...dead children call my name...
ez megy. nem tanultam a délelőtt semmit, mézeskalácstésztát kell gyúrbni, boltba menni, ilyenek. és fázom, duplarétegben.
LEPes készülődés pörög föl.

hehh. király szervezés, még fizethetek is azért, h szervezek. ja, ráadásul kajamonopóliumot szeretnénk a rendezvényre, ami az amatőrséget tekintve elég meredek. simán elég lenne, h finoman jeleznénk, h aki megteheti, az inkább a büfénkben vegye a kaját. a kajabehozatali tilalmat talán az éttermek számára tartogassuk. tudom, h ez azért van, h ne legyen nagyon veszteséges a rendezvény, de ennyi erővel egy gyűjtőládát is ki lehetne rakni, vagy az otthoni kajával versenyképes cuccot összeállítani, figyelembe véve a fél napokat átutazó vidékiek igényeit.
hörr.

tanulj már, te hülye, ne filózz az élet értelméről kommentekben, mert agyon leszel csapva vala. :csavarkulccsal fejbe vágja magát párszor: csúnya zombi, gonosz zombi!

beindítom az agykerekeket, irány hegesztést tanulni, harmadikán van az első vizsga. (anyám, gépelemek vajjon 9 vagy 11? mert 9re emlékeztem, de az hét közepe, 11 is rémlik, az meg már valami csütörtök, és reálisabb. hümm. meg kell néznem. mindenesetre 9ére készülök el, és jó lesz.
csihajja.

it's all right it's all right it's all right it's all right.... she moves in mysterious ways...

ez meg a mostani kedvencem. ja, az előző a régiek közül való. amikor még pinkfloydot és u2-t hallgattam ledzeppelinnel felváltva.
vhááá. zseniális. szerettem kiskoromban a Batmant meg a Superment filmben. (Képregényként csak hegedűórák előtt volt alkalmam olvasgatni, és nem ragadott meg annyira).
tanulni kéne (aztán ebédelni, jut eszembe, az előbb még csak krumplit hámozni voltunk a konyhában) így lenne jó az élet, délelőtt itthon a gép előtt, felváltva némi házimunkával (ma lementem boltba a hámozás mellett, ennél több ne nagyon legyen), délután meg mehessek próbákra. Vagy játszani, vagy akármilyen hobbi és munka.

vhehh. nem figyelek.

Az elmúlt napok eseményei:

Szellemharcos húgom tortát adagol. Vicces kedvében volt a megivott pálinkától, ezért szellemes lett. (:főbelő:)
A tortát meg én raktam össze bolti hozzávalókból, és kivételesen a recept szerint működtek a dolgok.


A karácsonyfa este. Kis fát terveztek anyuék, ezért rakták a komódra. A nagy fát is. Nem baj, mert így nagyobbat zuhan.

Utólagosan gyógyuló Áldott Karácsonyt. Számoljátok az ablakokból látható fákat esténként. A gyerekek örülnek a Karácsonynak, a nagyobbaknak sajna eszükbe jut mindenféle nonkomformista elképzelés arról, h mennyire jól össze lehet veszni ilyenkor mindenkivel, szal hallgassunk az okosabbra.

No, megvolt a kötelező karácsonyi nyálpost.

hátha. jellemző, reggeli utáni lépésben bekapcsoltam a gépet, és blogolok. kezdek félni az egyetemi feladatoktól.
...you are lost, you can never go home...
tanulni kell, tanulni. meg ilyesmi.
az álmaim egészen nyomasztóak. nem rémálmok, csak... kínos helyzetekbe kerülök azzal, h hagyom magam sodortatni az eseményekkel. Álmom közben a szokásosnál is határozatlanabb vagyok, és (közben a lacuna coil féle enjoy the silence megy) ... na mindegy. elveszett a mondat másik fele.

pár dolog hiányzik mostanság. a csomó a gyomromból biztosan nem. a zene eszembe juttat mindenféle bulikat, meg paradox módon gótzene hallgatós szerepjátszásokat.

az meg még mindig zavar, hogy nem tudok mit kezdeni számomra fontos emberek lelki bajaival. próbálom, persze. vannak halvány érzéseim arról, milyen okok vannak nálam a háttérben, mik máshol, de egyrészt nem bízom bennük, másrészt, nos pont ezek azok, amikkel nem tudok mit kezdeni. Ezek kábé olyan tények, mint egy hegy, nem lehet elhordani, max megkerülni. És egyelőre nem találok ösvényt, csak homokozólapátot.

