naszóval csakazértis írokdélelőtt blogot, szemléltetni, hogy nem mindig annyira elcseszett a hangulatom, mint tegnap (bár az szerintem nem volt depresszív meg ilyesmi, egyszerűen csak.)

Tegnap este gyilkoltunk belterjesekkel zombikat, szórakoztatóan béna voltam (legalábbis önmagam számára). Ilyet máskor is kell. Hátha némi gyakorlással jobb leszek. Egyszer. Ha lesz időm.

Volt próba is, még mindig nem találtunk nevet, a Mandragóra sajna foglalt, más meg egyelőre nem találkozott többségi ízléssel. Időnként már-már élvezhetően játszunk.

Tavaszi találkozóra készülünk, jó lesz, még akkor is, ha nem leszünk 80-an. Sőt. Jól fogom magam érezni. Pont.

Reggel óta Prodigy-t hallgatok, kis folkmetál kitérőkkel.

a nem annyira és a talán határán.
2 perc múlva zárok, aztán megyek próbára.

és ilyenkor jutnk eszemb a naplemente előtti hosszas séták hazafelé, ezek nem azok a dolgok amiknek értelmül van, tudom, hogy mi következne a történetben, de nem tudom, hogy a szereplők hogyan érik el. Nem tudom, hogy a másodpercekké bomló időből hogyan lesz egész, hogyan lesz az a szín, az a hang, amit el akarunk érni, amit ki akarunk keverni, és nem tudom, hogy jobb lesz-e valaha.

A bizalom maradhat, de nem, az nem tud, mert csak a szín létezik, meg a nem létező tükröződés, a tükör túloldala, ami csak a fejemben és a te fejedben létezik, ez a tavasz egészen pszichedelikus hatással van rám.
legközelebb egyszerűen átsétálok a túloldalra, ott a felfedezés és a játék valóságtalansága, 3D-ben, itt csak absztrakciók léteznek és ítéletek és kategóriák.

Morgana linkelt cikk ihletett lista a bejövős számítógépes játékok NPC-ivel (meg azért, mert tegnap ezt elemezgettük). A teljesség igénye nélkül, és elsőre nyilván a legaktuálisabbakat veszem. És spoilerekkel nem törődöm.

1. Thane Krios

Mass Effect 2, a bérgyilkos. Kurva jó szinkronhang, kicsit költői, kicsit elvont, végeredményben tragikus karakter. Ráadásul már korábban is volt családja, szokatlan.

2. Fenris

Dragon Age 2
ex rabszolga, részben amnéziás, rettentően broody (mindenki az emoval jön, de ez szerintem inkább gót). Jó szinkronhang, kúl fehér haj, naaagy mangaszemek.

3. Garrett

Thief 3
a játék, amit third personból játszottam a karakterem miatt. Igazából a videó valószínűleg nem adja át az érzést :D

4. Garrus Vakarien

Mass Effect 1-2

5. Beckett

VtM: Bloodlines
Most már gyengének tűnik a grafika, de akkoriban azért ....

6. Maximillian Strauss

VtM: Bloodlines.

7. Zevran

Dragon Age Origins.
Vicces bérgyilkos.

Asszem ennyi jutott eszembe... Max Payne még a listán van a hangjával, és lehet, h kifelejtettem még valakit.

És ti?

a mai nap elég borzasztónak tűnik.

ez a fél napsütés tehet róla, meg nyilván én, ahogy végeredményben kiderül, én tehetek mindenről (amiért érdemes dühösnek/szomorúnak lenni, amiről nem tehetek, azért nem). Csoda, h kevéssé bízom a határozott véleménynyilvánításokban, amikor be tudok bizonyítani magamnak bármit, és ugyanezt feltételezem másokról is? A relativitást a saját fejemben megtapasztalom, nem lesz tehát semmi, ami meg tudna cáfolni, hisz nem tudom elhinni magamnak sem.

a kék ég a sárga fal alatt nem jó. Mi több, borzasztó ez is.

Tegnap befejeztem a DA2-őt, mage-k oldalán, mert a paranoid csaj egyáltalán nem volt szimpatikus, ellentétben mondjuk a mágusok vezetőjével. Meg a karakterem húga is mágus, a családdal meg sosem volt akkora problémám, hogy ki akarjak írtani minden mágust. Volt epic fight, még nem untam meg, mint az első rész végén, de nem is volt annyira érdekes - túl rövid volt az a rész, amikor az NPC-ket nem én irányíthattam, és körülöttem harcoltak. Meg az a minimális stratégiai elem is hiányzott - jut eszembe, kéne lassan starcraftoznom vagy valami.
Anderset szerettem volna alaposan felpofozni, de sajnos az opciók között az egyet nem értés és döbbenet volt, illetve az, hogy megölöm, elzavarom, vagy azt mondom neki, hogy harcoljon mellettem, hamár ekkora hülye.
A konfliktus különben tetszett, csak a megvalósítása nem - ez a szabadítsuk fel a potenciális démonmegszállot jelölteket dolog kifejezetten feelinges, meg az is, hogy egyensúlyozott a játék a konfliktus szürke zónájában. Csak nem sikerült eléggé, sé a válaszleetőségek sem voltak elég árnyaltak hozzá.
Viszont Fenris épp csak egy kicsit volt túl broody, határeset, elfogadjuk. A szinkronhangja meg tökéletes.

itt ülök a recepción megint, érdekes változás, vannak emberek, meg igazából kedvem lenne ezt is csinálni, de ... nem. :D

töltögettem személyiségteszteket is, ENFP az aktuális, de az I és az F épp, hogy nem 50%-os :D sőt, a P si határeset. Elolvasgattam a leírásokat, mindegyikből illik rám személyiségjegy (az egymásnak ellentmondóak közül is, nyilván).
pl.

