Profizmus

Akkor most tisztázom, hogy mit értek profizmus alatt. És, hogy miért tartom szükségesnek olykor.
Profizmus az, amikor valamit nem (csak) a magam kedvéért teszek, hanem másoknak (illetve a világnak, mint olyannak) akarok nyújtani egy megfelelően jó teljesítményt/szolgáltatást/terméket.
Ha elsősorban magamnak "játszom", és nem szempont a többi ember, akkor vagyok amatőr. Ez mindenre vonatkoztatható - akár még a blogírásra is, bár ebben a kontextusban nem szoktam érteni, mert minek.
Amennyiben valamilyen okból a tevékenységnél fontos lesz a külső szemlélő, akkor szükségesnek tartom a "profi" megközelítését a tevékenységnek - ez a saját örömünkre zenélésen túlmutató követelményeket állít elénk. Kezdve a trivialitásoktól, h nem akkor próbálunk és addig, amíg kedvünk van, hanem addig, ameddig nem elég jó a darab, egészen odáig, hogy figyelembe vesszük az erőforrásainkat (fizikailag, anyagilag, lelkileg) és optimalizálunk.
Ha ez nincs meg, akkor ne próbáljanak arról meggyőzni, hogy mondjuk a számomra készül a produkció. Nem, addig maguknak készítik, és esetleges véletlenszerű mellékhatás, hogy nekem is jut belőle valami. Lásd amatőr előadások. Ezekre úgy megy az ember, hogy tudja, nem a néző az elsődleges.
Nyilván a tevékenységet részekre lehet bontani - mi az, amit a többieknek teszünk elsősorban, mi az amit igazából magunknak. Egy MTT-s farsangi előadáson általában a helyszín biztosítása az első (profi) kategória kell, hogy legyen, a második viszont már a szervező ítéletén múlik - azt akarja-e , hogy a nézők élvezzék, vagy ezt a fellépőre bízza (ilyenkor mg a fellépő is elgondolkodhat, h a maga örömét próbálja e megosztani, vagy elsősorban élvezhető (profi) akar lenni.)

Remélem, érthető a fentiekből, miért idegesít, amikor valaki a profizmust kerülendőnek, szükséges/felesleges rossznak tartja. Az ilyen ember csak olyan részfeladatot vállaljon, amihez nem kell a többiekre kiterjesztett felelősségvállalás.

Asszem a profizmus tulajdonképpen a tevékenységért vállalt felelősség.

ez az emtétés szervezős kommentfolyam rekord a blogomon - soha semmihez nem szóltak még itt hozá ennyien ^^

amúgy hasznosítani kéne az agyvihart, mert különben sok értelme nincs. Még mindig él az ajánlatom arra, h segítek egy általános felmérésben és ajánlás elkészítésben. Most, h nem szervezek semmit (mttben), nem is baj, h nem látom a lehangoló valóságot.
szeretnék rendezvényéletutat tervezni, folyamatábrákat és ilyesmiket :D
és nem szeretnék hamis embereket hallgatni farsangon, illetve rossz verseket, meg jópofizó "humoros előadásokat. É, ha netán fellépek, akkor elvárom a szervezőktől, h szóljanak, amikor bármelyik kategóriába beleesem. Például.
meg szeretném azt látni a LEPen, h nem csak mi vagyunk ott, sőt, sok az ismeretlen ember. Hogy a fanyalgóknak is jut nekik megfelelően elitista program, de a gyerekeket is le lehet adni, mert jól fognak szórakozni.
KÖMTre nem érek rá, de az lett volna az elvárásom, h egyrészt legyen belemélyülős-önkifejező tevékenység hosszan, a maradék időben meg szabadfogású szabadidő, (és a farsangi előadásokra vonatkozó kitételeim ide is érvényesek). Tavaly majdnem jó volt, a kötelező előadás nem kellett volna (minek az író rendnek?), szabadidős izék vagy legyenek, vagy ne, de középút nem jó (épp hogy működés határán vergődő program, mert nincs rendes helyszíne, így gyakran kevés az ember, meg szétesett).
Asszem, amikor jó volt a kömt, akkor azért, mert egyfajta erős program volt, a többi meg amolyan egyéb izé volt, ami helyett lehetett beszélgetni, rpg-zni és bulizni.

