egy kicsit elvándorlok.

aztán lehet, hogy vissza, aztán ki tudja.

Szerzek forrócsokit az automatából.
Szereztem.

Nem annyira... tiszták a dolgok, mondhatni, homályosak, sziasztok falak, szia levegő

helló ősz, szeretlek

Nem értem, hogy hoztam össze az egész éjszakás nem-alvást - elvileg, ha este behunyom a szememet, és vízszintes és sötét és csendes szoba vesz körbe, és mégt akaróm is van nyakig, akkor elalszom egy-két órán belül. Hát most nem. Egyszercsak feltűnt, hogy hű, most már tuti késő van, fél 4 volt, aztán lassan világosodott és reggel lett, én meg úgy döntöttem, akkor nem várom emg az ébresztőórát, mert még a végén elalszom 15 percre, az meg nem ideális ilyenkor.

Persze mostse blogolnm kéne, még van mit dolgoznom, emg az értékelést előkaparhatnéám, csak elképzelésem sincsen, hogy vajon melyik otthoni gépre mentettem el az első vázlatot, fakkje, nincs erre agyam, és marhára időm se volt eddig.

Eddig jól vagyok, és izgulok az ősz miatt. Sok dolog miatt.

Jelentés: most épp jól vagyok. Mmint alapvetően jókedvű, habár az IT reggel felvitte a vérnyomásomat, amit az orvos rögtön meg is mért, és döbbenten láttam, h magasabb mint eddig bármikor. Persze lehet, h mostmár nem vagyok alacsonyvérnyomású vérszegény, meg a kávé, a kávé, azért kicsit szédülök, a kávé.

Tegnap este némileg helyrebillentett a csendes iszogatás a Krimóban, meg köszi mindenkinek :D

Kell az ősz, a falevelek, az esőcseppek csillogása, meg a képernyő világítása sötét szobában, billentyűzet esőhangja, ilyenek, a shadowrun azért jó, mert benne van a kütyüfétisem és a misztikus izé egyszerre, oké, a kicsit futurisztikus wodban is valóban.

A meló meg sok. Úgyhogy megint blogolok helyette.

Megint sikerül úgy éreznem, hogy tök mindegy, mekkora erőfeszítésrt teszek valamibe, vagy én milyennek érzem az eredményt, nincsen korrelációban aztán a rólam és/vagy a munkámról kialakuló véleményekkel. Oké, időnként, egy-két embernél igen. És tudom, hogy sok tényezőt figyelembe kellene vennem, többek között az elfogultságokat és rész-ismereteket, illetve az elfogultságokat és azt is, hogy attól még, hogy valaki határozottan jelent ki valamit, még nem biztos, hogy az én mércémmel is megalapozott (értsd: tájékozott és a lehetőségekhez képest objektív) a véleménye.

Asszem van pár olyan önértékelési zavarom, amivel sürgősen kellene kezdenem valamit, mert morcossá tesznek. (És megbénítanak.)

Ráadásul kibaszott munka, nem végzek semmivel sem időre, és most itt a nyakamban pár megoldhatatlannak tűnő feladat is, és mindig akad hiba, mindig, dehát MIÉRT, ilyenkor úgy érzem, tényleg semmire sem vagyok alkalmas.

Jó lenne ha nem csak én, hanem a világ is a helyemen értékelne, és ez a kettő ugyanott lenne, ugye.

Ennek az esőnek nagyon örülök, ó, ősz, gyere! Térdig mondjuk eláztam hazafelé a rendelőből, de ez pont megfelelő fizetség érte. Kijöttem nagyjából a betegségből, bár a gyomrom még nincs teljesen rendben, ezt érzem, mindeg, a mai napot még táppénzen töltöm, tulajdonképpen szükségem van pihenésre, pláne a hétvége után. Pénteken elnéztünk IHB-ra, szombaton reggel indultunk esküvőre, lagzi hajnalig, aztán másnap fel kellett kelni, be Keszthelyre Szozsi szakavatott szervezésében (nekem nem feltétlenül jutott volna eszembe megkérni másokat az autózásra, előbb kezdek el stoppolni). Ott még mexikói étteremben költöttem a maradék pénzt, és aztán háromésfél óra vonat, aztán Budapest.

.----
hopp, a laptopon kezdtem el, és elfeledkeztem rólad, blogbejegyzés. jelentem, kint még mindig szépszínű a nyárvég, sok ilyet, sokáig.
Befejeztem az Ingóköveket, jó volt, nyomasztó volt, olvastam volna még tovább is, de nem befejezetlenség vagy ilyesmi miatt, szimplán csak tetszett a világ, az emberek leírása - még akkor is, ha nem éppen vidám történet, nyomasztóságban elérhetné a WWZ szintjét, ha hosszabb lenne, meg személytelenebb, dehát nyilván a téma - Sztálingrád ostroma -, az már maga is hozza. Namindegy.

tűnődtem még a napokban az egyszemélyi felelős kifejezésen, meg azpn, hogy miért nem a tumblr a legalkalmasabb az ilyen jellegű eszmefuttatásokra, gondoltam arra is, hogy itt folytatom, de most nincs hozzá kedvem. Helyette gyilkoltam Bioshockban, ugye, milyen jó.
Ma fel vagyok dobódva, megminden, ez az időjárás, emg az egészséges táppénzi pihenés második napja, nyilván ezért - néha kimegyek az erkélyre, és ellenőrzöm az eget meg a fákat, olyan gyönyörű ez az egész.
Hm.

És akkor most párpercnyi geekség, utánanézek a TOR-nak, megminden, de általában ezek a dolgok konkrét érdeklődés hiányában hamar kifulladnak. Esetleg egy win7 újratelepítés után (aaaasszem majdnem mindenem magvan a lapotpon is, nemde? :D)

Még mindig oktalanul rá tudok görcsölni utótáboros dolgokra, pedig. Asszem az a lépés hiányzik, hogy alapvetően megfelelőnek ítéljem a magam munkáját ahhoz, hogy reálisan fel tudjam dolgozni a kritikákat. Szóval még a kritikaírás előtt egy kis egotrip vagyvalami:
a meglátásom szerint jól sikerült a keretjáték, jó csapatot hoztunk össze, és az előzetes elvárásaimnak a hibahatáron belül megfeleltem. Sikerült egy, a saját elvárásaimnak megfelelő összetettségű és mondanivalójú keretjátékot megvalósítani működőképes szinten.
...
Milyen jó lenne hinni ebben.

Vagy legalább az jó lenne, ha nem számítana ennyire - de erről lecsúsztam, ahhoz túl sokat dolgoztam vele.

Most inkább meló, jajjne, jajjna. MEgvolt az értékelés, semmitmondó, legyek pontosabb nyilvántartó, meg jópofizzak többet a kollégákkal proaktivitás címén, amúgy jó a munkám, semmi baj.
---
Biztos minden szép és minden jó, az önértékelésem nincs a hekzet magaslatán, pedig tegnap is milyen jót beszélgettünk vérlepkével, ohh, igen, amikor azon licitálunk melyikünk mennyit sérült gyerekkorában. Remélem, a testvéri múltidézős beszélgetések másoknál a szép emlékekkel telnek. Nem panaszkodom, szórakoztató ez. És a cherry is finom volt. Meg  kúlság erkélyen ülni a törplámpás mellett.
---
Még mindig kérdések vannak, bár konfúzak és nem annyira kérdések, és. Majd egyszer lesz olyan bejegyzésem, ami jókedvű. Tényleg.

Ohh, hát ez a hétvége jó volt. És még akartam is róla mondani dolgokat, de valahogy nem ment egész délelőtt. Inkább időrendben?
Volt péntek, amit egy csütörtöki próba előzött meg, és akkor utána nem mentem szocializálódni, ami jó volt, mert azért az időm lassan elfogyott a héten mindenre, ami nem más emberek. Értsd: játszottam. És olvastam. És aludtam. A közeledő ősz szaga, megminden.
Kérdések, amikre csak nem érkezik meg a válasz, de mondjuk van, amire még kérdésse találok. Olyankor azt a hipotézist fogadom el, hogy fáradt vagyok és kimerültem. Vagy telihold, vagy akármi.
Pénteken hirtelen átírtam az egész programomat, és mentem megint szervezni koncertek helyett, de legalább volt némi szociális életem megint. Szombaton semmittevés, ami vasárnap folytatódott, aztán hétfőn-kedden Nyüfinél a Velencei-tavon némileg nyaraltam is. Az teljesen jó volt, közben összeraktunk egy teljes táborkoncepciót, a telihold alatt kitaláltunk hozzá keretjátékot is elméletileg mindent, mert jó ötletnek tűnik. Az abszint meg valóban jó karamellizált cukorral.

Elkezdtem táborértékelést írni, de rájöttem, h korántsem vagyok még elég távolságban a tábortól a részleteshez. Azt már látom, hogy nagyjból elértük a kitűzött célokat, ha nem is tökéletesen. Mégis, nyilván zavar, hogy nem lett tökéletes, hogy nem minden alegység hozta pont az elvárt eredményt. Mindegy. Még egy hetet azért ki kéne várnom, mert elfogult vagyok.
Borzasztó.
A legrosszabbak azok a kritikák, amiket nem érzek hibának. Például az utolsó pillanatban megkapott tájékoztatók a reggeleknél. Mégis, mikor tudtuk volna megírni? Előző este - sőt, éjjel - történt eseményeket kellett belefogalmazni, és hiába volt meg előre a fix része (amit, teszem hozzá, meg tudott minden szervező nézni előre), a kiegészítésekkel együtt csak reggelre lett meg minden infó. Ahogy esténként is, az esti megbeszélések alatt írtam be, hogy melyik csapat mivel szeretne előállni. Feature, nem bug. Ugyanitt jelezném, hogy, aki interaktívan szeretné megoldani ezt, az gondolkodjon el a problémakörön - az interaktivitás ugyanis a szervezők részéről is rugalmasságot követel meg. Nagy szerencsénk, hogy rugalmas volt a program és a logisztikus team is.
Az improvizáció vs színház kérdése. Ennyit tudunk ennyi idővel. Érezhető volt, amikor egy délelőttöt szántunk a csapathősökkel egy esti jelenet összepróbálására, akkor kicsit erősebb lett maga a jelenet. ugyanígy az NPC-kel is, csak tőlük semmilyen szinten nem lehetett elvárni, hogy improvizáljanak (és köszönet annak, aki tudott). Vagy legyen minden NPC teljes jogú szervező, de ne legyen sok más dolga mellette (különben nincs ideje próbálni), vagy nem lesz színpadi jelenet minőségű a legtöbb keretjáték event (kivéve azokat, amiket maga a közönség részvétele felturbóz). Nem, még akkor sem, ha szuperhősökkel dolgozunk (vagy, ha színészekkel, akkor sem, heló). Sőt, szerintem úgy se, de az már más kérdés :D Viszont arra már láttunk példát, hogy egyik véglet sem működik, sem a 11 napos színház, se a 11 napos live (2011 vs 2012).
Tábori játék, őrség, mint keretjáték. Jajj, hagyjuk, ez hosszú, majd máskor.
Csapatok nem egységes integrálódása. igen, ez szokott lenni, nem egyformák a csapatok és a vezetőik se. Eddig ez azért nem (így) jött elő, mert inkább a csapat általános jóságán/nemjóságán látszott, most viszont meghatározó volt az identitásban a keretjáték is - baromi sok múlt azon is, hogy a csapathármasok mit szerettek volna, és, hogy a csapatuk erre hogyan reagált. Még csak nem is feltétlenül korrelált az előzetesen belefektetett idő és energia az eredménnyel.
Miért nem tud X NPC válaszolni arra a kérdésre, hogy pontosan mikor és kik és hánykor kelt fel aznap a nap. Egyrészt örülök, hogy ilyen mélynek tűnt a keretjáték kidolgozottsága, de azért, logikusan már, nyilván vannak olyan mélységű kérdések, amiket nem fogunk előre kitalálni. Mert pl. nincs az az NPC, aki megjegyezné. (És nincs az az idő).

És akkor látjátok, hirtelen próbálok választ adni, magamnak is, másoknak is, és nem jó, nem jó, nem jól.

elképesztő fáratdság és álmosság ömlik szét rajtam

folyamatos monológokat folytatok táborról, az életről meg az összestöbbiről

tegnap azért jó volt, rendet raktam a szobában és jöttek hősök és szervezők és NPC-k, és egy idő után rájöttem, h nem kell beszélnem, megoldják magukban, nem kell érvelnem, bár nem fért bele a szünetekbe, valahogy furcsa volt az egész.

szoktam a legkisebb öcsémről álmodni időnként, hogy megtanul beszélni, hogy igazából okos, vagy azt, hogy összezsugorodik lepke méretűre, miközben én vigyázok rá, és elvesztem, mint egy üveggolyót - olykor félek, hogy eltörnek körülöttem az emberek, szoktak olyat csinálni

volt esti levegő a szobámban, meg tér, meg lélegzetvételes lámpafény. valamit el kell eresztenem, valamit elkezdenem. Nem elég a figyelem. Ritmusérzék és levegőzés, és a megfelelő pillanat eltalálása szükséges, és a tett, azzal együtt, hogy úgyis hibázni fogok, és nem akkor, amikor minimalizálhatnám a veszteségeket.

soha nem lesznek válaszok. csak időnként. valmire.

háhh, látom, h van aki feedly-n követ :D (mondjuk ez nem annyira izgalmas tulajdonképpenalapvetően, de akkoris. )

Egy beszélgetés meg egy időjárásváltozás sokat lendített a hangulatomon - mondjuk az előbbit kicsit könnyebb elintézni, de az, hogy esőben mehettem végre haza, és hűvösebb, őszibb reggelre ébredtem, az. Az nagyon jó volt, na. Meg geekségekről beszélgetni végre, nem csak az emtétéről, mert kezd egyre jobban zavarni, hogy tábortáboremtétéemtété a baráti körömben. Persze, elkerülhetetlen, elvégre. Ezért is örülök minden olyannak, ami nem erről szól.