E	N	F
51%	77%	52%

ez így azér elég szemléletes.
a munkakörleírások szerint művésznek kell mennem, vagy előadónak, amikor extrovertált vagyok, vagy alkotónak, amikor introvertált. hhá.

viszont... pillanatokon belül elalszom. úgy tűnik, nem időtől függ, hanem fényviszonyoktó... vagy mégis az időtől, nem emlékszem már.

megérkezett a tegnap rendelt könyvem, kiváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésem a témában (remélem, tart).

egy helyre elküldtem már jelentkezést (neten keresztül lehetett, és motivációs levelet meg a rendszeren keresztül nem kellett csatolni), mondjuk elutasították, de, mivel több hetes a hirdetés, ezért simán lehet, h már betöltötték. Arra legalább rájöttem, h a játékfejlesztésen kívül még általában is érdekel a szoftverfejlesztés, legalábbis a user experience része. Meg a QA munkák is. A DTP-hez baromi sokat kellene még gyakorolnom, amennyit nem hiszem, h tudok, csak akkor menne, ha az lenne munkám. Asszisztens, back-office akármi már nem lennék, ez olyan szinten nem szakmai, hogy érzem, a folyamatos butulást. (Meg most épp szédülök is, ez remélem, nem ennek a jele.)

nem mintha elégséges lenne az önbizalmam. de... mindegy is.
---
viszont gondolkodtam most nagyon röviden azon, h Lichi kolléganőt ki fogják rakni heti három napra man asszisztensnek egy külső céghez, és lehet, h majd fél napokat kell besegítenem a recire. Tulajdonképpen nem is zavar, bár ugye elsőre felhorgadt bennem, hogy persze, engem könnyű ide-oda tologatni, mert... de tulajdonképpen változatosabb lesz valamivel a munkaköröm. Nyilván, ha valami minimális fizetésemelkedésem lenne tőle. Ezek a dolgok még akkor is számítanak, ha szeretnék máshova menni dolgozni. És nem a máshova a lényeg, hanem az okosabban, szebben, jobbat és többet.
---
elküldtem mégegyszer, most már a céghez. írtam motivációs levelet is, ha ezt a tendenciát folytatom, talán még képes leszek megfogalmazni ugyanilyet a játékfejlesztőkhöz is.
durva,e gyre komolyabban lelkesít, h kiülhetek a recibe. asszem ez tényleg az unalom jele? a főnököm meg mondta, h nem felejtette el az értékelésemet, csak baromira nem ér rá.

nah, úgy döntöttem, visszalépek az emtétébe :D majd keresek aláíró embereket.

30 seconds to Marsot hallgatok, erről rájövök, hogy a DA:O vége jó húzás volt, meg úgy általában jobb kedvem lett tőle. Úgyhogy akár el is mesélhetném, hogy pénteken megvolt a bemutató, az előadás már tök jó volt, lekötött a hangetchnikai fülkéből a Burke, a terhes női alakításért meg kaptam dicséreteket, ez is jól esett. Nem számítottam rá, hiszen pár perces epizódszerep, és ... és hát. No. De, hogy volt olyan néző, aki azt hitte, hogy tényleg terhes vagyok, ez azért büszkeséggel tölt el. (Meg kéne jegyeznem ezt a pillanatot, asszem ezért írom le.)
Mostantól rengeteg időm lesz, úgy döntöttem, de persze pont ezért került elő a lentebb leírt érzés. Az idő felelősség.

Úgyhogy mértékkel kellene játszanom, de nem érdekel igazából. Hawke kalandjai folytatódtak, ki nem találnátok, melyik NPC-vel jött össze. Mivel két brooding man is találató a sztoriban, ezért annyira nem egyértelmű (talán), ráadásul mindkettő épp elég balfasznak is tűnik. (Tropes-os linkek ajánottak.)
Mindegy, szóval a fehér hajú, mélyebb hangú, és nagyon keserű ex-rabszolga tűnt vonzóbbnak, mert... mert. Mert határozottan kitörte az egyik mágus nyakát, aki az életéért könyörgött, meg a másik mágusnak se kegyelmezett, akinek pedig még a szívát is adta, hogy cserébe megahagyja az életét, ha elmondja, amit tud. Mondjuk. De így utólag - azért az a pillanat, amikor az együtt töltött éjszaka után teljes vértezetben borong a kandalló előtt... Hawke tudhatta volna. Kíváncsi vagyok persze, hogy ebből kihoznak-e valamit.

Sikerült telepítenem a Mirror's Edge-t is, érdekes játéknak tűnik, csak a ritmusérzékemet kellene még hozzá fejlesztenem, meg a billentyűkombónyomó kezemet. De bejön az, ami már az Assassins Creedben is bejövős volt, a háztetőkön és egyé helyeken ugrálni kúlság, pláne, ha a valóságban nem tudom megtenni.