Helovínnel kapcs. csak annyi az igényem, h legyen hangulatos zene, aminek köze nincs a tábori buliban hallhatóakhoz, legyenek beöltözött emberek, legyen csendesebb és bulizósabb helyiség is. Program nekem nem kell, inkább házibuli fíling. Hozott piák, kaják, esetleg a belépőből gyártott szendvicsek.

mivanmég? a tavaszi tali akármi is, legyen költséghatékony, legyenek ott barátaim, a többit megoldom.

a tábor meg hosszabb téma, engem már a legelsőben is zavart, h nem segítek a szervezésben, szal nem vagyok megfelelő mezeitáborozó szempontú. Ja, semmiképp ne legyen érezhető a szándékos kiegyenlítés a csapatok között. Legalábbis ne vegye észre a mezei user, h a csapatával kevésbé hatékony, mint lehetne.
így hirtelen.

hullajó

álmomban betévedtem egy forgatásra vagy live-ra, ahol oszló hullákkal (illetve jól sminkelt NPC-kel) volt tele az út menti őszi avar, miközben kerestük a buszt, ami hazavisz a világ végéről.
volt előadásunk is Komával és Nyuszival, ahol nem emlékeztem a szövegre, gyönyörűen kkifestettem magam, de abban sem voltam biztos, mi a jelmezem - és ötlet szinten agyaltam, mit is fogok csinálni a színpadon. Haladás, most már nem pánik a szöveg és szitunemtudás, hanem megoldandó feladat.

Közben eltelt a hétvége, a bemutató - még izomlázam van valamennyi, és örömöm, h ma este nincs próba. Még munkám is volt reggel, de egy ideje megint semmi, és megint nyomaszt.
Ma este meg kell tanulnom a kopaszénekesnő szövegét, annyira, h nagyon. A tegnapi próbát én nem neveztem volna katasztrofálisnak, egyszerűen egy első lejárásnak, hisz egyik szereposztás se volt még végig az egész darabon. Kifejezetten érdekes dolgokra jöttem ár a jelenetben, miről is szól ez a darab... jelenlegi verziójában.

Aztán kilátogattunk a Peremre, játszottunk farkasost, láttunk Batmanes játékot, és emberi időben aludtam.

Emtété

Gandalf felvetésén kezdtem el elmélkedni tegnap este Inszéjnnel, (ill. inkább itt jutott eszembe, h hozzá kapcsolja az elmélkedést, mmint itt a blogon), de persze az ilyesmi sosem egyszerű állításra bontható le. Talán még a kérdésfelvetés sem. Volt szó különféle drogokról, úgy mint az emtété ragasztó, a színészet lsd, (és a munkaalkoholizálst ne is említsük), volt szó banalitásról, burokról, társaságosdi játszásról, cégesdiről és cégekről, emberi hülyeségekről és lelkesedésről.

Most, másfél évnyi idő után a Cégnél, illetve két évvel a hátam mögött a Társulatban van összehasonlítási alapom.  Máshol is elbaszottan működnek azok a dolgok, amikre nem a megfelelő személy van, nem a megfelelő energiaráfordítás, estébé. És nem kevésbé húsbavágó problémákat okoznak ezek a dolgok, mint az mttben.
Ja, azért fontos a témafelvetés, mert tétje van az emtété hatásának. Nem a szimpla résztvevőkre nézve, hanem a szervezők számára. Vannak, akik ezt realizálják, és hagyják az egészet a francba, vannak, akik nem hagyják.
Nyilván "felnőnek" emberek - tehát fontosabb lesz számukra más: család, hivatás, megélhetés, egyéb hobbik.Meg vannak azok, akik számára nincs más; nincs olyan tevékenység, ami lefoglalná őket hivatásként, nincs meg bennük igény arra, hogy hobbit feláldozva építsenek karriert, kertes házat kutyákkal, és nem mennek át másik, hasonló jellegű társaságba. Na, ők maradnak szervezni.
Ez nem értékítélet, félre ne értsétek, egyik irányba sem.

Ezeknek a "felnőtt" szervezőknek (akik komolyan veszik, és nem egészen hobbiként viszonyulnak hozzá), illetve magának az emtétének (méretéből, és elvállalt rendezvényeiből, tevékenységeiből fakadóan) elvárása a "profi" hozzáállás. Ezt lehet letagadni, de ettől még tény.

És itt van a tétje az egésznek. Ha itt sérül valami, annak hatása van az emberekre, legalább akkora, mint egy cégnél. Nem pénzbeli, (bár, ha önkéntes járulékos költségeket veszünk, akkor szélső esetben ilyen is lehet), inkább lelki, szellemi. Ugyanúgy elfáradnak és kimerülnek az emberek. Ugyanúgy stresszelnek, konfrontálódnak, intrikálnak, mint bárhol máshol  - de itt a barátaikkal, barátaik miatt. És ez növeli a tétet.  Egy cégnél munkatársak vannak, közülük egy-kettő közelebbi ismerős, ezért kevésbé fáj az esetlegesen balfasz, és ostoba főnök, de egy alapvetően szimpátiára, kölcsönös emberi érdeklődésre alapuló társaságnál...
Értitek, ugye?

