jajj.
nem akkor és ott, így utólag jó.
ma meg... tudom én, miért vagyok zombi, miért bújok az álmosság mögé. mert úgy nem kell félni. nem tudom, mikor tűnnek el a ködök az aurámból, lehet, hogy soha.
én mindig félek, hogy a társaságom terhére vagyok. de, ha álmos vagyok, akkor kevésbé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése