ójeee.

nem tudom, miért lep meg, hogy könnyebben írok egy ötletből rpg-mesevázlatot, mint novellát. Mostmajd kipróbálom, hogy milyen az, amikor felgráfolom az egész sztorit, ahogy szoktam, és lemesélkés helyett leírom. Kicselezem magamat, ugye, mennyire kratív?
(mesélnem kéne a királylányos fantasyt, mesélnem kéne azt is)
de tényleg. vagy esetleg megrajzolom az egész gráfot a végén szépen és olvashatóan, és az lesz a kész stori.
lllllllllllllllllllllllll11111llllllllllll1111111111llllllllllllll

most nem szakadnak ki a szavak, nem a gondolatok, elég volt.
szép a november vége, jaj, mindjárt elmúlik, pedig a november, emg az október, meg az ősz, most tél lesz és csend és hó és halál (az gót, nyilván). de elmúlik elmúlik elmúlik elmúlik.
-------
Kiindulási helyzet

"A Tűz elem Tűz aspektusa; izzó energia, dinamikus haladás, belátás, vltozások."Izzó energia, ilyesmik. Dinamikus változás. Ja. Ha nincs, akkor is kell, mi?
2. A helyzetet gátló befolyások
"Nap a Nyilasban, a tudatos és a tudattalan erők egyesüléséből fakadó erő, tökéletesség."Erről aszondja, hogy valódi felfedezés küszöbe... ja, nem, ez épp a gátló aspektus, ergo...erőm spontán kifejeződésnek az meggátolása gyerekkorban, kutatandó. Önismeret.
3. A helyzetet illető tudatos gondolataim.
"Bika; spirituális mester, tanár, tanácsadó, beavatott, belső vezető, szellemi atya, a legmagasabbrendű átalakulás.""Önmagad keresése spirituális területekre vezet." Bláh, tudatosan. Tudatosan.
4. A helyzetet illető tudattalan megérzéseim
"áradó kölcsönös szerelem, különleges értékes érzések, melyeket bizalommal közölhetünk." 

Ó, igen :D De ez hol tudattalan? :D

5. Múltbeli befolyások.

"Mars a Bakban, munka, fáradság, fokozatos haladás, elkötelezettség, önbizalom."Szóval a múltban dolgoztam a problémán már.
6. Jövőbeli befolyások.
"elbátortalanodás, csüggedés, állhatatlanság, egzisztenciaféltés, negatív várakozások."

word. ez így van.

7. Amivel Én én járulok a helyzethez.

"Vénusz, szépség, szerelem, anyaság, nőiesség, bölcsesség, a szellem és anyag kapcsolata, belső és külső gazdagság."

ez most így akár igaz is lehet. elvégre.

8. A külvilág hatása rám.

"benső béke, döntési képesség, lelki békét eredményező kapcsolatokra vagy helyzetekre vonatkozó döntés."

a külvilág békén hagy? 

9. Reményeim és félelmeim.

"Ikrek; szerelem, vonzalom, közeledés, kötődés, az ellentétek feloldódása a szerelemben, tudatossá válás a kapcsolatok révén."

Jé, nem is tudtam, h ez az Ikrek lapja. Jólvan.

10. Eredmény, kulcs a megoldáshoz.

"Skorpió; halál és újjászületés, elmúlás és megújulás, átalakulás: Skorpió-Kígyó-Sas, szabadulás régi szövevényekből, külső változások."

igenigenigenigenigen.

---

mondjuk a külső változások... a hajszín megvolt, mégegy fülbevaló pl? 

a mai lapok sokkal kedvesebbek, mint tegnap este, azok ott unalmasak vagy ijesztőek, a mai nap pozitívan forog. Azért másnak könnyebben vetek kártyát, ott csak a képeket kell figyelni és sztorizni

basszus meg fognak arról győzni az ismerőseim, h szerezzek kindle-t. még kitartok, mert szerencsére sok pénzbe kerül, annyit meg még nem ér meg nekem.
...
fázom. úgyhogy becsuktam az ajtót, és szemérmetlenül felnyomtam a fűtést, mert megtehetem.

Tegnap megírtam agyban egy metablogbejegyzést, közlésről, blogokról, barátságokról, a szigetségből fakadó igényekről, most nyilván nem tudom rekonstruálni.

Onnan indult az egész, amikor elgondolkodtam a tumblr-es izém, a blogom, meg az otthoni nem naplóm közötti különbségeken és összefüggéseken. Mit írok melyikbe. Kinek. Kiknek. Miért. Mire jó?
Na ja. Valamikor régen (úgy értem, tényleg régen, 10-15 éve) két füzetbe írtam: az egyik Napló volt, ahogy annak lennie kellett, beszámolóval eseményekről, a másik meg egy kreativitásról meg alkotásról szóló könyv egyik gyakorlata, a reggeli jegyzetelés (ami aztán átkúszott estére, aztán megint vissza reggelre). A napló már meghalt régen, a helyétrészben átvette aztán a blogom, a tartalom ugyan nem hasonlít, de a naplót nem olvasta senkirajtam kívü, még akkor sem, ha azért nagyjából úgy írtam, mintha majd később valaki. Mondjuk én. Vagy kiderül, h zseni vagyok, és akkor az életrajzíróim.

Most nagyjából az a munkamegosztás, hogy a blogra beszámolok eseményekről és történésekről, megosztom a gondolataimat, igyekszem kifejteni, meg egész mondatokban, akár bekezdésekben megfogalmazni. Nagyjából olyasmit írok le, amit szívesen olvasok másoktól.
A tumblr-t egyelőre tanulom, mert érdekes szubkultnak tűnik, és alkalmas az egysoros hangulatjelentésekre, zenék és képek megosztására - nem, a facebook már túl nyilvános tér, túl sokan vannak ott.
A füzetbe meg azt írom le, ami bennem történik, és amit talán soha nem mernék megmutatni másoknak (meg kb bármit, amit borzasztóan fontosnak tartok épp akkor amikor sikerül időt szakítanom rá).

Emellett egyre több emberrel beszélgetek mostanában u.n. mély dolgokról, ez is az önmegfogalmazás/meghatározás egy eszköze - az azonnali visszajelzés, a másikban zajló dolgok megértése meg ilyenek méginkább rásegítenek.
Különben, rá kellett döbbenem, mekkora érték egy-egy olyan ismerős, akivel alkalmanként meg lehet ejteni ezt a fajta beszélgetést. Korábban Miki volt az, akivel nagyjából mindent meg tudtam beszélni, amire igényem volt, és viszont, de ennek a luxusa érthető módon véget ért, úgyhogy muszáj volt nyitnom mások felé is. Nyilván mindig volt egy, talán kettő olyan ember, akit a belső köreimbe engedtem, de nem ilyen sokan, mint most. Vagy nemtom, határozatlan vagyok, amúlt úgy suhan kifele a fejemből, mint a gyorsvonatként száguldó sárkány a Megyében.
...
szép időnk van.

voltam libriben, és most tanakodom tovább, mit vegyek meg végül. az engedj be! (asem ez a magyar címe) legyen az, a film tetszett, a könyvben reménykedem, valamelyik vastag fantasy tégla, esetleg trónok harca, bár az elejét olvastam, a folytatását nem, és az sok lenne így egyszerre, vagy esteleg a millenium regények eleje, mer a film az fíling volt, de. A baj az,  egyik könyv se fér bele a táskámba, tehát bkv-n nem tudom őket olvasni. igen, ez tényleg fontos. viszont nem szeretnék e-book olvasót meg ilyesmit, mert a könyvek szépek.

hát húű, fáradt vagyok megint vasárnap este, van, van, van. de legalább most van pár órám, mielőtt végleg álomba zuhanok - ez a kávé hirtelen vágott fejbe, és álmosított el, valami nem működik jól.

Fotóztunk ma, sikerült Narb és Mil segítségével egész jó sminket készítenem, , meg voltunk szép meg kevésbé szép ruhákban, Szozsi fotózott, akármennyit képes lennék a gép előtt tölteni, úgy érzem most. Az idővel arányos a jó képek mennyisége.
Persze a rákészülés az előző este hármasban beszélgetés és alkoholizálás egy ismeretlen, furcsa, másik világbeli 80-as évekből ide javított kocsmában, tanulságosság, őszinteség, személyes tragédiáink a az alkotói vággyal és lehetőségeinkkel, meg egyebek, jó volt.

A live után ugyanis mindenki elpunnyogott haza, öregek ezek mind, nem buliznak, csak fent csacsognak késő délután, aztán inkább haza eszi őket a fene. A fejfájósaktól elnézzük, a többieknek meg mindegy.

A live vége egész jó volt, az elején nehezen rázódtam bele, de a frakcióm bájos volt, majd egyszer énis leszek ügyes és okos.

IHB-n hajnalig megintcsak mély beszélgetés, akkor több alkohollal az előadás után hirtelen, a képalkotások és fogalmak füstjében.

A péntek meg péntek volt, péntek, november, péntek, november.

Kifele a komfortzónából.

azt kell... nem kell, de.
(feloldódik a szavak közti white space-ben).

szóval az van, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű kontrasztot alkotnak a srágult falevelek a gyönyörű novemberi szürkével, meg a zölddekkel. A Feneketlen tó a buszmegállóval szemben belemászott a szemembe (pedig reggel ugye az elég szűk), a Cég aljában vannak zöld fűszigetek, azokon most áll pár elsárgult facsemete, alattk lepotyogott sárga foltok, gyönyörű, gyönyörű, ez a november, úgyis elfelejtem és minek, de nm baj a skatulyák azért vannak, hogy bennük penészedjenek meg az emlékek, hát nem? Hát nem.
Hidegben rohanunk át a pincéből a színház másik oldalára a mosdóba szünet után, mennyire hiányzik? Nagyon. Nem az egész, caka  jó dolgok, nyilván - illetve minden abból az időből, amikor az a kapcsolat még gyümölcsöző volt köztem és a színház között. Most is jó lesz majd előadáson, de egyre fárasztóbb az átállás, a belecsöppenés és az igazodás.
Ma megyek úgy először fellépni, hogy nem vagyok ott előtte órákkal, mert dolgozom. És nyilván ilyenkor máris bonyolultabb minden, mint kellene, beugrás, és akkor már a hangtechnika is bonyolultabb, ó, igen.

haza akarok menni. aludni, egész délutánokat átaludni, egész délelőttöket átaludni, dolgozni valamin kreatívan, izé, izé, izé. Szavakat keresni, mert nincsenek.

holnap live, elkezdtem átgondolni meg ilyenek, remélem,jól fogunk szórakozni, szükségem lenne már olyan live-ra, amit tényleg élvezek és nem én szervezem. Bár igazából nem érzem magamhoz közel a karaktert, túl sok a felelősség, de ilyenkor kell emlékeztetnem ,magamat arra, hogy ez csak játék, és nyugodtan lehetek béna, nem a siker számít úgysem, hanem a játék közben interakciók.

vasárnap lesz fotózás, utána meg talán elnökségi, de erről még mindig nem érkezett fixáló levél, nem baj, majd kiderül.

ma este meg ihb az előadás után, csak nem fognak sokan csocsózni. Ha meg igen, akkor legalább tudok majd aludni.

lekopogom. mit kopogok le? nem kopogok én le semmit, semmit, semmit.

olvasónapló vége: tegnap befejeztem, elolvastam az Armadát. Rövid volt. Részben lett végül igazam, szerencsére nem kerültek mindenféle értékítéletek kihírdetésre, sőt, relativizálódtak a dolgok annyira, hogy még az eddigieken is változtassanak. Jelenleg a regény legnagyobb (kb egyetlen :D) hibájának a  rövidségét tartom - ebben a stílusban, ezekről a  karakterekről, ebben a világban még bírtam volna rengeteget olvasni. Pláne, hogy egy csomó történet csak felvillant, és nem tudtuk meg, hogy mi az. Persze, nincs itt mi többet megtudni, ja, ezt legalább kétszer megemlítik, kedves olvasónak is, ne akarjon tovább kutakodni. Namindegy.

Királylányos fantasyt (is) akarok mesélni, lehet, hogy ellopom a torziót meg talán pár dolgot a steampunk cuccok közül, bár nálam minden kisebb léptékű. No, meg a milícia, nos. Jólvan, jólvan. Erre mind nem most kerül sor.
--
meg kéne írni azt a sztorit, amit elkezdtem írórenden.
ki kell dobnom a megpenészedett kenyeret.
Meg a megromlott banánt, amit elfelejtettem pár hete megenni, és most vettem észre.
mosni kell.
vérlepkével találkozni.
elmúlasztani a fogfájást.
Szerezni nekem tetsző fekete farmert.
Bakancsot venni.
Megtanulni azt az éneket. Meg azt is.
Adaptert venni a keverőhöz.

Visszatalálni az eddigi nyugalomhoz. Valamit nagyon elrontottam az elmúlt hetekben/napokban.

jó volt tegnap beszélgetni Julcsival, igazából igaza van ezzel a mikrokörnyezet dologgal kapcsolatban, valóban, arra van az embernek a legnagyobb hatása, azt kell belakni és kialakítani neki megfelelően.

De a
(ebédutáni tehetetlenség, sikítsikítsikít)
szóval azért úgy érzem, ez a mikrovilág nem elég. Ha nagyon a szélső értékeket vesszük, akkor a vegetálást sem szeretem, valahol tehát van határ, hogy honnantól kezdve tekintem rossznak ezt a sajét köreinken belüli kertészkedést. Egyrészt valóban attól tartok, hogy nincs zárt rendszer, és a mikrovilág fenntartásához szükséges energia nem jön a mikrovilágból magából, nincsenek örökmozgók. Tehát valamikor a ki kell nyúlni a külvilág felé (ami amúgyis szívja el az energiát).
Ebből pedig az következik, hogy mégis kell valamit kezdeni magasabb szinten is a problémákkal. És ugyan én is úgy gondolom, hogy a dolgok fejben dőlnek el, de nem minden szükséges dolog. (Legalábbis ebben az valóság-illúzióban úgy tűnik.) Nem lesznek jobbak a dolgoka ttól, ha nem nézünk oda. Nem elég alkalmazkodni, kisebbre húzni magunkat és felvenni a megfelelő színű szemüveget. Ha akaratlanul képesek vagyunk hatni másokra, akkor ezzel felelősséget kaptunk ennek a hatásnak az arányában.
Nem tudom, ez a gondolatmenet hova vezethet, és nem szeretnék a didaktikai húzásokon kívül valóban túlzásba esni. Vékon vonalak vesznek minket körbe.

jegyzetek

öt novemberi zene, ha összhangot szeretnék kint és bent és a zenével is :D

1. Conjure One - Center of the Sun

A zene önmagában nem annyira megragadó, ez nekem általában túl chill, de a szöveg és dallam megrázóan egységes. És az énekesnő kicsit flegmának tűnő hangját is szeretem nagyon.

2. Tori Amos - Winter

Ezt vittem énekre is, ott se könnyebb. Sőt. Állítólag nagyon megfelel nekem mind hangilag, mind érzelmileg a dal. Hát.

3. Katatonia - Omerta

Szeretem félreérteni a dalokat, mert úgy saját történetek kapcsolódnak hozzájuk. Ennek az alaptörténete sem rossz, de.

4. Diary of Dreams - Chrysalis

oké, Diary of Dreams, szinte bármelyik lassabb számuk. Hosszú évek alatt vésték be magukat az agyamba.

5. mind.in.a.box - Fear

és hát, heló.

elvesztettem megint a szavakat, nem baj.

szóval, például van ez a könyv, amit most olvasok, és durván leköt, és nem értem, hogy miért, nyilván elszoktam tőle, hogy dühös legyek regénybeli fordulatra úgy, hogy igazából teljesen a helyén van és hiteles. Az elsődlegesen kedvenc karakteremről nyilván egyszerre derült ki, h a mindenkitbecsapós izé, meg el is kapták, úgyhogy valószínűleg meghal, (vagy rosszabb történik vele, ki tudja). Mindegy, igazából van még érdekes karakter benne, meg a világ még mindig, meg a főszereplőjének a sorsa érdekel, csak ugye ő nyilván életben marad a regény végéig minimum, mint nézőpontkarakter, és valószínűsíthetően még valamilyen nyugvópontra jut a sorsa, szóval kevésbé érdekes.
Elég durván karakterek miatt olvasok regényeket, ez megint megdöbbentett. Nyilván mintákat keresek.

Volt Sturmast szombaton, megnéztem a videókat, túl hangos voltam, és nem mindig elég tiszta, és ez most kicsit zavar, de kaptam dícséretet idegen emberektől. Baromi hideg volt a KékYukba, önszántamból nem fogok télen odamenni, ez is biztos. Egyszerűen nem értem, miafaszér' nem fűtenek, amikor emberek vannak lent. Ráadásul nyilván csúszás volt, a negyedik (!) zenekar fél3ig játszott kb, én már állva aludtam, miközben beszélgettem, meg próbáltam koncentrálni, de őszintén szólva nem tett rám nagy hatást az őszintén ijedt szemű gitározós fazon, ezt a zené alami csendesülős teremben, sör/bor akármi mellett baromi jó lehet hallgatni, de nem hajnalban.
A Scivias nagyon jó volt, ha nem lettem volna ennyire fáradt és nem remegtem volna a hidegtől, akkor azért jobban esett volna. Rajtuk látszott nagyon a profizmus, a hegedűs végre tényleg jó volt (ilyen az, amikor zenész játszik, nem olyasmi, mint én), a sámándobolás hatásos dolog volt - bármindig hamarabb álltak le, mint nekem tetsztet volna, de ezt is a fáradtság számlájára írom. Az Odinos és Valhallás kiabálás a szakállas fickótól roppant autentikus volt, rögtön icke jutott eszembe :D

Előttük volt egy két csellós, hegedűs, gitározós zenekar, ahol ment még mellé alapró vmi cucc, a srác énekelgetett, meg szövegeket mondott. Az egyik cseló túl hangos volt (a hangmárnöknek nem tűnt fel?), a hegedűs meg glom kb annyira hamiskás, mint én, de csak az öltözőből lehetett hallani (ennyivel jobban járt). Ebből egy-két szám az szép, hangulatos, de sok az unalmas. Énekelhetett volna többet a srác, meg vhogy... erőteljesebb lehetett volna, mert így háttérzene.
Viszont ráébredtem, hogy ilyet is lehetne csinálni, gitározni tudok, alapot vhogy megtanulok szerkeszteni, és lehetne nyomni quenyául énekeket :D azis van olyan jó, mint ezek ^^
(igen, quenyául, vagy klingonul, vagy akárhogy. a magyarral az a baj, hogy érteni, és ahhoz jó költőnek kéne lenni, hogy elviselhető legyen ez a cucc)
--
közben volt egy ebéd is, meg a kávé, és ez mind belefért 45 percbe.

a regényekkel meg az van, ébredtem rá két lélegzetvétel között, hogy meg kéne írnom a asaját történeteimet, és akkor kevésbé zavarna, hogy más nem azokat írja, csak hasonlókat. Dun-dun-dun.

meghallgattam azt a számot, amit a szőke kiscsaj énekel előttem az óra végén. Tetszett a szöveg, a dallam a szokásos félgiccs, de ez előadástól függ, megnéztem az eredetit. Hát. Az nem tetszik. Nem tetszik az énekesnő hangja, olyan közhelyes lesz tőle az egész. A kiscsaj hangja a mély hangok fátyolosságával, meg a vékonyságával valahogy jobban közvetíti az érzést - kár, hogy a lány valószínűleg még fiatal a dalhoz, mert értelmezni még csak a felületes szinten tudja. És az is zavar, hogy pont ugyanazokat a hajlításokat használja, mint az énekesnő. Ettől fügetlenül az ő előadásában jobban tetszik.Nem. az ő előadásában tetszik.

i need air

kezdődikkezdődikkezdődik. nem szabadna NIN-t hallgatnom most (nem igaz, nem igaz, ó, de nem igaz).
nem szabadna itt ülnöm, nemnemnemnem.
---
egyrészt most megtaláltam egy szám instrumentális verzióját, és megtanulom énekelni. Még nem tudom, mikor, mert elfelejtek magamra időt hagyni (nem igaz, bmeg, nem felejtem el, egyszerűen kimarad, elmúlik, ezt húzom le először a listáról, amin rettentő fontos dolgok vannak amúgy)

mondtam én, hogy nem lesz jó ez a reggel, mert minimum furcsa délutánt okoz, de nem baj, elmúlik, és visszatalálok majd aaaaa... semmihez.
--
vicces, ahogy a családtagjaim kommentálnak a fácsés képhez, nem vérlepkére gondolok, mer tőle természetes :D azért érzitek, népszerűség ribanca vagyok, hajfestős képet sokan szoktak lájkolni, a trú az lett volna, ha meg se említem.
--
Akartam írni az Armadáról, aminek tegnap a fordítójával és a lektorával kocsmáztam együtt (több ember civil nevét nem ismertem fel a stábból, de abban a társaságban még bárki benne lehetett). Sokkal jobban megfogott, mint a Perdido pályaudvar, végállomás, elméleteket gyártok épp, hogy miért. A Perdido-ban a város leírása beszippantott (szerelmes vagyok a városokba, nyilván ezért), de a történetnek az a része ütött csak meg igazán, amikor a polgármesterék akcióznak. És meghal benne az a szereplő, akit a legjobban megkedvelek.
Az Armada főszereplője eleve nő, valószínűleg ez sokat segít, de úgy az egészet sokkal érdekesebbnek találom. Szerintem azért is, mert már olvastam a világban egy regényt, és kezdenek dolgok helyükre rázódni.
Namindegy, egészen egyértelmű, melyik karakter jön be (és még él! él!), bár kicsit tartok tőle, hogy vagy meghal, vagy kiderül róla, h igazából egy féreg, nem tudom, melyik a  rosszabb.
--
nem. én így élek.

még mindig nem értem ezeket az eufórikus reggeleket, amikor bejövök a Céghez, és körbevesz az itteni illat (és nemtom, milyen illat, szerintem valami tisztítószer vagy illatosító), kint borult ég, bent lámpafény, és tökéletesnek tűnik minden, de nem értem.
Meg a péntek.

Az időnként csütörtöki esték leválasztják a pénteket a munkanapok normál törzséről, és fáradt, kicsit másnapos, valódi péntek hangulatba hozzák. Nyilván ilyenkor szoktak megnyílni előttem a hétvége lehetőségei, most mondjuk kevésbé, mert a barátaim nem lesznek idehaza, a koncert ugyan érdekes és jó lesz nekem, de... már megint jár annyi stresszel, ami.
Aztán meg buffy játék, abban meg egyre kevésbé vagyok biztos, hogy az nekem jó-e.

Fókusz, bmeg. Az most nincs. A notebook bal oldalán jön ki a meleg levegő, és eszembe jutott, mit felejtettem el reggel, nyilván.

Le akartam írni, hogy mennyi mindenen pörgött tovább tegnap este az a néhány fogaskerék a fejemben. Rácsodálkoztam arra, hogy az egyik más életkorúnak érzi magát, mint ami, és kapásból az elcseréltek jutottak eszembe az Árkádia-rabolta életükkel, aztán nyilván eszembe jutott, hogy én szimplán meg szoktam feledkezni arról, hogy pont mennyi idős vagyok, és egy évet fel le simán eltévedek. De én a színes számok között élek, és nem tudom, milyennek kéne lennem ennyi évesen amúgy, úgyhogy... ennyi. De aztán arra is rájöttem, hogy az létező, tapasztalt dolog, amikor kortársaiddal nem rezegsz együtt, de az meg nem életkori sajátosság, az egyszerűen annak a szomorú tudatosulása, hogy mennyire különböznek az elképzeléseink az életről.
Megtudtam dolgokat egy ismerősömről, és felidegesítettem magam rajta, de nem értem, miért, miért miért történnek. A dolgok. Amik történnek.
A nálam egy korkategóriával tapasztaltabb emberek párkapcsolati izéit is furcsa hallgatni, meg rést venni a beszélgetésben, nézőpont váltások, mennyire ugyanaz, mint máshol, és miben más, valóban, miben más? Több a keserűség. Több a dac. (Trivialitások, de egyszer (kétszer(háromszor)) azokra is rá kell csodálkozni.)

Szóval most jó, és aggódok, mert az ilyesmit völgy követi.

u.i.: No. 1 fókusz: legalább az elgépelések egy részét kigyomlálni. magamból.

nna, akkor most úgy néz ki, h a szombatért és a holnap estéért cserébe ma mégse kell mennem próbálni. Ez jó, mert tegnape este azért úgy éreztem, hogy nyilván csak magamat okolhatom azért, ha a hirtelen fellépés hirtelen próbája pont két másik programot üt, amik közül az egyik időpontos, a másik meg csak szimplán szociális, és energiafeltöltő.Épp készültem lemondani az elsőt, erre szóltak, h nem kell este keresztülmennem a városon, menjek inkább külön próbálni holnap és holnapután. Ez már csak azért is jobb, mert akkor hátha be tudjuk állítani a hegedűt normálisan, ha van mivel, illetve rendesen tisztázni lehet a szólamomat. Meg mondjuk a többieknek sem kell órákat várniuk rám, ők szerintem nélkülem is kitűnően tudnak próbálni.

Meg kell jegyeznem, most vettem elő késő este a hegedűt, és nem olyan hangos, szal nincs kifogás a gyakorlás ellen, ha netán. Zenét hangosabban hallgatok.

ja, persze, behoztam ma a hegedűt, de ez már szokásos testmozásnak is elmehet. 

különben megsikerült kicsit visszább menve a metro 2033-ban kicsit élhetőbb szituba hoznam magam, ezúttal hátha menni fog már az a rész.

meg vicces volt arra hazaérni, hogy van ott egy csomó ember, akik LEP-et beszélnek meg. Igen, jobb lesz az, ha nem folyok bele (a szükségesnél jobban, de remélem, nem lesz szükséges).

reneszánsz embert képzünk, hétfőn írás, kedden ének, szerdán zene, és kell még tanulni valami vizuálisat (design), valami logikusat (webfejlesztésből vmi), és mozogni.

nnah.

hű, tegnap énekórán zoltán megdícsért, hogy rengeteget fejlődtem, és ideje lenne valamit komolyan csinálni, fellépn, együttest vagy zenészt szerezni, vagy ilyenek. Valóban jó lenne, nekem asszem most az lenne jó, ha valaki zenekészítő emberel tudnék összeállni, mert én a zeneszerzésben még sehol nem vagyok, meg eszközöm sem nagyon van rá.

kezdem érezni a kevés időmet, mielőtt tényleg elfáradok, azelőtt kell felszabadítanom magamra időt. Pl nem megyek martin live-ra, ami mondjukelsősorban azért történik, mert szombat este fellépés. De pénteken se megyek sehová, és szombat napközben is csak a fellépéssel kapcsolatban. Vasárnap délután a játék csak belefér.

Addig meg... ma este LEP megbeszélés vana  szomszéd szobában. Már tudom, hogy nem lesz rá erőm, maximum a helyszínen bábozom vagy ilyesmi, de szervezni nem fogok. Elnökségi felelősként amúgy sem szabad szerveznem, jut eszembe :]=
Közben szerintem berakok egy mosást, meg elmosogatok végre, mert erre nem volt időm szombat óta.
Énekóra is lesz, most borzasztó lustának rézem magam ehhez is, de tudom, hogy ott már jó lesz, és feltöltődöm meg ilyenek, arról nem beszélve, hogy kell fejlődnöm is.
Holnap zenekar, remélem, sikerült megjavítani az előfokot, amúgymeg tiszta sor, próba, az megy.
Csütörtököt várom, mert fehér lesz a hajam.

jaj, nagyion hétfő van, megint napfényes novembr, hétvégén jó, de hétköznap lehangoló. Meg cseles is, mert hideg, hideg, hideg van.

