ez egy durva hónapkezdés lesz, már érzem, vagy tavaszkezdésnek erős, már gyűlölöm a napfény szárítota levegőt, de remélem, azért majd lesz benne élet is, mert mert. Nem érzem jól magam. Fizikailag csak zombi vagyok, ez nem meglepő, de nem érzem jól magamat szinte semmiben, amit csinálok. Kedvem lett volna hirtelen azt mondani, h bassza meg az egész világ, Cégestől, emtétéstől, főnixestől, mindenestől, én kiszálltam, majd lesz vagy nem lesz valmi, nem érdekel, de én ezt nem szeretném. Nyilván van bennem annyi előrelátás, hogy később (percek, órők napok, hetek) múltán máshogy fogom látni, mi több, úgyis ugyanazt szeretné majd visszakapni, amit így eldobnék magamtól.

mindenesetre ez a darab a társulatnál jó pofon, ilyet soha többé. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (legalább próbálok/ hátha tudok rendezőasszisztenskedni tényleg, vagy akár részt venni valami munkában), ellenben elvette fél évemet. Az ígéret és a vállalás köt, meg persze most már kíváncsi vagyok, összeáll-e a darab.

nem tudom, tudok-e egyensúlyozni az irreális mindent-vagy-semmit elvárás mentén, amit Tanárúr támaszt velünk szemben és a saját realitásom között, ezt eldönti a maradék idő az évadból, megéri-e.