péntek, augusztus 31

áj kent bilív áj dájd disz nájt... :és pogó-ó:/

Maybe I should write in English sometimes. I've just realized how much I forgot. I don't remember words, grammar, I can't speak fluently. I haven't written a full sentence in the past few years. Maybe once I tried posting to a foreign forum, but that's all. So I've decided to write some posts in english. Maybe once or twice in a week.

The depression of the morning is gone, I'm a little bit tired, but that's all right, I don't sleep too much nowadays. I always go to bed around midnight, I wake up once in the morning at seven or eight o'clock, just to sleep back, then finally get up at 9 or 1/2 10.

Yesterday I was "storytelling" in the afternoon (I don't know the English versions of geek speech nor the proper words), then we played with Ghost Castle, and finally we played poker. I still don't understand why poker is so interesting to some, but at least I managed to enjoy it, although I couldn't play it for hours.
vááá.
voltam állásinterjún- és annak ellenére, hogy az eddigi legérdekesebb volt, és nagyon szimpatikus volt az interjúztató (a helyi biztonsági főnök), nem érzem úgy, hogy odavaló vagyok. Nem recepciósnak. Egy alternatív életben biztonsági szakember lennék.
Ez, és az eső elmaradása a maradék délelőttre depreszzióba döntött, szegény Drímőr idegeit nyírtam szét.

most kaptam egy levelet, hogy egy másik helyre talán akár meg is felelhetek. Rövid pánikroham után telefonáltam, és döbbenten tapasztaltam, hogy tudok telefonálni. Köszönök, mosolygok, és gördülékenyen beszélek. Tudtam, hogy mi a teendő, és eltűnt a feszültség. Arra az időre, amíg telefonáltam. Most már csak a túlparázás részét kéne megoldanom a dolognak - jót tett nekem az a pár hét telefonálás. Ha semmi más nem jön be, jövő héten jelentkezem valamelyik szomszédos call centerbe :P
Nem vagyok babonás. Az, hogy kisütött a nap, amikor végre behívtak állásinterjúre, nem jelent semmit. Csak egy csöppet lettem tőle szomorú.
Amúgy tessék szurkolni!

csütörtök, augusztus 30

stéj stéjavééééj stéjavéééééj
határozottan 90es évek.

(ha naponta leírom, h állást szeretnék, az segít? :bociszem:)

szerda, augusztus 29

működik a hegedűm, ennek örömére átnéztem pár régi kottámat, és megnyugodva vettem észre, h emlékszem a dolgokra. szal mostmár nagyon szeretnék hegedűlni :ugri:
az eső kitűnő, már nagyon vártam.
Sok világ van körülöttünk... néha már nem tudom, hogy a fikció és a valóság közötti határt hol húzzam meg. Ez most történt még csak. És már múltnak nevezik.

kedd, augusztus 28

nno, van újra vonóm, csak gyantáznom kell még, mert csúszik a húron (vihííí, az a hang minden hegedűrokonnak a rémálma), új húrokat pakoltam fel (ergo még egy darabig elhangolódgatnak), és ... no, be kéne pótolnom egy évet. fogjuk rá, h ért a dolog egy évet :P nyííí.

most már csak a novellát kéne megírnom a scriptnek :P meg a tervezett cikket. és állást találnom.
no igen. ezt annyi mindenre el lehetne mondani :P

hétfő, augusztus 27

Amúgy Velencei tó zsír volt, volt szél, meleg, kaja, alvás, beszélgetés, emberek, víz, gúlaépítés, abdázás (és Brandirt majdnem sikerült megtéveszteni, amikor egy oktávval mélyebb hangon kezdtem el kiáltozni a labda után :) =)
Vonatút oda és vissza is jó társaságban volt, és légkondis, új vonattal, aminek külön örültem.

