szerda, november 24

lehet, h még többet kell panaszkodnom arra, h kevés a munkám, és rögtön megtaláljuk egymást, a feladatok, meg én.


I believe that we'll conceive
to make in hell for us a heaven.
A brave new world.
A promised land.
A fortitude of hearts and minds.
Until I see this kingdom is mine,
I'll turn the darkness into light.
I'll guide the blind.
My will be done until the day
I see this kingdom has been won.

Ez még mindig Adrian címzenéje, bármi is történjen. Jut eszembe, nekikezdtem átírni a novellámat, érthetőbbé, meg ilyesmi. Olyan, mintha ráklikkelnék a bővítésre, és a történet fraktálszerűen továbbnyílna. Tudom, nem ez a megfelelő megközelítése az utómunkálatoknak, ilyenkor kéne húzni, de... de... de amikor a visszajelzések alapján kevés volt a megértéshez, amit leírtam, akkor kell még. És akkor majd a végén.

Az meg... a halálbüntetést, az öngyilkosságot és az abortuszt is ellenzem. Mindegy, mit mond a törvény, a magzat számomra már egy ugyanolyan személy, mint egy éppen megszületett csecsemő. Pont. Én inkább megfelelő nevelőotthonokat-bölcsiket és óvodákat építtetnék, megkönnyíteném az örökbefogadást. Az elég szánalmas, ha egy közösség nem tud mit kezdeni a gyerekekkel- nem nem az a baj, ha egy ember, hanem az, ha egy nagyobb közösség sem. Az valahol az emberiség, mint életforma életképességét kérdőjelezi meg, nem?

és ilyenkor nyilvánvalóvá válik a világ elbaszottsága: nincsen jó döntés, az ideális elérhetetlen - és még az optimális is két rossz közül a vélt kevésbé rossz választását jelenti.


it is the fear that drives you mad.
it is the fear that makes you blind.
it is the fear that keeps you sad.
it is the fear that kills your mind.

Nincsenek megjegyzések: