Hátszóval, megminden.
Például, van itt egy-pár aranyos srác és csaj a cégnél, meg vannak jó arc futárok, akikkel/akiken lehet kacarászni, meg van két kollégám, akik.

A diplomatémához kéne interjúznom vakokat, de én nem akarok ilyen szociális lenni. Jahajj. Meg kell kérdenem őszi védésről Joanovicsot. Jahajj.

Majd még írok talán, mert.

Azért az mennyire furcsa már, hogy izgulok, amikor nekiállok utánanézni ismeretlen dolgoknak a neten? Nem is tudom, kb mintha idegennel találkoznék először, vagy elsőrandira mennék. Jahajj, a tudás. Az.

Kezdem feladni a diplomatervezésem határidős leadását. Szóval nekiállok. Az azért király, h a konzulensemet sem izgatja a dolog, dehát nem is az feladata - azért igazán visszajelezhetett volna valamit nem is tudom egy vagy két hete.

Most megyek rajzolgatni, mer az jó, az vidám, éas munkahelyen akár szkennelni is tudok.

Bármennyire értelmetlennek tűnik, jó, hogy nem érzem magamat biztos talajon. Mozognom kell, tavasz van, gyönyörű tavasz. És nem érzem magamat üresnek végre. Hiszen van mi miatt szívfájnom, van mi miatt aggódnom, és valami miatt még örülök is néha. A tavasz színes.Valami történik velem, valahová haladok - csak nem tudom, mi lesz belőle.

Röpülj hajóm. És higgyük azt, hogy rajtad a holnap hőse. Hát nem mindegy?

ilyen szövegek vannak a ma esti munkámban:

Térkép: na annak kell alátámasztás. Mint a többi verzióban. Az lesz a legjobb.

Terméktervező, az.

Szóval. Még mindig nem írom a tervezést. Izé. Ma megint pörgök, mint faló a körhintán. Kolléganők kacarásznak rajtam, legalább szórakoztató vagyok.

...

és átlátszó a levegő, (és aludni volna jobb), és félek. Képtelen vagyok írni ezt a kib. diplomatervezést, képtelen vagyok összegyűjteni a gondolataimat, és felhúzni magamat ezen a lejtőn.

Hazafele régi U2 számok mentek a fejemben, a War albumról,


hozták a ballagás szagát, tavasz van, és régen éltem meg ennyire. Közel érzem magamhoz a 17-19 éves koromat. Ahhoz képest, hogy negyedszázados leszek hamarosan... abszurd. Mármint az utóbbi. Hiszen iylen idősek voltak... jópáran az ismerőseim nem is olyan régen, amikor még éppen csak kis huszonéves lettem. Nem baj, majd egyszer csak megint változni fogok, és majd hasonlítani fogok egy másik korosztályra. Nem azért vagyok, hogy ugyanolyan legyek.
Amennyire értelmetlen ez a recepciós munka, amennyire nincsen egy síkban a törekvéseimmel, annyira sokat segít. Amíg nem hiszem azt, hogy én ez vagyok, és semmi több, addig jó. Majd, amikor ez lesz, akkor majd lesz gótulás és fogaknak csikorgatása, de addig átszaladok a nappalokon.

A tündéreknek az árnyékokban az a feladatkörük, hogy másfajta súlyt rakjanak a nyakunkba. Amit gyűlöl az ember, és normális életről álmodik közben.
Ha nincsenek tündérek, akkor legyenek a normális problémák akkorák, mint az álmainkban, és lehet teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, és néha néha félni, hogy körúton járkál a november, az utcaseprő szegény beteg ember aki ott fütyürész ablakunk alatt.

Ma megint sikerült értéktelennek és jelentéktelennek éreznem magamat.
Tegnapi buli is, meg a mai főnix (rettenetes alakításom, a kevés feladat, meg... egyebek). A képzés jobb volt, furcsa volt mtt-sek körében lenni így.

Mindenesetre nyíltabb leszek, azt hiszem, csak nem tudom, hog van e bennem bámi, amit érdemes másnak megmutatni. Hisz én nem létezem, ez csak illúzió.

Saját magamba vetett hitemet próbálom megtalálni valahol. Mert kell lennie, hiszen még élek. Hiába hiszem azt, hogy jobb lettem, hogy tudok bármit is kezdeni a világgal, ez nem igaz. Nem baj, akkor így haldoklom, mert ahogy éltem, az nem tetszett.

Hát, nem várok semmit. Ez nem igaz. A zenét várom, a szokásos dolgokat. De, amjd ott, majd ott figyelni fogok. Magamra, a világra, az emberekre. Jelenlegi fáradtságommal inkább aludnék, de nem aludhatok. Nem tudok. Az életet nem akarom feladni. Még akkor sem, ha fáj. Akkor sem, ha nem fáj. Ez sokáig fog tartani - vagy, persze gyors lesz, vagy más lesz, vagy mittomén. DE jelenleg egy irányba sem vezet út. Úgyhogy keresztül a bozóton.

Megyek buliba.

Ja, ma megint elszívtam egy cigit. Úgyhogy baromi hitelesen fogom tudni a kocadohányost. Mást se. Szeretnék végre valami olyan állást, hogy legyen pénzem, mert ez így nem állapot. Van állásom, de pénzem még nem, mert az csak lesz a hónap végén (addig sem költöm el, haha).

Holnap táboros kiképzés, nem mondom, hogy olyan nagyon felkészültnek érezném rá magamat, de ha menni kell, hát menni kell. Ez azért olyan esemény, amit élvezni fogok, mert szeretem az ottani embereket, nem kicsit.

Ó, ma elkéstem. Nem nagyon csak 10 percet, de azt határozottan. Pedig tegnap előkészítettem a jelmezemet, kipróbáltam, hogyan lesz "működőképes", mégsem raktam be táskába - és annnak ellenére, hogy már hatkor felébredtem, hét után pár perccel sikerült csak felkelnem. Oké, visszaaludtam. Oké, nem kapcsoltam be az ébresztőórát.

Valamit kéne tennem, nem haladok a tervezéssel. És nehezen alszom el és, korán ébredek. Fronthatás?

Ma este akkor is buli. Jé... a hosszúhajú srác ma jól néz ki - frissen mosott haj, nem öltönynyakkendő? Furcsa, vannak férfiak, akiknek kifejezetten jól áll az öltöny, de vannak itt páran, akiknél felüldülés látni a laza szerelést péntekenként. Azt álmodtam, átmentem az IT-hez. Did you turn it off and on again?
Kaptunk amúgy dícséretet - mosolygós lett a recepció, megjelent az élet, meg ilyesmik. Persze, három friss csaj, akik még nem égtek ki a recepciózásban. Szerintem ezt a munkát nem szabad túl sokáig csinálni, néha váltást kéne kötelezővé tenni az életvitelben.

no igen

nohiszen:D

Naszóval, ez a hét időjárása... megvettük. Eső, aztán napsütés - megtanultam szeretni a napsütést. Mert tulajdonképpen jó dolog. Megnéztem egy youtube-os videót, amit most nem linkelek be, mert egy garbage számmal párosított buffy-spike összevágás :nyál: . Egyszer végignézem a Buffít is, mert jó sorozat az emlékeim szerint. De persze előbba filmeket, amik itt sorakoznak, aztán ... azokat a filmeket, amik nem. Vagy ki tudja.

Ma estefele már úgy pörögtem a recepcióban, mint csivava a mosógépben, pedig elmaradt a próba Cuéval (amit kivételesen vártam), meg tanárúrnak sem hamistanúztam. Pörgök, no. Fáradt vagyok, nagyon. És kéne mindjárt írnom a szakdogát meg. Ó jessz. Holnap. Holnap, buli. Este. Előtte... hagyjuk. Jól érzem magamat, és néha úgy érzem, bűntudatomnak kéne lenni miatta, de nincs. Na, és ez zavar. (Fene a bonyolult lelkivilágomat.)

Munkahelyen kaptam telefont, 30-as témobil, akit netán érdekel, mert olcsóbban elér rajta, annak megadom. Ha gondolja bárki is - én se hívok senkit, más se engem. Ez persze változhat, én is változom. Kezdek rájönni, nem kell csak az egyéniségtudat miatt tartani viselkedésformákat. Ezért szerethetem a napsütést is akár. Nna. Minnyá vacsora, aztán ényleg szakdoga vagy miafene. Vagy alvás. Más opció nincs.

nem látok ki a szememen. pedig tegnap hamar lefeküdtem, hogy ma aztán tudjak a diplomatémával foglalkozni. elegem van, fáradt vagyok és hazaaaaaaa.

Olyan szaggatottan aludtam, mint idegen helyen, sokszor ébredtem, kis álomtöredékek után, és megint hamar keltem. Álmodtam felvételiről, ahova nem egyedül mentem, mármint be a szobába felvételizni, és az első versek után már hívták a következőt, és mi úgy fogtuk fel, hogy lenyűgöztük a zsűrit. Álmodtam a régi lakásról, hogy anyám azt mondta vissza kell egy kicsit menni, és elhoztunk onnan dolgokat, vagy átmentünk oda lakni, mert job állapotban van lassan, mint a jelenlegi. Azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen minden más dolgot kidobhatnék azo9kon kívül, mint amit oda is átvittem. Tisztán emlékszem, hogy vittem a tüllszoknyát :D Aztán rendet raktunk, és kidobtuk a szemetet. Kérdeztem anyámat, hogy nem lehene-e majd bulit vagy lájvot szerveznem a lakéásba, hiszen nem lakik ott senki, erre teljesen felháborodott, hogy hogyan képzelem én ez, meg egyáltalán. Ez olyan jellemző.

Darabos pánik, diplomakidolgozás.

Na tessék, megtanítottál önzőnek lenni.

Sorban vágom el a bizosítóköteleket. Furcsák a gomolygó ködök, nem látok messzire. Csak a kiválasztott cél képe lebeg fel néhol, lidércfényként szegélyezi az utamat. És csak az vígasztal, hogy ebből nem tudtam volna úgy kijönni, hogy ne én legyek a rossz, csak úgy, ha valóban az vagyok.

pánik. megkaptam a behívót május 16ra, Kaposvárra. Pánik. Az a határidő a diplomához is :fogvacog:
jelenleg éppen msnt próbálok újratelepíteni. Hátha működni fog. Működik. Bár furcsa, mert régebbi verzió, mint volt, de az meghalt, és újratelepítés után sem működött.

Komolyanmondom, nyitok blogot arra, amit a recepcióból írok. Kreatív ma nem vagyok, okos sem, de... na persze, ki is törölhetem miután megírtam. még három óra. azt hiszem. vagy... ömm. nemár. négy. omg. omg.omg. :P

Gyönyörű idő van. Borús, esős, mégsem igazán hideg. Pont jó. Persze, ez némi cipőproblémát felvet, hiszen nem vehetek fel bakancsot az elegánsabbnak szánt öltözékhez - majd trú leszek, és átveszem bent.
Most csak a szokásos szétesettség, eszegetem a tegnap reggel beszerzett reklámcsomagot, és lassan nem érzem az ájulás szélén magamat. Pedig reggeliztem már.

Szóval a rinyablog megtette a kötelességét, a rinyablog mehet. Most kiváncsi vagyok a jövőre. Régen voltam így. A padok meg a székek pozíciója hozzám képest ebből a szempontból érdektelenek. Diplomatéma. Felvételi. Megminden. Tábor. Barátok.

machines we are sending to the sky

Azt hiszem, jellemző az állapotomra, hogy este, amikor beültünk leöblíteni az előadást, akkor három potyakorty Koma söréből a fejembe szállt. Jól van, ezek az idők járnak nekünk, ez jutott. De erről most többet nem.

Ma jön az új lány a recepcióba, remélem, gyorsabban eltelik a mai nap, mint a tegnap. Remélem, arc lesz, lehet majd vele beszélni meg vigyorogni sokat.

Without emotions
Without feelings
Without love
Without hate

The rest is just a clock
Ticking… ticking… ticking… ticking… ticking…
Ticking… ticking… ticking… ticking…

The rest is just a clock
Ticking…

szombat este buli. buli. buli végre. egy dolgot fogadok el, ha közbejön. de az meg nem esélyes, úgyhogy...

Öröm volt a reggel, három órát aludtam nagyjából, és öcsém ezúttal aligalig rikoltozott a villamoson, úgy általában csendes-rendes gyermek volt, mintha tudta volna, h ezzel sem tudna felébreszteni a kómámból.

annyira élvezem, hogy ilyen rinyablogot írok. gondolom, ti nem. de nem érdekel.

egyre inkább egy másik galaxis irányában érzem magamat. (az unalmas munka blogolhatnékkal jár.) szeretnék találkozni emberekkel, valahogyan, mindenképpen, mindenféle májakkal, és egyéb szappanoperoid geek arcokkal, de én gyáva vagyok és csak akkor merek hozzászólni emberekhez, ha hívnak :D
persze, most aztán csörög a telefon egy csomót. még 20 perc (már kábe ennyi ideje írom ezt a bejegyzést. és néha elgondolkodom, hányan fogják az űrből az adásomat.
akkora napfény van, hogy nem tudok deppelni. komolyan. de aludni sem, későn bírtam elaludni, hamar ébredtem. (Kati nem röhög. Ha egyáltalán olvas.) Az a durva, hogy most nem nyomaszt a jövő. Nem pánikolok a diploma miatt. Aztán majd jól felébredek.

én megpróbálok koncentrálni. lelkiismeretesen visszakérdezek minden nevet, mégis előfordul, h cégnevet személynévként jegyzek meg és adok tovább...

annyira kevés időnk van egy-egy jelenetre a vizsgadarabból. Olyan kevésnek érzem a próbát. És esélytelennek, hogy én külön érdemben próbáljak - azaz az egyiket talán, de a másodikat... ahhoz kell a létra... kell a biztonságos színpadi környezet. basszus, sírnom kell benne, azt hogyan gyakorlom olyan helyen, ahol nem érzem magamat biztonságban? Nyilván nem árt, ha kipróbálom, hátha. Sőt.

egyre bolondabb vagyok.

viszont nem kéne vnv nationt hallgatni. határozottan önkínzás jellege vana dolognak. Menjek már aludni, mert az álmok jók, azt hiszem. és nem kéne blogolnom. nagyon nem. furcsa, nagyon furcsa. nem tudom, mi ez az ösvény, amire rákanyarodom. olyan sötét van, a fény meg perzsel.

Komoly koncentráció. Igényeltetik. Komoly szinten igénybevett a mai Főnix, úgy... mindennel együtt. Működök, működök, de erre a lehetetlen időpontra időzített... diplomára is kéne készülnöm. A főnix tényleg kicsit kívül esik a normál világ határain. Ahogy néha az emtété is, persze.
És, ha nem lenne elég nekem az érem egyik fele, rögtön az élére esnek a dolgok. De legalább embernek érzem magam. Az idő kvantumosan telik, és mindenek ellenére nem szeretném, hogy gyors legyen. Creepy. A szokásokat meg hihetetlenül nehéz ... felülbírálni.
Fronthatás.

én ezt nem bírom. nem. nem.

Nem jó hírek. Nem jó eredmények. Nem, ezt még nem tudom elképzelni. Nem akarom. Nem könnyítem meg magamnak a diplomázást - meg úgy általában az életet. De az is csak rábólintós tényező, hogy milyen szempontok is eszembe jutnak. No persze, ettől nem lesz jobb.

Folyton elfelejtem, hogy péntek van. Színeket láttam, hétfőt láttam. A péntek fekete. A szombat szürke még a vasárnap meg piros, de legalább narancssárga.
Nem akarom a mások álmait.A sajátomat. én...nem ... leszek a szürkék hegedőse. nem... a szürkéké... nem. szentlélek. korcsma. röpülj, hajóm. én. nem. leszek.

Szürreális, hogy azt hiszem, a torkomban nagyobb a szokásosnál az egyik mandulm, éd érzem kívülről. Ne aggódj, csak sikoltozom.

Roll the window down
This cool night air is curious
Let the whole world look in
Who cares who sees anything?
Im your passenger
Im your passenger

I am the passenger
And I ride and I ride
I ride through the citys backside
I see the stars come out of the sky
Yeah, theyre bright in a hollow sky
You know it looks so good tonight

és.

Mostan meg a Cégtől vagyok. Kitaláltam jól, hogy ezentúl nem hárítok mindent azonnal, erre kaptam egy leszólást, amikor nem értettem és rosszul adtam tovább egy nevet. Szipp. Egyáltalán nem lényeges ügy, mégis sikeresen lezúzott a nem létező önbecsülésemből. Csak, hogy tudjátok. Óránként iszom valami kapucsínót, fáj a fejem, nincs ihlet meg semmi. Valaki elkommunizálta innen a fekete filcet, pedig azzal volt jó rajzolgatni.

Tábor szervezés alatt, finomodnak a keretjáték ötletek. Az eddigi legbonyolultabb lesz, már-már lájv... de csak majdnem. A lényeges tábori elemek azok ugyanazok - csak azt hiszem, kihozzuk belőle, amit lehet. Többet nem mondhatok.

Ma beszélgettem ebéd közben az egyik hosszúhajúval, pontosabban egy helyen ettünk, és váltottunk pár mondatot. Szocializálódom.

