only shadows comfort me

egyre kevesebb. az idő hátra. lehet, h ez az? Ez most jó. Néha csodálkozom, hogy nem izgulok, de most végre, és most végre nem ideges vagyok, bármennyire is hasonló a kettő, nem olyan érzés, mint mondjuk a lánybúcsúra való beesés előtt.
Ja, meg tegnapelőtt próbán találtam egy olyan friss érzést, amitől talán tudok sírni a jelenetben (de még nem tudom, akarok-e). Ez olyan... perverz. Tetszik ez a szörnyetegek vagyunk identitás Tanárúrtól. Néha jó rápörögni arra, h van valami értéke az embernek, mert különbözik a többitől :P