Tessék, kisütött a nap.

Mental note: nem szükséges és nem érdekes. És mégis itt van.

Nem szeretem azt az érzést, amikor folyamatosan érzem, hogy valamit me kell csináélnom, valamivel még enm vagyok készen, de kell, és már késésben, és nem lesz rá időm, és.. és...
Az egyetem erről szólt. Egészen addig a pillanatig, amíg végre ki nem szédültem a vizsgáztatóbizottság elől, megalázva és igazából arra koncentrálva, hogy ne aludjak el, mert az éjszaka alvás helyett az államvizsga anyagát rögzítettem. Máig nem tudom, hogy hogyan gondoljak erre az egészre - valóban nem ér semmit az az egy éves munkám, vagy csak és kizárólag a prezentáció alapján döntöttek, mert egy napja lett volna elolvasni a bizottságnak a diplomamunkámat? Nem tudom, miért pörgök ezen - a kérdéseik alapján nyilvánvalóan nem olvasták el, hiszen akkor tudták volna a válaszokat. Lecseszhettek volna azért, mert nem voltam elég erőszakos a konzulensemmel (hogy időben olvassa el, és szóljon, ha nem tetszik neki valami), de azért, mert túl széles témakört választottam (valóban nekem kell tudnom, hogy mi felel meg egy diplomamunka témakörének? mégis, honnan?), vagy azért, mert ... nem foglalkoztam vele eleget.Wtf? honnan a francból tudják, mennyi munkaórát raktam bele? Fizikailag is több időbe telik csak legépelni azt a 80 oldalt, műszaki rajzokat sem öt perc összehozni, a 3D-s modellekről nem is beszélve. És akkor még ott van, hogy csak az egész formázása több nap volt. Meg a képek, meg a helyszínre utazás, és fényképezgetés, beszélgetés, stb. Meg a külsős konzulenssel való beszélgetés. Ha mindezeket azonnal képes vagyok áttölteni a 80 oldalba, akkor is több heti meló jön ki.

De persze az is lehet, hogy ez az egész csak magyarázkodás, és tényleg én vagyok enyire tehetségtelen hülye. Hajlamos vagyok az ilyesmit elhinni. Még jó, h fenntartom a tévedés lehetőségét - végülis, ez az öt százalék visz előre. Ha nem lenne, akkor már sok mindent feladtam volna. Bár, ki tudja, lehet, h boldogabb lennék, ha nem szeretnék valamit tenni, ha nem hinném, hogy a vegetálásnál többet kell élni. És ehhez időnként le kell égetni a kötelekt, meg lemarni a láncokat, meg ilyesmi.
Hm, ez olyan, mint valami nagytakarítás - vagy inkább selejtezés. Sőt, mintha költözni szeretnék inkább, mint helyrehozni a rossz helyen lévő házat. Egy idő után a foltozás helyett érdemes új ruhát venni, meg egyéb unalmas hasonlatok, a lényeg úgysem ott van a szavakban. Illetve bennük, csak közöttük meg mögöttük, feloldódva a vonalak zenéjében.

Tulajdonképpen szórakoztató. Az alternatíva az, hogy álproblémákkal foglalom le magam, vagy bevonom magamat egyé problémákba, de ez lényegében ugyanaz. Az MTT például kitűnő álproblémaköteg bármikorra, és egészen addig az marad, amíg az ember szabadidős tevékenységként kezeli, és igaz ez mindenre. Mégis, milyen jól el lehet azzal ölni az időt a lelket és az energiát, hogy az ember mondjuk .... tábort szervez. Hiszen bármikor kiszállhat... és most kivételesen úgy értem, valóban bármikor (nem számítom ide a függőségeket, meg ilyeneket, az más kérdés). Amíg az van a háttérben, hogy valaki akkor és addig foglalkozik vele, amíg ráér a Fontos Dolgoktól (legyen az család, munka, szokásos izék), addig.. eee, mindegy. Túlbeszéltem.

csak azt akarom mondani, hogy ma előadás, fél napot vagyok csak itt bent, mert utána már mennem kell beállásra az RS9-be.

tegnap este is játszottam még, aztán nehezen bírtam csak elaludni. Megpróbáltam megcsinálni az egyik NPC-met  karakterként, és majd az ő nevében is végigjátszom - de sajnos annyira nem sikerült, h legyen karakterképem. Ez ilyen geekség, nagyon, talán enélkül is megy majd.  Nem kellenek annyira képek, a regényekhez se mellékelik a szereplők arcát.

Kúl műbőrdzsekiben jöttem be, kétsor gomb meg vállpánt meg felvarrók vannak rajta, meg nagy gallérja.

Holnap délelőtt alszom, délután jövök be, ez így jól ki van találva, ma bankett is elvileg este, szeretnék bizonyos emberekkel inni és beszélgetni.

Kontaktlencsében ülök itt megint, fél napot elbír a szemem a gép előtt, úgy döntöttem. Bár furcsa.

már többet írtam, mint amennyi volt. oké, a felhős-esős eget nem, mert az gyönyörű, és ez a tavazs jó, és nem akarok most egy darabig más hőmérsékletet (tudom, lesz).

utolsó 20 percemet blogírással, mivel mással a kellemes esőszagban a hatodikon. Igazából a mai nap jó volt eddig, folyamatosan leveleztem az emberekkel dolgokról, Cégen kívül és belül, közben eltlt az idő, és még olvastam is itt-ott amott izé. Jól van, ez nekem ma nem megy, a stílusban maradás vagy nem maradás, aludnom kellene, de nem fogok, csak akkor, ha valóban nagyon álmos leszek, ez az átka, ha elfogy a türelmem az idővel szemben.

