Mental note: nem szükséges és nem érdekes. És mégis itt van.

Nem szeretem azt az érzést, amikor folyamatosan érzem, hogy valamit me kell csináélnom, valamivel még enm vagyok készen, de kell, és már késésben, és nem lesz rá időm, és.. és...
Az egyetem erről szólt. Egészen addig a pillanatig, amíg végre ki nem szédültem a vizsgáztatóbizottság elől, megalázva és igazából arra koncentrálva, hogy ne aludjak el, mert az éjszaka alvás helyett az államvizsga anyagát rögzítettem. Máig nem tudom, hogy hogyan gondoljak erre az egészre - valóban nem ér semmit az az egy éves munkám, vagy csak és kizárólag a prezentáció alapján döntöttek, mert egy napja lett volna elolvasni a bizottságnak a diplomamunkámat? Nem tudom, miért pörgök ezen - a kérdéseik alapján nyilvánvalóan nem olvasták el, hiszen akkor tudták volna a válaszokat. Lecseszhettek volna azért, mert nem voltam elég erőszakos a konzulensemmel (hogy időben olvassa el, és szóljon, ha nem tetszik neki valami), de azért, mert túl széles témakört választottam (valóban nekem kell tudnom, hogy mi felel meg egy diplomamunka témakörének? mégis, honnan?), vagy azért, mert ... nem foglalkoztam vele eleget.Wtf? honnan a francból tudják, mennyi munkaórát raktam bele? Fizikailag is több időbe telik csak legépelni azt a 80 oldalt, műszaki rajzokat sem öt perc összehozni, a 3D-s modellekről nem is beszélve. És akkor még ott van, hogy csak az egész formázása több nap volt. Meg a képek, meg a helyszínre utazás, és fényképezgetés, beszélgetés, stb. Meg a külsős konzulenssel való beszélgetés. Ha mindezeket azonnal képes vagyok áttölteni a 80 oldalba, akkor is több heti meló jön ki.

De persze az is lehet, hogy ez az egész csak magyarázkodás, és tényleg én vagyok enyire tehetségtelen hülye. Hajlamos vagyok az ilyesmit elhinni. Még jó, h fenntartom a tévedés lehetőségét - végülis, ez az öt százalék visz előre. Ha nem lenne, akkor már sok mindent feladtam volna. Bár, ki tudja, lehet, h boldogabb lennék, ha nem szeretnék valamit tenni, ha nem hinném, hogy a vegetálásnál többet kell élni. És ehhez időnként le kell égetni a kötelekt, meg lemarni a láncokat, meg ilyesmi.
Hm, ez olyan, mint valami nagytakarítás - vagy inkább selejtezés. Sőt, mintha költözni szeretnék inkább, mint helyrehozni a rossz helyen lévő házat. Egy idő után a foltozás helyett érdemes új ruhát venni, meg egyéb unalmas hasonlatok, a lényeg úgysem ott van a szavakban. Illetve bennük, csak közöttük meg mögöttük, feloldódva a vonalak zenéjében.

Tulajdonképpen szórakoztató. Az alternatíva az, hogy álproblémákkal foglalom le magam, vagy bevonom magamat egyé problémákba, de ez lényegében ugyanaz. Az MTT például kitűnő álproblémaköteg bármikorra, és egészen addig az marad, amíg az ember szabadidős tevékenységként kezeli, és igaz ez mindenre. Mégis, milyen jól el lehet azzal ölni az időt a lelket és az energiát, hogy az ember mondjuk .... tábort szervez. Hiszen bármikor kiszállhat... és most kivételesen úgy értem, valóban bármikor (nem számítom ide a függőségeket, meg ilyeneket, az más kérdés). Amíg az van a háttérben, hogy valaki akkor és addig foglalkozik vele, amíg ráér a Fontos Dolgoktól (legyen az család, munka, szokásos izék), addig.. eee, mindegy. Túlbeszéltem.