A hétvége elsuhant az agyamon keresztül, pénteken volt itt csomó ember megint, a MirrorMask jó, az érzés fura volt, hogy kimegyek a szobábóla film után valamiért, és jobban bejön a benti, filmnézés utáni nyugis-félhomályos elmélkedés a szobában, mint a kinti levegő, ahol az emberek alkoholt isznak, és beszélgetnek, meg nevetnek. Well. Aztán leléptem a saját bulimról, átmentünka  szomszédba kicsit, az vicces volt. Aztán hazajöttünk, alvás. 

Szeretem a hétvégéket, amikor legalábbis délelőtt nincsen semmi dolgom. Felkelek, kimegyek, vagy bejövök, tökmindegy, és eldöntöm, h mit kell tenni, ó, igen.

Járkáltam egyet a környéken, hogy legyen ebéd, hogy legyen fehér hajam.

Aztán kipakoltam az összes releváns könyvet az asztalra, és nekiálltam kitalálni, hogy délután mit mesélek majd. Mesét kezdeni jóval nehezebb, mint folytatni, erre akkor döbbentem rá, mert el kell indítani a járművet, hajtóerő, miegymás. A királylányosban többnyire már magától mozog a történet, nekem csak az irányt, a buktatókat és lejtőket kell beleszerkesztenem. 

Nyilván nem azt meséltem aztán, amit megálmodtam, volt NPC, akit elkerültek, volt, akit elfelejtettem, volt, akivel máshogy viselkedtek, mint számítottam rá. 

És nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán eljutnak-e ezen a játékalkalmon Rouenig. Talán jobb is, hogy nem gondoltam túl, és nem terveztem semit Rouenbe, mert az ismerkedési körök önmagukban is elegek voltak. Kíváncsian vároma  folytatást.

Hajnalig játszottunk.

Másnap felébredtem, és lemeccseltem magamban, hogy menjek.e a tábordöntésre, végül a lelkiismeretem győzött, úgyhogy 45 percen belül ébredésem után már ott is voltam. Aztán este jöttem el, beszélgetés és sör után, aztán még ettem a szomszédban, aztán meg végre hazajöttem, és viszonylag korán kiütött az álmosság és a közeledő hétfő.

ehhehhe, jöttek, és szétszedik Rouent.

még megpróbálom magamat összeszedni, pár szállal több volt a cigi tegnap este, mint kellett volna. Cserébe jó volt az este, a létezés különös hálójában mostanában tudok közlekedni.

Mondjuk ezt a furcsa idegességet/nyugtalanságot nem tudom hova tenni, ami az est is rám tört, meg ma reggel is, miközben a kib hidegben  természetesen pont kimaradó buszt vártam. (Vicces, pont megkaptam hogy nyugtalan vagyok, de az a másik, a személyiségem része volt, nem ez). Telihold van megint? Ez persze megmagyarázna pár dolgot. Mindegy, azt hiszem, értek egy új vonást a varázsló NPC-mből, amikor az nem tud és nem akar mit kezdeni a megérzéseivel.
Emberek. Emberek.Emberek. ÉS az jó.

Kicsit Janie is voltam, bár még mindig tartom, h Janie jobban tud hallgatni és figyelni.

Most furcsa szemüvegben görbül a tér. De jellemző a másnapokra, h se smink, se kontaktlencse, és jó, hogy ma farmer meg a laza péntek.

huhh, megláttam a következő sor jogot, megszoroztam agyban a userek számával, és itt és most bezárta az agyam a kaput. majd holnap.

különben is, olyan régen írtam - biztos azért mert előtte meg oskat. van egy állásajánlat, amivel már hetek óta szemezek, és nem merek rá írni, basszus, pedig jó lenne, nagyon jó. Csak itt a késztetéps, h ide valami überjópofa/okos/kreatív/humoros izé kéne, elleplezendő a bizonytalanságomat. Mert semmi tapasztalatom nincsen, és minél többet próbálkozom, annál inkább azt látom, hogy mennyi mindent nem tudk. Vízcsepp modell, persze, de ez most sok.

Amúgy tegnap, emg előtte volt meetingem főnökkel a Cégnél, és ettől úgy éreztem, h van értelme annak, amit csinálok. Mármint, h látszata is, nem csak fenntartom az életképes működést.
Hope so.

Különben roppant fáradt vagyok, és fizikailag, nem lelkileg. Fontos kiegészítés. ... .. ...
Ennyire.
...
Az alvás segít? Á, nem, nem, nem, nem. Akkor kimaradnak a fontos dolgok.

Mindegy, ha ma majd bealszom a kocsmában, akkor elmegyek haza, most úgyis olyan kevesen íarták, h jönnének, úgyhogy lehet, h majd beülök aludni. Vagy nem. Végig kell mennem a pályán. Végig kell lépkednem a köveken, megtalálni, kitalálni feldolgozni és átélni. Meg hát.

Lehet, h fáradt vagyok kicsit agyban is, na jó. De elkezdődött a hét hátralévő része, tulajdonképpen már reggel, és az jó, mostantól kezdve van vidámság, buli, haverok, uhhhhhh. Beleszaladtam a csökönyös szóképbe, de nagyon. Szombaton mesélek, azis, vasárnap táboros döntés, azis, majd egyszer pihenek, az nemtom mikor lesz. Te, esélytelen a hétköznapi pihenés. Fel kell kelni korán. Csak mondom.

Erő, az kéne. (Gyors összefoglalása az esti bambulásos gondolatfolyamatnak). Spirálokban közlekedünk (bízunk benne, hogy azok, és nem egyszerűen körök), én például visszaérkeztem oda, ahol taláán mintha már lettem volna korábban: rendszer, listák, pipálgatás. Nyilván nem most, az elmúlt pár napban jutotottam ide, de most már kezd összefogott igényként jelentkezni, hogy rendszeresség legyen az életemben.
Volt egy időszakom, amikor részben tudatosan romboltam a láncokat, gondolatkorlátokat, amiket az ilyen rendszerek okoznak, akkor eszméltem rá, hogy szabad következetlennek lenni, szabad kihagyni órát-gyakorlást-akármit lelkiismeretfurdalás nélkül. Akkoriban nem volt köztes megoldás, nem hiszem, h meg tudtam volna ezt úgy oldani, hogy észben tartom és fontosnak ezeket a "kötelező" dolgokat, béna párhuzamként az úszást tudom említeni, kapaszkodóval nem tanulunk meg (anélkül viszont egy idő után biztos megfulladunk, legkésőbb akkor, amikor már a lebegésre is képtelenek vagyunk).
Szükségem van ezekre az érmefordításokra, és, hiába tudom, hogy nem két oldal, hanem finom skála, és a közepét kell eltalálni - sokkal érzékletesebb az, amikro a cél az érme éle, de jobb híján az érme forgatásával is hasonló hatás érhető el.

És akkor most próba.

