ld50 záróbuli

Hajnalban, hazafele a narancssárga remegő éjszakában már megfogalmaztam a bejegyzést, ilyenkor mindig annyival nehezebb leírni bármit, hiszen már feleslegesnek tűnik.
Szóval volt ez a buli, amitaz ld50 lezárásának apropóján szerveztek össze - ennek örömére felbukkant egy csomó ismerős, meg még több olyan ember, akiknek az arca rémlett csak nagyon halványan. Néhány DJ tolta a retrogótipart, Zero szettje például fájdalmasan nosztalgikus emlékeket hozott fel a hajdani MPC-s bulikról - igen, ahova még MTT-sekkel is mentünk -, meg úgy általában megvolt az elmúlt10év (részemről mondjuk inkább 9) zenei keresztmetszete, pedig nem is maradtam végig a bulin.

Ugyan nem vettem nem vettem mindent következetesen végig hajnalban, amikor a gondolatim felkavarodtak, mint pocsolyában sár, de érdekes volt azon gondolkodni, mennyi minden változott ez alatt az idő alatt. Kezdve onnan, hogy többen megjegyezték, én mennyire ugyanaz maradtam. Nyilván arra gondoltak, hogy ... rövid, szőke hajú vagyok, és még nem öregszem láthatóan, szerencsések a génjeim, legalább ebben. A nagy egymásratalálások se maradtak el, HW például roppant vicces módon most ismerkedett meg Case-zel, meg én is bemutatkoztam az egyik csajnak, aki már ősidők óta  ott volt. Azt sajnálom, hogy nem volt igazán idő senkivel se beszélgetni, mert muszáj volt táncolni, de a rövid párbeszédekért és odaköszönésekért hálás vagyok az estének.

Nagyon sok mindenben visszahozta a régi bulik hangulatát, a fájó lábbal, a hajnali hazabotorkálással és  a ma reggellel. 2004-ben is ugyanezzel a lelkesedéssel táncoltam, és nagyjából ugyanennyire egyedül, talán annyi változott, hogy sokkal több idő volt feloldódni és megszokni. Meg már hozzá tudok és merek szólni az emberekhez, akik érdekelnek.

Voltak, akik hiányoztak, a külföldre szakadtak (Áfi!), meg Míriel, meg Drímőr, meg GP, meg még egyéb emberek az ismeretségi körömből, akiket az ld50-hez is asszociáltam, de ezek a változó dolgok.

Jelenlét

Jelenlét nélkül nem működik, ezt állandóan észlelni kell, figyelni, elkapni, végigrohanni rajta,és egyensúlyozni még pont a határán a létezésnek és az értelmezésnek. Én értelmezek, mindig, mindent,a határon innen vagyok, néha kompenzálom az adatok végigkergetésével az idegpályáimon, vagy hol, szóval kikeülni a közponot, az lenne jó. Csak akkor nem emlékeznék rá nyilván, a lélegzetvételre sem emlékszem, sehogysem jók a szélsőségek, pedig azok eltalálhatóak nagyívűen.

Túl sokat ettem, elszoktam tőle, az van.

Tea

Időnként felvillanó masszív agyalások hínárfényében telnek napjaim, amit néha ivásnak, néha beszélgetésnek mondunk, néha meg ülök a felhős levegőben és várom, hogy elmúljon az érzés, és elmúlik olykor.
Megint labirintus, és már fontolgatom, hol lehetne átmászni a falakon, mert nyilván nem végig kell menni, nyilván nem. A szóismétlés hangsúlyozás és új értelem nyerése, hát nem?

A pünkösdi hétfő meglepett, nem készültem rá sehogyse, aztán lett belőle szombati közgyűlés, aztán esküvőlátogatás, vasárnap jmise a jezsuitáknál meg beszélgetés Angwennel, hétfőn meg medéltem Blintéknek egyalkalmas királylányost. Illetve Altair ugrált a háztetőkön az Assassin's Creed-ben, ami kezd némiképp unalmassá válni, szal próbálok végigparkourozni rajta gyorsan.

A közgyűlés szórakoztató volt, nem nyitották ki nekünk a lefoglalt helyszínt (mint később kiderült, azért, mert elnézték a dátumot), úgyhogy a Múzeum Kertben, szabadtéren ültük végig félárnyékban. Az idő rövid volt, a témák hoszabbak, és vitát generáltak, ezért nem tudtuk rendesen befejezni mindet. De legalább nem fogadtunk el semmi olyat, amivel nem értettem egyet, ha jól rémlik.

Holnapi énekórára kéne vinnem giccses szerelmes-mjúzikel dalt, ó, igen.

A cím meg azért, mert ki akartam meni teáért.

Előre

Rendrakás alig halad, a szobámban például egyáltalán nem, alig jutok be oda - pedig azért volt ott is estém. Viharban ülni az erkélyen, whiskeyvel és cigivel, ugyan nem feltétlenül egészséges, de jó. Ott jó volt. A retinámba égnek a felhők mindig és mindenhol, a faágak és levelek kontrasztja. És nehéz a kommunikáció. Néha azt hinném, jó vagyok benne, de nem, valahol az egész elakadt, és nehézkesebben működik, mint a többi embernél. Nem minden szinten, mert van, amiben jobb vagyok, de a hétköznapi, praktikus szinten mindenképpen (aka érzelmek kimutatása).

(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)

új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.

nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.

Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.

u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.

Rendrakás

minden elhatározásommal csak eddig jutok rendszeresen. A rendrakásig. Most épp takaros mappákba rendeztem a googledocs-drive ősi anyagait, némiképp megrázóan nosztalgikus szembesülni a 2008-as táborszervezéssel, meg néhány KÖMT tervezettel. Meg régi Gondolin vázlatokkal.
Szerencsére a diplomamunkám karanténban van.

Tegnap fújtam el gyertyát, sétáltam a belváros kávézói között, énekórán dicséretet kaptam, és néztem az esőt, ma ezt tervezem folytatni.
A rendrakásba a idők és cselekvések rendje is beletartozik, szelektálni kellene meg csoportosítani, egyelőre a munka mappát leválasztom, a többit viszont neki kell kezdenem mappákba rendezni és kidobálni.

szegény gót kislány

Nem tudok sok jobb dolgot, mint esőre ébredni. Cseng az órám, és valami zaj van, kinézek az erkélyre, és esik az eső, és nincs hideg és ez valami csodálatos összeállítás. A szülinapommal ellentétben ez a nap már jól indul.
Csak ne sikerült volna tegnap rágótulnom a "barátaimnak csak facebookköszöntésig vagyok jó" témára tegnap annyira, valószínűleg vidámabb estm lett volna. Bár mondjuk az Assassins Creed, amivel magajándékoztam magam a hétvége során, az jó játék, meg vérlepke és az apám is átlátogattak, és apámtól kaptam whiskeyt, ami megintcsak jó, vele megittam az előző végét, ergo azért ittam valamit szülinapom alkalmából. Vérlepkétől kaptam kúl nadrágot, ai ugyan kicsit kicsi, de az este végére azért kezdett rámnőni, és, meg kell jegyeznem, kúl.
Úgy érzem, karmikusak a szülinapjaim, mióta elfelejtettem Drímőrét egyszer - pedig nála meg voltam arról győződve, hogy később van, nem ennyire közel a névnapjához :P Mindegy.

A hétvégéről nemtom, mit írtam már, ez is jelzi az éberségem fokát ma eggel (kb egy kattintásnyira vagyok tőle, de nem). Volt egy érdekes játék pénteken, jót tesz nekem, ha megengedem a karaktereimnek, hogy úgy igazából hülyék legyenek. Szombaton terápiás célzattal pólókat néztünk a cafepressen, aztán mentünk házavatógrillezésre Zuglóba Mételyékhez. Volt a tetőterasz, naplemente, a világot viccesre ittam magam körül, beszélgettünk horoszkópról, fűzőkről, kezdem érteni az e-bookokat, meg ja, meg volt gyereknevelésről is szó, meg mittoménmég miről, jól éreztem magam, pedig nem számítottam rá.

Vasárnapi játék jó volt, a végére pörgött fel nyilván, kúlul kinyírtuk Janie egy régi "ellenségét", és elkezdtünkcsapatmunkát végezni, ami ebben játékban számomra új dolog, akárhogy is nézzük.

A notebook az L nevet kapta, igen, azért.

a dolgok

azok, amik, vagy nem azok, és önazonosak talán?

dalszövegem.
még. még. még.

a párás idő. a fáradtság. nem lennék most itt. de nem ám. máshol lennék. de dolgoznom kell.
aztán majd megyek a teámért, amit elő kell készíteni fogyasztásra, aztán majd lesz levegő és lesznek felhők, és lesznek szavak, valahol, valahol messze.

már alig van a tasklistámon, de még elkészítése soron van, ó igen. mi történik, mi történik, miért nem lehetek messze azoktól a dolgoktól, amikhez nem szeretnék közel lenni?
ój, jajjj.