Adriant a játékosok kint hagyták a tetőn, sötét, esős márciusi estén gondterhelten dohányozni - nem én voltam, esküszöm. A múltheti lefeleződött létszám miatt gyorsan kellett sztorit kitalálnom, és mostanra igen komoly fókuszponttá nőtte ki magát, ilyenkor meglepődöm, megint csak egy pont az improvizáció javára.
Aggódok megint, ez furcsa, feltöltött állapot, a legkisebb impulzusra is nagyságrendekkel nagyobb választ adnék, de közben álmos vagyok, és csak a szellemem rohangál körbe az irodaház folyosóin, én erre képtelen lennék.
Pénteken szabályozottan antiszociális voltam, elmentem IHB-ra és eljöttem róla, lesétáltam pár megállót a belvárosban - erre már rég voltam, emberekn vidámak, rövidnadrágosok meg szoknyásak, nem éreztem, csak tudtam a nyarat. A kövek az enyéim, az emberek nem. Majd ősszel. Majd télen.
Szóval néztem egy kicsit az IHB-seket a kocsmában, ahol már nem leht dohányozni, eléveszett ez a pótcselekvés is, maradt az alátétekből torony építése, dehát ez már 8 éve is mentsvár volt azellen, hogy nincs mondanivalónk úgy igazából egymásnak, és alkohol nélkül ez még nyomasztóbb. Talán ezért nem mentem tovább a tumbleres találkozóra, mert rájöttem, hogy azok a nevek élőben, program nélkül nem érdekelnek igazán. Koncertre, buliba minden további nélkül megyek félismerősökkel, de mostanában az emberek kb annyira megbízhatóan érdekesek, mint a mozifilmek. Vagy nagyon, vagy csak ideiglenesen, vagy irritálóan unalmasak.
Végignéztem a Misfitset, érdekes sorozat, nagyon jó elemekkel, de a vége kifejezetten unalmasra sikerült. Majd a köetkező évadra azért kíváncsi vagyok. Kicsit kezdem behozni sorozatokkal magamat, egyelőre még nem tudom, mi legyen a következő.
Festettem akrillal vasárnapi páradús kánikulában, és van izomlázam is a reggelivásárlástól, kell bicikli, kell, kell. Pirosnak és véresnek érzem a szemeimet, aludnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése