kedd, december 30

lehet, h idén már nem leszek neten. úgyhogy, nem írok listát, vagy talán majd jövőre, talán magamnak, nem tudom, azért minden kedves olvasómnak (és most valóban kedvesek) azt kívánom, fel tudják használni az évvéget és kezdetet, amennyire csak szeretnék, meg persze a kötelező buli is sikerüljön ... a lehető legjobban.

Én meg nemtom, azt hiszem igyekszem nem elfelejteni, hogy a kapaszkodók azért vannak, h kapaszkodjanak beléjük, és....

csak ne ez legyen a vége.
Mételynél találtam:

Jack Russell Terrier

The Artist

You, my friend, are an artiste! Fuelled by a hounding sense of creativity and an untameable desire to express yourself, you see the world through rose-colored glasses one day and then wrestle the curtains closed and turn off the lights so you can ponder life the next. Your dog-eared journal is filled with brilliant ideas about rescuing the universe, yet you have trouble training your noggin on any one of them for any significant amount of time. Your originality occasionally manifests itself as performance art, and you love showing off your amazing athletic abilities in front of an audience. When it comes to taking on the leader of the pack, you’re not afraid to sink your teeth in - and won't loosen your grip until you've gotten your point across.

FAMOUS JACK RUSSELL TERRIERS: Vincent van Gogh, Virginia Woolf, Prince, Janis Joplin

LIKELY PROFESSIONS: Painter, Architect, Software Engineer, Activist

What dog breed are you? I'm a Jack Russell Terrier! Find out at Dogster.com
Smashing Pumpkins-t hallgatok, próbálom valahogy összekaparni a hangulatom. Tegnap este nekikezdtem a Harcosok szövetségének, de az első 20 perc után rájöttem, h nem akarok háborús filmet nézni - bár érdekesnek tűnt, koreaiak, 1950, ilyesmi. Úgyhogy inkább megnéztem a Mágia színét és fényét, ez már jó ötletnek bizonyult. SZÉLTOLÓ KÖZELI ÉLMÉNYEM VOLT.

ma megint kihúztam a kelyhek V. lapját, körbenéztem alaposabban a neten, mit is jelent. Azért tetszik, h ilyen... sokféle megközelítése van a lapoknak. fákk, kihúztam megint a neten is, amikor kipróbáltam az egyik oldalt ... freaky. ja, a leírása viszont szószerint ugyanaz, mint amit az előbb olvastam ^^

"Jelentése jóskártyaként:
Kedvező pozícióban vagy fejjel felfelé:
A vártnál kisebb örökség. Rossz házasság. Egyszerű örömök aszkétikus megtagadása. Egy frusztrált feltaláló jelleme. A boldogság kelyhei kiborultak. A nyugalom helyet ad a nyugtalanságnak. Félünk, hogy mindent elveszítünk. Melankólia és csalódás. Van azonban kiút a boldogtalanságból, feltéve, hogy keressük a megoldást. Át kell alakítanunk az életünket. Ha sikerül, még nincs elveszítve semmi!"


"A Kelyhek Ötös (The Five of Cups) neve Csalódás, hiszen míg a Tűz örömet leli a túláradó energiákban addig az öröm vize természetéből fakadóan nyugodt és bármely felkavaró áramlatot csak szerencsétlenségként lehet értelmezni. (Ajánlott értelmezés: általában ez egy szomorú érzés, mint amikor valakit elárulnak, vagy kihasználnak, és ami ezt még rosszabbá teheti, ha nem látja az okot, amivel kiérdemelte ezeket.)"

"KELYHEK 5 - CSALÓDÁS (The Disappointment)
Kulcsszavak:
Mars a Skorpióban, megvalósulatlanul maradt remények, elveszett egyensúlyérzék, problematikus kapcsolatok, régi sebek
Jelzések:
Vagy bizonyos túl nagyra törő reményeid omlottak össze, vagy valahol mélyen benned lappang a csalódásodtól való félelem. Itt az ideje, hogy levond a tanulságot"


A hajó.

Minden kikötőhöz, amit elhagyunk tartozik egy kikötő, amibe visszatérünk.


...

muhaha.


és most a szerencsekereket (X. kártya) is kétszer kihúztam, elnézést, abbahagyom, mielőtt paradoxont húzok.

hétfő, december 29

I know the pieces fit cuz I watched them fall away
Mildewed and smoldering, fundamental differing,
Pure intention juxtaposed will set two lovers souls in motion
Disintegrating as it goes testing our communication
The light that fueled our fire then has burned a hole between us so
We cannot see to reach an end crippling our communication.

I know the pieces fit cuz I watched them tumble down
No fault, none to blame it doesnt mean I dont desire to
Point the finger, blame the other, watch the temple topple over.
To bring the pieces back together, rediscover communication.

The poetry that comes from the squaring off between,
And the circling is worth it.
Finding beauty in the dissonance.

There was a time that the pieces fit, but I watched them fall away.
Mildewed and smoldering, strangled by our coveting
Ive done the the math enough to know the dangers of a second guessing
Doomed to crumble unless we grow, and strengthen our communication

Cold silence has a tendency to atrophy any sense of compassion

Between supposed lovers
Between supposed lovers.

And I know the pieces fit.


nem mondom, h minden szavát értem.
érintőlegesen eszembe jutott a feltételezett blogbejegyzésemről.

mert azon gondolkodtam, hogy hogyan tudom csoportosítani és kategorizálni a szeretetet. hogy van az az általános, leginkább csoportra és nem személyre vonatkozó öröm, ami karácsonykor meg egyéb hasonló hepöningekkor erősödik (pl emtététáborban). Ez azért jó, mert ettől kapásból szimpatikusnak találom az embereket, meg nyitottabb vagyok, meg nagyon tudok nekik örülni. És nagyon jó ugyanazt visszakapni, mert igazán nem kerül semmibe nekem se - ez ad értelmet a mindenkinek köszönésnek 3nál nagyobb tömeg esetében, meg az előadások utáni gratulációknak is, és ilyenkor őszinték az előadástól függetlenül.
aztán van az, amikor annak örülök, hogy közös gondolatokat találok a másik emberben. "Ach, van, aki egy kicsit megért". Ez már konkrétabb,és ekkor már valóban érdekel a másik ember, nem csak úgy általában vagyok nyitott felé. ilyen kategóriás emberből is van egy pár, bár ez elég képlékeny, mert az alatta és felette levőből is van erős átjárás.
de a közös téma/érdeklődés nem elég. van ez a bizalom nevű dolog, s mivel szorosan összefügg az önbizalommal, ezért viszonylag szűkösek a készleteim.
általában azt tartom barátomnak, akiben, amellett, h az előző szintek alapján kedvelem-szeretem őket, még meg is bízom. mittomén, hogy ő is nagyjából ugyanannyira tart fontosnak, hogy ugyanúgy érdeklem, mint engem ő. hogy ugyanúgy szeretnék vele megosztani mindenféléket, amik vannak körülöttem, mint ő velem. van ilyen.
(de közben ebédeltem és elvesztettem a fonalat)
...
szóval, ha távlatilag nézem, egy-két éve volt egy darab legjobb barátom, meg néhány ember, akik a harmadik körben voltak, és sokak, akik a negyedikben (néha kevesen, ha nem volt energiám). Jelenleg nincsen legjobb barátom, mert a kizárólagosság luxus. A második körben vannak néhányan (egy kézen megszámolós, és pontosan tudom, kik azok), (bár néha ezt is luxusnak érzem egy személy miatt, mert néha azt hiszem, ennyire jóban vagyok vele, aztán rájövök, h ő valószínűleg nem, és olyankor nekem rossz :bociszemek:), harmadik körben még többen, és határozottan többen, mint régen, a negyedikben meg... hát mittomén, sokan, mint eddig.
...
ehh, ez a gondalatmenet és szétfoszlott, végig kellett volna szegni, de amilyen hanyag vagyok, ez se megy.

úgyhogy inkább azt mondom, hogy néha annyira egyszerűnek tűnik szeretni, amikor (álmodj rólam, ahogy én is rólad) a másikban kábé azt látom tükröződni, amit magamból érzek. Ha bízom a saját szerethetőségemben, akkor sokkal könnyebb, olyankor bírok én is kezdeményezni. És merek örülni. Mert ez csak döntés kérdése. (hiába látod, h szép az élet...)

néha le akarok ülni, és megmndani, és valahogy elérni a valóban kölcsönös bizalmat. néha azt hiszem, h sikerülhet. aztán rájövök, hogy nem.

tegnap... ma hajnalban még blogot fogalmaztam fejben (hahh, a folytatódó monológok és dialógok biza, de a blogban még megmaradnak ugyebár), ma reggel meg minden fáradt sejtem meggyőződésével tudtam, h este nem megyek sehová, és ugyan hullámokban tör rám az álmosság (meg a józan ész még sikolt, hogy de holnap meg főnikszbuli), de ez a harc még nem dőlt el. majd este.

furcsa volt hazamenni, az agyam képes hatalmas váltásokra, úgy tűnik, átmenet nélkül. vagy nyilván eltolom az átmeneteket valahova máshova, ahol nem olyan feltűnő.
(a placebo klippekről meg megint meggyőződésemmé vált, h olyan pasim kell, hogy legyen, aki alkalomadtán festi magát, legalábbis a szemét kihúzza feketével. vannak elvárásaim az élettől, ehh.)

Tegnap a funtineli jó volt, rátelepedett a karácsony vagy vmi ilyesmi, mert próba közben még volt elnevetett jelenet is. Ezúttal ne felejtettem el egy változást sem, büszke is vagyok, a meghajlást a normál kereteken belül bénáztuk el, az aranytíz az első félév legkényelmesebb színháza (a vidékeket leszámítva, de az más). Aztán ettünk a harmadévvel mekiben meg Komával boroztunk zárásig, megint megállapítottuk, hogy, aztán ködben hazamentem. Bármennyire gyönyörű a 11. kerület, meg a fák a macsaköves út (emléke) felett, meg a borostyán a házak falán utánozhatatlanul, a rétem kompenzál. A bal oldalán a fák között este már-már erdő, és földre léphetek, nem betonra, köd van, fű, néhol fagyott hófoltok.

(a 80as évek wave-punk arcát szeretem.)

Ja, megtudtam még a múlt héten, hogy macska vagyok, de az utolsó életemben (ach, goth). És nem vagyok plüssállat (és valóban, még goodbájkitti sem).

Szombat este megnéztem a Tront a CDfűben, messzi gyermekkoromból visszhangzott a történet, és akkor azért csoda volt számomra az egész, még olvastam is, megminden. Úgyhogy most is letörölhetetlen vigyorral figyeltem, h a programok megpróbálják eltalálni egymást, a programozók a gonosz cégvezető ellen beszélgetnek, és még a csaj is zseni. Én szeretnék még ilyen filmeket. Sokat, amik talán még okosabbak is.
Szocializálódtam, csekkoltuk egymást ...ProtokollGésával, asszem mindketten pipát raktunk egymás neve mellé. Jó választás.

