, hogy a másik készülő darabban (esküszöm, nem emlékszem rá, pedig - ja, nem is volt cím mondva) főszerepet kapok, de Gyuri se szokott nekem szerepet adni, Sződy is csak utolsó gondolatként, így erre sem számítok. Ami azt jelenti, hogy nem nagyon fogok játszani semmiben jövőre sem.

Valahol persze fáj. Ahogy az lenni szokott. Még megfordul időnként bennem, hogy egy színészkettőt megint, és hátha játszunk hosszúkarácsonyit velem, meg a Csongor még mindig... de ez egy-két alkalom. A srácok nélkül a Furcsapárnak kevés értelme van, a többi darab meg már nincs.

Tegnap elég szarul voltam ahhoz, h lemondjam a szerdai meghallgatást a rockmetál bandával, egyszerűen nem voltam képes készülni, anélkül pedig semmi értelme nincsen. Ma este meg elmarad a szívforgács próba, pedig a múlt heti elég jó volt. punny. legalább pihenhetek, meg, amennyire látom, este is írni fogjuk még a karaktereket, meg átnézni, de most már aztán muszáj kiküldeni, annyira nyomaszt, h nem sikerült múlt péntekig elkezdenünk sem.
Cserébe faszák lettek a leírások, egy-kettőre kifejezetten büszke vagyk.

NEM.

nyilván olyankor betegszem meg, amikor... eh, hagyjuk, még igazán beteg sem tudok lenni. Ahhoz otthon kellene tudnom maradni, és nem menni társulati évadzáróra, vagy akár holnap dolgozni. Dolgozni muszáj, vannak új belépők, vannak feladataim, és nincs kedvem telefonon keresztül instruálni másokat, instruálni a főnökömet.

Nagy erőkkel írjuk a karaktereket, nehéz ezt így belassult aggyal, de valahogy csak-csak sikerül.

Mert persze, hogy fázni fogok időnként a legmelegebb nyárban is. Legalább egy inget hozhattam volna reggelre (meg esetleg éjszakára) magammal,dehát az előzetes gondolkodást igényelt volna. Nekem meg ilyenkor csak annyira futja, hogy melyik feketét melyikkel. Meg, hogy péntek, akkor a farmerem.

A tegnap késő esti vihar lenyűgöző volt, tökéletes háttér a Vestrit család kalandjaihoz. Valahogy meg kéne oldanom, h ne érezzem folyamatosan azt, lemaradok valamiről. Ha nem olvasok, akkor lemaradok az olvasás élményéről, ha nem nézem a vihart, akkor a viharról - de a legnyomasztóbb az az, amikor ott állok az erkélyen, nézem a villámokat, és belül valaki még mindig rohan ki az erkélyre a villámokhoz. Attól félek, hogy lemaradok arról, ami velem történik.
Pedig ez ugye... ilyen ugye nincsen?
Nyilván az egész koncentráción múlik. Meg azon, hogy el kell felejteni az önreflexiót, a tükröződést, azt, hogy létezem. Meg azt, hogy akarok létezni, főleg azt, mert nincs annál kitűnőbb elidegenítő dolog, mint annak a tudata, hogy én most érzékelek, figyelek, látok, hallok. Fasza a színészeknek, amikor épp megfigyelik azt, h mit tesznek, és mi történik bennük. Nekem ehhez asszem amúgy is érzékem van. Jól van.

Tegnap szívforgács próba, jót tett nekünk a kihagyás, még lehet ebből valami, minden ellenérzésem ellenére. Nem sikerült még összeegyeztetni egészen a zenei elvárásokat, a basszusgitáros szeretne valami progresszív irányba elmenni, ami önmagában nem baj, ha rakhatok hozzá mintát eleget, de a gitáros gitározik, szólokat, és nem abban a stlusban, mint elkezdtük. A hegedűszólóim meg ... háhá, borzasztóan unalmasnak találom az imprós szólózást,a hangnembe illő hangok váltogatása unalmas. Dallamot akarok. Azt hiszem, most már össze kéne szednem időt hozzá, hogy összerakjak magamnak határozott, megismételhető dallamokat, és leszarjam az improvizációkat.

Elkezdtem összeírni, mi mindent kellene beszereznem a zenéléshez, őszintén remélem, hogy valóban megkapom az adójóváírást. Hegedűhöz valami pedál, állvány, húr, plusz kábel, mikrofon, kábel, állvány. Aztán majd keverő és hangfal, de azt már nem mertem beleszámolni. MEg nem is tudom még, hogy milyen kellne. Az első adagról már van elképzelésem. Valószínűleg a pedál és a mikrofon lesznek a köv. lépések, a többi még nem annyira sürgős (ok, a mikrofon sem, de... de.)

A másik együttesen gondolkodom, valószínűleg szinte biztosan elmegyek szerdán a próbára (elvégre ezért ne érek rá másik próbára btw, szal muszáj mennem), de őszintén, nem hiszem, h pont én kellek nekik. Meg fordítva sem.

Na, szép nap ez a mai.

akartam írni dolgokról, de reggel óta meló van. borzasztó, amikor a külföldi cég új háerese nem tud jól angolul, nem adták át neki rendesen a pozíciót. Nem tudom, hogyan fogom ezt kezelni, ha egyáltalán, majd cc-zem a levelekre a felettesét, (aki amúgy is állandóan pattog) értelmezzen és fordítson neki ő.

És közben ott a másik hr-es a másik országban, ő csak egyszerűen nem tölti ki a formot rendesen.

tegnap voltam énekelni egy újabb együttesnél, meglepett, h hívtak a köv. próbára is.

Rule of DRAMA (Szappanopera RPG)

írtam folytatást az előzőkhöz, ez lényegében a vége. Nem egységes, meg ilyenek, majd összefűzöm, és lesz belőle LFG-re cikk, de egyelőre ennyit bírtam.

Mesélni akarok.

új nap, új remények. Viszont mézárlásba fogok kezdeni, már megint fúrják a utat az  utcán.
tegnap felvettem a haradiakat a topikba, örülök  a kreatív, különösen a kézművesen kreatív embereknek, mert nekem azért ezekhez nincs érzékem :D

tegnap este hellokittyt rajzolgattam flashben házifeladatként, a világ szétesett vonalakra, körökre.

Azt viszont meg kell jegyeznem, mostanában iszonyú nehezen szánom el magamat bármire, még munkában - vagy főleg itt, ugye. Várom, hogy elteljen a munkanap, minél kevesebb aktivitással, aztán este ugyanott vagyok, fáradt, enervált. Nem szeretem a nyarat. A meleg és a napsütés kiszívja az erőmet, és este csak szeretnék végre a hűvösebb lakásban ülni. Jó lenne csinálni folyamatosan valami értelmeset. Időnként vannak fellángolások, csináltunk plakátot, járok ebbea suliba, ma este megyek egy másik együtteshez meghallgatásra, holnap a szívforgáccsal próba, aztán pénteken elnökségi, meg meg a táborszervezés is - de olyan... semmilyen ez az egész.

Ma reggel ráadásul az új recis csaj rámköszönt a metrón, miközben olvastam és zenét hallgattam. Én ezeket az embereket nem értem. Olvasó embert nem zavarunk, csak, ha ő vesz észre magától. Asszem ez is rányomja a bélyegét a ma reggeli hangulatomra, mert olyan szintű indulatot bresztett bennem az alapvetően semleges csaj, h meglepődtem. És nehezen tartottam fennt az udvarias maszkot. Még csevegtem is, pláne.
Nem mondom, van, akinek örülök ilyenkor reggel is, de azok nem utaznak azon a vonalon. Vagy ők is olvasnak és zenét hallgatnak... mintha a múltkor valami régi gót-rpg-live ismerős utazott volna mellettem, mert mintha nekem biccentett volna, de aztán ő is olvasott tovább.

Igyekszem, igyekszem.