Kéne rendes kávét is szereznem, aztán dolgozni, csak ne kapjak emaileket a főnökömtől, hogy ezt-vagy-azt miért nem azonnal és készre, basszameg, adminisztráció, sosem leszek pontos, gyűlölöm az exceleket

Jajj, köszönőlistát is írhatnék amúgy.
Pl köszönöm a főszervezőknek a főszervezést. Hogy úgy éreztem, a tábor közepére a mindenféle problémák összekényszerítettek minket, hiába, én a vitából és eszmecseréből érzem az összetartást és a munkát, abból, hogy megsajnálom Danit, amikor rácsavarodik a saját pózára, vagy amikor végre tudok ideges lenni másra és kimondani, és nem elfelejteni és fololdatlanul hagyni valamit. A belső troll. Mindig ijesztő, ha nincsenek problémák. Mindig jó, ha megoldódnak a problémák, de legalábbis dolgozunk rajtuk. Ha ezzel pont rosszat tettem másnak, akkor sajnálom, de én ettől éreztem azt, hogy alapvetően megbízhatunk egymásban.

A keretjáték teamnek, Brandirnak és Gandalfnak a kemény munkát. Mármint tényleg, elképesztően sokat dolgoztunk, és nagyon jól működött külön szájbarágás nélkül is a feladatmegosztás - a szájbarágásban kifejezetten rossz vagyok amúgyis. Az első kétségek után (mindhárman ördögügyvédjei vagyunk nohát) kiderült, hogy tulajdonképpen hatékony ez így, van lore-tudós és van részletekre rákérdező és van nagykép ember is a hármasban. És annak kifejezetten örülök, hogy egyikünk érzelmi életével se kellett semmit se foglalkozni, mindhárman a melankolikus.flegmatikus vérmérséklet felé hajlunk :D

a CsapatHősök. Nekik is majd elmondom. De nagyon sokat számítottak, egyesével is, emberként is. Örülök, h számíthattam rájuk, hogy magukénak érezték a tábort és a keretjátékot, hogy beépített e,berként a közösségvezetők között volt kikre támaszkodni - nélkülük sokkal több konfliktus lett volna, úgy gondolom.

Az NPC-k. Fq, Morgana elsősorban, Fq azzal, hogy mindent tudott, mégse volt szervező, Morgana meg azzal, hogy aktívan próbálta kitalálni a keretjáték végét, és jól, és látszott rajta, hogy élvezi. Idén szinte egyáltalán nem volt kapcsolódási pontom teljesen egyszerű táborozókkal, kb ők voltak azok, akiken valahogy próbálhattam mérni a tábor milyenségét. Meg amúgyis, jó volt látni nemegészenszervező barátokat, na.

És akkor most dolgozom, mielőtt nagyon belemélyednék, nyilván van még kikről írnom.

menj aludni

Talán legalább az élményeket meg kéne fogalmaznom, leírnom, hogy majd jövőre meg később lássam. Csak egy minimális kétségbeesés fog el. Mint egy szakadék szélétől pár kilométerre hallgatni a hullámok zúgását, hogy ja, ott sziklák vannak meg dögevő szivárványaljak, kurvára ki kéne lépnem a komfortzónámból.

Mondom ezt a tábor után. Oké, rövid, körülhatárolt terepen voltam, ismerős vidéken, ez nem az. A flow persze megvolt, ó, igen, és kellemetlen szembesülni azzal, hogy utána mi az életem, mit teszek, mi ez a sok notebook körülöttem, heló. Fókuszálni kell. Meg egy kicsit leülni végre és befelé figyelni, hátha vannak még hangok odabent, hátha vannak még mesék, amik elmondják a kút történetét, vagy y tündérekét a vihar előtt vagy bármiét.Hiányoznak az emberek. Nem a tábor utóhatása, nem úgy, mint sejtem a többiekét - ez most a tavalyi ősz hiánya, a télé, a beszélgetéseké, amikor hetente új aranyösvényt találtam magamnak. Új vizek, hajók, szellemek.

Na, de a tábor. A tábor. Mit kéne még mondanom magamnak későbbre? Elégedett vagyok. Megcsináltuk. Nem hibátlan az elképzelésem, nem pont úgy működött, de működött, és sírtak, és valahol mélyen hallom az öröm visszhangjait, hogy heló, ez volt a cél már 2008-ban is, csak az eszközök még nem álltak készen rá. Mondjuk így. Csak a szavak kétoldalisága, meg az egyebek, meg az érmék, és hova esnek, és minek vagy kinek higgyek, meg MIKOR.

Ehh, kurvajó volt szervezni és dolgozni rajta és csinálni, még a kevés alvással és kevés szocializációval együtt is, rájönni, hogy kiket keresek és tartok értékesnek  a szűkebb körből, hogy ki az, aki hiányzik, hogy ki az, akit minden hibájával együtt szeretek és segíteni szeretnék, még akkor is, ha épp kedvem lenne elharapni a torkát éppen, és, hogy mennyi felnőtt ember van a szervezők között. Látni akarom az emberek szemén és hangján keresztül a színeiket. A táborban nem igazán láttam, csak az erősebbeket. Az alapszíneket. Úgy érzem, elhagytam valamit. Meg ilyenek.

Azon gondolkodom, mennyire vártam a Mablung és Beleg általi feloldozást már a tábor előtt - előre a kedvenc jelenetem volt az. Amikor kiderül az érem másik oldala. Amikor rólunk van szó végre. És jó volt érezni azt, hogy nem csak nekem, de más szervezőknek is számított, hogy ez valóban így kell, hogy legyen. ... Asszem, most egy darabig nem szeretnék ilyen mély keretjátékot, mert ez számomra több szinten összekavarodott a valósággal, a keretjáték a tábor metafórája, vagy fordítva, és... és tényleg beleraktam azt, amitől - számomra - művészet lesz egy szervezés. A doriathi csapatelőadás közben könnyes volt a szemem, a 10. napon végig, de nem sírtam, csak egy kicsit hajnalban, amikor az álmosságtól alig tudtam elvánszorogni a házig, és hallgattam a távoli zenét mint Maeglin, és vártam, hogy a pár felmerült kérdésem vagy kétségem kibaszottgyorsan elmúljon. Nem múlt. De talán a poszttábori sokkal együtt elmúlik.

Emlékezz a tűzre. Aiya náre!

Kezdődő gyomorgörcs, nagyjából kezdem magamat behozni a Cégnél, bár sok a munka, sok a pótlandó, és nem feltétlenül vagyok tökéletes.Feltétlenül.

Megnéztem egy kétrész mylittlepónit így a nap végén. Mindent értek.

Haza akarok menni Doriathba. Asszem.

hogyan tudok gyorsan aludni sokat? kellene hamarosan, de nem szabad túl hamar elkezdeni, különben felébredek hajnalban.
öregszem, elérzékenyültem, mint 14-17 évesen a cserkésztáborok után, majdnem teljesen az, kellett ehhez 10 év, hogy meghasson az emtététábor dolog önmagában is.

most még úgy gondolom, hogy elégedett és boldog szervező vagyok, bár a Collrim, az Üres Nép tagjai közé tartozom épp, mert tényleg kiürültem és elfogytak a dolgok belőlem, sétáltam az éjszaka a fehér szalagok között, odaképzeltem az egyik üresre Lainiel nevét, és próbáltam Finrod Felagundét megkeresni, és a végén már haza akartam menni Doriathba.

Jó lesz ez a csend körülöttem, kellenek az aranyló őszi falevelek a szomszéd fán. Meg jöhetne már a jó idő.

kiskiskiskispéntek

Ohh, igen, gyere fejfájás, nem tudom mostmeg mitől, tompán fogatlanul. Hátra kéne mennem a papírokért, amiket adnak nekünk havonta, bérlet nélkül nem lenne egyszerű a hazajutás.

Akartam már mindenképpen írni bejegyzést, illene, nem illene, ja. Csak ez... csak ez van.

Időnként elképesztő vigyor ömlik szét az arcomon, amikor eszembe jut, h ma este festhetem be a hajam a táborra, és elképzelésem sincsen róla, mi vár, de az tuti, h nem a Cég. IGGEN. Sírni fogtok. sírni fogok. Vaetvör. Elképesztő mennyiségű doksit és melót sikerült összegrundolni a keretjáték teammel, dehát nem is dolgoztunk rajta még ennyien eddig sose, ha jól rémlik. Bár, inkább az élőben beszélésben voltunk sokan, a konkrét munka az megint olyan 3-4 főre jött ki összességében (bár itt nem főre hanem mennyiségre, érted), de még hátra van a másik fele, ahol a workload megfordul remélhetően és elbírja a terhelést az odarakott munka szerkezete és minősége. voltak minőségellenőreink, hát bízzunk benne.
Igen, meglehetősen optimista vagyok a tábort illetően.

És már várom, mi lesz utána. Nem tudom még, de valami kell, újra visszavetem magamat azokba a dolgokba, amiket tavasszal csináltam, játékszerkesztők, UX tervezők, önéletrajzok és referenciamelók szevasztok, zenélni is szeretnék, ez a hangösszevágásodi is jó móka, és live-ot is akarok szervezni megint. Persze az augusztus sűrű lesz, aztán meg a szeptember, de az meg ősz, annak az a dolga, h sűrű legyen. Levelek közti aranyfényeket akarok, meg langyos és friss szellőt, meg nyugalmat és hangokat és és és és és és és és és ........... jajj elfáradtam mára.

Reggel óta próbálok meg valami gyors feljegyzést kezdeni az időkről és a nem-időkről, hát, nem sikerül. Nem vagyok elfoglalt amúgy, csak kimerült és fáradt - a nyár elszívta az erőmet, és a minden-este-táborszervezés is. Persze, én vállaltam, ez nem panasz, helyzetjelentés. Megértésre mondjuk nem maradt, és ha még egyszer valaki a közelemben kijelenti, hogy ő azért nem szervez, hanem mást csinál, merthogy elege van vagy mert ne legyen minden este táborszervezése, akkor ott helyben elharapom a torkát. Ne ezzel indokoljátok már bmeg, tudom, hogy fárasztó, nekem is fárasztó, és ki kell használni minden lehetőséget a pihenésre, ez az alapértelmezett. Tudod, legalább nem mondd. Pláne ne most.

Nagyon jól lennék, ha a munka helyett meg agyban is foglalkozhatnék a táborral, nem csak olyankor, amikor helyben feladat van. Munkában nem jó, zavar, hogy nem dolgozom helyette, és így nyilván elnyel mindent az internet mocsara. Az esti műszak után meg csakazértis játszom, agyam úgyse lenne jó másra. asszem. Vagy, ha igen, akkor se lenne jó. Játszani meg jó, meg olvasni is és aludni is az élénk álmokkal, amikből alig emlékszem valamire.
Meg persze szeretem, amit a táborban csinálok, tegnap végre gráfot rajzoltunk és az órabeosztás Ringgel színesben, meg Dodie haláli megjegyzései, meg hétfőn a próbák.
ma próba, holnap megbeszélés, hétvégére OUT megint, akkor tudok boltba menni először, meg szombaton játék, vasárnap meg pakolás, hétfő-kedd bolt és pakolás és végső nyomtatások.
jepp. jó lesz.

Oké, ma például végigolvastam a napot. Valamennyit persze dolgoztam, de pl. nem foglalkoztam a táborral csak pár levél erejéig, és most meglepően kipihentnek érzem magamat (ebben talán az időjárás ,meg az is közrejátszik, h majdnem aludtam 8 órát). Hétvégére eltűnök a radioaktív pusztaságba, csótányokra vadászni és merengeni a sápadt holdfényben, persze majd azért dolgozom szövegeken és egyebeken, bár nem tudom, itnernetből mennyi jut és anélkül mire jutok, nembaj, nembaj (nanana).

Sírni fogtok!

Minden idők legdep... ja, nem, az már volt, vagy nem? Szórakoztató, milyen könnyen találok a tábor hangulatáhzo dalokat a saját zenéim közül - persze, nem fantasy, csak hangulat. Ma reggel a legutóbbi dal refrénjét dúdoltam magamban álmomban

Csak még egy kicsit tűrj még!
Lelked lángra kap
Visszhangzik szívedben, hogy
Felkel még a Nap!

Táborral direkten nem álmodok, bár abban élek, látom magam előtt, ahogy újra találkozik két NPC, és eszembe jut, hogy mennyire kúl kiborulás lehetne, értelmetlenül, "hátdevelük mostmegmivan", aztán lelki szemeim előtt fáklyával és lobogó köpenyben állnak és íjászok is, aztán szimplán kiüresedett szemekkel mormogok magam elé.
Idén is pozitív NPC leszek. Nem, tényleg.

Aludni kéne többet, meg játszani, meg olvasni, és zenélni. És mennyire nagyon örülnék mondjuk napi két órának, amit színtisztán és nyugalomban a táborra fordíthatnék! Vagy háromnapont egy-egy teljes délelőttnek, amikor a szombámban szétdobálva a papírokat nyugiban rajzolhatnám a gráfokat és írhatnám  a szöveget! Én nem tudom, mások jóhonnan szereznek erre időt. Én munkahelyemen leginkább, és az meg nem praktikus, ugye.

áhh, alundék, aludnék

Jajj, most szeretnék nyugis délelőttöket, írni néhány dalt a táborra, meg úgy általában nyugiban készülődni :P

Elkezdtem hallgati zenéket, persze a masseffect feldolgozásoktól már megint majdnem bőgök, azért elég jó, h ez a játék ilyen érzelmeket kelt bennem állandóan.

Úgyhogy itt egy másik táborzene, nem kevésbé. Erre is kéne szöveg :D

Közben haladunk, nagy erőkkel, megint mindenestetábor van, remélem, ma nagyjából tömören tudunk emgbeszélni, és akkor lesz időm minden másra.

ja, a hétvége szép pillanata volt az, amikor én mobilról, a srácok két laptopról és egy tabletről néztük a steam vásárt, és left4dead-et vettek páran. mostmár többen vagyunk, mint négy, ergo nem is férünk el egy csapatban :D

Mostanában meglepően.. komor álmaim vannk. Nem ijesztőek, nem rémálmok, de valahogy mindig hasonló szerepben jelenek meg én is meg a világ is. Most például zombik voltak, a világméretű járvány, és egy menekülés során én voltam az, aki még azelőtt főbe lőtte a megharapott bajtársat, mielőtt másodperceken belül ránk ugrott volna. És már korábban is álmodtam ilyet, hogy katasztrófaszerű körülmények között a társaságból én voltam az, aki a többi ember által jelentett veszélyre a leghamarabb reagáltam. Egy kicsit... ijesztő, ugye.

