Jelenlét

Jelenlét nélkül nem működik, ezt állandóan észlelni kell, figyelni, elkapni, végigrohanni rajta,és egyensúlyozni még pont a határán a létezésnek és az értelmezésnek. Én értelmezek, mindig, mindent,a határon innen vagyok, néha kompenzálom az adatok végigkergetésével az idegpályáimon, vagy hol, szóval kikeülni a közponot, az lenne jó. Csak akkor nem emlékeznék rá nyilván, a lélegzetvételre sem emlékszem, sehogysem jók a szélsőségek, pedig azok eltalálhatóak nagyívűen.

Túl sokat ettem, elszoktam tőle, az van.

Tea

Időnként felvillanó masszív agyalások hínárfényében telnek napjaim, amit néha ivásnak, néha beszélgetésnek mondunk, néha meg ülök a felhős levegőben és várom, hogy elmúljon az érzés, és elmúlik olykor.
Megint labirintus, és már fontolgatom, hol lehetne átmászni a falakon, mert nyilván nem végig kell menni, nyilván nem. A szóismétlés hangsúlyozás és új értelem nyerése, hát nem?

A pünkösdi hétfő meglepett, nem készültem rá sehogyse, aztán lett belőle szombati közgyűlés, aztán esküvőlátogatás, vasárnap jmise a jezsuitáknál meg beszélgetés Angwennel, hétfőn meg medéltem Blintéknek egyalkalmas királylányost. Illetve Altair ugrált a háztetőkön az Assassin's Creed-ben, ami kezd némiképp unalmassá válni, szal próbálok végigparkourozni rajta gyorsan.

A közgyűlés szórakoztató volt, nem nyitották ki nekünk a lefoglalt helyszínt (mint később kiderült, azért, mert elnézték a dátumot), úgyhogy a Múzeum Kertben, szabadtéren ültük végig félárnyékban. Az idő rövid volt, a témák hoszabbak, és vitát generáltak, ezért nem tudtuk rendesen befejezni mindet. De legalább nem fogadtunk el semmi olyat, amivel nem értettem egyet, ha jól rémlik.

Holnapi énekórára kéne vinnem giccses szerelmes-mjúzikel dalt, ó, igen.

A cím meg azért, mert ki akartam meni teáért.

Előre

Rendrakás alig halad, a szobámban például egyáltalán nem, alig jutok be oda - pedig azért volt ott is estém. Viharban ülni az erkélyen, whiskeyvel és cigivel, ugyan nem feltétlenül egészséges, de jó. Ott jó volt. A retinámba égnek a felhők mindig és mindenhol, a faágak és levelek kontrasztja. És nehéz a kommunikáció. Néha azt hinném, jó vagyok benne, de nem, valahol az egész elakadt, és nehézkesebben működik, mint a többi embernél. Nem minden szinten, mert van, amiben jobb vagyok, de a hétköznapi, praktikus szinten mindenképpen (aka érzelmek kimutatása).

(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)

új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.

nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.

Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.

u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.

Rendrakás

minden elhatározásommal csak eddig jutok rendszeresen. A rendrakásig. Most épp takaros mappákba rendeztem a googledocs-drive ősi anyagait, némiképp megrázóan nosztalgikus szembesülni a 2008-as táborszervezéssel, meg néhány KÖMT tervezettel. Meg régi Gondolin vázlatokkal.
Szerencsére a diplomamunkám karanténban van.

Tegnap fújtam el gyertyát, sétáltam a belváros kávézói között, énekórán dicséretet kaptam, és néztem az esőt, ma ezt tervezem folytatni.
A rendrakásba a idők és cselekvések rendje is beletartozik, szelektálni kellene meg csoportosítani, egyelőre a munka mappát leválasztom, a többit viszont neki kell kezdenem mappákba rendezni és kidobálni.

szegény gót kislány

Nem tudok sok jobb dolgot, mint esőre ébredni. Cseng az órám, és valami zaj van, kinézek az erkélyre, és esik az eső, és nincs hideg és ez valami csodálatos összeállítás. A szülinapommal ellentétben ez a nap már jól indul.
Csak ne sikerült volna tegnap rágótulnom a "barátaimnak csak facebookköszöntésig vagyok jó" témára tegnap annyira, valószínűleg vidámabb estm lett volna. Bár mondjuk az Assassins Creed, amivel magajándékoztam magam a hétvége során, az jó játék, meg vérlepke és az apám is átlátogattak, és apámtól kaptam whiskeyt, ami megintcsak jó, vele megittam az előző végét, ergo azért ittam valamit szülinapom alkalmából. Vérlepkétől kaptam kúl nadrágot, ai ugyan kicsit kicsi, de az este végére azért kezdett rámnőni, és, meg kell jegyeznem, kúl.
Úgy érzem, karmikusak a szülinapjaim, mióta elfelejtettem Drímőrét egyszer - pedig nála meg voltam arról győződve, hogy később van, nem ennyire közel a névnapjához :P Mindegy.

