egy kicsit elvándorlok.

aztán lehet, hogy vissza, aztán ki tudja.

Szerzek forrócsokit az automatából.
Szereztem.

Nem annyira... tiszták a dolgok, mondhatni, homályosak, sziasztok falak, szia levegő

helló ősz, szeretlek

Nem értem, hogy hoztam össze az egész éjszakás nem-alvást - elvileg, ha este behunyom a szememet, és vízszintes és sötét és csendes szoba vesz körbe, és mégt akaróm is van nyakig, akkor elalszom egy-két órán belül. Hát most nem. Egyszercsak feltűnt, hogy hű, most már tuti késő van, fél 4 volt, aztán lassan világosodott és reggel lett, én meg úgy döntöttem, akkor nem várom emg az ébresztőórát, mert még a végén elalszom 15 percre, az meg nem ideális ilyenkor.

Persze mostse blogolnm kéne, még van mit dolgoznom, emg az értékelést előkaparhatnéám, csak elképzelésem sincsen, hogy vajon melyik otthoni gépre mentettem el az első vázlatot, fakkje, nincs erre agyam, és marhára időm se volt eddig.

Eddig jól vagyok, és izgulok az ősz miatt. Sok dolog miatt.

Jelentés: most épp jól vagyok. Mmint alapvetően jókedvű, habár az IT reggel felvitte a vérnyomásomat, amit az orvos rögtön meg is mért, és döbbenten láttam, h magasabb mint eddig bármikor. Persze lehet, h mostmár nem vagyok alacsonyvérnyomású vérszegény, meg a kávé, a kávé, azért kicsit szédülök, a kávé.

Tegnap este némileg helyrebillentett a csendes iszogatás a Krimóban, meg köszi mindenkinek :D

Kell az ősz, a falevelek, az esőcseppek csillogása, meg a képernyő világítása sötét szobában, billentyűzet esőhangja, ilyenek, a shadowrun azért jó, mert benne van a kütyüfétisem és a misztikus izé egyszerre, oké, a kicsit futurisztikus wodban is valóban.

A meló meg sok. Úgyhogy megint blogolok helyette.

Megint sikerül úgy éreznem, hogy tök mindegy, mekkora erőfeszítésrt teszek valamibe, vagy én milyennek érzem az eredményt, nincsen korrelációban aztán a rólam és/vagy a munkámról kialakuló véleményekkel. Oké, időnként, egy-két embernél igen. És tudom, hogy sok tényezőt figyelembe kellene vennem, többek között az elfogultságokat és rész-ismereteket, illetve az elfogultságokat és azt is, hogy attól még, hogy valaki határozottan jelent ki valamit, még nem biztos, hogy az én mércémmel is megalapozott (értsd: tájékozott és a lehetőségekhez képest objektív) a véleménye.

Asszem van pár olyan önértékelési zavarom, amivel sürgősen kellene kezdenem valamit, mert morcossá tesznek. (És megbénítanak.)

Ráadásul kibaszott munka, nem végzek semmivel sem időre, és most itt a nyakamban pár megoldhatatlannak tűnő feladat is, és mindig akad hiba, mindig, dehát MIÉRT, ilyenkor úgy érzem, tényleg semmire sem vagyok alkalmas.

Jó lenne ha nem csak én, hanem a világ is a helyemen értékelne, és ez a kettő ugyanott lenne, ugye.

Ennek az esőnek nagyon örülök, ó, ősz, gyere! Térdig mondjuk eláztam hazafelé a rendelőből, de ez pont megfelelő fizetség érte. Kijöttem nagyjából a betegségből, bár a gyomrom még nincs teljesen rendben, ezt érzem, mindeg, a mai napot még táppénzen töltöm, tulajdonképpen szükségem van pihenésre, pláne a hétvége után. Pénteken elnéztünk IHB-ra, szombaton reggel indultunk esküvőre, lagzi hajnalig, aztán másnap fel kellett kelni, be Keszthelyre Szozsi szakavatott szervezésében (nekem nem feltétlenül jutott volna eszembe megkérni másokat az autózásra, előbb kezdek el stoppolni). Ott még mexikói étteremben költöttem a maradék pénzt, és aztán háromésfél óra vonat, aztán Budapest.

.----
hopp, a laptopon kezdtem el, és elfeledkeztem rólad, blogbejegyzés. jelentem, kint még mindig szépszínű a nyárvég, sok ilyet, sokáig.
Befejeztem az Ingóköveket, jó volt, nyomasztó volt, olvastam volna még tovább is, de nem befejezetlenség vagy ilyesmi miatt, szimplán csak tetszett a világ, az emberek leírása - még akkor is, ha nem éppen vidám történet, nyomasztóságban elérhetné a WWZ szintjét, ha hosszabb lenne, meg személytelenebb, dehát nyilván a téma - Sztálingrád ostroma -, az már maga is hozza. Namindegy.

tűnődtem még a napokban az egyszemélyi felelős kifejezésen, meg azpn, hogy miért nem a tumblr a legalkalmasabb az ilyen jellegű eszmefuttatásokra, gondoltam arra is, hogy itt folytatom, de most nincs hozzá kedvem. Helyette gyilkoltam Bioshockban, ugye, milyen jó.
Ma fel vagyok dobódva, megminden, ez az időjárás, emg az egészséges táppénzi pihenés második napja, nyilván ezért - néha kimegyek az erkélyre, és ellenőrzöm az eget meg a fákat, olyan gyönyörű ez az egész.
Hm.

És akkor most párpercnyi geekség, utánanézek a TOR-nak, megminden, de általában ezek a dolgok konkrét érdeklődés hiányában hamar kifulladnak. Esetleg egy win7 újratelepítés után (aaaasszem majdnem mindenem magvan a lapotpon is, nemde? :D)

Még mindig oktalanul rá tudok görcsölni utótáboros dolgokra, pedig. Asszem az a lépés hiányzik, hogy alapvetően megfelelőnek ítéljem a magam munkáját ahhoz, hogy reálisan fel tudjam dolgozni a kritikákat. Szóval még a kritikaírás előtt egy kis egotrip vagyvalami:
a meglátásom szerint jól sikerült a keretjáték, jó csapatot hoztunk össze, és az előzetes elvárásaimnak a hibahatáron belül megfeleltem. Sikerült egy, a saját elvárásaimnak megfelelő összetettségű és mondanivalójú keretjátékot megvalósítani működőképes szinten.
...
Milyen jó lenne hinni ebben.

Vagy legalább az jó lenne, ha nem számítana ennyire - de erről lecsúsztam, ahhoz túl sokat dolgoztam vele.

Most inkább meló, jajjne, jajjna. MEgvolt az értékelés, semmitmondó, legyek pontosabb nyilvántartó, meg jópofizzak többet a kollégákkal proaktivitás címén, amúgy jó a munkám, semmi baj.
---
Biztos minden szép és minden jó, az önértékelésem nincs a hekzet magaslatán, pedig tegnap is milyen jót beszélgettünk vérlepkével, ohh, igen, amikor azon licitálunk melyikünk mennyit sérült gyerekkorában. Remélem, a testvéri múltidézős beszélgetések másoknál a szép emlékekkel telnek. Nem panaszkodom, szórakoztató ez. És a cherry is finom volt. Meg  kúlság erkélyen ülni a törplámpás mellett.
---
Még mindig kérdések vannak, bár konfúzak és nem annyira kérdések, és. Majd egyszer lesz olyan bejegyzésem, ami jókedvű. Tényleg.

Ohh, hát ez a hétvége jó volt. És még akartam is róla mondani dolgokat, de valahogy nem ment egész délelőtt. Inkább időrendben?
Volt péntek, amit egy csütörtöki próba előzött meg, és akkor utána nem mentem szocializálódni, ami jó volt, mert azért az időm lassan elfogyott a héten mindenre, ami nem más emberek. Értsd: játszottam. És olvastam. És aludtam. A közeledő ősz szaga, megminden.
Kérdések, amikre csak nem érkezik meg a válasz, de mondjuk van, amire még kérdésse találok. Olyankor azt a hipotézist fogadom el, hogy fáradt vagyok és kimerültem. Vagy telihold, vagy akármi.
Pénteken hirtelen átírtam az egész programomat, és mentem megint szervezni koncertek helyett, de legalább volt némi szociális életem megint. Szombaton semmittevés, ami vasárnap folytatódott, aztán hétfőn-kedden Nyüfinél a Velencei-tavon némileg nyaraltam is. Az teljesen jó volt, közben összeraktunk egy teljes táborkoncepciót, a telihold alatt kitaláltunk hozzá keretjátékot is elméletileg mindent, mert jó ötletnek tűnik. Az abszint meg valóban jó karamellizált cukorral.