z

Adriant a játékosok kint hagyták a tetőn, sötét, esős márciusi estén gondterhelten dohányozni - nem én voltam, esküszöm. A múltheti lefeleződött létszám miatt gyorsan kellett sztorit kitalálnom, és mostanra igen komoly fókuszponttá nőtte ki magát, ilyenkor meglepődöm, megint csak egy pont az improvizáció javára.

Aggódok megint, ez furcsa, feltöltött állapot, a legkisebb impulzusra is nagyságrendekkel nagyobb választ adnék, de közben álmos vagyok, és csak a szellemem rohangál körbe az irodaház folyosóin, én erre képtelen lennék.

Pénteken szabályozottan antiszociális voltam, elmentem IHB-ra és eljöttem róla, lesétáltam pár megállót a belvárosban - erre már rég voltam, emberekn vidámak, rövidnadrágosok meg szoknyásak, nem éreztem, csak tudtam a nyarat. A kövek az enyéim, az emberek nem. Majd ősszel. Majd télen.
Szóval néztem egy kicsit az IHB-seket a kocsmában, ahol már nem leht dohányozni, eléveszett ez a pótcselekvés is, maradt az alátétekből torony építése, dehát ez már 8 éve is mentsvár volt azellen, hogy nincs mondanivalónk úgy igazából egymásnak, és alkohol nélkül ez még nyomasztóbb. Talán ezért nem mentem tovább a tumbleres találkozóra, mert rájöttem, hogy azok a nevek élőben, program nélkül nem érdekelnek igazán. Koncertre, buliba minden további nélkül megyek félismerősökkel, de mostanában az emberek kb annyira megbízhatóan érdekesek, mint a mozifilmek. Vagy nagyon, vagy csak ideiglenesen, vagy irritálóan unalmasak.

Végignéztem a Misfitset, érdekes sorozat, nagyon jó elemekkel, de a vége kifejezetten unalmasra sikerült. Majd a köetkező évadra azért kíváncsi vagyok. Kicsit kezdem behozni sorozatokkal magamat, egyelőre még nem tudom, mi legyen a következő.

Festettem akrillal vasárnapi páradús kánikulában, és van izomlázam is a reggelivásárlástól, kell bicikli, kell, kell. Pirosnak és véresnek érzem a szemeimet, aludnék.

Kísérlet

Címeket csak a megfelelő h2 kategória kedvéért, és elég nehezen szoktam adni. Most talán, most talán egy kísérlet részese vagyok, kipróbálom milyen azt hinni, hogy a létezés különböző pontjai között vannak összefüggések. A homogén univerzumról nem mondok le, de tegyük fel, hogy az én szempontom az nyilván nem egyenlő az általam érzékelhetetlenekkel, ergo én kívül esek ezen egyfajtaságon.
Ha minden egyforma körülöttem, akkor minden egyformán közömbös - vagy pont, hogy nem közömbös irányomban. Mindneki körül forog egy világ, körülöttem is, ez érdekes játéknak tűnik.
Ha úgyis egyedül halunk meg, és többnyire egyedül élünk, akkor talán ezt a világot kellene gondozni, nem egy elképzelt konstrukciót, amiről azt gondoljuk, hogy másokkal közös. Mert úgysem lesz közös, csak részben.

Túl sok szó, túl kevés tartalom. Mivel nem ismerem a világot, kiválaszthatom magamnak, hogy milyen prekoncepciókkal nézem, ha már nem lehet Istenre nézni, mert felfoghatatlan. A trivialitások kijelentésétől és leírásától nem lesz jobb ez az egész, visszaszokhatnék az érzékelés szemétdombjában való túrkászáshoz,

kontúros vízfestékek az égen, a felhők belefolynak a fejembe, a köd itt van, rajta keresztül jó nézni a vihalámpást, anélkül nincs értelme. A dramaturgia szögéből játszom mostantól, ha nincsen kontextus, ha nincsen ok, akkor majd kitalálok valamit. Hát heló, én szédülök és nem a közmegegyezés.