és rájövök, h fogalmam sincsen, mit tehetnék. és ez kezd dühíteni.

ja, karácsony van. két harisnya, egy alapozó, egy fekete törölköző, meg egy zokni az anyagi haszon. éhgyomorra üt a pálinka ebéd előtt, hideg van kinn, és nem ártana foglalkozni az egyetemmel lassan.

http://www.albartus.com/motas/

ezzel igen sok időt eltöltöttem anno. jó kis játék :D
agyalós, logikázós, kiszabadulós.

juhhéjj, megkaptuk a kritikát. itt .
a másikokról is van a blogon, de érthető okból ezt linkelem. Ha figyelembe veszem azt, hogy a kritika írója szemlátomást nem fogadja be könnyen a vámpíros dolgokat, akkor tulajdonképpen dicséret. Fejlődés, miegymás.
Az nem állapot, h ez a második post, amiben az előadásunkról lelkendezek. Sokkal jobbat szeretnék. A nézők számára közérthető drámaiságút, erőteljeset, érdekeset, estébé. Van ötletem. Két régi, meg egy új. Sőt, mégegy, bár azt annó még emtétés körökbe terveztem, de talán itt is lehetne. Max felkérem Ladist, hátha van ráérő ideje (ami nincs).
Nem kell félni, nem azt jelenti a fenti mondat, hogy mindezt meg is valósítom. Legalábbis nem egyszerre. És a LEPig nem kezdek semmi ilyesmibe.
és megyek sütit készíteni, mert nem hagynak békén.

ehh. ahelyett, h aludnék.

Tegnap lement az előadás - jelenleg még nem dolgoztam fel, hogy kezdhetek a LEP miatt gyomorgörcsöt kapni, nem kell már a vámpíros miatt...
Azért ezt a parát nem kívánom senkinek a fellépés előtti délutánról: két óra csúszás technika és szereplőhiány miatt, utolsó pillanatban eszünkbe jutó, hiányzó kellékek, amiket pont az az ember hozott, aki ebben a verzióban már nem szerepelt, majdnem teljesen elmaradó szereplő, ilyesmi.
Ritkán vagyok olyan ideges, hogy emelt hangon szóljak rá egyetlen személyre (csoporttal üvöltözöm, de az más, oda kell a hangerő :D), ezúton is bocsánat attól, akire ingerültem szóltam próba közben.
A három darab közül a Gregort nem láttam, visszajelzések alapján tipikusan amatőr volt - amit hangokból hallottam, az alapján is. A NecroCleo nekem tetszett. Az elején kifejezetten megölültem a szereplők stilizált mozgásának, ha az összes szereplő végig így mozgott volna, akkor ütősebb lett volna. A zene persze önmagában is ütött :D (ha jól emlékszem, volt ott Suicide Commandó is, vagy vmi hasonló). A világításuk profi volt, a díszleteik és a jelmezek is.
A mienk jó háromnegyedóra sminkelés és öltözés után kezdődött, és kapásból azzal indítottunk, hogy a munkavilágítást elfelejtették lekapcsolni a bejárat mellett a felolvasósok - a mi fényezőnk Ű(Drímőr személyesen) pedig a terem másik végében volt, így nem tehetett semmit. Ennek ellenére eddig pozitív visszajelzéseket kaptam, rettegve várom a kimondhatatlan nevű kritikusunk véleményét.
Márk meglátása szerint rövidek voltunk, ami bizonyos szempontból megint pozitív(nak is fel lehet fogni).
Egy gond van ezzel. Megint úgy érzem, kéne még darabot rendezni/írni az ArtMacabre-nak.

fáj a fejem attól az mmorpg-től, amit megpróbáltam. nem, azt hiszem, feleslegesen töltöttem le. Szép, megminden - de nem tudott igazán felrázni a gondolat, hogy most akkor üthetem a szörnyeket egy nagymellű, hosszúlábú, ezüsthajú csaj képében (én ebből csak a hajszínt választottam :P) . letölröm nemsokára asszem, és lesz megint hely a gépemen. meg amúgy is.
ha jó fej blogger lennék, írnék róla screenshotokkal, dehát nem vagyok az. Meg nem is mentettem képet. Belegázoltam a tengerbe, és nem tudtam kijönni belőle...

