Hawke kalandjai

Naszóval már jópár órát sikerült játszanom a DA2-vel, úgyhogy egyre határozottabb véleményem alakul ki.
Nincs olyan jó, mint az első része, igazából mind teljes játékélményben, mind sztoriban, harcirányításban, játékmenetben elmarad. Szebben néz ki, az igaz, de ez szinte a leglényegtelenebb része. Meg nem vettem észre zavaró bugot, ilyesmi, de ezek meg alapkövetelmények.

A történet, amivel eddig találkoztam, nem von be. Vagy nem eléggé. Míg az első részben rögtön kínos helyzetbe került a karakterem, amiből a Grey Wardenné válás mentette ki, és ezzel csak még nagyobb bajba került, addig most ... ööö... elmenekültünk hazulról... és...hm. Azt hiszem, szeretnénk letelepedni véglelgesen. Valami régi családi házat kéne visszaszerezni. Asszem ott voltunk Ostagarnál, de nem emlékszem pontosan már. És valami expedícióra szeretnénk menni, de őszintén szólva, fogalmam sincsen, ez miért annyira fontos, hogy ez a fő dramaturgiai szál. Mert, ha nem ez az, akkor, nem tudom, hogy micsoda. Az NPC-knek érdekesebb történetei vannak. Legalább.
Van családom, akikhez ugyan túl sok közömet nem érzem, de hasonlítanak az általam kreált karaktere, van valami genetika a játékban, ez érdekes és jó.
Ja, mad elfelejtettem, a történetemet meséli az egyik NPC, ergo valahova csak lesz kifutása, de alapvetően már-már belefulladt az érdektelenségbe.
Oké, akkor nézzük a mellékszálakat, elvileg elvihetnék ezek is a plotot. Nos, vannakmindenféle városi személyek, akik megbíznak/segítséget kérnek valakinek/valaminek a megtalálásával/megölésével/kizavarásával, és mindig jönnek és le kell őket harcolni. Időnként az NPC-t is, időnként az csak ott áll a csata közelében, és megvárja, míg kiírtunk mindenki mást.
Már volt olyan sztori, ami érdekes volt - de ez csak egy volt. Vannak döntési pontok, de ezek ránézésre csak az NPC-k hozzánk való viszonyát befolyásolják, nem lett komoly következménye semminek. Jó, ez még változhat, még nem játszottam végig.

A karakterem válaszlehetőségei az ME-ből már ismert "körben vannak a válaszok típusai" megoldás, a szinkronnal együtt nem rossz, bár közel nem olyan hatásos, mint a Mass Effectben. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a játékos karakter nem elég karakteres ehhez, ellentétben Sheparddal, aki már önmagában is jelenség volt. Alapvetően van a normális válasz, a cinikus/vicceskedő/humoros/ironikus (sajnos nem mindig egyértelmű, h mennyire lesz bunkó), meg van az agresszív, de itt már árnyalatokat is megkülönböztet a játék, legalább a válaszlehetőségek melletti ikonokkal - az ikon arra jó, hogy lássam, hogy ja, ez a válasz valóban flörtölést jelent, ez meg nem nyílt provokáció, bármennyire is annak néz ki. Ezt meg viccesnek szánták, ergo úgy fognak az NPC-k rá reagálni. Vagy nem, jut eszembe, többnyre nem találják az NPC-k (sem) viccesnek ezeket a megjegyzéseket. Akkor meg  mi értelme? Az egyetlen őszinte kuncogás NPC-től egy flörtölési kísérletre érkezett.
Ó, igen, a románc opciók, már a második játék, amiben a csaj kezd el udvarolni, bepróbálkozni a srácnál, ez egyre idegesítőbb. Shepardnak elnéztem, ő annyira férfias volt amúgyis (és ehhez a szinkron is jól illeszkedett). Ráadásul nem tartom jellemzőnek, hogy egy nő kapásból egy olyan megjegyzéssel nyisson, hogy "Kár lenne ezért a testért." Előbb kapna dicséretet az esére vagy a hősiességére vagy ilyesmi... namindegy.
Amúgy hangulatosak az NPC-k, és nagyjából érthető, hogy miért csatlakoznak a karakteremhez - bár az kevésbé, hogy miért tudom őket ugráltatni.
És sajnos sokkal kevesebbet lehet velük beszélgetni. De ez az egész játékra jellemző, több harc, kevesebb duma. Uuuncsi.

A harc meg nehezebben kezelhető, béna a kameramozgás közben, ha próbálok taktikai nézetből játszani, és nehezebben megy az karakterek ide-oda irányítása is. Különben semmi különös, megint rogue-gal vagyok, odaszaladok, rácsapok, elszaladok egy másik háta mögé, és így tovább.

Egyelőre ennyi.