Konklúzió: vagy valóban komolyan veszi magát az emtété, és nem veszi fel a varashloshueveghet, vagy egy idő után elmenekülnek a szervezett részből azok, akiknek időben feltűnik, h kell, és kiégnek azok, akik meg nem veszik ezt észre. Így vagy úgy, eltűnik a szervezői réteg, és vagy a lelkes újak valamit kisebb méretben folytatnak, vagy teljesen szétbomlik baráti társaságokra. (:lángbetűkkel jósol: )
Nem mintha ez akkora baj lenne, leszámítva azt a pár áldozatot, akik ilyen-olyan okok miatt folytatják a szélmalomharcot.

Azért én szeretném, ha a tevékenységet komolyan vennék az illetékesek, míg magukat nem.

uff

omg, működő webcam van a notebookomon a Cégnél. Ijesztően nézek ki. Holnap bemeyek az egyetemre, és elkérem az igazolást, és akkor Igggazzy Dolgozó leszek a Cégnél. Illetve Alkalmazott. Watevör.

Előadás

Szombat este, fél8tól a Textilmúzeumban bemutatónk lesz, amire szeretettel várok mindenkit.
Isten ingyér' teremtette a világot
XXI. századi moralitás

Mozgásszínház, árnyjáték, ilyesmi. Szerintem jó lesz.
Ja, és ingyenes.


Nagyobb térképre váltás

Voltaképp ijesztő, h most nincs feladatom. Időnként szólok róla, akkor kapok újabb 5 perces melót, ami után megint várok inkább, mert már ezt is úgy kaparta össze, h legyen mit csinálnom.

Az ég dühítően napos - innen az irodából minden szürke, a tető és az ég is. Ha esne, már jobb lenne bent lenni. pedig ősz van. Nagyon jól.

A próbákról meg kijelenthetem, h sehol nincsenek feszültségi szintben a tavalyihoz képest. Inszéjnek még új a dolog, vagy nemtom, de rendszerint aggódik a túlterheltségem miatt - pedig... jelenleg inkább fárasztó, amit csinálok, nem megterhelő. Mármint nem kell túl sokat agyalni rajta.
Érdekes figyelni a viszonyokat, meg miniharcokat és sérelmeket, még úgy is, h részese vagyok.

ehh, nincs agyam az íráshoz, pedig még volt valami, demár elszállt. Valami a színészettel kapcsolatban, de nem tudom mi. Olyan jellegű bölcselet, mint a merjünk hülyék lenni - de engem idegesítenek a hülyék, hát persze, h nem szeretek az lenni. És tovább, ezen a vonalon.
Meg, h kéne valamit alkotni, nem mások gondolatait kifejezni végre. Nem mások gondolataiba beleilleszteni a sajátomat. Itt ez az évad, lesz rá lehetőségem.

asszem a legemlékezetes álom-pilanat az volt, amikor szozs jelent meg telepiercingelt fejjel. Három tüske a felső ajkán, rengeteg a szemöldökében, orrnyergében, arcában, mi meg nem is kérdeztünk rá, mert ez ugyan kissé furcsa, de...

próbahegyek, aludni kéne. esőben jobb lenne dolgozni. de csak kint. próbálni nem lenne jobb. fekete körmöket akarok most.

jel

élek, fáradtan és álmosan ugyan, de megvagyok. időm eltűnt, kezd idegesíteni, h nem tudok reménykedni már a jövőhétben, vagy az előadás utánban sem - de kéne leállni nyugisabb tengerekre, vagy csak éreztetni velünk, hogy miért is ez az egész.
Nekem nem szeretetre van elsősorban szükségem Tanárúrtól, hanem arra, hogy megtalálja a motivációkat, hogy megmutassa őket, h miért ezt miért így miért itt. Meg, h lehetőséget adjona segítségre úgy is, h mindenki kib fáradt. Úgy persze, h nehezebben ugranak az emberek, ha azt tapasztalják, h úgysem jó a próbálkozás.
És kurva nehéz áramlattal szemben úszni. Nna.