És játszom. Még nem jöttem rá, hogy tudom menteni a képernyőt (printscreen gomb, tudom), de majd rájövök, és Gilraed Hawke-t is dokumentálom. Későn kaptam észbe karaktergeneráláskor, hogy a játékban már van egy Gilraed (az előző főhősöm, ugye), úgyhogy maradt. Furcsa volt látni amúgy a Világvégén más által generáltan ugyanazt a főhőst, mennyire jellemző, hogy ki milyet hoz ki. Simsben is, mindenhol.

A következő fícsőr az legyen, hogy a játék kielemzi a karakteralkotás és a játék folyamatát, és ezek alapján jellemzi a játékost.

Olvastam dolgokat napközben a DA2-ről, kiderült, hogy azért bonyolultabb az érzékeltnél az egész - legalábbis annak szánták. Vannak változó árnyalatok, és állítólag története is lesz, megminden.

Közben intenzíven felrémlett előttem egy gondterhelt, lassan őszülő férfi szokatlanul ideges lélegzetvétele, ahogy befejezi a hercege által neki hagyott üzenet olvasását. Nézi az üvegbúra mögött táncoló lángot, aztán elégeti a papírokat, még akkor is, ha más nem tudná értelmezni a levelet. Közben azon gondolkodik, hogy egyszerre dühös, és aggódik. A főherceg egyre nagyobb tétekben játszik dupla vagy semmit, és az, hogy eddig csak kicsiben vesztett, nem jelent semmit a jövőre nézve. A veszély eddig csak a következő nemzedékeket fenyegette, ezt nem. Eddig. 
És a forrásai szerint már nem halad minden a terv szerint. A király a trónörököst küldi menyasszonyul, nem a második leányt.

Jajj, de nagyon várom már a péntek estét. Szeretném, h már este hét legyen, fent üljek a technikában, mert ez azt jelenti, hogy van egy érdekes előadás, aztán a végén még szereplek is, és aztán végre vége. Ebben az időjárásban különös kegyetlenség bent ülni próbán úgy, hogy nem próbálok.

Egyre határozottabban érzem, h a királylányos mellett Buffyt szeretnék mesélni. Olyan ember összeállítással, akikkel egy-két hetente össze tudjuk magunkat szedni játékra. Asszem nem kell többet magyaráznom.

Szombaton Turambar próba megint, miénk lesz az egész SÍN, ahogy elnézem. Muhahaha.

Képek

Tessék, feljegyzem az előző játék karaktereit, legközelebbre hozom a mostanit is.

Gilraed, DA1

Daelith (DA1)

Hawke kalandjai

Naszóval már jópár órát sikerült játszanom a DA2-vel, úgyhogy egyre határozottabb véleményem alakul ki.
Nincs olyan jó, mint az első része, igazából mind teljes játékélményben, mind sztoriban, harcirányításban, játékmenetben elmarad. Szebben néz ki, az igaz, de ez szinte a leglényegtelenebb része. Meg nem vettem észre zavaró bugot, ilyesmi, de ezek meg alapkövetelmények.

A történet, amivel eddig találkoztam, nem von be. Vagy nem eléggé. Míg az első részben rögtön kínos helyzetbe került a karakterem, amiből a Grey Wardenné válás mentette ki, és ezzel csak még nagyobb bajba került, addig most ... ööö... elmenekültünk hazulról... és...hm. Azt hiszem, szeretnénk letelepedni véglelgesen. Valami régi családi házat kéne visszaszerezni. Asszem ott voltunk Ostagarnál, de nem emlékszem pontosan már. És valami expedícióra szeretnénk menni, de őszintén szólva, fogalmam sincsen, ez miért annyira fontos, hogy ez a fő dramaturgiai szál. Mert, ha nem ez az, akkor, nem tudom, hogy micsoda. Az NPC-knek érdekesebb történetei vannak. Legalább.
Van családom, akikhez ugyan túl sok közömet nem érzem, de hasonlítanak az általam kreált karaktere, van valami genetika a játékban, ez érdekes és jó.
Ja, mad elfelejtettem, a történetemet meséli az egyik NPC, ergo valahova csak lesz kifutása, de alapvetően már-már belefulladt az érdektelenségbe.
Oké, akkor nézzük a mellékszálakat, elvileg elvihetnék ezek is a plotot. Nos, vannakmindenféle városi személyek, akik megbíznak/segítséget kérnek valakinek/valaminek a megtalálásával/megölésével/kizavarásával, és mindig jönnek és le kell őket harcolni. Időnként az NPC-t is, időnként az csak ott áll a csata közelében, és megvárja, míg kiírtunk mindenki mást.
Már volt olyan sztori, ami érdekes volt - de ez csak egy volt. Vannak döntési pontok, de ezek ránézésre csak az NPC-k hozzánk való viszonyát befolyásolják, nem lett komoly következménye semminek. Jó, ez még változhat, még nem játszottam végig.