A hétvégén amúgy volt egy táboros előkészítő zászlófestéses, köpenyenkötéláthuzagatós alkalom, amikor meglepően sok egyéb dolgot is tisztáztunk - hadijáték keretjátékos része, egy-két csapathős és -plot részlet tisztázása, utazós játék kidolgozásába is beleszólta, remélem, azért előre hajtottam a dolgot, nem hátra, meg úgy általában, jó volt az alkalom. Mondjuk jöttek ki feszülktségek, tanulság, h nem, főszervezőként nem szabad kimutatni és rákényszeríteni a többiekre a feszültséget - ezt csak páremberes magányban, ha épp olyanok vannak körülötted, akikben megbízol és akiket ezzel nem terhelsz nagyon. Illetve, azért a bizalom még nem teljes minden embertől, meg ugye nem láttam még mindenkit, és ez azért egy kicsit nyomaszt. Jelenleg nagy hibát nem érzek, a kis hibákon meg dolgozunk, inkább arra kell majd figyelni, hogy az előkészületek azt eredményezzék, hogy a táborra marad energia. És jó lenne úgy összehangolnimindent, hogy a helyszínen mindenki a saját dolgát tudja figyelembe venni - itt azért vannak még problémák, és kezd elfogyni az összehangolásra fordítható energiám. Nem, nem vagyok hajlandó olyan emberrel beszélni, aki nem figyel rám, akiből sértettság sugárzik, akinél attól kell önkéntelenül tartanom, h megsértődik. Erre nincs energiám.
Jó lesz ez jó :DDD

Na, akkor most meló.

Fény

Ez a nemkávé elég szar ahhoz, hogy felébresszen? Talán. Bár a ma reggeli ébredés egy kicsit jobb volt, mint a héten az eddigiek, meg a múlt héten. Nem érterm, miért alszom ilyen nemjól - ja, de, keveset alszom, rendszeresen, ami azért szomorú, mert, ha többet aludnék, akkor nem jutna idő monjuk szórakozásra meg olyan dolgokra, amik nem kötelezőek. Fárasztó ez. És még csak nem is arról van szó, hogy minden este táboroznék, de valahogy állandóan úgy alakul, hogy 10-nél hamarabb nem jutok haza, vagy nem fejeződik be a... ja, megbeszélés :D

Például már kurva régen nem mostam, ebben mondjuk az is benne van, hogy hétvégén nem volt kedvem hozzá, aztán elfelejtettem. Tegnap ittunk Momó és Dorka egészségére, hétfőn keretjáték, a hétvége nem számít, csütörtökön próba, szerdán próba volt, kedden... hát erre már nem emlékszem. Kicsit szétcsúsznak az időim.
És most már nem csinálok ezer dolgot sem, tessék, sokkal jobb az életem (nem), nem foglalkozom mindenféle új enginekkel, nem írok, nem csinálok plakátot, nem próbálok zenélgetni magamtól, nem mesélek és készülök játékra, munka, tábor, heti egyszer próba, meg esetleg egy-egy énekóra kéthetente, meg játszom a fennmaradó szabadidőmben, hogy az agyam le tudjon kapcsolni.

Már megint panaszkodom a blogomon, ez így nem jó, történnek jó dolgok is, például hétvégenként jön az Apokaliptikus Postás, vagy épp én utazom, ez a hétközbeneket leszámítva jó dolog. Akkor nem, mert persze hiányzik. (De legalább a félezer dologra tudok koncentrálni, haha.)
Meg a táborszervezés tényleg jó, és az is jó volt, hogy a táborban vannak olyan résztvevők, akik nem szerveznek, mégis, tegnap kaptam abba minimális betekintés, hogy mennyit hozzá tudnak majd tenni a táborhoz, és ez így a normális és jó.

Nem a kávé nem volt elég erős.

És van szociális életem is, találkozom emberekkel időnként, bár asszem vannak, akikkel nem, és kéne, mindegy, az is pótolva lesz.
A játékok meg viccesek, most leginkább ME3-ban multizom Pókékkal vagy GP-vel L4D2, borzasztó béna vagyok, be kell látnom :D

És szépek az esti aranyfények a zöld lombokon.

Azért bízom benne, hogy ez ilyen kezdő mély pont, a lendülethez, ugye. Ma volt először az, hogy a tábor miatt nem bírtam elaludni, azon pörgött az agyam a kezdődő nyári melegben, amíg kábé álomba nem ájultam.    Mondjuk a főszervezői jó volt, hasznos és kicsirt megnyugtató is, hogy nem annyira vészes a helyzet, mint érzem, illetve, hogy a felmerülő kérdésekre tudok válaszolni, és azt hiszem, elégségesen, és asszem ez a lényeg.

Fáradt

Amikor rádöbbenek, hogy lassan órákban mérhető, amit a mai munkaidőm során foglalkoztam a táborral, és ez még csak nem is a szövegírás volt, akkor egyúttal arra is ráébredek, hogy nem véletlenül más a projektmenedzser meg a team. Kib sok az adminisztráció és tervezés, ha nem hagyatkozhatok a saját emlékezetemre és módszertanomra kizárólagosan.

Közben persze lett munka a Cégnél is, tehát mindennel csúszok, nagyszerű. Nagyon keveset sikerült tanulnom az eddigi szervezésekből - ugyan még nem vagyunk nagyon elcsúszva, de valahogy még mindig túl sokat várok másokra, attól tartva, hogy zaklatásnak vennék, ha többször írnám emg, hogy de ezeket a dolgokat ugye mind csináljátok, csak én nem látom? Lehet, h én se venném baszogatásnak, nem tudom.

Keveset alszom, legalűbbis szeretnék többet, reggelente marha nehéz felkelni. Kevés az időm mindenre,e sténként lövöldözöm, az mondjuk jó, amikor épp nem csak egy kicsit előveszem a laptopot, és csak mégegyszer ránézek a szövegekre, vagy nem megbeszélésen vagyok, a hétvégét ennek fényében pl. úgy töltöttem, hogy erővel is kurva nehezen vettem magamat rá, hogy foglalkozzak átborral, inkább pihentem, ennek örömére rá kellett ébrednem, hogy nem nagyon engedhetem meg ezt már, pláne úgy, hogy visszautalva az előző bekezdésre.
Szeretnék nyaralni. Nem, nem nyaralni. Szabadságra menni.
Ciki vagy nem, tök sok erőt ad reggelenkétn végignézni a masseffectes tagokat a tumblr-en, komolyanmár.

Várom a hétvégét. Kikapcs. Hallod?

EL

Azért az vicces, mennyire internetfüggő lettem az elmúlt időkben - a telefon csak rontott a helyzeten, emrt most már elvárom, hogy mindig lássam azonnal az e-maileket, ha mást nem is. Ezért meglehetősen morcossá tett, hogy a múlt hét vége felé bénázott az internet a telefonomon - ez mostanra helyrejött, nem is értem, mi volt. Mindegy. A hétvégén meg az utazás és vidéki lét miatt az eddig el nem költött adatforgalmam nagyját sikerült felélnem - muszáj volt eltölteni játékot meg ilyesmiket a mobilra, merthogy nézzem meg és próbáljam ki, hát. A Gamelofttól még nem láttam olyan játékot, ami érdekesnek nézett volna ki, illetve egyet, azt elkezdtem játszani, de minek. Nem lenne teljesen rossz, ilyen ugrálós-kikerülős (hogyishívják, endlessrunner hátulnézetből, az), és minden kezdéskor újragenerálja a pályát, de nem lehet benne továbbjutni gyorsan, tehát nem látom, minek szenvedjek vele. Van valami pontbeváltós része is, de az nem érdekel addig, amíg az alapjáték nem elég jó. Heló, viszlát.

utazni jó volt, minden előzetes aggódásom ellenére, buszt pont elértem kényelmesen, volt helyem odafele menet, ahogy kell, olvasni tudtam, a táj élvezhető volt, utazni jó. Visszafele meg szép narancssárga volt a ragyogás mindenhol.

Borongani fodrozódó víztükrön jó. Most dolgozni nem.

hm?

Tegnap hirtelen idő szakadt a nyakamba (persze, írhattam volna a táboros izéket is, de olyan agyam nem volt, a mai fejfájás tegnap is emgvolt), úgyhogy leszedtem és telepítettem a RedKitet a Witcher2-höz. Most már tudok földfelszínt rajzolni, meg rápakolni dolgokat (ergo igazából a világmodellezés kiskörnyezetben része megvan, ha valaha veszem a fáradtságot, és készítek 3d modelleket cuccokhoz, akkor bepakolhatom).
Igazából elégedetten vettem észre, hogy nem volt hiába a 3dsmax tanulás meg a CAD, meg még a Zbrush-sal való rövid ismeretségem se - egyik tool sem volt különösebben újszerű számomra a programban. Most már csak tudnom kéne, h mit szeretnék ebből kihozni. Az ugye eleve egy akadály, h itt Geralt a főszereplő, ergo nem írhatom át a királylányos fantasy egyes száljait, mert Geralttal hülyén venné ki magát :D Pedig... valami jó kis szociális kavarós-dialógusos szint érdekes lehetne...

felhők

Huhh, már megint reggel, ma nem aludtam el, de nem is aludtam el hamar sajnos, a kávé talán meg a sör? Ma lelkesen keltem fel (nem), hogy lehet harisnyával-szoknyában menni munkába, egy kicsit mozgat az is előre, hogy pénteken szabi, meg, hogy a benti feszültségeknek egy részét kezdem ledolgozni, kezdem utolérni magamat. Most a  fejem körül mozognak különböző címkefelhők, van a játékfejlesztés felhője (csak jelezzenek már vissza!), tegnap megnéztem Miki pályázatát és rögtön én is akarok oylat összeszedni,í rni, komolyan, terméktervezős melók jutottak róla eszembe, és ez lelkesít, és akarok feladatot, okosnak lenni, ilyenek. Van a  tábor felhője, ami pepitában ugyanez, csak itt mások a vektorok, itt a felelősség is létező dolog. Csak a rá fordítható idő nagyon kevés, pedig sok még vele a meló.
Majd, majd.

Aztán meg ott repkednek a történetek és szavak, aztán még a karakterek és plotszálak és még zenét is kéne csinálni és... és...

aludni kéne.

nyugodt

Amúgy ma gyorsan keltem, kb 10 percen belül ébredéstől számítva úton voltam, egy órás késéssel értem be, és nem vett észre senki. Ez jó. Hatékony voltam délelőtt, az is, délután a szokásos, de haladok a dolgokkal. Nem mindennel, persze, de mindegy is.

Az időjárás tetszik, a fronthatást leszámítva - gyanítom, az is ludas az elalvásomban -, és kifejezetten bejön a felhős ég meg az esőillat.

Hétvégén lelátogatok Postapokaliptiába, ahol nem lesz wifi (the HORrOR!), de hátha offline módban tudom majd hegeszteni a táboros cuccokat, miközben a Férfi halászik, vadászik és húst süt, aztán majd rablók tetemeiről fosztjuk le a fegyvereket és töltényeket, és ritkítjuk a mutáns vadállatokat a radioaktív holdfényben. Ez a terv.

Tegnap este volt egy mélyenszántó keretjátékmegbeszélés, megbeszéltük a mentálhigiéniás projektet, meg a szürke árnyalatait is (avagy hogyan legyen logikus gonoszunk) a fejfájás erős volt utána, de megérte.

És ma mindjárt vége a munkanapnak.

dühöng

Megütöm, komolyan mondom. Vérével a falra festek, egyenletes, szép mozdulatokkal. A főnököm megkérdezi, hogy képesek-e megcsinálni az 5 gépet, a válasza erre nem az, hogy sajnálja, de nem, mert így is sok a feladatuk. Hanem "elvileg igen, gyakorlatilag nem tudom biztosra mondani". Igen vagy nem, bazmeg. Arról a csúsztatott nyavajgásról nem beszélve, ami szerint tőlem folyamatosan kapják a betervezetlen munkát, a folyamatosan kapják, az egy drab volt, ráadásul olyan, amit pont a főnököm kért, te fasz,a rra sem vagy képes, hogy egyenesen mondd meg, ha szerinted irreálisak az elvárások veletek szemben? És bmeg, ha én nem írok a témában 5+ e-mailt, akkor neked eszembe sem jut előre tervezni és csak hápognál, hogy de már kaptunk ennyi és ennyi feladatot, ez már problémás lesz, jajajj, ja, mindegy, most is ezt csinálod, úgy teszel, mint aki meglepődik, amikor a megbeszélt dolgokat kérik rajtad számon.

Az előző srác csak balfasz volt, de legalább nem teljesen hülye, te már nem balfasz vagy, hanem alkalmatlan, emrt képtelen vagy megbírkózni azzal a stresszel, amit a saját hülyeséged okoz. Kár, h nem mondhatom, h teljesen hülye vagy, mert meglepő módon bizonyos körülmények között képes vagy dolgozni, csak ne kellene koordinálni és feladatütemezéssel foglalkozni, ami a fő feladatod.

Elképesztő hőségek után nagyon jól esik a szürke ég, élhető világegyetemet, kérem.

A hétvégén láttam a Trance-ot, Postással megállapítottuk, hogy Vincent Cassel jó, nagyon jó, a fil is jó, nagyon jó, a légkondi is.

Ma visszatértem az emberek közé a munkahelyre, bár ne kéne, nem jó.

Hú, ez a nyár. Ez meleg. És párás meleg, teszem hozzá csöndesen nyüszítve, és gyenge hőemelkedéssel kombinálva különleges érzés. Tegnap este főszervezőin vándoroltunk a Pótkulcs és egy Török Étterem között, a fejfájás, a meleg és a szédülés hangulatos kombinációjában.

Ehh, képtelen vagyok egyhuzamban fél mondatnál többet írni megint, pedig kéne valami pozitívat is, például mennyire jó, hogy a hétvégéket még jobban várom, mint eddig, a táborszervezés izgalmas, elolvastam a The City ana the City-t Miéville-től, meg a zombis könyvet is, és hátha elsz időm hamrosan megírni az ismertetőt, meg átlagban 7 órákat alszom, meg .... meg... öööö.

jelentés

Hanna szemrehányta, hogy alig blogolok, ezért nem tudja, hogy élek-e, (meg, hogy a férjével többet találkozom, mint ő, bizonyos táborszervezések kapcsán), ez most így a reggeli légkondi-hűvösben elég .... ööö... fonálvesztett mondat ez, dolgozni kellett megint, minő borzalom.

Például van ugye ez a munka dolog. Elképesztően alulmotivált vagyok, telepítettem még pár hete játéktervező programot a gépre, de még arra sincs időm vagy energiám, h azt tologassam, a netfigyelős parát rég feladtam, és csak úgy nagyjából tartom szinten a teljesítményemet (aminek gyorsa  következménye, azt megcsinálom, a többit csak úgy... alkalomadtán). Azt szokták mondani, ilyenkor váltani kell. Ugye én már vagy két éve szeretnék váltani, régi sirámom, hogy valahogy sosem én vagyok az alkalmas valamire, hanem egészen véletlenszerűen más. Jó lenne kitörni ebből a körből. Most például én is jelentkezem oda, ahova sokan mások, arról meg vagyok győződve, hogy legalábbis egy próbálkozást megérek, mint potenciális munkaerő (mind tapasztalat, mind tudás alapján), dehát ki tudja, hogy miért nem működnek ezek a dolgok. Persze, ne sírjak, kapok fizetést bejelentet munkahelyen és egész nap netezhetek, és vannak, akik ennek is örülnének, és időnként tényleg úgy érzem, hogy túl nagyok az elvárásaim - csak a világ közömbös igazságtalanságát folyamatosan érzem ebben és mindenben. Mert ilyenkor az jut eszembe, hogy tulajdonképpen rényleg csak és kizárólag azt szabadna tennem, amit élvezek és szeretek, ha az előretervezésnek, az áldozatnak és erőfeszítésnek nincsen kiszámítható eredménye. Aztán eszembe jut, hogy de, van, ha nem tenném, akkor negatív eredménye lenne, rosszabb mindig lehet és lesz is, csak jobb nem várható.
Pffffff. Ez így nem jó, megint ugyanazok a panaszok, kedvem lenne kitörölni, de minek a gondolatok maradnak. Az ugyan kicsit aggaszt, hogy kb egy hónapot tudnék kihúzni abban az esetben, ha mondjuk köv. hónaptól nem dolgoznék, naj jó, kettőt is talán, mert egy fizetésemből okosan azért el tudok lenni két hónapig, ha nem veszek semmi feleslegeset. Viszont pl. pénzügyileg sikerült elcsúsznom, és nem tudom, hogy min, nem emlékszem egyszerűen, hogy mire költöttem. Már azokon túl, amikre emlékszem, nyilván a keverő, az tétel volt, de azon kívül... könyvekre és játékra ment még pénz, ezen kívül... ettem, és ittam alkalmanként. Duhaj egy életet élek, ha ezt megérzem, illetve, az "ez neked nem jár, mert rosszat dobtál kockával" gondolatmenet merülhet még fel.

Ja, leszakadt reggel a redőny fele, szerintem estére elenged a másik fele is. Nem tesz boldoggá, érthető módon, így nyár közepén, és gyűlölök szerelőt hívni bármihez, de ezt nem úszom meg, csak akkor, ha Nyüfiéknek nem kell redőny. Bár a villanyszerelőt se úszom meg, max majd Estel nyeri meg az otthonlevést és beengedést, igazából simán, tudtommal még mindig ő szokott otthon lenni napközben, bár ki tudja.

Asszem majd máskor folytatom, egész délelőtt írtam a bejegyzést a munka megszakításaival :D

Jé, megint eltelt egy hét, és Nyüfinek már tényleg kéne albit fizetnem, mertmár ideje lenne eléggé. Ezen kívül van olyan, hogy itt a nyár, és péntek este is már nyári fülledtség volt a levegőben, az Apokalipszis Postásával véletlenül valami borkostolós tömegbe ütköztünk, és megállapítottuk, hogy kéne menni olyan helyekre, ahol vidám emberek vannak.
Szombaton valami sok könyves-kiadós pultot involváló rendezvényen voltunk, Postás meglepetésszerűen aláíratott könyvet, aztán megmutattam neki a NagymamaPalacsintázója helyet a közelben (rögtön a folyóvíz és az internet után a következő vívmány), találkoztunk geekekkel, bájos kombinációkban, söröztünk velük, azután házibuliztunk velük, nem lettem másnapos.

Tegnap impróztam egy epiknek szánt levadászást, bírnám, ha előre tudnám kitalálni ezeket, akkor hátha.... hm... tervezettebb lenne az élmény.

A héten előtte nagyüzemi plotmegbeszélésekre került sor, meglepően kreatív volt midnenki és sok energiát adott, nem erre számítottam (mmint nem a kreativitás oldalán, hanem az energi-háztarts oldalán), tábortábortábor. Jó lesz.

Kéne valami mást is alkotni. Most kicsit mozognak a platformok körülöttem.

HHHH

Új hétfő, új remények, lassan utolérem magam (nem), de legalább az ébredés utáni kómát leszámítva nem vagyok annyira fáradt, mint voltam pl. pénteken. Vagy csütörtökön. Szükségem van pihenésre hétvégenként legalább, bármennyire is görcsölök azon, hogy mennyi mindenben nem haladok sehová, vagy nem eléggé, ilyenek, de azért... azért talán megoldható. Arra kell figyelnem, hogy hetente minimum egy hétköznap este legyen teljesen üres, hogy akkor tudjak a saját dolgokon dolgozni. Vagy bármi mást. Még akkor is, mint ami most van, hogy hétfő-szerda-csütörtök táborozós móka, pénteken... meg már a hétvége kezdődik, oké, annyira nem vészes mégsem.

A múlt hetet túlélésre játszottam a kezdetétől fogva, sikeres volt, jelentem. Csütörtökön egy rövid próba a hosszú szünet előtt, utána meg már pont lecsúsztam az aktuális megbeszélésről, úgyhogy egyenesen mehettem a Távoli Földek Vendégeinek egészségére inni. Pénteken utazás-logisztikai bravúrokat akartam elérni, ebből az utazás maradt, az Apokalipszis Hírvivőjével összefutottam, hogy együnk, emg hogy kulcsot kapjon, én onnan mentem tovább sznoblive-os megbeszélésre, és végül, amikor 9kor pont elment előlem a 11-es busz, és le kellett sétálnom a dombról, akkor döntöttem úgy, hogy ki kell hagyni Dodie buliját, bármennyire is szerettem volna elmenni, és kibesélni az évadzárót. Ejj, ejj. Szombaton táboros megbeszélés (ohh, minő meglepetés), a Postás is csatlakozott egy időre, és most még az is lehet, hogy lenéz a táborba, ami kúlság lenne, nyilván.
Maga a megbeszélés jól esett, volt mindenféle hasznossága, direkten és mellékhatásban is, tábortábortáborpara, gyertek, mert eddig kevés az ember, pedig ez a tábor is jó lesz. Mi több.

A vasárnap a semmittevés kvintesszenciája volt, persze nem egészen, mert pl. végigmutogattam Abdulnak az összes játékot kb, ami a gépemen van, ennek következtében befejeztem az ALan Wake-t, éskedvem támadt a a STALKER-hez, csak akkor majd a legkönnyebb szinten kezdem újra, és megtanulom kezelni. Bénáztam egy kicsit a Garry's Mod nevű cuccal, ahol kötelekkel hálóztam be a földet és lufikat eregettem meg ilyenek. Egyelőre nem nagyon ltáom értelmét az in-game építésnek, rajzolnék térképet inkáb, de még majd szöszölök vele.

A kurzusnak mindjrát vége, holnap lesznek eredméynek, addig görcsölhetek, hogy a legutóbb elfelejtett kvíz nélkül is meg lesz-e a minimum pontszámom a teljesítéshez. De már kezdődik is a következő :DDD

Na, dolgozom tovább, effektív napot mindenkinek!

Megint az elviselhetetlen fáradtság és álmosság, front, mondják, (vashiányos vérszegénység, mondják a hangok), nehéz felkelni, és most egy darabig nem veszek ki szabadságot, mert elfogy. Asszem. Vagy nem.
.........
Félbehagyott blogbejegyzések hete, tegnap például elvegőt venni is fáradt voltam, de leginkább felkelni és kimenni folyadékért, ma egész nap szomjas vagyok. Pedig már ittam is.
A "nem" szó még mindig betöltés alatt, néha nem sikerül használnom, néha nem tudom, h szükséges-e. Ja, alapértelmezett kommunikáció és feltételezések. Így utólag úgy gondolom, jobb, ha hagyok menekülési/visszavonulási terepet, és nem kérdezek olyasmit, amitől vagy én vagy más fogja nagyon hülyén érezni magát. Egyszer. Többet nem.
Barátokra persze szívesen fordítok időt, csak időnként rá kéne jönnöm, hogy a barátok/haverok nem feltétlenül látnak bele a fejembe, hogy mikor kell azt mondani, hogy "szerintem menj haza és aludjál". Én meg lúzer vagyok, és nem mondom ("hamár megbeszéltük, hamár nem mondtam le, hamár időt áldoz rám, akkor ezt nekem is illik").
Ma egy kicsit jobb, mint tegnap, nem az a foggal húzom magam előre a szőnyegpadlón érzés, viszont napok óta kerülget az, hogy mennyire nem érnek még mindig semmit eleget a képességeim.
De mindegy, ragaszkodom ahhoz, hogy nekem is jár a mese, ahogy mindenki másnak is, a statisztikai átlag végül ugyanaz lesz, és az u.n. "értékem" pont ugyanaz, mint bármely más emberé, és ezen senki nem változtathat semmit. Innentől kezdve csak az életminőség a más, ami nyilván csak rajtam múlik, legalábbis az átlagot tekintve, heló.
..........
De legalább a hétvégét van miért várnom. Addig már csak táboros megbeszélés, próba, lve-megbeszélés van, bár az utóbbit lehet, h lemondom, tekintve, hogy a szombatot sikeresen bekebelezte a táborszervezés, és az Apokalipszis Postását magára kell hagynom a Végzetes Városban, és még a végén elviszik a sárga, sínen közlekedő gépszörnyek, és meg kell mentenem majd, szmog és ködök és villámok között osonva bőszen. Hm. Ez időrendben nem jön ki, de majdnem.

Volt írórend hétfőn, igen.

Vasárnap megvolt a családi szülinapozás is, van annak előnye, ha ritkán látogatok haza, legalább örülnek nekem, és megkérdezik, hogy milyen ebédet szeretnék, meg ilyenek. És apám készített tortát, ami meglepően szépre siekrült - mármint, a caládi átlaghoz kéeps, emrt pl mi a húgommal mindig "rusztikus" tortát készítünk, meg még a "grunge" szó jutna azokról eszembe, de ez most tortaformájú volt, szabályosan lekenve megminden. 

Tegnap este nyugiban befejeztem a kurzus utolsó feladatát, még értékelések és az utolsó kvíz kitöltése vár rám, és végevégevége lesz (és majd kezdek újat, hát hogyne). A userek tesztelése kifejezetten édekes és izgalmas pontja az egésznek, nem értem, eddig miért nem próbálkoztam ilyenekkel. A szükséges új nézőpontokat borzasztó könnyedén csempészi bele a folyamatba, és segíti a megfelelő távolságtartást is. 

Szombaton benéztünk az emtétés táborreklámozásra, kicsit énekeltem, A pedig kb 60 másodpercen belül felvett egy köpenyt, negyedóra múva ütőfákkal pózolt, emtété, nohiszen. Btw, valamit tennem kell, mert a sötétség nem leng eléggé körbe a visszajelzések alapján. Fog :]

Esik kint az eső, az jó, csak kicsit fázom, az nem annyira. Időbeosztások, prioritások, megoldom okosan.

Jajj, mennyire nem szeretem a körülményes embereket, akik nem ismerik és nem is akarják a kontextust megismerni. Nem, igazából türelmetlen vagyok, és elvárom, hogy mindneki birtokában legyen azoknak az információknak, amikhez én triviálisan hozzájutok, vagy legalábbis tegyen úgy, mintha hiányoznának neki. Például legyen képes elolvasni és értelmezni egy facebookos levélsorozatot, vonja le a következtetéseket, és ne utolsó pillanatban találja ki a ráérését vagy a lehetpőségeit, ha nem szól róla előre, vagy ne minden alkalommal.
/rant over/

Egy névrokonom megfertőzött perzsa dubsteppel, ez ilyen péntek délután. Dolgoznom kéne, nem a monitorozott net előtt zombulni, dehát, dehát, mindjárt vége. Meg amúgyis, mindent megcsináltam, asszem.
Vagy nem. Nem válaszolnak, mért nem válaszolnak senkik az ITról, dühöngeni sem tudok már, csak üresen legyinteni, és időnként mosolyogni. Jó hely ez a hely.

várom, hogy elkezdődjön a hétvége, és aggódom valamennyire a leadandó feladatért mert egy hete nem haladtam vele semmit (najó, múlt szombaton foglalkoztam vele, de azóta se). Pedig izgalmas, megminden. (Nem annyira, mint az egyéb dolgok, ez van.)

A sok dolog között asszem most kell nagyon figyelnem a megfelelő aranyösvényekre.

!

Na, páraknak ígértem tapsi blogjára felkerülő regényétnek a linkjét, helótok: http://nyulontul.blogspot.hu/search/label/a%20r%C3%B3kav%C3%A1r
Olvassátok, jó :D (Én a krédések közül talán a legutolsóra tudom a választ, mert arra a válasz az egyik legutolsó sorban volt benne, de csapnivalkó a névmemóriám, majd az egészet egyben még el kell olvasnom)

Volt szülinapom, hát az nagyon-nagyon meghatott, hogy fekete lufik fogadtak, és tisztaság a konyhában és a ThaneKrios kép, meg aztán a falitáblána  cuccok (igen, Zsuzsi, emlékszem, asszem :D), a másik Thane, meg a dolgok még, kiismerhető geek vagyok, az jó, meg a szonikus csavarhúzó, meg a ... meg... meg a mindent nagyon köszönök. Érzelmi rész letudva.

Napközben megfájdult a derekam, lumbágó, mondják, mert lehajolni nehéz, kurvaéletbe, mondom, 30 évesen hirtelen török el. Még mindig fáj, de hajolni tudok legalább.

Az este igazi házibuli volt, nem mindenki ismert mindenkit, és nagyon enm tudtam mindenkivel beszélgetni, de nyilván nem erről szólt, kell majd külön is. Meg kell majd olyan, amikor nem én szervezek ilyen csapatot össze, és akkor nem akarok majd mindenkivel beszélni.
A másnapos énekóra mindig élmény, az Alleeban nem játszottak elérhető időben megnézhető filmet, és a 11. kerület még mindig szép. Meg kell még királylányosat is mesélnem.

Időhiány mindenütt. Ma este nem szeretnék elázni esőben, oké?

Hajajj, már nagyon várom az estét, és most jutott eszembe, h hátha lesz ott olyan, akivel kitárgyalhatom majd a doctorwho évadzáróját ^^  Meg nyilván idegbaj leszek az előkészítéssel, mert ugyantényleg minden komoly szervezés nélküli bulit tervezek, de ... de... (feketelufis boltokról álmodik napok óta, ésa mosogatás és akkormár  kellenének műanyagpoharak, meg valami kaja sem ártana meg... meg... )

Az esküvő kúlság volt,e gyedül az hiányzott, hogy énekeljünk Ádáméknak, basszus, azért mégis kórus, mégis, és kicsit rosszul is esett, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy ha szerveződik valami, akkor attól függetlenül szívesen részt vettem volna benne, h a lagzin nem vagyok ott. Pl a borzasztó orgona helyett/mellett még hegedűlni is tudtunk volna meg ilyenek.
Utána  beültünk koccintani az ifjúpárra néhányan, aztán meg séta a Feneketlen tónál, és este még asszem játszottam vagy valami hasonló, a vasárnap meg... ja, megvan, csapatplot megbeszélés, jó volt.

Hétfőn meg játszottunk, meg volt lelki életértelme is módjával, jó lenne bölcsnek lenni megminden, demég... still not wise.

Pedig ma már harminc vagyok... ohohó, asszem mostanában pont.

-na, nyilván megint rosszkedvűen kell blogolnom, de elképesztően nincsen kedvem semmihez, és elképesztően sokszor használom ezt az elképesztő szót a saját magamra alkalmazott narratívában.
Már egy kicsit jobb, az Alleeban járkálva  aruhák között elment minden életkedvem - ruha nincs, ami tetszene, és eszembe jutott emgint, h ma még van egy esküvő is, ami messze van, és fel kéne öltözni,  meg minden. A lagzira mondjuk nem vagyok hivatalos, ergo senkinek nem tűnne fel, ha nem mennék, mégis, itt viaskodnak bennem az érvek, hogy de közösségi esemény, hogy kedvelem a párt, hogy ott lesznek barátaim.    
Talán az hiányzik, hogy az eddigiekkel ellentétben nem az van, hogy vagy tökidegenként pl. a pasim kedvéért megyek el esküvőre, se nem az van, hogy egy haver esküvője, ahol számít a még egy geek arc, se nem az, hogy közeli barát és vele együtt készültünk és segítek/éneklek/együttbulizok vele, és tudom, h számít neki az én jelenlétem.
na, remélem, elmúlik, lassan kéne készülni, ja nem, még korán van.

Csodás, olyan dolgokban kezdtem el kételkedni, amiben bízni se mertem, nehogy, de azért a negatívumokat megkapom. Van nekem agyam, csak nem jól használom.
Persze, kialvatlanság és másnap, és amúgyis, túl jól éreztem magam napok óta, szinte megszoktam. Pedig gyönyörű az idő.

Álmomban Angwennel igyekeztünk a Bázisra, a bulimra akartam hazaérni, de roszs irányba fordultunk, és több villamos-megállónyira voltunk, és egyszerűen nem bírtam haladni, mert csúszott a föld, és, ha gyorsítani próbáltam a lépteimen, akkor visszacsúsztam. Iszonyatosan idegesítő és nyomasztó volt. Valamit beszéltem a fekete lufikról is, mire Angwen megjegyezte, hogy hát azokat már nem lesz idő felfújni. Villamosok és közlekedés.

Pedig tegnap este nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egy héttel több időm van a feladatra (at nyilván annyival nehezebb is, nem baj),ügyesnek és okosnak éreztem magama, egészene stig, amikor azért a Szozsival való beszélgetés rádöbbentett, hogy még mindig elképzelésem sincsen arról, mi az az asztalra tehető dolog, és hogyan lennék én képes olyan minőséget előállítani, aminek értelme lenne. Agyilag úgy gondolom, hogy amit most csinálok, az olyasmi - de nem érzem annak. A fröccs jól a fejembe szállt, az vicces volt.

Átrendeztem dolgokat a Cégnél, tőlem jobbra van a faliábla, ami használható ezért, rákerltek a postitek seregei, meg ilyenek, viszont kevesebb kép fér el rajta. Kint van a 29 kreatívtásos lista, mindig mást festenék át neonnarancssárgával. Nyomasztó az is.

Gyerünk már. Ez így most olyan vízalatti iszapos Balaton, nem jó.

Kicsi vagyok, fáradt vagyok, és fázom, és még csak reggel van. Tegnap az énekórán össze-vissza röhögtem Zoltán legnagyobb derültségére, aztán otthon kínkeservesen végeztem el a majdnem elfelejtett peer assignment részét a kurzusnak, jó arc voltam megint, de agyam csak az első kettő elemzendőre jutott, hozzájuk még írtam pár mondatot, a többieket inkább felpontoztam. MEg kellett állapítanom, hogy bármennyire is nem lett kész a saját prototípusom, attól még sokkal teljesebbnek tűnik mint a többiek nagyrésze. Lehet, hogy nem szép, mert baromira pont elég volt az interakciókkal, a mikor mire kattintok mi történik vonallal törődni - ha még színeket kell választanom, esetleg valamilyen grafikát meg ikonokat, én ott halok meg. Nyilván nem, akkor nem adom le, oszt csá. Most az utolsó hajrá van, még azért nem ártana befejeznem a dolgot meg javítatnom, aztán user tesztek, aztán azt dokumentálni a hétvégén. Asszem ezt most elkezdem már ma, mert ... idő. És utána pedig kell találnom vaami sajátabb dolgot a gyakorlásra, emrt ez jó, emrt ez tudás. Pl a to.hu-ra készíthetnék tervet, az úgyis régi álmom, hogy eyszer valami értelmes legyen az oldal helyén, olyan hely, ahol észrevenni a (ritka) tartalmat, és logikusan vannak elhelyezve azok, meg csak az van, amit tényleg használunk, és nem 2002-3 a dizájn.
Vagy akár a Szvforgácsnak is csinálhatnék új oldalt, amibe nem engedem beleszólni a dobosunkat,illetve beleszólhat, de én javítom ki, dohh.
Vagy... vagy... összegömbölyödök egy sarokban és dúdolgatok halkan.

De legalább kivettem egy napot jövő szerdára, az jó lesz ott a hét közepén, kialhatom a másnaposságot legalább. MEg kivettema  táborra is szabit, az még izgalmas lesz, emrt a főnököm megjegyezte, h neki is akkor kellene mennie, ebből még lehet az, hogy pl telefonon el kell érniük, vagy céges laptop és VPN, aminek nyilván nem örülnék, mert ugye táborszervezés az egy kicsit... khm... energiaigényes dolog. Pláne ott helyben.

A táborszervezés most még egy kicsit lassan csorog, ami nem baj, mert kell mihez képest felpörögni, vagy hogy mondjam, szóval inkább most legyen nihil, mint akkor, amikor már hajrá van. Ha befejeztem a kurzust, akkor lesz időm rengeteg, most ezt érzem. (Háháh. HÁháháh.)

Még mindig csak csütörtök. Reggel a kinyomtatott novellámat piros tollal javítgattam a buszon és metrón, ez kellemesen semmilyen tevékenység, és leginkább különbözik a többitől, amit szoktam.

Ja, Hanna kétszer is kérte, h írjak valami wishlistet, öööö, írok, ez nekem is jó lesz későbbre:
- hordok fülbevalókat, egyre több a lyuk a fülemben. Pl szeretem az ilyen láncos-karikás dolgokat. Épp elszakadt az egyik :D
- speciel gyűrűt és karkötőt is hordok időnként :D
- bögréből ugyan van már csomó, de geekmintás/gótmintás bögre bármikor elfér.
- geek kitűző. komolyan hordanám, ahogy a zombis is rajta van azon a zakón, amit ma vettem fel.
- bármilyen masseffectes izé :D (vagy portalos, vagy dragonages vagy egyéb játékos, gamer-girl vagyok, heló :D. ha futurisztikus képkeretben kapok egy szép thanekrios képet mécsessel, azon meghatódnék, de hű, azért, szóval, szerintem geeklánynak vicces és találó ajándékot adni nem olyan nehéz, mondjuk a félmeztelen Geraltról nyomtatott plakátot félve raknám ki a szobám falára :D)
- pia. az azért jó, mert valószínűleg az ajándékozó is kap belőle, ahogy a csokiból/egyéb édességből is.
- az N7-es pulcsi nyilván nem opció, de ha véletlenül :DDDDD
- amúgy kéne nekem egy keverő, én most olyat nézek, amin van már effekt is, mert az jó. (vagy a mackie keverőmhöz való táp :S)
- mikrofonállványt kell szereznem jövő hétig
- új hegedűhúrkészlet majd lassanként.
- meg megfelelő kábelek a keverőhöz. (és elvileg a multieffektnek is van számítógéppel összeköthető része, azt még nem figyeltem ki eléggé)
- olvasok könyveket. mostmár az e-book is játszik. pl. kéne lassan valami "szépirodalmat is", lehetőleg kortársabbat, mint nem.
- Szakkönyveket is olvasok, játéktervezésről, ux-ről pl. (bár ezeknek soha nem jutok a végére)
- steamen van wishlistem, de az nem annyira fontos, emrt úgysincs időm játszani.
- szeretem a szépen fogó tollakat, meg a szép füzeteket.

na mára ennyi

megyek is

Fáradt vagyok, hajajj, megyek lőni dolgokat mindjárt, és elegem van, elegem, ebből a céges izéből, hogy figyelik a netet, nem érdekel, basszanak le érte, hogy már igazából nem tudoks zépíteni statisztikákon úgysem.

Eöhh, kínos-e hogy elbőgtem magam a Chris Hadfield féle Space Oddity-n? (Sziasztok mind, akik űrhajósok akartatok lenni kiskorotokban.) Meg a Space Oddity amúgy is olyan szám, amúgy.

Hétvégén, a heves feladatkészítés közben olyan igényem támadt az írásra, hogy még ma munka végére is jutott belőle. akartam mesélni kicsit a tündérekről, akik nem találják az utakat, egy kicsit meséltem. ezek a történetek valahol mind ugyanazok, rá kell jönnöm minden alkalommal. Meg arra is, hogy időnként vannak emberek, akik gyorsan helyet találnak a mesék között. Még nem tudom, ez mit jelent.(Az univerzum megint nem üzen semmit, tudom, tudom.)

Inkább megyek és lövök szét dolgokat.

iljú haramia

hahó punnyadékok, megvolt a koncert, szerintem az eddigi legjobb, legalábbis ezen voltam a legfelszabadultabb, köszönhetően a két pálinkának, amire idegenek meghívtak.
egy kicsit még szokott fájni (valahol, mélyen), hogy úgy nem igazán értékelik a művészetünket a barátaim (oké, van, aki igen, annak örülök ám :D)de ez az otthon prófétaság, ugye. meg ilyenek.

asszem aludnom kéne. de még nem egészen. vagy nemtom. Juli a szomszédban még mindig fordít, legalábbis gépel, a hét eleje óta a koncertre készülődés közben futottunk először össze, vicces ez, tekintve a szomszédságot, de azért annyira nem durva, mint amikor Julcsival kerültük el egymást, de akkor annyira, hogy lényegében felváltva aludtunk itthon, azért most nem ez a szitu. csend, nyugalom, csak az agyam zajos. nagyon. annyi minden mesélnivalóm volt koncert közben, persze, szóban semmit nem mondtam, mert azért még mindig nem feltétlenül értenék, meg amúgyse, de közben rájöttem újabb és újabb értelmezésekre. A Haramiában pl. egyértelműen visszaköszönt a novellám, de legalábbis kicsit, és most esze,be jutott, hogy egy darabig pár ének a Doktornak szólt, meg a Tardisnak, meg ilyenek, azt se értette volna nézőm akkoriban.

Most még színek is voltak, bár leginkább a lámpában ami a szemembe jött. meg beszóltam a dobosnak közben, hogy és akkor most kell belépni :D

kontraszthatások: a kocsmának azért a közönsége nagyon jellegzetes volt  jellegzetesen idegen, a punkgyerekkel meg a 40-es 50-es régi rokkertanárral, akik mind be voltak rúgva, és meglepett, h a mezonokról akar magyarázni, de ennél én sokkal jobban zavarban voltam.  Aztán a 4-6-os villamosmegállójában hirtelen 20 évvel fiatalabbak, más ruhákban, más stílusban részegek, meg a sznobfejű srác a "music matters" aranyszínű kitűzőben fintorog, én meg enyhén dülöngélek még, és mindig.

Most egy kicsit jó.

Estét

Emlékeztetnem kellene rá magamat, hogy nem feltétlenül a nagy gép bekapcsolása kell legyen az első mozdulatomnak hazaérkezés után. Ott van pl. a laptop, az is kitűnő erre, amit most csinálok, és kevésbé fenyeget annak a veszélye, hogy mégis nekikezdek valami játéknak, amikor inkább aludnom, vagy olvasnom kellene. Oké, a másik opció agyzsibbasztó fanfictionök olvasása hajnalig, az meg laptopos téma márennyire most nem vagyok fáradt, vagy mégis?

Egyrészt ott van a röpke nyomasztó tudat, hogy monitorozzák a munkahelyemen a netforgalmat, tesztfázis, dehát nyilván engem néz meg a főnököm maj delőször. És valószínűleg szűrés lesz meg internetek blokkolása. Heló cset, heló tumblr.

Aztán meg, Nem aludtam ki a hosszú hétvégémet, és halmozom a fáradt-álmosságot ügyesen, Szociális élet, ami jó, de kellene... aludni. ALUDNI.

Mondjuk a tegnap este kifejezetten kellemes meglepetésnek bizonyult a live-os megbeszéléssel - nem igazán szémítottam rá, hogy másokkal is találkozom. Nyilván logikus, és felmerült, de elvetette az agyam. Úgyhogy most nagyon elszántam magam rá, hogy bátor játékos leszek, és valóban megpróbálom jól érezni magamat a játékban, és élvezni a többiek játékát és társaságát, nem várni dolgokat a plottól meg ilyenek. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára szimpla játékos, talán a tolkien live-on, nna, annál felszabadultabb játékot akarok végre, ahol nyugodtan lehetek béna és lúzer, nem veszít az élményem semmit. Belőlem. Vagy fordítva.
És a ghoul live kifejezetten... kúl. Jók ezek az emberek, na.

Aranyló napsütéses délutánok, és esték, várlak titeket, szeretnék ülni valahol víz mellett vagy erdő szélén, vagy mezőn, vagy háztetőn vagy hídtetőn vagy izé, értitek, nyugodt helyen, ahol van ég, meg lehetőleg valami szép látvány, és kevés ember. Csak az, aki.

Holnap este koncert.
:a bárénekesnő nekilátott összeszedni a fellépő-ruháját, de félúton elfelejtette, mit is akart igazából. úgy se lesznek sokan. :

Hű, mostanában lusta vagyok kábé mindenhez, ami nem otthon van és játék vagy alvás, de valahogy jól sülnek el mégis. Egy beszélgetés, amihez utazni kellett, mennyit nyűglődtem a kései induláson, aztán nyilván megérte, egészében, az utazással együtt. A tegnapi próba, ahol marahajól éreztem magam, énekeltem és elégedett voltam magammal, ritka ez. Persze, attól még örülök, h elmarad az énekóra, vagyis, ugye, pont az előzőek miatt.

Áá, fasza, százig kell elszámolnom megint, főnököm levelet írt valami közös levelezésre, ésmost energiába telt úgy értelmezni, hogy nem, nem engem néz hülyének, hanem alternatívan értelmezni a harmadik fél által intézett kérdést. Én a kérdésre válaszoltam, nem a kiterjesztett, nem leírt elméletre, azt előbb fogalmazzák meg. Pont. (Igen, még mindig számolok.)
Álmos és fáradt vagyok ehhez.
Pedig.
--
kivártam, jobb lett, ötletelnek, csak ezt a felét elfelejtették közölni.

szülinap

Még a múlt héten beszélgettem Szozsival arról, h kéne szerveznem magamnak szülinapi bulit, mára a lelkesedésem alábbhagyott, mert az keddre esik, inkább gyertek és igyatok velem, anélkül, hogy bonyolult módon emailt kelljen írnom. Elküldtem azért egy mailt, aki nem kapott, ellenben ezt itt olvassa, az is érezze magát meghívva, vagy jellemzően figyelmetlen módon lemaradt az ezer meghívott közül, vagy nem mertem meghívni, mert úgyse jönne, de rámcáfolhat :D (akkor írjon kommentben és jólesz). 21, kedd este, igen, hétköznap teljesen.

Újra a Cégnél egy kimerítő szabadság után, egész jó, szépek a falak, de még nem pakoltam ki a dobozokból a szekrényekbe, meg ilyenek, az várhat addig, amíg eszem. Nagyjából a végére érek nemsokára a dolgoknak, a többi az IT balfaszkodása.

Zseniálisan megoldottam, hogy mindig kelljen valamit csinálnom, és nem jutottam a dolgaim végére - a táborral pl. semmit nem tudtam még foglalkozni,hiába volt zsinórban vagy 5 napom. De legalább elkészült a koncertplakát, a novella, az ismertető, a kurzussal egész hétvégém elment, és még szociális életet is éltem, meg hajat festettem, és napokon keresztül szenvedtem a félébrenléttel, amit nem egészen értek, mindegy. Szép színűek voltak az esték, és azért a befejezett munka elégedettségének a szele már megcsapott, bár még mindig nem tudok eléggé örülni neki. Lépések, kicsik. Jók.

Lekaparom az éhségtől a monitort, úgyhogy inkább majd máskor mesélek még, ha lesz mit.

Ez így elviselhetetlen, jajj. Lassan haladok, csigalassan, közben mindenhol máshol jár az agya, ez így nem jó, de a kib időjárás se támogat, hé, ez a fülledt nyári este a viharral NYÁRIBAZDMEGNYÁRI

huhh. Szóval. Festettem hajat, likeoltátok szerintem mindannyian, vagy legalábbis láttátok. Aztán szenvedtem dolgokon, talán plakát, talán még máson is, két-három sor a novellához, aztán, mire elaludtam volna, Szozsi megjelent, és kitárgyaltuk a (ex)munkahelyeinket, meg fagyit ettünk és sokszor körbejártuk a Feneketlen tavat, az egy jó feature a környéken. Tegnap Marvinnal néztük a szúnyogokat ott, és esténként is jó dolog elsétálni mellette, bár, most, hogy NYÁR... ehh. Sok az ember.

Határozottan nem kellett volna ez a kávé.

Türelmesnek kéne lennem, de nem vagyok az, és minden sorral, és bejegyzéssel kevésbé. Mintha a sivatagból ki lehetne merni a homokot.
Na, vissza, vissza, most kell jönnie megint a drámának, egy furcsa csavarnak, és utána meg egyenesen a befejező csavarnak. Ha ez ennyi lenne. Hát nem ennyi, miért nem ennyi? (Gillz, nem akarsz mondjuk mosogatni írás helyett, vagy legalább valami hasznosat tenni, futni menni vagy ilyenek, hamér épp halogatod?)

Mérsékelten vagyok boldog a ténytől, hogy hétkor teljesen kipihenten ébredtem, mert tegnap este 10kor lefeküdtem aludni. még azért egy órát sikerült aludnom, de ez a lényegen nem változtat. Már aludnék vissza amúgy, némi kávé, reggeli és zuhanyzás után, de kipakoltam magam mellé a taskokat a szünetre, ebből az ismertetőnek a végére kéne járnom még ma, hogy esetleg még megkritizáltathassam barátokkal. Hm, az lehet, h segítene, ha elolvasnám az eddig megjelent kritikákat a regényről, legalább magyarul*. Van ugye a Határidő (kitolva péntekre), illetve két grafikaibb cucc (plakát és valami cucc FB-re), ja, meg a keretjátékhoz mindent össze kéne dokumentálnom egybe megint.
Meg a kurzus és a kurzus 2, ami a héten indult, és lelövöm magam, nem lehet többbet csinálni egyszerre, dehaegyszer most indult, és zenés... és olvasni is kéne, meg tegnap elalvás előtt angolul beszélgettem magammal a ME fanfictionről, amit kéne, mert elvileg gyakorlásnak jó lenne, de... de...
Illetve van a quest a TeamFortress2-ben, és illene játszanom még játékokkal, és olvasnom, és pár sorozatrészt pótolni. Meg már iszonyúan vágyom táncos bulira, az valami elképesztő, de tegnap este ugye inkább aludtam.

Bazi nagy darazsat láttam az erkélyen, asszem mostantól nem tartok kaját a szobában. (És 11-3 között meg nem megyek ki az erkélyre :D)

Közben befejeztem az ismertető első verzióját, jéééjjj.Mielőtt teljesen elvesztené a kohézióját a blogbejegyzés, publikálom, szasztok.

*elolvastam egyet, az most pont elég is, én már le nem írom a történetét asszem :D

u.i.: ha netán valakik szeretnénk ajándékot adni, és nem tudják mit vagy ilyesmi, akkor tudom ajánlani a bioware store-t, ott vannak szép N7 pulcsik ^^  mmint tudom, ez ilyen önző dolog megminden, de ne az információ hiánya okozzon gondot, ha már felmerült valami :D

Kék

Teljesen kész vagyok, nem tudom, mitől, elvégre marhára élvezem a hétvégéket, meg az estéket, meg úgy általában mindent, ami nem a munkahelyemen történik. És azért itt se rossz, érted, kellemes az idő, zenét hallgatok, van kaja, tea, kávé, és még túl se vagyok terhelve. Midnenesetre több hete tart már az, hogy a munkaidő végét várom tele izgalommal, ami egyrészt jó, mert legalább várok valamit, másrészt nem, mert lelkiismeretfurdalásom van az elfelejtett/elhalasztott dolgok miatt.

Ma hajnalban még kínlódtam a kurzusos feladattal, most kifejezetten kevés volt az időm rá, tekintve, hogy szombat estére jutottam el oda, hogy rájöttem, hogyan és mit kéne kezdenem a dologgal, addig mondjuk előzetes szükséges dolgokat csináltam, meg elmentem pánikolva a Gellérthegyre (oké, napközben Szozsinál is voltam, meg volt más dolgom is). Aztán hajnalig olvastam, másnap korábban keltem, nekiültem a feladatnak, befejeztem az egyik feladatot, oké, félsiker, de legalább, aztán ebéd után elkezdtem a második mockupot is összerakni, ami szerintem már jobban sikerlt, bár, asszem a funkcionalitások egyik felét csak az elsőben csináltam meg, a hiányérzetem meg azért nem szólt, h kellene az a másodikba is. Mindegy, nem érzem ezt gyors prototípusgyártásnak, mert ugyan gyorsabb, mintha le kellene valahogy scriptelnem, de... de ettől még nem párórás meló, pláne nem elsőre. Elég a panaszkodásból, valószínűleg én vagyok a béna, nem a feladat nehéz. Mindegy, örülök, hogy egyáltalán sikerült leadnom.

Vasárnap Janie hazaért, most már reméli, hogy tényleg, erről írt a blogján is, ez jó volt.

Ma elmarad az írórend, cserébe megpróbálok mostmár továbbjutni Eva kalandjaival a holtpontok sokaságán.

Időjárás: kielégítően szeles. És esténként felhős. És tegnap végre esett is, a rendeléseket le kéne adnom.

Kicsit utazhatnékom is van. csüt-péntekre szabit vettem ki. Úgyis majd játszom fanfictiont olvasok írok egész nap.

Ja, kék a körmöm, mert gyerekkamaszként az estimélyégkék volt a kedvenc színem, de azért az elég snassz, mert kb minden második embernek.

azt hiszem, mindenkinek kötelezővé tennék elolvasni pár jobb fanfictiont, mondjuk vmi videojátékkal kapcsolatban, aki szeretne nőket (is) megcélzó játékot készíteni/írni. Magamat is beleértve. És nyilván csak akkor, ha nem csak mély és magvas mondanivalója van a történetnek, hanem a robbantgatós-világmegmentős-énleszekalegjobb-vágybeteljesítek stuffból is raknak bele, a fun kedvéért. Elképesztő, hogy milyen erős és addiktív az a szociális-narratív fókusz, amivel még mindig csak óvatosan próbálkoznak, - legalábbis a játékok többségében. 

Most olvastam el egy alternatív me3 részt, és ennek a ... hm... fele Shepard személyes viszonyairól barátairól és szerelméről szólt, és heló, erre van igény, ha ránézek a ME fanfiction 10000-es létszámára csak egy oldalon. Nem kell játéktechnikailag is beépíteni (ahogy gyakran a világmegmentős plot is csak girlang az ugrálás/szörnyölés közben well, szörnyölésre lehetne érdekes alternatívát találni, heló, házépítés  :D), elég ha kapaszkodók, következetesen megmnden.

Most a tábori keretjátékra vonatkoztatva rájövök, hogy ott ezt azzal szándékozom megoldani, hogy a CsapatHőseim kvázilive-félimpóban fogják nyomni, annak meg a lényege a szociális interakció, hiszen lényegesebben bénábban tudjuk modellezni a fizikai erőszakot, mi inkább azzal szenvedünk, hogy komolyan vehető harcrendszerünk lehessen. 

tehát: fanfictiont olvasva nyilvánvalóvá válnak a felhazsnálói igények. ennyi.

----

amúgymeg, volt csütörtök este érdekes szocilális interakciókkal és beszélgetéssel, úja aranyösvény: occupy my world, úgy működöm, hogy bólyákat lés útvonalakat helyezek le a körülvevő pusztulatban, Zónában, és onnantól kezdve az az enyém, tehát biztonságban járhatok benne.Ezt jelenti az, hogy a valóságra is kiterjesztem az "önmagamat". 

Például tegnap este egyszercsak felkerekedtem a Gellért-hegyre, sétáltam, meg kicsit futottam is. 

a hülye feladattal nem haladok m,egfelelő gyorsasággal, erre kurvakevés az egy hétvége úgy, h azért szeretnék egyéb dolgokat is csinélni, sokat........... mindegy, egy vázlatot leadok, az is pont, lés az is haladás. Hjajj.

Át is ülök mindjárt a nagygéphez, hamár. itt most ekvésbé férek el. Ja, hogy arra nem raktam fel a programot, háháháh. 

Határidők

Regényeket olvasok, olvasok, nagyonjó. Most esett le, hogy azért a countozero-monalisaoverdrive után sikerült a diaszpórát meg most a fraktálherceget, és úgy bágyadtan összekeveredtek bennem a különböző világleírások - és bármennyire is ott van ez a csomó mindenféle adastrás új cucc, én még gibson és stephensont akarok olvasni, hát sohasem jutok a végükre, mi lesz velem.