Merőben új érzés nem a pultban ülni. Még mindig reflexszerűen mosolygok az elhaladókra (kilátok az ajtón), viszont végre senki nem szólhat be azért, mert elmerülök a munkában (munkának látszó tevékenységben).
Volt főnököm javaslatának megfelelően ma reggel megkérdeztem a kollégát, miben tudok segíteni, amíg nincs munka, illetve most küépdtem jelenlegi főnököknek is mélt, h vágjanak hozzám munkát (akár távollétükben is ^^). Tudom, látszat.
közben jegyzetelgetek rouent, kéne a királylányosat is. 20 perc múlva próbára indulok.

Szóval új hely. Már kérnem kellett feladatot, mert nem nagyon van még a Főnök hiányában. De egyelőre az sincs, így netezek, tanulgatok excelles izéket, meg mesét tervezek. Majd kiderül, mennyire leszek elhavazva, jelenleg egyáltalán nem.

A hétvége roppant sűrű volt, meséltem királylányosat Szozsinak, bemeséltem Rouenbe GP-t, és folytattam Rouent a népeknek, Angwen mesélt nekem sajátot, emellett főztem levest, voltam beszédtechnikán, kiválogattuk fotózáshoz a ruhaszetteket, aztán nem mentünk fotózni, inkább a játék és a kaja.

Még mindig nem ártana készülni mesélésekre, nem mindig úszom meg ilyen könnyen. Viszont Inszéjn tökéletes mesélősegéd, rendkívüli kreativitással tud mesét kitalálni, szóval bármikor ajánlom keretjáték-teambe, meg hasonló helyekbe ^^ (juteszembe, jó lenne táborban végre csinálni valami összeszedettet, nem úgy, mint idén, meg szeretnék én sokmindent, csak egyelőre semmi időm nincsen.)

ősz van, ősz van.

azt tudjátok-e, hogy mi a vers balra. (ó igen, pozőrnek lenni jó.)
--
ma az utolsó nap a recin, de semmiben sem különbözik az eddigiektől. oké, ma már koncepció, h nem osztottam szét a tértiket, hátha Répácskának eszébe jut végre - nem jutott -, és Angyal is aktívan lelkesít, h mennyire jobb lesz az új helyemen.
--
NEM vagyok másnapos, csak a szokásos diszorientáltság, amit szeptember végéig nem fogok kiheverni.
tegnap jól elbúcsúztattuk Angwent, vasárnap még mesélek neki, meg ő is nekem... mondjuk még nem látom át, a hétvégi mesélés dömpinget, de kitalálom, kinek, mit... kell ez.
--
haaazaaaa. aztán a textilbe, éljen. éljen.

nem lesz, pedig úgy akartam

nem lesz vér a fűben

az időszervezés, összeszedés, és ilyesmi. az nehéz. mert napközben álmos vagyok, és a minimumot vagyok csak képes. majd egyszer lesz nem így, de most, de most.

Hatásokat és élményeket gyűjtök, vagy keresek, raktározok és igyekszek besorolni a megfelelő címke alá mindent.
A próba utáni estét például. Egy layeren futott fölötte a tavalyi év pár szelete, az Odafönt, hogy ugyan végül nem szerettem, mégis fontos hely volt az életemben is. Jó volt egyedül lakni. Néha szükséges ez a fajta csendesség - csak aztán ki kell belőle váltani a kommunikációra, a többi emberre is.
Azok a megfoghatatlan izék, amik kamaszkorom óta meseként és tündérként és lebegő másikvilágként manifesztálódnak a B síkon, rávetítve a Dunára, a partra, az égre meg a levegőre, most is megfoghatatlanok, de azt hiszem, egy kicsit többet tudok belőlük. Nem eleget. Soha nem eleget. Kicsit megosztás, kicsit megélés, kicsit megfogalmazás.
--
Nehéz megformált karakterben átélni az "emberek hülyék" dolgot, mert, aki közel van, az nem úgy hülye. Attól iszonyodhatok, félhetek, lenézhetem, gyűlölhetem, de soha nem adom fel azt, hogy megértsem. Meg akarjam érteni. Nem akarom feladni.
Lineáris megfogalmazásban a visszautaló javításokat. ().
--
Hiányoznak emberek. Most, hogy nincsenek jelen folyamatosan, megint erőt kell kifejteni. Ettől meg elszoktam.
--
De végre sokat lesz sötét, és sok idő lesz a sötétben.

az ősznek is van egy jellegzetes illat és színkombinációja, aminek a megjelenésétől egyértelműen ősz van. Ma már eltéveszthetetlen volt reggel a hűvös kezdés, a lebarnult fa az udvaron, meg az, hogy, bár nem suliba megyek, akár mehetnék is, annyi energiával töltődik meg ilyenkor a levegő. Mintha az elfáradó természet átadná az életerejét. Vagy valami hasonlóan pátoszos izé.