A karakterem válaszlehetőségei az ME-ből már ismert "körben vannak a válaszok típusai" megoldás, a szinkronnal együtt nem rossz, bár közel nem olyan hatásos, mint a Mass Effectben. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a játékos karakter nem elég karakteres ehhez, ellentétben Sheparddal, aki már önmagában is jelenség volt. Alapvetően van a normális válasz, a cinikus/vicceskedő/humoros/ironikus (sajnos nem mindig egyértelmű, h mennyire lesz bunkó), meg van az agresszív, de itt már árnyalatokat is megkülönböztet a játék, legalább a válaszlehetőségek melletti ikonokkal - az ikon arra jó, hogy lássam, hogy ja, ez a válasz valóban flörtölést jelent, ez meg nem nyílt provokáció, bármennyire is annak néz ki. Ezt meg viccesnek szánták, ergo úgy fognak az NPC-k rá reagálni. Vagy nem, jut eszembe, többnyre nem találják az NPC-k (sem) viccesnek ezeket a megjegyzéseket. Akkor meg  mi értelme? Az egyetlen őszinte kuncogás NPC-től egy flörtölési kísérletre érkezett.
Ó, igen, a románc opciók, már a második játék, amiben a csaj kezd el udvarolni, bepróbálkozni a srácnál, ez egyre idegesítőbb. Shepardnak elnéztem, ő annyira férfias volt amúgyis (és ehhez a szinkron is jól illeszkedett). Ráadásul nem tartom jellemzőnek, hogy egy nő kapásból egy olyan megjegyzéssel nyisson, hogy "Kár lenne ezért a testért." Előbb kapna dicséretet az esére vagy a hősiességére vagy ilyesmi... namindegy.
Amúgy hangulatosak az NPC-k, és nagyjából érthető, hogy miért csatlakoznak a karakteremhez - bár az kevésbé, hogy miért tudom őket ugráltatni.
És sajnos sokkal kevesebbet lehet velük beszélgetni. De ez az egész játékra jellemző, több harc, kevesebb duma. Uuuncsi.

A harc meg nehezebben kezelhető, béna a kameramozgás közben, ha próbálok taktikai nézetből játszani, és nehezebben megy az karakterek ide-oda irányítása is. Különben semmi különös, megint rogue-gal vagyok, odaszaladok, rácsapok, elszaladok egy másik háta mögé, és így tovább.

Egyelőre ennyi.

Amíg képes vagyok összeszedni magaat, addig akár blogolhatok is. Igen, ez a finom időjárás átmenet fejbevágott, és már reggel óta azon gondolkodom, h mire emlékeztet. Nyilván, tavalyi tavaszra. Meg előttire. És így tovább.

Péntek óta a hétvégém kalandosra sikerült, csak az egész napos pihenés maradt el, amit sajnálok. Péntek este átmentem a Menedékbe, karaktert generálni a szombati versenyre Angwennel és Momóval, vicces és érdekes csapatkoncepció született, és végig verekedtük magunkat a karakteralkotás göröngyös útján is, mire megérkezett a válasz a szervezőktől, h bocs, nem fértek bele a keretbe. Nem tört annyira össze minket (bár másnap aztán legalább háromszor megemlítettem :D), és így utólag asszem megkíméltünk egy szerencsétlen mesélőt attól, hogy szociális interakciókat improvizáljon nekünk.
Szombaton a verseny helyett ettünk, megnézettem a népekkel a Buffy musical részét.

Aztán játszottam a Dragon Age II-vel.

Vasárnap délelőtt próba, délután Geist játék, hétfőn délutántól hajnali egyig próba, kedden már éjfélre otthon voltam. A darab jó lesz, ahogy most elnézem, tehát: most péntek 19 óra, RS9 színház.

éhen döglök. már megvettem a kaját, de megvárom a kollégák pizzarendelését, ó, én szociális áldozat.

készítettem egy színes önéletrajzot, majd azért kéne találnom magamról képet is hozzá. Aztán meg kéne csinálnom szépre. Mmint a word csodái ... csodák, de valahogy nem az igazi.

kezd a levegőnek tavasz-szaga születni, az ég színe is tavaszi eső-szürke - pláne, hogy még emlékszem pár órával ezelőttre, ahol a napfény és sötétebb felhők megfértek egymással. Gyönyörű. Tényleg.

Rájöttem az elmúlt napok során, hogy milyen szinten el tudja venni a lelkesedésemet az, amikor ráeszmélek, hogy az adott témához milyen kevéssé értek másokhoz (lényegében bárkihez) képest. Ha már "tanulom", ha már tudatosult bennem, hogy nem, nem kell jónak lennem, mert nem kész dolgot állítok elő, csak egyfajta tanulási folyamat részeként valamit, aminél pozitívum, ha megüti akár a saját elvárt szintemet, akkor már nincs baj. De addig... valahogy meg kellene tanulnom elviselni a bénázásomat, a minden előremutatást nélkülöző selejtet, amit időnként alkotok. 

Nem tudom miért van bennem az, hogyha nem tudom jól megcsinálni, akkor az azt jelenti, hogy igen kevés esélyem lesz később. Ha hibázok, az örökre szól, és örökre lerontja az átlagomat a minimálisan elviselhető alá.

