olyan igazi cyberpunk este van a Cégnél - bent fények, kint sötét. Egy meg nem írt novellám hősnője ilyen helyen ereszkedik le az irodaház oldalán, hogy kiszabadítsa-elrabolja az öregasszonyt, aki nem akar már elmenni. Aztán meg akarja ölni a mestere, mert épp a parancs megtagadására készül hősnőnk. Vagy valami ilyesmi, de csak addig jutottam, hogy még kék az égbolt, úgyhogy a körvonalaik látszanak a sötétből. De rég volt ez. Ezt se írtam meg - utólag nem bánom talán, hiszen jópár ilyesmiről szóló részt láttam a Nikita sorozatban. Azért az ijesztő, amikor belső mitológiával találkozom szemben tévésorozatban.

Reggel a metrón befejeztem a Láthatatlan szörnyeket, kúlság volt. A stílus és a történet egységes, és ez jó.

És ez a kedvenc hónapom második napja. Pillanatok alatt elmúlik az ősz, és alig veszem észre.