Címeket csak a megfelelő h2 kategória kedvéért, és elég nehezen szoktam adni. Most talán, most talán egy kísérlet részese vagyok, kipróbálom milyen azt hinni, hogy a létezés különböző pontjai között vannak összefüggések. A homogén univerzumról nem mondok le, de tegyük fel, hogy az én szempontom az nyilván nem egyenlő az általam érzékelhetetlenekkel, ergo én kívül esek ezen egyfajtaságon.
Ha minden egyforma körülöttem, akkor minden egyformán közömbös - vagy pont, hogy nem közömbös irányomban. Mindneki körül forog egy világ, körülöttem is, ez érdekes játéknak tűnik.
Ha úgyis egyedül halunk meg, és többnyire egyedül élünk, akkor talán ezt a világot kellene gondozni, nem egy elképzelt konstrukciót, amiről azt gondoljuk, hogy másokkal közös. Mert úgysem lesz közös, csak részben.
Túl sok szó, túl kevés tartalom. Mivel nem ismerem a világot, kiválaszthatom magamnak, hogy milyen prekoncepciókkal nézem, ha már nem lehet Istenre nézni, mert felfoghatatlan. A trivialitások kijelentésétől és leírásától nem lesz jobb ez az egész, visszaszokhatnék az érzékelés szemétdombjában való túrkászáshoz,
kontúros vízfestékek az égen, a felhők belefolynak a fejembe, a köd itt van, rajta keresztül jó nézni a vihalámpást, anélkül nincs értelme. A dramaturgia szögéből játszom mostantól, ha nincsen kontextus, ha nincsen ok, akkor majd kitalálok valamit. Hát heló, én szédülök és nem a közmegegyezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése