utolsó 20 percemet blogírással, mivel mással a kellemes esőszagban a hatodikon. Igazából a mai nap jó volt eddig, folyamatosan leveleztem az emberekkel dolgokról, Cégen kívül és belül, közben eltlt az idő, és még olvastam is itt-ott amott izé. Jól van, ez nekem ma nem megy, a stílusban maradás vagy nem maradás, aludnom kellene, de nem fogok, csak akkor, ha valóban nagyon álmos leszek, ez az átka, ha elfogy a türelmem az idővel szemben.

És játszom. Még nem jöttem rá, hogy tudom menteni a képernyőt (printscreen gomb, tudom), de majd rájövök, és Gilraed Hawke-t is dokumentálom. Későn kaptam észbe karaktergeneráláskor, hogy a játékban már van egy Gilraed (az előző főhősöm, ugye), úgyhogy maradt. Furcsa volt látni amúgy a Világvégén más által generáltan ugyanazt a főhőst, mennyire jellemző, hogy ki milyet hoz ki. Simsben is, mindenhol.

A következő fícsőr az legyen, hogy a játék kielemzi a karakteralkotás és a játék folyamatát, és ezek alapján jellemzi a játékost.

Olvastam dolgokat napközben a DA2-ről, kiderült, hogy azért bonyolultabb az érzékeltnél az egész - legalábbis annak szánták. Vannak változó árnyalatok, és állítólag története is lesz, megminden.

Közben intenzíven felrémlett előttem egy gondterhelt, lassan őszülő férfi szokatlanul ideges lélegzetvétele, ahogy befejezi a hercege által neki hagyott üzenet olvasását. Nézi az üvegbúra mögött táncoló lángot, aztán elégeti a papírokat, még akkor is, ha más nem tudná értelmezni a levelet. Közben azon gondolkodik, hogy egyszerre dühös, és aggódik. A főherceg egyre nagyobb tétekben játszik dupla vagy semmit, és az, hogy eddig csak kicsiben vesztett, nem jelent semmit a jövőre nézve. A veszély eddig csak a következő nemzedékeket fenyegette, ezt nem. Eddig. 
És a forrásai szerint már nem halad minden a terv szerint. A király a trónörököst küldi menyasszonyul, nem a második leányt.