De nem ezeken gondolkodtam. Azt majd egy másik, pár órán keresztül írt bejegyzésben teszem meg, ha még egyáltalán eljutok addig.

szombat, december 27

mindjárt összeszedem magam és cuccolok haza, viszek még egy adag könyvet, h legyen kultúra is. Arányaiban javul. Egy kicsit. Mert a kevésről könnyű növelni.
Ma még pihenés, holnaptól meg nem, mert reggel, meg délután meg este. Aztán már munka is.
Fura lesz.

csütörtök, december 25

Büszke vagyok, apámmal Rómeó+Júliát nézetek, és tetszik neki - és szerintem is abromi jó feldolgozás, ehhe, amikor a giccs életre kel, kábé.
Szeretem ezt a töménységet, a barokkos fraktálokat.
Közben elkezdtem egy régi karácsonyi ajándékomat olvasni, mert idén nem kaptam könyvet (csupa hasznos ajándék, vasaló, hajszárító, tea, üvegpohár, fülbevaló, nyaklánc, meg persze gyertya). Most már, úgy jó 10 év távolságból maga a regény nem olyan lenyűgöző, de még mindig tudatformáló hatásaim közé tartoik. Még mindig az első percben magába szippant a világ, és rájövök, hogy tulajdonképpen azért olvasok én ennyi ... fantasztikus regényt, mert azt szeretem, amikor a nem-reálist reálisként kezelik. Amikor nem létező helyzetek problémáit vizsgálják (hogy milyen nyomasztó, amikor hirtelen a kezedbe kerül a Gyűrű, és mindenki azt keresi, és az egészhez semmi közöd, vagy milyen, amikor beültetnek a fejedbe egy chipet, és kiderül, h a fejfájásod nem normális, meg a húgodat elzárták tőled, mert átváltozik valami izévé).
Bármennyire meginogtam a gondolatra, hogy esetleg most egészen mundén, egyszerű sztorit találjak ki, nem érdekel. Azok a történetek másokra várnak.
Közben Rómeó megtudta, h Júlia halott. Kár, h Mercurtio és Tybalt halott.

szerda, december 24

ehe, 10edszerre sikerult megtalalnom minden billentyut a jelszavamhoz, de egyel[re fogalmam sincsen, hol a magyar billentyuzet. es elnosztagiaztam, h mer is lett nekem gilly a nevem. hopppsz, naugye.
embertelen ez az ejfeli mise, de nem hatralhatok meg (es ha farkas meg nemhivokent megy, akkor ez nekem meg se kottyan. Hha.)
Ja szuleimnel vagyok, furasag, arra emlekeztet, amikor nagyanyameknal, otthonos es ismeros, de mar nem itt vagyok otthon. atrendeztek a szobamat megminden. (aludni akarok).
tegnap az utolso bevasarlasokkor talalkoztam sotetelffel meg drimorrel, en orultem nekik nagyon, de ok nekem nem, nemtom miert. remelem, csak engem nem kedvelnek es nem a banalitas lepi el oket (sotetelfnek elengedem, elvegre o dolgozott, es biztos zavartam.).

nincs konyv, meg talan bele is aludnek, szal meg egy kicsit brozolgatok, aztan ejfeli mise a hidegben, grrrraaaah.

jut eszembe.

Boldog Karacsonyt, kinek -kinek kedve szerint az aldottsagot, es... unnepljetek, meg legyen ertelme az egesznek.

kedd, december 23

najó, lehet, hogy azért is álmos és gyomorkavargós vagyok, mert tegnap este... volt. volt tegnap este. a hagyományok mindig más emberekkel, kivéve a lakást meg a birtokosát, meg az elnevezést, meg ilyesmik. jó ez.
talán lassan célokat is találok. meg rájöttem, h nem is 8adév, "csak" heted. ehe. he.

nézegetek mindenféle portálokat, én rettentő mód kíváncsi vagyok arra, hogyan kell karácsonyozni, de ... miért nem írnak gyakrabban jó cikkeket, namindegy. nyilván csak.

láncszemekből állok.

hétfő, december 22


Take the Magic: The Gathering 'What Color Are You?' Quiz.



amúgy. nem meglepő. csak eszem nincs hozzá, habitusom, az van.
Btw, most megint kilátástalanság, meg teljesasötét meg ilyenek, nem kell vele törődni, van olyan, hogy épp majdnem elhiszem magamat, van, amikor meg nem, ennyi.

amúgy meg legalább lennék dühös vagy valami, mert az legalább jobb, de tuti leszek, ha még egyszer valaki megkérdi, h hogyhogy nincs barátom, vagy valami hasonló szellemességet ereszt el, mint a zudvarias a függő folyosón. Ez az a kérdés, aminek semmi értelme nincsen (még akkor sem, ha pár hónapja én is majdnem megkérdeztem valakitől). (és legközelebb azt válaszolom, h csúnya és buta vagyok, nyilván azért, :csámmm: )
ehh, még dühös sem tudok lenni.

tegnapelőtt tartottunk adventidézést, az én fókuszaim, azt hiszem, kevésbé hagyományosak, azért volt négy különféle mécsestartóban mécses a szőnyegen, Tünc némi fehér ragasztószalaggal megjelölte a négyszögesített kört.
utána meséltem Section 1-et, mindneki túlélte a küldetést, RBG-nek pl kifejezetten fekszik az ügynökösdi, ahogy elnéztem :D

volt tegnap főnikszkarácsony, levetült a businessnoir, a harmadév örkényei nagyon jól sikerültek, aztán forraltboroztunk. Megint rádöbbentem, h kra nincsen jövőképem, szlatky kérdésére ugyan tudtam válaszolni, de az csak abban a pillanatban jutott az eszembe.
Fogalmam sincsen, h mi lesz velem.

szombat, december 20

yútúb kalandok

hm. nem tudna nekem vki keresni (és találni) alanis morisette: uninvited-jéhez alapot? :szépennéz:
--
rájöttem, h tulajdonképpen (így utólag, a jútúbos videók alapján) csipázom ezt a torresdanit, hogy kiállt olyan számokkal, amikkel. meg a rúzsamgadinak is jó a hangja nagyon.
de a saját számaik nem tetszenek. sajnos, pedig.

hopp, a jethro tull fíling ^^
ja, ezt meg időközben megnyitottam. szóval tegnap már lefürödtem, mikor TáncTünc hívott, h mennek Cicához, megyek-e. Én meg rájöttem, h az a mobilitás, amikor ugyan lepereg előttem a másnapi fél8as kelés meg az előző napok kialvatlansága és mégis megyek.
A Tescóban megtudtuk, h a kerületben 10 után nem adhatnak el alkoholt, nyilván felháborodtunk, emrt baromság, én meg most azon gondolkodom, h normális-e random szabályokat hozni? Mittomén, hogy 13 és 14 között nem szabad kólát inni, hogy fűre lépni este hat és 8 között tilos, ilyesmi. Meg persze, hogy tuti vendéglátós a polgármester, vagy valamely rokona.
Így folytatják, komolyan mondom, érdekelni kezd politika, meg a tiltakozási lehetőségek (főleg).

péntek, december 19

jéééééééézusom.
And I touched your face
Narcotic mind from lazed Mary-Jane
tárátáttá...
hogy eszembejutott a nyáranyár anyár.

explain. don't. have to. want to. love you. all. hey you. yeah, you. is there anybody out there?

a szavak a sorminták. a sorminták szövet. a szövet a lét alapja. paradigmák. a töltés süt át a színész arcán.

a nyakamon a sugarak a kezeid, jut eszembe, mármár. akarode?!

learn to fly

zombikám, ma reggel mindenki olyan jófej veled, hidd már el. a futáros srác is aranyos volt, mert megkérdezte, h hogyhogy itt találkozunk a vonalas telefonon keresztül, nem pedig a mobilon.

tegnap meg Koma kiszúrta (vagyis inkább ő), h volt egy tesa, úúgy aki nézett (és aztán odaült hozzánk beszélgetni), Színésznőnek meg megmutattam, h milyen vagyok három korty bor után. megint hülyére röhgtük magunkat aztán a villamoson szorongva (mer az meg sokára jött, és felrémlett, hogy csak azért nem jár, mert megint ketten igyekszünk hazafelé menni), ja, meg nem jöttek le velem az Fészek aljába, pedig hangulatos kis hely az. Gondolom, mindenkinek jobb dolga volt az alvással pl. (nekem is). Azért még megfontolom, megyek-e ma este, de nem hiszem, van szerkesztenivaló dolgom, és aludnivaló dolgom.

Háhá, verseket kéne tanulnom meg ilyenek, már hiányzik.


I am lost
The footprints that I left have disappeared
For now I am driving blind

Accelerate
Without a destination to welcome me
This road is just an endless loop

Every time I close my eyes
The noise inside me amplifies
I can't escape
I relive every moment of the day
Every misstep I have made
Finds a way it can invade
My every thought
And this is why I find myself awake

Directionless
The letters on the signs have long since faded
The sky conspires to swallow me

Paid the price
For burning all the maps to warm myself
I threw their ashes to the wind

Every time I close my eyes
The noise inside me amplifies
I can't escape
I relive every moment of the day
Every misstep I have made
Finds a way it can invade
My every thought
And this is why I find myself awake

Walk away
Time to leave the realm of the familiar
To find a place where sleep can come

Hesitate
For one last time I shout into the sky
To wake the ones I'll leave behind
(assemlage 23 - awake; futurepop (góttuctuc), erre jó ütemben lehet haladni)

csütörtök, december 18


furcsa, estére ébredek fel. de úgy ám, hogy egész nap zombiság, és így félöttől egyszercsak majdhogynem ihlet kap el a nyomorult worddel való izélés közben - pedig 20 perccel előtte majdnem sírógörcsöt kaptam ugyanattól a feladattól. most is fáradt vagyok, de ez inkább csak testi és szellemi. ha lenne itt egy photoshop (vagy talán inkább corelizé, mert rájöttem, azzal praktikusabb sokszöveges cuccot szerkeszteni).... namindegy, elmúlik ez is, mert nem használom.

Arra is gondoltam, hogy télleg összerakhatnám a sztorit, mondjuk előzménnyel és körülményekkel, mert ugyan számomra magától értetődő a jéghegy alja, de többeknek nem. Node mikor leszek én annyira motivált, hogy írjak?

Itt balra meg, ha netán szabadidőtök van. Mert a közepén levetítik a film...ünket (azt, aminek én írtam a forgatókönyvét, és a készítését majdnem végigkísértem, bár sajna nem teljesen, mert nem voltam ott az összes munkálatnál.) Szeretnék még ilyet. Tulajdonképpen jó érzés elkészülni valamivel.

újra











mert kitöltöttem megint. hát, lol.
huhh, ez egyre nemjobb. a tegnapi este hasznos volt, aztán ránéztem a budaihegyekre az ablakom (és a panelok) mögött, és rájöttem, hogy azért nem annyira elkeserítő a helyzet, mert van még látvány, van még fantázia a világban, még akkor is, ha konkrétan az életem semmit sem ér a saját szememben sem (hát még máséban). Jólvanna, központi félelmeket piszkálni fájdalmas.
(És ezért nem tudtam mondani semmit, amikor hallottam mástól ahhoz nagyon hasonlót, mert én is ugyanattól félek, és nem tudok őszintén biztatni senkit, amíg magamban nem vagyok biztos. Vagy kitudja. Elemi rettegés, az.)

És a tegnap este eredménytelensége a mai nappal különösen kínos, fákk.

szerda, december 17

Your result for The Pop Culture Archetype Personality Test...

The Illusionist

Ninja, Robot, Punk, Clown


Illusionists are masters of wit, inventive and clever and capable of thinking on their feet while walking a tightrope. They are entertaining lecturers and cunning linguists, and they love to show off their skills and perverse sense of humor, even if it risks confusing or hurting the butt of their jokes. They are innovative problem solvers, yet cut corners and break rules if it's expedient, and hate even small inconveniences. They have no patience for stupid people, yet are charming when they are not being harassed, and are capable of close relationships with loved ones, who tend to be as clever and entertaining as they are. The rest of the world is seen as an audience to be entertained by these unique, eccentric oddballs.


Illusionists often suffer from Compensatory Narcissistic behavior, a form of narcissism which is derived from a sense of insecurity and weakness, rather than a true feeling of high self-esteem. They seek to create the illusion of superiority and build up an image of high self-worth, yet feel they are not worthy of recognition or prestige. To this end they may ridicule the achievements of others, exaggerate and boast, and otherwise seek the attention and approval of everyone around them, even to the detriment of others. They persistently reach for the stars, wishing for glory and status beyond their means and then feeling frustrated and depressed when their wishes are unfulfilled. Extremely self-conscious, they are prone to feelings of shame and hypochondria, and often underperform out of a desire to get immediate gratification and succcess, rather than taking time to get things right.


Famous illusionist types include Alexander the Great, Sir Walter Raleigh, Thomas Edison, Lewis Carroll and Weird Al Yankovich.


Take The Pop Culture Archetype Personality Test
at HelloQuizzy

kedd, december 16

kapar a torkom, érzem, most ez nem egészség, csak félség. egy kis nyugalom, .... nem, alvás. az kéne már. meg rendrakás és takarítás Odafenn.