Vasárnap délután befejeztük a Chicago kalandot (azért remélem, tudok még játszani Súrával :P ), a blogon még befejezem szép lassan az elmaradásokat, akit érdekel, összetudja rakni három helyről:
Súra
Súra ikertestvére, Alekszij (Drímőr karaktere)

Cardus, (Khamul karaktere)


Buli a Gyárban :DDD

A lelkiegyensúly megőrzése érdekében pedig:



Komolyan gondolkodom, hogy következő kaland a 90es években fog... mesélődni. Nem, nem 96, inkább 98-99-2000. (jaja, ekkor voltam középsulis).

szombat, augusztus 25

éjszakába nyúló mese után. három embernek mesélni épp elég, most már csak szituációt kell meghúznom szorosra, hogy a másik kettő is csatlakozni tudjon, és ne öt különböző napot kelljen lemesélnem. jó volt, Drímőrt sajnálom nagyon az otthagyott konyháért, de nem akartuk felzavarni mosogatászörgéssel...
(a gyomrom meg ennyire nem bírja az egy korty alkoholt, vagy csak az éjszakázást, vagy mi a tosz?)
ja, meglett a csingi könyvem, pihenésképp olvasok, tsá.

csütörtök, augusztus 23

Nem vagyok egy netkalóz, de ez még az én figyelmemet is felkeltette. Az érdekeket értem, csak a pofát hozzá, azt nem. Mi köze van ahhoz bárkinek, hogy ki milyen formában olvassa a szabadon elérhető információt? Az embereknek amúgy is kifejlődik egy idő után a reklámvakságuk (nekem pl. a háztömbnyi plakátok kiestek a látóteremből), amire e cikk alapján van megoldás, ami nem ugyanaz, mint megtiltani az egészséges szelektálást.

No igen, szerintem az információ szabad feldolgozását gátolni komoly bűntény. Gondolatrendőrség.
....and God said.... let there be light...

Tomnak hála végre elszántam magamat, és megcsináltatom a vonómat. Érdekes kaland volt, neten találtam címet hegedűjavítóhoz, de útközben egy másikhoz csöngettünk be, ha már útban volt. Kihajol a bácsi az emeletről, mondom, vonót szeretnék javíttatni. Jöjjetek be! Bemegyünk. A lenti kőpadlós, tükrös, régi bútorokkal kirakott helység hűvös, de felinvitál minket a műhelybe. Körben hegedűk lógnak egy spárgáról, mint a száradó ruhák, mindenféle megnevezhetetlen eszköz, és egy nagyobb darab, göndör-fekete hajú férfi. Megvizsgálta a vonómat, közben kifaggatott még arról, h zenélek-e, vagy tanulok (sajna egyik sem jelenleg), mit tetem én ezzel a vonóval, illetve a hegedűt is hadd nézze meg. Beállította a lábát (mostmár tudom, h pont 32,5 cmre kell lennie, a bevágásnál), még pár szót csevegtünk (ehehe), miközben felírta a cetlit, időponttal, tokkal-vonóval... ömmm, csak vonóval. Nem tudom, hogyan jövök ki szeptemberben a nem létező pénzemből, de azt hiszem, jobban megéri, mint egy koncert. Munkát kell találnom. Csak úgy mellékesen.

Hétfőn elvileg működni fog a hegedűm, onnantól kezdve szeretni fognak a szomszédok, nagyon :muhaha:
Gyakorolni kell, mert alig álltak rá a táborban az ujjaim a hangszerre, és ez nyomasztott. Még, jó, h van jópár kottám, amiket elővehetek újra, és szinte az újdonság erejével fognak hatni .

szerda, augusztus 22

Vajon dicsekedtem már ezzel? :D olyan... másfél éve vettük fel, mer be akartam bizonyítani, h vannak jó magyar népdalok, olyannak, aki nem szereti az ablakomba, ablakomba dalt. Vérlepke szerint az jó népdal. Mert mondta itt, mögöttem. ömm.
Meg hegedűt kéne renoválnom. Munka sem ártana hozzá :P

hétfő, augusztus 20

hiányzik a velencei tavazás a tüzijáték utánról. és ma sincs semmi dolgom.
ááááááá jó reggelt.

Időrendben? Ja, igen, esős-felhős.

Szombat este Tünccel meg a Vashölggyel, illetve Vérlepkével és Drímőrrel megnéztük a Gyárat. Volt az udvaron tűzfújás, pörgeté, aztán fennt koncert, amin vicces kedvű zenekar játszott kétszer is zombit.
A buli része teljesen rendben volt, sokan voltak meg meleg is, de volt kereszthuzat meg ventillátor is, illetve egy csomó füstölő. Meg akkora hangerő, hogy csak lent vettük észre, hogy nem hallunk semmit.
vasárnap délután Siona mesélt, én fehér múltú leánnyal, a többiek a múltkori játék karaktereivel, este eső végre, ma meg megin szelíd és szolíd hányinger. Gvááá. Miért?!
Állítólag a hét végére megérkezik a Changeling könyvem :ugri:

szombat, augusztus 18

Poppy Z. Brite-ot nem akar valamelyik kiadó kiadni magyarul? Mondjuk Tremerevashölgy lefordítja, én meg valszeg dolgozom, mire meglesz, és meg tudom venni. Mindenki jól jár vele. (jól van, tudom, van még sok másik magyarra lefordított könyv, amihez nem jutottam még hozzá :P)

Ma este buli, próbáltam aludni rá, de még így is a szokásos zombiüzemmód lesz, ami annyit tesz, hogy majd ott felébredek és hajnalban max az álmosságtól részegen bolyongok a fények között. Holnap játék, templomi búcsú, nem ebben a sorrendben.

A hétvége még indokolt pihenés, de aztán... (aztán mi?) Ophélia átminősült NPC-vé, de azért nem szándékozom minden történetemet rpg-be ültetni. (Írjál, te hülye.) No igen, eddig mindig úgy írtam, h a sztori végének hangulatába kapaszkodtam, és úgy húztam magam végig a betűkön, de jelenleg párhuzamosan létezik több jelenet. A kohéziós szálak meg nem találják meg egymást. vagy csak csomózni nem tudok. Ezért inkább blogolok értelmetlenül.
Legyen még pár fokkal hűvösebb. (Koncentrált, de csak néhány izzadtságcsöppet sikerült kiciskarni magából.) Néha elhatározom, hogy mostantól megteszek mindent, amit kéne. Időre, rögtön, mihelyt időm engedi. Csak akkor sikerül, ha kevés az időm, és így a "mihelyt időm engedi" passzus felment.
Várom már az évkezdést, színisuli miatt, várom, hogy találjak végre munkát (ha sokszor leírja, talán sikerül?), de a köztes időt nem tudom hogyan feltölteni, csak kis adagokban, és inkább csak kitöltöm. Nekiültem pár napja a scriptes feladatnak - most szembesültem vele először komolyan, hogy hiába kezd összeállni az ötlet, nem tudom ráerőltetni a feladatot. Nyüff. Nég azért küzdök, mielőtt... :P

Csütörtök este benéztünk vérlepkével a Kultiplexbe, meghallgatni, mi az az indie (mert hátha ), aztán megtudtuk mi az, és szerencsére annyira nem volt izgalmas, hogy sokáig maradni kelljen. Egy másik életben talán hallgatnám.

Sallala.

csütörtök, augusztus 16

hümm. Változom. Tavaly rettenetesen utáltam a strandnak még a gondolatát is, és sikerült is megúsznom a nyarat szárazon. Most meg rájöttem, hogy igazából élveztem a mai strandot. Nem vagyok eléggé trú pozőr :agot: .