jól van, jól van

Kisötös a margóra a tegnap eséért, mind az E sávoknak a koncertért, mind nekem, hogy elmentem. Egyrészt jó volt a koncert maga, másrészt jó volt találkozni emberekkel a megszokott kereteken kívül. Még ilyet, sokat.
A koncert maga hozta  ugyanazt, ami csak a felvételekből lejön, meg mellé azt, hogy kinézetre is pont ugyanazok, Lamorak nagyon vicces volt a mikrofon előtt - bár abban nem vagyok biztos, hogy ez teljesen kontrollált és szándékos volt -, Jacopó hörgései meg felidézték a sok évvel ezelőtti Haleth népi szórakoztató-zenekart ebéd közben. Meg a csapatelőadást. Well.
(...)
Ja, azért is érdekes volt az egész, mert nem nagyon szoktam a gót-dark-rock szcénán kívül koncertekre járni, max a régi Branos események voltak másmilyenek. És tele volt minden kis hipszterekkel, tényleg cukik. Üdítő változatosság a gótlánykák és fiúk után, és itt legalább ismerik a joy division-t. Vagy legalábbis DIY pólón hordják, a Gyárban meg ShirKhannal ketten ugráltunk  rá.
(...)
Meg megvolt a szakadó esőben, ázó cigivel a szabad ég alatt pozőrködés is, aka szegény gót lány ázik.

Álmok

Ma igazán mozgalmas álmaim voltak, táborban emelt hangon vitatkoztunk többekkel, aztán a következő álmomban először megvadult medve hangját hallottuk az erdőből, aztán futni kellett, mert erdőtűz jött bömbölve (hangatás volt erősen, talán motor ment el az ablak alatt), húgomnak kellett ordítani, hogy futás, emrt borzasztó lassan fejezte be azt a bármit, amit épp csinált, és futottunk, még Andris öcsémet gyűjtöttem be a kapuktól, hogy nem, nem ő fogja a menekítésszerű "tűzgyújtást" csináln, azt majd olyanok, akik képesek önállóan cselekedni, aztán beértünk mi  is a patak melletti barlangba - és felébredtem.

Ki kell pihennem magamat a tábor előtt, ez azért lett jelentős, mert mostanáéban kezdem úgy érezni, hogy elfogyott minden energiám, kifolyt valamelyik repedésen, hát ez csodás.

Végülis, három hétvégén zsinórban koncerteztem, az nem rossz, sőt, asszem pont úgy jött ki, hogy előtte meg az éneklős fellépés volt, tehát 4 hétvége.
A legutóbbi csepeli fellépés minimum felemás volt, egyszerűen nem voltam elég koncentrált meg laza, triviális dolgokban hibáztam hegedűnél, és úgy kb semmi értékelhetőt nem mondtam a számok közti aggasztó szünetekben, amíg Gábor a gitárját tekergette. A közönség kevésbé volt stabil, mint a múltkor, de szokni kell ezt még. Viszont a felvételek nem lettek annyira katasztrofálisak, sőt, egész jók, és annak a pár embernek, akikkel beszéltem, tetszett a koncert.

Szombatra virradóan megvolt az első táboros álmom, szomabton emg az első igazán monstre találkozóm a táborral kapcsolatban (korábban valahogy ezekről lemaradtam), utolsó hetek csiszolgatás finomhangolás, ilyesmi (na, persze, mint mindig). Sajnos a palacsintázós részéről kellett elmennem koncertezni, nehéz a rocksztárok élete,  bár mondjuk a színészetnél még mindig kevésbé fárasztó.

Vasárnap emg meséltem doctor who ihlette epizódot Rouenbe, és sikerült rendesen ellvarrni a szálakat imprózva is, aminek különösen örülök. Illetve pont annyi szálat hagytam meg, amennyi kell a folytatáshoz. Persze ez azt jelenti, hogy egy nagyságrenddel epikusabb lett a sztori, mint ami eddig volt, ez új tapasztalat, de nem rossz. És érzem, a következő mesém Mage lesz majd (valamikor, sokára).

Az vszont ijesztő, mennyire nehezen vettem magamat rá a játékhoz való előkészületekre, milyen borzasztó tehernek tűnt. Nem kéne ezt. Nem jó. Nem.

Ma meg elmaradni látszik a meetingem, az jó.

glass cage of emotion

Rátaláltam a doctorwho-s gifekre, és a Doktor karaktere kifejezetten hordozza az angsot (pláne a 10esnél), szóval nagyjából illeszkedik a jelenlegi lelkiállapotomhoz.