Ennek jegyében egyelőre nagyon rossznak tartom az éjszaka összefércelt plakátot, majd apránként lesz belőle valami. Az is idegesít, hogy már lassan minden részletét átalakítom, és akkor meg miért nem ezt csináltam elsőre, feleslegesen dolgoztam az elején. Ami nyilván nem igaz. Mennyire könnyebb az ilyesmit strukturáltan elviselni, mondjuk a terméktervezőként tanult ötlet, továbbfejlesztés, kidolgozás, továbbfejlesztés vonalon haladva... pedig ott is igen messze lehet a vázlat a végső terméktől, még koncepcionálisan is. 

Strukturált gondolkodás, nohiszen.

Szóval igyekszem nem feladni akkor sem, ha borzasztó a bénázás. A probléma majd legközelebb akkor kerül elő, ha más is lefikázza, mert akkor már nem csak én tartom rossznak. És akkor minek csináljam, ha másnak se tetszik? (Mert így tanulom meg? Jah.) 

És akkor most kikerülöm a dilettantizmus kérdéskörét, nem elegánsan, de legalább egyértelműen. 

--

Lesz ma zenekari próba, a saját tokomba hanszerelkeztem át, jó a piros-fekete színpár. Remélem, most már gyorsabban tudok hangolni, mert ez így ... ööö... kínos. Visszahallgattam a legutóbbi próbán felvetteket: a hegedű is alig hallatszik, de bár ne tenné, amikor igen.Modnjuk az vígasztal, h az a szám pont tetszik jelen állapotában,  de akkor is. Igazából nem hamis vagyok, csak nem hangnemben (ezek a különbségek viszont az átlagnak nem számítanak), és egyelőre ötletem sincs, hogyan tudok jól odaimprózni dallamot. Ehh. 

De legalább az énekhangommal meg voltam elégedve (bár az is roppant halk volt, talán azért).

--

Előadás jövő pénteken, keddre lehet jönni fényképezni a főpróbára.

álom

Vicces, a zenekarral álmodtam, akiknek még nevük sincs. Valami ismerősüknek kellett volna lagziba menni, talán zenélni, talán csak a buliba, nekem mondták, h nem ismerem, nem kell mennem. Én meg írtam, h köszi, maúgy is gyűlölöm a lagzikat, meg pláne az ottani zenéket.

ez egy durva hónapkezdés lesz, már érzem, vagy tavaszkezdésnek erős, már gyűlölöm a napfény szárítota levegőt, de remélem, azért majd lesz benne élet is, mert mert. Nem érzem jól magam. Fizikailag csak zombi vagyok, ez nem meglepő, de nem érzem jól magamat szinte semmiben, amit csinálok. Kedvem lett volna hirtelen azt mondani, h bassza meg az egész világ, Cégestől, emtétéstől, főnixestől, mindenestől, én kiszálltam, majd lesz vagy nem lesz valmi, nem érdekel, de én ezt nem szeretném. Nyilván van bennem annyi előrelátás, hogy később (percek, órők napok, hetek) múltán máshogy fogom látni, mi több, úgyis ugyanazt szeretné majd visszakapni, amit így eldobnék magamtól.

mindenesetre ez a darab a társulatnál jó pofon, ilyet soha többé. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (legalább próbálok/ hátha tudok rendezőasszisztenskedni tényleg, vagy akár részt venni valami munkában), ellenben elvette fél évemet. Az ígéret és a vállalás köt, meg persze most már kíváncsi vagyok, összeáll-e a darab.

nem tudom, tudok-e egyensúlyozni az irreális mindent-vagy-semmit elvárás mentén, amit Tanárúr támaszt velünk szemben és a saját realitásom között, ezt eldönti a maradék idő az évadból, megéri-e.

Na jó, azt azért csak leírom, hogy tegnap tényleg kipróbáltam onlány módon a left4deadet, és sajátos hangulata van a közös játéknak idegenekkel, de a horror, az teljesen elveszik belőle. Mindenki rohan előre, tudja, mikor jönnek sokan, mikor kell hova átrohanni - aminek izgalom értéke van, az az, amikor egymás megmentésére sietünk, mert bármikor szükség lehet a másikra.
Egyszer sikerült ... eltévednem, egyszerűen nem találtam az utat tovább (pedig ez nem nehéz, mi több, egyértelmű, tehát kivételes tehetség kellett hozzá), és voltak olyan kedvesek a többiek, és visszajöttek értem. Bár ötbbször lenne ilyen. Mmint, nem a bénázás, hanem eltévedési lehetőség, próbálkozás, mert azért a megyünk mert tudjuk mikor jön az izé kb, na, az nem annyira izgi.

Itt bent meg agylerohadás van. Blöűrgh.

oké, süt a nap, hideg téli tavasz van már, meg minden, de ez nem tetszik igazán, nem jó. Inkááb lenne 10 fokkal több és eső. Az rögtön segítene.Nincs kedvem. Most nincs kedvem semmihez.

A hétvége iszonyúan rövid volt, és túl sokat kellett aludni belőle.

