Azt kell mondanom, jó esik így késő délutánra ez a napsütés-féleség. Ez is egy ritka szakasza az évnek, amikor ilyet írok. Ilyenkor azt hiszem, hogy sikerülhetnek dolgok. Persze, később rájövök, h nem, de az más kérdés.

most például asszem az ének után nekiülök és megcsinélom a megcsinálnivalókat, szépen mondom, és megküzdök az erősödő szorongással. kinyírom. kiéheztetem. haha. mintha megoldható lenne, hogy ne legyen szoronganivalóm. mindegy, amit beazonosítok, azt vagy azonnal megoldom, vagy elmagyarázom magamnak, h miért nem olyan fontos. Ez utóbbi persze elég necces, de akkor legalább valami-valami-valami.

Hiányoznak a nyílt egek felhővel fák levélszegélyeivel, és van a tegnapi mese a legkisebb leányról, akinek a piros esernyője fontos elem, meg a királyfi is ott van, meg a soks rá. de azért a western sztorit is meg kéne írnom, meg a... meg azt, aminek a végén szomorúan néz el a messzeségbe a Királyság Első Rektora.

You should help me. Explain yourself. Oh, show yourself. I made you from the dark matter of my subconscious, arise, arise. Let me see you, young girl. I never were you. Only partly. Mainly in games and play. Say hello to the universe, you fragile illusion, we become the new creep.