Van a lét általános értelmetlensége (aka az univerzum nem üzen semmit, mert nincs ott adó fél), amibe időnként belevillan a Gellérthegy vagy a Duna, meg azok az emberek, akiket a barátaimnak mondok, meg persze a saját belső világom. Ugye mind egyedül halunk emg, de tulajdonképpen egyedül is élünk, csak néha ezt nem vesszük észre mert az agyunk ügyesen hagy ki dolgokat és szűri meg a létezést. Jó esetben. Rossz esetben közelebb van a realitáshoz, és a realitást nem találja vidámnak. Azt tapasztaltam eddig, hogy ugyan kevésbé éreztem magamat egyedül, amikor mondjuk valakivel együtt voltam, utólag mindig úgy érzékelem, hogy egy szemellenzővel, színezett szemüveggel kevesebb van rajtam a lélek hosszú és sötét éjszakájában. Az alapvető problémák nem tűnnek el, csak bekerülnek a fiókokba, ésatöbbi, ésatöbbi.
Vannak, akik úgy tartják, hogy nagyjából kiegyensúlyozottan jön jó és rossz az életünkbe, de ilyenkor mindig eszembe jutnak azok, akiknek hatványozottan rosszabb, mint nekem, és nem élik meg a jót (mmint meghalnak azelőtt, mielőtt jobbra fordulhatna az életük). Nyilván ez is értelmezés és felfogás kérése, mert biztos lehet monduk 10 év alatt, éhezésben, szegénységben, borzasztó családdal és betegen is ugyanazt az életminőséget elérni, mint jó családban felnövő tehetsges embernek, aki elégedetten hal meg unokái és életművét tisztelői között. Ez kevéssé hihető, btw.
Mindegy, léteznek más modellek is, a szerencsepogácsa, vagy a karma, meg a másholgyűjtskincseket, jelenleg az és? talán működik.

Csak ne nyeljen el a banalitás.

szürke

A menetrendszerinti depressziós bejegyzés - ez nem pillanatnyi lelkiállapot, ez most napok óta van, és eléggé nyomasztó.
A tegnap este csak még egyet púpozott a teli poháron, a felületi feszültség tart csak össze. Egyesével semmi bajom nincs a megjelentekkel, sőt, a nagyjával egy kellemes sörözésen, festegetésen szívesen vagyok, sőt, voltak, akiknek személyesen még tegnap este is örültem, de az összkép, na, az volt lehangoló.
Nem voltam tömegbefogadóképes állapotban, na. Amúgy hatékony volt elnökséginek a felmerülő komoly problémák és kérdések ellenére is - mondjuk ezek a repedések még szétbonthatják az egész társaságot, ha nem vigyázunk -, csak ne nálam lett volna ez a közel 15 ember.
Különben a megfogalmazodó program őszre-télre lelkesítőnek tűnik, azt leszámítva, hogy valószínűleg a végsőkig ki fogja sajtolni a szervezésben résztvevő emtétét, mert az őszi találkozós tervezet szerint megint komoly rendezvényt akarnak, a télit meg Ankalimon főszervezi, akitől eddig nem láttam olyat, hogy a józan észen belüli kereteket tartaná a szervezők felhasználásával, max annyira, hogy nem nyomta annyira a szervezést (bár ez már nagyságrendeket segített két tábor között :D). Pedig marha jó lenne elkerülni az úkj szervezők kiégését, és a régiek teljes amortizációját, és ez most nem posztapokaliptikus vízió, hanem mondjuk egy túlszervezett tábor utáni állapotokat vetítem tavaszra, a többit képzeljétek hozzá.
Nekem annyi a könnyebbségem ebben, hogy szemlátomsát nem tekint senki se szervezőképes embernek, így csak akkor érint, ha véletlenül lelkes leszek, és megyek bútort tologatni.
Különben ez furcsa még, nincs lefedve a két rendezvénnyel a társaság minden szervezőképes tagja, de átfedések már vannak. Nájsz.

Faszomba, nem sikerül tisztességesen szplínelni, és megint az emtété hülyeségeivel foglalkozom. Mondjuk mivel mással, munkahelyemet hagyjuk, a többi meg... tessék, ennyi.