Pénteken igazi házibuli volt, borzasztó karaokéval évicces mortalkombattal, aztán szombat délelőtt egy hasznos és jó Turambar próba másnaposan,ó igen. Jó volt délelőtt mozogni, még akkor is, ha ez azt jelentette, h nem tudtam kialudni magamat. Van ebben valami felemelő, h igen, képes vagyok rá. Viszont nem tudom, hogyan lesz ebből darab, mert nincs meg a szükséges lelkesedés hozzá (ha már profizmus meg ilyenek meg pláne nincsenek). Nem viheti egy-két-három ember a vállán mások helyett, mindenkinek kellene egy minimumot beleraknia, és ezt nem érzem. Namindegy. Most két hét szünet, idő híján. Aztán hátha több energiám lesz, és hátha jobb lesz minden.

vasárnap aludtam főleg. sokat. me tavaszi találkozót beszéltünk meg, aztán játszottam, aztán aludtam. ma meg próba, és egyre nehezebben bírom, alig várom a bemutatót.

Hegedű

amúgymeg lett egy elektromos hegedűm tegnap este. a történet vicces volt, mert már kedd óta telefonáltunk a tulajjal, hogy mikor tudnánk olyan helyen találkozni, ahol van erősítő, meg van kábel, mert az már nem volt a csomagban. Végül arra jutottunk, h jöjjön el a próbára, mert ott tuti van minden.
Fiatal csajra tippeltem, egyetemistára, mert koleszra utalt, és a hangja is fiatal volt, de következetesen magázott, én meg képtelen voltam koncentrálni rá, szal én meg mindig belecsúsztam a tegezésbe, de persze nem szóltam neki, h hagyja már, mer fiatalabb nálam. Naszóval, aztán várok rá az utcában, emrt könnyebb kimenni elé, mint elmagyarázni, hova jöjjön - egyszer csak feltűnik egy csaj, hegedűvel. Oké, eddig ez nem lep meg, erre vártam, csak arra nem számítottam, h felismerem. Ha jól rémlik a nickje, akkor Nimrocco volt az, még Haleth népéből... rácsodálkozunke gymásra, köszönünk, ilyen mivanveled, még emtétézel-e kérdések, válaszolok, mondom, h akkor menjünk inkább már be, erre válaszolja, h nem ér rá, mert el fogja adni a hegedűjét. Ja, tudom, mert nekem :D

Aztán megnéztem, kipróbáltam, a hangja emlékeztet a régi béna feles hegedűmére, de legalább ki lehet hangosítani, és időnként hallani a zenekarban (azért azt pártolnám, h még mindig halkítsunk hozzám). Egyelőre alacsony a válltámaszom, mert az normál vastagságú hegedűre tervezett dolog, de majd megoldom vhogy. Meg kell ragasztani az álltámaszát is, de próbán még tartott.Egyelőre jó lesz, úgy érzem, kb hatszor ennyibe kerülne egy olyan hegedű, amit majd akkor szeretnék venni, ha lesz értelme.
Szép piros (nem fekete, de nem baj az, legalább látszik).

A próbán kezdek magabiztosabb lenni, már merek ötletelni a zenén, szólni a basszerosnak, hogy mit lehetne még, meg játszani egyre szólóbb jellegű dallamokat. Persze úgy nehéz, hogy folyamatosan elhangolódott az Á húrom, lassan vette fel a páratartalmat a szobában (de a másik hegedűm is, azt nem is sikerült teljesen felhangolnom próbakezdésre). ÉS most már az erősítőre kell ülelnem, nem a hegedű testére, mer abból kevés hang jön.

Szeretnék majd saját számokat is, de legalábbis erőteljes átdolgozásokat. Még nem tudom, hogyan, de majd.

És szükség lenne még egy gitárosra, meg egy billentyűsre. Kreatív emberekre.

Fórumbejegyzés helyett

Jajnemár, legalább az illúziója legyen meg, hogy jövőre akár olyanok is nyerhetnek pályázatot, akik nem idén szervezők (de persze rendelkeznek a szükséges tapasztalattal) ;). És nem hiszek benne, hogy jövőre ilyen szinten nem változik semmi, hogy ki lehessen jelenteni, senki nem talál másik alkalmas táborhelyet, és nem is fog jelentkezni másik (a jelenlegitől gyökeresen különböző), alkalmas főszervezői csapat.
Duhh.
Szanticskára se megyünk, pedig arra még szerződés is volt. Szal óvatosan az ilyen kijelentésekkel, ebben egyetértek Felagunddal.

És, ha már nem fórumra írom ezt, mert feleslegesnek tartom, ide bővebben ki is fejthetem a dolgot, juhé.

Szóval engem is zavarnak azok a kijelentések, amik idén már a jövő idei táborra vonatkoznak. Gyűlölöm a bebetonozott dolgokat, és ezek olyan kijelentéseket akarnak hagyománnyá tenni, amiket minde évben át kéne újra és újra gondolni. Kifejezetten lustaságnak tartom azt a fajta koncepciómódosítgató elvet, ami már másodszorra van jelen a szervezésben. Nem, nem harmadszorra, mert az első szanticskai tábornál azért koncepciós elveket találtak ki  de tavaly, meg idén ezeknek a határát faragták/faragják az amúgy roppant kreatív szervezők.
Olyan dolgokat veszünk alapnak, amiket átondoltam kellene, nem pedig azért, mert "már tavaly is ez volt". Ebből a szempontból kifejezetten örülök, h Szanticskát le kellett mondani, mert ez kötelezően átgondoltatja a szállással kapcsolatos prekoncepciókat. Akár a sátrazásról-faházas elhelyezésről, akár a zuhanyzókról, stb.

