a szünet köszönöm, jó volt. sikerült továbbterveznem a plakátot, továbbjutnom deus exben, kimosnom a fehér cuccaimat, továbbjutni Limbo-ban (kész, h az a játék mennyire nyomasztóan nehéz tud lenni), kirándulni, hegedűn gyakorolni hosszú idő óta először, meg aludni. (Aludni, aludni.) Me szocializálódni macskákkal, párszor mosogatni, és megnézni az Emilie Autumn koncertet.
A show profi, szórakoztató, látványos, szerintem stabilan hozza a csapat a szintet, nem a zene a lényeg, hanem a mindenmás.
Beöltöztem lilába, ennek örömére ma beszereztem lila sminkcuccokat, mert mintha nem lenne elég.

És fejfájás tör rám időnként. Nagyon.

Tavasz, vagy nyár.

már nem tudom, mit akartam.
3 perc alatt fogyott el a pogácsa a recepcióról a levelek alapján.

megint elkezdtem ráállni az effekt témára, igazából ki kéne próbálnom vhogy virtuálisan, h egyáltalán mi kellene nekem. hosszú hétvége, kipróbálom. asszem.

ejh.

éles színek vagy kevésbé élesek, a felhők kiegyensúlyozottak. megvolt az értékelésem, előremutató volt, így két év után elkezdjük tisztázni a feladataimat. Ez azért majd kibarhítóbbá teszi a melót.
a dolgok nem nyernek értelmet, kellene nekik, de nem teszik, e valahol mélyen fáj, de nem azért, emrt, hanem csak a nagy egész mintázat hiányzik, a lebegő tengervízből kialakuló moszatszigetek vagy bármi.
persze, vannak.

most kicsit belefáradok a vélemény-nyilvánításokba, a sarkokba, az értékelésekbe és értékítéletekbe. most kicsit hinni fogok a színekben, az árnyalatokban és abban, h a világ több annál, mint amit bárki fel tud fogni.

és örülök annak, h csak most kezd rámtelepedni az ólmos fáradtság, ami tegnap egész végig a padlóba döngölt.

A fejfájés úgy tört rám, mintha ittam volna tegnap este, két jager nem sok, nem isértem. Jobb híján a tavaszi felhős (tökéletes) égnek köszönöm meg, így nhéz összeszednem magamat meg a szobáz, meg a konyhát, mega .... meg anemtom. Lassan kipakolok mindent a tegnapi játék után. Igen, élvezem a házigazdaságot játék közben, mert takarítanom és rendet kell raknom előtte, és örömmel tölt el a szpbám olyankor, meg akkor van kaja, mert magamra nem, de emberekre van értelme főznöm. Viszont kb a következő alkalomig nem pakolok el teljesen.
A játék jó lesz, háromhetente kicsit ritkán van, de legalább van.
Szétolvadtak a gondolataim a tavaszi légnyomásban.

Tegnao este hárman végül elmentünk a buliba, aholvalóban a 90-es évek szóltak többnyire, meg a 2000-es évek eleje, ill. meghatározhatatlan tipusú elektronikus prünytögéssel mostam tisztára az agyamat, hiányzott ez már nagyon.

az égbolt zár

vashiány vagy betegség, nem is tudom már, piros a körmöm még amíg le nem pereg róla a lakk, ez is világos, meg a kurvajó ingem, amire ma nagyon büszke vagyok, mert jól áll, és eltűnődtem, h tényleg veszek fel fűzőt melóhelyre legalább egyszer, mert akkor legalább egyenesen kell ülnöm.
Szélben-feloldódó belső impulzív kavargás, kis gömbvillámszikrákkal itt-ott, inventoryban kutatás a helyek és a töltények meg a csokik után, még még még 1 achievement és az unlockolja a következőt a világ összefüggéseit csak az agyunk generálja, de olyan jó megenni a más által generáltat, anélkül,m h sértődés lenne belőle.
Nem értem a sértődést, a másikra neheztelést, mért van ez belénk huzalozva, nincs értelme, nincs értelme, talán meghódítottuk volna már magunkat és a világot, ha jól működnénk.
Hát nem? Hát de.

összelopni magunkat mindenhonnan, a saját tükörképünk bámulásából, a napok humorából, anapok kínjából és választékosságából,a stabil szürrealitásból, a kishitűségből, a felcsavarodott gondolatokból,  aludnom kéne, talán, talán nem, most nagyon furcsa a világ.

Midnig ütközök falakba, vannak, amik pánikot keltenek, vannak, amiket átlépek, és időnként leomlanak, ami vicces és katarktikus, de nem lehet örökké, örökké nem eshet.
Néha pofontól kap lendületet a világ a következőig, néha, néha, néha, néha, néha, néha.
a valamilyenség átok.
a kijelentések önmagukban hordozzák a tagadásukat vagy a cáfolatukat, nem lehetn egy dolog teljesen igaz, mindig van, amitől nem az. Mert nem létezik. Nem léteznek az állítások. Kényelmes azt hinnem, de nem, nem, nem, nem, nem, nem....

Na, másfél kör és a maradék fél sétálva (no, a séta talán már számít olyankor, amikor a levegővétel is erőfeszítés). Ne feledjük, ez a Feneketlen-tó a maga mittomén, 3-400 méteres kerületével, de innen szép a győzelem. Egyszer majd nem a légszomjjal fogok kzdeni előbb, hanem tényleg elfáradok. Különben a Bartók borzasztóan szmogos, ijesztően rossz a levegő. A tó mellett pont annyival jobb, hogy nem tűnik már fel - de asszem ez így nem igazán egészséges. Igazi városi önmérgezős sport.
(és még mindig érzem. vagy csak a fejfájás maradt itt, nem a reggeli torokfájós légszomj)

Tegnap befejeztem nagyjából a táborplakátot, ma reggel már látok rajta változtatnivalót, de... de.

Játszom szorgalmasan Jensennel tovább, lopózom és altatok, de sajnos a pacifista achievment nem fog összeönni, mert a gonosz turretek kinyírtak párakat már. (Muhaha). Komolyan, lelkiismeretfurdalásom támadt a hullákat átkutatva.

Szóval a tegnap estémet hatékonynak nyilvánítottam. Öröm.

kicsit hűvös, kicsit fényes, nagyon reggel.

embergyűlöletem mérséklődik, vagy csak visszahúzódik egy újabb előtörésig, pénteken, szombaton és vasárnap is voltak emberek a Bázison, ebből a pénteki egy erősen kómás kémsztori volt, szombaton random házibuli alakult Julcsinál, amit csak részben lógtam el a deusex előtt, vasárnap meg meséltem a parti felének, mert a többiek délután mondták le. Így utólag örülök, h összeszedtemmagam annyira, h kimeséljem mindkettőt, mert legalább fontos dolgokra jöttek rá a JK-k (szociális karakter nem harci karakter :D)

nem igazán van kedvema héthez, a naphoz a bármihez, és gyakorolnom kell a NEM mondását is asszem.