van a kimerültségnek egy olyan foka, amikor elkezdem mondogatni, h mindjárt otthon vagyok, meleg lesz, jó lesz, csak legyen egy jármű, ami átvisz a hídon, mert fázom, és igazából nem szeretnék én megbetegedni...
tegnap a körúton, miután leszálltam a 914-esről, és realizáltam a 906os megállójában, h az 46 perc múlva lesz itt, ellenben... jé, az egy hatos... akkor a következő megállóig már elsétálok.

különben meg nem érdekel, h mindenki fáradt és késő van, azért lehetne rendesen elbúcsúzni próba után, nem hirtelen szétszaladni. Tanárúrtól jól esett, h igyekezett megvárni, amíg kiderül, mi hatan hogy jutunk be a városba, meg jó volt, h Jószupné hirdette a szabad helyeket. Ettől közösségnek tűnik a dolog.
Farkast meg Faunt megmutogattam egymásnak, egyikük sem egy egyszerű ember, de nem is azért szeretem őket :D

Itt a kürtőskalács. amit nem fogok venni.