mert sehol nem férek el. sehol nem... izé. ez most jó. és majd kitapasztalom. igazából szar itt ülni. tegnap és a ma is fújt a szél. figyelj, figyelj?
tsá
szerda, november 24
eddigiek
Nov. 10 szerda
Valamit akartam, csak nemtudommit. Jah, lehet, h hamarosan áthelyezem a blogot más, nem saját vizekre, mert lehet, h az kényelmesebb, mint szenvedni a saját lappal. És akkor majd megint lehetek keretek közt kreatív? Megyek be leadni a feladat első részét, szeretem az egyetemet. Mit is mondhatnék? Csak nem vagyok kissé fáradt? Meg olyan értelmetlen? Csak nem. Az utóbbira, persze. Felkelek, és elkormányzom magam a túloldalra, jó, csak az egyetem túloldalára, és mosolyt fagyasztok az arcomra. Bár süt az ég. Kéken, nagyon. Felhőt akarok, megminden, de úgyse, a télnek már itt van neki az ideje, ne fénylő tél legyen, az olyan lehangoló, de hát mit tehetnék, mert aztán már nem jön semmi, csak de jó, igazából szavak csak egymás után, kohézió, minek, az minek, majd most mindjárt megértem, mi az a szám, és akkor jó lesz, fúrhatom magam fejbe fúróval, úgy ám kedvesssz, ssszemmi baj, mi majd vigyássszunk rád ám, bissszony. Nem, nem szabad elolvasni a félévvel ezelőtti blogot. Most van új remény, radioaktívan sugárzik ugyan, de talán, talán. Pókhálófonalak tartanak össze. Ki kell menni, muszáj. Aztán csak ülni és nézni. Gyerünk már, ideszögeztek, vagy mivan? Kérem, kapcsolja ki.
Nov. 9. Kedd
Még csak kedd van, de rohantam volna előre, nagyon. Pendragon – If I were the wind. Előtte Flower Kings ment. Reggelire először meg Funker Vogt, nehogy még azt higgye bárki, h progrock napot tartok :D. Éjszaka hallgattam az esőt.
If I were the wind and you were the rain
That blows from east to west that melts away this pain.
If I were the sea and you were the sky
I could wash away those tears
And our hearts again would fly.
People my people, captain my captain.
Sail this empty vessel away from here to calmer shores.
Tudom, volt már, nem érdekel. Ha kell, végtelenségig ismételgetek szavakat, mint az androidkisfiú a kéktündérnek. Lopott pillanatok a szériabevonás előtt. Után. Már csak néhányan maradtunk, elegen ahhoz, h ne tudhassam magamnak az utolsónak maradás örömét, elegen ahhoz, h egy tömegtermék legyek, amiket most tömegesen vetnek szemétre a világ minden táján. Még csak nem is működtem rosszul. Így, utólag, szeretnék, de lemerültem, nem tudom, mi ez egyáltalán, miért tudok még magamról. Ha tehetném, kirántanám a csatlakozót, mert unom. Unom a semmit.
Okt. 29 péntek
10 óra percek múlva. Csillagos az … jó neked. But nothing fade away. Másfél óra, míg be kell mennem. Alapvetően vonalak a papírra, csak nem tudom, képes vagyok-e egyenes vonalakat húzni. Meg kéne próbálni. Hisz akkor még kevesebbel kell később szenvednem, úgy-e. Lépj előre, mert a szurok az szurok. But nothing fade away. Szörnyű áldozatként eltorzította magát, homályos jutalmak fejében. Még mindig várja a fizetségét. Még mindig él. Valaki, aki nem jut eszembe. Nyilván többen is… már nem érdekel. Most nem érdekel. Leugrott. Repült. Mikor? Soha. Nem, ez nem igaz. No igen. Szinte szinte. Gruáh. Nem, ez nem jó. Zötykölődés a vonaton. Neueworldorder. Itten inkább rajzolok, tsá.
Okt. 27. Szerda
You can call my name. The night is falling… valaki kapja el! Zutty. Napi túlélőbejegyzetelés ablogba. Még egy darab összeállításai rajz, illteve letisztázni a három továbbfejlesztést. Emellett kivagdosni és felragasztani a színtant. Szvsz az utóbbit ma délután, miután elmentem és vettem rajzlapokat. Legalább 3 a3, meg jónéhány a4. Oké, ebéd és boltszünet.
Okt. 26 kedd
Mit mondjak? Igazából nincs mit. Csak most pihenek, mindjárt el kéne indítanom az autocadet, megtudni, el tudom e. szippp. Talán még viszonylag készen is leszek időben.
Okt. 25. Hétfő
Már az 5. Interzone számnál tartok. Félúton. Legközelebb megígérem, innen folytatom, csak most… befejeztem a termékelést, és fáj a fejem. :D. ez álmosít… és egy cseppet idegesít is. De végre változatosság, csak mindjárt elalszom tényleg. Ááááá. Vicces, nem bírtam abbahagyni, pedig tényleg elalszom, ha így folytatom. Szeretjük a ssssistergésssst ugye, kedvesssss.
Okt. 20. Szerda
When angels deserved to die. Még pár perc. Zenehallgató délelőtt. Másfél óra alatt két rövid bekezdést sikerült írnom a novellához, ez most jó vagy nem. Lalalala. Aerials in the sky… cause we are the ones they wanna play… szófoszlányok. Ma Hocico. Úgy döntöttem, ki kell érdemelnem. 2 bekezdés, az már valami, de még a terméktervezést is, illetve be kell mennem Színtanra festegetni. Mein Herz Brennt. Nem vagyok igazán kitartó… vagy türelmes. De most ma… feuer frei.
Valamit akartam, csak nemtudommit. Jah, lehet, h hamarosan áthelyezem a blogot más, nem saját vizekre, mert lehet, h az kényelmesebb, mint szenvedni a saját lappal. És akkor majd megint lehetek keretek közt kreatív? Megyek be leadni a feladat első részét, szeretem az egyetemet. Mit is mondhatnék? Csak nem vagyok kissé fáradt? Meg olyan értelmetlen? Csak nem. Az utóbbira, persze. Felkelek, és elkormányzom magam a túloldalra, jó, csak az egyetem túloldalára, és mosolyt fagyasztok az arcomra. Bár süt az ég. Kéken, nagyon. Felhőt akarok, megminden, de úgyse, a télnek már itt van neki az ideje, ne fénylő tél legyen, az olyan lehangoló, de hát mit tehetnék, mert aztán már nem jön semmi, csak de jó, igazából szavak csak egymás után, kohézió, minek, az minek, majd most mindjárt megértem, mi az a szám, és akkor jó lesz, fúrhatom magam fejbe fúróval, úgy ám kedvesssz, ssszemmi baj, mi majd vigyássszunk rád ám, bissszony. Nem, nem szabad elolvasni a félévvel ezelőtti blogot. Most van új remény, radioaktívan sugárzik ugyan, de talán, talán. Pókhálófonalak tartanak össze. Ki kell menni, muszáj. Aztán csak ülni és nézni. Gyerünk már, ideszögeztek, vagy mivan? Kérem, kapcsolja ki.
Nov. 9. Kedd
Még csak kedd van, de rohantam volna előre, nagyon. Pendragon – If I were the wind. Előtte Flower Kings ment. Reggelire először meg Funker Vogt, nehogy még azt higgye bárki, h progrock napot tartok :D. Éjszaka hallgattam az esőt.
If I were the wind and you were the rain
That blows from east to west that melts away this pain.
If I were the sea and you were the sky
I could wash away those tears
And our hearts again would fly.
People my people, captain my captain.
Sail this empty vessel away from here to calmer shores.
Tudom, volt már, nem érdekel. Ha kell, végtelenségig ismételgetek szavakat, mint az androidkisfiú a kéktündérnek. Lopott pillanatok a szériabevonás előtt. Után. Már csak néhányan maradtunk, elegen ahhoz, h ne tudhassam magamnak az utolsónak maradás örömét, elegen ahhoz, h egy tömegtermék legyek, amiket most tömegesen vetnek szemétre a világ minden táján. Még csak nem is működtem rosszul. Így, utólag, szeretnék, de lemerültem, nem tudom, mi ez egyáltalán, miért tudok még magamról. Ha tehetném, kirántanám a csatlakozót, mert unom. Unom a semmit.
Okt. 29 péntek
10 óra percek múlva. Csillagos az … jó neked. But nothing fade away. Másfél óra, míg be kell mennem. Alapvetően vonalak a papírra, csak nem tudom, képes vagyok-e egyenes vonalakat húzni. Meg kéne próbálni. Hisz akkor még kevesebbel kell később szenvednem, úgy-e. Lépj előre, mert a szurok az szurok. But nothing fade away. Szörnyű áldozatként eltorzította magát, homályos jutalmak fejében. Még mindig várja a fizetségét. Még mindig él. Valaki, aki nem jut eszembe. Nyilván többen is… már nem érdekel. Most nem érdekel. Leugrott. Repült. Mikor? Soha. Nem, ez nem igaz. No igen. Szinte szinte. Gruáh. Nem, ez nem jó. Zötykölődés a vonaton. Neueworldorder. Itten inkább rajzolok, tsá.
Okt. 27. Szerda
You can call my name. The night is falling… valaki kapja el! Zutty. Napi túlélőbejegyzetelés ablogba. Még egy darab összeállításai rajz, illteve letisztázni a három továbbfejlesztést. Emellett kivagdosni és felragasztani a színtant. Szvsz az utóbbit ma délután, miután elmentem és vettem rajzlapokat. Legalább 3 a3, meg jónéhány a4. Oké, ebéd és boltszünet.
Okt. 26 kedd
Mit mondjak? Igazából nincs mit. Csak most pihenek, mindjárt el kéne indítanom az autocadet, megtudni, el tudom e. szippp. Talán még viszonylag készen is leszek időben.
Okt. 25. Hétfő
Már az 5. Interzone számnál tartok. Félúton. Legközelebb megígérem, innen folytatom, csak most… befejeztem a termékelést, és fáj a fejem. :D. ez álmosít… és egy cseppet idegesít is. De végre változatosság, csak mindjárt elalszom tényleg. Ááááá. Vicces, nem bírtam abbahagyni, pedig tényleg elalszom, ha így folytatom. Szeretjük a ssssistergésssst ugye, kedvesssss.
Okt. 20. Szerda
When angels deserved to die. Még pár perc. Zenehallgató délelőtt. Másfél óra alatt két rövid bekezdést sikerült írnom a novellához, ez most jó vagy nem. Lalalala. Aerials in the sky… cause we are the ones they wanna play… szófoszlányok. Ma Hocico. Úgy döntöttem, ki kell érdemelnem. 2 bekezdés, az már valami, de még a terméktervezést is, illetve be kell mennem Színtanra festegetni. Mein Herz Brennt. Nem vagyok igazán kitartó… vagy türelmes. De most ma… feuer frei.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)