szerda, augusztus 15

no, megnéztem a Gantz végét. nem szeretnék sázpojlerkedni, de... de. Egy sorozatot egyben érdemes megítélni, nem pár rész alapján. Hiába van ötlet, morális kérdések filozófiai feszegetése meg néhány érdekes szereplő, ha az utolsó részre nem áll össze a kép. Bármiről. Egy fiktív történettől elvárnám, hogy ne reality channel legyen, ha nem mondja, h dokumentumfilm, akkor mutasson már többet. Egy sorozatnál tulajdonképpen a lezáró epizód az, amelyik meghatározó ebből a szempontból - mert ez után már nincs mentség, a nézők az eddig bemutatott dolgokat tudják, és nincs lehetőség magyarázkodásra. (Hacsak nem folytatják egy újabb sorozattal.)
Láttam már nem kielégítő befejezést animében, de a Gantz befejezése rosszabb az átlag szar befejezéseknél. Mittomén, a Hellsing anime vége csak szimplán gyenge (befejezésnek), nem igazán zárták le; a Samurai Champloo vége kevés, valami még hiányzik számomra belőle.
Nem, az nem mentség, hogy a mangának még nincs vége.
Durva eszközökhöz elvárnék valamiféle mélységet, értelmezhetőséget egy történetnél. Kíváncsi lettem volna, miért pont ezt a történetet látom - és miért pont így? Triviális magyarázatot sem ad a befejezés a "csak"-on kívül, még cselekményszinten sem. Megpróbál ugyan filozófálni, de pont a feloldás marad el - a kérdések megmaradnak.
Hasonló témakörben és mélységben a Battle Royale sokkal jobban teljesített.
Rég voltam ennyire dühös történetre... (ne keltsen bennem érzelmet semmi indok nélkül.)
Utoljára a Death Note egyik fordulata volt ilyen élmény, de azt a sorozatot folytatták utána, és minden személyes ellenérzésem ellenére indokolt (is lehetett akár. Kedvenc szereplőm meggyilkolásáért ütök, ha nem látom a szimpátiámnak megfelelő súllyal szerepelni, lásd (szpojler): Piton).

hétfő, augusztus 13

58% Geek
látszik. ki is blogolom nyomban.
tuctuc. tuctuc. kezd egyre szélesebbé válni a zenei befogadóképességem. hazaért a család, most mindenki itthon van, ami az elmúlt egy évben nagyon ritka jelenség volt - habár apu dolgozik, szal mégsincs mindenki.
Nekiálltam a Gantz-nak, négy részt meg is néztünk tegnap este - az Elfen Liednél is véresebb és 18 karikásabb. Sok az anime jelenleg, ami érdekelne...

Nna, vissza az aktivitáshoz. Meg kell írnom a scriptes feladatokat, el kell döntenem, h mit segítek a KÖMFben, Vérlepkének végre blogot dizájnolni, Gondolint írni (hehhe), tábort tervezni illetve (Leguánnal összeülni a szempontgyűjtéshez).

Nem sok, nem sok. Vérlepkét rá kell venni, h jöjjön rpg-zni vasárnap. Ja, meg nekem is kéne mesélnem a héten...

csütörtök, augusztus 9

Néha elgondolkodom azon, hogy az aktuális időszakban miért nem írok, mér' nem ülök már neki a mindenkori scriptfeladatnak pl., aztán persze eszembe jut, hogy most voltam Kapolcson, most voltam táborban, harmadban jelenetet írtam, felesben dalszöveget, előadtam jelenetet és éneket, meséltem két, nem három mesét, és jelenleg is harmadban darabot írok. Arra sem jut lelkesedésem, hogy húgomnak minimáldizájnt szedjek össze a blogjához.
(és imogen heapot hallgatsz suicide commandoval. )

és


utóbbit biztos linkeltem már.

megint egyetemről álmodtam. voltak más lúzerek is rajtam kívül, akik képtelenek befejezni az egyetemet, és még nem diplomamunkáznak az egy darab tárgyuk mellett - kifejezetten megnyugtató érzés volt. Talán feleslegesen aggódom. Sőt, biztosan, hiszen nem változtat az aggódásom semmin... és inkább találjak munkát, az egyetem marhára másodlagos a jövőképemben.
...do you really want to die...
erre kéne koreográfia. de még nincs ötletem. valami más témában kéne, mint a dalszöveg, mittomén, egy klip ugrik be, mentő, kórház fej fölött elzúgó fénycsövek témakör inkább. Vagy Ungoliant eszi a Fákat. Tényleg, berakom én is a táborban írt sirató szöveget, mert szerintem egész jó lett (az igazán látványos sorokhoz nem sok közöm van, azokat Szofi írta). Fák halálakor énekeltük Angwennal, egy átírt Dead Can Dance számhoz (amit nem találok neten, helyette host of seraphimot hallgatok, és ááá, nemkerülök nyomott hangulatba... ezt is énekelhettük volna ugyanott, ugyanakkor.Most sokkal gyászosabbnak tűnik. Meg kell ezt is tanulni)

Ó mondd, hol van a szépség és fényözön?
Hová tűnt arany-ezüst szikrázó öröm?
Ártó szellemnek érintése mérgezi
Létünk fényét, és elborít, és elborít,

Sötét, sötét,
Örök sötét!

Olva tyelpe more!
Olva laure more!

Ím, nézd, támad a kétség, a tűzözön,
Remény-szikrában kuporog a tűnt öröm,
Niennának ezüst könnyei öntözik
Fáink csonkját, míg elborít, míg elborít

Sötét, sötét,
Örök sötét!

Ezüst ága sötét!
Arany ága sötét!

Olva tyelpe more!
Olva laure more!

szerda, augusztus 8

kora reggel blogra linkelt hurt feldolgozást hallgatni... merész. és természetesen rádöbbenni, h megint félreértettem azt a szövegrészletet, amit érteni véltem. Oké, nyilván azok a legodaillőbb érelmezések az ember lelkiállapotához, amiket épp beleért a szövegbe - csak egy kicsit lehangoló utána az eredeti. Ebben az esetben nem annyira, mert az eredetinek is van értelme.
Amikor a szám aktuálisabb lett volna, akkor persze Antimattert hallgattam.
Napfénytől kiszívott narancssárga háztetők, fényben úszó tikkadt aszfalt, fehér műanyag székek rózsaszín vakolat előtt, felhőtlen kék ég. a depresszió színei.
mostanában szerencsére nincs ilyesmire időm, csak a stresszre. Nem tudom, melyik jobb. (tudod, két rossz közül az egyik jobb.)
csak egy kis figyelem. csak egy kis élet, oszt jó.

kedd, augusztus 7

itt élek. sallalalalalla. elkezdtem várni a Főnixet. mi lesz itt ősszel? néha felmerülnek a kérdések, hogy az egyetem, a munka meg minden. Semmi más nem zavar. Seeemmi...

hétfő, augusztus 6

szlájsz ov lájf...

Az erők nem végtelenek, de legalábbis egy emberre véges mennyiség jut. Ritkán látom ennyire tisztán, hogy mennyire kimerítő a tábor még másfél hét után is. Kapolcsra érkezett pár friss ember... nagy volt a kontraszt.

Közben elolvastam pár tábori értékelést, hasznosak nagyon. Azt már tisztán látom, h érdemesebb főszervezőnek lennem, ha szeretném megvalósítani az elképzeléseimet, mert úgy egyszerűbb. Meg azt is, hogy van egy csomó dolog, amire pluszban oda kéne figyelni, de lehetőleg már évközben is.
Mittomén, még mindig túl sokan képesek nézni azt, ahogy mások dolgoznak, anélkül, h legalább megkérdezzék, segíthetnek-e. Már vannak eredmények, mint ahogy a Gomuncs is eredmény volt anno ilyen szempontból (és most talán megint lenne értelme feléleszteni).

Szerintem leginkább azok kezdenek el aktívan támogató hozzáállást tanúsítani a társaságban, akik már maguk végeztek szervezői feladatot. Néhány kivételtől eltekintve, akikről azért remélem, h egy új "trend" előképei :D

Na, Széjlormúnt kell nézni.

vasárnap, augusztus 5

szerda, augusztus 1

2 szelet kenyér, egy tejeskávé, egy Fornost CD. még fél óra pakolásra (illetve a befejezésére). Nem gondoltam komolyan át, amikor valaha a pörgős életet lőttem be magamnak, mint ideális létformát. Vagy csak nagyon unatkoztam.

No, megyek Kapolcsra, pá.