Ma megvolt egy nagy próba, az egyik főszereplő - ezúttal az egyetlen férfi - két órát késet -.-
Addigra letisztáztuk, ergo csak neki kellett beleilleszkednie. Még nem megy teljesen tökéletesen, de legalább remény van rá, h holnap összeáll jóra.

inkább megyek aludni.

ehhehh. valóban elszállok az idővel. le kell jelentkeznem a szerdai vizsgámról, mert a fogorvossal egy időbe sikeredett.

Dru még mindig nem jelzett vissza a szerdai próbával kapcsolatban, pedig egyre sürgetőbb lenne... szeretnék jó előadást. akkor is, ha Chris szerint művéres haknit találtam ki. (de mért nem mondtad az elején?) a szörnyű az, hogy a mostani, csökkentett létszámú próbán érezték a többiek úgy, h ez szól is valamiről - pedig én végig úgy tudtam, h erről szól, amiről most.
Nem szeretnék sok plusz szereplőt. Pontosítok: legszívesebben azt mondanám, h a pénteki vámpírszámmal adjuk elő. De Áfinak én mondtam előtte, h oké, házigazdáskodjon (úgysem mondhatom azt, h ne), ezek után nem lenne jó, ha kizárnám. Meg, azt hiszem, szervesen beleépíthető a darabba. Louise-ban már nem vagyok biztos. Nincs kedvem jelmezt és karaktert és mozgást kitalálni neki, elég lesz magamnak. Azt hiszem, ma a korai elalvás előtt agyalok rajta pár kört.
Bármennyire is próbálom tagadni, nagyon rosszul esett a darab leminősítése. És baromira nem érdekelnek a mögötte lévő politikai érdekek. Senkinél nem szentesíti a cél az eszközt. Még barátoknál sem.

Visszanéztem a Főnixes ellenőrködésem két percét Zsuzsi jóvoltából, aki felvette az új fényképezőgépén (amit persze azonnal kipróbáltam, kevés sikerrel). Túlságosan kapkodok. Nem sikerült rendesen becsípődnöm az ajtóba. De amúgy tetszik :D Még mindig rengeteg manírt érzek magamban, rossz és felesleges gesztusokat, a pótcselekvésekről nem is beszélve.
Kellenek ezek az előadások. A családi légkör a büfétől az öltözőkig terjed, és egy olyan kolléga zárt be Andrissal együtt az üveges szekrénybe, akinek ugyan tavaly adtam ajándékot, mert őt húztam, de csak a betlehemes próbák közben kerültünk beszélőviszonyba vele. Egy kicsit kezdem unni, hogy rendszeresen lúzer szerepeim vannak D: Szeretnék végre olyan női főhősnőt alakítani, aki jellemfejlődésen megy keresztül, és az ő sorsától függ a darab értelmezése - ergo az egész világ. (Nem, Idril nem ilyen. Csak beszél sokat.)

hjahhajj. nem mondom, h nem vagyok álmos, fáradt, kimerült... mégis, feltöltődtem mindenféle energiákkal. Szeretk így elfáradni nagyon, két napos próbasorozat és előadás után. Ezért érdemes élni. LEPek , táborok után is így érzek általában. Egyszerű a képlet: bizonyos fajta energiakiadás+siker= jó érzés.
Azért aludnom kéne - hiába érzem úgy, h nem tudok mitkezdeni fene nagy szabadidőmben, azért...

Az Art Macabre jelenség (ez az est címe :)
2006. december 21. (csütörtök) Merlin Színház Kamaraterem
beugró: 1000 HUF
1052 Budapest, Gerlóczy u. 4
térkép


19:00 Gregor

Franz Kafka Átváltozás című regényének szabad adaptációja, a szükséges változtatásokkal. Ebben az új világban Gregor Samsa nem utazó ügynök, hanem pornószínész; családja nem kispolgári család, hanem medialitással átitatott mikroközösség; a cégvezető sem cégvezető, hanem a készülő filmek (Samsa pornómozija és a család életéről szóló valóságshow) producere. (Meglepetésként Gregor hugának álmában megjelenik a magyar médiavalóság két ikonikus figurája is - élőben.)

Rendező: keiretsu
Szereplők:
Gregor – keiretsu
anya – Emke
apa – Kovács Ferenc
hug – Teufel
cselédlány – Niniel
pornórendező – Marvin
1. pornósztár – Fragile
2. pornósztár – louise
1. álomtündér – Kismocsok (VV2)
2. álomtündér – Ritus (VV2)

VISUAL: az Art Macabre első pornómozija
starring: ez titok, ott kiderül ---- muhahaha

kb. 20:00 NecroCleo

Cleopatra kedvenc udvaronca társaságában remekül szórakozik, a szolgálólányt azonban ki nem állhatja, megtesz mindent annak érdekében, hogy megkeserítse életét. Amikor leszáll az éjszaka a királynő bizarr hóbortjának kezd el hódolni, és megmutatkozik eltitkolt másik arca. A rosszindulat és a beteges szenvedélyek azonban nem maradhatnak büntetlenül...

Rendező: Soraja
Szereplők: Soraja, Lulu, Lucy, Michelle, Evy


20:30 a Prae irodalmi folyóirat felolvasóestje (ami számunkra szünet az átöltözéshez)


kb. 22:00 Akarsz örökké élni?

„Holdfényben elsuttogott öröklét, és Téged választ álmaid vámpírhercege. Túl szép, hogy igaz legyen – sajnos igaz. Az álmok néha valóra válnak. Az álmok.”

Rendező: Gillz
Szereplők: Gillz, Áfi, Emke, keiretsu, Maria, Cayenne, Dru, Fragile, louise
Zene: 9th

(a legvégében az összetétel változott, Cayenne nem lesz, és lehet, h még lesz változás, de lehet, h nem :D)

ma ezzel kezdtem.
és ezt találtam...

ó te jó ég. azt hiszem a kedvec Depeche Mode számom eleve - és Lacuna Coil. Ebben a stílusban nagyon szívesen énekelnék. Így. Ilyet.

tulajdonképpen.
vastag pulcsiban fagyongok a gép előtt, anyám naponta minimum egyszer megjegyzi, h takarékoskodni kell a fűtéssel, de azért nem csukja be maga után az ajtót.

gátlástalan és szélsőséges dolgozatot írtam, a reklám bekebelez mindannyiunkat, nyakunkon a cyberpunk, és építjük magunknak az illúziókat. összeszedetlen, csapongó, satöbbi.
a bajom már csak az, h elkezdett motiválni a jó átlag - eddig már van egy négyesem meg egy ötösöm, ami szép. no persze, a gépelemek átlaglehúzó lesz, de abból a kettes is megkönnyebülés lesz. be is kéne menni megnézni a zh-t, h kell-e tanulnom az éjjel.

vháháhááááá
megírtam a 10 oldalnyi háézidolgozatot. holnap kell leadnm, ma még átnéznem kéne.
meg mennem akácfa utcába, meg nyomtatnom, mint állat. hideg van.
wég hqib

visszaolvastam az előző listát.
semmitmondó vagyok.

hiányzik a szerepjáték.

amúgy a sok dolog, amit szeretek:

szeretem a színpadot, amikor üres, és próbálunk rajta
A színházban az öltözőket, a járásokat, és mindent, ami a nézők számára nem elérhető
szeretem a fellépés előtti utolsó másodpercek izgalmát
szeretem, amikor nem emlékszem pontosan, hogyan telik a színpadon az idő
szeretek próbán próbálgatni a lehetőségeimet
szeretek magyarázni, megértetni magamat
szeretek világokat építeni mások számára
szeretek világot építeni magam számára
szeretek mesét mesélni
szeretem, ha a kinyomtatott írásom átlátszik a papíron a leírt világba
szeretem a szélsőséges helyzetek szimulálását játékban, történetben
szeretem azt a pillanatot, amikor rádöbbenek valami szépségére
a ködöt, a köd mögött az őszi házfalakat, borostyánnal
a szobámat
szeretek hidegből melegbe érni
szeretem a forralt bort
a joghurtot
a csokidrazsékat
a gumicukrot
a bármilyen rágcsát, miközben olvasok, netezek, írok vagy szerepjátszom
szeretek olvasni
zenét hallgatni
táncolni
gótbuliban táncolni
énekelni otthon, egyedül
énekelni közönség előtt
szeretek barátok között lenni, akik ismerik egymást
szeretek blogolni a semmiről
szeretem befejezni a házifeladatokat
szeretem a bme épületeit
szeretem a fákat
szeretem a meséket
szeretem bizonyos emberek ölelését
a szerepjátékot, a másnak levést
az álarcokat
a vámpírokata tündéreketa varázslókat
a tudást
a humort
az álmokat.

