péntek, december 31
Lehet, h mégis elköltöm a kultúrautalványaimat - persze, ez majd délutánra már biztosan kiderül, de kimegyünk most ebédszünetben, és próbálok jegyet venni a deákon, hátha. Az azt is jelenti, h fogok koncertre menni, amennyiben.
Azért az kúlság lenne.
A hajam nagyonvilágos szőke lett tegnap, Inszéjnnek ugyan tetszik, de nekem nem annyira, szal futok még kört a fehér-ezüst színért, hátha találok akár kimosható színezőt, talán az is megfelel.
És most lenne aktuális ilyen évrevisszatekintős tosz - de ... de... semmi érdekes nem történt idén. Komolyan. Nyugis év volt, de mégegy ilyen, és unalomba fulladok. Talán az rpg-k voltk azok, amik némi színt csempésztek a dologba, meg az elkezdett Turambar, de.. ennyi.
Na, majd. Majd jövőre, ehh.
Azért az kúlság lenne.
A hajam nagyonvilágos szőke lett tegnap, Inszéjnnek ugyan tetszik, de nekem nem annyira, szal futok még kört a fehér-ezüst színért, hátha találok akár kimosható színezőt, talán az is megfelel.
És most lenne aktuális ilyen évrevisszatekintős tosz - de ... de... semmi érdekes nem történt idén. Komolyan. Nyugis év volt, de mégegy ilyen, és unalomba fulladok. Talán az rpg-k voltk azok, amik némi színt csempésztek a dologba, meg az elkezdett Turambar, de.. ennyi.
Na, majd. Majd jövőre, ehh.
csütörtök, december 30
Tegnap meghajláb közben tényleg Khamult láttam volna a nézőtéren? Siettem kifele, hogy mkegtaláljam, meg Liciéket is, meg hátha a nagybátyám is eljött - ebből Inszéjnék meg Liciék lettek meg, nagybátyámról nem volt hír, Khamul meg nyom nélkül eltűnt.
Állítólag az eddigi legjobb előadásunk volt a Furcsa Párból. Én ennek örülük.
Ma Geist játék. Jippi. És holnap egy évi utolsó meló.
Állítólag az eddigi legjobb előadásunk volt a Furcsa Párból. Én ennek örülük.
Ma Geist játék. Jippi. És holnap egy évi utolsó meló.
hétfő, december 27
Boldog Karácsonyt amúgy, ez a három nap elég jó volt. 24-én átmentem anyuékhoz, és segítettem főzni, aztán Szenteste volt éneklés a karácsonyfa körül meg minden, rengeteg ajándék, mert vérlepke nagyon kreatívan és okosan kigazdálkodta mindenki ajándékát.
Ja, nálunk a fekete műfenyőt még én is sötétzöldnek nézem, az agyam átírja a valóságot, de van mrajta minden, amit találtunk a lakásban.
Aztná Inszéjn megkapta a billentyűzetét, és nagyon kúlul néz ki, meg az is, amikor kicseréli a gamer részét a normál részére :D pláne, h kölcsönkapott egy sokkal jobb gépet használatra, úgyhogy jelenleg csak a monitor nem illik a képbe bele.
Átbeszéltük már párszor a leendő tábort is, aggályok vannak, nem kicsik, és művészet lesz úgy megoldani, hogy jöjjön mindenki. Amikor komoly alternatívának tűnik a tábor helyett elutazni máshová, ugye... Amennyiben átküldi vki a pályázatot nekem, akkor megpróbálom összehozni az érdekelteket egy alapos véleményezésre, ill. korábbi táborok tapasztalatlevonására még a héten. De ehhez kell a pályázat, h az alapján csináljuk meg.
A királylányos fantasy megbetegedések miatt kimarad ma, viszont lesz idő nekiülni a iove kidolgozásának, ollé.
Ez a mai gyorsjelentés.
Ja, nálunk a fekete műfenyőt még én is sötétzöldnek nézem, az agyam átírja a valóságot, de van mrajta minden, amit találtunk a lakásban.
Aztná Inszéjn megkapta a billentyűzetét, és nagyon kúlul néz ki, meg az is, amikor kicseréli a gamer részét a normál részére :D pláne, h kölcsönkapott egy sokkal jobb gépet használatra, úgyhogy jelenleg csak a monitor nem illik a képbe bele.
Átbeszéltük már párszor a leendő tábort is, aggályok vannak, nem kicsik, és művészet lesz úgy megoldani, hogy jöjjön mindenki. Amikor komoly alternatívának tűnik a tábor helyett elutazni máshová, ugye... Amennyiben átküldi vki a pályázatot nekem, akkor megpróbálom összehozni az érdekelteket egy alapos véleményezésre, ill. korábbi táborok tapasztalatlevonására még a héten. De ehhez kell a pályázat, h az alapján csináljuk meg.
A királylányos fantasy megbetegedések miatt kimarad ma, viszont lesz idő nekiülni a iove kidolgozásának, ollé.
Ez a mai gyorsjelentés.
csütörtök, december 23
szerda, december 22
estére elfogyot az agyam, ami reggel se volt már, de akkor még volt valami felszabadultság a ködben, és azt hittem, én tényleg azt hittem, h ma érdemes felkelni meg ilyenek. Megnéztem például két Nikita részt, az új sorozatból, és sajnos még mindig érdektelenek a karakterek, még a sztori is. Pedig ez az ügynökösdi, az országért-emberiségért gyilkolás, moralizálós izé mindig is a szívem csücske volt. Nikita megpont az a karakter, aki, ugye. Na, ebben a sorozatban nem, mert itt csak egy... szomorúan, megtörten néző nő, aki baromi makacsul menti meg világot és az embereket. A beépített kiscsaj már érdekesebb karaktr, de nála meg fájnak azok az engedmények, amiket a forgatókönyvírók megengednek - folymaatos reality breachekkel operál a csaj, egyszerűen nem jöhet ki ember minden helyzetből ennyire - egyszerűen. Persze, egy übertitkos ügynökségnél lehet mászkálni a szellőzőrendszerben, és pont megtalálni azt a helyet, ahol a titkos dolgot megbeszélik.Meg a szellőzőrendszeren keresztül titkos kijárat is van. Ó, igen.
Ha már érzelmes akciófilm, akkor legyen valami érzelmi feszültség karakterek között, és ne csak oda kelljen őket képzelni. Fantáziadús ember vagyok, fel tudok építeni agyban teljes drámákat egy-egy pillantás mögé, de sorozatnézés közben nem én akarom kitalálni azt, amiért érdemes lenne nézni.
Kávét iszom, és folyamatosan nehezül el a fejem. Kellett ez nekem? Ma este megint próba, ebből az idén az utolsó szerencsére, majd jövőre lelkesedést gyűjtök, de sajnálom, idénre elfogyott.
Tegnap .... tegnap. Mit kell ezen ennyit ...morogni? Nyilvánvaló, h egy fél pizza egész napra nem elég, munka agybontó, és meló plusz félóra utazás után rögtön próbakezdéskor nem leszek bemelegítve, csak azt nem értem, miért kell csodákozva kérdezni, hogy mi van a beszédtechnikámmal. Az, bmeg, h fél éve nem játszom, az. És másfél éve kb nem kapok visszajelzést a játékomra, csak technikait maximum. Dehát ez nyilvánvaló, és gyűlölöm a trivialitásokat.
Define spaces. I need space and time.
Ha már érzelmes akciófilm, akkor legyen valami érzelmi feszültség karakterek között, és ne csak oda kelljen őket képzelni. Fantáziadús ember vagyok, fel tudok építeni agyban teljes drámákat egy-egy pillantás mögé, de sorozatnézés közben nem én akarom kitalálni azt, amiért érdemes lenne nézni.
Kávét iszom, és folyamatosan nehezül el a fejem. Kellett ez nekem? Ma este megint próba, ebből az idén az utolsó szerencsére, majd jövőre lelkesedést gyűjtök, de sajnálom, idénre elfogyott.
Tegnap .... tegnap. Mit kell ezen ennyit ...morogni? Nyilvánvaló, h egy fél pizza egész napra nem elég, munka agybontó, és meló plusz félóra utazás után rögtön próbakezdéskor nem leszek bemelegítve, csak azt nem értem, miért kell csodákozva kérdezni, hogy mi van a beszédtechnikámmal. Az, bmeg, h fél éve nem játszom, az. És másfél éve kb nem kapok visszajelzést a játékomra, csak technikait maximum. Dehát ez nyilvánvaló, és gyűlölöm a trivialitásokat.
Define spaces. I need space and time.
kedd, december 21
Epikus a köd a házak felett, csak ne fáznék mindig. Tegnap kirándultam egyet a SÍN és a Törekvés között, mert nyilván elfelejtettem, h a hétfői próba is Törekvés, sebaj, oda is feleslegesen mentem - kaptam egy félórás engedményt a próbából. Ha mondjuk a Vasaban lennének a próbák, már nem frusztrálna ennyire az egész, de így... de így sok értelmét nem látom.
Semmi kedvem megbetegedni karácsonyra, de megvan rá minden esélyem. Takarítani kéne még péntek előtt, de nemtom, mikor lesz rá lehetőségem, mert pénteken át kell menni haza segíteni. Az ajándékokat nagyon nem vittem túlzásba, otthonra alapvetően vérlepke intézi, mindne mással meg el vagyok csúszva nagyon.
Várom a szabit, még akkor is, ha majd egynapi meló megszakítja - az pont jó lesz nekem. Aludni sokat. Játszani, meg valami hasznosat is alkotni, remélem.
Semmi kedvem megbetegedni karácsonyra, de megvan rá minden esélyem. Takarítani kéne még péntek előtt, de nemtom, mikor lesz rá lehetőségem, mert pénteken át kell menni haza segíteni. Az ajándékokat nagyon nem vittem túlzásba, otthonra alapvetően vérlepke intézi, mindne mással meg el vagyok csúszva nagyon.
Várom a szabit, még akkor is, ha majd egynapi meló megszakítja - az pont jó lesz nekem. Aludni sokat. Játszani, meg valami hasznosat is alkotni, remélem.
hétfő, december 20
Furcsa pár előadás!
2010.12.29 szerda 19:00
1500 pénz.
Gyertek, mert játszom benne, és idén utoljára játszuk, és amúgyis, az első félévben kb ez az egyetlen darab, amiben látni lehet :P Különben meg jó darab és előadás.
Embertelenül álmos vagyok - illetve inkább váratlanul és érthetetlenül. A tegnapi napot szinte átaludtam - oké, hajnali háromkor feküdtem le, de ez jobb napokon is megesik, és ráadásul fél10-ig tudtam aludni, mert be kellett menni a főnixkarácsonyra, a hosszúkarácsonyi hangtechnikáját csinálni. Komoly erőfeszítés volt nyitva tartani közben a szememet, én ilyet még nem éltem át, hogy előadás közben ennyire aktív legyen a fáadtság és az álmosság, és hazafelé már szinte aludtam lábon. Az időjárás teszi, biztosan.
Vasvárról hazafelé jövet volt pár "na, most kenődünk fel 140-el az autópálya elválasztó korlátjára" pillanat, most egy darabig nem szeretnék fáradt Andris mellett ülni kocsiban.
Az előadás olyan volt, mint máskor, Laura Nucája egyre keserűbb lesz a végére, ami nem tudom, hogy igazából milyen az egész darabot figyelembe véve.
Borzasztóan fárasztóak amúgy a Smocek próbák úgy, h nem próbálok, és ma elfelejtettem hozni furcsapár szöveget, h átnézzem holnapra, namindegy.
Szeretnék pihenni, de előbb még karácsonyi ajándékokat is kéne véglegesíteni.
Vasvárról hazafelé jövet volt pár "na, most kenődünk fel 140-el az autópálya elválasztó korlátjára" pillanat, most egy darabig nem szeretnék fáradt Andris mellett ülni kocsiban.
Az előadás olyan volt, mint máskor, Laura Nucája egyre keserűbb lesz a végére, ami nem tudom, hogy igazából milyen az egész darabot figyelembe véve.
Borzasztóan fárasztóak amúgy a Smocek próbák úgy, h nem próbálok, és ma elfelejtettem hozni furcsapár szöveget, h átnézzem holnapra, namindegy.
Szeretnék pihenni, de előbb még karácsonyi ajándékokat is kéne véglegesíteni.
péntek, december 17
ma este énekórán jamesbond dalt szeretnék tanulni, erre jöttem rá, meg arra, hogy meg kéne néznem a filmeket, h legyen miket nem szeretnem. Vagy vmi ilyesmi.
az meg időnként megijeszt, h a nálam régebben helyben lévő HR kolléganők egyre kisebb kompetenciát mutatnak. Asszem egy nem túl teljes feladatátadás utózöngéit éljük - ez meg nem ismeretlen errefelé.
lassan a novellám felét átjavítgattam, remélem, a második verzió már jobban megállja a helyét nem fanfictionként is.
az meg időnként megijeszt, h a nálam régebben helyben lévő HR kolléganők egyre kisebb kompetenciát mutatnak. Asszem egy nem túl teljes feladatátadás utózöngéit éljük - ez meg nem ismeretlen errefelé.
lassan a novellám felét átjavítgattam, remélem, a második verzió már jobban megállja a helyét nem fanfictionként is.
tudom, h le akarnának beszélni róla néhányan, sőt, akarnak is, de ... de akkor is szeretnék ezüst-fehér hajat. Festve egyelőre, nem őszen - bár, ha megőszülök, akkor sem az a szín lesz, a rendes fehérhez akkor is festeni kell, gondolom, mert a szőkék nem őszülnek olyan szépne. Vagy de, ki tudja. Anyámon nem látszik, mer' festi, apámnak meg sötétebb haja van vmivel.
namindegy, hideg van, most még bent is, attól félek, az álmosság és fronthatás keveréke lesz úrrá az estémen - kitartás, kitartás, ez már a péntek. holnap funtineli a világ végén, éjjeli hazatéréssel, vasárnap főnixkarácsony, minek pihenni.
namindegy, hideg van, most még bent is, attól félek, az álmosság és fronthatás keveréke lesz úrrá az estémen - kitartás, kitartás, ez már a péntek. holnap funtineli a világ végén, éjjeli hazatéréssel, vasárnap főnixkarácsony, minek pihenni.
csütörtök, december 16
ijesztő, ez ijesztő, ez a semmi, amiben vagyok.tompaság. nekem tennem kéne valamit, nem csak ülnöm a gép előtt napi nyolc plusz n órában, nem csak a minimumot kihozni a jelenből. Ez kezd kétségbeeséssel eltölteni. Ez így nem élet, tulajdonképpen. Nem játszom, nem írok, csak a minimális mértékben, az agyamat sem használom, egyáltalán, csak időnként. Ha nem rpg-znék, akkor annyi sem lenne. Az sosem vígasztalt, h ezzel mások is lehetmek pont így, nem érdekel, h mások akár képesek ezzel együttélni, ezt elfogadni, vagy természetesnek, normális állapotnak venni.
Miért nem vagyok képes kihasználni az időmet?
...
Miért nem vagyok képes kihasználni az időmet?
...
szerda, december 15
Nem tudom, hogy a "hisztissé tesz" a megfelelő szókapcsolat annak a leírására, amit kivált belőlem a politika, vag lényegében bármely közéleti téma manapság - rémlik, hogy anno, amikor "még egy embert" toboroztak mindenféle nagy politikai-beszédes felvonuláshoz, már akkor is ugyanez volt. Én magamat speciel nem tudnám pontosan meghatározni a mindenféle koordináta-rendszerekben - az a típus vagyok, aki liberálisnak konzervatív, konzervatívnak liberális.
Az viszont dühítő, amikor azt látom, h az emberek egy része nem is az adott probléma átgondolása után formál véleményt, és természetesnek veszi, h a vitában a másik fél is csak a színek mentén mozog, nem a saját elvei, gondolatai mentén.
Elkeserítő.
Szerintem a felmerülő problémákat nem lehet megoldani a jelenlegi szempontrendszerek alapján. Kompromisszumot nem lehet hozni kompromisszumképtelen helyzetben. Nézőpontváltás, perspektíva-váltás, akármi...
Igazából akár jó is lehetne az, hogy ennyire radikális változtatásokat eszközölnek. Elvben. De ahhoz érteni kellene a dolgokhoz, és legalábbis törekedni az objektivitásra meg ilyenek. Ehh, mindegy. Ezek a dolgok kicsiben sem működnek, hát még nagyban.
--
Nem mentem végül Tiamatra, a szél elkezdte lemarni az arcomat hazafelé menet, és már kilenckor el akartam aludni (persze nem sikerült).
Az viszont dühítő, amikor azt látom, h az emberek egy része nem is az adott probléma átgondolása után formál véleményt, és természetesnek veszi, h a vitában a másik fél is csak a színek mentén mozog, nem a saját elvei, gondolatai mentén.
Elkeserítő.
Szerintem a felmerülő problémákat nem lehet megoldani a jelenlegi szempontrendszerek alapján. Kompromisszumot nem lehet hozni kompromisszumképtelen helyzetben. Nézőpontváltás, perspektíva-váltás, akármi...
Igazából akár jó is lehetne az, hogy ennyire radikális változtatásokat eszközölnek. Elvben. De ahhoz érteni kellene a dolgokhoz, és legalábbis törekedni az objektivitásra meg ilyenek. Ehh, mindegy. Ezek a dolgok kicsiben sem működnek, hát még nagyban.
--
Nem mentem végül Tiamatra, a szél elkezdte lemarni az arcomat hazafelé menet, és már kilenckor el akartam aludni (persze nem sikerült).
kedd, december 14
Tegnap le kellett engedni a redőnyt, úgy tűzött a nap. Jobb lett tőle a világ, kitakarítottam a fürdőszobát nagyjából, simseztem, agyaltam a live plothálóján, meg ilyenek (ki kéne nyomtatnom a plotot, jobb az ilyet kézzel brainsztormolni). Született egy darabötletem, meg kéne írni, és aztán híresnek lenni.
Énekeltem egy csomót aztán, úgy érzem, egyre jobb vagyok. Lassan, de azért már érzem.
....still alive....still alive...
Énekeltem egy csomót aztán, úgy érzem, egyre jobb vagyok. Lassan, de azért már érzem.
....still alive....still alive...
vasárnap, december 12
Karakterek
 |
| Janie hálóingben |
 |
| Janie találkozik a fetchével (hogy hogy került kétszer bele a karakter a sims-be, nemtom) |
 |
| Mérgesedik a viszony |
 |
| Roux Fontaine és kislánya |
 |
| Roux basszusgitáros. |
 |
| Laura megpróbálta megszerelni a notebookját |
 |
| Laura és Janie a csirke villanykörtével való ízesítéséről beszélgetnek |
 |
| Laura és Ashraf legjobb barátok |
szombat, december 11
idealista vagyok, ez egyértelmű. És nem érzem magamat tőle se cikinek, se eltévedtnek. Azt hiszem, az egésznek az az alapja, hogy úgysem lehetünk benne biztosak, h az a bármi, amit éppen gondolunk a világról, vagy az eseményekről, az igaz-e, vagy legalább a leginkább jó elképzelés-e a világról. Logikával, és tényeknek gondolt észlelések egymáshoz illesztésével se érhetjük el a teljes tudást, és abban sem vagyok biztos, hogy a teljesség használható százalékát elérjük e csak ezzel. Szóval az érzés, legyen az etikai-morális-lelkiismereti, vagy biológiai, vagy akármilyen, aktívan alakítja a világképünket.
Ez valahogyan megnyugtató olyankor, amikor olvasom a különböző véleményeket, mondjuk erről a wikileakses témáról, és kábé ugyanannyi hitelt tudok adni mindegyik oldal képviselőinek. Nem tudok logikailag alátámasztani egy álláspontot sem, de határozottan érzem, hogy ... (és félbeszakítottak, át kellett vennem csomagot, olllé).
Különben meg, határozottan érzem, hogy attól, még, h valami idealizmus, attól még nem feltétlenül rossz. És különben is, mindenki hazudik, aki valaha is szurkolt a CP regények főszereplőinek, és most az egészet kidobja azzal, h de ez nem így működik. Hogy az információ szabadsága nem lehet cél, nem lehet szempont.
Attól még, h valami kivételesen meg is történik, nem változik meg a megítélése. Nem tudom, h mi az igazság, sem a kiszivárgott anyagok között, sem az indokok között, de, amennyiben tényleg az történik, amiről olvasunk, akkor azt .... igaznak érzem. Nem elítélendőnek. Ja, persze, ez a lényeg.
Nyilván mindenki szereti a titkait titoknak megtartani. Azért titkok. De ez az ő dolguk - az információ alapvetően nem titkos dolog. Csak addig az, ameddig csak gondolat formájában él, kimondatlanul, íratlanul. Mindenki felelős a saját szellemi termékéért. Ha rájöttél a házi atombomba előállításának receptjére, akkor, ha azt más is megtudja, és elterjed, te vagy a felelős. Háríthatod arra, aki ellopta/megtalálta, de ettől a te felelősséged nem lesz kevesebb.
Nem állítom, hogy a wikileaksesek az esetleges károkért (emlegetett emberéletek, mitotmén), amik egyértelműen az információk kiderülése miatt történnek, nem lesznek felelősek. De ez semmivel sem nagyobb "bűn", mint az infók előállítóé. Ha arra vállat lehet vonni, hogy dehát a politikusok és diplomaták ilyeneket szoktak mondani, dehát ez mindig is így volt, akkor arra is, hogy dehát az információ kitudódik.
na
ebéd.