Reggel óta Celldewert hallgatok, kellemes így ebben a bántó napsütésben. Otthon hagytama  pénztárcámat, és, mire beértem a Céghez, már arra is emlékeztem, h miért: tegnap rendeltem könyvet neten, és a bankkártyámat elővettem belőle. Hát így. Hősisesen átkommandóztam az ellenőrök között, remélem, arra az egy metrómegállóra ma este nem kapnak el. Meg az ebédet vhogy meg kell oldanom, de ebben bízom, szerencsére jóarc kolléganővel vagyok megáldva, és a kölcsönös segítség jól működik.

A tegnap este, fraktáléleket kapott, de jó volt, a vacsorával, a beszélgetésekkel, a mindennel együtt, amire idő jutott. Az idővel, ami megadatott, kezdeni valamit, ugye. ha már az élet besűrűsödik a munka utáni órákra (nyilván nem egészen, mert itt írom a blogomat is).

Különben ez a top10-es lista el kellene gondolkoztasson az elvárásaimról, vagy az álmaimról, vagy akármi, ha nem lennéák tökéletesen tisztában ezekkel már vagy tíz éve. Viszonylag hamar megfogalmazódott bennem, hogy az engem vonzó (többnyire fiktív) férfialakok nem azok, akikkel okos dolog lenne kapcsolatban lenni. A lista igen nagy hányada pszichopata, arrogáns állat, a maradék meg... általában csak arrogáns - vagy zseni és rettentő bölcs, mert a zsenisége nem teszi arrogánssá.
Well. (Ja, nyilván mindegyik jól néz ki, legalább megüt egy minimális szintet, de ez triviális.)
Azt hiszem, ez nem csak arra utal, hogy komoly gondok vannak a tdatalattimmal (vagyépp a tudatos kezelésével ^^), inkább olyasmire, hogy általában ezekhez a típusú karakterekhez párosítanak oylasmit a szerzőik, amik vonzóak. Függetlenség. erős akarat, a normál konvencióktól való szabadság, újraértelmezése azoknak. Tenni vágyás, más célok, mint a "kertesház, gyerekek, autó".
(Hm, fura, hogy nincs a listámban igazán kreatív, vagy művészi ember, pedig a valóságban ez is tulajdonság.)
Azt hiszem, olyanok ezek a fitkív emberek, akik mellett az elképzelt "ideális" énem nem érezné magát túl soknak, nem helyén valónak meg ilyenek. Jaja, fiktív férfinak fiktív nő való, ez megintcsak triviális.

És akkor most megpróbálok összeszedni fiktív nőket, akik valami miatt szimpatikusak (általában velük szívesen azonosulok):
1. Sir Integra Hellsing
Kemény nő, egyrészt lenyűgöz az, hogy milyen akarattal képes a szerepét megtartani (nőként hagyományosan férfiak által vitt pozíciót), másrészt meg az a jelenet, amikor saját magát vérezteti ki, miután megharapta egy vámpír. És emellett benne van még a kislány, aki volt, aki elvesztette az apját, akinek erősnek kell lennie.
2. Nikita (a régi sorozatból)
gondolkodtam ezen, mert van tulajdonsága, ami kifejezetten irritál (túl érzelgősen naív). De az, ahogy túlél, amire képes lesz, az megint csak oké. Alkalmazkodik a környezetéhez, és közben mégis önmaga marad (már amennyire, de a lelkét megtartja).
3. Leila (Vampire Hunter D)
Na, megint egy vámpírvadász csaj, most gíy nagyon új jellemzőt nem tudok hozzá felsorolni az előző kettő után.
4. Ms Shepard (Mass Effect)
Kérdés? Az külön tetszik benne, hogy (bár nem tudom, milyen a férfi verzió, azzal nem játszottam), a kemény harcos vagyok mellett képes valóban nőiesen ellágyulni. Abban a verzióban, ahogy én játszottam, meg nyilván pont hordozza magában a cinizmus és a csakazértis megfelelő arányát.
5. Galadriel
Önálló, erős, és vannak gyengeségei, amiket ki akar javítani. (Meg persze gyönyörű, bölcs és hatalmas :D)

Egyelőre ennyi.
--
Bocs, ez most ilyen időszak, vannak leírandó dolgok a fejemben, és a blog erre pont jó hely.

8. Methos
A legöregebb halhatatlan, jajnembántoksenkitse-nagyorrú-brit. Szakrasztikus humor, meg a "te vagy a legjobb barátom, Duncan, mert te elég balek vagy ahhoz, hogy megmentsél". Sok évezred túlélése, emlékei, meg agya (remélhetően). Nem, ő sem a trú jóarc, mert fiatal halhatatlan korában egy Négy Lovas formáció ambíciózus tagja volt, és ezt egy emlékezetes párbeszédben ki is fejti Duncannak, hogy mennyi embert ölt meg és még élvezte is (aztán megunta). Azóta inkább kicselezi a világot, jó az. És működik.
Nő: a múltban voltak, a többség halott, Cassandrát rabszolgaként tartotta, na az Stokholm szindrómát kapott, ezt asszem később meg is beszélik, pár évezreddel később. Egy másik csaj leesik a tetőről és kitöri a nyakát, őt párszáz évvel később bosszulja meg (akkor inkább elszalad a dühös halhatatlan elől, akitől épp elcsábította a rabszolgáját vagy mi). A ködös 90-es években epdig rövid románca van egy haldokló csajjal, szipp-szipp.

9. L
Az agy. Amúgy meg cuki, de leginkább zseni, okos, és... és. Kb az egyetlen a listából, aki nem pszichopata életének egyik szakaszában sem, ellenben zseniális nyomozó, és ellenfelének, a hasonlóan zseni, de irritálóan arrogáns srácnak is csak SPOILER halálistenek segítaségével sikerül legyőznie őt. És L még halála utánra is gondoskodott arról, h legyen, aki folytatja a nyomozást. Őszintén szólva, amikor meghalt, azután már nem volt kedvem nézni a sorozatot, kizárólag azért ültem végig, hogy lássam, hogy végzi a másik. :P SPOILER vége.

10. simán kicsúsztam a listából, még vannak csomóan.
Piton,  of course. Alan Rickman, vagy csak a regényszereplő, ugyanaz. Mindig tsejtettem, hogy nem az a hűderossz arc, hanem csak egy szerencsétlen lúzer, de legalább jól leplezi :P
Spike, kábé első felbukkanása után, az időnként angsty, de amúgy arc nagygonoszvámpír a Buffy sorozatból, vele arcot kapnak az amúgy porfelhővé oszlatandó hegyesfogúak.
Sherlock Holmes, szinte bármikor, bármelyik feldolgozásban, de be kell valljam, nekem Jeremy Brett jön be először, utána csak a többiek. igen, nyilván az agya.
Spock, általános iskola óta. Kirk kapitány csak egy jóképűnek kikiáltott paprikajancsi, de Spock!
Gurney Halleck. Időnként Duncan Idaho, de belőle főszereplő lesz, és akkor már nem annyira.
Svindler, bváhh, kúl tünde hekker a shadowrun regényekből. Ha már itt tartunk, Hiro Protagonist  is, csak ő még friss élmény. De igazából asszem igen.

És akkor most abbahagyom, bár még van egy sereg anime (Alucard, D, Roy Mustang, along these lines). (Bourne határeset, de inkább ő, mint James Bond. )

na, a ma este kicsit oversharelve lett, de nem baj, nem baj. Például hasznos, emrt nem maradt rajtam túl sok kaja (a szomszédságban lakók tagadhatatlan előnye, h elérhetőek).

el kell még mesélnem, h nem lettek nagyon sötétek a fehér dolgaim, amik közé bekerült egy fekete zokni. a mosásba. Jellemző, h hetekig kell gyűjtögetnem a szennyest ahhoz, hogy tudjak nem feketét mosni. És akkro most.

amúgy a hétvége kellemesen telt, szombaton nem csináltam semmi, és az jó volt (illetve, játszottam, meg sorozatot néztem, meg ilyenek), vasárnap délelőt megintcsak, aztán jöttek emberek, öltünk vámpírokat, sokan voltunk, talán kevésbé buták így együtt.

Érdekes fordulatot vett a sztori, kíváncsi lettem a folytatásra. Ha most szappanopera lenne, akkor nagyon élvezném az erejét elvesztett vadász életérzést, jelen stílusban ezzel még nem tudok mit kezdeni, nehéz ez így.

5. Thane Krios
Csak a statiszika végett kell kiírnom, ez egyértelmű.
Spirituális bérgyilkos (alien), van egy gyereke meg a múltban elhunyt felesége, és kb a karakterem hozza ki őt a robotpilótaságból. Karizmatikus, kúl, ömm. Halálos beteg, és szívhezszóló levelet ír az egyik DLC-ben :P
Nő: a múltbéli felesége, aki megakadályozta egy gyilkosságban, meg esetlegesen Ms Shepard.

6. Michael Samuel (La Femme Nikita-ban)
Nikita mentora, később majd a szeretője kisebb nagyobb őszinteséggel és sikerrel. Überszupertitkosügynök, az egyik legjobb. Súlyos érzelemkimutatási problémákkal, meg mindennel, ami az ilyen paranoid ügynökségeknél szóba jöhetnek. Nagyjából a lelke elvesztésének a határán, bár a sorozat során többször felmerül, hogy már átlépte azt a bizonyos vonalat, igazából (asszem) nem. Érzelemmentes arc, cserébe roppant kifejező tekintet (Ryan Gosling a Drive-ból kb.). És úgy tűnik, amikor teheti, igazából jószívű, és érző ember, csak épp ezt nem engedheti meg magának, úgyhogy biorobottá képzi magát.
Az új Nikita sorozatban lévő Michael az egy lúzer szerencsétlen, btw.
Nő: Nikita, ki más. Ja, meg egy volt ügynökcsaj, az csúnyán, bár dicsőségesen végzi (legalábbis akkor azt hisszük). Meg egy terrorista lánya, akinek a férjét játsza deepcoverben évekig. Meg még x nő, akiket elcsábít a küldetések miatt (és csak ritkán látszik, h szarul érzi magát miattuk, de, mivel ez inkább női film, ezért látszik.)


7. Sandman
a póz, a póz, az arc, a póz. Olyan szerencsétlenül jár a "csajaival", hogy az már művészet. De amúgyis, egy Endlessbe az ember nem szeret bele. Képzeletbeli karakterekbe sem.

oké, 10 legjobb fiktív pasi lista, Julcsi ötletére. (Aztán majd 10 legjobb női is lesz).
A sorrend az eszembejutási.



1. Jarlaxle
ugye van az a rosszfiú archetípus, ami bejön a nőknek, csak ne jöjjenek vele össze, vagy ne próbáljanak vele kapcsolatba lépni. Well. A hűdegonosz Mélysötét világában egy kicsit szürkébb (izé, színesebb) karakte, de lehet, hogy csaka zért tűnik jobb arcnak, mint a szépen megőrülő Pókasszonyok, mert az elnyomott férfi kisebbséghez tartozik, de férfizsoldobanda vezetője, és ez némi robinhoodos romantikát csempész a dologba, még akkor is, ha alapvetően semmi szegények közti újraosztás, meg jótékonykodás nem tartozik a banda profiljába.
Deklaráltan jóképű, és kilóg a honfitársai közül mind stílusával, mind pozíciójával. Arrogáns, meg asszem alapvetően nem jó sötételf. Van vmi személyiségfejlődése idővel, és képes legalábbis kedvelni személyeket, ami nem rossz dolog ahhoz képest, akik körbeveszik.
Nő: lesz vmi embernője a felszínen, talán a helyi alvilág egyik arca, de semmi romantikus sztori. Legalábbis, amíg olvastam.

2. Artemis Entreri
Hamár a Sötételf sorozat, akkor ő a következő. Ő szinte semmilyen pozitív tulajdonsággal nem bír a regénysorozat elején, ellenben kegyetlen, bosszúálló, és az elmebetegségig fixált orgyilkos. Kinézetre semmi különös, ha jól rémlik, és állandóan bénább Drizztnél.
Iszonyat hülye neve van.
Az archetípus, mi más.Később valami jelleme mintha kialakulna, de már mittomén.
Nő: az elején kinyír egy tolvajcsajt azrét, mert az beszól neki, meg elrabolja az egyik főszereplő csajt, és vele zsarolja Drizztet, de semmi Stockhol szindróma sem.

3. Raistlin
A gonosz fantasyszereplők listájában haladjunk tovább, ó, igen. Kb az egyetlen érdekes szereplő a Dragonlance-ben, mellette csak ilyen nyál arcok vannak (aztán a paladin mintha begótulna, de az más sztori). Hatalommániás, önző, vézna és beteges, arrogáns zseni, egyetlen értékelhető tulajdonsága az, hogy mintha kötődne a testvéréhez. Meg összefut valami félszerzet nővel, akivel jó arc.
Személyiségfejlődés - végül igen, rájön, h az abszolút hatalom mégsem az igazi, mert baromi unalmas, de ehhez addigra kb mindenkit feláldoz maga körül, akit csak elér.
Nő: ja, van egy hűdetiszta csaj, aki a "megjavítjuk a gonosz férfit a szerelmem erejével" iskola prominens tagja, nem is jár jól.

4. Alyr Arkhon
Ha jól látom, az első a listából, aki nem gonosz, bár leginkább azért nem, mert a M*-ban nincs Gonosz jellem, ellenben van Halál, ami jobban belegondolva egészen megfoghatatlan kategória, amennyiben az ember nem automatikusan a Gonosszal helyettesíti be, ellenben gót.
Mivel már rég olvastama  regényeket, ezért valószínűleg tényleg csak az archetipikus talldarksnarky jelenség fogott meg benne, de az eltalált.
Nő: mittomén, biztos.

Különben meg, ennyi:
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/TallDarkAndSnarky
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/KnightInSourArmor
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/TheSnarkKnight
http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/DeadpanSnarker

majd még írok, de elvesztem a tvtropes-ban :D

tegnap néztünk iron man-t, hát. nem jött be, pedig szeretem a képregényfilmeket. Az X-men-ek bejöttek, a Watchmen is, a Batman filmek is, és még sorolhatnám.
Ez olyan középszerű akárminek tűnt, jó (önirónikus) pillanatokkal. A főszereplő enyhén irritált, nem igazán érdekelt a lifechangingexperience-je, nem tudtam izgulni, a mellékszereplők meg még annyira sem kötöttek le.
És ez furcsa. Alapvetően nem vagyok egy hűde kifinomult ízlésű filmnéző ember, és bejönnek olyan filmek, amik nem a magaművészet, de... értem én, hogy archetipikus történetvezetésm archetipikus karakterek. De szerintem ez inkább sablonos. Pl. a Wonderful Days című anime kitűnőe példázza, hogy sablonos CP/scifi mennyire le tud nyűgözni. Vagy akár a Drive, azt se az eredetiségéért szeretem. Mégis működött rajtam.
Ez nem.
Jéj, pl. a Lost Boys, na, az sablonos, mégis nagyon megfogott. Tudok ám élvezni rossz filmeket.

Szóval nem hiszem, h megnézem a második részét, lehet, h inkább folytatom a Spygame vonalát,és nézek ügynökös-kémes, legalább kicsit hitelesebbnek tűnő dolgokat.

Dusk is now.
--

Tegnap este megpróbáltam leírni előre pár vázlatpontot a meséhez, és nyilván kihagytam, átírtam és átértelmeztem mindent, örülök, hogy legalább egy dolgot sikerült megtartanom az előre eltervezettekből.

Időm, az nincsen, semmire, kábé, talán elkészültem már a honlappal, és akkkor tervezhetek újabbat, akármilyet is.

namindegy, ez egy fura nap.

lépjünk túl az árnyékunkon, úgy-e.
 

a novemberanovemberanovemberanovember.

az őszt általában szeretem, de ez a novemberi-decemberi legsötétebb időszak a leg-leg. ilyenkor erővel kell visszafognom, hogy ne játszódjanak a meséim a folyamatosan csöpögő esőben, ne betonszürke ég alatt burkolózzanak kabátjukba az elsiető karakterek, és a koraesti sötétben parázsló cigiről már nem is beszélve. a panelok között, hát hogyne.

képtelen vagyok a munkára koncentrálni.
a Város olyan oldalát mutatja meg ilyenkor, amibe újra meg újra beleszeretek. Szinte félek ránézni, nehogy elhasználja szemem a szépségét. It is fun.
Asszem mostanra jöttem rá igazán, hogy ősz van, és kiszakadtak a nyár karmai az év húsából (ömm, nevermind). Mindig ez van, mire észreveszem, már el is múlt. De most nem, nem, nem.

that's it.

ez nem is rossz a laptop képernyőjén.
viszont azt a blurt kiveszem majd a bal oldalról, mert én rosszul vagyok tőle. durva, h mekkora a különbség különböző monitorokon...

Kömt 2011

Asszem, írnom kéne beszámolót, különben elfelejtek mindent.

Ez volt jópár évee az első olyan őszi találkozó, amin kvázi végig ott voltam. Utoljára Tatán voltam végig, halvány emlékeim álmoscsoszogásról szólnak végig egy iskola folyosóin. Meg arról, h Ankalimon beült nézni a csingi játékot. Azóta csak egy-két napot voltam lenn, esetlegesen, részlegesen, vagy azért, mert nem volt kedvem menni, vagy azért, mert előadás jött közbe.

Idén előre jelentkeztem, és minden nap lent voltam, egészen mezei résztvevőként. Jó volt, hogy én döntöttem el, mikor megyek le szombaton - kellett az a nap, a pihenés, a honlapfaragás, a zombiölés, aztán meg utazni egyedül a vonaton. Szeretek vonatozni, főleg sötétedés után. Kiutazni a világból.
Egyértelműen a többiek társasága volt a jó a találkozóban - jó volt érezni a ragaszkodást, az igényt a beszélgetésre, jó volt közösséget érezni, nem ilyen általános emtétéset, hanem sokkal személyesebbet.
Jó volt hajnalig beszélgetni, álmosságtól részegen rajzfilmslágereket énekelni, részegen tortát díszíteni, jó volt örülni azoknak, akik csak rövid időre jöttek le. Jó volt reggel kávézni a büfében, rétesért menni, forraltbort inni, este a kocsmában angolul beszélgetni, vagy nevetni Petr random magyar mondatain, táncolni prodigy-re, sminkelni és öltözködni a  bulira. Végre előadni az előadást, sétálni egyedül a ködös éjszakában, ugrálni rettenetes zenékre, beszélgetni, meismerni, újra megismerni, estébé.

A szervezett programok töredékén vettem csak részt, és az is soknak bizonyult. Ugyan végül élveztem, de nem volt annyira értelme részt vennem a rendi tevékenységben, és időnként kifejezetten troll voltam, ezúton is bocs, Peredhil, Mil. Ok, a kontakttánc óra jó volt, azóta is izomlázam van. És emelni még mindig szeretek.
A bulik jók voltak, karaokézni nyilván szeretek, és meglepően sokan tudnak énekelni, és ez jó. Az utolsó esti bulin rengeteg kortárs szar popzene ment, nagyságrendekkel több, mint eddig - valami eglszséges egyensúlyt kéne már találni, mert mondjuk felesben mehetett volna az elmúlt két évnél régebbi zene is.  De ez csak a szokásos nyívásom, szimplán nyomasztó, hogy a zenei ízlésemmel kevés olyan embert találok az ismerősi körömben, aki szeret is bulizni arra a zenére.

"Right Where It Belongs"

 See the animal in his cage that you built
Are you sure what side you're on?
Better not look him too closely in the eye
Are you sure what side of the glass you are on?
 See the safety of the life you have built
Everything where it belongs
Feel the hollowness inside of your heart
And it's all Right where it belongs

 [Chorus:]
What if everything around you 
Isn't quite as it seems? 
What if all the world you think you know 
Is an elaborate dream? 
And if you look at your reflection 
Is it all you want it to be? 
What if you could look right through the cracks? 
Would you find yourself 
Find yourself afraid to see? 

What if all the world's inside of your head 
Just creations of your own? 
Your devils and your gods 
All the living and the dead 
And you're really all alone? 
You can live in this illusion 
You can choose to believe 
You keep looking but you can't find the woods 
While you're hiding in the trees 

 [Chorus:]
What if everything around you
Isn't quite as it seems?
What if all the world you used to know
Is an elaborate dream?
And if you look at your reflection
Is it all you want it to be?
What if you could look right through the cracks
Would you find yourself
Find yourself afraid to see?

--

ezek azok a pillanatok, amikor azt hiszem, hogy értem a világot. Nem. Úgy érzem, egy vagyok a világgal. Nem. Valami hasonló.

éjszaka a párás/ködös út túloldalán, megérkezett teljesen a november. végre. a köd. ami rajta van a szemünkön és az agyunkon, végre kívülre került. Még mindig elcsípett pillanatokban élem ezt meg, de talán ez nem baj. Attól tartok, a teljes megélésnél eltűnnék. Feloldódnék a ködben.

hazajöttem korán, hogy tudjak dolgozni a az oldalon, erre nyilván eddig aludtam. nem mondom, jól esett az alvás, szükségem volta rá, és most enni fogok, de aztán neki kell ülnöm. Majd. majd majd.