A hétvégéről nemtom, mit írtam már, ez is jelzi az éberségem fokát ma eggel (kb egy kattintásnyira vagyok tőle, de nem). Volt egy érdekes játék pénteken, jót tesz nekem, ha megengedem a karaktereimnek, hogy úgy igazából hülyék legyenek. Szombaton terápiás célzattal pólókat néztünk a cafepressen, aztán mentünk házavatógrillezésre Zuglóba Mételyékhez. Volt a tetőterasz, naplemente, a világot viccesre ittam magam körül, beszélgettünk horoszkópról, fűzőkről, kezdem érteni az e-bookokat, meg ja, meg volt gyereknevelésről is szó, meg mittoménmég miről, jól éreztem magam, pedig nem számítottam rá.

Vasárnapi játék jó volt, a végére pörgött fel nyilván, kúlul kinyírtuk Janie egy régi "ellenségét", és elkezdtünkcsapatmunkát végezni, ami ebben játékban számomra új dolog, akárhogy is nézzük.

A notebook az L nevet kapta, igen, azért.

a dolgok

azok, amik, vagy nem azok, és önazonosak talán?

dalszövegem.
még. még. még.

a párás idő. a fáradtság. nem lennék most itt. de nem ám. máshol lennék. de dolgoznom kell.
aztán majd megyek a teámért, amit elő kell készíteni fogyasztásra, aztán majd lesz levegő és lesznek felhők, és lesznek szavak, valahol, valahol messze.

már alig van a tasklistámon, de még elkészítése soron van, ó igen. mi történik, mi történik, miért nem lehetek messze azoktól a dolgoktól, amikhez nem szeretnék közel lenni?
ój, jajjj.

Ó, mióta van ez így üresen nyitva (khm, is this thing on?)
most még egy kicsit így lesz.
...
szóval (kopp-kopp-kopp, élemég)
például a laptop nem akar az enyém lenni még mindig, most hívtak, hogy hardveres a hiba, holnapig kiderül, hogy micsinálnak, de már ebből nem biztos hogy lesz másik példány.
űelkezdtem azt számolgatni, hogy mi mindent vehetnék az összegből. Egy multieffektet a hegedűhöz. Egy biciklit. Hegedűhúrokat. Cipőt. Fűzőt. Könyveket. Mass Effect3-at. Könyveket. (De nyilván nem költeném el, mert miértis.)
...
Tegnap rájöttem (újfent), hogy este át kell öltözni, mielőtt elmegyek emebrek közé, és akkor nem kell a hétvégi fáradtságban kiélnem a nem dresscode-os igényeimet. Erre mindenképp jó a hirtelen kocsmázás.
...
ÉS még akartam írni dolgokról, amik a gondolatfolyamoból ide kívánkoztak, de már elvesztek a napi bosszúságok között, mint. Mint valami, ami elveszik útközben.

Felhők

Most, hogy kb 10 perc alatt kitöltöttem az adóbevallásomat - ja, utána kellett néznem az egyik táblázatnak, amit nem kell beírni sehova -, úgy érzem, ebédelni kéne. Míting volt, fáradt és álmos vagyok, de valahogy befejezettnek tekintek olyan feladatokat, amik még léteznek valahol.

A  notebookos nyűglődésnek nem értem a végére - a megvett gépben rossz a wifi, és a szervíz ügyfélszolgálata csak a munkaidőmben elérhető, innen meg nem fogok semmit se tenni, meg visszaküldeni és újra várni. Ma visszakérem a pénzt, és megpróbálok venni egy működőképes verziót. Az már biztos, hogy hasznos, mmint nem mindenféle papírcetlikre jegyzetelek, hanem a gépbe bele, és így nem vesznek el az infók, tudom szerkeszteni, és nem 5 különböző jegyzetből kell dolgoznom.
Persze, jegyzetelni papírra jó, de leginkább olyankor, amikor nincs szükségem aztán a végeredményre.

A hétvége megint jól jött a semmilyen hétköznapok után - jegyezzem meg, nem engedhetem meg maganak a hétköznapok elvesztését. Péntek hajnalig játék, szombat délelőtt wifikeresés, délutántól palacsintázós izé, vasárnap délelőtt táboros megbeszélés, délután mesélés.

A tábors megbeszélés legjobb része kétségkívül az volt, amikor Zsolt kártyákat cserélgetett Ildivel, Ring aludt, én meg left4dead-et játszottam steamen Zyróval és az öccsével.
 A palacsintázos parti érdekes volt, marha fáradt voltam a viharkészültség miatt, sütni jó volt, meg enni is, de a beszélgetések fonalát nem nagyon sikerült felvennem, ami mondjuk nem baj, mert finom kajákat hoztak, csak ne éreztem volna magam olyan ijesztően antiszociálisnak.

A vasárnapi játék nem várt fordulatot hozott, bár tulajdonképpen benne volt a pakliban. Tulajdonképpen jobban illik a krónikába, mint a másik verziók közül a jobbik.

Hát így.