Annak is örülök, hogy az egyik családvezetőm a Relaxban volt utoljára táborozni, mert így sokkal frissebb ötletei vannak, mint akár nekem, hiányzik belőle az elmúlt x év berögződése.

A másik meg az, hogy nem csak a szokások, de az emberek is kezdenek beragadni. Nem igaz, hogy csak a jelenlegi főszervezők és szervezők alkalmasak tábort létrehozni, és végigvinni. Ebben az évben lehet, hogy másoknak éppen nincs elég ideje vagy energiája, de ez is változhat jövőre. (Mondjuk, ha a kolléganőmet sikerülne beemtétésíteni, akkor máris lenne még egy fasza logisztikusunk, de ehhez kisebbfajta csoda kéne :D)

Ezzel együtt úgy tartom, hogy jó a szervezői  csapat, és alapvetően nem rossz a koncepció. Ha netán valaki éppen igyekezne félreértelmezni azt, amit leírtam kedves érdeklődő olvasóim közül :D

ja, tegnap elmásztam a hangszerboltba, persze elektromos hegedű ott sem volt, de legaláb ott másfél hét múlva lehet - viszont mára egyeztettem az eladó hegedű tulajával időpontot próbára, ha tetszik, jó a hangja és van hozzá minden (asszem a kábel pótolható), akkor lehet, h meg is veszem. Oké, a zenekar gitárosa mára hoz elvileg nekem valami beszerzett pickup-piezó akármit a hegedűmre, de ha jól értelmeztem az internetet, akkor valóban jobb annál az elektromos hegedű. Arról nem is beszélve, hogy azon talán tudok gyakorolni este is valamennyire.

A desktopról meg Thane Krios figyel, igen, geek vagyok. Mondjukm egy hete már zombikat ölök, de ez nem jelent semmit. Kellene társ a zombiölésben, ki szeretném próbálni onlány, mert az fun lehet, valaki steamen?

Csütörtöki blogbejegyzés

Hú, az új pékségben hatalmas túrós táskát adnak, ez tetszik. Igazából a havazás is, bár ezeretnek gondolat itt a tavaszvárók közepette, kolléganőm majd mondja erre, h ne veszítsem meg, hol a napsütés és a meleg? Nekem csak a meleg hiányzik időnként. Mármint a 20-27 fok közötti hőmérséklet. Azt hiszem, ma engedékeny vagyok :D

Ma gitár helyett már hegedű volt a hátamon, ez egy ilyen hét, csak holnap nem lesz nálam hangszer. A tegnapi műsoros délelőtt öööö... érdekes volt. Ciki, határozottan elrontottam a dalt, amit előtte megcsináltam sokszor hibátlanul: konkrétan átköltöttem nem egészen értelmesre egy sort, és utána némi hatásszünetet kellett tartanom a foltatáshoz, hogy az már az igazi legyen, mert hátha ismerik. És még a versbe is sikerült belefűznöm egy s-sz tévesztést, amit azért ritkán szoktam...
Viszont kellene többször verset mondani, mert ez igazából jó. Ha lenne időm, akkor - hagyjuk. Nincs időm. Legyen bármennyire elkeserítő, ezt be kell látnom. Örülni fogok, ha a főnixes bannereket össze tudom hozni időre. Valami minimális esztétikummal.

Tegnap aztán kidőltem délutánra, annyi lett a porszívózási terveimnek, képtelen voltam a fejfájástól ébren maradni. Kicsit próbálgattam hegedűn dolgokat, meg énekeltem, aztán mentem megbeszélnisilcucchoz, aki valóban nagyon közel lakik. Tetszik nagyon az, amit csapatidentitásként összehoztunk, amennyiben a táborozók is fogékonyak lesznek erre, akkor az kúlság lesz. És még az is lhet, h nem kell lemondanom a táborra eső funtinellit, majd még kiderül, de Diósgyőr pont olyan közel van, ami tulajdonképpen megoldható.

na, az egyik már leégette az agyamat, örülök, h nem egy projekten dolgozom vele, mert nem állnám meg válasz nélkül. Válaszai alapján buta és sokat beszél. Rossz kombináció.

kicsit szét vagyok csúszva, lehet, h jól jön a holnapi egy napos szabadság, amit a délelőtti nyugdíjasműsor miatt vettem ki. és lassan listát kéne írnom, kikkel szeretnék már találkozni, mert hátha eszembe jut szólni nekik. csak ne lennék ilyen antiszociális.

a versesműsor-próba meg katasztrófa volt tegnap este, próbálok hisztis lenni, megf felháborodott, de sajnos érzem az apátiát. egy hét alatt nem lehet úgy felkészülni, hogy csak meló után, ill. rövid hétvégén van időm, mert nem tudom hangoan gyakorolni se a verset, se a dalt, és Tanárúr meg most nem tudom, mit várt, komolyan azt, hogy ne vegyem komolyan az ő időpontkérelmét? Ehh. Nembaj, szeretem hurcolászni a gitárt, hangszerrel járni az utcán jó. És ma reggel még a metrón egy srác a helyét is átadta - mondjuk a gitár miatt pont nem volt rá szükségem, de a lábam épp fájt, és szívesen alszom ülve.