Tegnap jöttek emberek, és elvitték a Dolgokat - többek között a netet is, szal egyelőre csak munkából látom a hálót. Mondjuk engem ez nem is zavar, hiszen hétköznap reggel és este vagyok otthon, lévén (majdnem) minden hétköznap este próba.

Hétvégén kipróbáltam számítógépes játékokat, hamár szabad (hamár lediplomáztam), de siralmas eredménnyel. Nekem ritkán terveznek játékot - vagy megnőttek az igényeim. Pl. belenéztem a San Andreasba, de a biciklin egyensúlyózás elvette a maradék kedvemet is. Aztán a Sims2-be - itt legalább lehetett öltöztetni, de egyrészt kevés opció volt, másrészt házat berendezni már nem volt kedvem, és több karakter életét sem belevinni a banalitásba. A Spellforce-ot ott untam meg végleg, amikor neki kellett állni fát gyűjteni és házat építeni - akkor legyen stratégia, és ne kelljen bénázni a nézetekkel és a haladással. És ne higgyem azt, h rpg.
A Gothic 3on meg össznépileg röhögtünk, e,mrt egyrészt nem bírta Inszéjn gépe rendesen, másrészt az elejtett kardot csata közben megtalálni, majd előkapni a hátizsákból móka és kacagás. És amikor egy farkas legyőzi hősünket, az is.

úgy tűnik, megyek mégis beszédre, adok neki megint egy esélyt, hátha. Kell tudni szabadulni a formától, h attól tartok, annak tűnik, mintha meghatott volna a dorgálás - pedig az csak ellene szokott hatni. Hát most nem. Azért döntöttem így, mert befolyásolható izé vagyok, és van időm mégis, és már nem látom olyan vészesnek pénzügyileg az őszt, mint lehetne, és nem akarom, h kijöjjek a gyakorlatból, és mások meg benne maradjanak.

A fehér asztallal az a baj, h hamar meglátszik rajta a por. Ellenben még alig van rajta szemét.

Beköltözött a Kisszoba Lakója, mostmár nem irigylem a zsobájáért, bár az még mindig nagyon jó. Falra kellenek képek,meg az életem szemetei, és akkor jó lesz.
Még mindig nem érzem át, a lediplomázottság örömét és felszabadultságát, de az legalább jó, h szabadidőmben nem kell kötelezően ráállítanom az agyamat a feladatra. Végre elcseszhetem bűntudat nélkül a szabadidőt, körömlakkozhatok, miközben betölt a következő fejezet. Jihhá.

Tegnapi próbától izomlázam van a karomban, jó lesz ez, minden napi próba úgy jó, ha részt is veszek benne. Mondjuk asszem némi határozottságot kellene szereznem, mert... mert. Mert asszertivitás nélkül nem hallanak meg.
Enni kéne lassan, meg menni, szal tsá.

És jó lájvot a lájvozóknak :szipp:

Szomorú vagyok egy kicsit. Szozsit nem vették fel hozzánk végül - bár érthető, mert szerintem túlképzett lenne ^^ Azért jó lett volna közösen ebédelni meg ilyenek.

Volt tegnap próba is, és ma is lesz, és minden este, és azért jó lenne, ha végül mégiscsak szerepem is lenne benne, mert az azért segyt a gyakorlásban, meg fejlődésben, míg az ülés és bambulás nem. Bár, ha lámpásos leszek, akkor nem fogok bejárni minden próbára, majd csak onnantól, ha van fény.

A jövő héten még itt vagyok a recin, utána megyek hátra az IT szobába - no, ez vicces lesz, most belestem, ügyes asztalelhelyezés kell, de olyan néma csend volt, hogy döbbenet.

A héten el kell intéznem még a nyelvvizsgabemutatást és igazolásszerzést az oklevélről, aztán háváj.

Néha ingerem támad panaszkodni a buta kolléganőmről, aki állandóan telefonál, és valami hihetetlen módon pergeti le magáról a feladatokat, de ez gáz lenne, nem? És úgyis egy hét és itthagyom őket. Lichit sajnálom, de ímélezni lehet, és ebédelni is ^^

az meg persze rossz, h lájvra sem tudunk menni.

ellenben közölném, h amikor épp nem próbálok, olyankor elérhető vagyok esténként, munka után ha netán játszani/mesélni kéne. Meg Turambart próbálni.

amúgy, meg.

átengedtek. nem érzem tőle jól magam.