megvolt a háromnapos hétvége - nem éreztem hosszabbnak, int egy normális kétnaposat. a szombatom és vasárnapom nem próbával töltött része a helovínra ment el, sőt, igazából a hétfőm nagy része is (mert négyig aludtam).

Azért örülök, hogy a visszajelzések alapján az emberek jó része jól érezte magát. Azt sajnálom, hogy nem mindegyik barátom, mert igazából nekik szeretek szervezni, nem a random ismerősöknek (bár, az sem utolsó).

Ehe, a szemüvegem nagyon kemény, meg igazából a jelmezem is, csak azt blogon nem mutogatom. (Meg Péter képei kifejezőek, de valahogy nem túl előnyösek.)
Szóva zenéltem, meg előtte berendezkedtünk, meg még korábban Kincsővel raktártpakoltunk.
A szerveződés tanulságos volt, ez demokratikusan valóban nem megy, mert a többség úgy érzi, hogy ő szívja a legtöbbet, pedig nem is.
A lábam még mindig fáj, a csizmám alja neháéz, és magassarkú, és egész nap abban álltam-ültem, úgyhogy hajnalban már alig bírtam járni. És félálomban felmostam a termeket, úgy ám, és örülök, hogy voltak emberek előtte és utána segíteni spontán. Az viszont pofátlanság, amikor valaki abban a pillanatban lép le, hogy kiderül, vége a bulinak és takarítani kell - és ezt még ki is jelenti, hogy ezért. Nem, ez nem jópofa.Lépjen le észrevétlenül, figyeljen, és menjen haza 10 perccel hamarabb, köszönjön el, és kérjen bocsánatot, vagy legalább ne mondja, hogy akkorénmost megyek, mert pakolni kell, és nem akarok. Nem szolgáltattunk, bmeg.

Megnéztük a Szigorúan bizalmast, jó film, érdekes, szép, meg ilyenek.És ma borzasztóan álmos vagyok.