Like-old

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150217141768279&set=o.219067841444042&type=1&theater

egy kicst még spammelek ezzel, hátha nyerünk. Elvégre jó lett :D

http://droidzombi.tumblr.com/

lett egy ilyenem. még nemtom, fogom-e használni, és hogy hogyan integrlom össze a bloggal :D

Akartam írni a hétvégéről, de aztán elolvastam egy cikket arról, hogy a kamasz és tinikorban nem akartak kispolgárk lenni, de mostmár bezzeg, és elkeseredtem, hogy mennyien vannak, akik hülyeségnek tartják már gyerekkoruk álmait. A forma nyilván nem lehet annyira tartós, de a tartalom, basszus. És aztán majd, ha megérik, nyugdíjasként jönnek rá, hogy ennyi erővel kitarthattak volna, a végeremény ugyanaz.

Kis kitérőnk után foglalkozzunk a hétvégével, ami pénteken kezdődött egy cégs sportnappal - győzött a mi csapatunk, egy feladatot én oldottam meg, egy másikban gerendákat cipeltem és pörögtem erőteljesen, hogy sok pontot kapjunk, egy harmadikban meg a leösnő recis építészcsajjal ledomináltuk a csapatot, és keresztülvertük rajtuk a megoldást. Időnként felmerül bennem, hogy nem vagyok én olyan okos, meg művelt, meg intelligens ember, de egy-egy ilyen csapatverseny után tudom úgy érezni, hogy ... de.

Aztán röplabdáztam és leégtem a napon (szerencsére pólóban, nem ujjatlanban, aminek köszönhetően ugyan bután néz ki a nyakamon a piros, de legalább nem az egész vállam és hátam, mint másoknak). És beszélgettem emberekkel, aminek következtében itt bent az irodában is tudtam. Este hazamentem a középső busszal, még emberi időben.

Szombat első felében flash tanfolyam, ez is erősítette sajnos az önképemet, miszerint én gyorsan gondolkodom és tanulok (és már láttam a flash professionalt meg animáltam is már). Azért sajnos, mert egyrészt ez azt jelenti, h időnként unatkozom, meg elvárásaim lesznek az életől.
Namindegy. Jó lesz ez, érdekes.

Utána karaktereket szültünk, muhaha, utána Drazsénak volt születésnapja hajnali, amikor megjött a szél meg a lehűlés.

Vasárnap csapatbeosztottunk haldokló Elnökünk rezidenciáján, ami hatékony volt még a menetrendszerű összezördülésekkel együtt is. Lettek csapatok, nemsokára kiderülnek, csak még várjuk a jelzést :D Utána átmentünk Cucc rezidenciára utánanyomozni leendő ismeretlen csapattagjainkra, meg dolgoztunk tovább a zseniális koncepciónkon, meg rockband dolgokat játszottunk, ami azért elég jó.

csend, szél, eső. ezek kellenek. nem vagyok elégedett magammal, de most nem az eredmény szinten, hanem sokkal mélyebben. személyiségi szinten.

pályáztunk Szozsival

Szozsi fényképezte, Lyona ruhája és segítsége a fotózáson, én meg ott vagyok, meg ötleteltem énis, emg photoshoppoltam.
Majndem az ezredik daru lett a kép címe, csak aztán mégsem :D

najó. vlami valahol idegesítően zúg, nyilván az utcán, mert halkabb lett az ablak becsukása után.

álmos vagyok, álmosálmosálmosfáradtálmos, basszus, a semmitől. A semmitől nem lehetnék? De vagyok, vagyok vagyok.
(Szavak, szavak, szavak).

Ma este megbeszélünk okosakat, remélem lesz agyam, remélem egyszerűen nem parázok most rá a táborra hirtelen  minek azt, para nélkül is működik. Csak... nem érzem jól magam. Szédülök, mert megráztam a fejem.
Pedig egyedül egy irodában, nincs itt senki,nem lát ide senki - sajna hallani lehet, tehát fülesen kell zenét hallgatni -, meztláb lehetek a szőnyegpadlón, meló alig-alig.

Le kéne esnie annak az esőnek.

hű. a hosszú hétvége kevésbé volt ... sűrű, mint amilyet alapvetően elvárok azoktól az időktől, amikor nem kell dolgozni (a.k.a. szabadidő), de talán nem volt baj, mert végre volt időm játszani (előző blogbejegyzés), ve tudtuk fejezni az arc-plakátpályázatos melót, olvastam, és még hemelkedésesen nyavalyogni is volt időm. (Ez utóbbi mondjuk inkább rossz, jobban belegondolva. Ha nincs alkalom/idő rá, akkor csendben szenvedek, és az mindenkinek jobb :D)
--

közben ebédeltem. ennyit a nagyívű blogírásról.

zombit ölni vadidegenekkel is jó, még úgy is, h én vagyok a legbénább, aki rettentő módon meg tud lepődni a normal-nál nehezebb szintre sorsolódáskor, hogy miért csapnak le egy ütéssel a dolgok. Well. Viszont vicces a tanulófolyamat - a közös taktikákat csak online lehet kitapasztalni, a gép csak a minimum jóarcoskodást teljesíti, az összetettebb, ez ide néz, az oda, meg ilyesmiket már nem. oké, nekem már az is bonyolult időnként, h hova kell lerakni a benzineskannákat ahhoz, hogy ne magunkat gyújtsuk fel...

a hőemelkedés pedig magyarázat a zombiságra.

Lépések, lépesek, aláírtam papírt az iskolánál, jövő szombattól minden szombaton tanfolyamon leszek, fura ez. De legalább a közelben leszek. Utánakérdeztema  hastáncoséknak is, ahol nemsokára indul kezdő csoport, ez még megfontolás alatt van, mert nem tudom, mennyire fér bele az időmbe - de, mivel egyrészt kellene mozognom valamit, másrészt a mozgáskoordinációmmal meg kultúrámmal meg ilyesmik is kellene kezdenem valamit, ezért lenne értelme. Az együttessel meg úgy vagyok, hogy... hát. Lici már határozott véleményen van a panaszaim alapján, és onnan nézve igaza is van. Nem érzem magam egy hullámhosszon a többiekkel, nincsenek zenei ötleteim, és az énekkel sem fejlődöm úgy, ahogy szeretnék. A hegedű meg jóval kevésbé érdekel annál a hangsúlynál, ami kap. So what.

Holnap megyek koncertre (ezis amolyan régi igényem, olyan ritkán jutok el koncertre, h lassan szégyellem). 

álmomban Szozsi kisiklatott, eltérített egy villamost - vagy netán csak kikerült a sínen valakit, nem tiszta ez már, ennyivel ébredés után.

Borzasztó, fáradt vagyok, álmos, szédülök, úgy általában minden bajom van a létezéssel úgy általában. Lenne dolgom, a pályázatra a képet gyártanom, ami jó lenne, de az időm kevés, ésm estére már agyam nem marad.

A családom nem válaszol e-mailre, persze telefonálhattam volna, de gondoltam, a nap során csak megnézi valamelyikük az emailjét. Kéne az anyakönyvi kivonatom, személyit kell csináltatni most már. Fogalmam sincs, mikor, elegem van, h minden szarért szabit kell kivenni, milyen koncepció alapján van az ügyintézés mindenhol munkaidőben? Még jó, h a boltokat nem akarják bezáratni hétvégére. Az emberek hülyék. (Én meg még mindig szédülök)

Ma meglátom, iratok nélkül is elfogadják-e a jelentkezésemet.

Mi van még? Ja, az együttes. Hagyok még neki időt, hátha.

úgy beszédültem kb másfél órára, h azon gondolkodtam, fel merjek-e kelni, hátha összeesem (mertem, sétálgatok időnként mezítláb a szobában, meg mozgok meg minden).

megtaláltam tegnap a szépséges creative zen mp3 lejátszómat, amilyet már nem árulnak - nem értem mér nem, szép és pont arra jó, amire kell - lehet vele zenét hallgatni.

emellett jelentkeztem tanfolyamra, jövő hét szombaton már kezd, remélem, jó lesz. a "szeretnék érteni valamihez" jegyében. végül a design vonalon maradtam, elvégre azzal már foglalkoztam, és annak az egonómia (bocsánat, user experience) része komolyabban érdekel. Csak az zavar, hogy engem a szoftveres része komolyabban lázba hoz, mint a weblapos. Mindegy, egyelőre részletkérdés, hosszabb távon meg annyira mindegy...

végigszaladt Janie Shepard az Arrival DLC-n, hogy ez minek volt, azt nem tudom. KEzdem magamat az értelmesebb kisebbségnek érezni a játékok terén is - valahogy nem jó irányba tart az ipar, de legalábbis az EA biztos nem.
Érted, a sikeres mozifilmek és népszerű zenekarok közhelyesek, giccsesek, egyszerűen megfoghatóak, most a játékokból is megpróbálják kiírtani a (szellemi) kihívás maradékát is? Miért kell rossz dolgokat készíteni?
költői kérdéseinket hallották, lépjenek tovább, nincs itt semmi látnivaló.

nem röhög.
megtaláltam a suli honlapját, akikkel felléptünk, a nyitóképsor... vicces.

az előadás jó élmény volt, meg szerintem jók voltunk, meg ilyenek. remélem, nemsokára megkapjuk a felvételeket.
annyira fáradt lettem estére, hogy még a trónok harca aktuális részét is erőfeszítés volt megnézni. De persze nem tudtam elaludni, megint vagy fél-egy órát forgolódtam félálomban.

a hétvégén kissé elfáradtam. még nincs vége, ma még szabadságon vagyok, és próba délelőtt, fellépés este - ezúttal éneklek, úgyhogy az egész fellépés mindössze bruttó öt perc. Meg a smink felrakása persze.

Péntek este elnökségi, amit sikerült befejezni időben, és a fontos dolgokat megbeszélni, szombaton próba, este meg szülinapi buli a Menedékben - érdekes beszélgetések, embereket csoportosítottunk aztán kategóriákba. Aztán vasárnap megint próba, és ez most eltartott fél2ig, onnan rohantam a tábori előkészítős ügyre, ahonnan robogtam vissza a Bázisra fotózásra - nem igazán voltam már magamnál, kábé arra voltam képes, h kövessem az instrukciókat. Lábat ide nézz fel, kapaszkodj, most próbálj meg idekapaszkodni, és a lábadat meg ide, estébéestébé. Majd gyártok képekből képeket.

mennyivel könnyebb bölcsnek lenni olyankor, amikor nem én vagyok ott. Mennyire értelmetlennek tűnnek az akkori tanácsaim. Ez a "csak menni tovább, megvárni, amíg elmúlik" ügy egészen kivitelezhetetlennek és értelmetlennek tűnik. De nincs más, nincs semmi más. Az idő nem fagy be, nem áll meg, akkor sem, ha szeretném, akkor sem, ha nem veszem észre éppen, mert nem oda nézek. Már dühösnek lenni sincsen erőm. Örülök, hogy bizonyos rutinok még mozgatnak, bármennyire is megvetem ezeket a rutinokat.

egészen fellelkesített az lfg-s novellapályázat, erre már több esélyt látok, h írjak is valamit. Az előző, posztapokaliptikus érzetű cucc inkább arra volt jó, hogy kitaláljak egy sztorit, amit aztán beleépítek a királylányos fantasy háttérvilágába. Ja, tegnap azt is megbeszéltük, hogy jó regény lehetne  a meséből. Illetve, egy nagyobb novella, ha túl hamar meghalnak a játékosok :D

Namindegy, kijelentem, hogy nevezni kívánok a pályázatra, és augusztusig megírok egy novellát a témában. Mert remélem, hogy ez a leírt kijelentésem már fog annyira motiválni, hogy meg is tegyem.

Csak időt kell hagynom. Komolyan, még játszani sem szoktam mostanában, annyi minden van. Első körben a plakátpályázatos dolgot kell megcsinálni.