Fákk.

hétfő, december 15

különben úgy érzem, hogy most és azonnal kéne megírnom (átírnom) azt a történetet, amit már képekben is látok. Pedig. Minek. Minek. Minek.

Nehéz lesz majd újra elindulni. miután hazamentem.

the game is not over.

mindenki függ

...és vártam.


valamitől. én például. az alvástól (soroljfelötdolgotamitőlfüggszésnevezdmegöthaverodat)

bohócok vagyunk és mind belehalunk

na, ez az üzenet.

furcsák azok a koordináták, amikben megpróbálom elhelyezni magamat. még azt se tudom, hogy ugyanaz-e, mint amúgy másoknál. (leszek annyira könnyű, mint egy boszorkány)engem mindig a mások határoznak meg, meg az érzések, nem a szavak. De, a pék.

Tegnap is jó volt csak ottlenni és ülni, pénteken is jó volt ottleni és, akkor még hasznos is lehettem hirtelen. Kóbor meg visszaért Rómából, rég járt erre. Itt még sosem. Az ijesztő azaz, amikor idegen szituációban találod magadat, és improvizálni kell, és ki kell találni, hogy ki az, akinek eladod magadat, és rettegsz, h lebuksz, mert abba belehalsz. Ez a szerepjáték, amikor ijesztő. Illetve ez, ami ijesztő benne, vatevör.

ott az első sorban ül. akik igazak. aki megesküszik.
hiába mondod, sosem kérted.
cseszheted.
vége.

szétedwáapk. na mostmár elég azért. mindig csörög a telefon, a kolléganő meg kávézgat rengeteget, és csak olyankor zavar, amikor ketten vagyunk. de olyankor zavar, mert mennék én is mindenfelé, és amúgyis.
minket egytől egyig felzabál az élet.

mert amit el akarok mondani azt miért nem mondom.
(mert nem akarom elmondani, mert magában beszél és kutyahúst zabál)

és jól sikerült a film, azt mondják, és kezdem elhinni, pedig féltem, hogy rosszul írtam, hogy nem lesz érthető, hogy szar alapanyagba próbálnak lelket lehelleni (és még az is lehet, én ezt már soha nem tudom meg azt hiszem, hogy tulajdonképpen most jó e vagy sem, amit én, annyira feloldódott az egész a többiek munkájában. nehéz forgatókönyvet írni úgy, h fontos az elismerés és a tudat, h te tettél valamit.) Nohát, nem tudom. Amúgy jó dolog megvalósítani elképzeléseket. Ritkán szoktam, annyira csak ötletember vagyok.

péntek, december 12

alice in videoland-et hallgatok, szomorú vagyok, mert nem megyek cp lájvra 8megmondtam előre), megint ráébredtem, h képtelen vagyok olyan kis izékre odafigyelni, h nem feltétlen mondunk el mindent mindenkinek, vagy nem azonnal - bár pár másodperces késéssel leesik, h ja, izé, ezt nem, ezt értsd máshogy, én nem ... én mást mondtam, mint amit.

nem megyek ma se gótbuliba. á, á, á. tulképp semmilyen buliba.



ó, a gumigót-punk kategória... szeretem én a theatre of tragedy-t is ^^

saját felelősségre, mi? mi az, amit nem arra teszek? ugye? nem, igazán nincs most kedvem megfontoltnak és diplomatikusnak lenni. inkább őszintén hülye vagyok, mint... figyelmességet és nyugodtságot hazudó. persze, ez is csak egy póz, de sokkal ... kényelmesebb most. nem, inkább érdekesebb. az udvariasság is egy kezelőfelület, de ... nem tudom.
megígértem Mr. Sarcasticnak, h intézek esőt neki a jégre, hát most igyekszem. Hátha működik még... hogy is kellett,,, valami fókusz vagy valami... ezt a rendetlenséget.

énektanár aszonta, nem kell musicalt énekelnem, és találunk mindenhez alapot...



...
éhes vagyok és álmos, de nemsokára eszem, mert van pizza. fontos lépésre szántam el magam, meg tegnap tervezgettem plakát, de egyelőre olyan... furcsa, nem annyira jön még be, de majd elküldöm megtekintésre a Tanárúrnak.
és kaja.!

csütörtök, december 11

hát. énis akarok ilyen arcfestést.
Lancelot tegnap kijelentette, hogy a főnikszes csajoknak pasi kéne, és, hogy miért nincs. Illetve ez utóbbi amolyan költői kérdés volt - gondolom. Aztán Szlatky meg Farkas megmagyarázták (illetve egy-egy fél gondolatot mondtak róla), hogy nekik miért nincs, így legalább Lancelot elmélete megdőlt arról, h a csajok a bénák.
Egyrészt a nem-találkozunk-senkivel vonal. Túltárgyalva, valóban. Én csak azért nem fogok elmenni sehová, hogy hátha ott találkozom valakivel. Nem, buliba nem ezért járok, hanem valóban táncolni és zenét hallgatni, ez van.
Másrészt a házinyúlra-nemlövünk. Ezt először az igazi kontextusában gimiben hallottam, osztálytárstól,amikor megkérdezték tőle, h tetszik-e neki vki az osztályból. Nyilván a legtöbb ember az iskolában - osztályban - tapasztalja meg a problémakört először, mert ez a legjellegzetesebb közösség.
Baromi nagy közhely. Engem már eleve ez a nyúlra lődözéses kép zavar hidegrázósan. Meg amúgy is, házinyúlra nem lövünk, hanem játszunk vele, aztán megfőzzük és megesszük. Ennyit a képről magáról. A mögöttesével megint nem igazán értek egyet. Hiszen honna máshonnan lenne párom, mint a barátaim közül? Nem vadidegen emberbe leszek szerelmes, hanem olyanba, akit a barátomnak is tartok. Kell a közös tevékenység, a közös társaság (ha nem is az összes, de nem árt részben). Tehát akkor vattafakk? Tudomén, ismerem a jelenséget, (és csöng a telefon, és elvezik minden gondolatfonalam a labirintusban), emtétés vagyok, vagy mi, az meg egy... nagy falu. Tényleg, akkor elvileg egy faluban sem szabadott volna falun belül házasodni? Ott is mindenki tud mindenről...
Szóval szerintem kábé ez a nyulas ügy akkor igazság, mint az élet nem habostorta és társai. Vagy igaz, vagy nem. Körülményektől függ. Nem kell végigpróbálni az összes szóbajöhetőset, sőt, érdemes csak olyannal közelebbi viszonyba kerülni, akiből kinézzük, hogy lehet komoly is a dolog, és nem lesz olyan a szakítás, ami meggátolja a szakítás utáni közös társaságban tartózkodást. De ez meg egyértelmű, nem? Vagy csak én vagyok naív? (Tudom, én.) Namindegy, erről lehet köröket futni, meg érdekelnek ellenvéleméynek, vagy más vélemények is, de utálom a kategórikus kijelentéseket. (:D)
Azt hiszem, rég sikerült megbántódnom úgy, h azt ki is mutassam. Úgy, hogy azt ne merjem megmondani annak, aki megbántott (mert abban a pillanatban úgy érzem, baromira nem érdeklem, annyira meg főleg nem, h érdekelje, miért bántott meg). Mondjuk még jó, hogy két perc múlva, ha rákérdeznek, elfelejtem, és csak a váza marad az érzéseknek, és igyekszem konzisztens maradni, és eljátszani azt, hogy ember vagyok és nem egy gép, akit épp otthagyott a lélek. (Háhh, ez a misztikus magyarázat... Lancelot (hháá, találtam megint nevet :D.)

Lélektanilag mondjunk egy-két kognitív disszonanciát, ami úgy hirtelen elkezdett bántani a helyzettől. Ha csak egy lett volna, az még nem baj, azt megszoktam. Sokszor vagyok keresztmetszet, sokszor vagyok ellentétes habitusú társaságokban (bár igazából ezek a társaságok jobban hasonlítanak egymásra, mint szeretnének), rengetegszer hallottam szídni az egyik haveri kört a másik által (jaja, az emtété gyakran célpont, de az nem számít, mert azt könnyű szídni ismeretlenül (és belülről is).
A live-ot meg pláne, de azt meg leszarom, mert nem tudják, miről van szó. Rendszerint akkor sem, ha már voltak valamilyen live-on.
Még közelebbi ismerőseimet is szoktam hallani kritizálni, és ez sem feltétlen baj, mert .... ilyenek az emberek, és amíg el tudom képzelni, hogy ezt megmondják személyesen is nekik, vagy, hogy igazából nemúgy gondolják, csak most ez az ötletük támadt (vagy vhogy ki tudom menteni magam előtt őket), addig oké.
Utálom ezt. Persze, kezdhettem volna vitába, de attól tartok, egyedül engem érdekelt volna igazán.
Szóval ez.

Meg van még egy másik gondolatmenetem is, majd.

áj... héjt... evriting öbáut jú....

szerda, december 10

nah, tegnap este, miután nekiálltam plakát tervezni, és megfeneklettem mert nem tetszett, amit láttam, és megnéztem három résznyi nikitát, közte a vékonyhangon-éneklős Michael-a-király résszel (és folyamatosna párhuzamosokban gondokkodik az agyam), miután Tulajjal kiszedtük a leesett redőnyt és felszereltem a sajnos-csak-kék sötétítőfüggönyt( a narancssárga ágytakaróhoz tulajdonképpen jobb, mint az általam preferált zöld vagy bordó), még tarotkártyáztam is egyet, és ezúttal meg is jegyeztem (és Elmebetegtől lopott ötlettel megnézem itt a neten is, hogy mit jelenthet).

Szóval. Agyaltam egy sort azon, h magamat melyik lappal jellemezzem, végül a Kardok Nyolcasánál maradtam, mert ott a néni mosolyog, és nem olyan szigorú, mint a Kardok Kettesénél. (Ja, kölcsönpakli, amit visszaadnék ám a gazdájának, ha netán találkozunk, csak már rég nem láttam a Drowt :D)
Igen, de lap szóval. Hát nemtom. Ez vagyok jelenleg én, ráadásul tudatosan választva. Különben azért választottam ezt a lapot, mert érdekelt, hogy mit lát a nő, hogy ennyire megfosztották a külvilágtól. Hogy biztos fontos felfedezéseket tesz ezzel. Hogy aztán majd visszamegy a várba, mielőtt felfázik a vizes a földön. (És nyilván van egy központi kérdésem, ami körül forog életem egy... nagy része, és az, igen, de...)


1. Jelenlegi helyzet: A Főpap
Kiakadtam, amikor ez a lap jött fel. Annyira... semmitmondó számomra, annyira mittomén... férfilap. Unalmas. ezek szerint korrekt az életem etikai szempontból, csak épp unalmas.

2. Konfliktus, probléma: Végítélet
Nohát, ezzel van problémám? Mivel is? a Felszabadulással, a Dolgok Napfényrekerülésével. Mittomén. Nem akarom, h kiderüljenek dolgok? Pedig de. Vagy épp ezaz?

3. Az előző rész tartalmából: Érmék Ötös
Ezt a lapot a múltkor is kihúztam. Nincs mit hozzátennem, ugyan nem egy szép kép, de van a rózsaablak tövében lévő szemétkupacnak is romantikája.

3. Cél: Uralkodónő
Ha Cél, akkor legalább értelmes lap. Mert nyilván. Mert kratívkodás meg életcélok megminden.

4. Távoli múlt: Kelyhek Ötös
Vháhá. Naná. "A kártya ezen vigasztaló jelentéseit nem szabad félreértelmezni, fájdalmunk oka nem csupán látszólagos és a vidámság érzése nem tér vissza hamar. " muhaha. Ő is visszatérő lap, de akkor asszem nem a múltamban volt még. A bácsi áll, és nézi a folyót. Szeretem ezt a lapot, története van. szerintem a Vándor megérkezett valahová, ami már nem ugyanaz, ahova szeretett volna, vagy ő változott meg, és ez fáj neki, ráadásul szomjan hal a folyóparton.

5. Közeljövő: Igazság
Ohh, tehát azt kapom, amit megérdemlek. "...mindenért, amit kapunk vagy átélünk csak és kizárólag magunk viseljük a felelősséget. "

Alapvetően jó irányba haladnak a dolgok, ugye?

kedd, december 9

ja és a nikitasorozatom második évadja hiányzik :P ó, jajj.
most a harmadikkal kell folytatnom.
fáj a fejem a szívem túl nagy
pararam

elfolyik minden.

amit tudok, azok vékony vonalak, kották, sínek, ágak és álmok.

hétfő, december 8

ne ez legyen a vége

Hány évig tart még a csók
Az arcunkon, ami sohase volt?


különben meg ma is van énekóra, különben nem tudom, melyik megállónál tartok, és engem mindig elvisznek a buszok máshova, és játszottam végre szombaton és jó volt, és szeretnék még ezzel a sráccal lenni, mert roppant szórakoztató élmény. Rpg.

Újra beálltam hát a körbe
A lábam még remeg, de a kezem ökölbe
Szorítom, mintha lenne
Nekem is okom még a küzdelemre

Felemelem most az arcom
A tollamat, mintha a kardom
Lenne, úgy mártom a vérbe
Csak ne ez legyen a vége

Megváltozott minden az éjjel
A legfontosabbat nem mondtam még el
Mindenem odaadom érte
Csak addig még ne legyen vége

Amikor majd rám talál
És így szólít meg a Halál
"Szedd össze pár emléked,
eljöttem végre érted!"

és ott állok majd behunyt szemmel
mint aki már szólni nem mer
hogy el sem köszönhettem tőled
hogy elpazaroltam minden időmet

csak ne így legyen a vége
megteszek mindent érte
egyszer majd te is megérted
hogy mennyire szeretlek téged


elgondolkodtató. namindegy. (nem, mert az ilyen dolgok sohasem mindegyek.)

maradj otthon nézzél tévét. tsá.

péntek, december 5

tegnap láttam a közelgő Xanax előadás másik két darabját (nem a Xanaxot), és jó lesz ez nagyon. most para van.
jujj. egy hír arról, hogy megint valag pénzt kell az egyetemnek fizetnem, Luca még mindig nem jelentkezett, rettegek a diplomatémától, miért nincs valaki, aki megmondani, hogy hogyan és mikor csináljam?

csütörtök, december 4

na, most kib szar kedvem van, csak, h dokumentálva legyen. nyilván ezzel van összefüggésben az is, h baromira nem tudnak érdekelni a kolléganő elképzelései arról, mit kéne máshogy csinálni.
kéne írni pár sort magamról a főnixhonlapra, és bár vannak mindenféle elképzeléseim, meg gondolataim is, asszem tényleg csak valami pár sor lesz.
majd máskor. majd máshol, vagy mittomén. Pedig szép idő van nagyon.
---
szét kell oldani a gondolatokat.
--
nem kéne ezeket hallgatnom, de tulajdonképpen de, mert nem rosszabb tőlük, csak párhuzamos. most múlik pontosan.
--
megtaláltam a dalomat mára
hey you what the fuck is wrong with you

szerda, december 3

http://www.csszengarden.com/
ó, ha lenne türelmem...
mindenesetre nem árt néha felfrissítenem azt a kevéske tudásomat css ügyben, amit blogok dizájnolása közben szereztem.

ma körmagyar, készülök rája lélekben nagyon azt hiszem, kell ez most nekem. Mármint az, hogy valóban lelket öntsek magamban, valóban elhiggyem, hogy számít mit teszek a színpadon. Hogy fontos a szerep, nem csak töltelék. Néha úgy érzem, hogy ha másik embert akarok játszani, attól hirtelen nem lesz igazi a karakter. És ez nekem rossz. Ha meg igazit akarok, akkor ahhoz magamból kell, de akkor meg elveszik a mássága. Azt hiszem, még mindig nem tudok más ember lenni, illetve más ember őszintesége lenni, csak az önmagamé. Asszem... még mindig azzal próbálkozom, hogy az az ember én vagyok, csak más körülmények között, más értékrenddel, amibe beletartozik a hanghordozás, a mozdulatok is. Különben csak úgy teszek, és azt nem szeretem.
Olyan kevés az az idő, amit gyakorlattal tölthetünk. Lehet, hogy nekiállok verseket tanulni a szintentartásért.

Ja, a photobucketen láttam eddig a legszimpatikusabb onlány képszerkesztőt. pláne, h ott tartom a képeket, amiket felhasználok.

omg. omg. rég izgultam ennyire, vagy így fellépés miatt. Egészen hasonlóan markol a gyomromba, mintha szerelmes lennék, freaky. mert jobban belegondolva nem szoktam izgulni, mert... mert úgyis tudjuk a darabokat, mert az utolsó pillanatban jön csak a jajjelfelejtek valamit pánik, de az mondjuk vicces, mert azon rettegni a belépés előtti pillanatban, h vajon én jövök? jajj, tudom-e... jajj, mit is kéne most gondolnom és éreznem...
csak el ne felejtsem, h fontos.

kedd, december 2

és akkor igazából már ott tartok, hogy leülök és írok valami olyasmit, amit csak én értékelek, meg néha véletlenül más is, de az csak egész véletlen lehet, és gyönyörű volt az esős este, a szél ahogy ütötte az ablakot, de Luca még mindig nem jelentkezik amúgy, és az erkély sem rossz, de fura, fura az egész, mintha utaznék valahová, véglegesen és mindörökké, mert nincs visszatérés, mert átrendezték a szobámat, mert a neonokat lecserélték a templomban lassan bemelegedő ufólámpákra már tíz éve...

... valaki meg hirtelen összekuporodik egy redőnyös ablakú iroda modern székén, amikor nincs bent senki, és a hátára meg az arcára húzódnak a jól bevált csíkok és arra gondol, hogy mennyire hiányzik az, ahonnan eljött, azok az emberek, akikben még inkább megbízhatott, mint itt, pedig már ott is szét volt törve az egész, itt meg mindenki csak túlél és ugyanazt az emberséget veszítik el, amit ő is feladott vagy feladnia kell, és majd összerendezi a vonásait, amikor bejön a másik az irodába, csak néha olyan jó összeomlani egy kicsit, ezt még a mágusoknak és szupertitkosügynököknek is szabad...

... reggel pedig a rózsa rózsa volt, mert a házfal narancssárga napkeltéje... napkelte volt, és utálom amúgy, mert ááááááááá.

hétfő, december 1

ja, tegnap András-nap jegyében felírtam neveket, ma téptem, nem meglepő eredménnyel :P (aki tudja, az tudja, nah). Ja, de meglepő, mert másfél nevet téptem le, mert az egyik szomszédos szár fele is jött, és azon pont rajta volt egy másik név is. Vicces az is.
A hétvégén két macskával is találkoztam, jót tett a lelkemnek, azt hiszem. Ez az itt vagyok, imádj, mert megengedem attitűd lenyűgöző. Meg az a nézés is, mintha észrevette volna, hogy nem vagyok embe... khm. Drazsét többször sikerült vérig sértenünk a hörcsögös hasonlatokkal - de megérdemli, mert pillanatokon belül kibékült, mihelyt ráfordult a figyelem. És nem hányt senki cipőjébe bosszúból.

Farkas felvilágosított, h szemétledobó van panelban, tegnap este meg is ismerkedtem a szerkezettel - horror. Egy cső, ami végigmegy 10 emeleten? És követhetetlen és emberi szellemnek felfoghatatlan tájakon halad el, ahol ki tudja, mi minden történhet vele, milyen lények férhetnek hozzá, milyen világokon ívelhet át... legalább olyan rettenetes, mint az a zúgás a fürdőszoba és wc mögött. A panel egy ijesztő szoctechnobiológiai rém.

Az adventolásnak nagyon örülök, évek óta nem volt ilyenben részem, kb azóta, h a magyarszentekből kikoptam. és annyira jó, h most a társaság olyan, akikkel nem csak ezúton, sőt, elsősorban nem ezúton vagyunk kapcsolatban. Ez így jó.

Gvááá. amúgy, mellékesen.

péntek, november 28

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Főnixgyanús. Lehet, hogy csütörtökön, de lehet, hogy Funtinelin.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Nem. Én mindig meghalok.

3. Bealszol a tévé előtt?
Nem. Nincs tévém. És inkább kikapcsolom, mielőtt aludnék, mert elaludni bonyolult.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Ha nincs nálam pohár, de kell a tej. olyankor néha. De szokott lenni poharam, vagy tejem nem. Kakaót már inkább. Kakaó...

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Mit?

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
mittomén.nyilván az élet a világmindenség meg minden témakörében, vagy valami másban. nem hiszem, h volt legnagyobb.

7. Gyorsan gépelsz?
két újjal, néha hárommal aszondják, van olyan ritmusa, mintha 10zel lenne, szal mittomén.

8. Félsz a sötétben?
Határozottan. Ott szörnyek vannak meg átszivárognak az izék a valóságba

9. Most van valaki, aki tetszik?
Szokott lenni. Van. Több is szerencsére.

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Mert ... mittomén, változtunk mindketten annyit, h már ne legyen értelme. Asszem.

11. Szerencse számod?
Prímszámok. négyzetszámok. szép számok. az 5 meg a hét kifejezetten szépek, a 19 ijesztő.

12. Nyertél már lottón?
nem.

13. Most iszol valamit?
Tejeskávét fejeztem be.

14. Okosnak tartod magad?
Igen. Meg butának. Mikor kivel beszélek és mire van szükség.

15. Ettél valaha bogarat?
Asszem sikerült már muslincát.

16. Most van valaki, aki hiányzik?
honnan? álmos vagyok én ehhez.


17. Mit kérsz karácsonyra?
sokmindent. mondjuk életet, sok időt rpg-re, vasalót, mindenfélét a szobába-lakásba, könyveket, új gépet, áh... nem kérek asszem konkrétan semmit, csak szeretnék.

18. Ismered a muffinembert?
kit?

19. Beszélsz álmodban?
asszem nem. csak forgolódok, de azt nagyon.

20. Emlékszel az első csókodra?
igen. gyártelep mellett.

21. Reptettél valaha sárkányt?
igen, volt hegyoldal meg domb, meg balaton.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
hű, nem emlékszem. szvsz már hosszú évek óta nem ndultam neki úgy, h én úszni szeretnék... mert nem szeretek :P

23. Sikeresnek tartod magad?
nem.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
mindig eggyel kevesebb, mit épp szükséges lenne.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
nem.

26. Mik a terveid holnapra?
alszom délelőtt, eszem szüleimnél, kimondhatatlan nevű filmeket nézek, megminden.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
főnix, funtineli próbák és előadás.

28. Most hiányzik a suli?
neeeeeeeeeeem. még nincs kész, wazeee.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
uhh, mintha a múlt héten?

30. Szeretsz szingli lenni?
nem. de. néha nem. néha igen.

31. Szereted a szobádat?
igen.

32. Ki a hősöd?
sandman. nikita. methos. and so on...

33. Lógtál valaha a suliból?
egyetemről már igen.

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
megyek ads-re próbálni

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
ehe. he. ... több tippem is van, mondjuk Vashölgyet, mert még a végén mesélne :D

37. Ettél valaha kutyakaját?
nem emlékszem

38. Őszinte ember vagy?
igen. nem. nem tudok hazudni, de néha megpróbálok nem elmondani dolgokat.

39. Szereted a ham&eggs-et?
aha

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
ha táskám nálam van: kulcs, mobil, legutolsó csokipapír. (a pénztárcám sajna nem mindig :P)

41. Van valamilyen sebhelyed?
van pár.

42. Szereted az akciót, a pörgést?
igen.

43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
űrhajós. csillagász.

44. Mi a legnagyobb titkod?
ömmm. ommm.

45. Milyen gyakran telefonálsz?
gyakran, állandóan csörög a telefon a reciben.

46. Hiszel a szerelemben?
ebben hinni kell? :S ez van.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
van.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
haja/szeme, testalkata, keze, hangja.

49. Mikor sírtál utoljára?
tegnap nikitanézés közben.

50. Kit öleltél meg utoljára?
hm. valakit előadás után, talán Fridát?

51. Jól kijössz a családoddal?
Most már, h nem találkozunk, jah.

52. Hol van a mobilod?
Az asztalon.

53. Mit ettél utoljára?
cukorkát az üvegből.

54. Mi a kedvenc színed?
feke... bordó, sötétzöld, szürke-ezüst, lila, jájájájj.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
ööö. nemtom. a trópusi vihart, vagy azóta voltam-e? vagy azt a nemtommilyen filmet LeFayjel?