Kék ég

Sűrű hétvége megint, pénteken szabadsággal kezdtem, mentem fesztiválra fellépni, ahol lézengtek vagy 20-an, ellenben a zúgó szélben megtartott koncert az kúlság volt, még úgy is, hogy szinte csak ismerősök hallgattak minket. Aztán némi szöszölés után leutaztam Valencefürdőre festegetni kék eget és zöld erdőt, meg könyékig a tapétaragasztóban, meg egyebeket alkotni a táborra - ahhoz képest, hogy alapvetően nem volt kedvem kézműveskedni, meglepően jól éreztem magam, és nem csak a társaság miatt.

Most újra melóban, és nem jó, hogy már azon gondolkodom, mikor megyek haza. Mi több, aggasztó. Mindegy, most vannak feladataim, bár egy doktorwho részt be kéne illesztenem, legyen bérmennyi fenntartásom a jelenlegi események koherenciájával kapcsolatban.

Koncert

Amúgymeg voltam Brno-ban fesztiválon, oda hat óra, meg vissza is, szerencsére légkondis autóban. A társaság roppant szórakoztató volt, egy gót-hippi páros, meg a Szőkéék, mélyfilozófiai-politikai beszélgetésekben, amikhez hozzászólni nem tudtam, mert a felét nem hallottam annak, amit mondtak.
A helyszín egy kastély volt, pont jó, fesztivál második napja, még jobb, megtapsoltak minket, sokan voltak. Mondjuk legalább egy teljes próba jót tett volna, mert akkor kitapasztalom, hogy kihez kell és kihez nem szabad igazodnom, mert a mögöttem doboló sráchoz például nem lett volna szabad, ő mást játszott, mint az alap. Asszem mérsékelten lehettem hamis, és olyankor inkább halk is, ami kevéssé zavart. a lesz videó, akkor majd meglátom.

Tényleg, pénteken újrafestettem pirosra a hajamat, az a hajfesték egész élénkké tette. Így azért jobb. És olcsóbb is, mint a fodrász. A fürdőszoba is hajfestékesebb lett, mint kéne, de majd lassan eltűntetem mindenhonnan.

Ki?

Némileg spoileres elmélkedés következik (vagy nem, első mondatoknál soha nem lehet tudni).

Szóal a harmadik évad is megvolt a Doctor Who?-ból, most már bátran ajánlom, mert egyre nagyon arányban jó a sorozat, már néhány szinte tökéletes rész is volt. Az évadzáróban is rengeteg jó elem volt, és az utóíz inkább jó, de ez a "gondoljunk-egyszerre-a-dokira" problémamegoldás és csoda nagyon enm jött be. Elkezdtek az írók belejönni abba, hogy kezdjenek valamit az időgép időutazó-képességével a dramaturgia és plot szintjén is, nem csak jópofa ürügy a különböző időpontok bemutatásához, erre, sikerül ilyen banális csattanót kiagyalni. Nyilván lehetett tudni, hogy Martha nem véletlenül volt el egy évet, hogy valami előre lebeszélt cucc jön, és lesz majd valami csavar is, (mert az meg kell), úgyhogy nagyon vártam, hogy na, milyen mesteri terve vagy improvizatív megoldása született főhőseinknek, de nem, vissza a gyerekmesékbe. MEhh. Mondjuk az nem segített a suspensionofdiisbeliefemnek, hogy tudom, folytatódik a sorozat, és nyilvánvlan nem egy megtizedelt emberiséggel fogják folytatni, tehét valószínűleg viszapörgetik majd az időt, na, mennyit felejt el mindenki?
Lehetett volna a visszapörgetéssel is többet játszani, speciel meghallhatott volna a Jones családból is valaki az akciók közben, lehetett volna komolyabb hasonulás, ilyesmik. Egyszer azért az emlékvesztett kísérő is bejöhetne a képbe - amikor egy ilyen paradoxon-elkerüléses időújraírás alkalmával a Doktor inkább visszacsinálja az eltelt X napot, mert olyan dolgok történtek (angst, satöbbi).

A búcsúzós jelenet korrekt volt, sajnálom ugyan Martha Jones-t, de megértem, és igaza volt. Az más kérdés, hogy én ebben a helyzetben nem így döntöttem volna - de nekem az éketcéljaim nem kötődnek a normális élethez. Szappanopera szintjén rendesen végigvezették a szálakat, bár nyilván nem értem, hogy miért pont Rose lett ennyire felmagasztalva, de ez klasszikus kérdés (miért jön be ennyire a buta/nagyonnaív-szőke archetípus a jó pasiknak :D).