Hétfő este felolvastam írórendben a western novella elejét, begyűjtöttem némi motivációt (köszi csajok :D) a folytatásához, aztán kedden ígéretet tettem arra, hogy jövő szerdáig be is fejezem, jajajajj. Csakmár. Aztán kiderítettem, hogy háháhá, a netes kurzusom heti feladatokkal lát el, nem én voltam figyelmetlen, hanem tényleg. Aztán tettem még egy ígéretet egy ismertetőre, ez a legijesztőbb, mert ismertető írásához számomra idegen mértékű témafókuszáltság kell, de legalább megtaláltam pár korlátot magamnak, amikbe kapaszkodhatok.
Magamnak nehezen adok feladatokat, hát tessék, adnak mások. Lehetőségek.
A veszélyek azok ott ólálkodnak az internetekben, az esti félfény szűrt hangú levegőjében és a mass effect multiplayerjében, bár alapvetően jövök le róla, a lelkesedés csökken, mostmár szeretnék mással játszani. Asszem.
A tériszonyos ne nézzen körbe a magasban, mert a pánitól megdermed. Heló, ez az életem. Most nem a nézz szembe félelmeiddel évszak van, vágyak, fókuszok kellenek. Tavasz, és még mindig csak a közepe, hívnám fel rá a figyelmedet, kedves időjárás (MUHAHA, kedves gillz).

Tegnap elkezdtem egy pénzügyi jelentéses blogbejegyzést, nem teszem ki, lényegében elköltöttem egy csomó pénzt két hónap alatt, dehát kindle, dehát ikea, dehát mtt és tábor, dehát könyvek, ennyi. El nem tudom képzelni, mások hogyan képesek félretenni annyi pénzt, amit már meg is éri, és nem fogy el abban a pillanatban, ha egy kicsit is többet költenek. De nem panaszkodom, amíg olyankor kell csak számolnom, amikor többször van többtízezres plusz kiadásom, addig még mindig én vagy az 1 % vagy miafasz. Oké, vagy az 5%.

A szorongás viszont a gyomromba fészkelte magát, mint régen, az egyetemen, lassan oylan csúcsokat is elér. De annak legalább tudtam az okát, a nem-teljesítések, a közelgő és reménytelennek ítélt leadások és ZH-k, és most megint ezt érzem, pedig nincsen senki, aki. Aki elvárna tőlem bármit túl sokat. Ne nézz rám, én eddig is itt voltam a teljesíthetetlen elvárásaimmal, a szorongás meg nem, egyelőre kizárnám ezt a lehetőséget. Kutatok tovább, mert nem értem.

Hogy valami vidámmal fejezzem be... vagy legalábbis jóval... vagy legalábbis...
cuki volt az énektanárom, megjegyezte, h jó a vigyorgós képem a facebookon, meghogy mennyit nyíltam, mióta ismer, hát ja. Ha mondjuk 10 évvel korábban tartok itt, akkor még lehet, h felvesznek vagy továbbjutok mindenféle színművészetikre, vagy akármi. Arról volt, h vidám.
Oké. Kéne írnom fanfictionoket :D

Nem jó, hogy manapság túlélőben nyomom a munkát. Eddig nem egésze ez volt, eddig elfoglaltam magam, eddig azért eredményesnek is tudtam magamat érezni, vagy a munkám, vagy a párhuzamosan végzett dolgok miatt. Most ez elfoszlott, csak a maradék pár fonálmaradt a körmeim és a fogaim között.
Mi lesz így. Nagyon sok Fontos Dolgom (és Határidőm) van. Például, ülni a gép előtt sokat szobám füstölős, esti magányában. Éjszaka bámulni a Holdat az erkélyről. Olvasni (miafasz az a marsalltudat),írni, játszani, zenélni, sorozatot nézni, mesélni, emberekkel találkozni. Tanulni. TANULNI bmeg.

Oké, elmegyek, eszem, befizetem a tábort.

öehh, és már nincs egy hónapom hátra a huszas éveimből, jut eszembe.

Ösvények

Biztos volt már ez a cím, nem ba, a hétvége és az aranyösvények. A szombat estilelkesedésemhez hozátartpzik, hogy utána másfél óra alatt befejeztem a courserás feladványt, önmagamat is meglepve ezzel, és még úgy is gondolom, h tök jó ötleteim lettek a megoldandó problémára. Játszottam még egy keveset a laptopon (igazából a hangot leszámítva teljesen jó azon is, meg azért egy idő után kényelmetlen ), utána gyorsan befejeztem a Diaszpórát. Azért a vége pont annyira volt lehangolóan végtelen, hogy kifejezetten nyomasztott lelkiállapotban feküdjek le aludni, ezek az igazi rémálmok, amikor belepillant valaki egy-egy végtelenség-képzetbe.
A regény maga érdekes volt, érdekes gondolatkísérlet. Szórakoztató. Sajnos nem nyűgözött le igazán, pedig egyre inkább ezt várom mindentől, amire időt szánok, hha, naív elképzelés. Viszont a sokdimenziós terek és a csillagok életciklusa visszafészkelte magát az agyamba, még nem tudom, mit kezdek ezekkel az emlékekkel és régi vágyakkal - juteszembe basszameg, h kimaradt a tavasz :D

Mert például második napja nyitott ablaknál alszom, szombat este (!) kifejezetten melegem volt otthon, és jaj, de nagyon nem várom a kánikulákat.

Gyors tekerés a vasárnapra: lusta kávéfőzés és nettekergés, miközben kattog a fejemben a délutáni meséhez szükséges munka, amihez képtelen vagyok hozzákezdeni. Helyette berakok egy mosást, reggelizgetek, elmesélem Julinak a könyvfesztivált és a csodálatos finn írót, Juli berobog az internet elé, és utánanéz a szingularitásnak és a neurofictionnak, szeretem a fogékony embereket. Kitakarítom a WC-t egy hirtelen dühös lendülettel, lángszóró nélkül, elmondom Julinak, aki kiröhög, mert ez már munkakerülésnek tűnik, kikészítem a jegyzeteket, rendet rakok  a papírok között, elmondom Julinak, h hol tartok a mesében,  legalább két fázisban, közben kínlódunk mindketten, ő a fordítással, én a készüléssel, főzünk, aztán végre előveszem az alkoholos filcet és felírok három szót, megfordítom a matracot, mostantól a kemény fele van felül, a hátam örül, kiteregetek. Lemegyek sétálni a Feneketlen-tó köré, akkor már végre pörög a fejemben az ereklyék története, Sabre mit tervez, Adrian mit tervez, a Hajtó kicsoda, meg úgy általában, színek, lépések, nekem naponta kéne megtennem pár kört gyalog mert az jó.

Végre megérkeznek, egyszerre szinte csoda van. Játék. Egy lusta és lassú kezdés után sikerült mély problémázásba lökni a JK-kat, pedig ezt nem mára terveztem, de. Mostanra érzem azt, hogy kiforrta magát az Elveszettek mitológiája, egyre többet tudok következetesen imprózni bele, bár azért magamat is meglepem még mindig. És lassan segítőkész NPC-ket is hajlandó vagyok bemesélni, csodavan.

Az estébe még belefér egy beszélgetés a frissen bemutatott A-val, már ma van, mire álomba szédülök.

Ma reggel lelkesen összepakoltam mindent, és rájöttem, hogy ne annyira macera könyvet olvasni járművön, de már elszoktam tőle. És a Fraktálherceg egyelőre pont ugyanolyan izgalmasnak tűnik, mint az előző része, pláne, h nyilván alig emlékszem belőle a lényegi plotelemekre, szövegkörnyezetből kitalálni a tartalmat mindig végtelenül szórakoztató.

Elképzelésem sincsen, mitől tűnik ilyen zsúfoltnak a napom leírva, amikor alig csináltam valamit. Gyertek, hátköznapok.

Szingularitás a könyvfesztiválon

Szerzek teát és mesélek :) közben meg újratelepítettem a telefonomat, az is egy izgalmas menet. Hm, tesztelem. Jééééj, működik. Csak kib lassú.

Szóval az a helyzet, h egészen jól mértem fel a dolgokat, mert ez a Hannu Rajaniemi valóban nagyon jó fej és érdekes személy (legalábbis ebből a szögből), emellett meg még igen jól is néz ki. Nem, tényleg. Nem szoktam én író-olvasó találkozókra elmenni, valahogy ez is csak a népszerűségek fura vadhajtásainak tűntek, mint az autogram kérések, de ez kifejezetten tartalmas találkozónak bizonyult.
Mondjuk onnan indult számomra a nap, hogy korábban keltem egy órával, mint terveztem, ezért kényelmesen reggeliztem és kávéztam, olvasgattam, megnéztem a courserás feladatom értékelését (bahh, max pontot kaptam rá, és véleményt nem, és nem vagyok egészen meggyőződve róla, hogy.)

Gyors öltözés, lebeszéltem magam a nagyonszakadt neccharisnyáról - mégse gótbuli vagy fesztivál, így utólag tök mindegy lett volna, örvendeztem emgint egy sort a sok fémen, amit a füleimbe/re tudok rakni, aztán kissé rohanva tudtam elindulni csak, közbeiktatva a bankautomatát az utolsó pillanatban.

A Millenárist aztán egész ügyesen megtaláltam, a termet lassabban, és ott kissé értetlenül találtam a többieket, akik nem fértek már be. Jajj. Kis terem, hőseg, és jé, a székek közötti folyosóban nem nagyon ült senki, csak egy csaj közvetlenül a kamera lábánál, szerencsére Tapsi fogékony volt arra a javaslatomra, hogy csakazért is másszunk be, megtettük, majdnem felborítva a kamerát, és átmászva a földön ülő nőn, akiben nem merült volna fel, hogy esetleg elmásszon az útból, és így még pár embernek helyet adjon. Aztán egy jótét lélek felhívta rá a figyelmünket, h van még két (!) szabad hely is, én leültem a harmadik sor szélére, utána vettük észre, h a másik az első sorban van, na, én nem mertem oda beülni.  Persze azt mondják, nem lett volna ciki, ha véletlenül az összes pasi (író, tolmács, beszélgetésvezető) a dekoltázsomat próbálja nem nézni olyan másfél méterről, de én mindentől függetlenül borzasztó zavarban lettem volna.
Nyilván az első másodpercekben megállapítottam, hogy jól néz ki, kellemes hangja van, és intelligensen kommunikál az író, ezután már csak az volt a zsép, hogy valóban érdekes témák kerültek elő - interaktív neurofiction, crowdsourcingos csillagászat és az emberi agyak feltöltése aka szingularitás meg egyéb olyan dolgok, amikkel egy matematikus- scifiíró geek foglalkozik. Ezek a dolgok... ezek a dolgok nem a scifi miatt érdekesek. hanem azért, mert valóban létező irányvonalak, és akár utánanézhetnék, ki foglalkozik ilyesmivel idehaza. A gép-ember interakció, ergonómia, UX estébé azóta érdekel, h először tanultam róla, és az emberek széméra fogyaszthatóvá, kezelhetővé kell tenni a világunk dolgait. Jé. Mindegy.
Szóval sikerült megint ablakot találnom a világ egy új és izgalmas szeletére, ráadásul megint nagyon szeretnék írni, ötleteket, és befejezett dolgokat. Tudom, ha zenészt hallgattam volna, akkor zenélni szeretnék és kortárs kollaborációkat fény és hanginstallációkkal és neurofiziológusokkal. Why not?
Gyűjtöm a cetliket a falamra, mert a nagy csomagolópapír nem maradt fent.

Utána sorbaálltunk aláíratni, lesz fénykép is, majd a fűben ülve beszélgettünk ezekről és egyebekről, nagyon szeretek inspiráló emberek társaságában időt tölteni, és valódi gondolatmegosztási kísérletekben részt venni, új környezetben, új benyomásokkal. Azt hiszem, ilyesmi lehet élő kultúrális-szociális közegben létezni. Ilyenkor felébred bennem a hit abban, h néhány dolgon azért még lehet változtatni. (Vicces vagyok, amikor lelkesedem valamiért. Az mindig olyan bájosan naív és egyszerűsítő szemüveg.)

Aztán ebédkor valahogy összefutottunk Hannuval és Kirával és akkormár az egész társaság együtt ebédelt, ami különösen vicces volt annak fényében, h kb fél órával előtte jegyeztem meg, h hivatalosan is belezúgtam az íróban, hát, kár, hogy egy másik ország, ebéd közben azért kiderült, h még egy barátnő is várja, ezzel hivatalosan is pontot tettem a románcunkra, de hozzátenném, most egy nagyságrenddel megnőttek az elvárásaim (merthogy találtam olyan fickót, aki az én kiskori tudós vagy művész dilemmámból - velem ellentétben, aki ugye egyik se vagyok igazán - jól jött ki, mert mindkettő). Naszóval ebéd közben magyarázott még egy csomó dologról (jobbára Tapsi beszélgetett vele, én igyekeztem intelligensen nézni, mert ugyan érteni értettem, de megszólalni nem voltam képes angolul), bennem meg feltámadtak a mélyre temetett kiskori csillagász-részecskefizikus vágyaim. Illetve a fenti gondolatmenet.

Utána még kavarogtunk a népekkel a könyvek között, ültünk réten, szerintem lájtos napszúrást kaptam a kibaszott melegben, végül még söröztünk a végső maradék emberekkel, basszameg írni akarok vagy valami értelmes alkotódolgot most már. (Leül, megvárja, míg elmúlik.)

Hazafele aztán rossz irányba szálltam fel a 61-es villamosra, úgyhogy ennek örömére a városmajori környéken legyalogoltam pár megállót, és megállapítottam, hogy gyönyörű pontja Budapestnek, és deméghogymennyire. Meg a felhősödő égbolt, a baromira párás-meleg nyári estében.
Nem, ez már közel nem tavasz. Csak a rügyező fák zavarhatnak meg.

És most kicsit fázom, teázom, és neki kéne ülnöm a courserás leadandónak, mert holnap a mesére kell koncentálnom.

Tegnap végül mentem szociális életet élni, az alkoholtól  (és valószínűleg némely elmúlt beszélgetésektől) kicsit beszólogatósabb lettem, mint szoktam, nem mintha bánnám, vagy valami, engem szórakoztatott saját trollságom, kifejezetten tudom élvezni a szociális élet meta-dolgait, na. Kicsit sajnálom a barátaimat, amikor megpróbálom velük megosztani azokat a dolgokat, amiket én nagyon viccesnek és érdekesnek találok, mert se átadni nem tudom pontosan a relációk finom szövetét, se nem élvezhetően előadni, elnézést.
Majd egyszer megírok egy zseniális regényt, ami ezzel lesz tele, mint mondjuk Merlénél a Madrapur, amiben, ha jól emlékszem egyáltalán, az volt a legizlmasabb, ahogyrészletesen leírta a ki-mit-tesz és hogyan dolgot, over-analyzing, heló, ehhez bármikor partner vagyok.

Asszem nem megyek osztálytalálkozóra, amiért ugyan szomorú nem vagyok, mert jelenleg nem lennék képes elviselni ilyen jellegű szociáli nyomást (igen, itt az ellentét azzal, h élvezem a társasági kihívásokat, pontosítok, olyankor élvezem, ha valamennyire biztonságban érzem magam.)

Szép a koranyári este, egy leutazásról félálmodtam, meg valakiről, aki messze van, és mindig ez a délutáni aranyló napsütés jut róla eszembe, meg végtelen prérik és ördögszekerek. NEm emlékszem belőle semmire, csak a színeire, ma keveset aludtam.

Olvasom a Diaszpórát, első magyar e-book, amit megvettem, és vár rám egy gamedesign könyv mellette, amit már lassan egy hónapja megvettem (hahh, tetszik, hogy pdf-ben is odaadták örökbe), meg valami html5-ös akármi is, ha végre iőt találok, de pl. van ez a courserás tanfolyam, elképzelni nem tudom, hogy fér bele az emberek idejébe ez úgy, hogy hétközben is van határidő, és az belecsúszik a következő feladat elejébe. Mindegy, holnap lesz a a nap, amikor tudok ezzel foglalkozni valamennyit. Persze, miután a délelőttömet eltöltöttem mindenféle könyvekkel és finn írókkal. Jut eszembe, ugyehogy Miéville is jó pasi.

Kicsit rohanok körbekörbe, hátha az lecsendesít.

ma nem voltam túl használható melóben - bár, tulajdonképpen, megcsináltam egy csomó dolgot a semmitevések között, és használhatóan kommunikáltam a helpdeskkel. MEg rögzítettem méleket.

lyukasztottam fület, ebédeltem és fizettem be részlegesen számlát, herdálom a pénzt, és most esett le, h a tábort még nem is számoltam bele a dolgokba. nincs para, csak nem is értem, hogyan tudnék takarékoskodni, vagy, h eddig miből sikerült. nincs baj, nincs baj.

asszem ma hazamegyek és...ja, nem próba. akkor meg, hamár a próbáig el tudom magamat vonszolni hegedűvel és táskával, akkor már a kocsmáig is, nem?

olvasgatok könyveket inkább

Fókusz

Kaptam szabadságösszesítőt, gyanítom, h kifelejtették belőle az eddig kivetteket, mindenesetre jó volt látni, h még van 25 (még akkor is, ha már nincs). Már sejtem, h május elején leszek pár npot szabin. És azt is, hogy hamarosan kezdenem kell valamit a magam mögött húzott dolgokkal, így vagy úgy. Például nem ártana XP-t raknom a fókuszálás nevű dologra. Elkeserítő, hogy egyszerűen nem vagyok képes minden számomra érdekes dologgal foglalkozni, de be kell látnom, h már csak ilyen értéktelen véglény vagyok, és nem tudok megfelelni az általam felállított követelményeknek: hogy a jelenlegi tevékenységeim mellé pluszban odaférjen minden készség elsajátítása, amire minimum szükségem lenne bármihez, és minden eredmény előteremtésére, ami KELL. És eből most inkább az eredmények a szűk keresztmetszet.

Egyrészt, kellene gyártanom készre pár oldalt, de legalább egyet, olyat, ami tetszik is, nekem is. Ezzel együtt tanuljam meg a html5-öt és végre rendesen a javascript alapjait meg JQueryt meg efféle izéket, használjam benne eredményesen azt a sok szart, amit UX cikkek olvasása során magamra szedtem.
Például Szívforgács honlap, amit a dobosunk nem barmol szét IE6-ra hivatkozva, és nem szedi ki a css-em harmadát.
A courserás következő feladatokra sokkal több idő kell, mert angolul írni nehéz, a formázást képtelenség több platform között szállítani, és ugyan szerintem megfelelően gondolkodtam és dolgoztam tartalmilag, ha ez nem látszik, akkor baszhatom.
Fejezzem be azt a pár novellát, amit elkezdtem, és tanuljak meg végre írni. De legalább az első.
Szerezzek keverőt, és drótozzam össze a hifivel és csináljak végre zenét.
Írjam meg a királylányos a rouen-sztori soron következő vázlatait. (Honlap ezeknek is.)
Plakát a következő koncertre.
Keretjátékos feladatok rendes lekövetése és minden dokumentálása - előkészíteni egy találkozót, meg még néhányat.
Élni szociális életet, két baráti körrel, és a legfontosabb barátokkal.
Olvasni sokat.
Ügyesre fejleszteni magamat az ME multiban.
Végig kell játszanom az Alan Wake DLC-t, a Batmant, meg a többit.
Nem ártana befejezni a királylányosfantasy rendszerét sem. ÉS ledokumentálni, ofkorz.
Még mindig nem mozgok, és hiányzik.
Keressek új munkát, készítsek önéletrajzokat megminden.

És akkor még nem beszéltem arról, h milyen régen nem játszottam színpadon. És rendezni is kellene.

Ja, igen, meg a munka - és nem szabad arra alapoznom, h itt bent bármit megcsinálok. Néha igen, néha nem. Maradnak az esték meg a hétvégék, heló.

Szóval, ha ezeket nem tudom párhuzamosan csinálni és nincsenek erdményeim, akkor szánalmas vagyok, ha valamelyiket kihúzom, akkor vagy a szórakozás része veszik el az életemnek, vagy az, hogy bármilyen állásra érdemben jelentkezhessek. Mert, mit most tudok, az nyilvánvalóan nem elég. De ugye marhára nem látom, hogy mi lenne az elég.

A hétvége pompásan telt, kezdődött mondjuk egy képregényes kocsmában péntek este, ahonnan aztán a felhangosodó zene zavart ki minket. Szombaton IKEA, szereztem mindenféle boldogságforrásokat, mint pl. egy 2x2-es (fekete) polcot, két (fekete) díszpárnát, egy (fekete) ágytakarót, és egy (fekete) mécseslámpást. Onnantól kezdve minden majdnem tökéletes volt, tényleg. Illetve, onnantól, h összeszereltem a polcot, kitakarítottam, és beüzemeltem. Megint büszke vagyok a szobámra - ehhez időnként ugyan át kell rendezni, de asszem ez így működik.

Délután átjött Szozsi, főztünk kaját, amiből még maradt is, még mára is, leteszteltettem vele is a courserás feladatot, gátoltuk Julit a fordításban, dehát, kell időnként közösen vacsorázni és sörözni és cigizni az erkélyen, erre való a tavasz és a nyár és az ősz, amíg nincs hideg. Kipróbáltuk a Team Fortress 2 robotos vs módját, laptop plusz asztali gép kombóban elég jól ment, bár nem sikerült még megoldani, szóval még meg kell a pályákkal küzdeni. (Segítséget szívesen látunk, steamen játszunk, e.)

Vasárnap sok órát játszottam, dolgoztam a courserás dolgon, végül délután NYüfinél az erkélyen kávéztunk és gesztenyepürét ettünk és söröztünk, miközben Szozsi skype-megbeszélésen vett részt eg szobával arrébb, és csak néha jött ki röhögve, h "sokat beszélnek". Nyüfit is leteszteltem, amíg kutyát sétáltatott addig megírtam még egy részt a feladatból, és égül este ezt teljesen időben befejeztem, letisztáztam, képeket beillesztettem, szóval úgy gondolom, h mennyiségre minden megvolt, a minőségről fogalmam sincsen, de az elsőre úgyse szokott menni, amíg ki nem próbáltam.
Ja, játszottam utána megint.

Ó, ez a tavasz, egy kicsit le akarok fordulni az asztalom mellől a padlóra, és a hátamat pihentetni vízszintesben, meg a szememet is csukott állapotban. Meditációt a munkahelyemre. Az akadályoz meg benne, hogy járnak erre. ALudni dfjveqpokcáwokdcéwldkcsélmcqw

Olyan flowchartot csináltam, de olyat, a keretjátékhoz, ütemterv ez mgé csak, majd a mélységek, azok, ez mindig szórakoztató. Jellegtelen napokat élek, a fekete írásképem, meg a lassan lekopó naracssárga-réz körömlakkom keretezi, meg az ég felhős textúrája, és a hajnali ébredésem, meg a langyos-hűvös eső reggel, lehetne sokáig tavasz. aztán kis nyár, és hirtelen sokáigsokáig ősz.

MOST IS ESIK ÉLJEN!

Akkor mindent értek, hova folyt el az agyam.

Azt kell mondanom, jó esik így késő délutánra ez a napsütés-féleség. Ez is egy ritka szakasza az évnek, amikor ilyet írok. Ilyenkor azt hiszem, hogy sikerülhetnek dolgok. Persze, később rájövök, h nem, de az más kérdés.

most például asszem az ének után nekiülök és megcsinélom a megcsinálnivalókat, szépen mondom, és megküzdök az erősödő szorongással. kinyírom. kiéheztetem. haha. mintha megoldható lenne, hogy ne legyen szoronganivalóm. mindegy, amit beazonosítok, azt vagy azonnal megoldom, vagy elmagyarázom magamnak, h miért nem olyan fontos. Ez utóbbi persze elég necces, de akkor legalább valami-valami-valami.

Hiányoznak a nyílt egek felhővel fák levélszegélyeivel, és van a tegnapi mese a legkisebb leányról, akinek a piros esernyője fontos elem, meg a királyfi is ott van, meg a soks rá. de azért a western sztorit is meg kéne írnom, meg a... meg azt, aminek a végén szomorúan néz el a messzeségbe a Királyság Első Rektora.

You should help me. Explain yourself. Oh, show yourself. I made you from the dark matter of my subconscious, arise, arise. Let me see you, young girl. I never were you. Only partly. Mainly in games and play. Say hello to the universe, you fragile illusion, we become the new creep.

Miről szól?

Nekem tudnom kell a megbújó témát és ismernem a motívumok jelentéseit, szavakba foglalva megfogni, lerajzolni gráfokkal és számokat párosítani mellé - vagy csak tudni, hogy melyik hang és szín és mozgásélmény.

Volt egy hétvége, egészen más jellegű volt, mint a tavalyi táborszervezős. Azon kevésbé volt jelentősége a munkának, cserébe a kapcsolatok építéséért vagy mélyítéséért. Most sokat dolgoztunk, és igen, igen, ezt így kell. Csak most jó esne, ha lenne hétvégénk. Ezért se megyek tavaszi talira - rettenetesen szükségem van arra az időre, amit otthon tudok tölteni, a reggeli kávékra és reggelizésekre, délig alvásokra meg a félnapos játékokra. És nem szeretné most olyan emtétés programot, ahol valamit csinálni kell, meg időre ide-oda menni, és még az se mindegy, hogy kik vannak körülöttem.

valamikro majd, olyan egy hóna múlve, megint lenne igényem ilyen emtétés hétvégére, ahol egész nap szerepjátszhatok mondjuk a királylányos csapattal, vagy bármi hasonló, este meg iszunk és beszélgetünk.
anti-szociális mode on. Ez vagy az öregség, vagy az, hog tényleg úgy érzem olykor, hogy vannak barátaim, akik egyértelműen fontosabbak a többieknél.
meg a prioritások és a csökkenő időtartam.

Meg kell találnom a mostanában trendi nemtommiket, gondolataimat és életérzéseimet, vagy valami.

Hé.

Egy kő kimozdult a falból. Sötétnek látom a hétvégeimet, sötét falaknak a szürke hétköznapok között, ez most nem megnyugtató.
Majd megnyugszom, ha... ha a nem érthető tennivalóim végére érek és rendet vágok közöttük. Azt hiszem, kis pipákra van szükségem a task-listám mellett: holnapra összekészülni mind vásárlással, mind a keretjátékos anyaggal, amire szerda óta még nem volt időm. Meg még fel kéne venni nlhény játék fonalát is, hajajj.

kdjnaldkfvaldkvdfvnadfvkmadlfkvmadáflkvmqdé

Sending a signal

Közeleg az új arany ösvény, már várom. Szépe ez az idő, nyugalmas, a task-listámon semmi igazán sürgető, és ez kezd ugyan frusztrálni - mmint az, h nem is csinálok semmit. Nem baj, nem baj. Csak ne lennék mindig álmos. 

Két újabb felkérés NPC szerepekre. Újabb pipák. Tegnap volt egy sikeres megbeszélés, ha nem lennék ennyire hamar fáradt, most borzasztóan boldog lennék, mert kreatív és hatákony csapat áll össze, ráadásul még valamennyire hasznát is vettük az egyik gamedesignos könyvben talált okosságnak - úgy általában ez marha nehéz, mert túl általánosak vagy pont, h túl konkrétak a szempontok, és a világ minden ideje nem lenne elég mindenkivel átrágni az össze szempontot. De majd, de majd, még időben vagyunk, még. Még. 

Álmdtam is juteszembe, tegnap még, első együtteses "rémálmom", koncert volt a világvégén, elromlott a hegedűm, de a pultosnak volt egy másik, késve indultunk húgommal az autóval, és nehéz volt vezetni. Ráadásul azon paráztam, hogy dehát fél10kor kezdődik, az milyen későn van. Sötét utakon autóztunk.

Találtam újabb courserás érdekes cuccot, amit meg _kell_ csinálnom, komoly elhatározással. :Komoly arccal:

Aztán meg ott vannak az izék, amik a levegőben repkednek. Ilyen kis szikrázó dolgok. 

Meg az, hogy meséltem-e, nemtudom, megnézem, nem, szóval multiplayert játszom mostanság mass effecttel, és egész szórakoztató, és így rövid távon roppant addiktív. Persze, béna vagyok. De, amíg ennek ellenére hajlandóak velem játszani, addig tök jó. Mostmár valóban érdekelnek a különböző karakterek különböző taktikái, és a csapatjátékot meg amúgyis mindig szerettem. Jó ez. Csak álmosít a kevés alvás. Érted.

 jajhát, tudom, meg kéne nézni a részt még.

meg írni kellene, nemcsak Janie-t, bár őt is szórakoztató, az tény. MErt Janie-vel izgalmas dolgok történnek, és nála látok kiutat, meg fényt meg minden.