közben meg telik az idő, és egyre sötétebb lesz... ilyenkor novemberben. Széles vigyorral örvendezni a munkatársak arcába a ködnek és borúnak, ezt kell. Erőt kellene vennem magamon este, és nem simsezni hazamenni azonnal ének után, hanem egy kicsit beülni angolul csevegni, de már egyre kevesebb erőt érzek erre magamban.
ó, igen ilyenkor kell hallgatni hiperkarmát...

és gondolkodtam azon, amit Angwen írt kommentbe, (mtt, táborszervezés), és ugrált az agyam a különféle létezések és nézőpontok között. És végül arra lyukadtam ki, hogy valóban ennyi: nem szeretem a megszokást, a rögződéseket olyankor, amikor lehetne nem azt használni. És az zavar, hogy akkor nincs lehetőség tervezni a tábor szerkezetét, ha már csak a kidolgozásra/végrehajtásra kérnek fel. Asszem a legutolsó két táborban ez zavart - jó, az utóbbiban kevésbé, mert legalább a keretjátékot át lehetett gondolni (a lentebb írt dolgok közül az egyik legfontosabb). Az már kevésbé volt jó, hogy pl. a táborkidolgozás lineáris volt, nem párhuzamos.

a sims3-ban meg az történik, hogy a karakterem meg az NPC összejöttek, és kevés szándékosság volt benne. Mármint Janie alapján megcsinált karakter, meg Ashraf. (huhh, nem hiszem, h bárkinek lényeges lenne, kikről van szó, de ez így kerek.)

got. lost.