...és tudjátok mit? igazából jó érzés azt hinni, hogy mindig van másik oldal, hogy a világ nem egy színű.
Ez valahogyan megnyugtató olyankor, amikor olvasom a különböző véleményeket, mondjuk erről a wikileakses témáról, és kábé ugyanannyi hitelt tudok adni mindegyik oldal képviselőinek. Nem tudok logikailag alátámasztani egy álláspontot sem, de határozottan érzem, hogy ... (és félbeszakítottak, át kellett vennem csomagot, olllé).
Különben meg, határozottan érzem, hogy attól, még, h valami idealizmus, attól még nem feltétlenül rossz. És különben is, mindenki hazudik, aki valaha is szurkolt a CP regények főszereplőinek, és most az egészet kidobja azzal, h de ez nem így működik. Hogy az információ szabadsága nem lehet cél, nem lehet szempont.
Attól még, h valami kivételesen meg is történik, nem változik meg a megítélése. Nem tudom, h mi az igazság, sem a kiszivárgott anyagok között, sem az indokok között, de, amennyiben tényleg az történik, amiről olvasunk, akkor azt .... igaznak érzem. Nem elítélendőnek. Ja, persze, ez a lényeg.
Nyilván mindenki szereti a titkait titoknak megtartani. Azért titkok. De ez az ő dolguk - az információ alapvetően nem titkos dolog. Csak addig az, ameddig csak gondolat formájában él, kimondatlanul, íratlanul. Mindenki felelős a saját szellemi termékéért. Ha rájöttél a házi atombomba előállításának receptjére, akkor, ha azt más is megtudja, és elterjed, te vagy a felelős. Háríthatod arra, aki ellopta/megtalálta, de ettől a te felelősséged nem lesz kevesebb.
Nem állítom, hogy a wikileaksesek az esetleges károkért (emlegetett emberéletek, mitotmén), amik egyértelműen az információk kiderülése miatt történnek, nem lesznek felelősek. De ez semmivel sem nagyobb "bűn", mint az infók előállítóé. Ha arra vállat lehet vonni, hogy dehát a politikusok és diplomaták ilyeneket szoktak mondani, dehát ez mindig is így volt, akkor arra is, hogy dehát az információ kitudódik.
na
ebéd.
...és tudjátok mit? igazából jó érzés azt hinni, hogy mindig van másik oldal, hogy a világ nem egy színű.
csütörtök, december 9
a felhők olyan eget adnak, hogy le kellett kapcsolnom a lámpát. a szél és az eső kombója ma reggel megint nem téli volt, megtévesztő ez a 2010 tele, tavaszi szelet éreztem pár pillanatig. A ma reggeli rorate is furcsa kékségbe vezetett ki, nem az elvárható hóesésbe.
Így az igazi, most az igazi, szűk szobából nyílik az ég.
Így az igazi, most az igazi, szűk szobából nyílik az ég.
szerda, december 8
Megnéztem a Veronica Mars második évadját is, jó anyag ez, bejön. Igazából nem is lett kedvem a gimis éveimhez újra, inkább jól esne megint valamit tanulni, meg a tanulás közösségében élni.
Tegnap vettem három inget, corporate goth, az.
A mondanivaló hiányos, asszem, még azt akartam megjegyezni, hogy lassanként kezdek képben lenni a világban történő dolgokról, mindne erőlködés nélkül. A szint nyilván a legminimálisabb, és határozottan úgy érzem, nem kell nekem a külpolitikáról többet tudnom, mint amit elolvasok indexen és blogokon, elég elkeserítő ez így is.
Jövő héten kell mennem Tiamatra. Praktikusan meg kell előre vennem a jegyet, különben ellustulom. A próbákkal kapcsolatban meg úgy döntöttem, tulajdonképpen jót tesznek, amennyiben sikerül nekem is próbálnom rajtuk. Ma este, pénteken, vasárnap, aztán jövő héten is hétfőn-szerdán-pénteken próba van, de a most péntekiről majd elmegyek az énektanoncokkal vacsorázni, jövő pénteken meg másfél órával később érkezem. Annyira nem vagyok elengedhetetlen, hogy az már mávé... najó, nem.
Ma is dolgoztam, úgy érzem, kicseréltem egy laptoptáska szíját egy kollégának. És az meg vicces, h érezhető az egyik HR-es kolléganő hiánya, mióta kilépett, olyan... szétesett a HR. Nem érzem úgy, h a helyzet magaslatán lennének - ők se beszélnek egymás között (ahogy az ITnk se). Node, ez még mindig elműködik, nem kell bonyolítani...
Tegnap vettem három inget, corporate goth, az.
A mondanivaló hiányos, asszem, még azt akartam megjegyezni, hogy lassanként kezdek képben lenni a világban történő dolgokról, mindne erőlködés nélkül. A szint nyilván a legminimálisabb, és határozottan úgy érzem, nem kell nekem a külpolitikáról többet tudnom, mint amit elolvasok indexen és blogokon, elég elkeserítő ez így is.
Jövő héten kell mennem Tiamatra. Praktikusan meg kell előre vennem a jegyet, különben ellustulom. A próbákkal kapcsolatban meg úgy döntöttem, tulajdonképpen jót tesznek, amennyiben sikerül nekem is próbálnom rajtuk. Ma este, pénteken, vasárnap, aztán jövő héten is hétfőn-szerdán-pénteken próba van, de a most péntekiről majd elmegyek az énektanoncokkal vacsorázni, jövő pénteken meg másfél órával később érkezem. Annyira nem vagyok elengedhetetlen, hogy az már mávé... najó, nem.
Ma is dolgoztam, úgy érzem, kicseréltem egy laptoptáska szíját egy kollégának. És az meg vicces, h érezhető az egyik HR-es kolléganő hiánya, mióta kilépett, olyan... szétesett a HR. Nem érzem úgy, h a helyzet magaslatán lennének - ők se beszélnek egymás között (ahogy az ITnk se). Node, ez még mindig elműködik, nem kell bonyolítani...
hétfő, december 6
Utazás közben ébredtem rá, hogy mennyire szeretek...ja, hogy ezt minden egyes lakalommal megállapítom? Hát igen.
Szóval voltunk a társulattal Bécsben, felléptek, én meg a hangtechnikát csináltam. Gyerekelőadás, zsúfolt nézőtérrel, a gyerekek tömött sorokban tobzódtak a színpad előtt, középen egy irritáló kisfiú üvöltözte, hogy "Tömjétek be a fogát! Fovorvos!" - nem vettem volna rossz néven, ha mondjuk Bruckner Szigfrid véletlenül rálép. Nem vagyok minden határon túlmenően toleráns a kisgyerekekkel szemben sem.
Akkor már fájt a fejem, nem tudom, mitől szokott így fájni előadások alatt-előtt-után.
Aztán elutaztunk Bécsben a hostelig, közben rácsodálkoztunk a havas, kivilágított városra. Durva, olyan, mint Budapest, mondjuk egy csomó Andrássy út, meg a budai dombokon lévő házak, csak sokkal nagyobb minden. Sok tér, hatalmas épületek. És ijesztően giccses az egész, pláne így karácsony előtt.
A hostel zseniális volt, élmény, megminden. Egyszerűen élvezem a soknyelven beszélő fiatalokat magam körül, és most sajnálom csak igazán, h egyetemistaként nem mentem énis félévre külföldre, mint egy csomó ismerősöm. Meg majd szeretnék annyit keresni, hogy időnként utazhassak. Mondjuk leugorhassak Bécsbe koncertre legalább. Meg ilyenek.
Ami nem volt jó, az rettentő hideg, és az, hogy későn jöttünk rá, nem muszáj egy csoportban végigfagyoskodni a belvárost, igazából elég lett volna megbeszélni a találkozó időpontját. Na mindegy, legközelebb (hehe), már készülök előre. Legalább utánakérdezek, h hova érdemes menni vacsorázni...
Szóval voltunk a társulattal Bécsben, felléptek, én meg a hangtechnikát csináltam. Gyerekelőadás, zsúfolt nézőtérrel, a gyerekek tömött sorokban tobzódtak a színpad előtt, középen egy irritáló kisfiú üvöltözte, hogy "Tömjétek be a fogát! Fovorvos!" - nem vettem volna rossz néven, ha mondjuk Bruckner Szigfrid véletlenül rálép. Nem vagyok minden határon túlmenően toleráns a kisgyerekekkel szemben sem.
Akkor már fájt a fejem, nem tudom, mitől szokott így fájni előadások alatt-előtt-után.
Aztán elutaztunk Bécsben a hostelig, közben rácsodálkoztunk a havas, kivilágított városra. Durva, olyan, mint Budapest, mondjuk egy csomó Andrássy út, meg a budai dombokon lévő házak, csak sokkal nagyobb minden. Sok tér, hatalmas épületek. És ijesztően giccses az egész, pláne így karácsony előtt.
A hostel zseniális volt, élmény, megminden. Egyszerűen élvezem a soknyelven beszélő fiatalokat magam körül, és most sajnálom csak igazán, h egyetemistaként nem mentem énis félévre külföldre, mint egy csomó ismerősöm. Meg majd szeretnék annyit keresni, hogy időnként utazhassak. Mondjuk leugorhassak Bécsbe koncertre legalább. Meg ilyenek.
Ami nem volt jó, az rettentő hideg, és az, hogy későn jöttünk rá, nem muszáj egy csoportban végigfagyoskodni a belvárost, igazából elég lett volna megbeszélni a találkozó időpontját. Na mindegy, legközelebb (hehe), már készülök előre. Legalább utánakérdezek, h hova érdemes menni vacsorázni...
péntek, december 3
Pár pillanatot tűnődtem a youtube ajánlásain, mert valahogy úgy éreztem, az első hallott zene meghatározza a napomat. Választhattam Aerosmith, Colony 5, VNV Nation, NIN és Hiperkarma között. Aerosmith, Dream on. Meglepően jó választás. Illik a hóeséshez, illik ahhoz, hogy még egy nagyjából kihalt, és ezért otthonos irodába érkeztem be negyed órával a munkaidőm kezdete előtt.
Nem volt olyan rettentő felkelni félhétkor - mondjuk az, hogy felébredtem már éjszaka is sokszor (a korábban, kelés tudata megzavar annyira), az zavart -, és cserébe a sietős ruhakeresés (feketeruhahalomból félhomályban), hajmosás rituáléjáért cserébe a reggeli-hajnali hóesés fogadott. Hungarocell esett az égből. Budapest aljas, mindig megtalálja a gyenge pontjaimat, újra és újra elcsábít. A lámpák narancssárga fénye a kék-fehér ég alatt, aztán meg, egy órával később a metró modern konkrétsága. Ó, igen.
Misére meg többet kéne járnom, erre mindig rájövök, pláne, ha 7 percnyire van tőlem a templom. Álmos meg csak most vagyok, nem hajnalban. Akkor még nem esik le a szervezetmnek, hogy álmosnak kéne lennie.
Azért érzem, fejbecsapott a meleg, és a leülés, nem tudom, meddig bírom nyitvatartani a szememet, még kávé után sem jobb. Tegnap be kellett ülni kocsmába a társulattal egy felesre, hamár Tanárúr szülinapja. Nem akartam, aludni szerettem volna, fáztam, és amúgy is, aztán mégis, és jó volt. Úgy éreztem, megtöltöttem az időt, még ha csak füsstel, furcsa nézésű emberekkel, és kellemes csevegéssel is. Ezért megéri zombiként ülni a munkahelyemen.
Nem volt olyan rettentő felkelni félhétkor - mondjuk az, hogy felébredtem már éjszaka is sokszor (a korábban, kelés tudata megzavar annyira), az zavart -, és cserébe a sietős ruhakeresés (feketeruhahalomból félhomályban), hajmosás rituáléjáért cserébe a reggeli-hajnali hóesés fogadott. Hungarocell esett az égből. Budapest aljas, mindig megtalálja a gyenge pontjaimat, újra és újra elcsábít. A lámpák narancssárga fénye a kék-fehér ég alatt, aztán meg, egy órával később a metró modern konkrétsága. Ó, igen.
Misére meg többet kéne járnom, erre mindig rájövök, pláne, ha 7 percnyire van tőlem a templom. Álmos meg csak most vagyok, nem hajnalban. Akkor még nem esik le a szervezetmnek, hogy álmosnak kéne lennie.
Azért érzem, fejbecsapott a meleg, és a leülés, nem tudom, meddig bírom nyitvatartani a szememet, még kávé után sem jobb. Tegnap be kellett ülni kocsmába a társulattal egy felesre, hamár Tanárúr szülinapja. Nem akartam, aludni szerettem volna, fáztam, és amúgy is, aztán mégis, és jó volt. Úgy éreztem, megtöltöttem az időt, még ha csak füsstel, furcsa nézésű emberekkel, és kellemes csevegéssel is. Ezért megéri zombiként ülni a munkahelyemen.
csütörtök, december 2
Fáradok. Így estére meg pláne, ma délelőtt hosszú levelet írtam válaszul GP hosszú levelére, azért viccesek vagyunk, amikor ennyi időt ölünk a hobbinkba, nemde?
Kezdem... kezdem? ... üresnek érezni magamat. És némileg megijesztett az előttem álló pár nap: ma este próba, holnap hajnalban rorate, este próba, szombaton reggel indulunk bécsi előadásra, vasárnap jövünk vissza. Vasárnap nemtom mikor.
Kiderült, h kellettem volna próbákra hangot csinálni, de erről Tanárúr ma kérdezett meg - ilyenkor azért lelkiismeret-furdalásom van. Valóban nem volt egyértelmű sem az én emailem, sem az övé erről, mert én azt írtam, h ott leszek, ha kellek, ő meg megköszönte, de nem mondta, h kellek, és én se kérdeztem rá, h kellek-e :P
Namindegy, szerencsére tudom a darabban a hangot, szerintem még szövegkönyv nélkül is menne.
No, mentem. (Perdo. Mentem.)
Kezdem... kezdem? ... üresnek érezni magamat. És némileg megijesztett az előttem álló pár nap: ma este próba, holnap hajnalban rorate, este próba, szombaton reggel indulunk bécsi előadásra, vasárnap jövünk vissza. Vasárnap nemtom mikor.
Kiderült, h kellettem volna próbákra hangot csinálni, de erről Tanárúr ma kérdezett meg - ilyenkor azért lelkiismeret-furdalásom van. Valóban nem volt egyértelmű sem az én emailem, sem az övé erről, mert én azt írtam, h ott leszek, ha kellek, ő meg megköszönte, de nem mondta, h kellek, és én se kérdeztem rá, h kellek-e :P
Namindegy, szerencsére tudom a darabban a hangot, szerintem még szövegkönyv nélkül is menne.
No, mentem. (Perdo. Mentem.)
szerda, december 1
Roueni beszámoló 4.
Az játék összecsapott, itt-ott érthetetlen leírása után igyekszem összeszedni magamat, legalább a tanulságok levonása legye közérthető.
Talán ott kezdeném, ami szerintem látszik magából a történetből is: a meséimben kiemelt szerepe van a szociális interakcióknak, de leginkább az érzelmeknek. Szappanopera, igen. Számomra az nyújtja a legtöbbet, ha érzelmileg fogom meg a játékost, látom rajta, ahogy átéli a karakter érzelmeit, ahogy drámaivá teszi a szituációkat, amiket azért hozok létre, hogy ezt megtehesse. Ez megtörtént jónéhányszor a játék alatt, láttunk könnyezős nagy újra-találkozást, zavarba jött kamasz-szerelmet, dacos világgyűlöletet, őszinte kétségbeesést, és csillogó szemű mészárost.
Az első tanulság: a tanácstalan, idegfeszítő várakozást nem jó sokáig átélni -a játékosok többsége nem tud ezzel mit kezdeni, és azt hsizi, hogy tennie kéne valamit, de nem tud, és ezt vérmérsékletől függően vagy magára húzza, vagy a mesélőt hibáztatja ezért. Velem is megesett már, és most már láttam kívülről is. Nem éri meg a világ következetességét ezen bemutatni. Ha legközelebb várakoznak a karakterek, akkor egyszerűen átugrom azt az időtartamot, és nem mesélem le időben következetesen.
- Mit csináltok?
- Nem tudjuk, megfeneklettünk.
- Oké, akkor két nap borzalmas nyűglődés után cseng a telefonod.
A játék egyik mélypontjának szerintem ez volt az oka (többek között).
Úgy szoktam mesélni, hogy hagyom kristályosodni a történetet, a plot és a karakterek köré szilárdulnak meg lassanként a tények, és ezt igyekszem úgy bemutatni a játékosoknak, hogy ez egy következetes, hihető világot alkosson. Általában az tény, amit mesélőként már elmondtam, a többi csak erős iránymutató. Igyekszem valamilyen dramaturgiát alkalmazni, úgy, hogy szituációról szituációra mozogjon a történet.
A fontosabb/gyakoribb NPC-ket muszáj megalkotnom létező karakterként, hogy hitelesen tudjam őket játszani a szituációkban - egy idő után aztán életre kelnek maguk is, és olykor engem is meglepnek, mint minden tisztességes karakter.
Kaptam játék közben olyan kritikát, hogy igazából az NPC-k a főszereplők, nem is a játékosok. Szándékaim szerint ez egyáltalán nincs így - a nézőpont karakterek mindenképpen a játékosok, és számomra a nézőpont a főszereplő. Az, hogy egy adott karakter a történet szempontjából emnnyire fontos, már lehet változó. Kezdő karaktereknél azt tartom reálisnak, ha a karakterek annak érzik magukat, akik: egy ijesztő és idegen világban porszemnek. Ami aztán tőlük függően válhat akármivé - sőt, tőlük függetlenül meg szoktam előlegezni nekik azt, hogy még jobbára passzívan is legalább láthassák a történet fordulópontjait. Meg igyekszem lehetővé tenni számukra, hogy közelebb kerüljenek ahhoz, amit én a világból fontosnak tartok.
Asszem ott lehet az ellentét, ha valaki nem ezt tartja fontosnak. Ha a játékosnak olyan, játékon belüli céljai lennének, amik falakba ütköznek (ahogy szerintem hiteles), és azt látja, hogy másnak bezzeg folyik tovább az élete. Mert a világ működik a PC-k nélkül is, sőt, időnként akár jobban is. Vagy rosszabbul, ki tudja.
Második tanulság: mindenképpen el kell hitetni a játékossal, hogy a saját történetének ő a főszereplője. Mert én így gondolom. És azt is, hogy mindenki más így van ezzel. Ekkor remélhetően nem fogja kifogásolni, ha a naaagy dramaturgiában nem ő A Főszereplő. Mert nem az a lényeg, hogy a világot megmentse a JK, hanem az, hogy mit érez, mit él át a karakter miközben meg kell menteni a világot. Aki főhőst akar játszani, az szóljon előre, és még akkor sem tudom garantálni, hogy maradéktalanul sikerül ezt kivitelezni - bár, a királylányos fantasy asszem erre próbálkozás a részemről.
Az NPC-kel is ugyanúgy bánok, mint a PC-kel: sőt, őket dramaturgiai szempontból időnként lejjebb is csavarom, de ezt persze nem akarom, h bármely játékos is észrevegye.
Egy embernek mesélve ezt a fentebbit viszonylag egyszerű elérni - akkor eleve csak olyan dolgokról tud, amit a karaktere átél. Meg nekem valahogy jobban is megy.
Amin rendszeresen fennakadok, az az, hogy úgy általában a játékosok jóval kevésbé koncentrálnak a részletekre, mint amit kinéznék belőlük. Ebben persze eleve közrejátszik az, ha kéthavonta játszunk, mert akkor egyszerűen elfelejtik a lényegtelennek tűnő dolgokat - amikre nem hívhatom fel a figyelmüket, hiszen... lényegtelennek tűnnek.
Harmadik tanulság: nem szabad attól tartanom, hogy a JK-k túl hamar rájönnek a plotra azért, mert túl sok információt kapnak. Egy részét úgyis elfelejtik, egy másik részét nem tartják információnak, pár dolgot a karakter hagy ki személyiségi okok miatt, áés csak a maradékból tudnak gazdálkodni, ami emg vlóban kevés. Ha azt akarom, hogy meg tudják fejteni, akkor redundánsan kell dolgozni. Pontosítok: ha arra építem a plotot, hogy rájönnek valamire.
Igen, igen, alapvetően lassan adagolom az infót, ezen amúgy sem árt változtatnom, írásban sem.
Szoktam építeni a karakterek várható reakcióira. Bizonyos helyzetekben annyira egyértelműnek tűnik, hogy mit reagálnak majd - megtámadják őket, visszatámadnak. Vagy védekeznek. Rájuk mosolyognak, visszamosolyognak.
Mivel a plotfővonalán kívül (amire jóval kevesebb a ráhatásuk), csak így tudok előre tervezi (hogy ne impró legyen az egész), ez igen fontos pont. És ezen olyan jól el tudok csúszni...
Itt utalnék arra, hogy az érzelmekre építek a játékban, meg a drámai helyzetekre. (Az CtL amúgy is jó játék erre, lények, akik az érzelmeből nyerik az erejüket, mesében és szélsőséges érzelmekközött voltak rabok, hogyne reagálnák túl a dolgokat? ).
Gyakran élek azzal, hogy olyan szituációba rakom őket, aminek az elsődleges funkciója az érzelem kiváltása - azért írom le nekik, azért játszatom el velük a helyzetet, emrt a reakciójuktól függ a folytatás. Nem attól, hogy megoldanak-e egy problémát, hanem attól, hogy hova változik a karakterük. Megszán-e valakit, vagy ellenkezőleg. Megijed-e, vagy nagyon bátor lesz. Időnként ezt elég jól be tudom lőni, és olyankor tudom, hogymi fog történni. Időnként meg majdnem felborul a plot, mert rosszul mértem fel a játékost vagy akarakterét.
Jó, nyilván, az a normális, ha a karaktert kell felmérni, nem a játékost.
Azt mindenképpen ilyen boruláshoz sorolom, hogy nem vette észre egyik karakter sem, hogy Laura mennyire szarul van. Hogy majdnem öngyilkos lett. Én arra számítottam, hogy azért feltűnik valakinek annyira, hogy tegyen is valamit - igen, annak is van értelme, hogy senkinek, és utólag lett is, csak ...
A másik, az már viccesebb: Adriant alapvetően gyanús karakternek szántam, olyannak, aki akár még ellenszenves is, de mindenképp veszélyes (lehet) a karakterekre nézve, aztám kiderül róla, hogy ő is csak ugyanolyan ember, mint ők (ehát kezelhető, mi több, kedvelhető). Na, ennek csak az első fele sikerült, (kivéve Ophélie-t, aki viszont kihagyta az első lépést :D), ellenszenves lett, és úgy maradt. Mindegy, ez nem az első eset meséléseim során.
Ja, erről jut eszembe: max azért "mentek" meg NPC-t haláltól, hogy ne lehetetlenüljön el a játék (ne halljon meg a karakterek nagy része, ne kelljen egy egészen új plotot kitalálni), azért nem, mert szeretem őket. Adriant mindkét alkalommal Ophélie mentette meg - és mindkét alkalommal elkezdtem pörgetni már az agyamban a halálának a következményeit, hogy tudjam mesélni a folytatást. (Igazából volt pár pillanat, amikor dramaturgiailag akartam kinyírni, de erről meg lebeszéltek.)
Erről jut eszembe, az folyamatosan problémát jelent számomra, hogy nem tudom megijeszteni a játékosokat. Mármint, h nem tudom elhitetni velük, hogy bizonyos személyek igenis veszélyesek - anélkül, hogy be is mutatnák, miért. Hogy egy rendőr veszélyes lehet, hogy egy uralkodó veszélyes lehet, hogy a mnosolygó gyilkos veszélyes. Hogy a konnektorba belenyúlni veszélyes.
Ezt (is) még gyakorolnom kell...
Összességében nagyon jó volt mesélni, de mostantól nem vállalok ennyi embernek mesét, mert lehetetlen dolog időpontot egyeztetni. És szeretnék még valami okosat írni ide a végére, de már alig látok ki a fejemből.
Talán ott kezdeném, ami szerintem látszik magából a történetből is: a meséimben kiemelt szerepe van a szociális interakcióknak, de leginkább az érzelmeknek. Szappanopera, igen. Számomra az nyújtja a legtöbbet, ha érzelmileg fogom meg a játékost, látom rajta, ahogy átéli a karakter érzelmeit, ahogy drámaivá teszi a szituációkat, amiket azért hozok létre, hogy ezt megtehesse. Ez megtörtént jónéhányszor a játék alatt, láttunk könnyezős nagy újra-találkozást, zavarba jött kamasz-szerelmet, dacos világgyűlöletet, őszinte kétségbeesést, és csillogó szemű mészárost.
Az első tanulság: a tanácstalan, idegfeszítő várakozást nem jó sokáig átélni -a játékosok többsége nem tud ezzel mit kezdeni, és azt hsizi, hogy tennie kéne valamit, de nem tud, és ezt vérmérsékletől függően vagy magára húzza, vagy a mesélőt hibáztatja ezért. Velem is megesett már, és most már láttam kívülről is. Nem éri meg a világ következetességét ezen bemutatni. Ha legközelebb várakoznak a karakterek, akkor egyszerűen átugrom azt az időtartamot, és nem mesélem le időben következetesen.
- Mit csináltok?
- Nem tudjuk, megfeneklettünk.
- Oké, akkor két nap borzalmas nyűglődés után cseng a telefonod.
A játék egyik mélypontjának szerintem ez volt az oka (többek között).
Úgy szoktam mesélni, hogy hagyom kristályosodni a történetet, a plot és a karakterek köré szilárdulnak meg lassanként a tények, és ezt igyekszem úgy bemutatni a játékosoknak, hogy ez egy következetes, hihető világot alkosson. Általában az tény, amit mesélőként már elmondtam, a többi csak erős iránymutató. Igyekszem valamilyen dramaturgiát alkalmazni, úgy, hogy szituációról szituációra mozogjon a történet.
A fontosabb/gyakoribb NPC-ket muszáj megalkotnom létező karakterként, hogy hitelesen tudjam őket játszani a szituációkban - egy idő után aztán életre kelnek maguk is, és olykor engem is meglepnek, mint minden tisztességes karakter.
Kaptam játék közben olyan kritikát, hogy igazából az NPC-k a főszereplők, nem is a játékosok. Szándékaim szerint ez egyáltalán nincs így - a nézőpont karakterek mindenképpen a játékosok, és számomra a nézőpont a főszereplő. Az, hogy egy adott karakter a történet szempontjából emnnyire fontos, már lehet változó. Kezdő karaktereknél azt tartom reálisnak, ha a karakterek annak érzik magukat, akik: egy ijesztő és idegen világban porszemnek. Ami aztán tőlük függően válhat akármivé - sőt, tőlük függetlenül meg szoktam előlegezni nekik azt, hogy még jobbára passzívan is legalább láthassák a történet fordulópontjait. Meg igyekszem lehetővé tenni számukra, hogy közelebb kerüljenek ahhoz, amit én a világból fontosnak tartok.
Asszem ott lehet az ellentét, ha valaki nem ezt tartja fontosnak. Ha a játékosnak olyan, játékon belüli céljai lennének, amik falakba ütköznek (ahogy szerintem hiteles), és azt látja, hogy másnak bezzeg folyik tovább az élete. Mert a világ működik a PC-k nélkül is, sőt, időnként akár jobban is. Vagy rosszabbul, ki tudja.
Második tanulság: mindenképpen el kell hitetni a játékossal, hogy a saját történetének ő a főszereplője. Mert én így gondolom. És azt is, hogy mindenki más így van ezzel. Ekkor remélhetően nem fogja kifogásolni, ha a naaagy dramaturgiában nem ő A Főszereplő. Mert nem az a lényeg, hogy a világot megmentse a JK, hanem az, hogy mit érez, mit él át a karakter miközben meg kell menteni a világot. Aki főhőst akar játszani, az szóljon előre, és még akkor sem tudom garantálni, hogy maradéktalanul sikerül ezt kivitelezni - bár, a királylányos fantasy asszem erre próbálkozás a részemről.
Az NPC-kel is ugyanúgy bánok, mint a PC-kel: sőt, őket dramaturgiai szempontból időnként lejjebb is csavarom, de ezt persze nem akarom, h bármely játékos is észrevegye.
Egy embernek mesélve ezt a fentebbit viszonylag egyszerű elérni - akkor eleve csak olyan dolgokról tud, amit a karaktere átél. Meg nekem valahogy jobban is megy.
Amin rendszeresen fennakadok, az az, hogy úgy általában a játékosok jóval kevésbé koncentrálnak a részletekre, mint amit kinéznék belőlük. Ebben persze eleve közrejátszik az, ha kéthavonta játszunk, mert akkor egyszerűen elfelejtik a lényegtelennek tűnő dolgokat - amikre nem hívhatom fel a figyelmüket, hiszen... lényegtelennek tűnnek.
Harmadik tanulság: nem szabad attól tartanom, hogy a JK-k túl hamar rájönnek a plotra azért, mert túl sok információt kapnak. Egy részét úgyis elfelejtik, egy másik részét nem tartják információnak, pár dolgot a karakter hagy ki személyiségi okok miatt, áés csak a maradékból tudnak gazdálkodni, ami emg vlóban kevés. Ha azt akarom, hogy meg tudják fejteni, akkor redundánsan kell dolgozni. Pontosítok: ha arra építem a plotot, hogy rájönnek valamire.
Igen, igen, alapvetően lassan adagolom az infót, ezen amúgy sem árt változtatnom, írásban sem.
Szoktam építeni a karakterek várható reakcióira. Bizonyos helyzetekben annyira egyértelműnek tűnik, hogy mit reagálnak majd - megtámadják őket, visszatámadnak. Vagy védekeznek. Rájuk mosolyognak, visszamosolyognak.
Mivel a plotfővonalán kívül (amire jóval kevesebb a ráhatásuk), csak így tudok előre tervezi (hogy ne impró legyen az egész), ez igen fontos pont. És ezen olyan jól el tudok csúszni...
Itt utalnék arra, hogy az érzelmekre építek a játékban, meg a drámai helyzetekre. (Az CtL amúgy is jó játék erre, lények, akik az érzelmeből nyerik az erejüket, mesében és szélsőséges érzelmekközött voltak rabok, hogyne reagálnák túl a dolgokat? ).
Gyakran élek azzal, hogy olyan szituációba rakom őket, aminek az elsődleges funkciója az érzelem kiváltása - azért írom le nekik, azért játszatom el velük a helyzetet, emrt a reakciójuktól függ a folytatás. Nem attól, hogy megoldanak-e egy problémát, hanem attól, hogy hova változik a karakterük. Megszán-e valakit, vagy ellenkezőleg. Megijed-e, vagy nagyon bátor lesz. Időnként ezt elég jól be tudom lőni, és olyankor tudom, hogymi fog történni. Időnként meg majdnem felborul a plot, mert rosszul mértem fel a játékost vagy akarakterét.
Jó, nyilván, az a normális, ha a karaktert kell felmérni, nem a játékost.
Azt mindenképpen ilyen boruláshoz sorolom, hogy nem vette észre egyik karakter sem, hogy Laura mennyire szarul van. Hogy majdnem öngyilkos lett. Én arra számítottam, hogy azért feltűnik valakinek annyira, hogy tegyen is valamit - igen, annak is van értelme, hogy senkinek, és utólag lett is, csak ...
A másik, az már viccesebb: Adriant alapvetően gyanús karakternek szántam, olyannak, aki akár még ellenszenves is, de mindenképp veszélyes (lehet) a karakterekre nézve, aztám kiderül róla, hogy ő is csak ugyanolyan ember, mint ők (ehát kezelhető, mi több, kedvelhető). Na, ennek csak az első fele sikerült, (kivéve Ophélie-t, aki viszont kihagyta az első lépést :D), ellenszenves lett, és úgy maradt. Mindegy, ez nem az első eset meséléseim során.
Ja, erről jut eszembe: max azért "mentek" meg NPC-t haláltól, hogy ne lehetetlenüljön el a játék (ne halljon meg a karakterek nagy része, ne kelljen egy egészen új plotot kitalálni), azért nem, mert szeretem őket. Adriant mindkét alkalommal Ophélie mentette meg - és mindkét alkalommal elkezdtem pörgetni már az agyamban a halálának a következményeit, hogy tudjam mesélni a folytatást. (Igazából volt pár pillanat, amikor dramaturgiailag akartam kinyírni, de erről meg lebeszéltek.)
Erről jut eszembe, az folyamatosan problémát jelent számomra, hogy nem tudom megijeszteni a játékosokat. Mármint, h nem tudom elhitetni velük, hogy bizonyos személyek igenis veszélyesek - anélkül, hogy be is mutatnák, miért. Hogy egy rendőr veszélyes lehet, hogy egy uralkodó veszélyes lehet, hogy a mnosolygó gyilkos veszélyes. Hogy a konnektorba belenyúlni veszélyes.
Ezt (is) még gyakorolnom kell...
Összességében nagyon jó volt mesélni, de mostantól nem vállalok ennyi embernek mesét, mert lehetetlen dolog időpontot egyeztetni. És szeretnék még valami okosat írni ide a végére, de már alig látok ki a fejemből.
Roueni beszámoló 3.
A történet következő határozott pontja a Mikulás napi ünnepség, ahol egyrészt Noémi közelebbről is megismerkedik Sévere-vel, Ophélie pedig sírásig kiakad Adrian bunkó viselkedésétől. Adrian meg kihívja Laurát párbajra.
Addigra valahogy kiderült már, hogy szükség van áldozatra a világvége elkerüléséhez, Noémi a próbájának következtében beszélget a Szellemmel, aki Jean d'Arc.ként előadja magát, és közli, hogy Noémi azért nem lenne jó áldozat, mert már nem érintetlen. Ó, igen. És előkerül valami kis csont, bőrszíjon, amit a Szellem Noéminél hagy, és amiről Adrian megállapítja, hogy nem elcserélt ügy, viszont kapcsolatot tart valamivel, valahogy. És megint nem árul el szinte semmit a terveiről Noéminak, aki viszont biztosítja róla, h megbánja, ha Ophélie-nek baja esik.
Az a kis dolog végül nem tudni, hogy kinél köt ki - a játékosok valahol a történet folyamán elhagyták.
Közben megérkezik Félix. A negyedik viráglovag, a Tél udvarban. A világjáró hacker.
A párbajt végül Adrian nyeri, és itt válik nyilvánvalóvá, hogy Laura mágus, és a véletlenek nagyon neki kedveznek. A párbaj végén felbukkan Michael Palmer, Laura nevelőapja, és Jean-Pierre, akiket Laura hamis nyomra küldött messze, h ne legyenek ott a párbajnál.
Laurát megesketi Adrian arra, hogy az élete árán segít a városon.
Valamikor ekkortájt érkezik meg Micha (darkling), aki egy éve tűnt el Louvres-ból, és nagyon eltévedt, és nagyon nem emlékszik semmire odaátról. Megmenti Sévere-t, aki nincs ott a párbajon - Laura nem őt választotta segédnek, Adrian meg egyenesen elküldte a francba. Sévere-t épp valami arab fickók verik félholtra, amikor Micha közbelép. Aztán a kórházban fut össze a parti többi tagjával.
ó, megtaláltam a jegyzeteimet :D
naszóval, bocsi, összefoglalást is fogok talán, de ez így egyszerűbb.
dec 9.
Lezajlik koraeste a párbaj, Adrian győz, aztán Michael jön, és kiviszi Laurát - kiteleportálnak jól, kiderül, h jé, akkor ő is mágus.
Sévere-t elrabolják. Adrian a csajokat küldi megtalálni - végül Micha találja meg.
Micha visszatér Árkádiból, megmenti Sévere-t. A kórházban találkozik a csajokkal.
dec 10
Reggel Noémi meglátja, h baleset történt Bernarddal, aztán viszik Marseillesbe - na, az ennek az az előzménye, hogy Noémi berágott Bernardra, hogy a srác nem emlékezett rá. Ezért szépen rémálmot okozott neki, pont ezen az éjjelen.
Ráadásul a nemzetközi bűnüldözés is Noémi nyomába eredt, mint szélhámoséba, aki Széchy Noéminek vallja magát, az uralkodók meg úgy döntenek, jobb lesz máshol a lánynak a nyomozás alatt.
Micha bemutatkozik a Tél udvarnak, végignézi az Ősz udvar gyűlését (Adrian kiosztja a feladatokat, Micha hegedül.). Michát Ophélie-re bízza, aki ennek nagyon nem örül.
Laura terhességtesztet csinál. Terhes. Maximum két hónapja.
dec 11
Aurore megmenti álmában a kislányt a horror-Mikulástól. Utána leissza magát.
Laura átkopog Aurore-hoz, h ő most lelépne a nevelő és valódi szüleitől, mehet-e kicsit a csajokhoz az albiba Aurore helyére. Követik az apjai, vicces jelenet Aurore-lakban.
Jea-Luc összeveszik Aurore-ral - a furcsaságokat msot már nem bírja, és úgy dönt, elmegy a lányával Svájcba, hátha ott tudnak segíteni a rémálmokon.
Laura reggel megjelenik az albiban. Elég elkeseredett.
Elmennek plázába Micha és Ophélie ruhákat venni. A plázában találkoznak Trollarccal, aki most tért vissza Árkásiából.
Ophélie-t Adrian elhívja lőni, Micha elmegy a toronyba, úgyhogy Adrian és Ophélie odamennek, h ezt talán mégse, ergo Micha nem megy fel a Toronyba, pedig már várná őt a Szellem. Utána Micha összefut Blanche-val, de otthagyja. (Blanche kb 25 évet töltött a Sövényben, előtte Rouenben élt, és tud dolgokat, d, mivel senki nem kérdezi a játék során, nem is oszt meg a játékosokkal semmi lényegeset.)
Juliette bemutatja Michának a Nyár udvart (és úgy dönt, h bejön neki a srác.)
Este elmennek a Fagyöngybe bulizni mindannyian Laurával. Előtte Aurore összeszedi a cuccait a költöző Jean-Luctől.
Micha beszél Adriannal, hogy zenélne a bulin, meg lenne ősz udvaros, Adrian elhajtaná leginkább.
Ophélie összeismerkedik Simone-nal. Aurore lelép Damienhez bút felejteni.
dec 12.
Aurorékat elrabolja a maffia Damien tartozása miatt.
Micha megint beszél Adriannal a DJ állásról, ősz udvarról - ahova ezúttal sikerül csatlakoznia, Adrian végül beveszi az udvarba.
Este, Ophélie hirtelen ötletére, elmennek (Laurával) az árvaházba, ott megölik a fetchet, és felfordulást okoznak. Félix "megmenti" őket (véletlenül pont arra jár. Nem. Ez nem az a véletlen. Ez szándékos. Félix egy féreg, csak ekkoriban még nem ltászik rajta.)
dec.13.
Reggel Ophélie Aurore-ral álmodik. Szólnak Adriannek, hogy eltűnt, átmennek hozzá, aztán Adrian elküldi őket (és kiosztja Ophéliet - ez még az eredeti jegyzet, de, h miért, aztmár nem tudom :)).
Laura kideríti, hogy valóban elrabolták őket, innen Adrian veszi át a nyomozást Aurore után.
Ophélie találkozik Félix-szel egy kávéra.
Laura végre meggyőzi Michát, hogy kell a könyv, amit Adriannél látott még a reggel. A Nyomorultak.
- Adrian kihozza a raktárépületektől Aurore-t, aztán repülőre ülteti, és elküldi Genfbe.
- Felhívja Ophélie-t, h Aurore megvan. O. hazudik Adriannak rákérdezés után is. Elküldi érte az Erdészt.
- A lakásán megtalálja Michát és Laurát, akik a könyvért törtek be, (Colette-től szerzett kulccsal), dráma, leszidja Ophélie-t és Michát, mindketten nehezményezik.
- Laura felolvassa a könyvet - kiderül belőle az átok természete, emg az, hogy ez régebben már megtörtént egyszer. És, hogy mágus írta a jegyzeteketa könyvbe.
- Laura lelép. Eléggé depresszióban. Hajnalban a kóborló lányt Félix összeszedi, és hazaviszi. Mint egy lovag, ja.
Kedd (dec 14)
- Micha: Adrian parancsára Erdésszel kapukat mér fel.
- Ophélievel Adrian beszél: képességfelmérés tanárral, hogy aztán tanuljon és készüljön az érettségire, mert Adrian úgy dönt, jobban figyel a lányra.
- Simone elhívja randira Ophéliet.
- Micha jelentést tesz Adriannak, pofont kap Erdésztől.
- Félix kideríti a kórház címét, ahol Ophélie anyja van, este átjön, megmutatja a megszerzett kórlapot. Együtt vacsorázna négyen.
- Ophélie szól Adriannak Félixről.
- Micha és Laura hajnalig beszélgetnek.
Szerda (dec 15)
- Micha kilép az Ősz udvarból - ill. Adrian rúgja ki, a féltől függ az értelmezés :D
- Ophélie ellátogat a kórházba, Adrian kíséri el.
- Laura megtudja, h Ophélie apja Philip... valószínűleg az a mágus.
- Félix elhívja Laurát "kikapcsolódni": ebédelnek
- Micha olvassa tovább a könyvet, aztán megy a szerződésért a Fagyöngybe.
- estére Sévere buli a tániskolában.
- Ophélie és Micha álma '89-ről
Csütörtök (dec 16)
- Noémi hazajön Marseillesből.
- Ophélie beszél Adriannel az álmáról; felajánlkozik áldozatnak.
- Daniel Pazzone Rouenben a rendőrségnél érdeklődik; aztán megy a játékfejlesztőkhöz, Bernardt nyomában.
- Laura beszél Adriannal: Jean D'Arc szelleme, érkező Fae-k, Éjúr/nő. Kérdezze ki Michát a könyvről. Megkapja a Nyomorultakat.
- Este Laura depressziósan lelép az albiból, összefut Félix-szel, segítséget ajánl fel Félix neki, éjszaka Félix hotelszobájában "nyomoznak".
- Ophélie magántanárazik, aztán randizik Simone-val.
- Noémi és Micha meglátogatja Violettet
Péntek (dec 17)
- Ophélie Adriannél tanul; Adrian elmondja neki, hogy a szellemnek szűz áldozatra van szüksége.
- Noémi és Micha megpróbálják kiszedni Adrianből a terveit, sikertelenül.
- Délután Noémi Juliettékkel sörözik
- Laura elhozza a Fagyöngybe Christophe-ról a talált anyagot.
- este Fagyöngyben koncert, Ophélie és Simone találkoznak
- Daniel Pazzone nyomoz a Fagyöngyben, képeket mutogat. Adrian kidobja
- Válaszul razziát tartanak a Fagyöngyben.
- Noémit megtámadja valaki az utcán, de esélye sincsen Noémival szemben.
- Este még beszélgetnek, aztán Netkávézóban utánanéznek Széchy Noéminak. Nem találnak róla kiírást a neten.
- Laura hajnalban hazaér a randiról.
Szombat (dec18)
- Daniel beszél Damiennel. Délután beszél Sabre-val.
- Laura és Félix kimennek a Cristophe eset helyszínére. Laura visszanéz a múltba, látja a dolgokat, amik a srácra támadtak és megölték. Utána Félix vígasztalja.
- Geronimo beszél Ophélievel a karácsonyról.
- Elmennek délután Marcóval Ophélie edzeni, aztán Noémi és Micha beszélnek Sabre-val.
- Este Ophélie randizik Simone-nal.
- Micha beszél Colettel és Marthával a Fagyöngyben.
- Este megint látják Laurát hazaérni.
Vasárnap (dec 19)
- Délelőtt minimálisan kommunikálnak Laurával. Laura inkább elmegy sétálni aztán, és este-délután Félixszel van, segít neki.
- Geronimo beszél Ophélie-vel.
- Sabre vacsorázni hívja Noémit.
Hétfő (dec. 20)
- Juliette- Micha mozi
- Noémi beszél Colette-el
- Laura Félix-szel ebédel, akinek dolga van délután, és figyelmetlenül lerázza. Laura estig mászkál a városban, azon tűnődik, hogy elmegy a toronyhoz, és megpróbál szembeszállni a szellemmel.
- Megérkeznek a Vásározók, velük együtt Raphael Marseillesből, aki Noémi miatt jön Rouenbe.
- Ophélie észreveszi Danielle-t a randin.Aztán Simone-nál alszik, Noémiék szurolnak, hogy ne csak alvás legyen, de ez nem ilyen egyszerű.
- Laura éjszaka felhívja Adriant, amikor már az öngyilkosság módján gondolkodik (ill. azon, hogy elmegy a Toronyba, és egymaga megküzd a szellemmel. Az már majdnem ugyanaz).. Átmegy hozzá és beszélgetnek, aztán Adrian (eddig szokatlan empátiáról téve tanúságot) felajánlja neki, hogy ideiglenesen költözzön hozzá. Délre odarendeli magához az uralkodókat és a második embereket.
Kedd (dec 21)
- délben Adrian féle megbeszélés. Adrian elmondja azt, h egyelőre egyedül Ophélie lehet kulcs, de neki már nincs hozzá gyomra, a többiekre bízza az állásfoglalást. Jean feláldozná Ophélie-t, a Gépész passzol ("Elmész te a jó édes kurva anyádba, Adrian Lierre!"), Violette nem támogatja, Sabra ellenzi határozottan, Katherine nem támogatja határozottan, Sévere meg kiakad, alküld mindenkit a francba, hogy egyáltalán megfordult a fejükben.
Ophélie mindezt hallja a szomszéd szobából.
Utána estig iszik a lakásban Adrian Sévere-vel, Laura meg gyümölcslével asszisztál hozzá.
- Laura beszél Sarah-val telefonon, másnap délelőtt Michael eljön Rouenbe, beszélnek.
- Geronimót felkeresi a volt felesége, rémálmai vannak a Virágtündérrel.
- délután a Quatrostaggione megbeszél a szövetséggel
- utána Raphael elviszi őket a Vásározókhoz
- Ophélie a fetch megölésének emlékéért cserébe vásárol egy távolbalát eszközt. Amit azóta se használt.
- Noémi a felvételijét felejti el, ügyességért cserébe. Ő használta.
- Éjszaka megtámadják a csajokat az albiban, megölnek kettőt a támadól közül, egy elszalad. Daniel a helyszínre érkezik, Jean-ék elviszik, és meggyőzik arról, hogy ne nyomozzon tovább.
Szerda (dec 22)
- Laura beszél Michaellal -délután elmondja Ophélienek ki volt az apja. Egy mágus, akit a nevelőapja vadászott le, mert csúnya dolgokat művelt.
- Simone elutazik síelésre haverokkal, január elsején jönnek vissza.
- Isobelle megérkezik Amienből busszal, Ophélie érte megy.
- Noémi a Sövényben vadászik a támadókra a nyár udvarral
- Félix meglátogatja őket, megint közös vacsora
Eddig jegyzeteltem neten.
Eddigre Laura tudta, hogy vagy Adrian vagy Sévere az apa, de úgy döntött, a következő évezredben deríti ki, hogy pontosan melyikük.
Itt pár napi kétségbeesett nemtudommi következett, aztán 24-én volt karácsonyi buli, ahol Isobelle összejött Sévere-rel, másnap meg Sévere fején ott termett a korona - a Gépész lelépett.
Megérkezett Janie és JT , Orleansból, elcseréltek kifejezetten segíteni jöttek az Éj Úr ellen.
Aztán másnap est a maffia elrabolta Ophélie-t megzsarolták Adriant vele - Adrian elment tárgyalni, addig a többiek kiszabadították a lányt. Aztán az összecsapásban Laura beájult hirtelen (varázsolt hármat, és gyűjtött Paradoxont), Adrian kapott egy fejlövést, és csodával határos módon érkezett meg a két orleansi az utolsó pillanatban, elszállítani a menekülőket a Fagyöngybe.
A Fagyöngyben utolérte őket Daniel, aki holdkórosként kóválygott a városban, elvezette a rendőrséget a maffiához, és kiemenekítették Adriant.
Sévere elzavarta a játékosokat, hogy menjenek le a térképről, nehogy megtalálja őket Jean, a Nyár uralkodója, akiminden bizonnyal feláldozná Ophélie-t. Menekültek pár napig, álmodtak furcsak várról, szerztek tüskét, és elütöttek pár macskát, aztán Micha kivételével hazamentek.
A tüske segítségével bezsarolták a szellemet, hogy tartsa zárva a kapukat, miután adrian lehetővé tette Ophélie számára, hogy beleszúrja a szellembe a tüskét. Ehhez elég meggyőzően előadta, hogy ő feláldozza Ophélie-t; balszerencséjére a szellem úgy gondolta, az összes véletlenszerűen jelenlévővel végignézeti az akciót, aztán felajánlja számukra, hogy lőjék fejbe Adriant, vagy három akárkit. Ophélie a piztolyát robbantotta inkább magára, Janie (aki Aurore-ral együtt az álmokon keresztül érkezett) megpróbált kikommandózni a toronyból (nem sikerült), a többiek viszont mind Adriant lőtték fejbe ebben a különös álomban.
Aztán ébredés után Micha (aki meg a Sövényen keresztül érkezett vissza) úgy döntött, lefejezi az eszméletlenül fekvő adriant, amit csak Ophélie végső kétségbeesése akadályozott meg.
Ezután zsarolták meg a szellemet, amikor rájöttek, h mi a helyzet.
Micha hajnalban lelépett, örökre.
A többiek meg bulizni próbáltak azán hazamenekültek a Virágtündér üzenete elől. Jan. 1-én este meg lezajlott a Végső Párbaj, ill. rögtön kettő is: kimentek, hogy meglegyen a Virágtündér igényelte párbaj a Viráglovagok között, de előbb az Éj Úr érkezett, hogy lesújtsa a jelenlévőket - Violette kihívta, megsebezte A Karddal A Sebhelyén, az Éj Úr visszavonult haldokolni, Violette meg meghalt.
Félix biztonság kedvéért azért Adriant belekényszerítette egy párbajba, amit majdnem megynert, csak épp a játékos karakterek végül legyőzték.
Hazafelé még összeszedtek két menekülőt a Sövényben, és a viszontlátásra.
A következő bejegyzésben majd leírom a meglátásaimat is, és bocs az összecsapottságért.
Addigra valahogy kiderült már, hogy szükség van áldozatra a világvége elkerüléséhez, Noémi a próbájának következtében beszélget a Szellemmel, aki Jean d'Arc.ként előadja magát, és közli, hogy Noémi azért nem lenne jó áldozat, mert már nem érintetlen. Ó, igen. És előkerül valami kis csont, bőrszíjon, amit a Szellem Noéminél hagy, és amiről Adrian megállapítja, hogy nem elcserélt ügy, viszont kapcsolatot tart valamivel, valahogy. És megint nem árul el szinte semmit a terveiről Noéminak, aki viszont biztosítja róla, h megbánja, ha Ophélie-nek baja esik.
Az a kis dolog végül nem tudni, hogy kinél köt ki - a játékosok valahol a történet folyamán elhagyták.
Közben megérkezik Félix. A negyedik viráglovag, a Tél udvarban. A világjáró hacker.
A párbajt végül Adrian nyeri, és itt válik nyilvánvalóvá, hogy Laura mágus, és a véletlenek nagyon neki kedveznek. A párbaj végén felbukkan Michael Palmer, Laura nevelőapja, és Jean-Pierre, akiket Laura hamis nyomra küldött messze, h ne legyenek ott a párbajnál.
Laurát megesketi Adrian arra, hogy az élete árán segít a városon.
Valamikor ekkortájt érkezik meg Micha (darkling), aki egy éve tűnt el Louvres-ból, és nagyon eltévedt, és nagyon nem emlékszik semmire odaátról. Megmenti Sévere-t, aki nincs ott a párbajon - Laura nem őt választotta segédnek, Adrian meg egyenesen elküldte a francba. Sévere-t épp valami arab fickók verik félholtra, amikor Micha közbelép. Aztán a kórházban fut össze a parti többi tagjával.
ó, megtaláltam a jegyzeteimet :D
naszóval, bocsi, összefoglalást is fogok talán, de ez így egyszerűbb.
dec 9.
Lezajlik koraeste a párbaj, Adrian győz, aztán Michael jön, és kiviszi Laurát - kiteleportálnak jól, kiderül, h jé, akkor ő is mágus.
Sévere-t elrabolják. Adrian a csajokat küldi megtalálni - végül Micha találja meg.
Micha visszatér Árkádiból, megmenti Sévere-t. A kórházban találkozik a csajokkal.
dec 10
Reggel Noémi meglátja, h baleset történt Bernarddal, aztán viszik Marseillesbe - na, az ennek az az előzménye, hogy Noémi berágott Bernardra, hogy a srác nem emlékezett rá. Ezért szépen rémálmot okozott neki, pont ezen az éjjelen.
Ráadásul a nemzetközi bűnüldözés is Noémi nyomába eredt, mint szélhámoséba, aki Széchy Noéminek vallja magát, az uralkodók meg úgy döntenek, jobb lesz máshol a lánynak a nyomozás alatt.
Micha bemutatkozik a Tél udvarnak, végignézi az Ősz udvar gyűlését (Adrian kiosztja a feladatokat, Micha hegedül.). Michát Ophélie-re bízza, aki ennek nagyon nem örül.
Laura terhességtesztet csinál. Terhes. Maximum két hónapja.
dec 11
Aurore megmenti álmában a kislányt a horror-Mikulástól. Utána leissza magát.
Laura átkopog Aurore-hoz, h ő most lelépne a nevelő és valódi szüleitől, mehet-e kicsit a csajokhoz az albiba Aurore helyére. Követik az apjai, vicces jelenet Aurore-lakban.
Jea-Luc összeveszik Aurore-ral - a furcsaságokat msot már nem bírja, és úgy dönt, elmegy a lányával Svájcba, hátha ott tudnak segíteni a rémálmokon.
Laura reggel megjelenik az albiban. Elég elkeseredett.
Elmennek plázába Micha és Ophélie ruhákat venni. A plázában találkoznak Trollarccal, aki most tért vissza Árkásiából.
Ophélie-t Adrian elhívja lőni, Micha elmegy a toronyba, úgyhogy Adrian és Ophélie odamennek, h ezt talán mégse, ergo Micha nem megy fel a Toronyba, pedig már várná őt a Szellem. Utána Micha összefut Blanche-val, de otthagyja. (Blanche kb 25 évet töltött a Sövényben, előtte Rouenben élt, és tud dolgokat, d, mivel senki nem kérdezi a játék során, nem is oszt meg a játékosokkal semmi lényegeset.)
Juliette bemutatja Michának a Nyár udvart (és úgy dönt, h bejön neki a srác.)
Este elmennek a Fagyöngybe bulizni mindannyian Laurával. Előtte Aurore összeszedi a cuccait a költöző Jean-Luctől.
Micha beszél Adriannal, hogy zenélne a bulin, meg lenne ősz udvaros, Adrian elhajtaná leginkább.
Ophélie összeismerkedik Simone-nal. Aurore lelép Damienhez bút felejteni.
dec 12.
Aurorékat elrabolja a maffia Damien tartozása miatt.
Micha megint beszél Adriannal a DJ állásról, ősz udvarról - ahova ezúttal sikerül csatlakoznia, Adrian végül beveszi az udvarba.
Este, Ophélie hirtelen ötletére, elmennek (Laurával) az árvaházba, ott megölik a fetchet, és felfordulást okoznak. Félix "megmenti" őket (véletlenül pont arra jár. Nem. Ez nem az a véletlen. Ez szándékos. Félix egy féreg, csak ekkoriban még nem ltászik rajta.)
dec.13.
Reggel Ophélie Aurore-ral álmodik. Szólnak Adriannek, hogy eltűnt, átmennek hozzá, aztán Adrian elküldi őket (és kiosztja Ophéliet - ez még az eredeti jegyzet, de, h miért, aztmár nem tudom :)).
Laura kideríti, hogy valóban elrabolták őket, innen Adrian veszi át a nyomozást Aurore után.
Ophélie találkozik Félix-szel egy kávéra.
Laura végre meggyőzi Michát, hogy kell a könyv, amit Adriannél látott még a reggel. A Nyomorultak.
- Adrian kihozza a raktárépületektől Aurore-t, aztán repülőre ülteti, és elküldi Genfbe.
- Felhívja Ophélie-t, h Aurore megvan. O. hazudik Adriannak rákérdezés után is. Elküldi érte az Erdészt.
- A lakásán megtalálja Michát és Laurát, akik a könyvért törtek be, (Colette-től szerzett kulccsal), dráma, leszidja Ophélie-t és Michát, mindketten nehezményezik.
- Laura felolvassa a könyvet - kiderül belőle az átok természete, emg az, hogy ez régebben már megtörtént egyszer. És, hogy mágus írta a jegyzeteketa könyvbe.
- Laura lelép. Eléggé depresszióban. Hajnalban a kóborló lányt Félix összeszedi, és hazaviszi. Mint egy lovag, ja.
Kedd (dec 14)
- Micha: Adrian parancsára Erdésszel kapukat mér fel.
- Ophélievel Adrian beszél: képességfelmérés tanárral, hogy aztán tanuljon és készüljön az érettségire, mert Adrian úgy dönt, jobban figyel a lányra.
- Simone elhívja randira Ophéliet.
- Micha jelentést tesz Adriannak, pofont kap Erdésztől.
- Félix kideríti a kórház címét, ahol Ophélie anyja van, este átjön, megmutatja a megszerzett kórlapot. Együtt vacsorázna négyen.
- Ophélie szól Adriannak Félixről.
- Micha és Laura hajnalig beszélgetnek.
Szerda (dec 15)
- Micha kilép az Ősz udvarból - ill. Adrian rúgja ki, a féltől függ az értelmezés :D
- Ophélie ellátogat a kórházba, Adrian kíséri el.
- Laura megtudja, h Ophélie apja Philip... valószínűleg az a mágus.
- Félix elhívja Laurát "kikapcsolódni": ebédelnek
- Micha olvassa tovább a könyvet, aztán megy a szerződésért a Fagyöngybe.
- estére Sévere buli a tániskolában.
- Ophélie és Micha álma '89-ről
Csütörtök (dec 16)
- Noémi hazajön Marseillesből.
- Ophélie beszél Adriannel az álmáról; felajánlkozik áldozatnak.
- Daniel Pazzone Rouenben a rendőrségnél érdeklődik; aztán megy a játékfejlesztőkhöz, Bernardt nyomában.
- Laura beszél Adriannal: Jean D'Arc szelleme, érkező Fae-k, Éjúr/nő. Kérdezze ki Michát a könyvről. Megkapja a Nyomorultakat.
- Este Laura depressziósan lelép az albiból, összefut Félix-szel, segítséget ajánl fel Félix neki, éjszaka Félix hotelszobájában "nyomoznak".
- Ophélie magántanárazik, aztán randizik Simone-val.
- Noémi és Micha meglátogatja Violettet
Péntek (dec 17)
- Ophélie Adriannél tanul; Adrian elmondja neki, hogy a szellemnek szűz áldozatra van szüksége.
- Noémi és Micha megpróbálják kiszedni Adrianből a terveit, sikertelenül.
- Délután Noémi Juliettékkel sörözik
- Laura elhozza a Fagyöngybe Christophe-ról a talált anyagot.
- este Fagyöngyben koncert, Ophélie és Simone találkoznak
- Daniel Pazzone nyomoz a Fagyöngyben, képeket mutogat. Adrian kidobja
- Válaszul razziát tartanak a Fagyöngyben.
- Noémit megtámadja valaki az utcán, de esélye sincsen Noémival szemben.
- Este még beszélgetnek, aztán Netkávézóban utánanéznek Széchy Noéminak. Nem találnak róla kiírást a neten.
- Laura hajnalban hazaér a randiról.
Szombat (dec18)
- Daniel beszél Damiennel. Délután beszél Sabre-val.
- Laura és Félix kimennek a Cristophe eset helyszínére. Laura visszanéz a múltba, látja a dolgokat, amik a srácra támadtak és megölték. Utána Félix vígasztalja.
- Geronimo beszél Ophélievel a karácsonyról.
- Elmennek délután Marcóval Ophélie edzeni, aztán Noémi és Micha beszélnek Sabre-val.
- Este Ophélie randizik Simone-nal.
- Micha beszél Colettel és Marthával a Fagyöngyben.
- Este megint látják Laurát hazaérni.
Vasárnap (dec 19)
- Délelőtt minimálisan kommunikálnak Laurával. Laura inkább elmegy sétálni aztán, és este-délután Félixszel van, segít neki.
- Geronimo beszél Ophélie-vel.
- Sabre vacsorázni hívja Noémit.
Hétfő (dec. 20)
- Juliette- Micha mozi
- Noémi beszél Colette-el
- Laura Félix-szel ebédel, akinek dolga van délután, és figyelmetlenül lerázza. Laura estig mászkál a városban, azon tűnődik, hogy elmegy a toronyhoz, és megpróbál szembeszállni a szellemmel.
- Megérkeznek a Vásározók, velük együtt Raphael Marseillesből, aki Noémi miatt jön Rouenbe.
- Ophélie észreveszi Danielle-t a randin.Aztán Simone-nál alszik, Noémiék szurolnak, hogy ne csak alvás legyen, de ez nem ilyen egyszerű.
- Laura éjszaka felhívja Adriant, amikor már az öngyilkosság módján gondolkodik (ill. azon, hogy elmegy a Toronyba, és egymaga megküzd a szellemmel. Az már majdnem ugyanaz).. Átmegy hozzá és beszélgetnek, aztán Adrian (eddig szokatlan empátiáról téve tanúságot) felajánlja neki, hogy ideiglenesen költözzön hozzá. Délre odarendeli magához az uralkodókat és a második embereket.
Kedd (dec 21)
- délben Adrian féle megbeszélés. Adrian elmondja azt, h egyelőre egyedül Ophélie lehet kulcs, de neki már nincs hozzá gyomra, a többiekre bízza az állásfoglalást. Jean feláldozná Ophélie-t, a Gépész passzol ("Elmész te a jó édes kurva anyádba, Adrian Lierre!"), Violette nem támogatja, Sabra ellenzi határozottan, Katherine nem támogatja határozottan, Sévere meg kiakad, alküld mindenkit a francba, hogy egyáltalán megfordult a fejükben.
Ophélie mindezt hallja a szomszéd szobából.
Utána estig iszik a lakásban Adrian Sévere-vel, Laura meg gyümölcslével asszisztál hozzá.
- Laura beszél Sarah-val telefonon, másnap délelőtt Michael eljön Rouenbe, beszélnek.
- Geronimót felkeresi a volt felesége, rémálmai vannak a Virágtündérrel.
- délután a Quatrostaggione megbeszél a szövetséggel
- utána Raphael elviszi őket a Vásározókhoz
- Ophélie a fetch megölésének emlékéért cserébe vásárol egy távolbalát eszközt. Amit azóta se használt.
- Noémi a felvételijét felejti el, ügyességért cserébe. Ő használta.
- Éjszaka megtámadják a csajokat az albiban, megölnek kettőt a támadól közül, egy elszalad. Daniel a helyszínre érkezik, Jean-ék elviszik, és meggyőzik arról, hogy ne nyomozzon tovább.
Szerda (dec 22)
- Laura beszél Michaellal -délután elmondja Ophélienek ki volt az apja. Egy mágus, akit a nevelőapja vadászott le, mert csúnya dolgokat művelt.
- Simone elutazik síelésre haverokkal, január elsején jönnek vissza.
- Isobelle megérkezik Amienből busszal, Ophélie érte megy.
- Noémi a Sövényben vadászik a támadókra a nyár udvarral
- Félix meglátogatja őket, megint közös vacsora
Eddig jegyzeteltem neten.
Eddigre Laura tudta, hogy vagy Adrian vagy Sévere az apa, de úgy döntött, a következő évezredben deríti ki, hogy pontosan melyikük.
Itt pár napi kétségbeesett nemtudommi következett, aztán 24-én volt karácsonyi buli, ahol Isobelle összejött Sévere-rel, másnap meg Sévere fején ott termett a korona - a Gépész lelépett.
Megérkezett Janie és JT , Orleansból, elcseréltek kifejezetten segíteni jöttek az Éj Úr ellen.
Aztán másnap est a maffia elrabolta Ophélie-t megzsarolták Adriant vele - Adrian elment tárgyalni, addig a többiek kiszabadították a lányt. Aztán az összecsapásban Laura beájult hirtelen (varázsolt hármat, és gyűjtött Paradoxont), Adrian kapott egy fejlövést, és csodával határos módon érkezett meg a két orleansi az utolsó pillanatban, elszállítani a menekülőket a Fagyöngybe.
A Fagyöngyben utolérte őket Daniel, aki holdkórosként kóválygott a városban, elvezette a rendőrséget a maffiához, és kiemenekítették Adriant.
Sévere elzavarta a játékosokat, hogy menjenek le a térképről, nehogy megtalálja őket Jean, a Nyár uralkodója, akiminden bizonnyal feláldozná Ophélie-t. Menekültek pár napig, álmodtak furcsak várról, szerztek tüskét, és elütöttek pár macskát, aztán Micha kivételével hazamentek.
A tüske segítségével bezsarolták a szellemet, hogy tartsa zárva a kapukat, miután adrian lehetővé tette Ophélie számára, hogy beleszúrja a szellembe a tüskét. Ehhez elég meggyőzően előadta, hogy ő feláldozza Ophélie-t; balszerencséjére a szellem úgy gondolta, az összes véletlenszerűen jelenlévővel végignézeti az akciót, aztán felajánlja számukra, hogy lőjék fejbe Adriant, vagy három akárkit. Ophélie a piztolyát robbantotta inkább magára, Janie (aki Aurore-ral együtt az álmokon keresztül érkezett) megpróbált kikommandózni a toronyból (nem sikerült), a többiek viszont mind Adriant lőtték fejbe ebben a különös álomban.
Aztán ébredés után Micha (aki meg a Sövényen keresztül érkezett vissza) úgy döntött, lefejezi az eszméletlenül fekvő adriant, amit csak Ophélie végső kétségbeesése akadályozott meg.
Ezután zsarolták meg a szellemet, amikor rájöttek, h mi a helyzet.
Micha hajnalban lelépett, örökre.
A többiek meg bulizni próbáltak azán hazamenekültek a Virágtündér üzenete elől. Jan. 1-én este meg lezajlott a Végső Párbaj, ill. rögtön kettő is: kimentek, hogy meglegyen a Virágtündér igényelte párbaj a Viráglovagok között, de előbb az Éj Úr érkezett, hogy lesújtsa a jelenlévőket - Violette kihívta, megsebezte A Karddal A Sebhelyén, az Éj Úr visszavonult haldokolni, Violette meg meghalt.
Félix biztonság kedvéért azért Adriant belekényszerítette egy párbajba, amit majdnem megynert, csak épp a játékos karakterek végül legyőzték.
Hazafelé még összeszedtek két menekülőt a Sövényben, és a viszontlátásra.
A következő bejegyzésben majd leírom a meglátásaimat is, és bocs az összecsapottságért.
Roueni beszámoló 2.
Hőseink csatlakoztak udvarokhoz, ahogy szokás, Marco a Nyárhoz, Baba a Tavaszhoz, Raoul a Télhez és Geronimo az Őszhöz. A Nyár Udvar próbája az volt, hogy meg kellett ölni az épp a városba érkezett egy lángoló szörnyet, aki felgyújtotta például Baba fetchének a lakását, és Baba nevelőszülei meghaltak. Meg aztán Marco volt barátnőjét támadta meg, és ott sikerült lelőni az őrült elcseréltet.
Közben véletlenszerűen találkozgattak még Laurával, aki közben összejött az egyik Tavasz udvaros sráccal (Sévere), ráadásul... újra. Mert ők már többször jártak. És a gót klub, a Fagyöngy meg pont Adrian-é, tehát eleve egy elcserélt meeting point. A véletlenek szemet szúrtak Marco-nak, aki ezt kihasználva LAura segítségét kérte a tűzelementál megtalálásához.
Közben Jean-Pierre is a városba érkezett busszal, aztán, amikor lesétált a Fagyöngybe összetalálkozott Laurával - akiről kiderült, hogy a lánya. Nagy egymásra találás, aztán a játékos ritkán ért rá, úgyhogy nem is nagyon vett részt az eseményekben.
Szóval, amíg Marco és társai gyepálták a tűzelementált a barátnő lakásán, Laura a szomszéd ház tetejéről figyelte a furcsa eseményeket. Adrian itt találta meg, és ezzel végképp gyanús lett neki, úgyhogy nem túl szépen megkérte, hogy ugyan, kövesse már, és magyarázza el neki meg a késének, hogy miért kémkedik utánuk egy átlagos gót-egyetemista a klubjából.
A Fagyöngyben kihallgatta, Laura hozta a pánikolt és kétségbeesett figurát, úgyhogy ekkor még csak arra esküdött meg, hogy mindent elmondott, amit lehetett - hogy vannak megérzései róluk, de nem tudja, hogy k kicsodák, és azt is érzi, hogy Jean-Pierre is ugyaolyan... mint Adrian. Vagy, mint azok, akiket Rouenből elhozott. Raoul megesküdött a füléért cserébe, hogy Laura nem fog beszélni az elcseréltekről.
Mellékesen Adrian ekkorra rakta össze, hogy Laurán van egy átok (egy specifikus formájú anyajegy, amiről adrian olvasott a feljegyzéseiben), és ezért vonzódik hozzá minden elcserélt férfi (igen, megvolt Adrian-nek, és ez így utólag mégjobban dühíti). Úgyhogy úgy általában is jó lenne távol tartani.
Aztán Jean-Pierre úgy döntött, nem csatlakozik egyik udvarhoz sem, és kivonja magát a roueni életből, szerződött Laurával, és Laura látta onnantól kezdve az elcseréltek igazi alakját. Ők egyfajta összekötői lettk a mágusoknak és elcserélteknek. Hopp. Igen. Az első játékos csapat már nem tudta meg (IN), hogy Laura mágus. És többen vannak Rouenben.
Közben még Baba megkérte Adriant, hogy ölje meg neki a Fetch-et, amit Adrian megtett. Ja, és Baba összejött Sylvain-nel a harmadik viráglovaggal a Tavasz udvarból. És elkezdett rosszul lenni, de ez még hetekig nem tűnt fel senkinek.
Aztán november 17-én egy kislány (Ophélie) az árvaházból eltévedt a bokrok között, leélt több évet macskaként, és amikor visszajött, megnőttek a mellei, és lett egy farka. Az árvaházba pedig egy kedves fickó (másik Raoul) kicsit ijedten lehozott két lányt (Aurore, Noémi), akiket meztelenül talált az erdőben. A macskalány addig dumált, amíg bevitték őket a rouen-i rendőrségre, de szerencséjükre Laura és Sévere (véletlenül) éppen a rendőrség előtt vesztek össze, úgyhogy Jean-Pierre hamarosan értük ment, és kihozta őket. Az új csapat megérkezett.
Aurore előző életében stewardess volt, és lekésett egy gépet, amivel már a fetche zuhant le - őt valami végtelen szavannákra gyökereztették le, és platánfa-elementálként tért vissza ("ja, tényleg, Aurore, te fekete vagy"). Volt egy nagy szerelme, az egyik pilóta (Jean-Luc... Picard) (nem, tényleg), néhány napon belül kiderítette, hogy Rouenben él, a kislányával, aki Aurore ősellenségétől sületett. Aki amúgy pár éve meghalt.
Noémi magyar lány volt, Budapestről, még lobogott benne a roueni nyár emléke - egy bizonyos Bernard, akivel nagyon... romantikusan töltötték a nyári szünetet. Felhívta - de a srác már nem emlékezett rá a telefonban. Elvégre volt az már vagy 9 éve... ja, persze, a rendőrségről hazatelefonáltak Budapestre, a diplomataszülőknek, és érkezett a válasz, hogy Széchy Noémi köszöni az érdeklődést, de jól van. A közgazdász diplomájával (megjött az esze, és nem ment végül iparművésznek). Ja, alig emlékszik Árkádiára, leginkább valami vízben lebegő... fraktáldarab volt. Így lett belőle légies vízelementál.
A következő pár hétben, nagyjából december 10-ig udvart választottak, (Noémi Nyár, Ophélie Ősz, Aurore... hirtelen Ősz).
Itt kicsit zavarosan telt az idő, mert Aurore játékosa nem ért rá, kimeséltem, de aztán mégsem volt kimesélésre szükség.
Volt dráma, amikor Aurore újra találkozott volt szerelmével, és aztán valami újra fellángolt közöttük, hozzá is költözött a külvárosba. A kislány álma pedig vonzotta magához a horrormikulást, úgyhogy Aurore-nak gyorsan kellett udvart választania, és a határon túl költöznie (mmint a birtok határán).
folyt. köv.
Közben véletlenszerűen találkozgattak még Laurával, aki közben összejött az egyik Tavasz udvaros sráccal (Sévere), ráadásul... újra. Mert ők már többször jártak. És a gót klub, a Fagyöngy meg pont Adrian-é, tehát eleve egy elcserélt meeting point. A véletlenek szemet szúrtak Marco-nak, aki ezt kihasználva LAura segítségét kérte a tűzelementál megtalálásához.
Közben Jean-Pierre is a városba érkezett busszal, aztán, amikor lesétált a Fagyöngybe összetalálkozott Laurával - akiről kiderült, hogy a lánya. Nagy egymásra találás, aztán a játékos ritkán ért rá, úgyhogy nem is nagyon vett részt az eseményekben.
Szóval, amíg Marco és társai gyepálták a tűzelementált a barátnő lakásán, Laura a szomszéd ház tetejéről figyelte a furcsa eseményeket. Adrian itt találta meg, és ezzel végképp gyanús lett neki, úgyhogy nem túl szépen megkérte, hogy ugyan, kövesse már, és magyarázza el neki meg a késének, hogy miért kémkedik utánuk egy átlagos gót-egyetemista a klubjából.
A Fagyöngyben kihallgatta, Laura hozta a pánikolt és kétségbeesett figurát, úgyhogy ekkor még csak arra esküdött meg, hogy mindent elmondott, amit lehetett - hogy vannak megérzései róluk, de nem tudja, hogy k kicsodák, és azt is érzi, hogy Jean-Pierre is ugyaolyan... mint Adrian. Vagy, mint azok, akiket Rouenből elhozott. Raoul megesküdött a füléért cserébe, hogy Laura nem fog beszélni az elcseréltekről.
Mellékesen Adrian ekkorra rakta össze, hogy Laurán van egy átok (egy specifikus formájú anyajegy, amiről adrian olvasott a feljegyzéseiben), és ezért vonzódik hozzá minden elcserélt férfi (igen, megvolt Adrian-nek, és ez így utólag mégjobban dühíti). Úgyhogy úgy általában is jó lenne távol tartani.
Aztán Jean-Pierre úgy döntött, nem csatlakozik egyik udvarhoz sem, és kivonja magát a roueni életből, szerződött Laurával, és Laura látta onnantól kezdve az elcseréltek igazi alakját. Ők egyfajta összekötői lettk a mágusoknak és elcserélteknek. Hopp. Igen. Az első játékos csapat már nem tudta meg (IN), hogy Laura mágus. És többen vannak Rouenben.
Közben még Baba megkérte Adriant, hogy ölje meg neki a Fetch-et, amit Adrian megtett. Ja, és Baba összejött Sylvain-nel a harmadik viráglovaggal a Tavasz udvarból. És elkezdett rosszul lenni, de ez még hetekig nem tűnt fel senkinek.
Aztán november 17-én egy kislány (Ophélie) az árvaházból eltévedt a bokrok között, leélt több évet macskaként, és amikor visszajött, megnőttek a mellei, és lett egy farka. Az árvaházba pedig egy kedves fickó (másik Raoul) kicsit ijedten lehozott két lányt (Aurore, Noémi), akiket meztelenül talált az erdőben. A macskalány addig dumált, amíg bevitték őket a rouen-i rendőrségre, de szerencséjükre Laura és Sévere (véletlenül) éppen a rendőrség előtt vesztek össze, úgyhogy Jean-Pierre hamarosan értük ment, és kihozta őket. Az új csapat megérkezett.
Aurore előző életében stewardess volt, és lekésett egy gépet, amivel már a fetche zuhant le - őt valami végtelen szavannákra gyökereztették le, és platánfa-elementálként tért vissza ("ja, tényleg, Aurore, te fekete vagy"). Volt egy nagy szerelme, az egyik pilóta (Jean-Luc... Picard) (nem, tényleg), néhány napon belül kiderítette, hogy Rouenben él, a kislányával, aki Aurore ősellenségétől sületett. Aki amúgy pár éve meghalt.
Noémi magyar lány volt, Budapestről, még lobogott benne a roueni nyár emléke - egy bizonyos Bernard, akivel nagyon... romantikusan töltötték a nyári szünetet. Felhívta - de a srác már nem emlékezett rá a telefonban. Elvégre volt az már vagy 9 éve... ja, persze, a rendőrségről hazatelefonáltak Budapestre, a diplomataszülőknek, és érkezett a válasz, hogy Széchy Noémi köszöni az érdeklődést, de jól van. A közgazdász diplomájával (megjött az esze, és nem ment végül iparművésznek). Ja, alig emlékszik Árkádiára, leginkább valami vízben lebegő... fraktáldarab volt. Így lett belőle légies vízelementál.
A következő pár hétben, nagyjából december 10-ig udvart választottak, (Noémi Nyár, Ophélie Ősz, Aurore... hirtelen Ősz).
Itt kicsit zavarosan telt az idő, mert Aurore játékosa nem ért rá, kimeséltem, de aztán mégsem volt kimesélésre szükség.
Volt dráma, amikor Aurore újra találkozott volt szerelmével, és aztán valami újra fellángolt közöttük, hozzá is költözött a külvárosba. A kislány álma pedig vonzotta magához a horrormikulást, úgyhogy Aurore-nak gyorsan kellett udvart választania, és a határon túl költöznie (mmint a birtok határán).
folyt. köv.
Roueni beszámoló 1.
Rendben, akkor írok egy összefoglalót, elsősorban GP kérésére, de mindenkinek szeretettel ajánlom, akit egy kicsit is érdekel.
Ez volt az a mese, amit végül végigmeséltem, annak ellenére, hogy egy parti annak idején félbehagyta. Nem ez az egyetlen, amit folytattam ilyen félbehagyás után (a gillziás furaképességes-vámpíros dolog például még ilyen volt, de azt tipikusan a ráérés-hiány miatt végleg abbahagytam), de az egyetlen, amit be is fejeztem egy ilyen után. Meg a leghosszabb mesém, meg ilyenek. Benne volt az is, amiért mesélek, meg az is, amiért soha többet nem akarnék mesélni, így, a kettő eredménye pedig pozitív. Az emg külön jó, hogy egész tudatosan figyeltem is a hatásmechanizmusokat játék közben - még akkor is, ha ennek az egésznek csak nagyon korlátozott... ööö... haszna lehet, tekintve, h mégiscsak játékról van szó.
Történeti háttér:
Onnan indult az egész, hogy már az előzetesek alapján beleszerettem a Changeling: the Lost játékba, ez volt az első külföldiából rendelt RPG könyvem. És a játékot akartam kipróbálni a játékosokkal együtt. Abból indultam ki, hogy majd a játékosok háttere fog adni nekem kiindulási alapot, aztán valami viszonylag tipikus szettingbe bedobom őket, és megnézzük közösen, mi történik. Kiválasztottam Rouent, mint helyszínt, mert bejöttek a belvárosban található középkori házak, és az európai-francia hangulat is. Kitaláltam, h legyünk történelmiek, legyen az egész az ezredfordulóhoz köthető, 1999-2000 ősze és tele, mert az épp elég tipikusan drámai megminden. És érdekes, hisz pont olyan régen van, hogy még más volt egy kicsit minden, de még emlékezhetünk rá, hisz még csak... pár éve volt.
Aztán kitaláltam, hogy oké, mindannyian ugyanannál a Fae-nél raboskodnak, az Éj Úránál/nőjénél, valami roppant középkoriasan pozőr darkfantasy Árkádiában, egyszerre szöknek meg, ezzel ki is alakulhat a kötődés a parti tagjai között. Lett egy katonánk, Marco (kéksapkás 1991 környékén, éppen szabadságon Rouenben a barátnőjével), egy séfünk növekvő csillagokkal, Geronimo (a 80-as évekből), egy ötéves, gyönyörű kislány a 90-es évek közepéről, Baba (Vanity), és egy DM-es kamasz, Raoul, aki a 80-as évek közepén mászott ki az ablakon valaki hívására. Kicsivel később csatlakozot még egy játékos (GP), ő egy özvegy meseírót alakított, hétéves kislánnyal, Jean-Pierre-t, 1986-ból.
Az Éj Úrának kastélyában mindegyiknek lett valami feladata, Marco a háború, később a testőrség Cápája lett (vízelementál), Baba szó szerint babává vált lassan (asszem elementál, vmi kerámia, vagy ilyesmi), és mindig ő vot a bálok dísze, akit Raoul rajzolt szénnel és a saját vérével. Geronimo pedig továbbra is szakácskodott, a háborúban elesetteket dolgozta fel a bálokra (wizened). Jean-Pierre pedig mesélt az Éj Úrnőnek, végül sugárzó szemű fairiestként jött keresztül a Sövényen.
Az első négy együtt szökött meg, Jean-Pierre logisztikai okokból külön lépett le (a játékos nem ért rá akkoriban).
Közben kitaláltam a roueni szetting alapjait is: kevés elcserélt, épp a működőképesség határán. Évszakonként 4-5 elveszett, nem bonyolítom túl, legyenek tipikusak. Oké, a tavasz udvar vezetője egy szupernagyi, gépész, de a tagok már legyenek szépek és nagyvilágiak. És legyen valami titkolt plot, mondjuk... az ősz uralkodója (Adrian) feláldozta a tél uralkodónő húgát (Colette-t) 10 éve, hogy megmentse a várost. Ja, és legyen melodráma is, Violette, a Tél uralkodónő a régi szerelme Adrian-nek. És Colette Adrian lakásában lakik, cserébe az áldozatért. Meg Adrian idegein táncol immár tíz éve.
A többi már ebből következett:
Van egy szellem (a Toronyban :D), aki nem Jean d'Arc, de azt terjeszti magáról, ő zárta le 10 évre a Sövényt a város körül. Miért? Mert az Éj Ura, rendszeresen kiírtotta eddig Rouent. (Ezért vannak olyan kevesen, és ezért ennyire... fiatalok). 10 éve pont azért maradtak néhányan életben, mert megtörtént az Áldozat. És most megint kéne valami.
Hőseink menekülés közben belebotlottak a Virágtündérbe, aki a kiútért cserébe négy virágot kért tőlük. Aztán már a Sövényben elaludtak valami dolgo közelében, ami szépen benőtte őket, és egy virágos hajú hős (Edgard) lovag felhasznált a varázskardja erejét, hogy megmentse őket, aztán pár perccel később bedarálta őt ugyanaz a Virágtündér. És megköszönte nekik az első virágot (ó, tehát a virágok személyek, ráadásul elcseréltek. Nice.)
Aztán kijutottak Étretat-ba, ahol először egy Diodorus nevű alakváltó elcserélt vette őket szárnyai alá - ruha, pénz, szállás, telefonszám Rouenbe. És összefutottak egy gót csajjal, aki Laura Palmerként mutatkozott be (és asszem akkor le sem esett senkinek, hogy mégis, ez milyen név :D). Aztán összefutottak vele megint, akkor már épp túlvolt egy szakításon - az alakváltó vette fel a halott Edgard alakját, és úgy szakított vele, mert véletlenül pont jártak. Véletlenül. Véletlenül pont Rouenbe ment vissza Laura. És kölcsönösen szimpatikusak lettek egymásnak a partival. Véletlenül.
Rouenben az épp regnáló Adrian fogadta őket - akinek kapásból elmesélték azt, hogy egy tündérnek megígértek 4 virágot, úgyhogy Adrian ezután minden igyekezetével próbálta őket kidobni Rouenből, tekintve, hogy tündérrel eleve gáz szerződni, ráadásul ő is egy "virág"-lovag, ahogy a halott srác, meg még két ember. De a többi uralkodó nem hagyta,úgyhogy az ünnepélyes csatlakozásuk alkalmával pozőren lemondott egy hónappal korábban a koronáról, és átadta Violette-nek.
Közben hőseink ismerkedtek a mobiltelefonnal, a plázával, azzal, hogy egyiküknek sincs meg már a régi élete, mert ott valaki más van. Vagy nincs, de a barátnő pánikba esik Marco láttán, az éttermet valami idegen nő vezeti, és az egyetemen a rajtanár egy tolószékes, szomorú Raoul. És Baba szülei pár éve meghaltak, a másolat pedig egy kiállhatatlan kiscsaj.
folyt. köv.
Ez volt az a mese, amit végül végigmeséltem, annak ellenére, hogy egy parti annak idején félbehagyta. Nem ez az egyetlen, amit folytattam ilyen félbehagyás után (a gillziás furaképességes-vámpíros dolog például még ilyen volt, de azt tipikusan a ráérés-hiány miatt végleg abbahagytam), de az egyetlen, amit be is fejeztem egy ilyen után. Meg a leghosszabb mesém, meg ilyenek. Benne volt az is, amiért mesélek, meg az is, amiért soha többet nem akarnék mesélni, így, a kettő eredménye pedig pozitív. Az emg külön jó, hogy egész tudatosan figyeltem is a hatásmechanizmusokat játék közben - még akkor is, ha ennek az egésznek csak nagyon korlátozott... ööö... haszna lehet, tekintve, h mégiscsak játékról van szó.
Történeti háttér:
Onnan indult az egész, hogy már az előzetesek alapján beleszerettem a Changeling: the Lost játékba, ez volt az első külföldiából rendelt RPG könyvem. És a játékot akartam kipróbálni a játékosokkal együtt. Abból indultam ki, hogy majd a játékosok háttere fog adni nekem kiindulási alapot, aztán valami viszonylag tipikus szettingbe bedobom őket, és megnézzük közösen, mi történik. Kiválasztottam Rouent, mint helyszínt, mert bejöttek a belvárosban található középkori házak, és az európai-francia hangulat is. Kitaláltam, h legyünk történelmiek, legyen az egész az ezredfordulóhoz köthető, 1999-2000 ősze és tele, mert az épp elég tipikusan drámai megminden. És érdekes, hisz pont olyan régen van, hogy még más volt egy kicsit minden, de még emlékezhetünk rá, hisz még csak... pár éve volt.
Aztán kitaláltam, hogy oké, mindannyian ugyanannál a Fae-nél raboskodnak, az Éj Úránál/nőjénél, valami roppant középkoriasan pozőr darkfantasy Árkádiában, egyszerre szöknek meg, ezzel ki is alakulhat a kötődés a parti tagjai között. Lett egy katonánk, Marco (kéksapkás 1991 környékén, éppen szabadságon Rouenben a barátnőjével), egy séfünk növekvő csillagokkal, Geronimo (a 80-as évekből), egy ötéves, gyönyörű kislány a 90-es évek közepéről, Baba (Vanity), és egy DM-es kamasz, Raoul, aki a 80-as évek közepén mászott ki az ablakon valaki hívására. Kicsivel később csatlakozot még egy játékos (GP), ő egy özvegy meseírót alakított, hétéves kislánnyal, Jean-Pierre-t, 1986-ból.
Az Éj Úrának kastélyában mindegyiknek lett valami feladata, Marco a háború, később a testőrség Cápája lett (vízelementál), Baba szó szerint babává vált lassan (asszem elementál, vmi kerámia, vagy ilyesmi), és mindig ő vot a bálok dísze, akit Raoul rajzolt szénnel és a saját vérével. Geronimo pedig továbbra is szakácskodott, a háborúban elesetteket dolgozta fel a bálokra (wizened). Jean-Pierre pedig mesélt az Éj Úrnőnek, végül sugárzó szemű fairiestként jött keresztül a Sövényen.
Az első négy együtt szökött meg, Jean-Pierre logisztikai okokból külön lépett le (a játékos nem ért rá akkoriban).
Közben kitaláltam a roueni szetting alapjait is: kevés elcserélt, épp a működőképesség határán. Évszakonként 4-5 elveszett, nem bonyolítom túl, legyenek tipikusak. Oké, a tavasz udvar vezetője egy szupernagyi, gépész, de a tagok már legyenek szépek és nagyvilágiak. És legyen valami titkolt plot, mondjuk... az ősz uralkodója (Adrian) feláldozta a tél uralkodónő húgát (Colette-t) 10 éve, hogy megmentse a várost. Ja, és legyen melodráma is, Violette, a Tél uralkodónő a régi szerelme Adrian-nek. És Colette Adrian lakásában lakik, cserébe az áldozatért. Meg Adrian idegein táncol immár tíz éve.
A többi már ebből következett:
Van egy szellem (a Toronyban :D), aki nem Jean d'Arc, de azt terjeszti magáról, ő zárta le 10 évre a Sövényt a város körül. Miért? Mert az Éj Ura, rendszeresen kiírtotta eddig Rouent. (Ezért vannak olyan kevesen, és ezért ennyire... fiatalok). 10 éve pont azért maradtak néhányan életben, mert megtörtént az Áldozat. És most megint kéne valami.
Hőseink menekülés közben belebotlottak a Virágtündérbe, aki a kiútért cserébe négy virágot kért tőlük. Aztán már a Sövényben elaludtak valami dolgo közelében, ami szépen benőtte őket, és egy virágos hajú hős (Edgard) lovag felhasznált a varázskardja erejét, hogy megmentse őket, aztán pár perccel később bedarálta őt ugyanaz a Virágtündér. És megköszönte nekik az első virágot (ó, tehát a virágok személyek, ráadásul elcseréltek. Nice.)
Aztán kijutottak Étretat-ba, ahol először egy Diodorus nevű alakváltó elcserélt vette őket szárnyai alá - ruha, pénz, szállás, telefonszám Rouenbe. És összefutottak egy gót csajjal, aki Laura Palmerként mutatkozott be (és asszem akkor le sem esett senkinek, hogy mégis, ez milyen név :D). Aztán összefutottak vele megint, akkor már épp túlvolt egy szakításon - az alakváltó vette fel a halott Edgard alakját, és úgy szakított vele, mert véletlenül pont jártak. Véletlenül. Véletlenül pont Rouenbe ment vissza Laura. És kölcsönösen szimpatikusak lettek egymásnak a partival. Véletlenül.
Rouenben az épp regnáló Adrian fogadta őket - akinek kapásból elmesélték azt, hogy egy tündérnek megígértek 4 virágot, úgyhogy Adrian ezután minden igyekezetével próbálta őket kidobni Rouenből, tekintve, hogy tündérrel eleve gáz szerződni, ráadásul ő is egy "virág"-lovag, ahogy a halott srác, meg még két ember. De a többi uralkodó nem hagyta,úgyhogy az ünnepélyes csatlakozásuk alkalmával pozőren lemondott egy hónappal korábban a koronáról, és átadta Violette-nek.
Közben hőseink ismerkedtek a mobiltelefonnal, a plázával, azzal, hogy egyiküknek sincs meg már a régi élete, mert ott valaki más van. Vagy nincs, de a barátnő pánikba esik Marco láttán, az éttermet valami idegen nő vezeti, és az egyetemen a rajtanár egy tolószékes, szomorú Raoul. És Baba szülei pár éve meghaltak, a másolat pedig egy kiállhatatlan kiscsaj.
folyt. köv.
azt próbáltam ki tegnap este, hogy milyen az, ha lefekszem mondjuk 11 körül, és nem várom meg az éjfél utánt. álmos voltam, fájt a fejem és kétoldali emberundorom is volt, amit zért sajnálok, mert igazán átlátogathattam volna a szomszédba.
De cserébe ma esik a hó, és ... nem érzem magam frissebbnek. Viszont megint elkezdtem gondolkodni hangszer tanulásán, és most megint a basszusgitár jutott az eszembe. Az már majdnem. Vagy, persze, zongora. Namindegy, nem a kitartásomról vagyok híres.
a mai mindenképp:
- live plot-vonalak összehúzogatása (esetleg tvtropes böngészése hozzá :muhaha:)
- írás
- este kéne hazaérkezés után énekelni, és nem tekintettel leni a sötétségre
Különben, arra jöttem rá, hogy a rendetlenség este, lámpafényben már zavar. Vagy csak most? Ha belül nincsen rend, akkor kívül legyen. (Tehát, ha belül rend van, akkor kívül lehet rendetlenség :D)
De cserébe ma esik a hó, és ... nem érzem magam frissebbnek. Viszont megint elkezdtem gondolkodni hangszer tanulásán, és most megint a basszusgitár jutott az eszembe. Az már majdnem. Vagy, persze, zongora. Namindegy, nem a kitartásomról vagyok híres.
a mai mindenképp:
- live plot-vonalak összehúzogatása (esetleg tvtropes böngészése hozzá :muhaha:)
- írás
- este kéne hazaérkezés után énekelni, és nem tekintettel leni a sötétségre
Különben, arra jöttem rá, hogy a rendetlenség este, lámpafényben már zavar. Vagy csak most? Ha belül nincsen rend, akkor kívül legyen. (Tehát, ha belül rend van, akkor kívül lehet rendetlenség :D)
kedd, november 30
hétfő, november 29
Elhidegült az idő, és csizma nélkül jobban fáznék idebent. Pedig érzem a bőrőmön, h meleg van, mégis fázom. Tél van.
Pénteken összepróbáltunk Turambarbó újabb részt, jó lesz, lelkes vagyok. Szombaton vidéken játszottuk a funtinelit, fogalmam sincsen, milyen volt, mert egy szót nem mondott erről Tanárúr, és az szomorú. De legalább olyan nyugis volt az egész előtte, és lényegében utána is. (Aú, a fejem, aú, kettősfront vagy miatosz)
Vasárnap meg meséltem és játszottam, és ezzel el is telt a hétvége. Ma remélhetően befejezem a Rouen történetet.
nincs semmi.
Pénteken összepróbáltunk Turambarbó újabb részt, jó lesz, lelkes vagyok. Szombaton vidéken játszottuk a funtinelit, fogalmam sincsen, milyen volt, mert egy szót nem mondott erről Tanárúr, és az szomorú. De legalább olyan nyugis volt az egész előtte, és lényegében utána is. (Aú, a fejem, aú, kettősfront vagy miatosz)
Vasárnap meg meséltem és játszottam, és ezzel el is telt a hétvége. Ma remélhetően befejezem a Rouen történetet.
nincs semmi.
péntek, november 26
igen bátor volt beválllni a kései ebédet, mert már regel éhes voltam - nem baj, nem baj. Ülni lehet éhesen is. Folyamatosan Voltaire-t hallgatok, és időnként megértek pár sort belőle, és akkor kacagok.
Dolgok villóznak a szemem, előtt, elkezdtem gyűlölni ezt a semmilyen időt, ami egyre hidegebb, de kételen befelhősödni. Listát kéne írni karácsonyra. Listát kéne írni csak úgy. Írni kéne.
Dolgok villóznak a szemem, előtt, elkezdtem gyűlölni ezt a semmilyen időt, ami egyre hidegebb, de kételen befelhősödni. Listát kéne írni karácsonyra. Listát kéne írni csak úgy. Írni kéne.
csütörtök, november 25
a harmadik mai blogírási próbálkozásom. minig elfogyott a lendület, mindig bántott a napfény, de most végre alkonul, és a lámpafény mellett ütöm a billentyűzetet.
a Geist para játék. Aki nem tudná röviden: rpg, a karakterek olyanok, akik egyszer meghaltak, csak aztán mégsem, mert haláluk pillanata előtt-után-közben szerződést kötöttek egy szellmmel, hogy az életben tartja őket, cserébe ... na azt mé nem tudom :D cserébe tartós kapcsolatban maradnak az újjáélesztett testben.
A Wraith is kemény volt, ez se vidámabb. Érted, kitalálok egy karaktert, megalkotom az életét, barátait, hogy élő legyen, aztán szépen elvezetjük a mesélővel a haláláig. És ebben az a szörnyű, hogy óhatatlanul belegondolunk, hogy ez így szokott történni, az emberek élnek és meghalnak, és annyi. És, mivel nem árt olyan karaktert hozni, aki maradni akar, ezért kellő beleéléssel elég borzasztó.
És tőlem különböző karakter kijátszani fárasztó. Baromira kell figyelni, h az ösztönös válaszai ne az én ösztönös reakcióim legyenek, hanem a karakteré.Hogy ne a saját életemből és tapasztalataiból építsek, hanem valaki máséból.
táborkoncepciónak meg nekikezdtem, majdcsak lesz belőle valami. épp le akartam írni, h rossz vagyok toborzásban, csak közben eszembe jutott, hogy a pl. kolléganőm felajánlotta a segítségét úgy, h nem jönne táborba :D
a Geist para játék. Aki nem tudná röviden: rpg, a karakterek olyanok, akik egyszer meghaltak, csak aztán mégsem, mert haláluk pillanata előtt-után-közben szerződést kötöttek egy szellmmel, hogy az életben tartja őket, cserébe ... na azt mé nem tudom :D cserébe tartós kapcsolatban maradnak az újjáélesztett testben.
A Wraith is kemény volt, ez se vidámabb. Érted, kitalálok egy karaktert, megalkotom az életét, barátait, hogy élő legyen, aztán szépen elvezetjük a mesélővel a haláláig. És ebben az a szörnyű, hogy óhatatlanul belegondolunk, hogy ez így szokott történni, az emberek élnek és meghalnak, és annyi. És, mivel nem árt olyan karaktert hozni, aki maradni akar, ezért kellő beleéléssel elég borzasztó.
És tőlem különböző karakter kijátszani fárasztó. Baromira kell figyelni, h az ösztönös válaszai ne az én ösztönös reakcióim legyenek, hanem a karakteré.Hogy ne a saját életemből és tapasztalataiból építsek, hanem valaki máséból.
táborkoncepciónak meg nekikezdtem, majdcsak lesz belőle valami. épp le akartam írni, h rossz vagyok toborzásban, csak közben eszembe jutott, hogy a pl. kolléganőm felajánlotta a segítségét úgy, h nem jönne táborba :D
szerda, november 24
lehet, h még többet kell panaszkodnom arra, h kevés a munkám, és rögtön megtaláljuk egymást, a feladatok, meg én.
Ez még mindig Adrian címzenéje, bármi is történjen. Jut eszembe, nekikezdtem átírni a novellámat, érthetőbbé, meg ilyesmi. Olyan, mintha ráklikkelnék a bővítésre, és a történet fraktálszerűen továbbnyílna. Tudom, nem ez a megfelelő megközelítése az utómunkálatoknak, ilyenkor kéne húzni, de... de... de amikor a visszajelzések alapján kevés volt a megértéshez, amit leírtam, akkor kell még. És akkor majd a végén.
Az meg... a halálbüntetést, az öngyilkosságot és az abortuszt is ellenzem. Mindegy, mit mond a törvény, a magzat számomra már egy ugyanolyan személy, mint egy éppen megszületett csecsemő. Pont. Én inkább megfelelő nevelőotthonokat-bölcsiket és óvodákat építtetnék, megkönnyíteném az örökbefogadást. Az elég szánalmas, ha egy közösség nem tud mit kezdeni a gyerekekkel- nem nem az a baj, ha egy ember, hanem az, ha egy nagyobb közösség sem. Az valahol az emberiség, mint életforma életképességét kérdőjelezi meg, nem?
és ilyenkor nyilvánvalóvá válik a világ elbaszottsága: nincsen jó döntés, az ideális elérhetetlen - és még az optimális is két rossz közül a vélt kevésbé rossz választását jelenti.
I believe that we'll conceive
to make in hell for us a heaven.
A brave new world.
A promised land.
A fortitude of hearts and minds.
Until I see this kingdom is mine,
I'll turn the darkness into light.
I'll guide the blind.
My will be done until the day
I see this kingdom has been won.
Ez még mindig Adrian címzenéje, bármi is történjen. Jut eszembe, nekikezdtem átírni a novellámat, érthetőbbé, meg ilyesmi. Olyan, mintha ráklikkelnék a bővítésre, és a történet fraktálszerűen továbbnyílna. Tudom, nem ez a megfelelő megközelítése az utómunkálatoknak, ilyenkor kéne húzni, de... de... de amikor a visszajelzések alapján kevés volt a megértéshez, amit leírtam, akkor kell még. És akkor majd a végén.
Az meg... a halálbüntetést, az öngyilkosságot és az abortuszt is ellenzem. Mindegy, mit mond a törvény, a magzat számomra már egy ugyanolyan személy, mint egy éppen megszületett csecsemő. Pont. Én inkább megfelelő nevelőotthonokat-bölcsiket és óvodákat építtetnék, megkönnyíteném az örökbefogadást. Az elég szánalmas, ha egy közösség nem tud mit kezdeni a gyerekekkel- nem nem az a baj, ha egy ember, hanem az, ha egy nagyobb közösség sem. Az valahol az emberiség, mint életforma életképességét kérdőjelezi meg, nem?
és ilyenkor nyilvánvalóvá válik a világ elbaszottsága: nincsen jó döntés, az ideális elérhetetlen - és még az optimális is két rossz közül a vélt kevésbé rossz választását jelenti.
it is the fear that drives you mad.
it is the fear that makes you blind.
it is the fear that keeps you sad.
it is the fear that kills your mind.
megint ilyen szeles-fényes az idő, ez annyira... annyira ambivalens, energiadús fáradtság. De jönnek a felhők, sötéten (és a szemembe világítanak a másik oldalról).
az meg vicces, h most írta ki Ankalimon a táborospályázatot, csak ne írta volna mellé, h nyilván elég az idő, hisz a pályázni vágyók gondolkodtak rajta. Mert a gondolkodás elég. Azért asszem fogok generálni pályázatot, már csak azért is, mert megtehetem, h rászánok pár estét. Rég volt már az a diplomamunka :P
Álmodtam ma, volt rémálom része is, ami ritkán szokott lenni. A Cégnél voltam, késő éjszaka - sokan bent voltak mé, szólt a zene és buliztak is, viszont az a szárny, ahol az irodám van, kihalt és sötét volt. És volt ott valami szellem, tudtam, hogy ott van. És féltem tőle. Az ismerős félelemmel, amikor a sötétben egyszercsak elkezdek rohanni, és pánikba esem. De hátra kellett mennem a kulcsért. Aztán felébredtem párszor, és időnként a szoba is furcsának tűnt. Meg azt álmodtam, hogy ebben a lakásban is van halott lélek, mint az előzőben. Bírom, amikor az álmaim a múltamat is átírják, és ébredés után sem ézem magamat biztonságban, mert az álmomban a valóságra utaltam (ami nem is a valóság).
Később valami emtétés csapatversenyen voltunk, vagy ez valami naagy hadijáték volt, ahova emtétésekkel kedveredtünk el, lehetett menni támadónak meg defendernek meg... fel a várba végső védelemnek, és lemradtam a csapatkiosztásról, és nem tudtam, h tulajdonképpen kikkel lenne érdemes mennem. Ott volt Inszéjn, Gandalf, Drímőr, Hanna, Cé és az ikertestvére (vagy lehet, h Ratz-nak indultak, aztán az álom végére már mások voltak).
Álmos vagyok.
1. Köszönd meg, akitől kaptad.
Köszi szépen, Enkara :)=
2. Tedd ki a logót a blogra.
Done.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
Done.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
oké, asszem, nem mindenkit linkelek, aki rögtön eszembe jut, hátha úgy egyszerűbb lesz másoknak az élete :D
Inszéjn
Szozs
Angwen
Momo
GP
vérlepke
Cé (nemtom, h nyilvános-e a blogja, úgyhogy nem linkelem)
5. Linkeld be őket.
Done.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
Majdmindjárt.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.
1. Felsőtagozatos koromban komoly problémát jelentett számomra a pályaválasztás: tudós vagy színész legyek-e? Hát színész csak részben, tudós végül egyáltalán nem lettem.
2. Ugyanebben az életkoromban halálosan szerelmes voltam Alyr Arkhon nemlétező karakterbe. Pár évvel korábban Darth Vader-be. Szóval tisztességes dark geek voltam már akoriban is.
3. Geekség: nagyjából ekkoriban végigolvastam a Galaktika sorozat első 50 részét, néhány kötetet többször is. Meg az otthon fellelhető összes scifit, meg azt a pár fantasy-t is. Író is akartam lenni.
4. Írás: Kb. harmadik negyedik osztály környékén nekikezdtem egy fantasy... izé, meseregénynek, aminek a szereplői az osztálytársaim, ill. én voltam - áttételesen, a bemutatott szereplő mellé zárójelben odaírtam, h igazából ő kicsoda. Legalább 10 oldalnyit összeírtam, és színes címlapot is zsírkrétáztam hozzá. Tegyük hozzá, ekkor még nem szerepjátszottam.
5. RPG: hatodik osztály végén elkeveredtem a Szerepjáték Szakkörre, amiről azt hittem, hogy Színjátszó Kör. Kaptam egy orkot karakternek, Káosz-Halál jellemmel. És szülinapomra már M*-t kértem.
6. Kézilabdáztam kb egy évig - hegedű mellett, és ráadásul az edzések időnként ütötték a hegedűóráimat.
7. Cserkész voltam hat-hét évig, aztán egyszer csak megnőttem, és nem találtam a hangot az őrstársaimmal, ill. nem volt feladatom a csapatban, úgyhogy máshol találtam sorstársakat.
Hát ennyi.
az meg vicces, h most írta ki Ankalimon a táborospályázatot, csak ne írta volna mellé, h nyilván elég az idő, hisz a pályázni vágyók gondolkodtak rajta. Mert a gondolkodás elég. Azért asszem fogok generálni pályázatot, már csak azért is, mert megtehetem, h rászánok pár estét. Rég volt már az a diplomamunka :P
Álmodtam ma, volt rémálom része is, ami ritkán szokott lenni. A Cégnél voltam, késő éjszaka - sokan bent voltak mé, szólt a zene és buliztak is, viszont az a szárny, ahol az irodám van, kihalt és sötét volt. És volt ott valami szellem, tudtam, hogy ott van. És féltem tőle. Az ismerős félelemmel, amikor a sötétben egyszercsak elkezdek rohanni, és pánikba esem. De hátra kellett mennem a kulcsért. Aztán felébredtem párszor, és időnként a szoba is furcsának tűnt. Meg azt álmodtam, hogy ebben a lakásban is van halott lélek, mint az előzőben. Bírom, amikor az álmaim a múltamat is átírják, és ébredés után sem ézem magamat biztonságban, mert az álmomban a valóságra utaltam (ami nem is a valóság).
Később valami emtétés csapatversenyen voltunk, vagy ez valami naagy hadijáték volt, ahova emtétésekkel kedveredtünk el, lehetett menni támadónak meg defendernek meg... fel a várba végső védelemnek, és lemradtam a csapatkiosztásról, és nem tudtam, h tulajdonképpen kikkel lenne érdemes mennem. Ott volt Inszéjn, Gandalf, Drímőr, Hanna, Cé és az ikertestvére (vagy lehet, h Ratz-nak indultak, aztán az álom végére már mások voltak).
Álmos vagyok.
Köszi szépen, Enkara :)=
2. Tedd ki a logót a blogra.
Done.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
Done.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
oké, asszem, nem mindenkit linkelek, aki rögtön eszembe jut, hátha úgy egyszerűbb lesz másoknak az élete :D
Inszéjn
Szozs
Angwen
Momo
GP
vérlepke
Cé (nemtom, h nyilvános-e a blogja, úgyhogy nem linkelem)
5. Linkeld be őket.
Done.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
Majdmindjárt.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.
1. Felsőtagozatos koromban komoly problémát jelentett számomra a pályaválasztás: tudós vagy színész legyek-e? Hát színész csak részben, tudós végül egyáltalán nem lettem.
2. Ugyanebben az életkoromban halálosan szerelmes voltam Alyr Arkhon nemlétező karakterbe. Pár évvel korábban Darth Vader-be. Szóval tisztességes dark geek voltam már akoriban is.
3. Geekség: nagyjából ekkoriban végigolvastam a Galaktika sorozat első 50 részét, néhány kötetet többször is. Meg az otthon fellelhető összes scifit, meg azt a pár fantasy-t is. Író is akartam lenni.
4. Írás: Kb. harmadik negyedik osztály környékén nekikezdtem egy fantasy... izé, meseregénynek, aminek a szereplői az osztálytársaim, ill. én voltam - áttételesen, a bemutatott szereplő mellé zárójelben odaírtam, h igazából ő kicsoda. Legalább 10 oldalnyit összeírtam, és színes címlapot is zsírkrétáztam hozzá. Tegyük hozzá, ekkor még nem szerepjátszottam.
5. RPG: hatodik osztály végén elkeveredtem a Szerepjáték Szakkörre, amiről azt hittem, hogy Színjátszó Kör. Kaptam egy orkot karakternek, Káosz-Halál jellemmel. És szülinapomra már M*-t kértem.
6. Kézilabdáztam kb egy évig - hegedű mellett, és ráadásul az edzések időnként ütötték a hegedűóráimat.
7. Cserkész voltam hat-hét évig, aztán egyszer csak megnőttem, és nem találtam a hangot az őrstársaimmal, ill. nem volt feladatom a csapatban, úgyhogy máshol találtam sorstársakat.
Hát ennyi.
hétfő, november 22
There is no fucking you
There is only me
There is no fucking you
There is only me
azért ez az eső, ez az eső jó.
még nem tudom, hogy hova tartanak az ívek, az életemnek nincsen dramaturgiája, mert egy életnek nem lehet olyan (miért nem?), de néha a semmibe is mintákat látunk bele és ez a tudat és ez az észlelés.
mondjuk el kéne találnom abba a erdőbe azon a vonaton, és ott lesz az a ház. az életem nem csúszik bele a szürrealitásba, az csak egy másik síkon történik meg. Most csak elsuhannak mellettem a színek, és tegnap néztem kívülről a kerepesit, és értettem egy pillanatra, hogy miért van a kőkerítés, és miért más a halottak mellet. Azóta elfelejtettem, ahogy mindig elfelejtem a világ teljességét.
Sűrű hétvégén vagyok túl, úgy, hogy nem éreztem a programokat annira megterhelőnek, mégis, már vasárnap reggel rettenetes fáradt voltam. Arra kell gondolnom, hogy vagy betegség volt bennem, vagy az időjárás vette ki az energiát, mert szombat délelőtt tudtam aludni (és porszívózni és mosogatni és vásárolni), és a mesélés csak nem fársztott ki annyira, hogy vasárnap egész nap (!) zombi legyek. Jó, persze, kb negyednégytől tízig szinte folyamatosan kellett koncentrálnom és mesélnem, és ez már-már egy munkanapnyi meló. Utána meg korán kellett kelni a próba miatt, egész délelőtt figyelni a próbát és jegyzetelni, aztán volt másfél óra ebádszünetem, és mentem az rs-be díszletezni, aztán próba és előadás, hangtechnika. Különben nem volt roszs az előadás, mi több, ez egy jó darab, csak éreztem, hogy másodszorra kívülről már nem akkora hatás. Meg, ugye, én is játszom benne a másik szereposztásban, ezért, bár jónak tartom Laurát, már el kezdett idegesíteni az, h mintha magamat látnám, de mégsem.
A mesélés meg tanulságos volt - azt hiszem, egy darabig maximum 3, kivételes esetben négy embernek fogok mesélni, de... inkább kettőnek, vagy egynek. És inkább játszom, küzdjön más.
Voltak epikus pillanatok, például az, amikor az a pillanat egészen drámai meg minden volt, amikor Ophélie végső pánikban csodát tett, és helyet cserélt egy pillanat alatt Adriannel, akit Micha épp lefejezni készült - itt már futott a processz az agyamban, hogy az egyes személyek és események hogyan és milyen irányba mozdlnak a halálától, és kicsit attól tartottam, hogy túl gyors lesz a történet befejezése. Mondjuk érdekes lett volna, az biztos :D Az meg, h kedvenc NPC - ja, nyilván, az egyik a három-négy kedvenc NPC-m közül, de ez nem gátolta volna meg önmagában. Arról igazán nem tehetek, hogy a szándékosan tehetetlenné tett (hogy a PC-k egyedül tudjanak a helyzettel kezdeni vmit) másik NPC-t valamely játékos képbe hozta... Ilyenkor érzem, hogy a dramaturgiának van egyfajta nehézkedése, sodrása. Csak kár, h kívülről nem tűnt hitelesnek a reakciók szerint.
Még egy játékalkalom, és lezárom a történetet, bármeddig sikerüljön elmesélnem. Egy nagy ívnek úgyis vége.
A királylányosban az a jó, hogy ott jelenleg kis csapatokban mesélek, és csak ritkán kell összehoznom mindet.
A mesélés meg tanulságos volt - azt hiszem, egy darabig maximum 3, kivételes esetben négy embernek fogok mesélni, de... inkább kettőnek, vagy egynek. És inkább játszom, küzdjön más.
Voltak epikus pillanatok, például az, amikor az a pillanat egészen drámai meg minden volt, amikor Ophélie végső pánikban csodát tett, és helyet cserélt egy pillanat alatt Adriannel, akit Micha épp lefejezni készült - itt már futott a processz az agyamban, hogy az egyes személyek és események hogyan és milyen irányba mozdlnak a halálától, és kicsit attól tartottam, hogy túl gyors lesz a történet befejezése. Mondjuk érdekes lett volna, az biztos :D Az meg, h kedvenc NPC - ja, nyilván, az egyik a három-négy kedvenc NPC-m közül, de ez nem gátolta volna meg önmagában. Arról igazán nem tehetek, hogy a szándékosan tehetetlenné tett (hogy a PC-k egyedül tudjanak a helyzettel kezdeni vmit) másik NPC-t valamely játékos képbe hozta... Ilyenkor érzem, hogy a dramaturgiának van egyfajta nehézkedése, sodrása. Csak kár, h kívülről nem tűnt hitelesnek a reakciók szerint.
Még egy játékalkalom, és lezárom a történetet, bármeddig sikerüljön elmesélnem. Egy nagy ívnek úgyis vége.
A királylányosban az a jó, hogy ott jelenleg kis csapatokban mesélek, és csak ritkán kell összehoznom mindet.
péntek, november 19
az ilyen este az, amikor elkezdem youtube-on végigpörgetni az industrial-noise-electro-aggrotech meg mittoménmilyen címkéket. Az legalább ébren tart.
a zene színt ad a levegőnek és az életnek.
There's a meeting at the midnight hour
Come alive and seize your power
Giving sight to the blind
We are one of a kind
So welcome here
Tonight
a zene színt ad a levegőnek és az életnek.
ez az új take that tiszta coldplay. legalábbis az egyik számuk mindenképpen. persze jól hozzák a a borostás férfi fílinget :D namindegy, nem vagyok képes elég számot meghllgatni tőlük ahhoz, h korrekt véleményt hozzak létre.
szépen esik az eső, van új szemüvegem, csak ne lennék ennyire álmos.
álmodtam mtt-set, valami előadás volt, amiben egy csomó testvér szerepelt, és az előadás végén családonként mentek ki meghajolni (Hannáék, Morganáék...). Vonatoztam, lekéstem, nem késtem le, ilyenek a szokásos. Házak és vonatok. És erdő az út szélén.Buszok és menetrendek.
drive faster...
Roll the windows down
This cool night air is curious
Let the whole world look in
Who cares who sees anything
I'm your passenger
I'm your passenger
remélem, jó napok következnek, ma este próba, aztán megyünk szocializálódni, holnap délután mesélem a végjáték x-edik részét Rouenben, és délelőtt meg semmi dolgom, asszem akkor alszom és éneklek. Megtanulom például pontosan a duettet, az alsó szólamot, megminden.
Vasárnap reggel-délelőtt próba lesz, este meg előadás. közben valamennyi kis szünet. Az mondjuk nem tesz boldoggá, h nem szereplek ebben a szereposztásban, ellenben hangot azt elvállaltam, mert azért mégiscsak - ne már csak Laura legyen ott mindig, amikor nem is lenne feltétlenül szükséges.
az új szemüvegem színvilága passzol a blogomhoz.
csütörtök, november 18
valami döbbenetes módon álmos vagyok reggel óta. aludni kellene sokat, ez így nem jó.
azt álmodtam, h az exfőnököm visszajött a Céghez, és meglepve kérdeztem, h mégis, miért jött vissza? Ennyire rossz volt mindenhol máshol, hog újrakezdi a sziszifuszi melót? Úghogy reggel időbe telt helreraknom, h nem, nem jött vissza. Viszont a tegnapi beszélgeté meg az álmom minimálisan arra késztetett, h próbáljak mg vmit csinálni. Az uralmat egyelőre nem tudom átvenni, de majd, de majd.
Például elkezdtem php-t meg sql-t olvasgtani, de mostmár úgy érzem, oké, elolvastam, kéne tudnom, h ezek mire jók, és mikor, és nekem mér lenne jó. Mennyivel egyszerűbb mondjuk azt megtanulni, h a 3dsmaxban melyik paranc smit csinál, s ogyan hozok létre, olyat, hogy. űolyankor, amikor van mit csinálni. Asszem maradok a grafikus programoknál, mert a programozási nyelvekben általában az if then else-nél fogy el a türelmem, h jó, de mostmár eredményt szeretnék látni, nem sorokat egymás alatt... és betűk között szöszölés.
azt álmodtam, h az exfőnököm visszajött a Céghez, és meglepve kérdeztem, h mégis, miért jött vissza? Ennyire rossz volt mindenhol máshol, hog újrakezdi a sziszifuszi melót? Úghogy reggel időbe telt helreraknom, h nem, nem jött vissza. Viszont a tegnapi beszélgeté meg az álmom minimálisan arra késztetett, h próbáljak mg vmit csinálni. Az uralmat egyelőre nem tudom átvenni, de majd, de majd.
Például elkezdtem php-t meg sql-t olvasgtani, de mostmár úgy érzem, oké, elolvastam, kéne tudnom, h ezek mire jók, és mikor, és nekem mér lenne jó. Mennyivel egyszerűbb mondjuk azt megtanulni, h a 3dsmaxban melyik paranc smit csinál, s ogyan hozok létre, olyat, hogy. űolyankor, amikor van mit csinálni. Asszem maradok a grafikus programoknál, mert a programozási nyelvekben általában az if then else-nél fogy el a türelmem, h jó, de mostmár eredményt szeretnék látni, nem sorokat egymás alatt... és betűk között szöszölés.
szerda, november 17
politika
időnkémnt elkap a vágy, hogy megértsem az aktuális politikai helyzetet itthon és külföldön is, aztán az első pár cikk elolvasása után ideges leszek, szomorú, és képtelen vagyok tovább nézelődni.
Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a dolgokhoz a rajtuk munkálkodó emberek többsége nemhogy nem ért, de még csak nem is akarja, hogy jól működjenek. Csak azt akarja, hogy neki megfelelően működjenek. A családi-baráti mizériáktól kezdve a baráti társaságokon át a cégeken keresztül egészen országos és nemzetközi szintig. Minél messzebb és magasabb nézek, annál jobban halmozódnak és összefonódnak a csak valahogy, ill. a csak pár ember érdekeit képviselő dolgok, és hiába érzem valamiről, hogy az emnnyire nem jó, hiába beszélek róla, semmit nem változtat. Nem szeretek politizálni, nem szeretek politikáról beszélgetni, mert nem értek hozzá, mert nem tudok eleget ahhoz, hogy releváns véleményem legyen - és kételkedem abban, h az esetleges beszélgetőpartnereim valóban elég alappal rendelkeznek ehhez.És frusztrál a rossz és negatív dolgok felemlegetése, amik ellen nem tudok tenni.
Néha olyan jó lenne egyszerűen elhinni valamelyik forradalmár/anarchista/zöld/antiglobál/stb. csoport álláspontját, földalatti mozgalomban plakátokat kihelyezni ésvírusvideókat, meg tüntetésekre járni - de ez az egész csak illúzió. A túl nagy lendület iszonyatos következményekkel járhat, ha rossz irányba tart. És mindig rossz irányba tart, ha csak egy kicsit, akkor is.
Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a dolgokhoz a rajtuk munkálkodó emberek többsége nemhogy nem ért, de még csak nem is akarja, hogy jól működjenek. Csak azt akarja, hogy neki megfelelően működjenek. A családi-baráti mizériáktól kezdve a baráti társaságokon át a cégeken keresztül egészen országos és nemzetközi szintig. Minél messzebb és magasabb nézek, annál jobban halmozódnak és összefonódnak a csak valahogy, ill. a csak pár ember érdekeit képviselő dolgok, és hiába érzem valamiről, hogy az emnnyire nem jó, hiába beszélek róla, semmit nem változtat. Nem szeretek politizálni, nem szeretek politikáról beszélgetni, mert nem értek hozzá, mert nem tudok eleget ahhoz, hogy releváns véleményem legyen - és kételkedem abban, h az esetleges beszélgetőpartnereim valóban elég alappal rendelkeznek ehhez.És frusztrál a rossz és negatív dolgok felemlegetése, amik ellen nem tudok tenni.
Néha olyan jó lenne egyszerűen elhinni valamelyik forradalmár/anarchista/zöld/antiglobál/stb. csoport álláspontját, földalatti mozgalomban plakátokat kihelyezni ésvírusvideókat, meg tüntetésekre járni - de ez az egész csak illúzió. A túl nagy lendület iszonyatos következményekkel járhat, ha rossz irányba tart. És mindig rossz irányba tart, ha csak egy kicsit, akkor is.
Zenei bejegyzés
megint mind.in.a.box-ot hallgatok reggelenként. így, idő elteltével azt kell mondjam, h annyira mások koncerten, mint így, hogy nem is nagyon idéződik fel bennem a koncert, ahogyan ezt hallgatom. pedig általában az szokott lenni, hogy valahogy ráépül a koncertélmény a hallgatott zenére, és soha többé nem lesz ugyanaz. Vagy csak lassan halványul az élmény.
Adrian Hates személye például lapjaiban meghatározza a Diary of Dreams-hez való hozzáállásomat. Amikor 2004-ben (?) elmentem Bécsbe a koncertjükre, akkor még csak pár hete ismertem a zenéjüket. (Asszem kicsit kezdem hosszúnak érezni az eddig eltelt időt...) Azóta az egészhez hozzátartozik a a kisugárzás, az a Jelenlét a színpadon - a bécsi tremere zenekar :D Kitűnően lehet depresszióba esni a zenéjükre - bár az eddigi legütősebb még mindig az Antimatter, szinte rituálisan elszürkül a plafon, és ködb burkolózik a szoba, amikor meghallom a visszhangosított hangokat.
Közben már Ayreon megy, a 01011001 albumról ismerem a legtöbb számot - naná, Anneke énekel rajta... Erről jut eszembe, tegnap volt egy elég bozalmasan kivitelezett énekórám (Zoltán szerint cirka másfél évvel ezelőtti teljesítményt nyújtottam), azon énekeltem a Somewhere-t - mostmár tényleg rászánok mondjuk szombaton időt, hogy megtanuljam rendesen, mert magamnak még csak-csak átírom a számokat, de duettben már nem ártana pontosnak lenni.
Adrian Hates személye például lapjaiban meghatározza a Diary of Dreams-hez való hozzáállásomat. Amikor 2004-ben (?) elmentem Bécsbe a koncertjükre, akkor még csak pár hete ismertem a zenéjüket. (Asszem kicsit kezdem hosszúnak érezni az eddig eltelt időt...) Azóta az egészhez hozzátartozik a a kisugárzás, az a Jelenlét a színpadon - a bécsi tremere zenekar :D Kitűnően lehet depresszióba esni a zenéjükre - bár az eddigi legütősebb még mindig az Antimatter, szinte rituálisan elszürkül a plafon, és ködb burkolózik a szoba, amikor meghallom a visszhangosított hangokat.
Közben már Ayreon megy, a 01011001 albumról ismerem a legtöbb számot - naná, Anneke énekel rajta... Erről jut eszembe, tegnap volt egy elég bozalmasan kivitelezett énekórám (Zoltán szerint cirka másfél évvel ezelőtti teljesítményt nyújtottam), azon énekeltem a Somewhere-t - mostmár tényleg rászánok mondjuk szombaton időt, hogy megtanuljam rendesen, mert magamnak még csak-csak átírom a számokat, de duettben már nem ártana pontosnak lenni.
Forever we are
Forever we learn
Forever we live a lie
Forever slipping by
And forever we flee
Forever we'll be
Forever is but a dream
Forever is but a scream
And Forever we try
Forever we die
A spell alive for all
Possessed for life
Not enough...
Longing, hoping, waiting
Never enough
kedd, november 16
közben meg telik az idő, és egyre sötétebb lesz... ilyenkor novemberben. Széles vigyorral örvendezni a munkatársak arcába a ködnek és borúnak, ezt kell. Erőt kellene vennem magamon este, és nem simsezni hazamenni azonnal ének után, hanem egy kicsit beülni angolul csevegni, de már egyre kevesebb erőt érzek erre magamban.
ó, igen ilyenkor kell hallgatni hiperkarmát...
és gondolkodtam azon, amit Angwen írt kommentbe, (mtt, táborszervezés), és ugrált az agyam a különféle létezések és nézőpontok között. És végül arra lyukadtam ki, hogy valóban ennyi: nem szeretem a megszokást, a rögződéseket olyankor, amikor lehetne nem azt használni. És az zavar, hogy akkor nincs lehetőség tervezni a tábor szerkezetét, ha már csak a kidolgozásra/végrehajtásra kérnek fel. Asszem a legutolsó két táborban ez zavart - jó, az utóbbiban kevésbé, mert legalább a keretjátékot át lehetett gondolni (a lentebb írt dolgok közül az egyik legfontosabb). Az már kevésbé volt jó, hogy pl. a táborkidolgozás lineáris volt, nem párhuzamos.
a sims3-ban meg az történik, hogy a karakterem meg az NPC összejöttek, és kevés szándékosság volt benne. Mármint Janie alapján megcsinált karakter, meg Ashraf. (huhh, nem hiszem, h bárkinek lényeges lenne, kikről van szó, de ez így kerek.)
got. lost.
ó, igen ilyenkor kell hallgatni hiperkarmát...
és gondolkodtam azon, amit Angwen írt kommentbe, (mtt, táborszervezés), és ugrált az agyam a különféle létezések és nézőpontok között. És végül arra lyukadtam ki, hogy valóban ennyi: nem szeretem a megszokást, a rögződéseket olyankor, amikor lehetne nem azt használni. És az zavar, hogy akkor nincs lehetőség tervezni a tábor szerkezetét, ha már csak a kidolgozásra/végrehajtásra kérnek fel. Asszem a legutolsó két táborban ez zavart - jó, az utóbbiban kevésbé, mert legalább a keretjátékot át lehetett gondolni (a lentebb írt dolgok közül az egyik legfontosabb). Az már kevésbé volt jó, hogy pl. a táborkidolgozás lineáris volt, nem párhuzamos.
a sims3-ban meg az történik, hogy a karakterem meg az NPC összejöttek, és kevés szándékosság volt benne. Mármint Janie alapján megcsinált karakter, meg Ashraf. (huhh, nem hiszem, h bárkinek lényeges lenne, kikről van szó, de ez így kerek.)
got. lost.