és még sok mindent (a személyeket meg alapból kihagytam, értelmetlen lenne leírni)

ja, szeretek általánosságokba burkolózni.

ó fákk. még két oldalnyit kéne összekaparnom a CP házidolgozatba. Ami zavar, az csak az, hogy összevissza írok mindenről, és valami hihetetlen módon próbálom a reklám témaköé kanyarítani. egy-egy ötletet háromszor, négyszer leírok különböző helyeken, és kifogytam az ötletekből. Ráadásul hideg van, még egy rétegnyi ruha kéne rám, és mehetek az öcsémért a suliba mindjárt. Annyira nem élvezem - fel kell öltöztetni, miközben háromszor elrohan a lifthez, útközben hideg van.
A buszon ugyan tuti van hely, lévéán végállomás, de semmi nem biztosítja azt, hogy nem ül be elénk valaki - biztosan beül - és ha Marci ideges, akkor megrűngatja az ülést, hogy belereng a busz, miután leállítottam, nekiáll rikoltozni, nyavajogni és hisztizni. Szerencsére nem mindig - de mindig tartok tőle. Aztán persze bedugul a Bartók, és lépésben halad a 73as.
Lerombolunk a buszról, megint hideg lesz, itthon meg nekiáll hisztizni. Mindig. Néha csak a megszokás kedvéért, ami, ha lehet, rosszabb.
Én meg ezen parázok, ahelyett, hogy a házikat írnám, wazz.

próbáltam én hamar lefeküdni aludni, mégis álmos vagyok. nyíííí.

hányingerem van. igazából azóta, öt előtt pár perccel jutott eszembe, h ma még nem ebédeltem. nosza, lanyos őzelék be, aztán rohanás próbára, közbeiktatva egy bérletvásárással, szal olyan háromnegyedkor már az ADSen kerengtem. totál feleslegesen, mint kiderült, mert az emberek el se jöttek, vagy, aki eljött, annak hamarabb leesett, h a többiek nem jönnek.
franc fog külön mászkálni.

egyre végesebb a türelmem.

salalala. sallalalla. gótcopfos, sallala.


ez meg tucc, de akkor keresek gyorsan még zombis számokat :DDD


jajj, ezt szeretm. sőt, tőle többmindent. buliban is.


ez meg a végére, mint művelődés. juhujj

hümm, váltottam betabloggerre, egyelőre fogalmam sincs, milyen különbséget jelent - talán ez a címkézés, itt, alul. hogy ez mire jó az énfajta blog esetében, nem tudom, gondolom, még kaotikusabbá teszi az olvasást. de jelenlegeg DoDot hallgatok, és jó.
...anyway, you freak...
ja, és elolvastam a 75 részes Lucifer képregényt (oks, graphic novell vagy miatosz). fogok róla írni makjd, hogy milyen volt, és miben tetszett/nem tetszett, hogy értelme legyen a címkézésnek, mert akkor oda tudom írni, h ... mitomén. jól van na! a template-embe egyelőre nem kalkuláltam bele a címkéket.
és lassan indulnom kell a fogorvoshoz, omg.

ja a mai nap érdekes lesz. kéne generálnom két termékjavaslatot, úgy ránézésre, és egy szép házidolgozatba összefoglalva leadva holnap fogyasztásszociológiára, és még egy tárgy. meg egy prezentáció, meg... meg nem tudom, tanulni kéne tán. meg persze még egy dolgozat, ami igencsak necces lesz. még decemberben el kell készülnöm a háikkal, az egy darab 3ds animációt kivéve, mert arra hagyok időt.

a scriptes feladatokra kéne időt hagynom :P
meg a próbákra.
meg az ajándékkészítés/vásárlásra.
vháhh. itthonra van már egy ötletem. sehova máshova.

visszaolvastam egy blogot, láttam megint több dimenziót. persze, egy határon túl csak azokat az információkat tudom beépíteni, amik valahogyan hozzám is köthetőek, vagy ismerek onnan valamit, de ez nem baj.
ebédért menet azon gondolkodtam, amolyan blogba illő összefoglalóként, hogyan is gondolkodom a két? és fél? éve történtekről. Most már nem döbbent meg az idő, ami azóta eltelt, talán ez is jelent valamit. És szerencsémre nem is érzek bűntudatot - pedig azt ugye szoktam, profi vagyok benne. Hiába, nekem tökéletesnek kell lennem, a saját fogalmaim szerint. Még emlékszem a vonatútra, ahogy az álmosság ködén keresztül próbálok nem odafigyelni a telefonbeszélgetésre, próbálom az előző hajnal emlékei közül kirekeszteni a kínos eseményeket, amikkel semmit sem tudok kezdeni. Próbálok arra koncentrálni, amit nyertem (amiről azt hittem, h nyertem vele). És mosolygok. Talán még könnyek is vannak, de azt az ásításra fogom. Aztán már vidéken telefonálok, egyszer Chrisszel, mert bizonyos hírek rettentő gyorsan elterjedtek, és én nem számítottam erre az egészre, hogy valaki máshogy intézi a dolgait, mint én. De elmondom, ami történt. Aztán egy másik telefonbeszélgetés, sokkal kínosabb, és elegem van belőle. Abból, hogy én megtettem azt, amit szerintem tudtam ez ügyben, őszintén megmondtam az álláspontomat, és nem kicsit érzelmizsarolásnak érzem a helyzetet - lehet, h igazságtalanul, de jobb a dühbe rejtőzni, mint a buta nézésbe. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nem vagyok megoldás; amit én annak gondoltam, nem működött.
A beszélgetés lényegi tartalma már hónapokkal azelőtt is ugyanez volt. Egy új tényező lépett be a képbe - ha nem említettem volna a lehetőséget, h bekövetkezhet, akkor sem... áhh. Nem tudom, h szükségem van-e önigazolásra, azt hiszem, csak szeretek történetet mesélni, még úgy is, h nem írom le konkrétan.

Aztán, kezemben a kajatartályokakl, azon is elmélkedtem, Drímőrig az összes félig meddig létező kapcsolatom egy gimnáziumi szerelmen kívül mind a "nem kifejezetten normális" kategóriába tartozott. (a kifejezetten nem is igaz lehet, szvsz a többségük így is gondolkodott magáról). Volt ott "bukott angyal" komplexus, kifejezetten... deviáns (bár vele nem jöttem össze, de majdnem, akár, (jó, erre igazából kevés esély volt, de az illúzió)ha nem jön meg a józan eszem :D), mit akartam? Nem, egyik sem emtétés. Az emtété nem viselte volna el őket, és fordítva.
Viszonylag jól le tudom írni az animusomat. Nem, nem publikus, csak abszint mellett - de úgy sejtem, ha emberként megtestesülne, akkor a halálnál rosszabbat tenne velem. Életben tartana. De szerencsére ennyire archetipikus ember létezhet - ergo van menekvés az emberek elől. Önmagunk elől nincs.
A közhelyfolyamot berekesztem az ebéd kedvéért, megjegyzem, szeretnék továbbhaladni ezen az úton, amit mostanság kezdtem el, és egyre hatáozottabban haladni rajta, miután tényleg kitaláltam, h mi is ez.

Így jártam, utalgatásokból az kitalálhatja a gondolataimat, aki tudja mről beszélek, a többieknek meg marad egy pár gaz. meg a szeknek az fáradtsága, bizony.

ez az a dolog amit nem értek. és nem tudom, h egyáltalán kell-e.
csak az az értelmetlen gondolatmenet, h miért pont itt, még, és most. Tulajdonképpen ez a kérdés foglalkoztat már azóta, hogy először felmerült bennem, születhettem volna más életbe is.

ghost of a rose

a hajdani rózsa név csupán, pusztán neveket markolunk...