Kezdenek hiányozni páran, akikkel nem találkoztam egy ideje. Kéne folytatni a Laszlovszky-sagát. Kéne játszani. Ha már nincs mindennap Főnix...

Hellótok

Újabb agyleszívás, ma már egyáltalán nem voltam képes agyalni a teméken benn. a helyzet fokozódott, de szerintem csúcspontot ért el a Cégnél, kolléganő végül akkor megy el végleg, amikor tervezte. Jó fej emberek mindkét oldalon, csak hát nincs meg a hullámhossz.Ennek következtében ugyan sokat voltam egyedül hármunk közül, mégis állandóan odaült mellém valaki :D Lassan kezdem megjegyezni az emberek neveit és arcait.

Ma fagyiztam egyet a buszmegállóban, kínait ettem, tiszta luxus. Azért nem bánnám, ha lassan kapnék fizetést - ha jól számolom, egy hónap múlva esedékes az e havi.

Az élet problémáit még nem oldottam meg, de igyekszem.

I think my friend said, "I hear footsteps."
I wore my black and white dress to the birthday massacre, birthday massacre, bithday.
I wore my black and white dress.
I think my friend said, "Stick it in the back of her head."
I think my friend said, "Two of them are sisters."
"I'm a murder tramp, birthday boy", I think I said.
"I'm going to bas them in, bash them in", I think he said.
Then we wished them all a happy birthday.
We kissed them all goodnight.
Now he chases me in my black and red dress.
I think my friend said, "Don't forget the video."
I think my friend said, "Dont forget to smile."
"Youre a murder tamp, murder tramp", I think he siad.
"Youre a murder boy, birthday boy", I think I said.

Nem tudok konkrétan mai szülinaposról, de mondjuk mindenkinek, aki szereti.
A szürrealitás a levegőben oldódik.
feel some kind of strange...
és semmi konkrét.

Amilyen lelkesen mondtam Drímőrnek hazafele a telefonba, hogy jól vagyok, kialudtam magam meg minden, úgy elhagyott az erőm, pedig még be sem sötétedett. Kéne valamit írnom a szakdogához, ójajj. És New Ordert hallgatok. Szürreális.
Agyeldobós próba volt, Marica kábé mint három alsós/óvodás kislány, Kati meg én mint két kamaszcsaj, miközben a többiek spiláztak a színpadon :kacarászik:. Jól van, én nagyjából tisztában vagyok magammal. Másokkal nem.

Ja, tegnap megnéztem apuval a Vándorló Palotát, az M1en ment épp. Még mindig tetszik. Olyan lánymese... mint a Chihiro mondjuk. Meg a WitchhunterRobin, amit Katira sóztam, hogy nézze meg miután leadta a szakdolgozatát. Szeretek adni, csak ilyenkor azért úgy érzem, hogy saját ízlésemet terjesztem. No, hisz mást nem is adhatok.

Aludni kéne már. Aludni, aludni, aludni.

Blogbejegyzés

Nos hát, tavasz van. Történnek furcsa dolgok velem, szívembe zárok újabb embereket (pff). Alapvetően jól érzem magamat a szakadék szélén. Rob Zombie-t, Disturbed-et meg Orgy-t hallgatok shuffleben. Mindjárt nekilátok tervezgetni egy javaslatot, nem kell félni. Vérlepke itt alszik még.

she' a killer she's a thriller spookshow baby...

Alkotói lelkemet megkenegették kicsit- még, ha nem is az én ötletem lesz a befutó, már örülök neki, hogy tetszett embereknek. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy írni kéne. (Szerencsétlen novellám, ami vár már jó pár hónapja, hogy írjam már meg... majd, majd, ha megterveztem a diplomámat, akkor hátha. Hátha.)

Tegnap annak ellenére jónak találtam a próbát, hogy nem szerepeltem. Még mindig dühvel reagálok a csalódásra meg a problémákra, lassan unom már, de hátha. Ma még dolgom van.

rohadtélet. nem gondoltam volna, h a diplomatervezéses félévért ennyi a költségtérítés o.O megnéztem a neptunt, és még épp időben. határidő az meg április vége. király. addig nem kapok fizetést, csak nagyjából 3 héttel utána. és még azt is kétlem, h meg tudom írni a diplomámat a maradék egy hónap alatt, ha dolgozom. kábé egy hét alatt meg kéne terveznem a térképet és a többi toszt, hogy legyewn időm kijavítani.hát.

No, megmaradok, csak, csak, holnap ne látszon rajtam, h nem vagyok teljesen egészséges.
Az ötletem leírva sem tűnik teljesen hülyeségnek.
A diplomatervezés katasztrofális állapotban van, most majd megpróbálom összeszedni, valójában hol tartok.

Jaaa, a tegnap... miután haza zavart a kolléganő a Cégtől, hogyha betegnek érzem magam, menjek haza, beszaladtam az egyetemre, elkértem a feladatlapomat végre. Aztán estére összeszerveztem Komát és Maricát a csigába (én szigorúan teáztam, a betegségemre való tekintettel), és nagyjából éjfélig ott is ültünk. Mindketten sokkal jobban teljesítettek nálam a felvételin, - ugye Marica továbbjutott, Koma meg szvsz egy ezzel egyenértékű indoklást kapott a nénitől, és minden elkeseredése ellenére baromi büszke lehet erre. Szal elég tragikusan éreztem magamat annak ellenére, hog én is büszke voltam rájuk. De azért a beszélgetés kárpótolt. Ahogy a mai nap is. Milyen rettenetesen emberfüggő vagyok... hjajj. Meg kaptam vígasztalást Tanárúrtól is, amiben maga a gesztus is rettenet sokat számított - a fél mondata meg reményt adott nekem. Az akadályok körvonalazódnak, megoldási mechanizmusokat meg keresek.

Szép nap a mai, köhögéstől és hőemelkedéstől eltekintve. Mondjuk egy dologtól tartok, a józan eszem tipikusan hátraszaltót dobott, de... idővel.

nem hiszem el. végre az idő hatására úgy döntöttem, a köhögés ellenére bemegyek holnap, most meg már 37 felé tendálok. ha ezt egy kicsit korábban produkálom, akkor nem jelentem le a Cégnek, h holnap a rendelkezésükre állok.Tea, zuhany, gyógyszer, alvás. aztán megint. Recepcióra akarok menni holnap, pénzt akarok keresni.

na, azért előbb gyorsan begépelem a Farkasnak a filmötletemet.

Fraaancbaaa. Tudom, miért nem jutottam tovább. Nem sejtem, tudom. És szinte biztos vagyok benne, hogy nem nagyon van más ok ezen kívül. Nem falak miatt, hanem az okuk miatt. Ha Maricára azt mondják, h búvalb*szott, akkor rám nincsen kifejezés :kínjában röhög: . Szóval ugyanott vagyok, mint amikor először próbálkoztam, csak most már talán több "szakmai" dolognak vagyok birtokában.
Kaposvárig van egy hónapom, hogy bebizonyítsam, be tudom csapni magamat, a világ általános szarságától függetlenül valóban tudok örülni dolgoknak. Mert tudok. Csak nem szerelmes verset kértek tőlem a felvételin, hanem pont a lánc, láncot.
(Tulajdonképpen) Megkönnyebülés, hogy egy lényegében önhibámon kívüli tulajdonságommal van a baj. Mert depresszió betegség (és ráadásul még örököltem is, mint kiderült), az enyhébb hasonló lelkivilágok meg a körülmények áldozata. Ugyebár. (Az kéne még, h ezért is én vagyok a hibás).

Csak nem érdemes következetesnek lenni az életlátásban, mert a tükrök is töröttek.

Ehh, ez baromi pozőr bejegyzés volt, de ez vagyok, én tényleg az álarc vagyok, és mögötte nincs semmi.

Ma meg az van, hogy félig betegeskedem, de azért péntekre igyekszem összeszeni magamat, h tudjak menni dógozóba - még mindig nem vagyok igazán beteg, csak köhögök és fáj a torkom/tüdőm.

Elmentem a diplomatervezési feladatlapomért végre, a határidő május 16, úgyhogy pánik van ezerrel. Lassan készre kéne terveznem a dolgot, de még csak most választottam ki a térképhez az ötleteket, amikből. Amikből javaslatokat készítek, és ahonnan kiválasztom és áttervezem a véglegeset. Amit még jól le is ellenőrzök. Király.

ehe.

My blog is worth $1,129.08.
How much is your blog worth?

kis színes: anyám első megjegyzése az volt, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. második az, hogy ez ugye nem fog két-három évig kihatni rám. Mert azt a család is megérzi. Hát, menjenek a francba. El szeretnék költözni itthonról. Csak kapjak már fizetést.

u.i.: az msn-em nem működik. ha netán valaki ott szeretne elérni, nem tud. (nem mintha bárki el szeretne érni úgy általában, de azért szólok.)

Azuért igazán lehetne sikerélményem néha. Csak néha, hogy úgy érezzem, érdemes élnem. Hogy van miért élnem. Szal nem sikerült. Pedig. Őszintének, jónak éreztem magam, szerintem tehetséges vagyok, nem éneklek javíthatatlanul rosszul, van beszédhangom, nincs feltűnő beszédhibám, mi a francért nem jutottam tovább? Sokkal jobb voltam, mint három éve, intenzívebb, lazább, mittomén. Vagy csak képzelem az egészet?
Még egy kör Kaposvárra - de előtte valahogy meg kéne tudnom, érdemes-e folytatnom (élni). Illetve, inkább azt, hogy ugye nem vagyok teljesen reménytelen?!

Valaki mondja már meg, min kéne változtatnom (azon kívül, h ismerkedjem össze a felvételiztetőkkel).

Nem látok kiutat. Nem tudok más életet elképzelni magamnak - egyedül a rocksztárságot még persze, meg a titkosügynökséget, és a hasonszőröket. De nem akarok tisztes családanya lenni, nem akarok azért dolgozni, amit nem értek és érzek.
Vajon végre megbetegszem? (Mert a torkom nem fájt ma.)

A felvételi napjára meg megfájdult a torkom, megfáztam, rekedt vagyok. Mi jöhet még, mi jöhet még? (Felvételi. )

Fakk. Bezárt a kedvenc szórakozóhelyem. Nem mondom, hogy meglepő volt - tekintve az utobbi évek Voodooját, SüssFelNapját, Kultiplexét meg még mitoménmilyen helyeit - de akkor is fájdalamas. Lehet, hogy szar volt a hang, kosz volt, Drímőrnek meg ugye baromi messze, de én még egyedül is otthon tudtam magam ott érezni. Meg ugye az összes emlék, ami odaköt. Lájv, fellépés, közös bulik.
Persze az zavar leginkább, hogy hülye rosszullét miatt nem mentem el az utolsó bulira, pedig szerettem volna.
Azért remélem, a bulikra találnak más helyszínt. :gyakorlatias:

Dead enough for life

If I could reach through
Catch you
Make you understand
If I'm not dead enough for life
Am I alive enough for death?

Jól indult a napom, korábban keltem, mint feltétlenül szükséges lett volna, hogy majd biztos gyakorlok a felvételire. Ezért volt időm szép rendesn összeszedni magam reggel, sminkelni, zenét hallgatni, és időben elindulni - sőt, még be is énekeltem a fürdőszobában, hogy messze visszhangozzon.

Pörögtem ma délelőtt rendesen. Most nem az álmosságra fogtam. Még egy darabig kellenek az indokok, hogy miért vagyok éppen olyan, amilyen. Aztán talán már nem. Kicsit nem éri meg bolondnak lenni. Muhaha. Reszkessetek!

(de azért nagyon el akarok már menni buliba. bhahh, érzem a kort, túl ritkán jutok el.)

A mai nap. A mai nap. A mai nap

Csak a pont marad le, pont a végéről. Szerdán iszunk a felvételire, addig ez a furcsa várakozás. Nem tudom, mit érzek. Izgulok, persze, mint mindig, mintha csak egy fellépés lenne, amire alig próbáltam. Nem tudom, mit merjek várni. No persze, azt, hogy jó leszek, hogy kijön a hang a torkomból, hogy átmegy a falon a gondolat, simán.Hogy sikerül repülni. 10 percben. Anyám.

Tulajdonképpen minden ellenére sikeresnek mondhatom a mát, atlasznál elkezdtem megértnei, hogy mi a karakterem meg a szerep, talán már élvezni fogom. Ez se normális, tavaly szerettem ezt a mozgás-órát, idén viszont - valahogy csak nyűg volt.
Beszédtechnikán foglalkoztunk sokat a monológommal, ami egyrészt jó, mert viszem felvételire, másrészt meg jó, mert velem foglalkozott a tanárnő, ami ... nos. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ezt szeretem.
A vizsgadarabos egyik jelenetem sorra került, végre foglalkoztunk kicsit mélyebben is vele. Kár, hogy csak ezzel - bevallom, a második jelenetemet nem igazán szeretem, nagyon úgy érzem, nem csinálok benne semmit. Hiányolom a rám vonatkozó instrukciókat, az Eltárs olyan sokat kap belőlük, nekem mér neeeem jut? Ja, összességében elvben haladok jól. De mennyire jobb lenne, ha minden héten ilyen mélyen belemehetnénk (és be lennék melegítve előtte :P ). Még olyan nehéz elképzelnem szituációt, hogy Vicces volt amúgy, első nekifutásnál elfelejtettem levenni a szemüvegemet, és láttam, h micsinál az eltárs. Ha lesz pénzem sok, akkor csináltatok kontaktlencsét.

