még mindig nem értem ezeket az eufórikus reggeleket, amikor bejövök a Céghez, és körbevesz az itteni illat (és nemtom, milyen illat, szerintem valami tisztítószer vagy illatosító), kint borult ég, bent lámpafény, és tökéletesnek tűnik minden, de nem értem.
Meg a péntek.

Az időnként csütörtöki esték leválasztják a pénteket a munkanapok normál törzséről, és fáradt, kicsit másnapos, valódi péntek hangulatba hozzák. Nyilván ilyenkor szoktak megnyílni előttem a hétvége lehetőségei, most mondjuk kevésbé, mert a barátaim nem lesznek idehaza, a koncert ugyan érdekes és jó lesz nekem, de... már megint jár annyi stresszel, ami.
Aztán meg buffy játék, abban meg egyre kevésbé vagyok biztos, hogy az nekem jó-e.

Fókusz, bmeg. Az most nincs. A notebook bal oldalán jön ki a meleg levegő, és eszembe jutott, mit felejtettem el reggel, nyilván.

Le akartam írni, hogy mennyi mindenen pörgött tovább tegnap este az a néhány fogaskerék a fejemben. Rácsodálkoztam arra, hogy az egyik más életkorúnak érzi magát, mint ami, és kapásból az elcseréltek jutottak eszembe az Árkádia-rabolta életükkel, aztán nyilván eszembe jutott, hogy én szimplán meg szoktam feledkezni arról, hogy pont mennyi idős vagyok, és egy évet fel le simán eltévedek. De én a színes számok között élek, és nem tudom, milyennek kéne lennem ennyi évesen amúgy, úgyhogy... ennyi. De aztán arra is rájöttem, hogy az létező, tapasztalt dolog, amikor kortársaiddal nem rezegsz együtt, de az meg nem életkori sajátosság, az egyszerűen annak a szomorú tudatosulása, hogy mennyire különböznek az elképzeléseink az életről.
Megtudtam dolgokat egy ismerősömről, és felidegesítettem magam rajta, de nem értem, miért, miért miért történnek. A dolgok. Amik történnek.
A nálam egy korkategóriával tapasztaltabb emberek párkapcsolati izéit is furcsa hallgatni, meg rést venni a beszélgetésben, nézőpont váltások, mennyire ugyanaz, mint máshol, és miben más, valóban, miben más? Több a keserűség. Több a dac. (Trivialitások, de egyszer (kétszer(háromszor)) azokra is rá kell csodálkozni.)

Szóval most jó, és aggódok, mert az ilyesmit völgy követi.

u.i.: No. 1 fókusz: legalább az elgépelések egy részét kigyomlálni. magamból.