Fényes péntek

Fáradtság, álmosság - majdnem másnap. Szerda este ittunk és virtuális szexről beszélgettünk, tegnap este ittam, nem nagyon beszélgettem, csak hallgattam, és ez most olyan furcsán elég volt, ma este is van esély alkoholra, meg holnap este is. De lehet, hogy majd holnap maradok a decens teázásnál. Nyilván.

Furcsa, hogy így, álmosan és kvázi kialvatlanul nagyobb energiával keltem, mint a hét többi reggelén, amikoris igazoltan megvolt a 8 óra alvás. Péntek van, csíkos felső és farmer, kevéssé gót, mert a farmer már inkább szürke, a hajam még szőke, és sehol egy ankh. Valahol elhagytam a régit. Kár. Kellene pótolnom.

A borzasztónak tűnő lokális mélypont után már jobban vagyok, bár... igazán aludhatnék. Valamikor. Mindegy, ma este végre tényleg megveszem a notebookot, akit még nem tudok elnevezni, de majd, és semmi jogom nem lesz szarul érezni magam. Ezek a tervek szépek és jók, és egyszerűsödött gondolatmenettel egyszerűbb az élet.

Nemsokára szülinapom lesz, általában több jelentőséget tulajdonítok neki, mint bárki a környezetemben, dehát kellenek a viszonyítási pontok, és az önmagamnak szóló napok. És ez azt is jelenti, h az adóbevallás határideje is közel van már.

A tegnapi próba a kis kihagyás után egész jól sikerült, megint készül új szám, meg elvileg június 16-án koncert lesz végre, amennyiben Estelnek sikerül egyeztetnie a kórussal.
Jéééj.

Cím

Nem jók ezek a napok, kiürültek. Gyűlölöm a várakozást, és leginkább azért, mert túl könnyen egy jövőbeli jó esemény alá rendelem az addigi időket. Ez pedig azért se jó, mert elveszik az idő, és túl gyakran feleslegesen várok, és akkor még fájdalmasabb rájönni, hogy addigis fordíthattam volna a várakozási energiáimat valami hasznosra, amitől nekem hosszú távon is jó.
Namindegy. Egyszer majd minden jobb lesz, nem? Várjuk csak ki.


A hétkezdést eléggé kikezdte a patrolos munkám, persze értem én, hogy be kellett tanítani, meg terelgetni a helyünkre érkező csajokat, és szerintem jó vagyok benne, megminden, de akkoris, az a meló borzasztó unalmas még egyedül is, pláne, amikor vagyunk hárman egy gépre. Nem tudom, hogy teltek el az első, kómás órák hétfőn kávé nélkül. Értitek.
Amúgy aranyosak a lányok, és mindkettejükkel van közös MTT-s ismerős, Snuffles meg Patiszon.

Állandóan azt kell válaszolnom a kérdésekre, h mi van velem, hogy "semmi", ez elég siralmas. És Etiópiában meg éheznek, tudom.

Ja, tegnap összefutottam félrefonthajú Szozsival a melóhelye mellett, amikor mentem a gépért. Legalább nem volt teljesen felesleges :D

És nemtom. Ma hasznos leszek.

Nyár

Bár ne lenne ennél sokkal melegebb nyáron. Most, ebben a felhős, talán eső előtti időjárásban tökéletes, de jajj, az éles napsütés, a kohó. Megminden. Nyári álmomat aludnám legszívesebben.

Lesz notebookom, úgy tűnik, de asttóltartok...,. nem, nem tartok semmitől. Az fasság lenne. Megittam a kis kávémat, most ébrednem kéne teljesen, vagy valami, de ez lusta meleg belefészkelte magát az elmémbe.
Álmodtam együttesről, Deine Lakainent hozott egy ritmusgitárosi posztra jelentkező gót srác, meg voltak rántotthúsok is, és fél9kor felébredtem egyszer a tegnapi ébresztőre, de aztán még pár órára visszaaludtam.

Tegnap éájjel játszottunk szuperhősöset, kezdek rájönni, h milyen tepóban és ritmusban játszanak a srácok, most, h Esgal is csatlakozott, valószínűleg könnyebb lesz, mert azért ő is hasonlóan játszik, mint én. Igen, cselesen elrejtettem egy pletykát a fönti sorokba. Ja, nem, nem rejtettem.

Most a hétvége maradékát is kiélvezem, meg kéne enni a zöldbabot, mondjuk leves formájában.

Kifejezetten tanulságos visszaolvasni a bejegyzéseimet, csak elég... kitartónak kell hozzájuk lennem. Csupa fontos dologra derül fény: például az extrovertált-introvertált dolog folyamatos kérdés, mindig meglepődöm az extrovertált eredményemen, hogy dehát én nem. Vagy az, hogy utazás közben érzem jól magam. Meg a futárság motívuma is visszatér. Meg, hogy a múlt szenvedései mindig rosszabbnak tűnnek.
Meg volt olyan is, hogy pillanatragasztóval próbáltam WC-t javítani.