amúgy bírom azt a csajt, aki voltam (visszaolvasgatom a blogomat, jájj.). Arról nem nagyon van véleményem, aki vagyok, merhogy.

....áááááá..... nem írtam még mindig semmit a szakdogából. még 25 perc, hazamegyek.
akarode...NEM!
jájájj.

összefüggéstelen, ugrálnak bennem. a te neved a vakolat... a kötelet a nyakamon...

szeretnék csöndet? NEM!

Andris szétdobálja a cuccokat a pultnál.

leszek annyira könnyű.

itt ugrálnak bennem a dolgok. betűk, hangok, érzések, gondolatok, mozdulatok, álmok, vágyak, félelmek és rettegések és egy szebb jövő. :költői:

akkoris várok, akkoris megvárom, amikor már ne növik túl az elvárásaim az eseményeket. futni, meg rohanii, vagy csak sétálni... inkább váltok istenhátamögöttre. azis magyar.

Tavaszi nemződüh.

A némán eltűnő, félig rendhagyó makacsság lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel.
A szívben fürdető féltő elmarás magamtól tesz majd
áruló igazságot végre köztünk vagy inkább közénk.
S kérve kéri tőlem az egész számmal osztható férfias kinyilatkoztatást körülbelül így:
voltaképp innen is látszik a táj, hiába szállított arrébb ez a vagonnal szétsúrolt sínpár.