Egy beszélgetés meg egy időjárásváltozás sokat lendített a hangulatomon - mondjuk az előbbit kicsit könnyebb elintézni, de az, hogy esőben mehettem végre haza, és hűvösebb, őszibb reggelre ébredtem, az. Az nagyon jó volt, na. Meg geekségekről beszélgetni végre, nem csak az emtétéről, mert kezd egyre jobban zavarni, hogy tábortáboremtétéemtété a baráti körömben. Persze, elkerülhetetlen, elvégre. Ezért is örülök minden olyannak, ami nem erről szól.

Kéne rendes kávét is szereznem, aztán dolgozni, csak ne kapjak emaileket a főnökömtől, hogy ezt-vagy-azt miért nem azonnal és készre, basszameg, adminisztráció, sosem leszek pontos, gyűlölöm az exceleket

Jajj, köszönőlistát is írhatnék amúgy.
Pl köszönöm a főszervezőknek a főszervezést. Hogy úgy éreztem, a tábor közepére a mindenféle problémák összekényszerítettek minket, hiába, én a vitából és eszmecseréből érzem az összetartást és a munkát, abból, hogy megsajnálom Danit, amikor rácsavarodik a saját pózára, vagy amikor végre tudok ideges lenni másra és kimondani, és nem elfelejteni és fololdatlanul hagyni valamit. A belső troll. Mindig ijesztő, ha nincsenek problémák. Mindig jó, ha megoldódnak a problémák, de legalábbis dolgozunk rajtuk. Ha ezzel pont rosszat tettem másnak, akkor sajnálom, de én ettől éreztem azt, hogy alapvetően megbízhatunk egymásban.

A keretjáték teamnek, Brandirnak és Gandalfnak a kemény munkát. Mármint tényleg, elképesztően sokat dolgoztunk, és nagyon jól működött külön szájbarágás nélkül is a feladatmegosztás - a szájbarágásban kifejezetten rossz vagyok amúgyis. Az első kétségek után (mindhárman ördögügyvédjei vagyunk nohát) kiderült, hogy tulajdonképpen hatékony ez így, van lore-tudós és van részletekre rákérdező és van nagykép ember is a hármasban. És annak kifejezetten örülök, hogy egyikünk érzelmi életével se kellett semmit se foglalkozni, mindhárman a melankolikus.flegmatikus vérmérséklet felé hajlunk :D

a CsapatHősök. Nekik is majd elmondom. De nagyon sokat számítottak, egyesével is, emberként is. Örülök, h számíthattam rájuk, hogy magukénak érezték a tábort és a keretjátékot, hogy beépített e,berként a közösségvezetők között volt kikre támaszkodni - nélkülük sokkal több konfliktus lett volna, úgy gondolom.

Az NPC-k. Fq, Morgana elsősorban, Fq azzal, hogy mindent tudott, mégse volt szervező, Morgana meg azzal, hogy aktívan próbálta kitalálni a keretjáték végét, és jól, és látszott rajta, hogy élvezi. Idén szinte egyáltalán nem volt kapcsolódási pontom teljesen egyszerű táborozókkal, kb ők voltak azok, akiken valahogy próbálhattam mérni a tábor milyenségét. Meg amúgyis, jó volt látni nemegészenszervező barátokat, na.

És akkor most dolgozom, mielőtt nagyon belemélyednék, nyilván van még kikről írnom.