és nem értem, nem értem. mert amit megértek, azt fel tudom idézni. azt megjegyzem. talán látok egy összefüggést, és nem akartam elfelejteni, ahogyan az álmok is abban a különleges ködben vannak, ahol minden sokkal tisztább.

csupán az irigység, h nem lehetek egyszerre minden ember, mittomén.

de, hogy honnan jönnek ilyen elmebeteg gondolataim... damilokkal kötözzük magunkat a szavainkhoz, és azt hisszük, a valóság mozgatja a damilokat.
ja, mert a damil ipari. mert műanyag. és körbe lehet vele tekerni a fogalmakat.
és megettem képregényolvasás közben a mikuláscsomagomat, még ez is szomorúsággal tölt el
ez a pillanat, amikor lehet legyinteni, h ja, gillz megint sandmant olvasott.

ezt (és a többi számokat) szoktam hallgatni sandmanolvasás közben. szoktam volt. mindegy. most kezdtem újra nézegetni, és újra nyááál. ja, Vimpár, a perfect circle-t bátrabban ajánlom, mint a within temptation-t :D és majd szóljál néha, h hozzak sandmant neked.

robin mesélte
a választ meg itthonra:

hű. nem emlékszem :P nem tudom, h amikor halottszagú volt egy ház, amit nyomoztunk, az ideszámít-e (szvsz nem), igazából az ugrott be, amikor harmadikosztályban suliból hazaérve nagymama is ott ült az asztalnál, anyuval együtt, és mondták, h van két rossz hírük. Az egyik az, h egy ismerős gyereket halálra gázoltak, egyik nagybátyám pedig "leesett" a hatodikról. Aznap aztán hallottam a sztorit telefonosbeszélgetésen kívül, miszerint öngyilkos lett, nagymama megy hazafele, és látja a csődületet a gang közepén, odamegy megnézni, és Jani fekszik ott.

amúgy amin gondolkodom az mostanság az, hogy mit kezdjünk az idővel, ami megadatott, megminden. Nagyon befordultam az elmúlt időben, iletve nagyon csak arra koncentráltam, hogy milyen lusta vagyok, mennyire utálom az egyetemet, és a háziírást - kisebb megszakításokkal, mer bevallom, igazából még egy kicsit élvezem is, amikor sikerül azokba a házikba írni - és azt is, amikor tudom, mi az a Swot elemzés.
Nem utolsó sorban egyik lepes darabrészletben főszereplő vagyok, ráadásul végre nem komédiás hakni, hanem komolyanvevős drámai, és már volt próba, amin éreztem a nő problémáit.
Főnixben beszédtechnikán csak egy egyszerű párbeszédet kelett felolvasni, tudatos hangerőváltoztatással, és ... nos ez akár jelenet is lehetett volna. Feszültség meg minden. Jó volt, ezért játszom. Lecsaptam az ellenőr szerepére mozgásórán, ami baromi melós lesz, de állok elébe. Ezen a téren azt hiszem, nem szabad visszahúzódni... nagyon. Scriptes kihívás sajna még feladat híján nem nagyon van, a novellámat meg rossz helyre linkeltem, így nem boncolták a múltkor :P pedig. Pedig szeretném.

ami hiányzik az a kifele cselekvés, az, amikor nem magamért teszek dolgokat. Meglátjuk, mi sikerül, advent van. Karácsony még nincs. Még nincs.
Megyek ebédelni.
Apropó, Zsuzsi, lassan jöhetnél haza :D ha ügyesek vagyunk, kivételesen jó karásonyunk is lehet...

Nem húztam, választottam, mert ez fejez i alegjobban most. Vagyis, inkább ez tetszett a legjobban, és innen a következtetés. Mittomén. Nyilván lehetne más is - még a torony színes képei ragadták meg a figyelmemet, mert azt nyitottam ki elsőre, lehet, h azt húztam? Sebaj.

Kikeresem a leírás... nem. nem gépelek sokat. csak megnézem.

Difficulty in connecting other people in the world. Meg a visszatérő utazó, és milyen igaz is lehet. Akár.

Tetszik, nagyon.

ha minden igaz, most valami rettenetet lehet majd látni :D
meggondoltam, mégsem. fájt volna...

oppardon ezt nem bírtam kihagyni.

Gondoltam mutogatok pár gót tuc-tuc számot. Hogy van ilyen is.
Az általam mostanság hallgatott future-pop izék közül még a Covenant az, amire azt mondom, h tetszik. Néha egészen kiüresedett meg ipari, és az énekhang is pont jó.

A következő már szvsz sokkal popabb tuc, de még ez a kategória:


kicsit azért már túl sok a habvirág lelkemnek az énekhang olyansága. Értitek.

Legvégül meg egy személyes kedvenc. ez már a darkelectro kategória, de tuc.



Asszem jövő szombaton megyünk ilyen buliba :D