Mostanra már nagyon erős lett a Doktor karaktere, lassan leveti magáról a mesei túlzásokat. És ez jó. Nos, gyerünk tovább a negyedik évadba.

Ja, a jövőt még mindig nem tudják ábrázolni, szerintem marhára nem foglalkoznak vele, hogy különbözzön a 21. századtól. Pedig... tök izgalmas lenne kitalálni következetesen, ruhával-díszlettel formavilággal. A Star Trek is futurisztikusabbnak tűnik, pedig az régi. Még akkor is, amikor csak egy kis szeletét mutatják meg a világnak, még akkor is szükség lenne arra, hogy sokkal többet kitaláljanak belőle.

12:12

Eddig elégedett vagyok a mai napommal, vettem csapot a konyhába - persze a mosdócsapba már nem gondoltam bele, de azt ,ég lehet, h nem kell cserélni. Remélem. Felhívtam a szerelőt, és kiderült, h már pontatlan információk jutottak el hozzám a kiszállási díjjal kapcsolatban, mert felháborodottan tagadta, hogy bárkivel is beszélt meg volna díjakat. Ez fura, nem hsizem, h Estel csak úgy kitalálta volna. Na mindegy, majd mosolygok, és max csak a konyhai csapot csináltatom meg, ha úgy adódik. Azért ez maraha sok pénz így egyszerre.
Felszereltem a zuhanytartót (csavar becsavarása nagy képesség), és most legszívesebben fúrnék fel polcokat meg tartókat, de szerencsére nincs hozzá fúró.

Táborral is sikerült foglalkoznom, jó lenne még nem ilyen dögmelegben idő rá, meg úgy általában, sajnálom kicsit a hétvégét, hogy így el fog szállni, de ezért is jó a mai szabi.

Ja, szereztem földigérő fekete szoknyát, végre van ez is, mert eddig minden jelmezemhez kölcsönöznöm kellett. És Normális időben határozottan kényelmes.

Tegnao este beszélgettünk Doktorwho-ról, meg írásról többek között, és ez azért nem jó, mert már napközben, a sorozatot nézve is alig lekűzdhető vágy ébredt bennem az írásra, és ezen az este se segített. Aztán fé12kor megpróbálta, írni, de asszem ez csak arra jó taktika, h tényleg ráveszem magamat arra, h feladjam. Nah.

12:12

Vázlatok

Napok óta alig alszom, de legalábbis nem elég pihentetően, köszönhetően a kánikulának. Pedig tegnap enyhébb volt este az idő, kivéve éjszaka, mert mér nem. A reggelem jól indult, a melltartóm pántján azt olvastam, hogy conspiracy, a fürdőszobában csipogó hang jött valahonnan, mint egy rendes horrorfilmben a szőke, úgy nem reagáltam rá semmit, pedig ilyenkor már felle pattogok a székben, hogy bazdmeg, hát nem halld, hogy meg fogsz halni? De nem haltam meg asszem, mert blogolok.

Elkezdtem csinálni a Szívforgács honlapját, a váz már megvan, meg úgy általában ahogy kinéz, most jön a szöszölés, meg a formok, meg ezek a dolgok, amikről még nem tudom, hogy mennyi meg hogy kell, de idővel összerakom. Eszembe se jutott, hogy nem egyedül kell megcsinálnom, ez így tényleg jó lesz, ha Gyuri összerakja a php-t belőle. Persze elfelejtettem visszatölteni a drive-ra, szal most okosan kell dolgoznom a friss nélkül :D

Tegnap este összeraktam a hegedűket, egyrészt felraktam a D-húrt a rendes hegedűre, ijesztően jobb hangja van, mint a pirosnak, asszem, ha tényleg elkezdünk koncertezni, emg zenélni a Szívforgáccsal, akkor nem csak effekteket kell vennem, hanem egy jobb hegedűt is. Aztán pótoltam a piros egyik finomhangolóján az eltört csavart, lehet hangolni, aztán gyakoroltam a hétvégi Sturmast-ra, bár tudnám, hogy miket játszunk, és nekem azokban mit kell. Szőke ugyan azt mondta, hogy ugyanazokat, mint a múltkor, de már akkor se tudtam, mik lesznek, csak aznap délután a próbán gyorsan. Remélem, lesz próba. Tudom, hogy Julcsinak még eég magabiztosan nyilatkoztam, de azért már elkezdett zavarni a tény, hogy megint külföldiában lépünk fel, minimális gyakorlás után.

De legalább holnap szabadságon vagyok, mert azt hittem, akkor indulunk, közben nem, de ez így jobb, aludhatok végre.

Lebegő

Ma mindenhogy rossz, ujjatlanban légkondi nélkül melegem van, légkondiban (bár 26,8-at mutat a hőmérő, de annak már nem hiszek) fázom a rövidujjúban is, most niyottt ablakkla próbálkozom, hátha.
Lassna vége lehetne a kánikulának, mert nem tudok rendesen aludni a hőségben.

Tegnap befejeztem a második évadot a Trónok Harcából, volt csatajelenet szétloccsanó agyakkal, ésnem egészenértem, ez az egész miafaszért éri meg az embereknek (mármint így megöletni önmagukat), aztán rájöttem, azért, mert amúgy meg minek élnének. Mást nem tudok elképzelni. Brienne és Bronn legalább hozzák a kalandozófantasyk überfasza harcosait, az jó volt (ellentétben mondjuk a Doctor Who-ban látott béna kardpárbajjal, hamár :D). Kéne még nézni ilyen fantasyt, ahol vívnak és harcolnak kvázi reálisan, mert ez a része sose ment a mesélésnek, pedig akkor lehetne Dagmarnak és az Ölyvnek is epikus harcosságokat bemesélni. Amennyiben egyszer játszunk olyat. 


Vannak felvételeink, de kéne még állítgatni rajtuk asszem.

Besötétített

A tegnapi elbaszott kedvemet sorozatnézéssel kezeltem a besötétített szobában - rég szántam már ilyenre magam, de most valahogy nem volt kedvem játszani, agyam meg még kevesebb a bármi hasznos gyűjtőfogalom alá tartozó dolgokra (zenekarhonlap, énektanhulás, hegedűgyakorlás, csak hogy  a legfontosabb dolgokat említsem, amik a héten szükségesek lennének).
Egyrészt a Doctor Who? első évadját fejeztem be, well, egynek jó volt, aztán megnéztem a Torchwood első részét, amiben egyrészt rájöttem, hogy valban jó angolul hallgatni az angolokat (és nem angolokat), másrészt valamenyivel jobb sorozat is, de... de. Aztán végre elkezdtem a Trónok Harca második évadát, ami vasalt bakanccsal rúgta vissza  földre a hangulatomat, de ezt magmnak köszönhetem csak. És legalább szép volt. Némileg enyhít a hatáson, hogy a sztorira még úgy-ahogy emlékszem - na nem a politikai szarkavarásra, csak aszimplán a fontosabb szereplők túlélési esélyeire, meg a hatásvadász drámai fordulatok következményeire. Ez csorbítja a döbbenetet, de talán nem is baj, mert kezdek egyetérteni Angwennel abban, hogy egy idő után érdektelen lesz a történet, ha ilyen szinten szar mindenkinek. Most éppen csak azon szurkolok, hogy életben maradjanak bizonyos szereplők, mert akkor még van esély valami jobb halálra, mint amit amúgy összeszednek.
Furcsa, hogy nagyobb arányban szimpatikusak karakterek, mint a regény alapján - bár Jon Snow mindenképpen idegesítő. Jelenleg a Sansa meg az Arya szál érdekel a legjobban, ezekre alig emlékszem, legjobban a Robb kalandjai frusztrálnak - a Hound meg aránytalanul szimpatikus karakter lett, ennyire azért a könyvben nem volt az. Asszem.
És Tyrion. Emlékszem, a könyvek elején még ő is a visszataszító alakok kategóriájába esett, már csomó idő eltelt, mire elkezdett a "szurkolok neki" oldalra kerülni, itt, a sorozatban már rögtön az elejétől kezdve. A regényben ezt személyiségfejlődésnek vettem, amit ugye szeretek, most annyira nem, de iderül, mit tudnak még kihozni a karakterből.

Ja és kánikula van, borzasztó, legyen már vége.