56. Most milyen dalt hallgatsz?
nincs.

57. Most mire vágysz?
aludni, társaságra.

58. Melyik a kedvenc kocsid?
nem értek hozzájuk kedves ismerőseim kocsijai pl a kedvenceim, amikor elvisznek velük hazafelé.

59. Most nézel valamit a tévében?
nincs tévé.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Ratzcal a próbáról.
egyrészt szerdán Körmagyar megint, (reklááám)

és egy fél nappal később meg írok megint ide, de minek, a megszokásból, mert hétvégén úgysem, demár egyre kevesebb.
még várok egy kicsit.

csütörtök, november 27

az jutott eszembe... nem tudom. nem tudom. namindegy.

tegnap este, kint hideg, bent füst és nevetés, és egy introvertált meg extrovertált tökéletes szembesülése (és szembe-ülése) egymással, kocsma, FemmeFatale mélyen zengő hangja, meg ilyenek. Kicsit fáztam a buszra várva, és hazafele meg már nagyon, át a zöld semmin, éreztem, ahogy a tüdőmig hatol a hideg. Aludni jó.

i'm not alone... not afraid... not unhappy...

---

jájj. furcsa koordinátarendszerben mozgok. ma megkeresem, hol vannak a házban a kukák.

szerda, november 26

Nekem most fájnak az indexen címlapon lévő blogok... hozzászólásai. Nem a bejegyzések, azok egészen... hogyismondja, érdektelenek, vagy mi, de a hozzászólások. Jájj. Sok határozottan hülyéző ember. Alig találok fehér ember közt európait.

Too late, you dropped the drawbridge
You let the vampires in
You caused this shit to happen, and now you want out?


volt pár pillanat a múlt... szombat reggelben, amikor úgy éreztem, van kinek, és nem nekem. a dalban. azóta elmúlt. most furaság van. most panelházban élek teljesen, a semmi fölött a semmi közepén.
tegnap éneken bele kellett mennem a dalba, és eszembe jutott az, amikor utoljára, és eszembe jutott, hogy mire kell gondolnom, és ettől még most sem jó. vagyis... mittomééén, hagyjatok már. nem akarok okos lenni (nem vagyok), nem akarok komoly lenni, nem akarok összeszedett lenni, csak lennék már.

Néha eszembe jut, akartam blogolni arról, hogy mennyire és miért, de rosszul esett amit Tanárúr mondott a funtineli előtt - mert én szeretem a darabot, és megbarátkoztam a karakteremmel, és gondolkodtam rajta. Az igaz, hogy nem túl sokat, mert próbán előtte nem olyan visszajelzést kaptam, ami alapján szükségét éreztem volna, hogy asszony 1 sanyarú sorsán sokat kellene még elmélkednem. ez nem egy gondolkodós szerep, csinálni kell, nem beszélni róla. baromira zavar ám a kollektív lecseszés/büntetés. Azt mondják meg, nekem mit kell csinálnom, mit kell javítanom, mi az amit nem tettem meg, hoy ezt érdemeljem. Én járok beszédtechnikára, megpróbálom alkalmazni a tanultakat a jelenetemben, még akkor is, ha nem sikerül, igyekszem felfűtődni meg átgondolni, h az a szerencsétlen nő minek megy fel jósoltatni magának, lelkesedem a darabért, beszélgetek a többiekkel színházról, társulatról vatevör (lassan már elegem is van, h állandóan ezen témázunk), mit még? és honnan kéne tudnom, h mit és hogyan?
Szóval ez. De ez csak nyavaj. Már nem érdekel igazából, ritkán látok direkt összefüggést az eredmény és az erőfeszítéseim között, úgyhogy figyelmen kívül hagyom az elítéléseket meg ilyeneket, mert egyszerűen nem vagyok képes alkalmazni őket.

Ja, végig abban a lázban égtem, h milyen jó lesz ez az előadás.
Viszont egyet tudok, azt, hogy akkor rendszeresen beszédtechnikázom, mert az jó. Azt élvezem is néha. És hasznos lesz. Mert ebben biztos vagyok legalább.
És mi lenne, ha ma elmennék bulizni? Kipróbálni, hogy milyen lennék normális embernek? :D

kedd, november 25

villikirály

szeretlek. a szépséged ingerel.
eljössz, vagy erővel viszlek.


erőt is érez, hogy egy várost
a földig lerontson vele.

...Ám dagadt szemét nyitja, s menten felsír


most erő van és élet és kint hideg, bent meleg, és néha elfog a rettegés.

diaryofdreams koncert. dec. 30.
jááááááááááájjjjj.

nem kell mindig szépnek és okosnak és megfontoltnak lenni. az árt az egészségnek.

this is my existence


kinéztem reggel az ablakon a fák tetejére, és eszembe jutottak olyan telek, amik nem a városba valók. erdei hideg, mogorva telek. ahol vannak farkasok, ahol nem lehet kimenni, mert, ha kimész, akkor is saját lélegzetedbe vagy zárva.

rpg kéne már. nem, a játék.

i'm searching for another world, where i feel safe


ma meglátjuk, van e élet a marson.

hétfő, november 24

semmi kedvem hazamenni. fáj a fejem, a hátam, ésamúgy is kib szar kedvem van. mi van már? felfele szállnak a hópelyhek, de legalább holnap ének lesz. biztos jobb lesz majd. biztos.
So you made it? Shame you had to fake it..
So you feigned the way? You're a fucking disgrace to the name..
So you reaped what I had sown?
Scattered ashed blown into the unknown,
While you were selling my soul, cold..
Black lies failing... forging sound..
Lights out as you hit the ground.


Ó, csak a fülemben maradt reggel óta. Villamoson, fázva, mert ugye a kesztyű meg a csizma otthon maradt. Kéne írnom motivációs levelet, ó, hogy nincs most se kedv, se ihlet hozzá.
Fárasztó volt a hétvége. Intenzív megminden. De leginkább a tegnap délután és este, ahogy végigpörögtem a próbát meg az előadást, mert éreztem, amikor leülök és csak vagyok interakció nélkül, akkor elalszom. Reggel úgy indultam, hogy hellóka, jókedv vagyok, bolond vagyok, salala, este nem csoda, hogy úgy betámasztottam magamat a banketten, és inkább elindultam lekésni a buszt. Nem volt energiám már a hallgatáshoz.
Volt előtte egy szombat, amikor este a délelőttre már tegnapként emlékeztem.
Volt egy péntek esti buli nálam, ami jó volt. Volt utólagos információkkal együtt ijesztő jóslásom, oké, nem csak utólag.

És most nem tudom hol vagyok, meg mi van, de most nem jó, pedig jó dolgok történnek, nem rosszak. Hiszen jó fellépni, próbálni, és pont velük, és emberek között voltam végig, és beszélgettem is, és és... és mégsem.
...fákkk...

péntek, november 21

over &done

Filmet néztem tegnap megint.

Your Eyes in my Eyes, and my Eyes in your Eyes;
Your Eyes in my Eyes....faint Glimmer of the Past

My Eyes in your Eyes and your Eyes in my Eyes
Shine turns dull: and nothing will last

Have to look away, before it´s too late!
Have to put out the Fire - and Memories will fade

And Tears will stop flowing, and Tears will stop flowing
And Memories will fade - and Memories will fade....




Jó, hogy most láttam, nem akkor, amikor kijött, mert csalódtam volna. Most pedig szétnyitotta az az agyamat, képzeletemet, átlökött a Homályon.
(Az a jó film, ami szétnyitja az agyamat. De ez regényre is. A versek még szívnyitogatók, és kezd a definíciós csomagom értelmet és összefüggést kapni.)
Nem szeretem, amikor lebutítanak bonyolult összefüggéseket azért, hogy a legtöbb néző értsen mindent. Nem kell mindent érteni. A világ nem egy lezárt fémdoboz, amiben mindennek helye van, a kereten kívül is léteznek dolgok, a párhuzamosak ott sem találkoznak.
Sokkal érdekesebb az, amit kiegészítünk. Amivé kiegészítjük.
Tegnap este a Homály túloldalán nagyon hiányzott a szerepjáték - amikor nem kell megírnod és befejezned teljesen, nem kell teljesen sajátot alkotnod, mégis megmutathatod, hogy te hogyan képzeled el a világot. Amikor végigvonult a csaj az amúgy tökéletesen sablonosan pozőr vámpírok között, és szép emberek szépre retusálva dinamikusan mozogtak... meg amikor még volt múlt alattuk kiderítetlenül...
Szeretnék erőt és időt a játékhoz, meséhez.

Megnéztem az Underworld-öt.

szerda, november 19

Megnéztem a Babylon A.D. -t tegnap este. Kellemes csalódás volt, kúlságos világ,érintőképernyős térkép, koszos szépségek, képregényes beállítások, kicsit csillogott az egész, és a vége nem tetszik. De ez az általános rémület az orvostudománytól és kísérleteitől, meg a posztizé világérzés hősökkel, bejön. Majd szeretnék ilyenből olyat, amit be tudnak fejezni.

No igen, a filmek nem a történetmesélésre alkalmasak elsősorban. Inkább, mint a képek, mert van benne idő, de... nem. Az általam látott filmek elsöprő többségében a történet volt a gyenge elem.

kedd, november 18

magyar zenét hallgatok. nem, nem csak kispált. furcsa, hogy azonnal értem a szöveget, nem az angol áttételével, amit könnyen a magam számára értek félre. namindegy.

több, mint 10 órát aludtam.

hétfő, november 17

most múlik pontosan.

azok a jó zenék, amiktől szétnyílik az ember szíve. (és ez nyilván az idő vagy állapot függvényében változó jelenség.)
akkor érzem jónak magamat a színpadon, ha hasonló módon megnyílik a szívem. akkor érzem magam jól?
de ez igazából mindegy (voltképp innen is látszik a táj). ami lényeges (az a szemnek láthatatlan, haha), az mondjuk az, hogy ültem Faun mögött Farkassal a kanapévá hajtogatott ágyon, és bele-belepofáztunk a vágásba. (a jövő sem ugyanaz ami volt).



szóval kész lesz a film egyszercsak. és ez jó dolog.
És Faun lelkesedése az informális formák iránt (a dohányzó boomos meg a pizza a kanapéra). És a csípős hideg.

Rettegés. Várakozás. Köd.

péntek, november 14

széljegyzet

omg.
és mi lenne, ha véletlenül, egész véletlenül találkoznánk is. mert a kétoldalú kommunikáció hiányában csak képeket látok.
--
kispált hallgatok. súlyos. még van idő még van idő. jájájájj.
--
vettem fésűt. muhaha.
Minden fáradtság, és gyors-szerveződés ellenére jó volt a tegnapi Turambar próba. Még az ilyen rövid jelenetrészleten is mennyit lehet szöszölni... Jó veletek dolgozni. Meg jó előbányászni mindazt, amit hallottam eddig, és most megpróbálni másokra alkalmazni, nem magamra.

Amúgy is, ma világmegváltó másodperceim voltak, néha rám tör, és olyankor szeretnék olyasmit alkotni, ami előrébb viszi a világot. Például már-már érzem ezt Jolánként. A Beckettdarabban pláne, ....

...és bulizni akarok menni. Meg kellene mosni is otthon, Nikiiivel beszélgettem háztartásról, ami vicces, meg elhagytam kedden a kedden vett fésűt, és kéne már az is, mert hajszárító nélkül nem tudom belőni a hajam, ergo meg kell fésülködni...
....és kellene filmeket nézni más a let the right one in asszem, meg a Fall, meg a control... meg a maxpayne....
...és olvasnom. most az arany iránytűt olvasom, aranyos és érdekes. viszont az endlesses könyvajánlókon csorgatom a nyálam már mióta... nincs valakinek kedve kölcsönadni mindenféle olyamsit, amiről ott lehet olvasni? ^^

ebéd.
23

Created by OnePlusYou - Free Online Dating

csütörtök, november 13

Komoly kérdések foglalkoztatnak ám engem. Például miért olyan szépek a fák fraktálágai bármilyen háttéren? És miért nem lelkesedik értük rajtam kívül senki, akinek ezt megemlítem? Miért ilyen rettenetesen gyönyörű ez a novemberi esős idő, és miért nem örül neki senki a környezetemben? Miért hiányoznak ennyire emberek, de olyanok, akikkel még találkozom is gyakran? Hogyan tudnék megismerkedni valakivel, akivel soha nem találkozom? Miért nem írom a szakdogámat?

