Még mindig oktalanul rá tudok görcsölni utótáboros dolgokra, pedig. Asszem az a lépés hiányzik, hogy alapvetően megfelelőnek ítéljem a magam munkáját ahhoz, hogy reálisan fel tudjam dolgozni a kritikákat. Szóval még a kritikaírás előtt egy kis egotrip vagyvalami:
a meglátásom szerint jól sikerült a keretjáték, jó csapatot hoztunk össze, és az előzetes elvárásaimnak a hibahatáron belül megfeleltem. Sikerült egy, a saját elvárásaimnak megfelelő összetettségű és mondanivalójú keretjátékot megvalósítani működőképes szinten.
...
Milyen jó lenne hinni ebben.

Vagy legalább az jó lenne, ha nem számítana ennyire - de erről lecsúsztam, ahhoz túl sokat dolgoztam vele.

Most inkább meló, jajjne, jajjna. MEgvolt az értékelés, semmitmondó, legyek pontosabb nyilvántartó, meg jópofizzak többet a kollégákkal proaktivitás címén, amúgy jó a munkám, semmi baj.
---
Biztos minden szép és minden jó, az önértékelésem nincs a hekzet magaslatán, pedig tegnap is milyen jót beszélgettünk vérlepkével, ohh, igen, amikor azon licitálunk melyikünk mennyit sérült gyerekkorában. Remélem, a testvéri múltidézős beszélgetések másoknál a szép emlékekkel telnek. Nem panaszkodom, szórakoztató ez. És a cherry is finom volt. Meg  kúlság erkélyen ülni a törplámpás mellett.
---
Még mindig kérdések vannak, bár konfúzak és nem annyira kérdések, és. Majd egyszer lesz olyan bejegyzésem, ami jókedvű. Tényleg.