Ma is alszom. Pedig mentem volna buliba, de így... ehh. Valami mindig közbejön.

második nap. már felveszem a telefont. nem lesz ez gáz... csak figyelnem kell az időre, és megírom közben a szakdogát. remélem, mrt ma erre semmi erőm nincsen. ja, arra meg pláne figyelnem kéne, hogy találkozzam már emberekkel, akárhogyan, de ne a Cég és punny foglaljon le.

amúgy guano apes-t hallgatok, amit eddig csak rpg közben tettem - ez valami sajátos hangulatot kölcsönöz a zenének. és jó.
fáradt szürke a levegő, ez is jó. péntek este nem itthon kéne ülnöm - de egyrészt drímőrt megint megpróbálják valamibe beleszervezni (amin, gondolom, jót röhög majd), másrészt diplomatémaaaaa, harmadrészt aludni kell. majd holnap megyek buliba, akár egyedül is, és majd hallgatom a fényeket és nézem a zenét.

recepció

kezdésként: nyilván nem érdekel, ha netán valaki pont rám keres, hogy írok-e valamit aCégről, vagy a munkakörről - a Cégtől. Mert ez Cég. Nem állami, mint az előző diákmunka, egészen más a bája. Azt hiszem, jellemző rám, hogy a várható nehézségek és unalmak meg egyebek helyett lenyűgöz közelről látni ezt a képződményt. Nekem még mindig új az a tény, hogy a munkahelyek mennyire jellegzetes közösségek. Hogy van vállalati kultúra, hogy mennyire úgy tűnik, egyeseknek ez az életük.
Nekem nem ez lesz, de egy időre itt is utazom egyet.

Betanulás, első nap, rám zúdult egy nagy adag tevékenység - elméletben, a titkárság főnökasszonyától. Futárszolgálat, telefon, tárgyaló, kávé, ímél, mosolygás, nem spagettipánt. Jól éreztem, felesleges volt végül jegyzetelnem, mert aztán ugyanezeket újra - meg újra - elmondták a a jelenlegi recepciós lányok (akikkel, azt hiszem, szerencsém van). És, amennyi informális, nem táblázatban vezetett tudásra van szükség a táblázatok mellé, még nem merem felvenni a telefont. 200 ember, mellékkel, ottlevéssel vagy hiányzással, és persze a nyomtatott anyagot felülbírálja a... minden. Jó lesz ez - tapasztalatnak nagyon, meg talán ég időm is lesz néha diplomatémázni.

Salala.

jó hír

viszont úgy tűnik megkaptam a diákmunkás recepciós állást. ami azt jelenteni, eltűnik a napi sok időm holnaptól. ma kell sokat gyakorolnom verseket megminden. oké, szóltam a jövő keddről még az interjún. üzleties öltözék - ing, sötét nadrág/szoknya, zárt cipő. A fekete ing is teljesen üzleties, nem?

álmomban viharos utcákon mászkáltam Szentendrén, aztán csatlakoztam a többi Áfibulis társasághoz, akik ettek valami finomat.

és felhős az ég. és aludtam legalább 8 órát, és az jó.

szürreális a világ a felvételi (és a meleg éjszakák) tükrében. furcsán felszabadult lettem önmagamhoz képest, és sikerült megint ráhunyorognom az alattam táncoló szakadékra. komor gondolatok kísértek, ijesztő gondolatok, aztán itthon fény lett, és meleg otthon és tetszhalott remények párája, és mindet el is felejtettem.
de a nemtudom, az, az megmaradt. mindegy. nem, nem mindegy.
csak az a gyomorkitépő sikoly ne visszhangozna bennem, amit egy alternatív jövőben látok. csak az ne. bár el tudnám hinni, h tényleg vannak szárnyaim. bár el merném hinni.
közhelyes, sablonos, ez van.
és nem, nem szeretnék letelepedni. csak néha megpihenni, erőt és társat az útra, oszt tsá.