Rájöttem olyan dolgokra, hogy (és most jön a hét dolog asszem):

1. valóban egyszerűbb nem elmosogatni azonnal, és új edényt használni. Viszont étkezés után még mindig érdemes azonnal mosogatni. És még mindig szívesen mosogatok másnál egyszer-egyszer, önszántamból. Talán a Bázison nem, mert ott az Vashölgy felségterülete ^^.

2. Ha nincs otthon más rajtam kívül, egyszerűbb a szobámban felöltözni, mert a fürdőszoba nagyon kicsi (de még mindig nem praktikus félmeztelenül sminkelni reggel, mert fel kell öltözni, és az leszedi a sminket :D )

3. Szeretek megölelni embereket, és minden látszat ellenére igénylem az érintést. Ebből a szempontból nagyon sokat köszönhetek GyörgyLovagnak (loptam Eltárstól az elnevezést, még akkor is, ha nem rá alkalmazta), meg Viaszbabának meg az emtétének és a Főnixnek :D

4. Saját szobámban képtelen vagyok rendet tartani. Viszont mondjuk konyhában igénylem időnként az elpakolást és tisztogatást.

5.Egyre kevésbé félek attól, ha megszeretek valakit.

6. Nem szoktak ilyen körizékben megjelölni engem, és most örülök, h Csintz megtette (akit ezúton linkelek ide a szabályok szerint.)

7. Szeretek haladni, sétálni utazni, elmenni a környezet mellett.

és a szabályok:
Hét Dolog magamról

A játékszabályok a következők:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, akitől a körkérdést kaptad. (pipa)
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi. (pipa)
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
ömm. bal és jobboldalról:
drímőr, rókalány, csíkossál, vashölgy, tünc, gothpunk, Hanna.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak. nem fogom :D
és a folytatás?

Megvolt az előadás, vért nem kívánt, ezúttal nem felejtettem el semmit díszletezéskor. Azt hiszem. Utána... utána... a szokásos őszi ködjeim voltak. Az már egy másik történet. Amikor keresem a hangjaimat, a képeimet, a lelkeket és az összecsengéseket. És néha megpróbálom nem átdrámázni az életem, még akkor is, ha nincs foganatja.

Viszont gyönyörű a novemberi nyirkos éjszaka, és széles mosollyal jutalmazom a lúzerségeimet. Ezeket. Jó lenne nem egyedül látni a sárga lombok mögötti házfalakat.
Váhhááá. Ismertek, ritkán nézek úgy igazából bárkit hülyének. Az előfordul, h valakiből nem nézek ki egyfajta tudást, aztán kiderül, h ért hozzá, de az más. Namindegy, tájékozatlan kollégajellegű dolog a túlfélen, hosszas telefonálgatások, és ő nem éri el a saját kollégáit, míg mi lassan mindenkit. Hhá.

Tegnap... tegnaptegnap. Ja. Körmagyar kicsit aludt, vannak furcsa gondolataim róla, de talán összeszedettebben kéne őket megfogalmaznom. Hm. Mi lenne, ha elkezdeném?

Talán ott érdemes, hogy lejöttem a színpadról? Nem tudom, mennyire vagytok képben, ez olyan darab, amiben két egymást követő párjelenetben szerepel mindenki, és ezzel a színpadi szerep-része meg is van. Ezekben a jelenetekben főszereplő, van tragédiája meg rengeteg poénja. Én a második és harmadik jelenetben vagyok, így az elején kész vagyok) és késznek kell lennem).Van egy rövid jelenetnyi időm felpörögni az első jelenet energiáiból, aztán nosza. És egyszerre kijövök a takarásba, félrehúzódom a díszletező kollégák elől, és kikómázom, és még pörög az agyam, pörögne.... de nincs hová, mert ennyi volt, észre se vettem, de már vége. És nem értem, nem tudom, mi van velem, milyen állapotban vagyok, mert vagyok valamiben, valami történt, de túl kevés volt az idő (ilyenkor mindig kevés az idő, mindig, ahhoz, h igazán kijöjjön belőlem a nemtommi.
le kell ülnöm, hisztiznem kéne talán vagy dühöngeni, de leginkább bőgni lenne jó, csak ez egyrészt gáz, másrészt meg... nem megy. Vizsga után sikerült (ha ez siker), most ültem a zuhanyzóban egy kicsit, hogy ne lássanak, de nekem se kelljen kint fázni. Nem, nem Jolánt sajnálom ilyenkor, hanem magamat (ha ez sajnálat). Ott van az érzés, hogy nem raktam bele mindent, amit szerettem volna, hogy el se kezdődött, de már vége van, és várhatom végig a többiek jeleneteit, és már csak díszítenem kell. A meghajlásnál már nem is emlékszem, hogy mit csináltam a színpadon. Ilyesmik.
Aztán persze a várakozás, a szurkolás, a hirtelen fellángoló pánik, amikor nincsen meg egy kellék, aztán meglesz mégis. Meg azok a részek, amikre azért külön is figyelünk és mondjuk a kedvenc részeinket hang nélkül (mint a dante bazmeg)... még nem tudom hova tenni. Nincs kedvem eltenni úgy, mint tényt, mert még meg akarom érteni.
és jó ilyeneken pörögni kollégákkal, sorstársakkal.

Farkas és Színésznő jelenet megint jó volt, különös tekintettel a szétállófülű monológra.

(és ebéd után folytatjuk.)

szerda, november 12

Úgy kezdtem, hogy 7:15 helyett 8:15re állítottam az órámat, és felébredtem 8kor. futás. mennyire jó, hogy előző este összekészítettem a jelmezeket, meg úgy általában mindent, ami mára kell.
éjszakára rosszul lettem, nem tudom mitől, talán attól, hogy roppant hülyén ettem tegnap (és ma is ez lesz, idő híján), ráadásul megint... mindegy. nem volt jó kedvem este. elraktározom a szarkedvbefőttbe. sejtem az egyik okát, csak elegem van már az ilyenekből. paranoia, felesleges.

Ma Körmagyar este, kettőre lettünk berendelve, én igyekszem elszabadulni félháromkor, h háromra odaérjek. Éhes vagyok.
Fésűt kell vennem még.

hétfő, november 10

jé, valaki a " "nevem" blog " kifejezéssel keresve nézi a blogomat okt 25 óta. és állandóan így találja meg :D
Megint eltelt egy hét. Vége. Szörnyű szóviccek éjszakája a forgatáson - és nem volt a jó a többségük, tényleg nem, mielőtt valaki azt hinné. És a derítővásznon sem lehet minden alkalommal nevetni.
Hazalátogattam, visszavittem a routert, ettem.

Forgatás közben eleredt az eső, aztán a végére már elállt, de azért élmény volt sokmétereken keresztül vezetni az áramot a vizes avarban, pocsolyák között. Sokat kellett állni nagyon, ez valami embertelen. Az utolsó órákban nem is nagyon mászkáltam már a fénybeállítások meg ilyenek után, csak ültünk a pad tetején, mert az kevésbé vizes. Viszont szép volt az ADS este, reflektorokkal meg azok nélkül is. Az ágak és maradék lomb kontrasztja az égen, a ház tövében zöld, az első emeleti ablakban egy Faun, és néha nem látszottak a drótok, és lehetett volna száz évvel korábban is.

Láttatni nehéz.

Szeretem a Főnixet, tört rám vasárnap több alkalommal is, a Vasasban, a PicassoPointban.



no i won't do it again, i don't want to pretend
if it can't be like before i've got to let it end
i don't want what i was, i had a change of head
but maybe someday...
yeah maybe someday

i've got to let it go and leave it gone
just walk away, stop it going on
get too scared to jump if i wait too long
but maybe someday...

i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...
again!

so tell me someday's come tell me some days come again...

no i won't do it some more, doesn't take any sense
if it can't be like it was, i've got to let it rest
i don't want what i did, i had a change of tense
but maybe someday...

i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...

if i could do it again maybe just once more
think i could make it work like i did it before
if i could try it out
if i could just be sure
that maybe someday is the last time
yeah maybe someday is the end
oh maybe someday is when it all stops
or maybe someday always comes again...

péntek, november 7

demér, demér, demér. ez aljas dolog a nemtommitől.
Hű. Az ok nélküli elhangolódás... nincs hideg. Nincs ütés. Nincs meleg. Csak elhangolódás van.

Szeretnék például lefűzni valamit. Kilukasztani és szépen összefűzni az irodában fellelhető eszközökkel. Lehet, h nyomtatok Turambart, és gazul azzal teszem ezt. mindenesetre most szövegek.

és végigírogatom végre a Turambart.

csütörtök, november 6

Kezdet

Már egy ideje forog bennem a gondolat, néha már megfogalmaztam így vagy úgy, ez is csak egy újabb próbálkozás. Nem hiszem, hogy a szimbólumoknak, egybeeséseknek és egyéb misztikálható jelenségeknek közük lenne a mindenki által észlelhető valósághoz - de abban igen, hogy a saját valóságomhoz igen. És nagyjából annyira, amennyire engedem. Persze csak nagyjából, mert vannak olyan dolgok, amiket én nem formálhatok, van ez a tudatalattinak nevezett ősóceán (ami maga is általunk képzett kép, de az a dolog létezik - számunkra -, amire alkalmazzuk).
Oké, ezt tudjuk.
Tehát alkalmazhatok magam számára szimbólumokat, amiknek akár még lehet erősebb hatása is, mint gondolnám. Az egy dolog, hogy a fogalmaknak van egy elsődleges hatása-képe, de ez önmagában még nem elég, új jelentést, konkrét jelentét kell hozzájuk fűzni, ha szeretnék használható fókuszt találni. Ja, a fókusz-gyártás elmélete és gyakorlata is lehetne a cím, a régi Mage paradigmája engem eltalált.
Vegyük az évszámokat. 2008 van. A szám érdekes, szép, kiegyensúlyozott - zöld, és fekete, de a nullák pont eléggé hígítják ahhoz, hogy ne legyen túl tömény. Ha hozzáveszem az ez évi meghatározó eseményeket (szakítás, felvételi, vizsga, első "profi" fellépések pénzért, énektanulás, költözés, ja, meg egy majd fél éves, viszonozatlan szerelem (úgy mellékesen)), akkor jelentése is van. Csapjunk hozzá általános fogalmakat, úgy, mint változás - rombolás! - , iránykeresés, ... kezdet. Ezt érzem már jó ideje, hogy el kéne kezdeni valamit. Most nem újrakezdeni, az valami más, most csak egyszerűen... kezdeni. Adottak hozzá a feltételek.
Tarotból egész biztos, h a Torony volt rám jellemző eddig (még ha a tesztek nem is ezt adták ki), (meg még nyilván mások is, de hagyjuk :D ), én magam általában a Bolonddal azonosulok, oda-vissza megmagyaráztam mindent.

Tenger van körülöttem, viharos, én meg a tornádó szemében utazom (ugye így hívják?).
Kezdeni kéne. Kezdeni kéne magammal valamit.

Ó, jajj, szerettem volna értelmes összefüggő bejegyzést írni, ami nem csak rólam szól, de megint csak ugyanoda értem. Nem baj. De, baj. Namindegy.
ó, és megint max payne 2 csellót hallgatok. Jájájájj. Igazi november.


Tegnap már szociális is voltam. Hazafelé beleütköztem Mr. Sarcasticba, láttam pánkokat és egy iggazzy emóst. Megint beszereztem sok pénzért fontos dolgokat. Blogoltam offline és nem hoztam be.
Aztán Komával beültünk az EgriBorozóba, ahol eddig egyszer voltam már, és szép. Az élet nagy és nehéz kérdéseiről tárgyaltunk, aztán mentünk kacarászni a szomszédos hatalmas könyvesboltba. Kinevettük az özvegyégetéses előadást (hátul ült valami hosszúhajú fickó, aki megrökönyödve pillogott felénk), de nem mertem bemenni, csorgattam nyálat könyvekre és mangákra, végül felpakolódtam a 206osra.

Álmodtam, volt egy önkényes uralkodó-király, úszott le a folyón, és volt ellene morgolódás is, de azért igyekeztünk kiszúrni a szemét olcsó műsorral - asszem sorfal meg FemmeFatale és Farkas szimmetrikusan fejest ugranak a vízbe oszt csá, csak aztán Farkas nem ugrott, én meg mehettem elterelni a nemtomki figyelmét, aki sátorcölöpöket dobált a földbe, miközben beszélgettünk. egyszer a lábamat találta el, de akkor nem dobta erősen. Gyönyörű kék szemei voltak, és bármennyire utáltam, a szemeitől nem bírtam elszakadni. Elmagyarázta a tervét: terjesszem el nemsokára, hogy hatalmas adag miruvor érkezik. Nem fog, de higgyék azt, hogy mindenki be fog rúgni a palotában. Ezután összeszedtem FemmeFatale-t és Farkast, és mentünk titkosan lázadni azt hiszem, de már nem emlékszem.
ömmm. megfejtéseket nem kérek. tudom én azt.

szerda, november 5

Tegnap este megnéztem a Far away, so close (In weiter Ferne, so nah!) c. filmet végre - és sokkal jobban tetszett, mint a Berlin fölött az ég. Nem írok róla kritikát, és majd megnézem újra, mert asszem nem fogtam belőle mindent, amit szerettem volna.

csönd van.

kedd, november 4

naszóval , kb egy órája, de lehet, h régebben nyitottam meg a blogot, de most sikerült csak eljutni eddig a sokminden közben, amit nem is tudom, h micsoda volt. namindegy.

jelentem, beüzemeltem a számítógépet meg hűtőt (van benne valami minimális kaja is), elpakoltam a ruháimat, és aludtam 11 órát nagyjából. Most jó. Nagyjából.
Tegnap az ébresztett fel, hogy elpakoltuk a maradék díszletet a padlásról, aztán meg vásároltam. Lucáról még semmi hír, lassan azért jó lenne, ha tudnám, h mi van vele, mikor jön meg ilyesmik. Szerencsére nem para egyedül este az albi (lesz neve is, vagy nem, majd ihlettől függ). Furcsa, hogy nincs net, olyan csönd van...
Nem tudom. Nem tudom.

hétfő, november 3

Ja, pénteken volt emtétés halloween, az elején meg a végén voltam jelen, (már amennyire jelenlét volt az :S). Pedig szépen berendezték, pedig hangulatos volt. Azért az emberekért megérte, beszélgettem olyanokkal, akikkel addig nem nagyon, vagy régen, meg próba is volt és az jó volt indításnak, és egy este a főnix meg az emtété furcsa.
kezdi elfogadni a tudatom, hogy ébren kell maradnia. még nem egészen sikerült ezt realizálni, még küzd, de a reggeli szürreál már csökkent. most egy tea, és hátha jó lesz.

A ködben hajnal nem láttam az utca túloldalán a házakat, a parkoló helyén lehetett volna akár panel is, és a számháború is kihívás lett volna. Igazi novemberi hajnal.

Ha az első ottalvós hétvégém jelent valamit a többire nézve, akkor érdekes időknek nézek elébe... szombat reggel óta nettó 7 órát aludtam. Asszem a forgatókülönítményből Farkas vezet, legalábbis tegnap neki nem sikerült egyáltalán semmit, de párórásak vagyunk többen is versenyben.
Még nem sikerült kipakolnom. Vérlepkével áthoztuk a maradék két hátizsáknyi és két szatyornyi cuccot, átrendeztük a szobát, aztán szombaton mentem is forgatni a szomszédba. háromnegyed hétkor kerültem ágyba,9kor keltem a próba miatt... aztán ebédre visszamentem haza, ott aludtam megint egy kicsit, utána robogtam a textilbe, forgatni tovább. ma meg ötkor feküdtem le, és 8kor keltem. az alvás szép dolog, alig várom már, h részem legyen benne.

A forgatás maga nagyon jó és tanulságos volt - döbbenet, h mennyivel technikaibb dolog, mint a színház. Egy darabot könnyebb csak színésszel és rendezővel megoldani, filmnél sokkal több elengedhetetlen személy van. Sőt, a nemszínészi szemszögből könnyen tűnhet úgy, h a színész a legnemodaillőbb elem. Fura.
Én leginkább csapó voltam - na, ez annak ellenére, h triviális feladatnak tűnik, próbára tette a térérzékemet, a mozgáskoordinációmat és az állóképességemet is. Kitalálni, hogy vajon hol látja a kamera a csapót, kitakarodni semmi idő alatt a képből csapás után és végigállni a snitteket (mert szék közelébe csak ritkán tudtam vetődni), hjajj, nehéz az élet :D
emellett persze szereltem meg cipeltem, amire rájöttem, h kell, igyekeztem az első félresminkelés után követni, h melyik jelenetre milyen smink kell, meg ilyen mindenfelé rohangálás minden izé után. tulajdonképpen arra próbáltam figyelni, mi az, amit Farkas elfelejtett, ha jobban belegondolok. Ja, vasárnap inkább arra próbáltam koncentrálni, h ne felejtsem el azt az egy dolgot, amit megpróbáltam megjegyezni. És néha kibukott belőlem a forgatókönyvíró, FemmeFatale-nak néha elmondtam, mit gondoltam az adott jelenethez, meg néha Farkasnak is, de olyankor mindig gáznak éreztem, hiszen ő a rendező, és ez már nem az a fázis, ahol a forgatókönyvírónal szerepe lenne.

Szerintem, ahhoz képest, h a többsének ez volt élete első forgatása, ügyesek voltunk. Faun és Farkas hihetetlen energiákat pakoltak bele, Fanról pl nem tudom, mikor ült le pihenni, vagy egyáltalán volt-e ilyen.

Ilyet még szeretnék csinálni sokszor. Csak aludni tudjak... nem akkor volt a gáz különben az alváshiány, hanem most az. Amikor az ügyfélnek mutatom az irányt, és koncentrálnom kell a járásomra, h el ne szédüljek.

A film szép lesz, bár nem tudom, mennyire lesz érthető a sztori... kellett volna korábban látnom forgatást, és akkor úgy tudom megírni :D
majd legközelebb.

péntek, október 31

á.á.á.

amúgy minden rendben. ... lekopogom. de én is utálom az utolsó pillanatokat, amikor hirtelen derül ki, hogy még nincs minden meg.

jó lesz a forgatás, jó lesz, csak. csak majd legyen.

költözés

nincs se otthon, se az albiban net, mert megkaptam a routert, és utána jutott apám eszébe, h akkor most állíthat át mindent, és net nélkül nem tud rákeresni, hogy hogyan.
Különben minden zökkenő nélkül áthurcolkodtunk Lecsó segítségével (ehe, hasznosak a cserkészek :D ), megkaptam a kulcsokat, amiket ma jól le is kell másoltatni. A régi szobámban rettenetes rumli van még, nem sikerült... hm... időben nekikezdenem a pakolásnak, ezért egyrészt maradt még pár cucc (egy hátizsákos meló valószínűleg), meg az ottmaradó cuccaimnak sem találtam még eldugottabb helyet. Harmadig már megtöltöttem egy szemeteszsákot papírral szinte.

Ilyenkor azért felbolygatja az ember a múltjait, pláne, ha leül és leveleket olvasgat. Ez döbbent rá mindig, mennyire függ az önképem a visszajelzésektől, az emberek - és tárgyak - hozzám való viszonyától.

csütörtök, október 30

love... love willl tear us apart.... again.
megpróbáltam gyorsan donnie darkós klippet keresni rá, de mindenféle mad worldök jönnek elő.

a mély levegők ma valahogy jönnek. mennek. hjajj. izgulok nagyon a költözés miatt.
Azoknak, akik tudni szeretnék, micsinál a Főnix, az októberi hírlevél gyorslinkje.
Nekem tetszik ^^. (Nem, nem röhög, ott a hátsó sorban sem, ide hallom.)
Az énekóra megint jó volt, kaptam dicséretet, amivel szokás szerint nem tudok mit kezdeni, de majd igyekszem büszke lenni, meg ilyesmi. Vagy legalábbis optimistán viszonyulni a jövőhöz.

Ma költözöm egy kört, aztán nem tudom, mi lesz. Ott aludni egyedül nem szeretnék. És amúgy is, másnap még munka. majd a hétvégén. vagy mittomén.

szerda, október 29

veszek egy kurva nagy levegőt (oké, három percig többet is, ma még nem volt meg), és
összepakolok és költözöm holnap
megírom a diplomamunkámat
forgatok
megvárom, h mi a franc van, és előveszem az ismeretlenekkel/félismerősökkel szembeni toleranciámat. jajj. igazából csak az őszintébb elbeszélgetés hiányzik, de ... ehh... félek, h csak nekem. úgyhogy marad a mosolygás.
még mindig pörög előttem a jelenet, ahogy Göndörről leszedeti Majer a kabátot. Amikor el akarja kussoltatni a haldoklót. meg persze a vége a fényben. jájj. minden kritikai észrevételen és szemlélésen keresztül is üt a darab. még úgy is, hogy nem volt mindenhol tiszta, és egybecsengő a játék, még úgy is. :sóhaj: :kifúj: jájj.
megnézném most mégegyszer. vagy nem. mittomén.
túl sok energiám van, h nem próbálok minden este, de nem fordítom ám a szakdogába, á, nemnemnem...
még Mr Sarcastic ötletét bele kell fogalmaznom a végébe, és kész a forgatókönyv. ha nem éreztem volna olyan sűrű ködöt Farkas körül tegnap a film kapcsán, akkor még örülni is tudtam volna neki, de így megint csak a vattafakk érzés fog el. most akkor közöm van a filmhez, vagy csak részefeladatot végeztem és annyi? nyjájj.
mááááásféééél órraa.

néha látok olyan képeket, amilyenek bennem is forognak. egy-egy rozsdás téglafal. egy-egy bomladozó őszi falevél. egyetemet kell meglátogatnom majd maticáért.
mindig eszembe kell juttatni, hogy életszínekből is annyi van, mint színekből. és mind meg- és átélhető. :agot:

kedd, október 28

nem én vagyok helikopter, tényleg hullámzó a távolság. oké, volt, hogy miattam, de ... nem én nem ennyire. vagy igen? én is messzeúszom néha azoktól, akik közelebb is voltak már?
és ugye tök fölösleges ilyen helyzetben azon gondolkodni, hogy biztos megint velem van a baj.
kis esti tűnődés.
megjegyezném, utálom az ilyet. nincs nekem ehhez agyam, h felismerjem és ne magamban keressem a hibát. jájj.

engem balog lakatos linának hívnak. most mért kell velem így bánni?
ja, semmi.
kegyetlen az angyalok vége, erősen kellett koncentrálnom, h ne sírjam el magamat.

ez meg veszélyes. háhá.

u.i.: electric blue eyes? lol. (mondhatnám azt is, h fák off, de nem mondom, mert jólnevelt vagyok.)
amúgy bírom azt a csajt, aki voltam (visszaolvasgatom a blogomat, jájj.). Arról nem nagyon van véleményem, aki vagyok, merhogy.

....áááááá..... nem írtam még mindig semmit a szakdogából. még 25 perc, hazamegyek.
akarode...NEM!
jájájj.

összefüggéstelen, ugrálnak bennem. a te neved a vakolat... a kötelet a nyakamon...

szeretnék csöndet? NEM!

Andris szétdobálja a cuccokat a pultnál.

leszek annyira könnyű.

itt ugrálnak bennem a dolgok. betűk, hangok, érzések, gondolatok, mozdulatok, álmok, vágyak, félelmek és rettegések és egy szebb jövő. :költői:

akkoris várok, akkoris megvárom, amikor már ne növik túl az elvárásaim az eseményeket. futni, meg rohanii, vagy csak sétálni... inkább váltok istenhátamögöttre. azis magyar.