új dizájn, Inszéjn szerint zavaróan sötét a cím, hátén nemtom, nekem pont a megfelelően sötét, éppen olvasható még.
viszont a fehér alapon fekete betűk nem tetszenek, erre keresek mást, mert túl kontrasztos az egész.
úgy érzem, a mai nap css hekkelésében ez a maximum, amit ki tudtam magamból hozni. nincs türelmem.
viszont a fehér alapon fekete betűk nem tetszenek, erre keresek mást, mert túl kontrasztos az egész.
úgy érzem, a mai nap css hekkelésében ez a maximum, amit ki tudtam magamból hozni. nincs türelmem.
hétfő, november 15
az álmok és az emlékek ilyen szoros kapcsolata azért elbizonytalanít néha. (és mellesleg segít annak az elképzelésében, hogy milen lehet őrültnek lenni - vagy éppen elcseréltnek, aki már nehezen különbözteti meg a valóságot a nemvalóságtól).Általában ébredés után közvetlenül vagok eltévedve az eseménysíkok között, meg ilyenkor, amikor nagyon régi emlékeket próbálok felidézni, de nem találom a valóságalapokat, csak arra nagyon hasonlító rajzfilmeket. Persze, hogy az jut eszembe, hogy kiemeltek az eredeti világomból, és egy kicsit különbözőbe raktak át.
igazából az álmaimat próbálom meg minél érzékletesebben megírni, és minél... emészthetőbben. Mert az az érzés. mindenféle eszképizmus alapja.
vannak emberek, akik... hm. akik valamilyen katalizátorként hatnak rám, illetve lehet, h csak szimplán nagyon szimpatikus vonásokkal rendelkeznek, amiket szeretek túldimenzionálni. Ja, nemis, rájuk vetítem a többieket idebent. Mindegy is, a lényeg az, hogy léteznek. És néhánnyal még beszélőviszonyban is vagyok.
De ez azért ijesztő. Meg szoktak ijeszteni, mert nem tudok mit kezdeni ezzel.
Az sokkal jobb, amikor mondjuk egy énekes illik bele a képbe, mert ő messze van, soha nem beszélek vele, meg ilyenek - volt már ilyen is, az énekes személye egy időre még leült a többiek mellé a nézőtérre. És beszélgetett az NPC-kel.
Asszem különben, hozzám leginkább a skizofrénia áll közel - mmint a hallucinációs fajta, nem a többszörös személyiség. Én mindig itt vagyok, csak néha távol, és inkább csak nem vagyok biztos a valóságban.
igazából az álmaimat próbálom meg minél érzékletesebben megírni, és minél... emészthetőbben. Mert az az érzés. mindenféle eszképizmus alapja.
vannak emberek, akik... hm. akik valamilyen katalizátorként hatnak rám, illetve lehet, h csak szimplán nagyon szimpatikus vonásokkal rendelkeznek, amiket szeretek túldimenzionálni. Ja, nemis, rájuk vetítem a többieket idebent. Mindegy is, a lényeg az, hogy léteznek. És néhánnyal még beszélőviszonyban is vagyok.
De ez azért ijesztő. Meg szoktak ijeszteni, mert nem tudok mit kezdeni ezzel.
Az sokkal jobb, amikor mondjuk egy énekes illik bele a képbe, mert ő messze van, soha nem beszélek vele, meg ilyenek - volt már ilyen is, az énekes személye egy időre még leült a többiek mellé a nézőtérre. És beszélgetett az NPC-kel.
Asszem különben, hozzám leginkább a skizofrénia áll közel - mmint a hallucinációs fajta, nem a többszörös személyiség. Én mindig itt vagyok, csak néha távol, és inkább csak nem vagyok biztos a valóságban.
Mivel már hallottam pár dolgot arról, hogy ezúttal az éppen ott lévő emberek (glom az mtt elnöksége) dönti el, h kik szervezik a tábort, ezért kevés esélyt látok a pályázatra, úgyhogy csak ide írom le a gondolatmenetemet.
Épp azon gondolkodokm, h megsértődtem-e azon, h nem tartanak szervezésre alkalmasnak, vagy egyáltalán arra alkalmasnak, hogy megkérdezzenek, miután modntam, h lelkesedésem és energiám is lenne a szervezéshez - de asszem nem, mert akkora arcom azért nincsen. Csak rosszul esik. Asszem.
Naszóval, egyrészt nyilván kell egy főszervező, aki képes arra, ogy magáénak érezze az egészet, és átlásson mindent, és tudja, h ki-mit csinál, és figyeljen, hogy az előkészületek a megfelelő ütemben menjenek. Emellett tudjon dönteni, tudjon beszélni az emberekkel (vagy legyen olyan ember, akivel tud beszélni, és az beszél a többiekkel).
Aztán el kell dönteni a tábor szerkezetét.
Kell logisztikai egység, illetve kell programos egység. Ez a legalapvetőbb logikai felosztás, mert kell valahol élni (logisztika), illetve valamit csinálni közben (program). Minden más már ennek a finomítása. A szokásos táborkoncepció egyik alapvető eleme a csapat - ez adja a tábori program egyik pillérét. Másik szokásos elem a keretjáték. Ezen kívül még szoktak lenni olyanok, h közös tábori programok, vagy szabadon választható, nem csapathoz kötődő programok.
A csapat az a szűkebb közösség, akikkel közös programja/tevékenysége van a résztvevőknek a tábor során. Ez még mindig baromira általános, de már konkrétan is megvalósítható elképzelés, hogy a tábor programjai csak csapatokra épl - minden, amit az emberek csinálnak ebben a viszonyrendszerben működik. Lényegében sok kis altábor, amik időnként keresztezik egymást, összehasonlításra kerülnek, stb.
A csapat tevékenysége általában valamilyen közös kreatív tevékenység, illetve játék szokott lenni. A beszélgetünk gyertyafénynél dolog vhol a kettő határán mozog, illetve a kirándulás mondjuk játék, és akkor lefedtem mindent. A másik szerepe a szociális közeg biztosítása mindenki számára (gyertyafényes izé ide is jöhet).
Volt már többféle közösség is, az utóbbi pár évben megszokás lett a másik csapat, a rendek intézménye. Tulajdonképpen ez egy szűkebb tevékenységre orientált csapat, és alapvetően képes ellátni ugyanazokat a funkciókat, mint a másik elnevezéssel, de, mivel ezt külön szokták kezelni, ezért fontos kitérni rá az emtété táborok esetében.
Szóval a rendek valamilyen kreatív tevékenységre koncentráló csapatok.
A kettő csapatféle mátrixként szokott működni, az egyes emberek mindkettőbe tartoztak az elmúlt táborok során.
Jelenleg épp az a véleményem, hogy nem feltétlenül ez a legoptimálisabb kialakítás - az elmúlt évek során azért épp elég hiányosság, probléma is kiderült ezekkel kapcsolatban, úgyhogy tessék, néhány alternatív megoldás:
- a csapatok rendek: egyfajta csapatfelosztás van, és a csapatok egyféle tevékenység köré csoportosulnak. Ilyen táborból azért jónéhányat ismerhetünk, a valamilyen tanulásra/tevékenységre súlyt fektető (nyelvi, úszó, lovagló stb. ) táborok így működnek. KÖMT már volt ilyen, és működött.
- a csapatoknak két fajtája van, egymás mellett: van a rend-féle kreatív cucc, meg a másik fajta, akik nem egy tevékenységre összpontosítanak.
- a csapatok csak szociális, illetve kezelhetőségi funkciót töltenek be, a programot alapvetően a közös tábori ill. keretjátékos események viszik, a csapatokra alapozva: tehát nem a zászlófestés és kényszeredett indulóépítéssel töltik az emberek az idejüket, hanem csapatversenyek, kirándulások, akár amolyan szabadrendi órák, akadályversenyek, illetve akár live-os események között időnként összeülnek beszélgetni, és igény szerint mindig ugyanannál az asztalnál ülnek kajánál.
- nincsenek tevékenységi csapatok: az embereket a baráti közösségek, illetve a keretjátékos funkciók kötik össze, a programot egészében a keretjáték és a közös programok viszik (legutóbbi KÖMT, LEP), esetleg az alkalmi közösségek.
Én az elsőt, ill. a harmadikat tartom megvalósíthatónak, és összemérhetőnek a szokásos mátrix-rendszerünkkel annyira, hogy mindkettőt érdemes lenne szerintem alaposan átgondolni. Én most a harmadikra fogok részletesebb javaslatot tenni (és wazze, érzem, ahogy a terméktervezős nem lepontozta a termékjavaslatokat, és kidolgozná mindet, hogy könnyebb legyen választani).
De előbb a keretjáték. Ez kifejezetten mtt-táboros jellegzetesség, a legfőbb hozzáadott értékünk szerintem a táborainkhoz. Ezért Tolkien tábor. Ezért kifejezetten fontos.
Az erőssége eddig is változó volt a táborok során,nekem úgy tűnik, hogy a minimum az az általános hangulat megteremtése: az emberek érezzék magukat Középföldén. A díszítés, a helyszínek berendéze legyen következetesen középfölde-i (esetleg valinori), legyen egy korhoz, sőt egy helyhez és időhöz köthető. Meg konkrét eseményekhez is, amik kötődnek az ismert nagy mitológiai/történeti eseményekhez.
Egy következő szint, amikor a keretjáték már minden programot megideologizál, kontextusba helyez.
Aztán erősebb keretjáték esetén maga keretjáték szolgáltat programot is - naagy megbeszélések, csapatok koncepciója és tevékenysége (igen, zászlófestés és rituálé kialakítás meg ilyenek). Meg a megnézhető keretjátékos események.
A legutolsó meg a live-szint, amikor részt vesznek a keretjáték eseményeiben, az emberek nem csak csapatonként, hanem személyenként is középföldei szereplők.
Na, ezek közül is érdemes belőni, h mit szeretnénk. Én a hármas-négye szint közöttit tartom célszerűnek (és itt is szoktak mozogni a táborok - a relax volt csak az egyes alatt, de még annál is volt eredetileg törekvés legalább az egyes szintre).
Tehát kell koncepció egy eseménysorra, ami a csapatok szempontjából "Live", és bizonyos, jól körülhatárolt szituációkban az emberek számára is (lehet) az. Erre ugye a legutóbbi tábor jó példa (mmint a live-osra).
Aztán kell dramaturgiai ív az egész táborra, katarzissal, eukatasztrófával nagy mitológiához kapcsolódással, átélést segítő dolgokkal.
És nem árt, ha ezek a dolgok fedésben vannak a többi program-pillérrel is (vháhh, ez pilléres szöveg marketinges-menedzsment órákról maradt meg, ólol). Sőt, igazából szerves egységet kell képezni (mint a formatervezésben a design és funkciók között).
Megtervezésre a következő módszert látom jónak:
- koncepció, szerkezet kialakítása --> programszerkezet kialakítása együtt a közösségek működésével és a keretjáték dramaturgiájával --> itt válhatkülön a keretjáték, az közösségek, ill. a maradék, egyikhez sem köthető programok kidolgozása --> a végén meg az egész összefésülése, és közös átnézése, javítása
és az egész mellett folyamatosan az általam egyáltalán nem végiggondolt logisztikai csapat általi követés kiegészítés, stb.
Ha a konkrét példára vonatkoztatok, akkor:
- vannak csapatok, van keretjátékban betöltött funkciójuk.
- van a keretjáték ideje és helye és szituációja - a programok mind ehhez kötődnek: versenyek, kreatív tevékenységek, amik akár szabadrendiek, akár kurzus jellegűek, (de nem az eddigi rendek*), sportprogramok, hadijáték, kirándulás, előadóest, kiselőadások, nagyelőadások, tábortüzek, csapatjátékok, játékok.
- illetve vannak a kifejezetten keretjátékos megmozdulások: nagy jelenetek és live-jellegű történések.
* azért nem látom ideálisnak az eddigi rend koncepciót, mert már a beválogatott tevékenységek sem ugyanúgy működnek, és így még ki is hagyunk olyan dolgokat, amikre lenne igény, amik jók lehetnének. Quenyát nem fog 10 napon keresztl tanulni senki, de mondjuk 3-4 alkalmas kurzus? Írni lehet egy teljes napon keresztül, de időnként jó, ha az ember mondjuk elmegy két órát táncolni közben. A "krónikás" rend meg nem mut mit csinálni olyankor, amikor nincs esemény. A szakácsoknak viszont határozottan kell idő.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, de majd alkalomadtán folytatom.
Épp azon gondolkodokm, h megsértődtem-e azon, h nem tartanak szervezésre alkalmasnak, vagy egyáltalán arra alkalmasnak, hogy megkérdezzenek, miután modntam, h lelkesedésem és energiám is lenne a szervezéshez - de asszem nem, mert akkora arcom azért nincsen. Csak rosszul esik. Asszem.
Naszóval, egyrészt nyilván kell egy főszervező, aki képes arra, ogy magáénak érezze az egészet, és átlásson mindent, és tudja, h ki-mit csinál, és figyeljen, hogy az előkészületek a megfelelő ütemben menjenek. Emellett tudjon dönteni, tudjon beszélni az emberekkel (vagy legyen olyan ember, akivel tud beszélni, és az beszél a többiekkel).
Aztán el kell dönteni a tábor szerkezetét.
Kell logisztikai egység, illetve kell programos egység. Ez a legalapvetőbb logikai felosztás, mert kell valahol élni (logisztika), illetve valamit csinálni közben (program). Minden más már ennek a finomítása. A szokásos táborkoncepció egyik alapvető eleme a csapat - ez adja a tábori program egyik pillérét. Másik szokásos elem a keretjáték. Ezen kívül még szoktak lenni olyanok, h közös tábori programok, vagy szabadon választható, nem csapathoz kötődő programok.
A csapat az a szűkebb közösség, akikkel közös programja/tevékenysége van a résztvevőknek a tábor során. Ez még mindig baromira általános, de már konkrétan is megvalósítható elképzelés, hogy a tábor programjai csak csapatokra épl - minden, amit az emberek csinálnak ebben a viszonyrendszerben működik. Lényegében sok kis altábor, amik időnként keresztezik egymást, összehasonlításra kerülnek, stb.
A csapat tevékenysége általában valamilyen közös kreatív tevékenység, illetve játék szokott lenni. A beszélgetünk gyertyafénynél dolog vhol a kettő határán mozog, illetve a kirándulás mondjuk játék, és akkor lefedtem mindent. A másik szerepe a szociális közeg biztosítása mindenki számára (gyertyafényes izé ide is jöhet).
Volt már többféle közösség is, az utóbbi pár évben megszokás lett a másik csapat, a rendek intézménye. Tulajdonképpen ez egy szűkebb tevékenységre orientált csapat, és alapvetően képes ellátni ugyanazokat a funkciókat, mint a másik elnevezéssel, de, mivel ezt külön szokták kezelni, ezért fontos kitérni rá az emtété táborok esetében.
Szóval a rendek valamilyen kreatív tevékenységre koncentráló csapatok.
A kettő csapatféle mátrixként szokott működni, az egyes emberek mindkettőbe tartoztak az elmúlt táborok során.
Jelenleg épp az a véleményem, hogy nem feltétlenül ez a legoptimálisabb kialakítás - az elmúlt évek során azért épp elég hiányosság, probléma is kiderült ezekkel kapcsolatban, úgyhogy tessék, néhány alternatív megoldás:
- a csapatok rendek: egyfajta csapatfelosztás van, és a csapatok egyféle tevékenység köré csoportosulnak. Ilyen táborból azért jónéhányat ismerhetünk, a valamilyen tanulásra/tevékenységre súlyt fektető (nyelvi, úszó, lovagló stb. ) táborok így működnek. KÖMT már volt ilyen, és működött.
- a csapatoknak két fajtája van, egymás mellett: van a rend-féle kreatív cucc, meg a másik fajta, akik nem egy tevékenységre összpontosítanak.
- a csapatok csak szociális, illetve kezelhetőségi funkciót töltenek be, a programot alapvetően a közös tábori ill. keretjátékos események viszik, a csapatokra alapozva: tehát nem a zászlófestés és kényszeredett indulóépítéssel töltik az emberek az idejüket, hanem csapatversenyek, kirándulások, akár amolyan szabadrendi órák, akadályversenyek, illetve akár live-os események között időnként összeülnek beszélgetni, és igény szerint mindig ugyanannál az asztalnál ülnek kajánál.
- nincsenek tevékenységi csapatok: az embereket a baráti közösségek, illetve a keretjátékos funkciók kötik össze, a programot egészében a keretjáték és a közös programok viszik (legutóbbi KÖMT, LEP), esetleg az alkalmi közösségek.
Én az elsőt, ill. a harmadikat tartom megvalósíthatónak, és összemérhetőnek a szokásos mátrix-rendszerünkkel annyira, hogy mindkettőt érdemes lenne szerintem alaposan átgondolni. Én most a harmadikra fogok részletesebb javaslatot tenni (és wazze, érzem, ahogy a terméktervezős nem lepontozta a termékjavaslatokat, és kidolgozná mindet, hogy könnyebb legyen választani).
De előbb a keretjáték. Ez kifejezetten mtt-táboros jellegzetesség, a legfőbb hozzáadott értékünk szerintem a táborainkhoz. Ezért Tolkien tábor. Ezért kifejezetten fontos.
Az erőssége eddig is változó volt a táborok során,nekem úgy tűnik, hogy a minimum az az általános hangulat megteremtése: az emberek érezzék magukat Középföldén. A díszítés, a helyszínek berendéze legyen következetesen középfölde-i (esetleg valinori), legyen egy korhoz, sőt egy helyhez és időhöz köthető. Meg konkrét eseményekhez is, amik kötődnek az ismert nagy mitológiai/történeti eseményekhez.
Egy következő szint, amikor a keretjáték már minden programot megideologizál, kontextusba helyez.
Aztán erősebb keretjáték esetén maga keretjáték szolgáltat programot is - naagy megbeszélések, csapatok koncepciója és tevékenysége (igen, zászlófestés és rituálé kialakítás meg ilyenek). Meg a megnézhető keretjátékos események.
A legutolsó meg a live-szint, amikor részt vesznek a keretjáték eseményeiben, az emberek nem csak csapatonként, hanem személyenként is középföldei szereplők.
Na, ezek közül is érdemes belőni, h mit szeretnénk. Én a hármas-négye szint közöttit tartom célszerűnek (és itt is szoktak mozogni a táborok - a relax volt csak az egyes alatt, de még annál is volt eredetileg törekvés legalább az egyes szintre).
Tehát kell koncepció egy eseménysorra, ami a csapatok szempontjából "Live", és bizonyos, jól körülhatárolt szituációkban az emberek számára is (lehet) az. Erre ugye a legutóbbi tábor jó példa (mmint a live-osra).
Aztán kell dramaturgiai ív az egész táborra, katarzissal, eukatasztrófával nagy mitológiához kapcsolódással, átélést segítő dolgokkal.
És nem árt, ha ezek a dolgok fedésben vannak a többi program-pillérrel is (vháhh, ez pilléres szöveg marketinges-menedzsment órákról maradt meg, ólol). Sőt, igazából szerves egységet kell képezni (mint a formatervezésben a design és funkciók között).
Megtervezésre a következő módszert látom jónak:
- koncepció, szerkezet kialakítása --> programszerkezet kialakítása együtt a közösségek működésével és a keretjáték dramaturgiájával --> itt válhatkülön a keretjáték, az közösségek, ill. a maradék, egyikhez sem köthető programok kidolgozása --> a végén meg az egész összefésülése, és közös átnézése, javítása
és az egész mellett folyamatosan az általam egyáltalán nem végiggondolt logisztikai csapat általi követés kiegészítés, stb.
Ha a konkrét példára vonatkoztatok, akkor:
- vannak csapatok, van keretjátékban betöltött funkciójuk.
- van a keretjáték ideje és helye és szituációja - a programok mind ehhez kötődnek: versenyek, kreatív tevékenységek, amik akár szabadrendiek, akár kurzus jellegűek, (de nem az eddigi rendek*), sportprogramok, hadijáték, kirándulás, előadóest, kiselőadások, nagyelőadások, tábortüzek, csapatjátékok, játékok.
- illetve vannak a kifejezetten keretjátékos megmozdulások: nagy jelenetek és live-jellegű történések.
* azért nem látom ideálisnak az eddigi rend koncepciót, mert már a beválogatott tevékenységek sem ugyanúgy működnek, és így még ki is hagyunk olyan dolgokat, amikre lenne igény, amik jók lehetnének. Quenyát nem fog 10 napon keresztl tanulni senki, de mondjuk 3-4 alkalmas kurzus? Írni lehet egy teljes napon keresztül, de időnként jó, ha az ember mondjuk elmegy két órát táncolni közben. A "krónikás" rend meg nem mut mit csinálni olyankor, amikor nincs esemény. A szakácsoknak viszont határozottan kell idő.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, de majd alkalomadtán folytatom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)