Tavaszi nemződüh.

A némán eltűnő, félig rendhagyó makacsság lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel.
A szívben fürdető féltő elmarás magamtól tesz majd
áruló igazságot végre köztünk vagy inkább közénk.
S kérve kéri tőlem az egész számmal osztható férfias kinyilatkoztatást körülbelül így:
voltaképp innen is látszik a táj, hiába szállított arrébb ez a vagonnal szétsúrolt sínpár.

Az angyalok nem sírnak

ezt nézem ma. Héttől.

Mivel utoljára a főpróbán láttam két éve asszem, ezért majdnem normális színházélményem lesz, nem úgy, mint a több ismerős darabnál :D Kíváncsi vagyok nagyon. Jólvan, tudom a sztorit, de rég volt már.
Meséltem már, hogy tegnap átírtam a két jelenetet? Most már csak kell egy visszajelzés arra, h mi nem jó (tuti lesz, mert elszállt a fantáziám), és átírom megint és kész lesz a forgatókönyv. lálálálálá.

elolvastam, mit írtam tavaly ilyen időtájt - ehe, mostanában olyan sűrű az éetem hónapokon keresztül, mint akkor pár napban. Ehe.

hétfő, október 27

go, planet!



jáéjj, those memories. még akkor is, ha rettenetes volt az imprózásunk kömtön, a szuperhősök... és mi lett a nővel... elérzékenyültem :D

jájájájj

ez csak ennyi, semmi több, nem különösebb fájdalom, csak. csak a kiszakadó feszültség, a tegnapok meg azelőttökről, mert az újrafogalmazás, az ember újrafogalmazása nem működőképes.
Viaszbaba volt szerintem stílusilag a legütősebb az író rendben, rajtam kívül Csíkossál a legpozőrebb, Niiikiii a legolvasmányosabb, ömm.. Kalózlány a legfrissebb, és ennyi jut eszembe. Igen, ezt kéne folytatni és hagyománnyá tenni.
Ezen kívül csapódtam emberekhez, beszélgettem velük, vagy hallgattam őket, vagy kerestem őket, néztem a Dunát, meg ilyenek. Nem volt az az eufórikus hangulat, ami tavaly, ami tavaly ott tartott, de lehet, h azért, mert jóval közelebb vagyok most az emberekhez mint akkor voltam.
Jaja, másvilág. És durva, de most már nekem is hiányzott a "valami tolkieni" dolog, ki is bukott az a dúdolás a kézművesek mécsesei körül...
Kár, h Drímőrrel nem tudtam beszélgetni, mert már rég sikerült.
Meg volt egy csomó idő, ami szétfolyt.

Aztán a tegnap délutánt (a próbával együtt, amin nem próbáltam, tulképp az egész napot)Farkassal töltöttem (csodálom, h volt még agya a végére, mert én olyan zombi üzemmódban vészeltem át a két és fél óra alvás után a napot, h... ihajj. ámbár lehet, h neki sem volt agya, vagy csak jól titkolta ^^). Míg vártuk Faunt (aztán a filmet magát), megnéztük valamelyik Ázsia-centert a hímzett -keresztes zakókkal (amik valóban kúlok, de ugyanabból a fajtából a női ruhákat meg sem mertem közelíteni, mert azok nem, és amúgyis drágák, és amúgysincs pénzem ilyesmire asszem.), fagyoskodtunk, Farkas tárgyalt a szüleivel egzisztenciális kérdésekről, aztán sikerült Faunnal összefutni, és projektorra vetített elhasznált VHS-szalagon megnéztük a Szárnyas Fejvadászt. A végét most láttam először.
Aztán még a beszélgetés közben áttekertünk a Kömtös videókon, láttam magamat énekelni, ami nem volt jó, de rossz sem, és igazából kiváncsi lennék Farkas véleményére az emtétéről a videók tükrében, hamár megnézte őket :D ja, hogy meg kéne kérdeznem?

Tegnap reggel nagyon élveztem a vonatutat, egyedül a szakaszban, félálomban a táskámra borultan, őszi reggel, hajajj. Szeretek utazni. Aludni is szeretek. És szeretnék költözni.

Apropó:
Sonica: köszi, azt hiszem élnék a felajánlással :)
Dru: a leírás alapján nem tudom, h nálunk működne-e :P meg akkor inkább összeszedek polcot - otthonról el tudok hozni egyet, mint kiderült(aztán még lehet, h tervezek olyat, hátha lesz időm :D )
Kincső: köszi ^^

Lucaaaa, kontakt me, plz :D

vasárnap, október 26

itthon

jajj.
nem akkor és ott, így utólag jó.

ma meg... tudom én, miért vagyok zombi, miért bújok az álmosság mögé. mert úgy nem kell félni. nem tudom, mikor tűnnek el a ködök az aurámból, lehet, hogy soha.
én mindig félek, hogy a társaságom terhére vagyok. de, ha álmos vagyok, akkor kevésbé.

szerda, október 22

voltam énekórán jejeje.
jó lesz ez. élni kell.

kömt.
írtam egy levelet kérdésekkel, ha kapok rá választ akkor kérdőívet hegesztek. és otthon mostmár leírom, h mit szeretnék megtervezni.

...átláttok rajtam de nem láttok belém...

ó, dehogynem, átlátszó vagyok, mint a tükör.

ha hozzámbeszélsz ne a cipőmet nézd.

gyönyörű október van. a ködön átszivárog rozsdásodó borostyán a Gellérthegyen, és kirándulni akarok és az ősz az ősz, kettős remegés, balatonszárszó.

ha elköltözöm, új életszabályokat léptetek életbe. még nem tudom, miket, de ez jó alkalom rá.

egyedül a vadidegen az akinek igazat adok.

táncolni szeretnék. mozogni, kifejezni.

és nézegetek állásokat.

kedd, október 21

:felszalad a blogra:

42,99803%- Major Geek

:kiszalad:
I Want to get closer, in too deep
Where there is something I wish for I’ll go through
Want to get closer into you
No hell to discover
I’ve got it all inside myself
Salvation you have preached is gone
No way you can turn it around

Looking for a higher ground
Searching for this something missed before
From a higher ground
Will I fall in the right direction?




(salala)

amúgy ma beszélgettem egy jót egy kölcsönkörbejárt könyv visszaszerzése kapcsán Mr. Sarcasticcal, mindig megdöbbenek, hogyan képesek emberek ennyire másmilyen életet élni, miközben ugyanabban a városban élnek, ráadásul még szót is értenek egymással. Mostanában baromi unalmasnak érzem az életemet másokéhoz képest. (Ezen a tegnapi este sem segített :D ) Nem baj, cserébe van pár olyan mesém, amit képtelen vagyok elmesélni másoknak.
szerintem pakolászom és lefekszem aludni, mert képtelen vagyok bármi értelmesre.
ööö. ki kéne vennem a kontaktlencsémet. és valaki vágjon már pofon, h csináljam a diplomamunkámat. vagy valami. de mik ezek a cédék it tőlem jobbra? á. á. á. neki kell állnom a pakolásnak is, meg... talán szólnom kéne anyáméknak, h költözés lesz.

aaaalbiiii

jihhá.
asszem megvan. igazából kéne még szerződést írni, mert egyelőre csak szóban beszéltük, h oké mindkét oldalról. de azért most repes a szívem.
tegnap végre elmentünk, megnéztük, aztán beültünk egy zseniális helyre - oda magadtól nem találsz el, csak vezetővel, mint a csingik vagy a mage-k -, ott átbeszéltük a dolgokat, és felhívtuk a tulajt, h mennénk és öltöznénk még októberben. úgyhogy listázok azonnal, mi kell még.

Lista, amik kellenek.
Kezdem a bútorokkal, mert valahol kell kezdeni:
- ágy: van.
- ruhásszekrény: van
- könyvespolc: na, ez kéne, mert kevés a polcrész.
- íróasztal: áthozzuk az enyémet.
- székek: kellenének. vagy puffok, vagy babzsák vagy valami (babzsák lehetséges majd idővel, mert Luca is tud olyat csinálni, és vele meg le tudom boltolni okosban :D )
- szőnyeg: nincs, de nem is létszükséglet

gépek:
- számítógép van
- mosógép, mikró, hűtő, gáztűzhely van
- porszívót Luca hoz
- vasaló + vasalódeszka nincs
- hajszárító nincs

ésaztán kell még:
- paplan/takaró
- ágynemű

konyha:
- evőeszközök
- konyharuha
- mittomén, nem értek hozzá ^^

fürdőszoba:
- szárító
- szvsz kell mégegy polc
- szappantartó
- kilépő

egyéb:
- hát, nemtom. előszobaszekrény, akasztók meg tükör van.
mondjuk hozzám egy tükör... hm. vérlepke, az otthonit lenyúlhatom a szobánkból?

szívesen fogadok ötletet, tanácsot, esetleg olyat, h neked van olyanod, meg akarsz tőle szabadulni, és megoldjuk okosban.

mostmár csak legyen meg a szerződés, és költözzünk :ugri:

hétfő, október 20

amit írnék, az... jajj. mindegy, de ezért van ilyen sok egymondatos. mert a vágy megvan a kiírásra, csak épp ez most nem a megfelelő hely.

más. ma indul a többnapos főnixturné, és egy kicsit azért sajnálom, h nem lehetek velük, de most jó lesz szabadidőzni és pihenni esténként.
várom a kömtöt.
másodszorra. mondjuk a verbális része vicces, lévén nem az angol az anyanyelvem :D
ja, persze tegnap elkapott egy ellenőr, úgyhogy vidám vagyok nagyon.

vasárnap, október 19

éhes vagyok, de most nincs kedvem enni. majd gyorsan csinálok sütit, és ebédelek közben. anyám állandóan nehezményezi, ha netán szeretnék pihenni, miután végre itthon vagyok, és nem azonnal nekiállni mindenféle izéknek, amiket ő kitalál, h az neki jó lesz.
nah.
morc.
éhes morc.

túl egy újabb bemutatón, túl egy vidéki piroskán, ami igazzy nagy kalandja volt a technikának Tanárúr nélkül - Koma még soha nem csinált a fényét, a technikusnak sokára esett csak le, h mi igazából nem értünk hozzá. odafele az álmosságtól és éhségtől rosszul lettem, meg aztán visszafele is. Megint Bonviván volt a Róka, jó és ügyes, de néha elfelejt odafigyelni a beszédjére, meg néha túl... jófej? Hősies? Viszont egy dologban jobb: a Farkasos jelenetben érezhetően más a kapcsolat közöttük, jobban összeillenek. Oldalról is egészen más volt, közelről, látni a színészek szemeit, ilyesmik.
Faunnal és Farkassal beszéltük a filmet, jájájj, át kell írnom benne pár dolgot, jájájj.Három zombi a béke téri kínaiban órákon keresztül. és nem ízlett a kaja, amit rendeltem.

ma meg beckett után Komával jártunk egy csomót a nyugatinál mindenféle boltban, de nem találtam izét, amit meg sürgősen kellett volna, de nyilván mindent az utolsó pillanatra hagyok. vagy az azutánira. hjajj.

kömtön asszem éneklünk.
ömm.
most már nekiállok, és eszem, és sütit csinálok. aztán alvás megminden. nem árt.

én-e?


You are Strength


Courage, strength, fortitude. Power not arrested in the act of judgement, but passing on to further action, sometimes obstinacy.


This is a card of courage and energy. It represents both the Lion's hot, roaring energy, and the Maiden's steadfast will. The innocent Maiden is unafraid, undaunted, and indomitable. In some cards she opens the lion's mouth, in others she shuts it. Either way, she proves that inner strength is more powerful than raw physical strength. That forces can be controlled and used to score a victory is very close to the message of the Chariot, which might be why, in some decks, it is Justice that is card 8 instead of Strength. With strength you can control not only the situation, but yourself. It is a card about anger and impulse management, about creative answers, leadership and maintaining one's personal honor. It can also stand for a steadfast friend.


What Tarot Card are You?
Take the Test to Find Out.